Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-16 / 177. (422.) szám

1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA II. ÉVFOLYAM 177.­­422.ÉVSZÁM Szovjet—magyar kooperáció a műanyagiparban Aláírták az 1971 — 75. évi tervkoordinác­ió jegyzőkönyvét Moszkvai tudósítónktól: N. K. Bajbakov és Párái Imre a két ország tervhivatalának elnöke szep­tember 15-én írták, alá Moszkvában a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között lefolytatott, az 1971—75 évekre szóló tervkoordináció zárójegyzőkönyvét. Ezzel egyidejűleg a petrolkémia fejlesztését szolgáló tíz éves kooperációs együtt­működési szerződés is létre­jött a két ország között, amelyet L. M. Kosztandov és dr. Kévárdi Ferenc vegyipari miniszter írt alá. A tervkoordináció eredményeképpen a kölcsönös áruforgalom az öt évben eléri a 9 milliárd rubelt, amely az 1965—70- ben várhatóan teljesülő 5,9 milliárd rubeles forgalomhoz 55 százalékos nö­vekedést jelent. Az áruforgalom e dina­mikus fejlődésének előkészítése — mon­dotta beszédében Párái Imre — közel hároméves munka eredménye. Ez idő alatt tervező szerveink, ágazati minisz­tériumaink 500 szakértője dolgozott azért, hogy gazdasági­­kapcsolataink az elkövetkező ötéves időszakban tovább bővüljenek és egyben minőségileg új formákkal gazdagodjanak. A Szovjet­unió szállításai 1971—75-re biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesz­téséhez szükséges energia és energia­­hordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegíti a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdasá­gunk műtrágyával való ellátását. Fa­­feldolgozó és papíriparunk, színesfém­­kohászatunk ugyancsak jelentős szovjet nyersanyagszállításra alapozhatja a ter­melés bővítését. 1975-ben a Magyar­­országon forgalomba kerülő személy- és tehergépkocsi több mint fele származik a Szovjetunióból, de a Szovjetunióban sem lesz csekély azok száma, akik ma­gyar autóbuszokon jutnak el munka­helyükre,­­ otthonukba. Mezőgazdasá­gunkban is túlsúlyra jutnak a szovjet gyártmányú traktorok; újabb kőolaj­­feldolgozó-, kohászati- és vegyipari üzemeket fogunk szovjet berendezések­kel felszerelni. N. Bajbakov beszédében kiemelte, hogy a gazdasági együttműködés bő­vítése elsősorban az anyagi termelés legkorszerűbb ágaiban a kölcsönösen előnyös termelési kooperáció és szako­sítás fejlesztése útján valósul meg. Pél­daként említette, hogy a szocialista országok között az elektronikus számító­géptechnika fejlesztéséről májusban aláírt megállapodás alapján országaink között erősödik a kooperáció és azt, hogy az autóipari szakosítás eredmé­nyeképpen gyorsan nőhet az autóbusz és tehergépkocsi, valamint a személy­­gépjárművek szállítása. A Szovjetunió villamosenergia és tüzelőanyag szállí­tásai — mondotta — jelentős mérték­ben lehetővé teszi Magyarország szük­ségleteinek kielégítését és gazdaságo­sabb energiamérlegének kialakítását. A petrolkémiai együttműködés fej­lesztését szolgáló most aláírt nagy jelentőségű egyezmény célja külön­böző olefin-termékek gazdaságos gyár­tásának előmozdítása. A korszerű vegyipar döntően petrolkémiai alapon fejlődik, amelynek egyik legfontosabb része az olefinkémia. Olefinekből, kü­lönösen az etilénből és propilénből értékes vegyipari termékek egész sora gazdaságosabban állítható elő, mint a másik fontos szerves vegyipari anyag­ból, az acetilénből. Az etilén-kapacitások világviszony­latban nagymértékben növekednek, az etilén gyártásával és felhasználásával kapcsolatos téma tehát az egyik leg­nagyobb érdeklődésre számot tartó te­rület. A Szovjetunióval most megkö­tött egyezmény lényege, hogy a ma­gyarországi alacsony oktánszámú ben­zinből új, modern tirolízis eljárású etilén és propilén gyártó kapacitás létrehozásával, a Druzsba II. mellett létesítendő vezetéken e fontos alap­anyagokat a szovjet határtól nem messze levő Káluzsi gyárba szállít­juk. Cserébe a Szovjetuniótól értékes műanyagokat kapunk. Az egyezményből adódó kölcsönös előnyök lényeges vonásaként L. M. Kosztandov, a Szovjetunió vegyipari minisztere az aláírás után a VILÁG­­GAZDASÁG moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy ezáltal a modern technika köve­telményeinek megfelelő, olyan nagyka­pacitású berendezést lehet beállítani, amelyet egy ország nem tud célszerűen kihasználni. Az etién­gyártásban ima már 200 ezer tonnánál kezdődik a gaz­daságos nagyságrend és ez, a Szovjet­unió feldolgozó kapacitására építve, az olyan kis ország számára, mint Ma­gyarország nagyon gazdaságos. Ehhez hozzá kell számítani, hogy az etilénter­melő kapacitás megteremtéséhez szük­séges egységnyi beruházáshoz képest a további feldolgozó kapacitásnak beru­házásigénye tízszeres arányt mutat. Így a magyarországi évi 130 ezer tonna eti­lén és 40 ezer tonna propilénért — a Szovjetunió évi 20 ezer tonna nagy- és kisnyomású polietilént, 3—4 ezer ton­na polistyrolt, valamint polipropilént, műszálakat, glykol­savakat stb. szállít. Dr. Lévárdy Ferenc vegyipari minisz­ter a beruházás megtakarításából szár­mazó előnyöket hangsúlyozta és ki­emelte annak jelentőségét, hogy a Szov­jetunióból feldolgozott műanyagfélesé­geket kapunk a magyarországi szükség­let kielégítésére. Megemlítette, hogy a megvalósítandó beruházás részben szovjet, részben nyugati technikával jön létre. Dr. Szekér Gyula vegyipari minisz­ter első helyettese az egyezménynek azt az oldalát hangsúlyozta, hogy mindkét félnek ez milyen gazdaságos. A megtakarítás mindenekelőtt abból adódik, hogy a legkorszerűbb berende­zésekhez szükséges beruházási összeg­ből két országnak csak a felét kell eszközölni. Ez ténylegesen termelési integráció, hiszen a két termelő üzem csővezetékkel kapcsolódik egymáshoz. Ennek a munkának az összehangolá­sához óramű pontosságú technika szük­séges. Bár ilyen üzemek tucatjával vannak Nyugaton, a Szovjetunióval kötött egyezmény segítségével most mi is a legkorszerűbb fejlesztést biztosít­hatjuk, s ezzel a műszaki-technikai színvonalban a jelenleg ismert világ­­színvonalat érjük el. Bors László NAGYARÁNYÚ SZTRÁJKMOZGALOM AZ USA-BAN Beigazolódtak azok a jóslatok, amelyek idén őszre nagyarányú sztrájk­hullám kibontakozására számítottak az Egyesült Államokban. A szakszervezetek és a tőkések között hosszas és eredménytelen tárgyalások után leállt a General Motors termelése és sztrájk kezdődött az USA három legnagyobb vasúti társa­ságának vonalain. A Wall Street a körülményekhez képest jól tartotta magát, s ebben a meglepetés hiánya mellett az is szerepet játszott, hogy a First Pennsyl­vania Bank and Trust Co., amely nagyságát tekintve az USA első húsz bankja között szerepel, fél százalékkal, 7,5 százalékra szállította le a prime rate-t. Kedden 0 órakor kezdetét vette a sztrájk a világ legnagyobb gépkocsi­gyárában, a General Motors-nál. Az autómunkások szakszervezete és a vál­lalat képviselői két hónapon át ered­ménytelenül tanácskoztak a három évre tervezett új kollektív szerződés­ről. A szakszervezetek követelései kö­zött szerepel a munkabérek emelése, az úgynevezett „drágasági pótlék” — ami az infláció hatását hivatott ellen­súlyozni —, és a munkások nyugdíj­­korhatárának emelése. A sztrájk következtében összesen 375 000 dolgozó hagyta abba a munkát az Egyesült Államokban és a kanadai üzemekben, de 73 000 munkás — akik a General Motors-nál más vállalatok termeléséhez elengedhetetlenül fontos alkatrészeket gyártanak — továbbra is a munkapadok mellett maradt. Ez megfelel az autóipari szakszervezetek hagyományos politikájának, amely a sztrájkok fokozatos kiterjesztésén alap­szik. Mindkét oldal egyetértett abban, hogy nem igényli a kormány közvetí­tését. Az összes többi kérdésben azon­ban olyan jelentősek a véleményelté­rések, hogy megfigyelők egyelőre nem látják még egy kompromisszumos megoldás körvonalait sem. A General Motors szóvivője szerint a tárgyalófelek szerda délután folytatják megbeszélé­seiket. Az autóipari sztrájkkal egyidőben részleges sztrájkot hirdetett az Egye­sült Államok félmillió vasutas mun­káját képviselő négy vasutas szak­­szervezet. A munkakörülmények meg­javításáról folytatott tárgyalásaik ered­ménytelenül végződtek — hozzák fel indoklásul a szakszervezetek. Noha a sztrájk kezdetben nem érintette a többi 68 vasúti társaságot, azok el­határozták, hogy beszüntetik műkö­désüket, és nem hajlandóak alávetni magukat a szakszervezetek „szelektív” sztrájkjainak. Az USA legnagyobb részében megszűnt a vasúti személy­­forgalom és a teherszállítás. Néhány órával azonban a sztrájkhatározat ki­hirdetése után az USA szövetségi bi­zottsága elrendelte a sztrájk beszün­tetését legalább szeptember 23-ig. Jól értesült körök szerint amennyiben a munkabeszüntetés a bírósági rendelet ellenére is folytatódik, akkor Nixon utasítást adhat a 60 napig tartó „bé­kéltető időszak” kihirdetésére, azaz elrendelheti a munka kötelező újra­­felvételét. A New York-i tőzsdén egyelőre nem következett be súlyosabb visszaesés a sztrájkhírek hallatára, minden esetre megakadályozták, hogy az egyik ame­rikai nagybank prime rate csökken­tése kedvezően befolyásolja a tőzsdei árfolyamok alakulását. A First Penn­sylvania Bank and Trust Co., amely betétállományát tekintve a 19. helyen áll az amerikai bankok sorában, 8-ról 7,5 százalékra szállította le a legna­gyobb üzletfeleinek nyújtott kedvez­ményes hitel kamatlábát a prime rate-t. A bank lépését egy sor kisebb vidéki bank kamatláb-csökkentése már megelőzte. A képviselőház bank- és valuta­bizottságának elnöke elismerően szólt a kamatlábcsökkentésről és felhívta a New York-i bankokat, hogy kövessék a jó példát. Amerikai pénzpiaci körök ugyancsak helyeslően fogadták a pennsylvaniai bank döntését, de egye­lőre nem bocsátkoztak jóslásokba más nagybankok magatartását illetően. SZOVJET-NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK POLIETILÉN ÜZEM ÉPÍTÉSÉRŐL A nyugatnémet Salzgitter AG. álla­mi vállalat — több más nyugatnémet cég képviseletében is — magasnyomású polietilént előállító üzem felépítéséről tárgyal a Szovjetunióval. Az üzem évi kapacitása 135 ezer tonna. A Salzgitter igazgatótanácsának elnö­ke, Birnbaum, csütörtökön utazik Moszkvába — közölte a cég szóvivője. Abból a tényből, hogy a cég elnöke sze­mélyesen utazik, megfigyelők arra kö­vetkeztetnek — írja a Reuter hanno­veri tudósítója —, hogy a tárgyalások már nagyon előrehaladtak. Nyugat-Né­­metország részesedése a szerződésből egyharmada lesz a mintegy 300 millió márkára becsült teljes építkezési költ­ségnek. NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—SZOVJET PETROLKÉMIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL szerződést írt alá a­z ország vegyipari minisztere Moszkvában. A 10 évre szóló megállapodás keretében hazánk új olefin-kapacitásokat hoz létre, s erre az alapanyag bázisra a Szovjetunióban építenek feldol­gozó üzemet. Cserébe értékes műanyagokat kapunk. Az együttműkö­dés európai méretekben is jelentős arányú. Ezzel egyidőben aláírták a­z ország 1971—75. évi tervegyeztetési jegyzőkönyvét. ♦ MEGKEZDŐDÖTT A GENERAL MOTORS AUTÓIPARI MUNKÁ­SAINAK SZTRÁJKJA, miután eredménytelenek voltak a szakszer­vezetek és a vállalatvezetőség közötti tárgyalások az új kollektív szer­ződés megkötéséről. Az autóipari sztrájk könnyen átterjedhet az amerikai vasutakra is. A szociális ellentétek élesedése tőzsdei köröket oly nagyfokú aggodalommal töltötte el, hogy még az egyik amerikai nagybank „prime rate”-csökkentése sem volt képes megváltoztatni a tőzsde általános hangulatát. ♦ U THANT AZ ENSZ ELÉ TERJESZTETT FŐTITKÁRI BESZÁ­MOLÓJÁBAN felhívja a figyelmet a protekcionista kereskedelem­politika térhódításának veszélyeire. Kijelentette, hogy csak az érde­kelt államok közreműködésével kötött megfelelő szerződések bizto­síthatják a világkereskedelem expanzióját és a további liberalizációs intézkedéseket. ♦ A VILÁG LEGFONTOSABB TERMÉNYEINEK várható terméséről és kereskedelméről tett közzé hivatalos becslést a GATT genfi köz­pontja. A búza termésében előreláthatólag visszaesés következik be, ugyanakkor szemesgabonából, kávéból, kakaóból és a cukorból ked­vező eredmények várhatók. ♦ A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI ÉS GAZDASÁGI KAPCSO­LATAIVAL a második oldalon három írásunk is foglalkozik. Fa -és papíripari konkrét együttműködési kérdésekről folynak tárgyalások finn és szovjet miniszterek között Moszkvában. A Koreai NDK minisz­terelnök-helyettese az árucsere-forgalom alakulásáról tárgyal szovjet partnereivel, míg szeptember végén szovjet műszaki szakemberekből álló küldöttség utazik Indonéziába. v­rrr Újabb részletek a szovjet—francia tárgyalásokról Tudósítónktól: A napokban fejeződött be a szovjet —francia nagybizottság V. ülésszaka. A megbeszélések folyamán központi he­lyet foglalt el a szovjet gépipari export növelésének kérdése, valamint az, hogy az 1970-től 1974-ig terjedő időszakra érvényes szovjet—francia hosszú lejá­ratú árucsere-forgalmi megállapodás volumenét megkétszerezzék. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a szovjet beruházási javak exportja Francia­­országba nem fejlődik a várt mérték­ben. Ezért elhatározták, hogy bizonyos francia nagyvállalatok értékesítési programjukba szovjet árukat is felvesz­nek, és ezzel lényegileg kiegészítik sa­ját áruválasztékukat. Ezenkívül meg­bízzák a francia bankoknak egy bizo­nyos csoportját, segítsék elő a szovjet áruk értékesítését azáltal, hogy egyrészt elkészítik a szükséges piactanulmányo­kat, másrészt támogatják közvetlen kapcsolatok kialakítását a francia ipar­­vállalatokkal, és végül részt vesznek az esetleg később megalakítandó francia— szovjet vegyesvállalatok tőkéjének jegy­zésében. Az előző ülésszakhoz hasonlóan a Szovjetunió most is a beruházási javak jelentős vásárlását helyezte kilátásba. A szovjet delegáció bejelentette, hogy kész a Renault-csoporttal újabb keret­megállapodást kötni. Mint ismeretes, 1966-ban már aláírtak a Renault-val egy ilyen megállapodást. Ez az első megállapodás akkor 250 millió frankos volumenre szólt és elsősorban a Moszk­­vics-gyár korszerűsítését célozta. Ezt a volument azóta messze meghaladták, a Renault konszernnel ténylegesen 750 millió frank értékű kötést hoztak létre. Mostani javaslatában a szovjet dele­gáció egy újabb 700 millió frankos ke­retszerződés megkötését javasolta. Ezt egy­ új, évi 150 ezer darab kapacitású tehergépkocsigyár létesítésére, továbbá a jelenleg már működő tehergépkocsi­gyárak modernizálására használnák fel. Ennek az új gyárnak beruházási költségeit több milliárd frankra be­csülik. A vállalkozás méretei olyan nagyok, hogy egyetlen cég sem lesz képes annak kivitelezésére. Ezért a delegáció már most felvette a kapcso­latot a német Mercedes céggel, és fel­tételezhető, hogy egy nemzetközi kon­zorciumot hoznak létre a vállalkozás megvalósítására. Nem világos azonban még, hogy kié lesz a vezető szerep, és mekkora lesz a tagok részesedése. Egy biztos, hogy a Renault részt fog venni a gyár meg­valósításában. De francia részről attól tartanak, hogy a nyugatnémet kormány által nyújtott támogatás következtében a Mercedes kapja a vezető szerepet és ezzel a szállítandó objektumok na­gyobb részét. A franciák ugyanakkor reménykednek is, hogy politikai meg­gondolásokból a Renault lesz a fő­­vállalkozó. A szovjet delegáció felvetette még egy évi 500 ezer tonnás cellulózgyár megépítésének kérdését. E terv volu­menét 200—300 millió frankra becsülik. Francia részről az alábbi cégek vesznek részt: Cocei (Lebon-csoport), Cem (Brown Boveri-csoport), Spie-Batignol­­les (Empain-csoport. A Szovjetunió végül egy Szibériá­ban létrehozandó hatalmas rézbánya tervezésének és beruházásának lehető­ségét is megvillantotta. Ennek költsé­geit 3,5—3 milliárd frankra becsülik. Elképzelések szerint a bánya mellett egy napi 90 ezer tonna kapacitású réz­dúsító berendezés felállítását is terve­zik. Jelenleg a franciák még nem nyi­latkoztak ebben a kérdésben, mert a francia pénz- és gazdaságügyi minisz­ter még vonakodik ekkora jelentőségű beruházás kivitelének terheit magára vállalni. Francia részről ugyanakkor úgy vélik, hogy a Szovjetunió sem vet nagy súlyt arra, hogy ezt az objektu­mot Franciaországban vásárolják meg, mert Nyugat-Németországban a Metall­gesellschaft nagy érdeklődést tanúsít ez iránt az objektum iránt. A tervezett objektumok realizálása valóban lehetővé teszi, hogy a Szovjet­unió teljesítse azt a vállalását, hogy a megállapodás tartama alatt import­­forgalmát megduplázza Francia­­országgal. Ez azonban a szovjet—fran­cia megállapodás szelleme szerint csak az esetben lehetséges, ha a fran­ciák is megduplázzák importjukat a Szovjetunióból. U Thant a protekcionizmus veszélyéről New York-ban az ENSZ székhelyén közzétették U Thant főtitkár beszá­molóját, melyet a közgyűlés üléssza­kára készített. A beszámoló egyik sar­kalatos pontja az a figyelmeztetés, hogy a protekcionizmus újbóli jelent­kezése könnyen semmivé teheti a vi­lágkereskedelem expanzióját és libera­lizálását célzó húsz éves erőfeszítése­ket. A főtitkár beszámolójában mélységes nyugtalanságának ad kifejezést, amiért bizonyos körök megtették a lélektani előkészületeket, hogy valóságos keres­kedelmi háborút robbantsanak ki E nyugtalanító jelenség visszaszorítására — hangoztatta a főtitkár — valameny­­nyi érdekelt állam bevonásával, meg­felelő „békéltető” egyezmények megkö­tésére lenne szükség. A beszámoló ezután az iparilag fej­lett országok inflációs jelenségeiről szól és aggodalmát hangoztatja annak a fejlődő országokat érő súlyos kihatá­sai miatt. Elismeri, hogy a szegényebb országok kereskedelmi pozíciójának ja­vítására jelentős terveket dolgoztak ki, bár egyben figyelmeztet is, hogy emiatt a protekcionista hullám jelent­kezése különösen rossz időben jön. A főtitkár aggodalmát fejezte ki, amiért tavaly a fejlett és fejlődő or­szágok egyaránt óriási összegeket for­dítottak fegyverkezésre, több mint 200 millió dollárt költöttek katonai célok­ra. A világ nem tudja teljesíteni sür­gető szociális feladatait, amíg véget nem vet a fegyverkezési hajszának, állapította meg U Thant főtitkár. ÉRTEKEZLET BONNBAN A KELET-NYUGATI KERESKEDELEMRŐL Karl Schiller bonni gazdaságügyi mi­niszter küszöbönálló moszkvai látogatá­sával kapcsolatban kedden Brandt kan­cellár megbeszélést hívott össze. A meg­beszélésen a kancelláron és Schiller miniszteren kívül részt vett Möller pénzügyminiszter, Berg, a gyáriparosok szövetségének elnöke és von Ameron­­gen, a kölni kereskedelmi és iparkama­ra elnöke. A kiadott kommüniké han­goztatja : a kelet-nyugati kereskedelem problémáinak megvitatásakor egyet­értés alakult ki abban, hogy az európai közösség intézményeinek kiépítését és bővítését változatlanul folytatni kell. A hivatalos kommünikének ez a mon­data — írja az MTI bonni tudósítója — válasz kíván lenni a bonni ellenzéknek arra az állítására, hogy a szocialista országokkal, különösen pedig a Szovjet­unióval folytatott kereskedelem nagy­mértékű kiszélesítése, amely most az NSZK-ban napirenden van, veszélyez­teti a Közös Piac további kiépítését.

Next