Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)
1970-09-16 / 177. (422.) szám
1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA II. ÉVFOLYAM 177.422.ÉVSZÁM Szovjet—magyar kooperáció a műanyagiparban Aláírták az 1971 — 75. évi tervkoordináció jegyzőkönyvét Moszkvai tudósítónktól: N. K. Bajbakov és Párái Imre a két ország tervhivatalának elnöke szeptember 15-én írták, alá Moszkvában a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között lefolytatott, az 1971—75 évekre szóló tervkoordináció zárójegyzőkönyvét. Ezzel egyidejűleg a petrolkémia fejlesztését szolgáló tíz éves kooperációs együttműködési szerződés is létrejött a két ország között, amelyet L. M. Kosztandov és dr. Kévárdi Ferenc vegyipari miniszter írt alá. A tervkoordináció eredményeképpen a kölcsönös áruforgalom az öt évben eléri a 9 milliárd rubelt, amely az 1965—70- ben várhatóan teljesülő 5,9 milliárd rubeles forgalomhoz 55 százalékos növekedést jelent. Az áruforgalom e dinamikus fejlődésének előkészítése — mondotta beszédében Párái Imre — közel hároméves munka eredménye. Ez idő alatt tervező szerveink, ágazati minisztériumaink 500 szakértője dolgozott azért, hogy gazdaságikapcsolataink az elkövetkező ötéves időszakban tovább bővüljenek és egyben minőségileg új formákkal gazdagodjanak. A Szovjetunió szállításai 1971—75-re biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegíti a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyával való ellátását. Fafeldolgozó és papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős szovjet nyersanyagszállításra alapozhatja a termelés bővítését. 1975-ben a Magyarországon forgalomba kerülő személy- és tehergépkocsi több mint fele származik a Szovjetunióból, de a Szovjetunióban sem lesz csekély azok száma, akik magyar autóbuszokon jutnak el munkahelyükre, otthonukba. Mezőgazdaságunkban is túlsúlyra jutnak a szovjet gyártmányú traktorok; újabb kőolajfeldolgozó-, kohászati- és vegyipari üzemeket fogunk szovjet berendezésekkel felszerelni. N. Bajbakov beszédében kiemelte, hogy a gazdasági együttműködés bővítése elsősorban az anyagi termelés legkorszerűbb ágaiban a kölcsönösen előnyös termelési kooperáció és szakosítás fejlesztése útján valósul meg. Példaként említette, hogy a szocialista országok között az elektronikus számítógéptechnika fejlesztéséről májusban aláírt megállapodás alapján országaink között erősödik a kooperáció és azt, hogy az autóipari szakosítás eredményeképpen gyorsan nőhet az autóbusz és tehergépkocsi, valamint a személygépjárművek szállítása. A Szovjetunió villamosenergia és tüzelőanyag szállításai — mondotta — jelentős mértékben lehetővé teszi Magyarország szükségleteinek kielégítését és gazdaságosabb energiamérlegének kialakítását. A petrolkémiai együttműködés fejlesztését szolgáló most aláírt nagy jelentőségű egyezmény célja különböző olefin-termékek gazdaságos gyártásának előmozdítása. A korszerű vegyipar döntően petrolkémiai alapon fejlődik, amelynek egyik legfontosabb része az olefinkémia. Olefinekből, különösen az etilénből és propilénből értékes vegyipari termékek egész sora gazdaságosabban állítható elő, mint a másik fontos szerves vegyipari anyagból, az acetilénből. Az etilén-kapacitások világviszonylatban nagymértékben növekednek, az etilén gyártásával és felhasználásával kapcsolatos téma tehát az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó terület. A Szovjetunióval most megkötött egyezmény lényege, hogy a magyarországi alacsony oktánszámú benzinből új, modern tirolízis eljárású etilén és propilén gyártó kapacitás létrehozásával, a Druzsba II. mellett létesítendő vezetéken e fontos alapanyagokat a szovjet határtól nem messze levő Káluzsi gyárba szállítjuk. Cserébe a Szovjetuniótól értékes műanyagokat kapunk. Az egyezményből adódó kölcsönös előnyök lényeges vonásaként L. M. Kosztandov, a Szovjetunió vegyipari minisztere az aláírás után a VILÁGGAZDASÁG moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy ezáltal a modern technika követelményeinek megfelelő, olyan nagykapacitású berendezést lehet beállítani, amelyet egy ország nem tud célszerűen kihasználni. Az etiéngyártásban ima már 200 ezer tonnánál kezdődik a gazdaságos nagyságrend és ez, a Szovjetunió feldolgozó kapacitására építve, az olyan kis ország számára, mint Magyarország nagyon gazdaságos. Ehhez hozzá kell számítani, hogy az etiléntermelő kapacitás megteremtéséhez szükséges egységnyi beruházáshoz képest a további feldolgozó kapacitásnak beruházásigénye tízszeres arányt mutat. Így a magyarországi évi 130 ezer tonna etilén és 40 ezer tonna propilénért — a Szovjetunió évi 20 ezer tonna nagy- és kisnyomású polietilént, 3—4 ezer tonna polistyrolt, valamint polipropilént, műszálakat, glykolsavakat stb. szállít. Dr. Lévárdy Ferenc vegyipari miniszter a beruházás megtakarításából származó előnyöket hangsúlyozta és kiemelte annak jelentőségét, hogy a Szovjetunióból feldolgozott műanyagféleségeket kapunk a magyarországi szükséglet kielégítésére. Megemlítette, hogy a megvalósítandó beruházás részben szovjet, részben nyugati technikával jön létre. Dr. Szekér Gyula vegyipari miniszter első helyettese az egyezménynek azt az oldalát hangsúlyozta, hogy mindkét félnek ez milyen gazdaságos. A megtakarítás mindenekelőtt abból adódik, hogy a legkorszerűbb berendezésekhez szükséges beruházási összegből két országnak csak a felét kell eszközölni. Ez ténylegesen termelési integráció, hiszen a két termelő üzem csővezetékkel kapcsolódik egymáshoz. Ennek a munkának az összehangolásához óramű pontosságú technika szükséges. Bár ilyen üzemek tucatjával vannak Nyugaton, a Szovjetunióval kötött egyezmény segítségével most mi is a legkorszerűbb fejlesztést biztosíthatjuk, s ezzel a műszaki-technikai színvonalban a jelenleg ismert világszínvonalat érjük el. Bors László NAGYARÁNYÚ SZTRÁJKMOZGALOM AZ USA-BAN Beigazolódtak azok a jóslatok, amelyek idén őszre nagyarányú sztrájkhullám kibontakozására számítottak az Egyesült Államokban. A szakszervezetek és a tőkések között hosszas és eredménytelen tárgyalások után leállt a General Motors termelése és sztrájk kezdődött az USA három legnagyobb vasúti társaságának vonalain. A Wall Street a körülményekhez képest jól tartotta magát, s ebben a meglepetés hiánya mellett az is szerepet játszott, hogy a First Pennsylvania Bank and Trust Co., amely nagyságát tekintve az USA első húsz bankja között szerepel, fél százalékkal, 7,5 százalékra szállította le a prime rate-t. Kedden 0 órakor kezdetét vette a sztrájk a világ legnagyobb gépkocsigyárában, a General Motors-nál. Az autómunkások szakszervezete és a vállalat képviselői két hónapon át eredménytelenül tanácskoztak a három évre tervezett új kollektív szerződésről. A szakszervezetek követelései között szerepel a munkabérek emelése, az úgynevezett „drágasági pótlék” — ami az infláció hatását hivatott ellensúlyozni —, és a munkások nyugdíjkorhatárának emelése. A sztrájk következtében összesen 375 000 dolgozó hagyta abba a munkát az Egyesült Államokban és a kanadai üzemekben, de 73 000 munkás — akik a General Motors-nál más vállalatok termeléséhez elengedhetetlenül fontos alkatrészeket gyártanak — továbbra is a munkapadok mellett maradt. Ez megfelel az autóipari szakszervezetek hagyományos politikájának, amely a sztrájkok fokozatos kiterjesztésén alapszik. Mindkét oldal egyetértett abban, hogy nem igényli a kormány közvetítését. Az összes többi kérdésben azonban olyan jelentősek a véleményeltérések, hogy megfigyelők egyelőre nem látják még egy kompromisszumos megoldás körvonalait sem. A General Motors szóvivője szerint a tárgyalófelek szerda délután folytatják megbeszéléseiket. Az autóipari sztrájkkal egyidőben részleges sztrájkot hirdetett az Egyesült Államok félmillió vasutas munkáját képviselő négy vasutas szakszervezet. A munkakörülmények megjavításáról folytatott tárgyalásaik eredménytelenül végződtek — hozzák fel indoklásul a szakszervezetek. Noha a sztrájk kezdetben nem érintette a többi 68 vasúti társaságot, azok elhatározták, hogy beszüntetik működésüket, és nem hajlandóak alávetni magukat a szakszervezetek „szelektív” sztrájkjainak. Az USA legnagyobb részében megszűnt a vasúti személyforgalom és a teherszállítás. Néhány órával azonban a sztrájkhatározat kihirdetése után az USA szövetségi bizottsága elrendelte a sztrájk beszüntetését legalább szeptember 23-ig. Jól értesült körök szerint amennyiben a munkabeszüntetés a bírósági rendelet ellenére is folytatódik, akkor Nixon utasítást adhat a 60 napig tartó „békéltető időszak” kihirdetésére, azaz elrendelheti a munka kötelező újrafelvételét. A New York-i tőzsdén egyelőre nem következett be súlyosabb visszaesés a sztrájkhírek hallatára, minden esetre megakadályozták, hogy az egyik amerikai nagybank prime rate csökkentése kedvezően befolyásolja a tőzsdei árfolyamok alakulását. A First Pennsylvania Bank and Trust Co., amely betétállományát tekintve a 19. helyen áll az amerikai bankok sorában, 8-ról 7,5 százalékra szállította le a legnagyobb üzletfeleinek nyújtott kedvezményes hitel kamatlábát a prime rate-t. A bank lépését egy sor kisebb vidéki bank kamatláb-csökkentése már megelőzte. A képviselőház bank- és valutabizottságának elnöke elismerően szólt a kamatlábcsökkentésről és felhívta a New York-i bankokat, hogy kövessék a jó példát. Amerikai pénzpiaci körök ugyancsak helyeslően fogadták a pennsylvaniai bank döntését, de egyelőre nem bocsátkoztak jóslásokba más nagybankok magatartását illetően. SZOVJET-NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK POLIETILÉN ÜZEM ÉPÍTÉSÉRŐL A nyugatnémet Salzgitter AG. állami vállalat — több más nyugatnémet cég képviseletében is — magasnyomású polietilént előállító üzem felépítéséről tárgyal a Szovjetunióval. Az üzem évi kapacitása 135 ezer tonna. A Salzgitter igazgatótanácsának elnöke, Birnbaum, csütörtökön utazik Moszkvába — közölte a cég szóvivője. Abból a tényből, hogy a cég elnöke személyesen utazik, megfigyelők arra következtetnek — írja a Reuter hannoveri tudósítója —, hogy a tárgyalások már nagyon előrehaladtak. Nyugat-Németország részesedése a szerződésből egyharmada lesz a mintegy 300 millió márkára becsült teljes építkezési költségnek. NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—SZOVJET PETROLKÉMIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL szerződést írt alá az ország vegyipari minisztere Moszkvában. A 10 évre szóló megállapodás keretében hazánk új olefin-kapacitásokat hoz létre, s erre az alapanyag bázisra a Szovjetunióban építenek feldolgozó üzemet. Cserébe értékes műanyagokat kapunk. Az együttműködés európai méretekben is jelentős arányú. Ezzel egyidőben aláírták az ország 1971—75. évi tervegyeztetési jegyzőkönyvét. ♦ MEGKEZDŐDÖTT A GENERAL MOTORS AUTÓIPARI MUNKÁSAINAK SZTRÁJKJA, miután eredménytelenek voltak a szakszervezetek és a vállalatvezetőség közötti tárgyalások az új kollektív szerződés megkötéséről. Az autóipari sztrájk könnyen átterjedhet az amerikai vasutakra is. A szociális ellentétek élesedése tőzsdei köröket oly nagyfokú aggodalommal töltötte el, hogy még az egyik amerikai nagybank „prime rate”-csökkentése sem volt képes megváltoztatni a tőzsde általános hangulatát. ♦ U THANT AZ ENSZ ELÉ TERJESZTETT FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓJÁBAN felhívja a figyelmet a protekcionista kereskedelempolitika térhódításának veszélyeire. Kijelentette, hogy csak az érdekelt államok közreműködésével kötött megfelelő szerződések biztosíthatják a világkereskedelem expanzióját és a további liberalizációs intézkedéseket. ♦ A VILÁG LEGFONTOSABB TERMÉNYEINEK várható terméséről és kereskedelméről tett közzé hivatalos becslést a GATT genfi központja. A búza termésében előreláthatólag visszaesés következik be, ugyanakkor szemesgabonából, kávéból, kakaóból és a cukorból kedvező eredmények várhatók. ♦ A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI ÉS GAZDASÁGI KAPCSOLATAIVAL a második oldalon három írásunk is foglalkozik. Fa -és papíripari konkrét együttműködési kérdésekről folynak tárgyalások finn és szovjet miniszterek között Moszkvában. A Koreai NDK miniszterelnök-helyettese az árucsere-forgalom alakulásáról tárgyal szovjet partnereivel, míg szeptember végén szovjet műszaki szakemberekből álló küldöttség utazik Indonéziába. vrrr Újabb részletek a szovjet—francia tárgyalásokról Tudósítónktól: A napokban fejeződött be a szovjet —francia nagybizottság V. ülésszaka. A megbeszélések folyamán központi helyet foglalt el a szovjet gépipari export növelésének kérdése, valamint az, hogy az 1970-től 1974-ig terjedő időszakra érvényes szovjet—francia hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás volumenét megkétszerezzék. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a szovjet beruházási javak exportja Franciaországba nem fejlődik a várt mértékben. Ezért elhatározták, hogy bizonyos francia nagyvállalatok értékesítési programjukba szovjet árukat is felvesznek, és ezzel lényegileg kiegészítik saját áruválasztékukat. Ezenkívül megbízzák a francia bankoknak egy bizonyos csoportját, segítsék elő a szovjet áruk értékesítését azáltal, hogy egyrészt elkészítik a szükséges piactanulmányokat, másrészt támogatják közvetlen kapcsolatok kialakítását a francia iparvállalatokkal, és végül részt vesznek az esetleg később megalakítandó francia— szovjet vegyesvállalatok tőkéjének jegyzésében. Az előző ülésszakhoz hasonlóan a Szovjetunió most is a beruházási javak jelentős vásárlását helyezte kilátásba. A szovjet delegáció bejelentette, hogy kész a Renault-csoporttal újabb keretmegállapodást kötni. Mint ismeretes, 1966-ban már aláírtak a Renault-val egy ilyen megállapodást. Ez az első megállapodás akkor 250 millió frankos volumenre szólt és elsősorban a Moszkvics-gyár korszerűsítését célozta. Ezt a volument azóta messze meghaladták, a Renault konszernnel ténylegesen 750 millió frank értékű kötést hoztak létre. Mostani javaslatában a szovjet delegáció egy újabb 700 millió frankos keretszerződés megkötését javasolta. Ezt egy új, évi 150 ezer darab kapacitású tehergépkocsigyár létesítésére, továbbá a jelenleg már működő tehergépkocsigyárak modernizálására használnák fel. Ennek az új gyárnak beruházási költségeit több milliárd frankra becsülik. A vállalkozás méretei olyan nagyok, hogy egyetlen cég sem lesz képes annak kivitelezésére. Ezért a delegáció már most felvette a kapcsolatot a német Mercedes céggel, és feltételezhető, hogy egy nemzetközi konzorciumot hoznak létre a vállalkozás megvalósítására. Nem világos azonban még, hogy kié lesz a vezető szerep, és mekkora lesz a tagok részesedése. Egy biztos, hogy a Renault részt fog venni a gyár megvalósításában. De francia részről attól tartanak, hogy a nyugatnémet kormány által nyújtott támogatás következtében a Mercedes kapja a vezető szerepet és ezzel a szállítandó objektumok nagyobb részét. A franciák ugyanakkor reménykednek is, hogy politikai meggondolásokból a Renault lesz a fővállalkozó. A szovjet delegáció felvetette még egy évi 500 ezer tonnás cellulózgyár megépítésének kérdését. E terv volumenét 200—300 millió frankra becsülik. Francia részről az alábbi cégek vesznek részt: Cocei (Lebon-csoport), Cem (Brown Boveri-csoport), Spie-Batignolles (Empain-csoport. A Szovjetunió végül egy Szibériában létrehozandó hatalmas rézbánya tervezésének és beruházásának lehetőségét is megvillantotta. Ennek költségeit 3,5—3 milliárd frankra becsülik. Elképzelések szerint a bánya mellett egy napi 90 ezer tonna kapacitású rézdúsító berendezés felállítását is tervezik. Jelenleg a franciák még nem nyilatkoztak ebben a kérdésben, mert a francia pénz- és gazdaságügyi miniszter még vonakodik ekkora jelentőségű beruházás kivitelének terheit magára vállalni. Francia részről ugyanakkor úgy vélik, hogy a Szovjetunió sem vet nagy súlyt arra, hogy ezt az objektumot Franciaországban vásárolják meg, mert Nyugat-Németországban a Metallgesellschaft nagy érdeklődést tanúsít ez iránt az objektum iránt. A tervezett objektumok realizálása valóban lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió teljesítse azt a vállalását, hogy a megállapodás tartama alatt importforgalmát megduplázza Franciaországgal. Ez azonban a szovjet—francia megállapodás szelleme szerint csak az esetben lehetséges, ha a franciák is megduplázzák importjukat a Szovjetunióból. U Thant a protekcionizmus veszélyéről New York-ban az ENSZ székhelyén közzétették U Thant főtitkár beszámolóját, melyet a közgyűlés ülésszakára készített. A beszámoló egyik sarkalatos pontja az a figyelmeztetés, hogy a protekcionizmus újbóli jelentkezése könnyen semmivé teheti a világkereskedelem expanzióját és liberalizálását célzó húsz éves erőfeszítéseket. A főtitkár beszámolójában mélységes nyugtalanságának ad kifejezést, amiért bizonyos körök megtették a lélektani előkészületeket, hogy valóságos kereskedelmi háborút robbantsanak ki E nyugtalanító jelenség visszaszorítására — hangoztatta a főtitkár — valamenynyi érdekelt állam bevonásával, megfelelő „békéltető” egyezmények megkötésére lenne szükség. A beszámoló ezután az iparilag fejlett országok inflációs jelenségeiről szól és aggodalmát hangoztatja annak a fejlődő országokat érő súlyos kihatásai miatt. Elismeri, hogy a szegényebb országok kereskedelmi pozíciójának javítására jelentős terveket dolgoztak ki, bár egyben figyelmeztet is, hogy emiatt a protekcionista hullám jelentkezése különösen rossz időben jön. A főtitkár aggodalmát fejezte ki, amiért tavaly a fejlett és fejlődő országok egyaránt óriási összegeket fordítottak fegyverkezésre, több mint 200 millió dollárt költöttek katonai célokra. A világ nem tudja teljesíteni sürgető szociális feladatait, amíg véget nem vet a fegyverkezési hajszának, állapította meg U Thant főtitkár. ÉRTEKEZLET BONNBAN A KELET-NYUGATI KERESKEDELEMRŐL Karl Schiller bonni gazdaságügyi miniszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban kedden Brandt kancellár megbeszélést hívott össze. A megbeszélésen a kancelláron és Schiller miniszteren kívül részt vett Möller pénzügyminiszter, Berg, a gyáriparosok szövetségének elnöke és von Amerongen, a kölni kereskedelmi és iparkamara elnöke. A kiadott kommüniké hangoztatja : a kelet-nyugati kereskedelem problémáinak megvitatásakor egyetértés alakult ki abban, hogy az európai közösség intézményeinek kiépítését és bővítését változatlanul folytatni kell. A hivatalos kommünikének ez a mondata — írja az MTI bonni tudósítója — válasz kíván lenni a bonni ellenzéknek arra az állítására, hogy a szocialista országokkal, különösen pedig a Szovjetunióval folytatott kereskedelem nagymértékű kiszélesítése, amely most az NSZK-ban napirenden van, veszélyezteti a Közös Piac további kiépítését.