Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-16 / 177. (422.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASAG ^^gospouarcze A következő ötéves terv (1971—1975) problémája a gazdasági növekedés lesz. Ez nem csupán mennyiségi köve­telmény, hanem minőségi is: a nép­gazdaság szerkezetét úgy kell átalakí­tani, hogy optimális növekményt biz­tosítson. Az új ötéves tervet ezért az intenzív és szelektív gazdaságfejlesz­tés jellemzi. Már a korábbi tervek során is az iparra jutott a legfőbb feladat. Míg 1950-ben a mezőgazdasági tiszta ér­ték 1 zlotyjára az iparban csak 1 zlotynál kevesebb jutott, addig 1960- ban már több mint 2 zloty és 1970- ben­ 3 zloty, 1975-re pedig 4 zloty van előirányozva. Az ötéves terv vé­gére tehát a nemzeti jövedelemben az ipar részaránya négyszer akkora lesz, mint a mezőgazdaságé. Ez igen nagy fejlesztési követelményeket támaszt az iparral szemben. Többé már nem elég az extenzív fejlesztési fázisban alkal­mazott módszerrel a termelés mennyi­ségi növekményét maximalizálni, ha­nem a termelési érték, a minőség és korszerűség fokozására kell törekedni az intenzív fejlődés érdekében. Ahhoz, hogy a lengyel ipar maradéktalanul kielégítse a három fontos piacot: a belföldi fogyasztást, a külkereskedel­met és a beruházási piacot, hosszú fejlődésre van szüksége. Ami a táv­lati elképzeléseket illeti, nem a leg­nagyobb pozitívumok közé sorolható az a tény, hogy bár a nemzeti jövede­lemben tetemesen megnő az ipar hoz­zájárulása, a szolgáltatások részará­nya továbbra is alacsony szinten mo­zog. Pedig a lakosság igényeinek figye­lembevétele megkövetelné minden­fajta szolgáltató tevékenység bővíté­sét. A fejlett tőkésországokban is ro­hamos mértékben nőnek a szolgálta­tások. A következő ötéves tervben nagy gondot fordítanak a termelés moderni­zálását szolgáló létesítményekre, be­ruházásokra, főleg a kiválasztott ipar­ágakban. A beruházások hatékonysá­gát elsősorban a beruházási ciklus lerövidítésével kívánják fokozni. Sze­repet játszik ebben az olyan iparágak (pl. építőipar) korszerűsítése, amelyek fejlettsége meghatározza a beruházá­sok elkészülését. Nagy figyelmet kell szentelni a munkaerő utánpótlására, az új nem­zedék nagyarányú munkába állítására. Nemcsak a már meglevő munkaerő­tartalékok arányosabb felhasználását kell elérni, de az eddiginél sokkal inkább magas képzettségű szakembe­rekre van szükség. Ezzel függ össze a tudományos kutatómunka szerepe is. Lengyelország nemzeti jövedelmének egyre növekvő hányadát­­a kutatásra A VILÁGSAJTÓBÓL A lengyel gazdasági fejlesztés irányai fordítják. (1965: 1,4%, 1970: 2,1%, 1975- re tervezett: 2,5%, de az eredmények, illetve azok hasznosítása nem a leg­­kielégítőbb. Az utóbbi tíz évben a tudományos kutatásokra fordított ösz­­szeg a korábbi háromszorosára emel­kedett és finanszírozásuk jelenleg évi 13 milliárd zlotyt emészt fel. Más szocialista országokban — így a Szov­jetunióban, NDK-ban, Csehszlovákiá­ban — a nemzeti jövedelemnek több mint 3%-át fordítják kutatásra, és ez nagyobb, mint a lengyelek 1975-re tervezett 2,5%-a. Ezért m­éginkább növelni kellene a tudomány , haté­konyságát, elsősorban az eredmények­nek a gyakorlatban történő mielőbbi hasznosításával. Mivel a döntő szerepet a jövőben is az ipar játssza a szelektív fejlesz­tés érthetően az ipart érinti leginkább. Elsősorban a gépipar és vegyipar jön számításba, amelyek az iparból eddig is jelentősen részesedtek: a gépipar 1950-ben az összipari termelésnek csak 8, 1969-ben viszont már 30,3%-át tette ki; a vegyiparé 4,6 illetve 11,1%-kát. Ezeknek az ágazatoknak a jövőben is biztosítani kell a dinamikus fejlő­dést, természetesen azokon belül is csak a preferált alágazatokban. A fej­lesztésnek a belföldi igények kielégí­tésén túlmenően két irányba kell folynia: egyrészt biztosítani az ex­portra termelés állandó növelését, másrészt fokozni kell azoknak a ter­mékeknek a gyártását, amelyet eddig nagyrészt importból szereztek be. A gépipar és a vegyipar kiemelt fejlesz­tése azért is megfelelő, mert ezáltal kedvező lehetőség kínálkozik a KGST- együttműködés keretében a többi szo­cialista országgal való szoros együtt­működésre, termelési kooperációra A mezőgazdaságban két fő feladat lesz: egyrészt területileg ki kell alakí­tani a növénytermesztés és állat­­tenyésztés jobb struktúráját, hogy az egyes területek között fennálló ellá­tási feszültség csökkenjen, másrészt egyre több mezőgazdasági nyersanya­got kell házilag feldolgozni. Az 1975-ig terjedő időszakra tervezett exportban ugyanis még mindig nagy súllyal sze­repelnek majd mezőgazdasági termé­kek, de ezek kivitele csak akkor hajt ténylegesen is hasznot az országnak, ha feldolgozásuk minősége is maga­sabb szintű lesz. A külkereskedelmi forgalmat min­den reláció felé a körülményektől függően differenciáltan kell növelni. A fő feladat nem az export mennyi­ségi növelése, hanem a kivitel gazda­sági hatékonyságának fokozása. (1970. évi 35. szám.) (privredni ) PREGLED A külkereskedelmi tézisek vitája Jugoszláviában Jugoszláviában megkezdődtek a viták a legkényesebb gazdasági kérdések egyikének számító külkereskedelmi és devizarendszer 1971. évi eszközeire és intézkedéseire vonatkozóan közzétett tézisek felett. Az eddigi tapasztalatok szerint a gazdasági körök részéről ezek a tézisek általában helyeslésre és tá­mogatásra találnak. Véleményeltérések ugyan — a kereskedelem, az exportő­rök és importőrök sokszor ellentétes érdekei és a kereskedés feltételeinek bizonyos regionális ellentétei miatt — vannak, három pontban azonban teljes az egyetértés: 1. fontos a jövő évre vo­­natkozó rendelkezések időben történő meghozatala, mert az előírások hiánya által okozott bizonytalanság és a vá­ratlan változásoktól való állandó féle­lem (a változások gyakran valóságos csapás formájában jelentkeztek) lehe­tetlenné teszi a megfelelő felkészülést; 2. a reformot követő években elkezdő­dött liberalizációs folyamatnak feltét­lenül folytatódnia kell; 3. az export­­expanzió lak­kadása, illetőleg az import ugrásszerű emelkedése a külső piacok felé történő orientálódás lehető legna­gyobb mértékű támogatásának szüksé­gességére figyelmeztet. Az első követelmény teljesítése az eddigiek alapján biztosítottnak látszik: a Szövetségi Gazdasági Kamara rövide­sen napirendre tűzi, a többi kamará­nál pedig már vizsgálják a téziseket. Szeptember végére egyes, főként az árubehozatali rendszerre vonatkozó ha­tározatokat a Szövetségi Végrehajtó Tanács már jóvá is fog hagyni. A „további liberalizálás” alatt a be­viteli rendszer bizonyos idejét múlt eszközeinek (például az import export­hoz való kötésének megszüntetése, ille­tőleg egy sor tétel), „átkategorizálása” értendő. E téren továbbá a gazdasági körök erélyesen követelik a beviteli engedélyezés adminisztrációjának egy­szerűsítését is. Az exporttámogatás kérdése a leg­utóbbi kedvezőtlen kereskedelmi mérleg­eredmények közzététele után nagyon előtérbe került. A belföldi piacon vég­bemenő áremelkedési és túlzott fo­gyasztási folyamatok a jugoszláv áru külföldi piaci versenyképességének gyengüléséhez, s ennek következménye­ként az exportnövekedési ráta vissza­eséséhez vezettek. Ennél is aggasztóbb az exportkötések számának csökkenése: április—májusban a konvertibilis terü­letre irányuló export-üzletek indexe az előző év azonos hónapjaihoz viszo­nyítva csak 87 volt. Ez az adat a jugo­szláv termelők exportérdekeltségének nyilvánvaló csökkenését tükrözi, ami­ből az következik, hogy a kivitel tá­mogatásának legjobb — ha nem is egyetlen — eszközét a hazai­­stabilitás biztosítása jelenti. Ezenkívül szükség van a belföldi és exportárak különbö­­zetének — ha az van, amíg van és ahol van — olyan szintre történő kiegyenlítésére, amely felett az export nemcsak lehetségessé, hanem vonzóvá is válik. Az intézkedések széles skálája a gaz­dálkodási feltételeknek a hitel- és mo­netáris politika területén való nivellá­­lására hivatott; ezeket a hosszú lejáratú külföldi ügyletek, a kooperációs kap­csolatok és néhány más gazdasági együttműködési forma (például vegyes vállalatok) ösztönzésére szolgáló né­hány rendelkezés egészíti ki. A dinárjövedelem továbbra is alap­vető tényező marad, amely exportra ösztönzi a termelőket, s az a vélemény alakult ki, hogy ez az egyetlen, vagy legalábbis a rövidebbik útja a dinár konvertibilitása megvalósításának. (1970. szeptember 7.) mport-megtakarítás a Kender-Jutánál A századforduló óta a Kender-Juta és Textilipari Vállalat tevékenységi köre nem sokat változott: feladata az importált juta és a hazai rostnövények (len, kender) feldolgozása. A termék­­összetétel hosszú ideig tartó változat­lanságát az magyarázta, hogy a nyers­anyag biztosítása nem okozott külö­nösebb gondot, s késztermékek értéke­sítése is könnyű volt. A hatvanas évek közepén azonban a gazdasági számítá­sok fényt derítettek arra, hogy a Ken­der-Juta külföldi alapanyagot felhasz­náló termékeinek úgynevezett „G” mutatói negatív eredményűek. A be­hozott jutarost — mivel tőzsdei cikk — nagyméretű áringadozásoknak volt ki­téve. Az így kialakult helyzet arra kész­tette a vállalatot, hogy olyan fejlesz­tési programot dolgozzon ki — össze­kötve az időszerűvé vált rekonstruk­cióval —, amelyben a késztermékeik műanyagból készülnek. A terv meg­valósításához szükséges gépek beszerzé­séhez segítséget kértek a CHEMO­­KOMPLEX-től. A több választási le­hetőség közül az olasz Covema cég mellett döntöttek; tőlük rendelték meg 1967-ben az első rafiagyártó berende­zéseket. Az addig sok problémát okozó alap­anyaggond is megoldódott. Igaz, 1972- ig a hazai termelés megindulásáig­­ granulátumimportra szorulnak, de már közel sincs annyira kiszolgáltatva a vállalat egyetlen alapanyagtermelőnek sem, mint korábban. A szükséglet nagy részét egyébként az osztrák Stickstoff­­werkétől, az angol Shell-től és az olasz Montecatini-Edison-tól vásárolja a Kender-Juta. A tőkés eladók teljesítik a technikai kéréseket, s különböző elő­nyöket is adnak. Az angol konszern például felajánlotta, ha magyar part­nere meghatározott mennyiséget ren­del, akkor a legújabb termék feldol­gozásához szükséges know-how-t térí­tésmentesen átadja. A rostkészítményekhez szokott hazai piac a műanyagból készült csomagoló­termékeket idegenkedve fogadta. Több hónap is eltelt, amíg a felhasználók meggyőződtek arról, hogy ezek jóval korszerűbbek a hagyományosnál. Ha­sonló ellenállást tanúsítottak a régi külföldi vevők is. Az egyik holland importőr azonban, vállalva a kockáza­tot, feladta a „tradíciót”, s áttért a mű­anyag zsákokra. (Jelenleg évi 300 ton­nát vesz.) Sürgetőleg hatott a teljes felújításra a súlyossá vált létszámgond is (1965- ben még 1800 munkás dolgozott a vál­lalatnál, de négy év múlva számuk a felére csökkent). A rekonstrukció gyor­sabb megvalósítása érdekében hosszú lejáratú bankhitelt kértek, s ebből to­vábbi négy rafiagyártó gépet vettek a Corema-tól. A közelmúltban megka­pott devizahitelt és a vállalat fejlesz­tési alapját is az elkövetkezendő évek­ben főleg gépvásárlásra költik. A ter­vek szerint újabb hét rafiagyártó be­rendezést vesznek a Corema-tól. Az olasz cég ezenkívül három polietilén fóliahúzót is szállít és szó van arról, hogy egy NSZK-beli cégtől négy poli­etilén hálót készítő gépet szereznek be. A technikai elmaradottság teljes felszámolására a TECHNOIMPEX-en keresztül 160 szovjet szövőgépet impor­tálnak, s ezeket a polipropilén rafia­szálak szövéséhez használják fel. A teljes felújítás befejezésekor előre­láthatóan már a hazai szükségleten kívül mintegy 1000—1500 tonna ex­portárualap is lesz, amit tőkésorszá­gokban (pl. Hollandiában és NSZK- ban) értékesíthetnek majd a várható kereslet szerint. De mivel a rafiaszálat már nemcsak szövi, hanem terjedel­­mesíti is a vállalat, várhatóan a hazai vásárlók jelentős tőkésimport megta­karítást érhetnek el az így előállított különböző nyers- és alapanyagkészít­mények vásárlásával. Természetesen joggal vetődhet fel a kérdés, hogy megszűnik hazánkban a rostzsák-gyártás és e termékből is importra szorulunk? Ma még ugyanis a könnyen romló és ezért jobb szellő­zést igénylő árucikkekhez rostzsákok kellenek. A hazai termelés mellett szól még az is, hogy a környező szocialista és tőkésországokban a rostfeldolgozó kapacitásokat szűkítik. (Legutóbb pél­dául 2000 főt foglalkoztató olaszországi jutagyár zárta be kapuit.) Ezek az információk arra ösztönöz­nek, hogy tovább kell foglalkoznunk a hazai rostanyagok feldolgozásával, mert konkurrencia csökkenésével még jobb árak érhetők el a világpiacon is. A Kender-Juta a Rostkikészítő Válla­lattal közösen Nagyhalászon egyelőre 2000 tonna feldolgozására alkalmas új üzemet létesít, amely biztosítja a hazai alapanyag feldolgozását és fedezi majd a várható igényeket. F. A. ­ A Divattervező Vállalat őszi-téli kollekciójának margitszigeti divatbe­mutatója előtti tájékoztatón részt vett a Dorothy Gray angol cég képviselője, aki bejelentette: Magyarországon is for­galomba kerültek kozmetikai készülé­kei, amelyek kooperációs gyártásáról tárgyalásokat kezdtek egy vidéki üzem­mel.­­ A Magyar Kereskedelmi Kamara kezdeményezésére színes dokumentum­filmet készít az ipari exportfogyasztási cikkekről a Kamara filmbizottsága. A szeptember 14-én megtartott ülésen a filmbizottság tagjai elfogadták a for­gatókönyvet, s lepergették előttük a már eddig felvett anyag egy részét. A filmet az év végére fejezik be. Az új propaganda filmvásárokon, külképvi­seletek rendezvényein mutatják be, éppen úgy, mint a tavalyi „Made in Hungary”-t.­­ Dr. Bíró Gerd, a Magyar Kereske­delmi Kamara főosztályvezetője Düs­seldorfban — az októberben rendezen­dő Magyar Gazdasági Napok előkészí­tése keretében — újságírók előtt, szep­tember 15-én előadást tartott „Magyar­­ország, mint gazdasági partner” címmel. A KGST-országok nemzetközi szállít­mányozási vállalatainak konferenciá­ja kezdődött kedden Budapesten. A négynapos tanácskozás résztvevői meg­tárgyalják a nemzetközi szállítmá­nyozásnál jelentkező jogi, okmány­használati és szállítmányozás technikai kérdéseket. A konferencián megfi­gyelőként több jugoszláv szállítmányo­zási vállalat képviselője is részt vesz.­­ Budapesten 800 hazai és 200 kül­földi szakember részvételével megkez­dődött a Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület XVIII. konferenciá­ja. A több mint 20 országból érkezett textilipari szakemberek magyar kollé­gáikkal áttekintik a világ textilipará­nak fejlődését, a textil alapanyagok felhasználását, az anyagösszetétel vál­tozásokat. A konferencia tapasztalatait figyelembe veszik a magyar textilipar átfogó rekonstrukciós programjánál. RÖVIDEN : A Dunai Vasmű vezetői a szállítás racionalizálása és korszerűsítése érde­kében a vasút helyett közúton kíván­ják szállítani a különböző nyersanya­gokat, félkésztermékeket. Az első lé­pésként a Szovjetunióból 3 óriás-szál­­lító-tehergépkocsit rendeltek. Az első járművet — 12 tonnás billenő gépko­csit — már munkába állították. A másik két szállítóeszköz az év végére érkezik meg a Szovjetunióból. © Népi motívumokkal díszített tá­nyéralátéteket, gyertyatartókat és fo­gasokat készít nyugatnémet megrende­lésre a Lajosmizsei Háziipari Szövet­kezet. © A HÁFÉM és a Fém- és Vastömeg­cikk Ktsz 300 000 dollár értékű cam­­pingbútor szállítására kötött szerző­dést a svéd Tradgarstmöbler céggel.­­ A Magyar Közlekedéstudományi Intézet rendezésében nemzetközi kon­ferencia nyílik szeptember 15-én Bala­­tonfüreden a földalatti vasutak építé­séről. A Budapesten folytatódó kon­ferencián három munkacsoport tár­gyalja a földalatti vasút szerepét a nagyvárosi közlekedésben, a konstruk­ciós és biztonsági problémákat. A SM­I­KEX MOSZKVÁBAN Moszkvai tudósítónktól: Az utóbbi napokban több jelentős szerződést kötött Moszkvában a NIKEX. Idei szállításra 3 darab önjáró bányabiztosító berendezést vásárolt, mintegy 850 ezer rubel értékben. Az 1970 áprilisi budapesti szakmai be­mutató alapján megnövekedett igények kielégítésére talajjavító és útépítő gépeket (exkavátorok, szkreperek, bull­dózerek stb.) 1 millió rubel értéket meghaladó összegben szállít a Szov­jetunió részben még ebben az évben, kontingensen felül, részben pedig 1971-ben. Ezenkívül építőipari- és épí­tőanyagipari gépek behozatalára is eredményes piackutató tárgyalásokat folytatnak. A már megkötött szerző­dések alapján is megállapítható, hogy a NIKEX forgalma a szovjet külke­reskedelmi egyesülésekkel 1970-ben kb. 10 százalékkal nő az előző évhez képest. Az export szempontjából jelentős a geológiai feltárásokhoz szükséges L— 7000-es típusú karotázsállomás, amely a Gamma egyik legkorszerűbb ter­méke (8000 méter mélységű kutatá­sokra is alkalmas). Az eddig lekötött 3 darab szállításán felül (értéke mint­egy 1 millió rubel), a következő öt­éves tervre még további rendelések várhatók. Tárgyalásokat folytatnak a jubileumi kiállításon bemutatott mér­legek és elektroforézis berendezések exportjáról is. MAGYAR ÜZLETI LEHETŐSÉGEK A BAROMFI VILÁGKIÁLLÍTÁSOM Tudósítónktól: A madridi Baromfi Világkiállítás továbbra is az üzleti megbeszélések színhelye. A spanyol piacon leginkább a MEDIMPEX rendelkezik jó kapcso­latokkal. Ezek elmélyítéséhez jó alkal­mat nyújtott, hogy a most zajló kon­ferencián a PHYLAXIA képviselőinek előadásai szép sikert arattak. A MEDIMPEX — mint azt dr. Rozs­­nyai Imréné elmondotta — a spanyol üzletfelekkel most elsősorban az állat­­gyógyászati készítmények és takar­mány kiegészítő cikkek exportjának to­vábbi lehetőségeit vitatta meg, az ál­latgyógyászati laboratóriumok vezetői­vel pedig az együttműködés legelőnyö­sebb formáit. A sertéspestis elleni szé­rumok további exportja is biztosított­nak látszik, s az eddigi szállítások alapján kivétel nélkül, minden vevő ebben és más termékekben, további igényeket jelentett be. A TERIMPEX kiállításán Gosztonyi Tiborné kereskedelmi igazgató hang­súlyozta, hogy a világkiállításon nem­csak spanyol, hanem más nemzetiségű, így a többi között dán, olasz, cseh­szlovák stb. partnerekkel is tárgyaltak. Spanyolországba továbbra is szállítunk marhahúst, és most már nemcsak a vámszempontból előnyös helyzetet él­vező Kanári-szigetekre, hanem Spa­nyolországba is szállítunk sajtot. El­adtak 250 tonna trappistát, a vevők nagyon elégedettek voltak a spanyol recept szerint készült Mancengo-sajttal is. (Ebből eddig egy 5 tonnás próba­szállítmány érkezett, s ennek alapján kedvező kilátásokkal folynak a további tárgyalások.) Ami konkrétan a baromfit illeti, ez­zel kapcsolatban Láng Györgytől, a BOV vezérigazgatójától kértünk infor­mációt. A legnagyobb olasz partnerrel — mondotta — tisztázták a jövő évi igényeket, a szállítási lehetőségeket és a kapcsolat erősítésére van kilátás. Ér­dekes tárgyalások folytak egy új nyu­gatnémet céggel. Ez vállalná, hogy na­pos libát szállít (ebből kevés van), és libahús készterméket vesz át. Ez a tárgyalás mindkét fél részére nagyon előnyösnek látszik. Végül megemlítette a vezérigazgató, hogy a British United Turkeys Ltd. elnökével megbeszélése­ket folytattak, amely lehetővé tenné a pulyka törzsállomány felfrissítését. Kelet-Afrika egyik legjelentősebb ke­reskedelmi fóruma, a Nairobi Nemzet­közi Vásár, szeptember 29—október 3. között tartja nyitva kapuit. A magyar kiállítók először vesznek részt a HUNG­EXPO rendezésében a nairobi vásáron. A 216 négyzetméteres fedett és 520 négyzetméteres szabad területen 7 kül­kereskedelmi vállalat mutatkozik be. A Ganz Műszer Művek elektromos mérőműszereket, a MEDICOR orvosi készülékeket és kórházberendezéseket, a FERM­ION különböző szerszámokat, a CHEMOLIMPEX kozmetikai és fotó­cikkeket, festékeket, a HUNGAROTEX méterárut és konfekciót, a TANN­­IMPEX bőrdíszműárut, a HUNGARO­­FRUCT gyümölcs- és főzelékkonzerve­­ket mutat be Nairobiban. 800 négyzetméteres területen, 11 kül­kereskedelmi és iparvállalat vesz részt „A tudomány és technika a fejlődésért és fejlesztésért” jelszóval megrendezés­re kerülő nemzetközi tudományos-mű­szaki szakkiállításon Rio de Janeiróban. A kifejezetten kereskedelmi szakmai jellegű sport- és kempingcikk, kerti bútor szakvásáron október 25—27 kö­zött Kölnben négy külkereskedelmi vállalat vesz részt. A kiállítás 1. számú csarnokában az ARTEX sportszereket, találat jelző gépet, kerti garnitúrákat, a 2. számú csarnok földszintjén a HUN­­GAROCOOP kempingcikkeket, kerti bútorokat, strandcikkeket, sportcipőket, az 5. számú csarnokban a HUNGARO­TEX sátrakat sorakoztat fel. A fentie­ken kívül a CHEMOLIMPEX is rendez cikkeiből árubemutatót. HUNGEXPO BUDAPEST 1970. SZEPTEMBER 16. Okmányegységesítési kiállítás Szeptember 14-én, hétfőn délután meghívott szakemberek jelenlétében nyitotta meg Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke a Nem­zetközi Okmányegységesítési Szakbi­zottságának és a KGST tagországok szállítmányozóinak nemzetközi ok­mányegységesítési kiállítását. A kiál­lítás ötletesen szemlélteti a hazai és a külföldi szállítmányozói okmányok egységesítése terén elért eredménye­ket. Kedden délelőtt a témához fűző­dő előadássorozatot tartottak a meg­hívott szakemberek. Az előadások szü­netében bemutatták a magyar kül­kereskedelmi vállalatoknál alkalma­zott, úgynevezett egyműveletes ok­mány kitöltési''rendszert. Szerdán dél­előtt 129 órától filmbemutatóval egy­bekötve a konténerizációt és az új adatátviteli berendezéseket ismertetik a szakelőadók. Majd a brüsszeli Világ­kereskedelmi Központról tart annak meghívott igazgatója M. Vernieuve, előadást. A kiállítás szeptember 17-én csütörtökön délután 14 órakor zárul. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3741/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next