Világosság, 1988. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 7. szám - ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK - MAI ÉRTELMEZÉSBEN - Schmidt Péter: A szabadságjogok tartalma
Az emberi jogok gondolata a polgári alkotmányosság eszméinek realizálásaként született meg Nyugat-Európában. Ma, amikor Európán kívül kerül, új társadalmi viszonyok között új tartalommal töltődik meg. Ez is olyan tényező, amit nem lehet kirekeszteni az emberi jogok körül kialakult ideológiai vitákból. Míg a nyugat-európai tőkésországok politológiával foglalkozó tudósai csak a polgári alkotmányosságnak a XVIII. században kialakult eszmekörén belül képesek a témával foglalkozni, addig Európán kívül erősödőben vannak azok a törekvések, amelyek az emberi jogokat ettől elszakítva, mint valami morális emberi követelést fogják fel. Az amerikai megközelítés is döntően ezen a körön mozog, így azonban az emberi jogok fogalma és tartalma áttöri az állami és jogi jelenségeket, az ember társadalomban elfoglalt helyének általános morális kérdésévé válik. AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK FOGALMÁNAK ALAKULÁSA Az állampolgári jogok értelmezése közül témánk szempontjából három felfogást kell közelebbről érintenünk. a) A jogokat felfogták — és még ma is felfogják — úgy, mint az embernek vagy embercsoportnak a társadalom egészéhez való viszonyát. Ilyen értelemben például a sajtószabadság vizsgálata nem más, mint annak kutatása, hogy a sajtónak mi az adott társadalomban játszott szerepe, mennyire demokratikus, mennyiben ad lehetőséget különböző vélemények nyilvános megfogalmazására. Az egyesülési jog kutatása arra keresi a választ, hogy a társadalom szervezetrendszere mennyiben fejezi ki hűen vagy mennyiben torzítja el a társadalomban lévő valóságos érdek- és nézetkülönbségeket. A személyi szabadság ebben az értelemben a személyiség kibontakoztatásának társadalmi lehetősége, a személyi képesség kibontakoztatásának és az ember társadalmi együttélésének konfliktusa. Az ilyen jellegű megközelítéseket igen gyakran a társadalom politikai mozgalmainál találjuk meg. Azt a törekvést fejezik ki, hogy a polgári állam által formalizált, gyakran csak a jogi normák világába száműzött állampolgári jogokat a társadalom valóságával szembesítsék. b) Az állampolgári jogok felfogásának másik jellemző megközelítési módja az állam tevékenységére vonatkoztatott felfogás. Eszerint az állampolgári jogokat nem a társadalom teljes mozgásához, életéhez kell viszonyítani, hanem csak az állami mozgásformákhoz. E felfogás szerint ki-418 zárólag az állam tevéséhez, illetőleg nem tevéséhez képest van az állampolgár jogának értelme. A sajtószabadság ebben a felfogásban nem a sajtónak a társadalom életében játszott szerepe, hanem csak a sajtónak a közhatalomhoz, az államhoz való viszonya. A sajtó szabadsága az államhoz viszonyított szabadságot jelent. Azt szabja meg, hogy a közhatalom hol avatkozhat be, illetőleg hol nem avatkozhat be a sajtó viszonyaiba. Az egyesülési jog az állampolgároknak a társadalmi típusú szervek létrehozásával és azok működésével kapcsolatos jogait, az állam bevatkozásának mértékét, illetve ehhez képest a társadalom szabadságát határozza meg. A személyi szabadságjog kizárólag az államnak az állampolgár fizikai szabadságát korlátozó intézkedési jogosítványait határolja körül. Ehhez járul — de csak másodlagosan — az államnak az a kötelezettsége, hogy ilyen, jogilag körülhatárolt területeken az állam az állampolgár jogát harmadik személlyel szemben is védje meg. Ez a megközelítési mód elsődlegesen a polgári felvilágosodást jellemezte, amely az állampolgári jogoknál főleg az államhatalom korlátait kutatta. A feudális önkénnyel, a feudális abszolút monarchiával szemben azt bizonyította, hogy az állam — a szerződéses szabadság eszményének megfelelően — csak korlátozott hatalmat kapott a társadalmi viszonyok befolyásolására. Ez a felfogás az állampolgári jogok polgári koncepcióját napjainkig meghatározta. c) Végül az állampolgári jogok harmadik felfogásaként hadd idézzük a jogpozitivizmus megközelítését, amely a jogok államhoz viszonyított előző felfogását végsőkig kiélezi, és azt hangoztatja, hogy az állampolgári jogok csak a pozitív jogokból ismerhetők meg. Jórészt még azt is tagadják, hogy a jogok a jogalkotást megelőző politikai viszonyokból származnának, és csak a jogszabályt tartják szem előtt, amely vagy kreál, vagy megtagad állampolgári jogokat. Eszerint az állampolgári jogok (szabadságjogok) csak a jogszabályban léteznek, a társadalom más mozgásformáiban nem szabad azokat keresni. Ez a felfogás kizárólag a jogtudományra volt jellemző, politikai hatást a társadalom politikai irányzataira alig gyakorolt. Legfeljebb a mindenkori társadalmi berendezkedést igazolni akaró politikai erők tűrték meg azzal, hogy ez számukra a legkedvezőbb, hiszen a fennálló társadalmi, politikai berendezkedéssel szemben általában nem lép fel politikai követeléssel. Az állampolgári jogok három sarkosított felfogását ismertettük, de ezek közül melyik a helyes az állampolgári jogok megítélése szempontjá