Világosság, 1988. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)

1988 / 7. szám - ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK - MAI ÉRTELMEZÉSBEN - Schmidt Péter: A szabadságjogok tartalma

Az emberi jogok gondolata a polgári alkotmá­nyosság eszméinek realizálásaként született meg Nyugat-Európában. Ma, amikor Európán kívül kerül, új társadalmi viszonyok között új tarta­lommal töltődik meg. Ez is olyan tényező, amit nem lehet kirekeszteni az emberi jogok körül ki­alakult ideológiai vitákból. Míg a nyugat-euró­pai tőkésországok politológiával foglalkozó tu­dósai csak a polgári alkotmányosságnak a XVIII. században kialakult eszmekörén belül képesek a témával foglalkozni, addig Európán kívül erősödőben vannak azok a törekvések, amelyek az emberi jogokat ettől elszakítva, mint valami morális emberi követelést fogják fel. Az amerikai megközelítés is döntően ezen a körön mozog, így azonban az emberi jogok fogalma és tartalma áttöri az állami és jogi jelenségeket, az ember társadalomban elfoglalt helyének általá­nos morális kérdésévé válik. AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK FOGALMÁNAK ALAKULÁSA Az állampolgári jogok értelmezése közül té­mánk szempontjából három felfogást kell köze­lebbről érintenünk. a) A jogokat felfogták — és még ma is felfogják — úgy, mint az embernek vagy embercsoportnak a társadalom egészéhez való viszonyát. Ilyen ér­telemben például a sajtószabadság vizsgálata nem más, mint annak kutatása, hogy a sajtónak mi az adott társadalomban játszott szerepe, mennyire demokratikus, mennyiben ad lehető­séget különböző vélemények nyilvános megfo­galmazására. Az egyesülési jog kutatása arra ke­resi a választ, hogy a társadalom szervezetrend­szere mennyiben fejezi ki hűen vagy mennyiben torzítja el a társadalomban lévő valóságos ér­dek- és nézetkülönbségeket. A személyi szabad­ság ebben az értelemben a személyiség kibonta­koztatásának társadalmi lehetősége, a személyi képesség kibontakoztatásának és az ember tár­sadalmi együttélésének konfliktusa. Az ilyen jellegű megközelítéseket igen gyakran a társadalom politikai mozgalmainál találjuk meg. Azt a törekvést fejezik ki, hogy a polgári állam által formalizált, gyakran csak a jogi nor­mák világába száműzött állampolgári jogokat a társadalom valóságával szembesítsék. b) Az állampolgári jogok felfogásának másik jellemző megközelítési módja az állam tevékeny­ségére vonatkoztatott felfogás. Eszerint az állam­­polgári jogokat nem a társadalom teljes mozgá­sához, életéhez kell viszonyítani, hanem csak az állami mozgásformákhoz. E felfogás szerint ki-418 zárólag az állam tevéséhez, illetőleg nem tevésé­hez képest van az állampolgár jogának értelme. A sajtószabadság ebben a felfogásban nem a sajtónak a társadalom életében játszott szerepe, hanem csak a sajtónak a közhatalomhoz, az ál­lamhoz való viszonya. A sajtó szabadsága az ál­lamhoz viszonyított szabadságot jelent. Azt szabja meg, hogy a közhatalom hol avatkozhat be, illetőleg hol nem avatkozhat be a sajtó vi­szonyaiba. Az egyesülési jog az állampolgárok­nak a társadalmi típusú szervek létrehozásával és azok működésével kapcsolatos jogait, az ál­lam bevatkozásának mértékét, illetve ehhez ké­pest a társadalom szabadságát határozza meg. A személyi szabadságjog kizárólag az államnak az állampolgár fizikai szabadságát korlátozó in­tézkedési jogosítványait határolja körül. Ehhez járul — de csak másodlagosan — az államnak az a kötelezettsége, hogy ilyen, jogilag körülha­tárolt területeken az állam az állampolgár jogát harmadik személlyel szemben is védje meg. Ez a megközelítési mód elsődlegesen a polgári felvilágosodást jellemezte, amely az állampolgá­ri jogoknál főleg az államhatalom korlátait ku­tatta. A feudális önkénnyel, a feudális abszolút monarchiával szemben azt bizonyította, hogy az állam — a szerződéses szabadság eszményének megfelelően — csak korlátozott hatalmat kapott a társadalmi viszonyok befolyásolására. Ez a felfogás az állampolgári jogok polgári koncep­cióját napjainkig meghatározta. c) Végül az állampolgári jogok harmadik felfo­gásaként hadd idézzük a jogpozitivizmus meg­közelítését, amely a jogok államhoz viszonyított előző felfogását végsőkig kiélezi, és azt hangoz­tatja, hogy az állampolgári jogok csak a pozitív jogokból ismerhetők meg. Jórészt még azt is ta­gadják, hogy a jogok a jogalkotást megelőző po­litikai viszonyokból származnának, és csak a jogszabályt tartják szem előtt, amely vagy kreál, vagy megtagad állampolgári jogokat. Eszerint az állampolgári jogok (szabadságjogok) csak a jogszabályban léteznek, a társadalom más moz­gásformáiban nem szabad azokat keresni. Ez a felfogás kizárólag a jogtudományra volt jellemző, politikai hatást a társadalom politikai irányzataira alig gyakorolt. Legfeljebb a min­denkori társadalmi berendezkedést igazolni akaró politikai erők tűrték meg azzal, hogy ez számukra a legkedvezőbb, hiszen a fennálló tár­sadalmi, politikai berendezkedéssel szemben ál­talában nem lép fel politikai követeléssel. Az állampolgári jogok három sarkosított felfo­gását ismertettük, de ezek közül melyik a helyes az állampolgári jogok megítélése szempontjá­

Next