Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)
1945-07-03 / 1. szám
. év, Szzam. 'WITiy' |NI| WMM—M—i A2 Orc2á!;gyíríí5l Könyvtár • állományúiól toruive, Budapest, 1945 július 3, kedd. k hAra pengő A MI UTUNK A sötétség rideg és kegyetlen tárnáiból jöttünk. Mögöttünk sivár és fesujtó képek, szolgaság és nyomor, fizikai és szellemi hitenes, mindez nehéz teher, ami eddig visszahúzott fájdalmas sorr enk mélységébe. Nem saját erőnkből kapaszkodtunk fel a fárí -daliái igazság napsütötte partjába. Porkolábjaink gőgösen és elbizakodottan csörgették fegyvegeiket a páriák millió fölött. De hiába volt, minden butáin nik, véres kezükben hiába suhogott az elnyomás lelkeion korbácsa.. A történelmi erőket nem tudták elhessegetni birodalmuk pereméről, fejlődés törvényei kanyörtolertűl isledkfiztek a magyar élet gubabpöstöti szolomraLeágban tartott dolgozó nép nem tudta lerázni magáról dölyfös és elvakult urait, de a történelmi fejlődés útját nem lehetett elreteszelni előtte, mert ez a törvény maga az élet, megingathatatlan és diadalmas, mint a természet. Vereségük a történelmi igazságszolgáltatás diadala, ahová saját erejéből nem tudott felemelkedni a rabláncra fűzött nép, felsegítette oda urai bűnös merénylete a hatalmas és békés népi állam ellen és a napfényre emelte a dolgozók országának, a világ minden proletárjának büszkesége: a Vörös Hadsereg. Ez a hadsereg nem egy győztes állam bosszúvágyát hozta, hanem a humánus koreszmék magasra lobbant fáklyáját. A szabadság fáklyája nem ragyogó képek szivárványszíneit vetíti elénk. Túl az anyagi romokon bevilágít a társadalom roskadozó épületének zugaiba is és őszinte, józan fényét rábocsátja minden rétegre és csoportra, amely a porondra került és a porondon maradt fellobbanása óta. Szükség van erre a tárgyilagos világosságra, a nyíltan hirdetett tervek és a be nem vallott szándékok megvizsgálására, az őszinteségre és egyenes beszédre, mert ez a záloga és feltétele berendezkedésünk sikerének. Szükség van a kijózanító világosságra a közélet minden területén, mert nem egyedül vagyunk mi, dolgozó nép a rombadőlt, otthon megviselt falai között. Itt vannak azok is, akik eddig napfényes virányokon élvezték a mi munkánk gyümölcsét, akiknek soraiból ámokfutók és gyújtogatók rajzoltak ki és a dolgozók iránti gyűlöletük őrjöngő extázisában máglyára taszították a nemzetet. A dolgozó nép ezúttal is nagyvonalúbbnak bizonyult, mint megbukott urai. Nem a jogos bosszú, hanem az ország jövője lebegett szeme előtt, s a nemzetmentő munkába be akarta vonni azokat a széles csoportokat is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az új Mohácshoz vitték az országot. Nem rajtunk múlott, hogy ez eddig nem sikerült. Azok az osztályok, amelyek csúnyán lévizsgáztak a nemzetrontásból, gyöngeségre és bizonytalanságra magyarázták a nagylelkűséget,amely az általános felelősségre vonás helyett megelégedett az egyéni lúí-ínök üldözésével. Nem ragadták meg a kivételes és meglepő alkalmat, hogy elvegyülhessenek az alsó.-jainak,- eltmzodtást a munkahelyekről, rémhíreket lesnek, a bűnös múlt konok kísértetei gyanánt járkálnak közöttünk és csöndesen, de szívósan igyekeznek gátolni az új életet építő rohammunkát. Kiközösítve magukat a nemzet hatalmas erőfeszítéseibe, fennmaradásáért vívott hallatlan küzdelméből, kárörömmel figyelik nehézsértéinket és dühödt csalódással látják, hogy a nemzet életereje diadalmaskodik a példátlan bűnök szörnyű következményei felett is. Ezek az osztályok nyilván történelmi példák megismétlődésére számítanak. Az utóbbi két évszáz nap alatt előfordult már nem egyszer Európaszerte, hogy a nagy nemzeti katasztrófák a negyedik rend mezítlábas seregének kezébe tették le az országmentes feladatát. A negyedik rend áldozatos harcokat vívott a szabadságjogokért, véres forradalmiakban szerzett érvényt a haladás törvényeinez, azután visszavonult a munna padok mellé és megelégedett sikerei szerény morzsáival, míg áldozatai gazdag gyümölcsét mohón aratta le a polgárság. Mai helyzetünkazonban nem hasonlítható össze a múlt század forradalmi fellángolásaival. Ez a forradalom csak most kerül megvívásra a műhelyekben és a földeken, az esztergapadok és az eke szarva mellett. Ez a forradalom a munka izzó kohójában formálja az új magyar élet arcát. A kalapács, az írótoll, az ásó és a csákány forradalma ez, amelyből új és emberibb, igazságos és dolgos Magyarország születik. Ennek a mélyreható forradalomnak az élcsapata a munkásság és a parasztság, amely az új rendszer megszilárdítása után megtartja politikai és gazdasági érvényesülése eszközeit, de helyet ad a jogok asztalánál minden társadalmi osztálynak, amely részt vállal a nemzetmentésből, a megfeszített munkából és a hazafias áldozathozatalból. Ehhez azonban becsületes kiállásra, nyílt beszédre, őszinteségre van szükség. A munkáspártok a dolgozó osztályok nevében kifejtették minden kertelés nélkül elgondolásukat, amelyek alapján oroszlánrészt vállalnak az újjáépítésben. A munkásság népi demokráciát akar, társadalmi berendezkedésünk jelenlegi alapjául elfogadja a magántulajdont és legközelebbi céljául az ország megmentését tűzi ki. Halálos ellenségeitől, a kizsákmányolók és lakásaik kasztjától kapta örökül a szétdúlt haza felépítésének gondját, amelynek áldozatos és hálátlan terhét vállalja, mert felelősséget érez a magyar jövővel, az utánunk következő generációkkal szemben. A munkásság nem folytat malomalatti politikát, őszintén feltárta terveit és céljait, amelyek jegében erejét megfeszítve dolgozik a Vasúti műhelyekben, a mezőkön, a gyárakban és a bányák mélyén, örömmel fogadva a társadalom távolabbi régióiból jelentkező gyér segítséget és jogos kíváncsisággal várja, mikor ébrednek kötelességük tudatára azok a rétegek, amelyek jelenleg ellenségesen szemlélik a fennmaradó sírnkért kifejtett heroikus munkát. A dolgozó nép hozza a legtöbb áldozatot a nemzetfenntartó erőfeszítések során, joga van tehát a fogalmak tisztázását és világosságot követelni a közélet minden területén. Ennek a célkitűzésnek a jegyében indul meg ez a lap, pártunk második hivatalos napilapja Budapesten. A szocialista kritika tárgyilagos és elfogulatlan fényszóróját ráirányítjuk minden jelenségre, amely kapcsolatban áll a munkásosztály sorsával, ezen keresztül a nemzet életérdekeivel. Ennek a lapnak a programja a szocializmus. A szellemi világosság, az őszinte bírálat és a lelkes alkotásvágy szellemében harcolunk a munkásosztály céljaiért A távolabbi célok szolgálata mellett nem feledkezünk meg a dolgozók mindennapi gondjairól, a hétköznapok kötelességeiről és feladatairól, a nemzetmentés lépésről lépésre haladó munkájáról. Lángra lobbantjuk ebben a lapban a szocialista munkásmozgalom új fáklyáját és bevilágítjuk a keserves utat, amelyen munkától görnyedtem de ellenségeit félretolva, a hatalmas szovjet nép segítő készségétől megerősödött lélekkel halad a nemzet minden dolgos fia. a munka népe a reakció sötétségét elűző világosság, a demokrácia és a szocializmus fele íg.-) A választójog tervezete a 8. oldalon Gabona és cukor Budapesten A francia munkáspártok választási összefogása Internálják a magyarországi németeket A Világosság munkatársinak értesülése szerint a napokban belügyminiszteri rendelet jelent meg, amely a fegyverszünc*! szerződés megállapodásai értelmében úgy intézkedik, hogy »7. ü,*rra magyarországi német állampotkrokat internálni kell, tekintet nélkül hogy nyáva tartózkothuik úl.agyarnzszász területén. 11 rendi tk szóssiói kivételt csak a zsidó vallás« nl-,«et állampolgárok és azok kérte^nek, akiket baloldali, nácitihnv.tartásn), minit Németoroszsudói elüldöztek és őket állampolgár), ájuiktól megfortván: bodatalanoknak' •. .■ A fegyverszüneti szerződés idmoollja ugyanis, hogy a hontalanok kat befogadó állam legalább olyan in.', védelemben köteles részesíteni, mint saját állampolgárait. Ennek következtében tehát gyakorlatikig ez az új internálási rendelkezés elsősorban az állandóan és hosszabb idő óta itt. lakó németeket érinti, mert hiszen azok, akik akár mint a német véderő tagjai, akár mint a líkerdiplomíeia fdékük’ött, ügynökei és kézrei éltek az országban, mind •••• -i Jíj vihaKívoautó nemei: csapatokkal Az Itt é,6’-? venei kolóniát tehet iohillálni kel «* ezek részére új •tábor't'' 5* k. í ttállóyá'g ,t t-jUif* uceai volt tanoncotthonbaft: Szocialista jelölt kibuktatta a kanadai miniszterelnököt régi kerületéből Az angol lapok, mint érdekes jelenséget közük, hogy Kanadában — a választások második menetében — Mackenzie King miniszterelnök alulmaradt Coverman szocialista jelölttel szemben régi kerületében, amelyet már 1820 óta képviselt.A lapok ebből következtetéseket igyekeznek levonni az angol választásokkal kapcsolatban. Igen sok lapnak az a véleménye, hogy a választásokból a munkáspárt fog győztesen kikerülni.