Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)

1945-07-03 / 1. szám

­. év, S­zzam. 'WITiy' |NI| WMM—M—i A2 Orc2á!;gyíríí5l Könyvtár •­­ állom­ányúiól toruive, Budapest, 1945 július 3, kedd. k hAra pengő A MI UTUNK A sötétség rideg és kegyetlen tárnáiból jöttünk. Mögöttünk si­vár és fesujtó képek, szolgaság és nyomor, fizikai és szellemi hi­­tenes, mindez nehéz teher, ami eddig visszahúzott fájdalmas sor­­r­ enk mélységébe. Nem saját erőnkből kapaszkodtunk fel a fár­­í -daliái igazság napsütötte part­jába. Porkolábjaink gőgösen és elbizakodottan csörgették fe­gy­ve­geiket a páriák millió fölött. De hiába volt, minden butáin ni­k, vé­res kezükben hiába suhogott az elnyomás lel­kei­­on korbácsa.. A történelmi erőket nem tudták el­­hessegetni birodalmuk pereméről, fejlődés törvényei kanyörtole­­rtűl isled­­kfiztek a magyar élet gubabpöstöti szolom­­raLeágban tartott dolgozó­ nép nem tudta le­rázni magáról dölyfös és elvakult urait, de a történelmi fejlődés útját nem lehetett elreteszelni előtte, mert ez a törvény maga az élet, megingathatatlan és diadal­mas, mint a természet. Vereségük a történelmi igaz­ságszolgáltatás diadala, ahová sa­ját erejéből nem tudott felemel­kedni a rabláncra fűzött nép, fel­segítette oda urai bűnös merény­lete a hatalmas és békés népi állam ellen és a napfényre emelte a dolgozók országának, a világ minden proletárjának büszkesége: a Vörös Hadsereg. Ez a hadsereg nem egy győztes állam bosszúvágyát hozta, hanem a humánus koreszmék magasra lobbant fáklyáját. A szabadság fáklyája nem ragyogó képek szi­várványszíneit vetíti elénk. Túl az anyagi romokon bevilágít a társadalom roskadozó épületének zugaiba is és őszinte, józan fé­nyét rábocsátja minden rétegre és csoportra, amely a porondra került és a porondon maradt fel­­lobbanása óta. Szükség van erre a tárgyilagos világosságra, a nyíltan hirdetett tervek és a be nem vallott szándékok megvizs­gálására, az őszinteségre és egye­nes beszédre, mert ez a záloga és feltétele berendezkedésünk sikeré­nek. Szükség van a kijózanító vilá­gosságra a közélet minden terü­letén, mert nem egyedül va­gyunk mi, dolgozó nép a romba­­dőlt, otthon megviselt falai kö­zött. Itt vannak azok is, akik ed­dig napfényes virányokon élvez­ték a mi munkánk gyümölcsét, akiknek soraiból ám­okf­utók és gyújtogatók rajzoltak ki és a dol­gozók iránti gyűlöletük őrjöngő extázisában máglyára taszították a nemzetet. A dolgozó nép ezúttal is nagy­vonalúbbnak bizonyult, mint megbukott urai. Nem a jo­gos bosszú, hanem az ország jö­vője lebegett szeme előtt, s a nem­­zetmentő munkába be akarta von­ni azokat a széles csoportokat is, amelyek közvetve, vagy közvetle­nül az új Mohácshoz vitték az or­szágot. Nem rajtunk múlott, hogy ez eddig nem sikerült. Azok az osz­tályok, amelyek csúnyán lé­vizs­gáztak a nemzetrontásból, gyön­geségre és bizonytalanságra ma­gyarázták a nagylelkűséget,­­am­ely az általános felelősségre vonás he­lyett megelégedett az egyéni lúí-ínök üldözésével. Nem ragadták meg a kivételes és meglepő alkal­mat, hogy elvegyülhessenek az al­­só.-j­ainak­,- eltmzodtást a mun­kahelyekről, rémhíreket lesnek, a bűnös múlt konok kísértetei gyanánt járkálnak közöttünk és csöndesen, de szívósan igyekeznek gátolni az új életet építő roham­munkát. Kiközösítve magukat a nemzet hatalmas erőfeszítéseibe, fennmaradásáért vívott hallatlan küzdelméből, kárörömmel figyelik n­eh­ézsértéin­ket és dühödt csaló­dással látják, hogy a nemzet élet­­ereje diadalmaskodik a példátlan bűnök szörnyű következményei felett is. Ezek­ az osztályok nyilván tör­ténelmi példák megismétlődésére számítanak. Az utóbbi két évszá­­z nap alatt előfordult már nem egy­szer Európaszerte, hogy a nagy nemzeti katasztrófák a negyedik rend mezítlábas seregének kezébe tették le az országmentes felada­tát. A negyedik rend áldozatos harcokat vívott a szabadságjogo­kért, véres forradalmiakban szer­zett érvényt a haladás törvény­ei­­nez, azután visszavonult a mun­na pad­ok mellé és megelégedett sikerei szerény morzsáival, míg áldozatai gazdag gyümölcsét mo­hón aratta le a polgárság. Mai helyzetünk­­azonban nem­ hasonlítható össze a múlt század forradalmi fellángolásaival. Ez a forradalom csak most kerül meg­vívásra a műhelyekben és a föl­deken, az esztergapadok és az eke szarva mellett. Ez a forradalom a munka izzó kohójában for­málja az új magyar élet arcát. A kalapács, az írótoll, az ásó és a csákány forradalma ez, amelyből új és emberibb, igazságos és dol­gos Magyarország születik. Ennek a mélyreható forradalomnak az élcsapata a munkásság és a pa­rasztság, amely az új rendszer megszilárdítása után megtartja politikai és gazdasági érvényesü­lése eszközeit, de helyet ad a jo­gok asztalánál minden társa­dalmi osztálynak, amely részt vállal a nemzetmentésből, a meg­feszített munkából és a hazafias ál­do­zat­h­o­z­at­a­l­b­ól. Ehhez azonban becsületes kiállásra, nyílt beszéd­re, őszinteségre van szükség. A munkáspártok a dolgozó osz­tályok nevében kifejtették min­den kertelés nélkül elgondolásu­kat, amelyek alapján oroszlán­­részt vállalnak az újjáépítésben. A munkásság népi demokráciát akar, társadalmi berendezkedé­sünk jelenlegi alapjául elfogadja a magántulajdont és legközelebbi céljául az ország megmentését tűzi ki. Halálos ellenségeitől, a kizsákmányolók és lakásaik kaszt­jától kapta örökül a szétdúlt haza felépítésének gondját, amelynek áldozatos és hálátlan terhét vál­lalja, mert felelősséget érez a ma­gyar jövővel, az utánunk követ­kező generációkkal szemben. A munkásság nem folytat malom­alatti politikát, őszintén feltárta terveit és céljait, amelyek jegé­ben erejét megfeszítve dolgozik a Vasúti műhelyekben, a mezőkön, a gyárakban és a bányák mélyén, örömmel fogadva a társadalom távolabbi régióiból jelentkező gyér segítséget és jogos kíváncsisággal várja, mikor ébrednek kötelessé­gük tudatára azok a rétegek, amelyek jelenleg ellenségesen szemlélik­­ a fennmaradó sírnkért kifejtett heroikus munkát. A dolgozó nép hozza a legtöbb áldozatot a nemzetfenntartó erő­feszítések során, joga van tehát a fogalmak tisztázását és világos­ságot követelni a közélet minden területén. Ennek a célkitűzésnek a jegyében indul meg ez a lap, pártunk második hivatalos napi­lapja Budapesten. A szocialista kritika tárgyilagos és elfogulat­lan fényszóróját ráirányítjuk minden jelenségre, amely kapcso­latban áll a munkásosztály sorsá­val, ezen keresztül a nemzet élet­érdekeivel. Ennek a lapnak a programja a szocializmus. A szellemi világos­ság, az őszinte bírálat és a lelkes alkotásvágy szellemében harco­lunk a munkásosztály céljaiért A­ távolabbi célok szolgálata mellett nem feledkezünk meg a dolgozók mindennapi gondjairól, a hétköz­napok kötelességeiről és felada­tairól, a nemzetmentés lépésről lépésre haladó munkájáról. Lángra lobbant­juk ebben a lap­ban a szocialista munkásmozga­lom új fáklyáját és bevilágítjuk a keserves utat, amelyen munká­tól görnyedtem de ellenségeit félretolva, a hatalmas szovjet nép segítő készségétől megerősödött lélekkel halad a nemzet minden dolgos fia. a munka népe a reak­ció sötétségét elűző világosság, a demokrácia és a szocializmus fel­e íg.­­-) A választójog tervezete a 8. oldalon Gabona és cukor Budapesten A francia munkás­pártok választási összefogása Internálják a magyar­országi németeket A Világosság munkatársinak értesülése szerint a napokban­ belügyminiszteri rendelet jelent meg, amely a fegyverszü­nc*! szer­­ződés megállapodásai értel­m­ében úgy intézkedik, hogy »7. ü­,­*rra ma­gyarországi német állampot­krokat internálni kell, tekintet nélkül hogy nyáva tartózkothuik úl.agyar­­nzszász területén. 11 rendi tk­ szós­siói kivételt csak a zsidó vallás« nl-,«et állampolgárok és azok kérte^nek, akiket baloldali, nácit­ih­nv.­­tartásn), minit Németoro­szs­udói el­üldöztek és őket állampolgár), áj­uik­tól megfo­rtván: bodatalanoknak­' •. .■ A fegyverszüneti szerződés id­moollja ugyanis, hogy a hontalanok kat­ befogadó állam legalább olyan in.', védelemben köteles részesíteni, mint saját állampolgárait. Ennek következtében tehát gyakorlatikig ez az új internálási rendelkezés elsősorban az­ állandóan és hosszabb idő ót­a itt. lakó németeket érinti, mert hiszen azok, akik akár mint a német véderő tagjai, akár mint a líkerdiplom­íeia fd­ékü­k’ött, ügynökei és kézre­i éltek az országban, mind •••• -i J­­íj vihaKívoautó nemei: csapatokkal Az Itt é,6’-? ve­nei kolóniát tehet ioh­illálni kel «* ezek részére új •tábor't'' 5* k. í­ ttállóyá'g ,t t-jUif* uceai volt tanoncotthonbaft: Szocialista jelölt kibuktatta a kanadai miniszterelnököt régi kerületéből Az angol lapok, mint érdekes je­lenséget közük, hogy Kanadában — a választások második menetében — Mackenzie King miniszterelnök alul­maradt Cover­man szocialista je­lölttel szemben régi kerületében, a­melyet már 1820 óta kép­viselt.­­A lapok ebből következtetéseket igye­keznek levonni az angol választá­sokkal kapcsolatban. Igen sok lap­nak az a véleménye, hogy a válasz­tásokból a munkáspárt fog győzte­sen kikerülni.

Next