Vörös Zászló, 1952. november (1. évfolyam, 260-284. szám)

1952-11-01 / 260. szám

•­­ Új lendületet a béke cselekvő védelmében Tartományunk legcselekvőbb béke­harcosai: sztahanovisták és­elmunká­­sok, GTA-dolgozók, kollektivisták és dolgozó parasztok, néphez hű értelmi­ségiek, háziasszonyok, papok, ifjak és üregek, férfiak és nők gyűlnek össze vasárnap Marosvásárhelyen, hogy a maguk harci megnyilvánulása mellett tolmácsolják munkahelyük és­ radon­juk dolgozóinak szilárd meggyőződé­sét a békéért folyó küzdelem sikeré­­­ben.­­ A Béke Világtanács felhívását, amely a békeszerető népek világkon­gresszusát ez év december 5-re Bécs­be összehívta, országunk békeszere­tő embereinek milliói határtalan öröm­mel és lelkesedéssel fogadták. Rend­kívüli nemzetközi jelentőségű ese­ményként értékelik, amely még hatal­masabbá, áttörhetetlenebbé teszi a béketábort és új utakat jelöl meg a békéért kitartóan harcoló emberiség előtt. Ebben a szakaszban a békeharcbi­­zottságok előtt feladatként állt a bé­kevédelmi mozgalom kiszélesítése; a békeharcbizottságok még fokozot­tabb bevonása a szocializmus épí­tésébe; a Béke Világtanács ha­tározatainak népszerűsítése; a bé­­kebizottságok szervezeti megerősí­tése; a becsületes emberek további tömegeinek a békeharcba való bekap­csolása, különös tekintettel a nő­kre és ifjakra; a békevédelmi harc össze­kapcsolása a választási kampánnyal és a Román-Szovjet Barátsági Hónap eseményeivel, ugyanígy a koreai se­gélyakció fokozása. A rajoni és helyi békeharcbizottságok megválasztása tartományunkban je­lentős mértékben hozzájárult e bizott­ságok tekintélyének növeléséhez, hoz­zájárult ahhoz, hogy a békeharcbi­zottságok szervező e­reje a békeszere­­tő emberek mozgósítására, fokozód­jék. A Magyar Autonóm Tartomány­ban 1069 békebizottsági választó­­gyűlést tartottak. Ebből 143-at gyárban és üzemben, 140-et intézmé­nyeknél, 472-t községben és falun, 200-at iskolákban és 114-et városré­szenként. E bizottságokba közel 16 ezer tagot választottak, köztük mint­egy 6000 nőt. A helyi békeharc­bizottságok a tartományi és rajoni békeharcbizottságok tagjainak segít­ségével, a pártszervezetektől kapott támogatással 120.000 békeharcost mozgósítottak e­gyülésekre, amelye­ken 3118 hozzászólás hangzott el, s ezek közül 1902 esetben tettek kon­krét munkavállalást a felszólalók az országos békevédelmi kongresszus és a békeszerető n­épek bécsi világkon­gresszusának tiszteletére. Ilyen munkavállalást tett például Máthé Sádor, a „Simi G­éza“ b­lő­r­­gyár munkása aki a­­ vár lakatosai­nak nevében vállalta­, hogy a kon­gresszusig 10 és félhavi tervet telje­sít. Ebből a gyárból indult ki az a versenyfelhívás, amelyet az „Hja Ehrenburg“ békebrigád intézett a tar­tomány valamennyi békebrigádjához. Versenyre hívta a tartomány termelő­­szövetkezeteiben működő békebrigá­dokat az „Unitatea“ termelőszövet­kezet békebrigádja is. Mindkét ver­senyfelhívásra egész sor válasz érke­zett. „A terv teljesítésével a békéért harcolunk!“ — jelszóval tartomá­nyunk területén közel 2000 városi és falusi dolgozó 10—60 százalék kö­zötti tervtúlteljesítést vállalt a kon­gresszus tiszteletére. Ilyen a Papp Dezső ratosnyai IPEIL-dolgozóé, aki munkatársai nevében vállalta, hogy a 8. számú mozdonyt egy hónappal a kitűzött határidő előtt megjavítja, Fü­löp András vajai dolgozó paraszt, aki a falubeli többi dolgozó paraszt nevé­ben megfogadta, hogy a kultúrotthont a kongresszus tiszteletére befejezik. Páll Imre nyárádszeredai traktorista ígéretet tett, hogy társaival együtt úgy fog dolgozni, hogy a tartományban elsők legyenek, Hajdú István udvar­­falvi kollektivista pedig vállalta, hogy a jövő évben 20 százalékkal több mezőgazdasági terményt ad a hazá­nak. Az ilyen békeharcosokról és a hoz­zájuk hasonló tíz- és százezernyi dol­gozóról elmondhatjuk, hogy valóban szeretik a békét és szívből gyűlölik a háborús uszítókat. Munkájukkal ke­ményen harcolnak a béke ügyének diadalra jutásáért. Az ilyen emberek példát mutatnak dolgozótársaiknak és elmondhatják magukról, hogy valóra váltják adott szavukat. A tartományi békekonferencia feladata az, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban újabb és újabb tömegeket vonjunk be a békeharcba, újabb és újabb erőket mozgósítsunk békeakciónk sikeres végrehajtására. Álljon előttünk az, amit Malenkov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszu­sán tartott beszédében mondott: „A feladat most az, hogy még magasabb­ra kell emelni a néptömegek aktivi­tását, fokozni kell a béke híveinek szervezettségét, fáradhatatlanul le kell leplezni a háborús gyújtogatókat és nem szabad megengedni nekik, hogy hazugságaikkal behálózzák a né­peket..“ A békeagitátorok kapcsolják össze a választási kampányt is a bé­keharcra való mozgósító munkával. Házról-házra járva magyarázzák meg, hogy a választások ismételten bebi­zonyítják államrendszerünk mélysé­gesen demokratikus jellegét, a dolgo­zó nép megbonthatatlan egységét és rendíthetetlen békevágyát. Mind szorosabbra kell fűzni a kap­csolatot a békeharcbizottságok és a tömegszervezetek között. Egymás tá­mogatásával sokkal eredményeseb­ben, hatásosabban dolgozhatnak, újabb és újabb módszereket alkal­mazhatnak. Egymás munkamódszerei­ből, eredményeiből tanulva, gazdagít­hatják munkatervüket, új távlatok nyílnak meg előttük. A tartományi békekonferenciákat követően két hét múlva sor kerül az országos békevédelmi kongresszusra. Használjunk fel minden eszközt arra, hogy széleskörűen népszerűsítsük a béketábor hatalmas erejét és sikereit, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok következetes békepolitiká­ját, a Béke Világtanács történelmi je­lentőségű Határozatait a japán és a német kérdés békés rendezésére, a koreai háború azonnali megszünteté­sére irányuló nagyméretű küzdelmet. Fokozzuk az éberséget, a hazánk füg­­getle rsége és békéje ellen törő há­borús uszítókkal szemben. A tartományi békekonferenciának legyen jelszava, hogy tartományunk egyetlen családja, munkáját és hazá­ját szerető embere se maradjon ki a békéért folyó harcból. A Magyar Au­tonóm Tartomány békeharcosainak konferenciája legyen méltó hozzájá­rulás hazánk országos békevédelmi kongresszusához, amely arra hivatott, hogy továbbfokozza és kiszélesítse or­szágunk becsületes embereinek harcát a béke megvédése érdekében. Szovjet művészcsoport hangversenye Marosvásárhelyen A Román-Szovjet Barátság Hónap­ja során hazánkba érkezett szovjet művészcsoportok egyike Marosvá­sárhelyre is ellátogat és hétfőn, no­vember 3-án este 8 órai kezdettel hangversenyt tart a Kultúrpalota nagytermében. A hangversenyen fel­lépnek: Alexej Lazko, a prágai nem­zetközi csellóverseny kitüntetettje, Alexej Gorohov, a brüsszeli nemzet­közi verseny kitüntetettje, Jurij Mu­ra­vljev, a szövetségi és varsói nem­zetközi verseny kitüntetettje és Mária Kárandásova, a leningrádi konzerva­tórium művésznője. A műsoron Saint­­baens I. cselló-hangversenye, Lalo Spanyol Szimfóniája, Hilda áriája „Rigoledó"-ból, Rozina áriája a­­Se­villát borbélyából és Grieg zongora­­versenye szerepel. Világ proletárjai egyesüljetek? Városok és falvak dolgozói! Ellenőrizzétek, hogy szerepel-e nevetek a választói névjegyzéken ! Éberen őrködjetek, nehogy osztályellenség furakodjék a választók sorába ! A Gyergyó-rajoni választókerületbe Ottrok Ferenc elvtársat jelöztek az ipeil dolgoról A gyergyószentmiklósi IPEIL láda­­gyár és fűrészüzem munkásai és technikusai között hamar elterjedt a hír, délután 5 órakor gyűlés lesz a klubban. A nagy nemzetgyűlési képvi­selőválasztásokra nagygyűlésen je­lölik a fűrészüzemi dolgozók az NDF jelöltjét. A két üzemben ezen a napon még nagyobb lendülettel folyt a munka. Lefúvás után a rönkölök, cirkulások, gáteresek, ládamesterek, szakmunká­sok és segédmunkások pontosan megjelentek a gyűlésen. Ünnepélyes hangulat töltötte meg a termet. A villanyfényben csillogott a munka­ruhákon a fűrészpor. Fazakas József elvtárs nyitotta meg a gyűlést és elnökség megvá­lasztását javasolta, Vargyas Ignác sztahanovista, Tofán Gergelyné él­­munkás, Kémenes Árpád ifjúmunkás és mások foglalnak helyet az emel­vényen. Fazakas elvtárs felolvasta Sztálin elvtárs beszédét, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusán tartott. A munkások tapsviharral köszöntik ez alkalommal a világ dolgozóinak nagy tanítómes­terét: szeretet és hála száll Sztálin elvtárs felé. F­azakas elvtárs ezután rátérve a képviselőjelölésre, hangsú­lyozza, hogy a gyergyói faipari mun­kásság a harcos múlt hagyományai­hoz híven, olyan képviselőt kell je­löljön, aki a szocializmus építésének harcosa, aki élvezi a dolgozó nép bizalmát, pártunk és a munkásosz­tálynak hűséges katonája. Szakács János elvtárs kér szót. Az NDF jelöltjeként Ottrok Ferenc elvtársat javasolja a Nagy Nemzet­gyűlésbe. Sokan ismerik Ottrok elv­társat, ismerik harcos életét a mun­káscsaládból származó asztalos mun­kásnak. Mint a Magyar Népi Szövet­ség Központi Végrehajtó Irodájának tagja és mint nemzetiségügyi minisz­terhelyettes, most is hatalmas tevé­kenységet fejt ki a román nép és a nemzeti kisebbségek szoros barátsá­gának megszilárdításáért. Vargancsik József, Toler János és többen csat­lakoznak a javaslathoz. Bege Ist­ván I­­sztahanovista tönkölő azt üzeni a képviselőjelöltnek, hogy a választás tiszteletére minőségi és mennyiségi termelését emeli. Pus­­is István, az IPEIL igazgatója, szemé­lyesen ismeri Ottrok Ferenc elvtár­sat és javasolja a­­ jelenlevőknek, hogy a választás tiszteletére 0,5 százalékkal csökkentsék az önköltsé­get és 3 százalékkal emeljék a mi­nőséget. Lelkes tapssal fogadták el a javaslatot. A ládagyári munkások vállalták az évi előirányzat teljesíté­sét december 21-re minden mutató­­számban. Több hozzászólás után a nagygyűlés egyhangúlag Ottrok Fe­renc elvtársat jelölte a Gyergyó-ra­­joni választókerületbe. A jelölő gyűlés végén felolvasták a levelet, amelyben kérik Ottrok Fe­renc elvtársat a jelölés elfogadására. A mezőpaniti agitátorok munkájáról A múlt napokig volt eső épp elég. Esőben és sárban jártak a mezőpaniti agitátorok felvilágosító munkára. Lel­kesen mentek eleget tenni feladatuknak s munkájuk eredménnyel is járt. A köz­­ségben már október 21-én befejeződtek a feliratkozások. Ezzel azonban nem ért véget az agitátorok munkája. A felvilágosító munkát figyelemmel kíséri az adapszervezeti titkár- Hetente egyszer tart megbeszélést a csoportfel­tetősökkel- így aztán biztosítva van az is, hogy az agitátorok mindig napiren­den lévő kérdésekkel foglalkozzanak. Vasárnap meleg őszi délután volt­­öregek, fiatalok szívesen gyülekeztek megbeszélésre az agitációs pontba. Az egybegyűltek a választási törvényről beszéltek■ Meggyőződtek arról, hogy a mi választásunk demokratikus. Mélysé­gesen demokratikus voltát bizonyítja népi demokratikus rendszerünk, bizto­­­sítja a­ pártteremtette új Alkotmányunk. Kovács Mihály az egybegyűlteknek beszélt arról is, hogy a választások tiszteletére az állammal szembeni köte­lességnek eleget kell tenni. Éppen azért javasolta, hogy mindenki, aki az ő agi­­tációs körzetéhez tartozik, fizesse be adóját idejében s ugyanakkor tegyen eleget az önmegadóztatásban ráháruló feladatnak is. Kovács Mihály tudta, hogy a példa­­mutatás a legjobb agitáció, éppen ezért még az összejövetel előtt teljesítette az állammal szembeni kötelezettségét.­ ­ Nagy Dénest mindenki ismeri Mező­­paniton. 60 év körüli már, de nemcsak korára nézve tekintélyes, hanem tudá­sára is. Az első világháborúban orosz fogságban volt, így alkalma volt sekk­it hallani Leninről és Sztálin elvtársról­— Személyesen is láttam Lenint — mondja. — Arról beszélt, hogy a mun­kásoknak és parasztoknak milyen bol­dog életet lehet élni a kizsákmányolók nélkül­ Most ő is agitátor, ő volt az, aki észrevette, hogy a választási név­jegyzékre felíratták magukat a dolgozó parasztok ellenségei, a kulákok. Nem hagyta annyiba, követelte, hogy töröl­jék őket a listáról. És jogosan. A köz­ségben már mindenki ismeri idős Sikó Jánost, a kisutcai Gáli Sándort és Gáli János Géza kulákokat. Gyalázatos em­berek ezek,­­ mondják a község dolgo­zói. Befurakodtak a kollektívába. Ott szabotáltak­ Nagy Dénes szürkülő bajuszát meg­­pedzi s elgondolkozva, szavait jól meg­­fontolva beszélget az 1940. évről, ami­kor mindent elkövettek a horthysta urak a román és magyar dolgozók összeug­­rasztására. — Én akkor is azt tartot­tam, — mondja — nekünk a román dol­gozók nem vétettek, nincs kötődnivalóm velük. Nagy Dénessel nem volt egy vélemé­­t­yen Váradi Albert aki a templomban is szította a gyűlöletet, a román, dolgo­zók iránt. Ma arról beszél, hogy mindig szegény ember volt. De amikor ezt mondja, csak kacagnak rajta, mert jól tudják, hogy szolgái voltak, bár ő arra hivatkozik, hogy azok nem őt szolgál­ták. A szolgák átfut betakarított gabo­­nát mégis Váradi Albert fogyasztotta el jó étvággyal-Váradi Albert mellétdötlgető beszé­deit nem felejtették el a mezőpaniti dol­gozók. Most úgy készülnek a választás­ra, hogy még szorosabbra fűzik a ro­­mán dolgozók és a magyar dolgozók közti barátságot, közösen készülnek nagy ünnepünkre, a november 30-i fá­­losztásokra, attól újabb kemény csapást mérnek az osztályellenségre, amely a román és magyar dolgozók közti barát­ság gyengítésére törekszik- November 7 és a választások tiszteletére 1953-ra termelnek Az SZKP XIX. Kongresszusa és no­vember 7 tiszteletére a Csíkszeredai 3. számú tőzegkitermelő telepén is erő­teljesen fellendültek a szocialista ver­senyek. A dolgozók vállalták, hog­y évi tervüket, novmeber 1-re teljesítik. A szocialista versenyek eredményeként azonban tervüket hamarabb teljesí­tették, mint ahogy azt vállalták. A Csíkszeredai 3. számú tőzegkitermelő­telep 1952 október 10-től 1953-ra termel. A telep dolgozói számára ez az eredmény további ösztönzést jelent a munkára, hogy még lendületesebben vegyék ki részüket a szocializmus épí­téséért, a béke megvédéséért folyó harcból, hogy újabb munkasikerekkel köszönthessék november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulóját. Popescu Mih­ai levelező * A nyárádszeredai „Dózsa György- malom munkásai az alapszervezet kez­deményezésével és irányításával ala­posan kielemezték az 1951 évi terme­lési eredményeiket és hiányosságai­kat. Ennek alapján ez évben munká­jukat igyekeztek jobban megszervez­ni, s alkalmazták a szovjet módszere­ket, így a Lídia Korabelnyikova-féle szovjet módszert, ugyanakkor hasz­nosítani igyekeztek hazánk sztaha­novistáinak módszereit is. Az ered­mény nem is maradt el. 1952 októ­ber 13-tól kezdve a malom kollektí­vája 1953-ra termel. Az eredmény el­érését!":-: jelentősen hozzájárul az is, hogy november 7-e és a választások tiszteletére a szocialista versenyeket állandósították és fokozták a munka­­fegyelmet. Az elért eredmények nem teszik elbizakodottá a malom dolgozói­, h­a­nem­ igyekeznek a munkafegyelmet tovább erősíteni, fokozni a szocialista versenyek ütemét és emelni a politi­kai és szakmai színvonalukat. Vállal­ták, hogy 1953 május­a tiszteletére molnárrá képeznek ki 2 segédmun­kást,­­ fokozva éberségüket, kimén­telten harcot folytatnak az osztályel­lenséggel s/0. -bon­­ Tóth Lajos levelező A marosszentannai kollektivisták eleget tettek hazafias kötelességüknek A marosszentannai kollektív gazda­ság tagjai november 7. és a választások tiszteletére tett vállalásuknak dere­kasan eleget tettek. A pártalapszerve­­zet irányításával az agitátorok lelke­sen mozgósítottak minden tagot, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat a párt és kormány határozatának meg­felelően időben elvégezzék. Munka­lendületüket fokozta a népek közeledő nagy ünnepe, november 7. valamint hazánk dolgozóinak lelkes készülődé­se a nagy nemzetgyűlési képviselő­­választásokra. Az alapos mozgósító és szervező munka eredményeként a kollektív gaz­daság lelkes román és magyar tagjai október 28-ig minden mezei munkát elvégeztek. Az államnak járó részt idejében és pontosan átadták. Október 29-én 68 mázsa burgonyát, 154 mázsa kukori­cát, valamint más terményeket is át­adtak az államnak. A kollektivisták örömmel vitták terményüket a be­gyűjtő központba, mert tudták, hogy ezzel is hozzájárulnak népköztársasá­gunk felvirágoztatásához, népünk élet­színvonalának emeléséhez. Huszár József levelező

Next