Vörös Zászló, 1954. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1954-05-03 / 102. szám

MOSZKVA (Agerpres) — A TASZSZ közli N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP KB első titkárának, a Szov­jetunió Legfelső Szovjetjének ülés­szakán elmondott beszédét. Képviselő elvtársak! A szovjet nép nagy sikereket aratott a gazdasági és kulturális építésben, a dolgozók jólétének növelésében. E si­kerek annak köszönhetők, hogy a kom­munista párt szilárdan és határozot­tan vezeti a szovjet országot azon az úton, amelyet rangeszti vezetőnk és tanítómesterünk, V. L Lenin, a kom­munista párt és a szovjet állam meg­alapítója­, j­elöli ki. .(Hosszantartó, vi­haros taps). Lenin parancsait teljesít­ve, pártunk, s Központi Bizottsága, élén J. V. Sztálinnal, Lenin művének nagy folytatójával, szüntelenül erősí­tette a szovjet államot, hatalmas szo­cialista állammá tette — ez egész vi­lág békéjének legyőzhetetlen bástyá­jává. E sikerek annak köszönhetők, hogy a Szovjetunió összes népei he­lyeslik és melegen támogatják a kom­munista párt politikáját, hogy hős munkásosztályunk, a dicsőséges kol­hozparasztság s a népből kiemelkedett szovjet értelmiség erőt és munkát nem kímélve, folytatja harcát a kommunis­ta építés nagyszerű terveinek megva­lósításáért. (Hosszas taps). A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének március 14-i vált­ozásán ismét meg­nyilatkozott népünk sziklaszilárd egy­sége­ a kommunista párt és a szovjet kormány körül. A kommunisták és pár­­tonkívüliek blokkjának jelöltjeire egyhan­gúlag leadott szavazatokban is, az nyil­vánul meg, hogy az egész nép helyesli és támogatja pártunk politikáját, eb­ben is kifejezésre jut a szovjet embe­reknek az­­ a meggyőződése, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Legfelső Szovjetjének — az or­szág legfelső államhatalmi szervének — képviselői méltók lesznek a nép bi­zalmára és önfeláldozóan harcolnak a Szocialista Haza további felvirágzá­sáért. (Taps). A következő időszakban a legfonto­sabb feladatunk az, hogy megszervez­zük a mezőgazdaság rohamos fellendí­tését, jelentősen növeljük a népi fo­gyasztási cikkek termelését, kielégítő mértékben biztosítsuk a következő 2-3 évben a lakosság ellátását ipari- és élelmiszercikkekkel, lényegesen emel­jük a dolgozók életszínvonalát s mind­ezt úgy valósítsuk meg, hogy változat­lan figyelmet fordítsunk a nehézipar­nak — a szovjet gazdaság alappillé­rének — fejlődésére. A Szovjetunió 1954. évi állami költ­ségvetéstervezete óriási összegeket irá­nyoz elő a népgazdaság valamennyi ágának további fejlesztésére. Jelentő­sen növeljük a szovjet emberek jólété­nek rohamos fellendítésére irányuló párt- és kormányprogramok megvaló­sítására szánt kiadásokat. Csupán a mezőgazdaság fejlesztésére 74,4 mil­liárd rubel kiadást irányoztunk elő, ami 42,4 százalékos növekedést jelent 1953­-hoz viszonyítva. A népi fogyasztási cikkek termelé­sének további fokozására 31 milliárd rubelt irányoztunk elő, ami 45,7 szá­zalékos növekedést jelent a múlt év­hez viszonyítva. Társadalmi-kulturális célokra 141,3 milliárd rubelt, tehát kö­zel 10 százalékkal többet irányoztunk elő, mint a múlt évben. Megvan minden szükséges műszaki­­anyagi eszközünk ahhoz, hogy megold­juk mindazokat a feladatokat, amelye­ket az ország népgazdaságának hatal­mas és szakadatlan lendülete elénk ál­lít. A szovjeteknek, a pártszervezetek­nek és a gazdasági szervezeteknek ar­ra kell fordítaniuk figyelmüket, hogy hozzáértéssel használják ki ezeket az eszközöket, hogy a lehetőségekből va­lóság váljék. Mi a nép magasztos ügyéért harco­lunk — a kommunizmus építéséért. E cél megvalósításáért minden erőnk lat­­bavetésével kell dolgoznunk. Ezt hang­súlyoznunk kell, mert még nincs min­denki tudatában annak, milyen nagy­­jelentőségű és milyen sokrétű az a mun­ka, melyet teljesítenünk kell. Mozgósíta­nunk kell az ipar, a szállítás s a me­zőgazdaság összes belső tartalékait. V. I. Lenin ismételten hangsúlyozta a munkatermelékenység növelésének rendkívüli jelentőségét a kommunista társadalom sikeres építésének szem­pontjából. Rámutatott arra, hogy a munka termelékenysége az új társadal­mi rend győzelmének legfontosabb té­nyezője, főtényezője. Országunkban jelentős mértékben növekedett a munka termelékenysége, az iparban a munka termelékenysége 1953-ban 71 százalékkal haladta túl az 1940. évi színvonalat. Ezen a téren mégis még komoly hiányosságok van­nak. Több iparágban, számos vállalat­ban nem fordítanak kellő figyelmet a termelés gépesítésére s főkép a segéd­­műveletek gépesítésére. Egyes nemtörődöm gazdasági veze­tők hibájából gyakran a lehető leghiá­nyosabban használják fel az elsőrendű technikát. A következő­­ példa élénken rávilágít erre: a fa- és papíripari mi­nisztérium erdőkitermelő vállalatainak rendelkezésére álló faanyag-szállító gépek száma 1953-ban — 1940-hez vi­szonyítva — megháromszorozódott, a traktorok száma hatszorosára, a moz­donyok­­száma pedig hétszeresére nö­vekedett. Jelenleg az erdőkitermelések keretében 17.000 villamos erőmű, mint­egy 120.000 villamos fűrész működik. Ezek a háború előtt nem léteztek. És mégis, az erdőkitermelésnél foglalkoz­tatott dolgozók munkájának termelé­kenysége évek óta alacsony s nem ér­te még el a háború előtti színvonalat. Ennek oka a fogyatékos munkaszerve­zésben, a gépek rendkívül elégtelen ki­használásában kereshető. A munkater­melékenység növelésére irányuló terv teljesítésében komoly lemaradások mu­tatkoznak a népgazdaság olyan fontos ágában is, mint a szénipar, noha ez az iparág korszerű technikával van felszerelve és kiváló, szakképzett mun­­káskáderei, szakértői vannak. Elérkezett az ideje, hogy megértse mindenki: a munkatermelékenység jelen­tős és állandó növelése nélkül nem le­het sikerrel megoldani a nehézipar szüntelen fejlesztésének feladatait, nem lehet biztosítani a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar nagy­arányú fellendítését. Ez a legfőbb lánc­szem, amelyet meg kell ragadnunk, hogy a népgazdaság valamennyi ágá­nak még erőteljesebb fellendítését ér­hessük el. Az ötödik ötéves terv folya­mán, az ipari össztermelés növekedé­sének mintegy háromnegyedét a mun­katermelékenység fokozásával kell el­érnünk. Az ipar továbbfejlesztésének egyik fontos tartaléka a termelőképesség mi­nél tökéletesebb kihasználása. Sok olyan iparvállalatunk van, amelyek műszaki-, káder- és termelési felület szempont­jából egyenlő mértékben vannak ellát­va, de távolról sem érik el ugyanazo­kat a mutatószámokat. Íme, egy példa a sok közül: A sztálingrádi és harkovi traktorgyárak felszerelés dolgában ál­talában egyformán állnak. 1949 decem­berében, egyidejűleg tértek át a Diesel­traktorok gyártására. Pedig, a két üzem gazdasági-műszaki mutatószámai különböznek egymástól. Az elmúlt évben, a harkovi traktor­gyárban, a sztálingrádi traktorüzemek­hez viszonyítva, az egy traktor gyár­tásához szükséges munka mennyisége 2,4 százalékkal volt kisebb, az egy munkásra eső termelés csaknem 10 százalékkal volt nagyobb, a selejt okozta veszteség 41 százalékkal, a traktor önköltsége pedig 10 százalék­kal volt kisebb. Ez azzal magyarázható, hogy a harkovi traktorgyárban nagy gondot fordítanak a fejlett technológia és a nagytermelé­keny­ségű munkamód­szerek bevezetésére. Ha a gépgyártási minisztérium vezetői kellően megszer­veznék a fejlett tapasztalatok átadá­sát, ezzel elősegítenék a műszaki-gaz­dasági mutatószámok emelkedését a sztálingrádi traktorgyárban éppen úgy, mint a harkovi traktorgyárban. A munkások erőfeszítéseit valameny­­nyi iparágban a munkatermelékenység szüntelen fokozására kell irányítani, de ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyoz­ni kell, hogy a minőség megjavítása és az önköltség csökkentése is első­rendű, sürgős feladat. Nem tűrhető, hogy sok iparvállalat hosszú időn át nem teljesíti az állami tervet és a minőségi m­utatószámokra vonatkozó előírásokat. Minden egyes iparvállalat munkásainak becsületbeli ügye, hogy elsőrendű minőségű termé­keket adjanak ki a kezeiktől s egyszer és mindenkorra véget vessenek annak a szégyenletes állapotnak, hogy rossz mi­­nőségű árut gyártanak és a selejttel nagy veszteséget okoznak. Elvtársak! A párt Központi Bizottsága szeptem­beri és február-márciusi plenáris ülé­sein feltárta több mezőgazdasági ág súlyos hiányosságait s megmutatta, hogyan lehet kiküszöbölni e hiányos­ságokat... Az a tény, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága bátran feltárta a me­zőgazdasági termelés egyes ágaiban észlelhető lazaságokat, pártunk és a szovjet nép erejét, a szocialista rend­szer erejét bizonyítja. A szovjet embe­rek szilárd meggyőződése, hogy a kö­zeljövőben kiküszöböljük e hiányosságo­kat. Országunk dolgozói nagy igyekezet­tel láttak hozzá a mezőgazdaság fel­lendítésére irányuló intézkedések való­­ra váltásához. Széles visszhangot kel­tett a pártnak és a kormánynak a szovjet emberekhez intézett felhívása, hogy vegyenek részt a szűzföldek és a parlagon hagyott földek kihasználásá­ban. Két hónap leforgása alatt több mint félmillió szovjet hazafi kérte, hogy osszák be őket az új földek használ­hatóvá tétele végett megindult mun­kára. Több mint 80.000 agronómust, mérnököt, gépesítőt és más munkást küldtek ki erre a megtisztelő és fele­lősséggel járó munkára. Mindez várjon nem újabb beszédes bizonyítéka a szovjet nép nagy erköl­csi-politikai egységének, politikai ér­zékének és annak az elhatározásának, hogy mindent megtesz a kommunizmus építéséért? Mindez pártunk, a szovjet kormány és a nép érdekközösségét, a munkásosztály és a kolhozparasztság megbonthatatlan szövetségét is bizo­nyítja. Szocialista iparunk kielégíti mező­gazdaságunk technikai igényeit. Rövid idő alatt 15.000 erős Diesel-traktort, 10 meg 10 ezer ekét, vetőgépet és más mezőgazdasági gépet küldtünk el az új földek megművelésére. Meg vagyunk győződve róla, hogy két év leforgása alatt sikerrel értékesítünk 13 millió hektár sztízföldet és parlagföldet. A mezőgazdasági termékek hektár­­hozamának növeléséért harcolva nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kolhozok és a szovhozok min­den földjét észszerűbben kell kihasz­nálnunk és továbbra is folytatnunk kell a vetésterületek kiszélesítését újabb földek értékesítésével, mert még mindig van ilyen földünk éppen elég. Jelenleg országszerte folyik a ta­vaszi mezőgazdasági munka. A ta­vaszi vetés sikeres elvégzése az idén nagy nyereség lesz abban a harcban, amelyet a­ gabonatermelés fokozásá­ért­­és a mezőgazdasági növények hektárhozamának növeléséért vívunk. Felhívjuk valamennyi helyi szovjet, párt- és mezőgazdasági szervünket, haladjanak a mezőgazdasági dolgo­zók lelkes munkája élén és biztosít­sák a tavaszi vetés és az ezt követő mezőgazdasági munkák szervezett el­végzését. Minden lehetőségünk megvan a mezőgazdaság hatalmas fellendítésé­nek biztosítására. Csupán az szüksé­ges, hogy hozzáértéssel használjuk fel ezeket a lehetőségeket. A legna­gyobb figyelmet a kolhozok, szovho­­zok és GTA-k vezetésének megerősí­tésére, a­­ rajonok vezetésének megerő­sítésére kell f­ordí­tanunk. Mi a hiányossága sok vezető káde­rünknek? Véleményeim szerint a kon­krét munkamódszerek hiánya, hiány­zik belőlük a fogyatékosságok idejé­ben történő feltárásának és elhárítá­sának szelleme. Éppen elég olyan elvtárs akad még, aki csak a párt Központi Bizottsága által feltárt hiányosságokat szereti felsorolni, de őnála, a­ kolhozban, vagy a rajon­ban, a tartományban vagy a köztársaságban nem veszi észre a ton­k­rét hiányosságokat, nem küzd a hibák felszámolásáért, gyen­gén végzi a szervező munkát. A GTA-k és szovhozok minden egyes munkásának, minden kolhozpa­rasztnak és mezőgazdasági szakem­bernek az erőfeszítései arra kell irá­nyuljanak, hogy leküzdjék a konkrét hiányosságokat, hogy megjavítsák minden kolhoz és szavhoz, minden gép- és traktor állomás munkáját. Az egész mezőgazdasági termelés alapja a gabon­agazdaság. Éppen ez­ért a pánt és a kormány minden in­tézkedést megtesz, hogy szüntelenül fokozza a gabonatermelést ,a lakos­ság növekvő kenyérszükségletének teljes kielégítésére, hogy biztosítsa az állattenyésztésihez szükséges takar­m­­ánygabonát és biztosítsa az állami tartalékokat. Ez a feladat megoldható és kétségkívül meg is oldjuk a hek­tárhozam fokozásával és a szűzföldek és parlagon maradt földek kihaszná­lása útján. Ahhoz, hogy iparunk elegendő mennyiségben termeljen ruhakelmé­ket a lakosság számára, jelentősen ki kell szélesítenünk a nyersanyagot szolgáltató ipari növények vetésterü­letét s fokoznunk kell a termésered­ményeket főként a gyapotnál, a hosz­­szútostű­lennél, a kendernél és más növényeknél. Ki kell bővíteni a cu­korrépa vetés­területét és fokozni kell hektár­ hozamát, hogy több cukrunk legyen. A gyümölcsszükséglet kielé­gítése érdekében­’ gyümölcsösöket és gyümölcscserjéket kell ültetni és sző­lőt telepíteni. Ezzel kapcsolatban azonban nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy egy gyümölcsösnek legkevesebb 8—10 évre van szüksége ahhoz, hogy jól teremjen. Minden tartománynak és elsősor­ban Moszkva, Leningrád, az­ Ural, a Donbasz, a Kuzbasz és más ipari köz­pontok tartományainak — s úgyszin­tén a­ távolkeleti tartományoknak is — meg kell oldani­k még ebben az évben a dolgozók burgonyával, főze­lékekkel és zöldségekkel való ellátá­sát. Igen nagy fontosságú az állatte­nyésztés fejlesztése a lakosság jó­­minőségű élelmiszerekkel és az ipar nyersanyagokkal való ellátása szem­­pont­jából. Mégi­s­, sok tartományban, területen és köztársaságban nem használják ki eléggé az állattenyész­tés fejlesztésére kínálkozó óriási le­hetőségeket. Az állatok száma min­den egyes 100 hektár megművelhető földre számítva, még mindig alacsony , az állattenyésztés hozama pedig csekély . A kolhozoknak és szovhozoknak minden egyes övezetben állhatatosan harcoltutok kell azért, hogy minden 100 hektár vetésterületen annyi ga­bona-, tej-, hús-, gyapjú-, bőr-, zöld­ségféle-, burgonya-, és más termék­­mennyiséget érjenek el, mint ameny­­nyit az illető övezet élenjáró kolho­zai és szovhozai elérnek. Az országban széleskörű verseny folyik a idei Szövetségi Mezőgazda­­sági Kiállításon való részvétel jogá­nak elnyeréséért. A kiállításnak fon­tos szerepe lesz az élenjáró kolho­zok, GTÁ-k és szovhozok tapasztala­tainak, a mezőgazdasági újítók ta­pasztalatainak és a tudomány vívmá­nyainak terjesztésében, nagy mozga­tó erő lesz ez a kiállítás az ország összes mezőgazdasági ágainak fellen­dítéséért vívott harcban. Elvtársak! Ahhoz, hogy sikerrel haladhassunk előre, állandóan javí­tanunk és tökéletesítenünk kell az államgépezet munkáját. Kétségtelen, hogy a szovjet államgépezet össze­­ségében számottevő sikereket ért el a gazdasági és kulturális építéssel kapcsolatos feladatok megoldásában. Ámde e sikerek mellett meg kell lát­nunk komoly hiányosságainkat is. Hibás az a nálunk meghonosodott gyakorlat, amely abban nyilvánul meg, hogy sok intézmény nem a szer­vezési munkára összpontosítja leg­főbb tevékenységét, hanem arra, hogy halmozza a különféle utasítások, in­tézkedések és rendeletek, mindenféle jelentések és kimutatások készítését, egyre-másr­a­ gyűléseket, értekezlete­ket rendez s ezzel elvonja az embe­reket a­ gyakorlati munkától. Az SZKP KB-nak „A párt s az ál­lamgépezet tevékenységében megnyil­vánuló komoly hiányosságokról“ meg­jelent határozata óta konkrét intéz­kedések történtek a­ kancellárista-bü­rokratikus vezetési módszerek kikü­szöbölésére, csökken a felesleges le­velezés és kimutatás készítése, és megszilárdul az alsó láncszemek mun­kájának gyakorlati vezetése. Rá kell mutatnom arra­ is, hogy egyes veze­tők nem vonták le a szükséges követ­­­­keztetéseiket a párt Központi Bizott­ságának irányelveiből és nem változ­tattak még a­ankastí­lusukon és amrti­ka módszereiken­. A párt Központi Bi­zottságának szeptemberi és februári­­márc­iusi plenáris ülésein komoly hiá­nyosságokat tártunk fel a földműve­lésügyi minisztériumnak, a Szovjet­unió szovhetügyi minisztériumának és helyi szerveiknek m­nnkájában. Ezek­ben a minisztériumokban mégis las­san halad a munka átszervezése, a minisztériumi gépezet struktúrája pe­dig továbbra is­­nehézkes. Elég hat rá­mutatunk arra, hogy a Szovjetunió földművelésügyi minisztériumában 422 igazgatóság, hivatal és részleg mű­ködik. Az átszervezésit úgy oldották meg, hogy minden második tisztvise­lőre jutott egy főnök. (Derültség a te­remben). Szem előtt tartva a mezőgazdasági minisztériumok átszervezésében elkö­vetett hibákat, ne engedjék meg, hogy hasonló hibák más minisztériumok­ban is előfordulhassanak. Köztudomású, hogy az utóbbi idő­ben számos határozatot hagytak jóvá egyes minisztériumok felosztására vonatkozólag. A gyakorlatban bebi­zonyosodott, hogy azok a nagy mi­nisztériumok, amelyek több népgazda­sági ágat és nagyszámú különböző iparvállalatot egyesítenek, csak nehe­zen láthatják el ezek operatív veze­tését. Ezért helyénvalónak mutatko­­­zott az ilyen minisztériumok felosz­tása. A Szovjetunió Legfelső Szov­jetje Elnökségének erre vonatkozó törvényerejű rendeleteit a Legfelső Szovjet elé terjesztették megvizsgálás végett. Egyes miniszterek úgy vélik, hogy feladatuk nagy létszámmal működő, nehézkes gépezeteket létesíteni. Eb­ben a tekintetben is helyes belátásra kell bírni őket. A felosztást olykép­pen kell végrehajtani, hogy az új minisztériumok apparátusának lét­száma semmi esetre se haladja túl azoknak a minisztériumoknak a tiszt­viselői létszámait, amelyekből az új minisztériumok kiválnak. (Folytatás a 2. oldalon) A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének ülésszaka N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszéde VH46 m­oletárral p~y csijljetek ! május 3. ÁRA 20 BÁNI ! A MAI SZÁMBAN : — A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének ülésszaka: N. Sz. Hruscsov elv­társnak, az SZKP KB első titkárának beszéde (2. oldal). — Az erdőszentgyörgyi „Vörös Csillag“ hőerőmű felavatásán (3. oldal) — Ünnepeltek Marosvásárhely dol­gozói (3. oldal) — A Szovjetunió Legfelső Szovje­tjének határozata: A Szovjetunió mi­nisztertanácsának megalakítása ( 4. oldal) — A Szovjetunió Legfelső Szovje­tje Elnökségének összetétele (4. oldal)

Next