Vörös Zászló, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-03 / 102. szám

I IV. évfolyam 102. (10211.) szám. Kedd, 1955. május 8. ARA 20 BÁNI Jókedvvel, újabb munkasikerekre Marosvásárhely dolgozói A nagy ünnep reggelén A nagy naphoz méltó ünnepi díszben pompázott a város. Élénk színek uralták az épületek homlokzatát. A tavaszi szelle­­mom fuvallatában lágyan lengedeztek az emberiség tavaszáért hullatott drága vért és a forradalmi harcok győzelmeit szim­bolizáló vörös zászlók s mellettük mindenhol nemzeti­­szinti, címeres zászlók, valamint a világ békehíveinek égszín­kék fehérgalambos lobogói. Már korán reggel népes volt a város. Ifjak és öregek, ka­tonák és pionírok, lányok és asszonyok siettek a gyülekezőbe Ivek felé. S valamennyiük öltözete, várakozásteli tekintete az ün­nepélyes hangulatról tanúskodott. , A kisgyerek, aki aznapig minden, este megkérdezte az édes­apját, hogy hányat kell még aludnia május elsejéig és napokig diszítgette kis rollerjét vörös kreppapírral, s ma már korán reg­gel kiállt a kapuba, hogy egy mozzanatot se szalasszon el a vagy ünnepnap csodáiból. Az élmunkás, aki napról-napra mind­inkább megfeszítette er­jét, hogy szép munkateljesítménnyel fo­gadja május­­ét, most szívében a jól végzett munka örömével indult a gyülekezőhelyre. Hány és hány embernek jutott eszébe az első szabad május eleje. Nem volt akkor még annyi szín, nem pompázott ilyen ünnepi díszben a város, mint ma. A felvonulók öltözéke sem volt ilyen gazdag, hiszen jóformán csak akkor látott hozzá ha­zánk dolgozó népe, hogy a régi világ romjain egy új világot teremtsen, de már akkor gazdagok voltak érzései, örömmámorban úszott, városunk dolgozó népe s harcos indulókra menetelve jut­tatta kifejezésre, hogy kemény marokkal, szilárd akarattal küzd ...„Míg e hazában, Romániában Munkásrentet nem alkotunk“ Erre emlékszik vissza Kali Ilona is, aki rpint ifjú lány akkor a Kommunista Ifjak Szövetségének soraiban vonult fel s lelke­sen énekelte, ,­Szent győzelemre tört elő Egyesülésben az erő“. .. nemcsak énekelte, hanem cselekedte is: hazánk pártvezette dolgozóival együtt munkával tört előre népi hatalmunk kivívá­­sáért és megszilárdításáért. Az ifjú lányból asszony lett, aki bi­zalommal tekint a jövőbe, hazánk több sokmillió dolgozójával Tíz esztendő telt el az első szabad május elseje óta, s most ti­­zenegyedikszer ünnepeltük szabadon, nagyszerű győzelemeink feletti seregszemlével. A nagy Szovjetunió oldalán ma erős, gazdag a mi hazánk. Ez fakaszt derűt a munkásarcokon, ez tölti el jóleső, ünnepélyes érzéssel hazánk s városunk dolgozóit a munkásosztály nemzetközi szolidaritása nagy napján. Nem vélt hiábavaló a harc, tartományunk dolgozóinak szeme láttára, ke­mény munkájuk eredményeképpen nőttek ki szinte a földből tíz esztendő alatt a gyárak: a Simó Géza , bútorgyár, az Encsel Mór üzem, a gyergyóremetei tejporgyár, az erdőszentgyörgyi Vörös Csillag hőerőmű és annyi más. Fokozatosan ível felfelé a dolgo­zók életszínvonala. Még valamennyi dolgozó emlékezetében frissen élnek azok a párt- és kormányhatározatok, amelyeket mind a jólét érdekében hoztak és végül a minisztertanács leg­utóbbi határozata az árleszállításokkal kapcsolatosan, amely egy újabb határkő a boldog élet felé vezető úton. Íme ezek tették olyan nagyszerűvé Marosvásárhely dolgo­zóinak is a május 1-i ünnepet. Ez volt a lelkesedés forrása, amely újabb lendületre, még odaadóbb munkára serkent minden dol­gozót.­ Ilyen gondolatok késztettek sokezer dolgozót és köztük Tóth Gergely építőm­unkást is, hogy korábban keljen ezen a na­pon és odaálljon a felvonulók közé. Tóth Gergely 1923 óta tagja a munkásdalárdának s ott énekelte a francia kommunardók In­dulóját, meg azt, hogy: „Újra itt van május elseje“, amikor még szétverte őket a rendőrség s ma, amikor szabadon énekelhet, hogy is maradhatna otthon? Bár, már megöregedett, a szíve fia­tal és érces hangjával érzéseit dalba öntve menetelt­­ is a város sokezer dolgozójával, akik mintegy hitet tettek, hogy erejüket nem kímélve küzdenek tovább a párt vezetése alatt a szocializ­­musért, a békéért. Egy megvalósult álom gyönyörű része, felejthetetlenül szép pillanata ez a májusi délelőtt. Mindenfelé ünneplő tömeg, öregek, fiatalok, munkások, diákok arcáról vidámság, a boldog jövőbe vetett reménység jelei tükröződnek. Remény­ség, mely meleg és üde, mint a május. S ennek a májusnak az első napján országunk dolgozói, az egész világ munkásai ünnepelnek. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy nap­ját, május elsejét ünnepük. E nagy ünnep jelentőségéről be­szélt Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára, Constanta Craciun elvtársnő, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja és Fazakas János elvtárs, a Román Mun­káspárt Központi Vezetőségének titkára. Román és magyar nyelven meleg szavakban emlékeztek meg eddig elért eredmé­nyeinkről, a­ Szovjetunió messzemenő segítségéről és a szo­cialista tábor győzelmeiről, melynek nyomán mindjobban ösz­­szeforr a világ dolgozóinak egysége. Beszédüket számtalan­szor erős éljenzés és tapsvihar szakította félbe. Elhallgatott majd ismét erősebben, száz meg száz torokból, harsogott a jel­szó: „Éljen a párt, éljen a párt, éljen a Román Munkáspárti“ Ez a jelszó az ünnepi felvonulás alatt még számtalanszor felharsant, végig zúgott a Sztálin-téren s megremegtette , min­den román és magyar munkás szivét. ...A Simó Géza bútorgyár dolgozói haladnak el a dísz­emelvény előtt. Grafikonjukon ez áll: „Négy év és három hónap alatt teljesítettük, első ötéves tervünket.“ A bútorok 7 százalé­kos árleszállításához a Simó Géza bútorgyár dolgozói is hozzá­járultak. Hasonló győzelmi eredményekről adnak hírt a ma­rosvásárhelyi Autójavító Műhely és az Élelmezési­ Helyi Keres­kedelmi Vállalat dolgozói. Büszkén, vidáman lépkednek a dísz­­emelvény előtt. Méltóképpen fogadták május elsejét. Hirtelen felnémul a zúgó taps. Dob pereg és trombita harsan. A fehér blúzok,­­ a kis kék szoknyák és nadrágok, az égő piros nyak­kendők csak gazdagítják a színpompát. A pionírok másodper­cek töredékei alatt élő betűkből rakják ki. MÁJUS 1. Kattog­nak a fényképezőgépek, a m­ádióbemondók szavakba fűzik a fel­vonulás minden gyönyörű pillanatát. Békegalambok, színes léggömbök emelkednek a magasba, s a májusi enyhe szél szárnyain hamar eltűnnek a kék messzeségbe Rollerező, ke­rékpározó, vitorlázó pionírok, egyenruhás építészeti és faipari szakmai iskolások, életerős, vidám csoportjai menetelnek. Utá­nuk a Bernáth Andor cukorgyár, a meggyesf­alvi konzervgyár, a Kenyértröszt, Szeszgyár és más üzemek dolgozói következ­nek. Május elsejét ők is kimagasló eredményekkel köszöntötték Ünneplő háziasszonyok kék zászlókkal kezükben hango­san kiáltják: Mi a békét akarjuk! Virágeső hull a diszemelvé­­nyen helyet foglaló pártvezetők, külföldi vendégek és élmunká­sok közé. Kisipari termelőszövetkezetek dolgozói, román és magyar nép­viseletű ifjú­ lányok és fiúk, egészségügyi dolgozók, a marosvá­sárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tanárai, hallgatói „Harcolunk a békéért, népünk egészségéért“ jelszóval haladnak el a díszemelvény előtt. Mögöttük újabb tö­mött sorok tűnnek fel. Ott látjuk a maros­vásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár munkásait, akik áprilisi tervüket 103 százalékban teljesítették, 3,16 százalékkal csökkentették az önköltségi árat. A Minszki Lajos üzem dolgozói május elseje tiszteletére terven felül több mint­ 5 millió lej értékű közszük­ségleti cikket állítottak elő. Végeláthatatlan sorok,­­zászlóerdők közelednek. Az ének, a taps és a lelkesedés egy percre sem szűnik meg, Jakab Domo­kos, Fánea Dumitru mozdonyvezetőket, Kocsis József és Sze­mély Gyula fűtőket köszönti most az ünneplő tömeg. A fűtő­­ház dolgozói áprilisban több mint 100.000 lej értékű fűtőanya­got takarítottak meg. Újabb és újabb színek bontakoznak ki. Zárt sorokban iz­mos lányok és fiúk lépkednek a pattogó sportinduló ütemére. Egyszerre mozdulnak lábak és kezek. Tornászok, lab­darúgók, kézilabdázók, vitorlázórepülősök, vívók, úszók, kerékpárosok, birkózók és ökölvívók zárják be a felvonulást. A délelőtti felvonulás után a városból a Somostetőre vezető összes utakon tarka, jókedvű tömeg igyekezett az erdőbe. Szin­te végeláthatatlan áradatnak tartt ez a menet. Közbe-közbe fel­kavarodott az út pora: a kultúrcsoportok kellékeit, a sátrakhoz szükséges élelmiszerutánpótlást, no meg a hűsítőket, italokat szállították a nagy teherautók. A szabadtéri színpadok körül A koradélutáni órákban a somostetői kioszk mögötti nagy szabadtéri színpadon megjelennek a népművészeti szövetkezet kultúrcsoportjának tagjai. A hangszerek egyszerű látványa is elég volt ahhoz, hogy pillanatok alatt nagy tömeg gyűljön köréje Csak azután lett igazán jókedv, hangulat, miután román és ma­gyar népdalokat kezdtek játszani. Azután a többi kisipari ter­melőszövetkezetek kultúrcsoportjai adtak szórakoztató műsort, tánc-, ének-, zeneszámok követték egymást. A fák között állították fel a másik szabadtéri színpadot. Mögötte a fák, bokrok, élő, természetes kulisták, közöttük ké­szülnek friss, vidámságot keltő műsorsz­ámaikra az Élelmezési Helyi Kereskedelmi Szervezet kultúrcsoportjának fiatal tagjai. Orosz népi ruhákat öltöttek magukra. A színpompás öltözetű lá­nyok csoportja hamar magára vonja a környező kiránduló cso­portok figyelmét s pillanatok alatt nagy tömeg állja körül a szín­padot. A harmadik szabadtéri színpadon a Minszki Lajos és a városszerte ismert Bernáth Andor cukorgyár kultúrcsoportjai szerepeltek. Jó hírnevükhöz méltóan játszottak most is. Ezért ju­talmazták őket olyan nagy tapsviharral. A legtöbb dolgozónak az a véleménye, amit Minor Irén elvtársnő szóban is kifejez: — Gazdag és szép műsort láttunk, amely méltó volt a mai nagy ünnephez. Jól érezzük magunkat, még többet szebbet kaptunk,, mint amilyent vártunk... Ez érthető is, hiszen a kultúrcsoportok többszáz tagja szó­rakoztatta a dolgozókat a Somostetőn. Evés ivás — a számok tükrében Minden fa tövében csoportok ettek-ittak. Mér messziről érezni lehetett a frissen sült flekken csábító szagát. A kereske­delmi szervezetek­ által felállított sátrakban ügyes, gyors kiszol­gálás folyt. S hogy a nagy forgalomról számot vethessünk, csak egyetlen vállalat, a Közélelmezési Tröszt részéről kiadott élelmi­szerekről és italokról adunk néhány számadatot. A Somostetőn 18 sátorban árusították. Ehhez hozzá kell még számítanunk a többi kereskedelmi vállalatok sátrait. A közélelme­si tröszt­ 40.000 flekként, 15.000 „mititei“-t és 10.000 db debrecenit készített. Húszezer liter bor, hatvanezer üveg sör és ezen kívül többezer liter hordós sör, hűsítő italok, sütemény s más enni-innivaló elégítette ki a kirándulók igényeit. A­ zene nemcsak a színpadon hangzott. Minden kis közös­­ségben, csoportban egy-egy hegedű, harmonika, gitár. A vi­dám hangokra táncra állt a láb. Egyik helyen Kibédi Kálmán, az Encsel Mór üzem dolgozója szórakozik családjával. Ugyan­ott mulat Bota Nicolae, a Textila Mures munkása. Románok, magyarok, fizikai és szellemi dolgozók, öregek és fiatalok töltik együtt a szép délutánt. Jóleső érzéssel üdvözölték a dol­gozók Hajdú Zoltán állami díjas költőt, Molter Károly írót s a Székely Színház művészeit, akik a dolgozókkal együtt mu­lattak. Az egyik erdei út melletti tisztáson hangos nevetés, lab­dajáték folyik. Harmonika szólt bele a labdázásba, csárdást húzott, s a társaság táncra perdült. Ez a jókedv,­­kacagás uralta az egész Somostetőt. A felvonulás készülve ünnepelték május elsejét Vidámság, jókedv a Somostetőn RÉSZLETEK A MAROSVASARHELYI ÜNNEPI FELVONULÁSRÓL A MAI SZAMBAN: ■«=»-A­­ nép életszínvonalának további emeléséért (2 oldal) *·• KLISTAP LAJOS, LAJOS ANTAL: „Vörös Hajnal" (3. oldal­) » Tárgyalások Moszkvában az atomenergiának békés célokra való felhasználásával kapcsolatban (4. oldal) •»­ BALÁZS LAJOS: A képmutatás az imperialisták jellemző fegyve­re (4. oldal)

Next