Vörös Zászló, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-03 / 102. szám
I IV. évfolyam 102. (10211.) szám. Kedd, 1955. május 8. ARA 20 BÁNI Jókedvvel, újabb munkasikerekre Marosvásárhely dolgozói A nagy ünnep reggelén A nagy naphoz méltó ünnepi díszben pompázott a város. Élénk színek uralták az épületek homlokzatát. A tavaszi szellemom fuvallatában lágyan lengedeztek az emberiség tavaszáért hullatott drága vért és a forradalmi harcok győzelmeit szimbolizáló vörös zászlók s mellettük mindenhol nemzetiszinti, címeres zászlók, valamint a világ békehíveinek égszínkék fehérgalambos lobogói. Már korán reggel népes volt a város. Ifjak és öregek, katonák és pionírok, lányok és asszonyok siettek a gyülekezőbe Ivek felé. S valamennyiük öltözete, várakozásteli tekintete az ünnepélyes hangulatról tanúskodott. , A kisgyerek, aki aznapig minden, este megkérdezte az édesapját, hogy hányat kell még aludnia május elsejéig és napokig diszítgette kis rollerjét vörös kreppapírral, s ma már korán reggel kiállt a kapuba, hogy egy mozzanatot se szalasszon el a vagy ünnepnap csodáiból. Az élmunkás, aki napról-napra mindinkább megfeszítette erjét, hogy szép munkateljesítménnyel fogadja májusét, most szívében a jól végzett munka örömével indult a gyülekezőhelyre. Hány és hány embernek jutott eszébe az első szabad május eleje. Nem volt akkor még annyi szín, nem pompázott ilyen ünnepi díszben a város, mint ma. A felvonulók öltözéke sem volt ilyen gazdag, hiszen jóformán csak akkor látott hozzá hazánk dolgozó népe, hogy a régi világ romjain egy új világot teremtsen, de már akkor gazdagok voltak érzései, örömmámorban úszott, városunk dolgozó népe s harcos indulókra menetelve juttatta kifejezésre, hogy kemény marokkal, szilárd akarattal küzd ...„Míg e hazában, Romániában Munkásrentet nem alkotunk“ Erre emlékszik vissza Kali Ilona is, aki rpint ifjú lány akkor a Kommunista Ifjak Szövetségének soraiban vonult fel s lelkesen énekelte, ,Szent győzelemre tört elő Egyesülésben az erő“. .. nemcsak énekelte, hanem cselekedte is: hazánk pártvezette dolgozóival együtt munkával tört előre népi hatalmunk kivívásáért és megszilárdításáért. Az ifjú lányból asszony lett, aki bizalommal tekint a jövőbe, hazánk több sokmillió dolgozójával Tíz esztendő telt el az első szabad május elseje óta, s most tizenegyedikszer ünnepeltük szabadon, nagyszerű győzelemeink feletti seregszemlével. A nagy Szovjetunió oldalán ma erős, gazdag a mi hazánk. Ez fakaszt derűt a munkásarcokon, ez tölti el jóleső, ünnepélyes érzéssel hazánk s városunk dolgozóit a munkásosztály nemzetközi szolidaritása nagy napján. Nem vélt hiábavaló a harc, tartományunk dolgozóinak szeme láttára, kemény munkájuk eredményeképpen nőttek ki szinte a földből tíz esztendő alatt a gyárak: a Simó Géza , bútorgyár, az Encsel Mór üzem, a gyergyóremetei tejporgyár, az erdőszentgyörgyi Vörös Csillag hőerőmű és annyi más. Fokozatosan ível felfelé a dolgozók életszínvonala. Még valamennyi dolgozó emlékezetében frissen élnek azok a párt- és kormányhatározatok, amelyeket mind a jólét érdekében hoztak és végül a minisztertanács legutóbbi határozata az árleszállításokkal kapcsolatosan, amely egy újabb határkő a boldog élet felé vezető úton. Íme ezek tették olyan nagyszerűvé Marosvásárhely dolgozóinak is a május 1-i ünnepet. Ez volt a lelkesedés forrása, amely újabb lendületre, még odaadóbb munkára serkent minden dolgozót. Ilyen gondolatok késztettek sokezer dolgozót és köztük Tóth Gergely építőmunkást is, hogy korábban keljen ezen a napon és odaálljon a felvonulók közé. Tóth Gergely 1923 óta tagja a munkásdalárdának s ott énekelte a francia kommunardók Indulóját, meg azt, hogy: „Újra itt van május elseje“, amikor még szétverte őket a rendőrség s ma, amikor szabadon énekelhet, hogy is maradhatna otthon? Bár, már megöregedett, a szíve fiatal és érces hangjával érzéseit dalba öntve menetelt is a város sokezer dolgozójával, akik mintegy hitet tettek, hogy erejüket nem kímélve küzdenek tovább a párt vezetése alatt a szocializmusért, a békéért. Egy megvalósult álom gyönyörű része, felejthetetlenül szép pillanata ez a májusi délelőtt. Mindenfelé ünneplő tömeg, öregek, fiatalok, munkások, diákok arcáról vidámság, a boldog jövőbe vetett reménység jelei tükröződnek. Reménység, mely meleg és üde, mint a május. S ennek a májusnak az első napján országunk dolgozói, az egész világ munkásai ünnepelnek. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy napját, május elsejét ünnepük. E nagy ünnep jelentőségéről beszélt Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára, Constanta Craciun elvtársnő, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja és Fazakas János elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára. Román és magyar nyelven meleg szavakban emlékeztek meg eddig elért eredményeinkről, a Szovjetunió messzemenő segítségéről és a szocialista tábor győzelmeiről, melynek nyomán mindjobban öszszeforr a világ dolgozóinak egysége. Beszédüket számtalanszor erős éljenzés és tapsvihar szakította félbe. Elhallgatott majd ismét erősebben, száz meg száz torokból, harsogott a jelszó: „Éljen a párt, éljen a párt, éljen a Román Munkáspárti“ Ez a jelszó az ünnepi felvonulás alatt még számtalanszor felharsant, végig zúgott a Sztálin-téren s megremegtette , minden román és magyar munkás szivét. ...A Simó Géza bútorgyár dolgozói haladnak el a díszemelvény előtt. Grafikonjukon ez áll: „Négy év és három hónap alatt teljesítettük, első ötéves tervünket.“ A bútorok 7 százalékos árleszállításához a Simó Géza bútorgyár dolgozói is hozzájárultak. Hasonló győzelmi eredményekről adnak hírt a marosvásárhelyi Autójavító Műhely és az Élelmezési Helyi Kereskedelmi Vállalat dolgozói. Büszkén, vidáman lépkednek a díszemelvény előtt. Méltóképpen fogadták május elsejét. Hirtelen felnémul a zúgó taps. Dob pereg és trombita harsan. A fehér blúzok, a kis kék szoknyák és nadrágok, az égő piros nyakkendők csak gazdagítják a színpompát. A pionírok másodpercek töredékei alatt élő betűkből rakják ki. MÁJUS 1. Kattognak a fényképezőgépek, a mádióbemondók szavakba fűzik a felvonulás minden gyönyörű pillanatát. Békegalambok, színes léggömbök emelkednek a magasba, s a májusi enyhe szél szárnyain hamar eltűnnek a kék messzeségbe Rollerező, kerékpározó, vitorlázó pionírok, egyenruhás építészeti és faipari szakmai iskolások, életerős, vidám csoportjai menetelnek. Utánuk a Bernáth Andor cukorgyár, a meggyesfalvi konzervgyár, a Kenyértröszt, Szeszgyár és más üzemek dolgozói következnek. Május elsejét ők is kimagasló eredményekkel köszöntötték Ünneplő háziasszonyok kék zászlókkal kezükben hangosan kiáltják: Mi a békét akarjuk! Virágeső hull a diszemelvényen helyet foglaló pártvezetők, külföldi vendégek és élmunkások közé. Kisipari termelőszövetkezetek dolgozói, román és magyar népviseletű ifjú lányok és fiúk, egészségügyi dolgozók, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tanárai, hallgatói „Harcolunk a békéért, népünk egészségéért“ jelszóval haladnak el a díszemelvény előtt. Mögöttük újabb tömött sorok tűnnek fel. Ott látjuk a marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár munkásait, akik áprilisi tervüket 103 százalékban teljesítették, 3,16 százalékkal csökkentették az önköltségi árat. A Minszki Lajos üzem dolgozói május elseje tiszteletére terven felül több mint 5 millió lej értékű közszükségleti cikket állítottak elő. Végeláthatatlan sorok,zászlóerdők közelednek. Az ének, a taps és a lelkesedés egy percre sem szűnik meg, Jakab Domokos, Fánea Dumitru mozdonyvezetőket, Kocsis József és Személy Gyula fűtőket köszönti most az ünneplő tömeg. A fűtőház dolgozói áprilisban több mint 100.000 lej értékű fűtőanyagot takarítottak meg. Újabb és újabb színek bontakoznak ki. Zárt sorokban izmos lányok és fiúk lépkednek a pattogó sportinduló ütemére. Egyszerre mozdulnak lábak és kezek. Tornászok, labdarúgók, kézilabdázók, vitorlázórepülősök, vívók, úszók, kerékpárosok, birkózók és ökölvívók zárják be a felvonulást. A délelőtti felvonulás után a városból a Somostetőre vezető összes utakon tarka, jókedvű tömeg igyekezett az erdőbe. Szinte végeláthatatlan áradatnak tartt ez a menet. Közbe-közbe felkavarodott az út pora: a kultúrcsoportok kellékeit, a sátrakhoz szükséges élelmiszerutánpótlást, no meg a hűsítőket, italokat szállították a nagy teherautók. A szabadtéri színpadok körül A koradélutáni órákban a somostetői kioszk mögötti nagy szabadtéri színpadon megjelennek a népművészeti szövetkezet kultúrcsoportjának tagjai. A hangszerek egyszerű látványa is elég volt ahhoz, hogy pillanatok alatt nagy tömeg gyűljön köréje Csak azután lett igazán jókedv, hangulat, miután román és magyar népdalokat kezdtek játszani. Azután a többi kisipari termelőszövetkezetek kultúrcsoportjai adtak szórakoztató műsort, tánc-, ének-, zeneszámok követték egymást. A fák között állították fel a másik szabadtéri színpadot. Mögötte a fák, bokrok, élő, természetes kulisták, közöttük készülnek friss, vidámságot keltő műsorszámaikra az Élelmezési Helyi Kereskedelmi Szervezet kultúrcsoportjának fiatal tagjai. Orosz népi ruhákat öltöttek magukra. A színpompás öltözetű lányok csoportja hamar magára vonja a környező kiránduló csoportok figyelmét s pillanatok alatt nagy tömeg állja körül a színpadot. A harmadik szabadtéri színpadon a Minszki Lajos és a városszerte ismert Bernáth Andor cukorgyár kultúrcsoportjai szerepeltek. Jó hírnevükhöz méltóan játszottak most is. Ezért jutalmazták őket olyan nagy tapsviharral. A legtöbb dolgozónak az a véleménye, amit Minor Irén elvtársnő szóban is kifejez: — Gazdag és szép műsort láttunk, amely méltó volt a mai nagy ünnephez. Jól érezzük magunkat, még többet szebbet kaptunk,, mint amilyent vártunk... Ez érthető is, hiszen a kultúrcsoportok többszáz tagja szórakoztatta a dolgozókat a Somostetőn. Evés ivás — a számok tükrében Minden fa tövében csoportok ettek-ittak. Mér messziről érezni lehetett a frissen sült flekken csábító szagát. A kereskedelmi szervezetek által felállított sátrakban ügyes, gyors kiszolgálás folyt. S hogy a nagy forgalomról számot vethessünk, csak egyetlen vállalat, a Közélelmezési Tröszt részéről kiadott élelmiszerekről és italokról adunk néhány számadatot. A Somostetőn 18 sátorban árusították. Ehhez hozzá kell még számítanunk a többi kereskedelmi vállalatok sátrait. A közélelmesi tröszt 40.000 flekként, 15.000 „mititei“-t és 10.000 db debrecenit készített. Húszezer liter bor, hatvanezer üveg sör és ezen kívül többezer liter hordós sör, hűsítő italok, sütemény s más enni-innivaló elégítette ki a kirándulók igényeit. A zene nemcsak a színpadon hangzott. Minden kis közösségben, csoportban egy-egy hegedű, harmonika, gitár. A vidám hangokra táncra állt a láb. Egyik helyen Kibédi Kálmán, az Encsel Mór üzem dolgozója szórakozik családjával. Ugyanott mulat Bota Nicolae, a Textila Mures munkása. Románok, magyarok, fizikai és szellemi dolgozók, öregek és fiatalok töltik együtt a szép délutánt. Jóleső érzéssel üdvözölték a dolgozók Hajdú Zoltán állami díjas költőt, Molter Károly írót s a Székely Színház művészeit, akik a dolgozókkal együtt mulattak. Az egyik erdei út melletti tisztáson hangos nevetés, labdajáték folyik. Harmonika szólt bele a labdázásba, csárdást húzott, s a társaság táncra perdült. Ez a jókedv,kacagás uralta az egész Somostetőt. A felvonulás készülve ünnepelték május elsejét Vidámság, jókedv a Somostetőn RÉSZLETEK A MAROSVASARHELYI ÜNNEPI FELVONULÁSRÓL A MAI SZAMBAN: ■«=»-A nép életszínvonalának további emeléséért (2 oldal) *·• KLISTAP LAJOS, LAJOS ANTAL: „Vörös Hajnal" (3. oldal) » Tárgyalások Moszkvában az atomenergiának békés célokra való felhasználásával kapcsolatban (4. oldal) •» BALÁZS LAJOS: A képmutatás az imperialisták jellemző fegyvere (4. oldal)