Vörös Zászló, 1956. május (5. évfolyam, 104-129. szám)

1956-05-03 / 104. szám

V. évfolyam 104. (1337.) szám, Csütörtök, 1956. május 3. ARA 20 BANI ranga awaBBBM—Bana. Fejlesszük sokoldalúan a közös gazdaságokat Aki figyelemmel kíséri a kollektív gazdaságok fejlődését, azt tapasztalja, hogy azonos talaj, éghajlati viszonyok és más alapvető feltételek mellett, évi jövedelmük, munkanapegységük értéke különböző. Nem ritka az olyan példa sem, hogy mégegyszer, sőt többszörösen felülmúlják egymást a közvagyon gyarapításában. Erről győződhetünk meg, ha összehasonlítjuk például Erdőszentgyörgy-rajonban a nagykendive! a fületelki, vagy Gyergyó-rajonban a szárhegyive! a tekerőpataki kollektív gazdaság évvégi zárszámadásának végösszegét. A különbség magyarázata az, hogy míg tartományunk egyes kollektív gazdaságaiban — ezek száma kevés — hozzáértéssel a helyi körülményeket, feltételeket alaposan tanulmányozva, határozottan törekszenek minél több jó jövedelmező mellékgazdaság létesítésére, a helyi erőforrások ésszerű kihasználására, addig más gazdaságok egykét alapvető termelési ág — gabonatermesztés, szarvasmarha tenyésztés —, fejlesztése útján próbálják gyarapítani közös vagyonukat és növelni a munkanapegységek értékét. Az utóbbi csoportokhoz tartozó gazdaságokban, ha szóba kerül a mellékgazdaságok létesítése, a tagok azt válaszolják, hogy jó volna, de nincs pénzük a befektetésre és idejük a többletmunkára. Ha felületesen szemléljük a kollektív gazdaságok helyzetét, elfogadhatónak tűnik a tagok indoklása, ha azonban számbavesszük a munka megszervezésének, a munkaerő ésszerű kihasználásának és a helyi erőforrások feltárásának és hasznosításának helyzetét, a legtöbb gazdaságban az derül ki, hogy a mulasztás a nagyüzemi gazdaság vezetéstudományának hiányából származik. Nyárádszentimrén például a kollektivisták azért nem dolgoztak teljes erejükkel az elmúlt esztendőben, mert Szabó Béni brigádos, rokonainak előnyben részesítésével nézeteltéréseket idézett elő közöttük. A tagság kellő mozgósításának módját a ravai kollektív gazdaság vezetőtanácsa sem tudta még megtalálni. Ez nem csoda, hisz a vezetőtanács tagjai dolgozó parasztok, akik eddig csak egyéni kis gazdaságukat hellett fenntartsák és nincs tapasztalatuk a nagy gazdaság bonyolult ügyeinek intézésében. A felsőbb szervektől pedig kevés segítséget kaptak a munka jobb megszervezésére. Amint a fentiekből kitűnik, tartományunkra is teljes mértékben vonatkozik a H. pártkongresszuson elhangzott jelentés megállapítása: „Sok esetben a párt- és állami szervek az egyes kollektív gazdaságok, társulások, vagy mezőgazdasági termelőcsoportok megalakításában elért kezdeti eredmények után, ahelyett, hogy fokozott, konkrét és rendszeres segítséget és irányítást adnának nekik, hogy szervezetileg és gazdaságilag megerősödjenek, sorsukra bízzák őket, hadd oldják meg úgy, ahogy tudják, a gazdálkodás és az üzemszervezés új problémáit”. Így van ez még akkor is, ha egyes párt- és állami szervek azt bizonygatják, hogy rendszeresen segítik a kollektív gazdaságokat a sokoldalú fejlődésben. Az igaz, hogy foglalkoznak a szervezeti-gazdasági megszilárulás kérdéseivel, de ez a tevékenységük legtöbb esetben igen általános a közismert jelszavak ismételgetéséből áll. Ennek oka egyrészt a kellő hozzáértés, másrészt egyes gazdaságok helyi körülményei alapos ismeretének hiánya. Mindenek előtt ezeket kell megismerniük a kollektív gazdaságok támogatásával megbízott elvtársaknak ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessenek. Az sem mindegy, hogy hol kezdjük el a kollektív gazdaságok sokoldalú fejlesztésére irányuló munkánkat. Először meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket: a föld, állatok, gazdasági felszerelések, brigádok, csoportok közötti egyenlő menynyiségi, minőségi felosztásával, tudományosan kidolgozott termelési terv, költségvetés elkészítésével, az egyéni normarendszer teljes mértékű bevezetésével, a 141-es határozat előírásai szerint történő normamegállapítással, munkajavadalmazással, a ledolgozott munkanapegységek pontos nyilvántartásával, az agro-, zootechnikai szabályok minél szélesebbkörű alkalmazásával és a kollektív vezetés elvének tiszteletben tartásával. Ezeken kívül feltétlenül szükséges az oszthatatlan alap évről évre történő alapszabályzat szerinti bővítése és a tagok észrevételeinek, javaslatainak figyelembevétele is. Ahol a felsoroltak, vagy legalább azok nagy többsége érvényesül, megvan a lehetőség, a szükséges pénzalap, a munkaerő és az idő újabb mellékgazdaságok létesítésére, a kollektív gazdaság sokoldalú fejlesztésére. Így van ez például a kelementelki kollektív gazdaságban, ahol többek között 1932 óta sertéstenyésztő telep, zöldségkészészet, juhfarm létesült. A szőlőtermesztést 20, a szarvasmarha- állományt 80 százalékkal bővítették. A tagok javaslatai alapján újabb jövedelmi forrásokat tárnak fel. Takács Józsefné javaslatára rövidesen megkezdik a baromfitenyésztést, Virág Endre kollektivista pedig értékes helyi erőforrás kihasználására hívta fel a vezetőtanács figyelmét. Vékonyvisszőjű fűzfát ültetnek, amelyet a szőlőkötözéshez felhasználva, évente több mint 7090 lejt takarítanak meg. Jórészt a felsoroltak képezik a magyarázatát annak, hogy a kelementilfei kollektív gazdaság oszthatatlan alapja az 1952 évi 349.211 lejről, 1955 végéig 643.330 lejre, egy munkanapegység értéke a fenti időszak alatt 27 lejről 38 lejre növekedett. Míg alakuláskor csak 54, most 122 a kollektivista családok száma. A fenti példa — úgymint a számtalan hozzá hasonló — pártunk tanításának igazságát bizonyítja, azt, hogy a kollektív gazdaságok sokoldalú fejlesztésének kettős jelentősége van a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó küzdelemben. Napról napra bőségesebbé válik a szorgalmasan dolgozó tagok élete és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a példa meggyőző ereje arra készteti, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépjenek. Tehát ahhoz, hogy a párt és állami szervek eredményesen támogassák a dolgozó parasztokat az újabb közös gazdaságok létesítésében, a meglévő gazdaságok tagjai számának növelésében, először el kell sajátítaniok s aztán a dolgozó paraszokat meg kell tanítaniok a mezőgazdaság szocialista átalakításának legmeggyőzőbb módszereire: a kollektív gazdaságok vezetésének, sokoldalú fejlesztésének tudományára. A május tiszteletére rendezett ünnepi műszak eredményei Udvarhely-rajonban Április 25-én a vlahicai vasüzem dolgozóiünnepi műszakot tartottak, melyen az üzem valamennyi munkása részt vett. Ezen a napon tervét, az üzem 129 százalékban teljesítette az előző napi 115-tel szemben. Ez alkalommal kitűnt Márton Imre kohász csoportja, amely 121,9 és Gergely János kohász csoportja, amely 144 százalékban teljesítette tervét. Az öntödében kitűnt Simó Simon párttagjelölt, aki az április 24-i 176 százalékos tervteljesítéssel szemben az ünnepi műszakon 213 százalékot ért el. Ugyancsak kitűnt Józsa Gábor párttagjelölt, aki 24- 151 százalékos teljesítményével szemben 177 százalékot teljesített. A szerelők közül kitűnt Szőcs József párttag, élmunkás, aki 185 százalékos teljesítményt ért el. Világ proletárjai egyesüljek ! Gh. Stoica elvtársnak, az RMP KV tagjának májusi rádióbeszéde Gh. Stoica elvtárs, az RMP KV tagja május 1-én reggel a következő rádióbeszédet tartotta: Május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja, a világ összes dolgozói testvériségének napja alkalmából, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a Román Népköztársaság kormánya forró jókívánságait és testvéri üdvözletét tolmácsolom hazánk összes dolgozóinak. Május elsejének hagyományos ünnepsége évtizedek óta egybefűzi az egyszerű dolgozóknak az életet adó tavasz győzelme fölötti örömét, a felszabadított ember összes alkotó képességeinek kibontakozását biztosító, kizsákmányolásmentes rendszerbe vetett reménységeivel és bizalmával. És ime, már több év óta, május elseje az állandóan győzelmesen előrehaladó emberiség tavaszának hírnöke lett. A mi korszakunkban a szocializmus — az az eszme, amelyért a kapitalizmus országainak dolgozói is harcolnak és amely győzött a Szovjetunióban és győz a Nagy Kínában, valamint sok más európai és ázsiai országban — hatalmas világrendszerré fejlődött, amely felmérhetetlen hatást gyakorol az egész világ eseményeinek alakulására. Együtt haladva a marxizmus-leninizmus magasztos eszméitől megvilágított úton, a proletárnemzetköziség győzedelmes zászlója alatt, építsük egyre szorosabbra — mint az egész emberiség közös értékét — az egyenlőségen, valamint kölcsönös tiszteleten és élvtársi Megsegítésen alapuló testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal s járuljunk tevékenyen hozzá a szocializmus nagy táborának állandó megerősítéséhez! Az emberiség többszázmilliós tömegei szétzúzzák a szétesőben levő gyarmati uralom láncait és kiharcolják független államéletüket. A román nép, a többi szocialista ország népeivel együtt, rokonszenvét fejezi ki irántuk és ugyanakkor kinyilvánítja azt az óhaját, hogy az egyenlőség alapján mind gazdasági és kulturális téren, mind a béke megvédéséért folytatott harcban, együtt kíván működni ezekkel a népekkel. Az imperializmus által kirobbantott pusztító világháborúk után, az emberiség birtokába kerítettek — első ízben a történelem során — az újabb háborúk kirobbantásának elkerülését biztosító eszközöket és erőket. Az összes világrészek egyszerű emberei, gyermekeik és otthonaik megmenekülnek a háború borzalmaitól, ha a világ népei egyesült erőfeszítéseikkel meg tudják fékezni az agresszív imperialista körök mesterkedéseit, s ha a népek és államok közötti kapcsolatokban győzelemre juttatják az egymás mellett élés elveit. A tömegek az egész világon nagyméretű harcot indítottak a békéért, a nemzeti érdekek és a demokratikus jogok megsértése ellen, a kapitalista kizsákmányolás ellen. A szocializmus felé irányul minden világrész száz- és százmillióinak reménysége és legdrágább törekvése. Felszabadított népünk forró üdvözletét, a testvéri szolidaritás kifejezését küldi a világ összes dolgozóinak, a dolgozók egysége és szolidaritása minden, harcosának, a kommunista és munkáspártoknak, a népek létérdekei megfélemlíthetetlen zászlóvivőinek., Május 1.: jelentsen újabb sikereketa kapitalista országok munkásosztályai pártjainak és szervezeteinek a harci egység helyreállítása felé, vezető úton, a béke, demokrácia és szocializmus érdekében! Elvtársak! A népi hatalom éveiben és különösen az első ötéves terv éveiben, a román nép életeinek fhidden kértitkozásában megnyílt a fejlődés korszaka, hazánk újjászületésének és felvirágoztatásának korszaka. Országunk sokmillió dolgozói — akik számtalan nehézséget legyőzve oly rövid idő alatt, kiragadták az országot, a burzsoá-föl■desúri uralom elmaradottságából, megteremtették a hatalmas, nemzeti nehézipart, lefektették a mezőgazda,ság szocialista átalakításának és korszerűsítésének alapjait és jelentős sikereket értek el a kultúrforradalom terén — joggal büszkélkedhetnek a szocializmus építésének döntő jelentőségű megvalósításaival. A dolgozók életszínvonalának emelése a párt és a kormány egyik legfőbb feladatát képezte és képezi. Bár jelentős sikereket értünk el a dolgozók életszínvonalának emelésében, a dolgozók előtt még átmeneti nehézségek állanak, amelyeket le lehet és le kell küzdeni .Az RMP II. kongresszusa számos feladatot jelölt ki a dolgozók életszínvonalának a második ötéves tervben való érezhető emelése érdekében. Minden előfeltétel megvan arra, hogy hősi munkásosztályunkkal az élen, az összes dolgozókat mozgósítsák e feladatok sikeres valóraváltására. Pártunk II. kongresszusának a második ötéves tervre vonatkozó irányelveinek valóraváltása — íme ez a biztos útja nemzetgazdaságunk fellendülésének, a tömegek életszínvonala emelésének. Lenin arra tanít, hogy a jólét nem keletkezik magától: azt a munka magasabb termelékenységéért folytatott harccal, a szocializmusminden építőjének szorgalmas, fegyelmezett, felelősségteljes munkájával kell kivívni. A párt Központi Vezetősége és a Román Népköztársaság kormánya azon szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy szorgalmas, és tehetséges népünk — élén, az ellenséggel és nehézségekkel folytatott harcban megedzett munkásosztállyal — újabb és újabb sikereket ér el a párt által megjelölt úton. Nagy erőket és eszközöket kell továbbra is összpontosítanunk a nehézipar elsődleges fejlesztése érdekében. Fejlesszük a tömegfogyasztási ipar termelését, vezessük be a vállalatokba az új technikát és a fejlett tapasztalatokat, a legnagyobb mértékben használjuk fel a meglévő gépeket és termelőkapacitást, gondosan takarékoskodjunk az anyagi erőforrásokkal. A párt felhívja az ipar dolgozóit, hogy adjanak új lendületet a szocialista versenyeknek a tervfeladatok teljesítése, a munkatermelékenységének emelése és az önköltség csökkentése érdekében, ami mind előfeltétele a dolgozók életszínvonala emelésének. Nagymértékben növelnünk kell a mezőgazdasági, termelést, a modern tudomány és technika vívmányait szé(Folytatás a 4. oldalon). Sxxxxxx-xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx * Akiken nem fogott ki az időjárás Tram. Tram-trará... A reggeli csendbe váratlanul harsogott bele a trombita, megperdült a dobverös vidám indulóba kezdett egy láthatatlan, zenekar. — Zenés ébresztő — villant a felriadt Jánosi Béla agyába és ledobva magáról a takarót, kiugrott az ágyból. Egy pillantás az órára: fél hat— S a másik szobából dörmögő hang adta ki a rendelkezést: — Felkelni, lusta népség, de nyomban... Jánosi Béla elmosolyodott. Tudta, hogy már mindenki talpon van s a noszogatás felesleges, dehát így szokott nagyapó. Ez már amolyan családi hagyomány... Kitekintett az ablakon s amit látott, bizony nem töltötte el örömmel. Szakad az eső. Nézte, fürkészte az eget, hátha valahol a szürke felhők közül kicsillan egy kis kék darabka, de bizony hiába meresztette a szemét. Sira, apró cseppekben esett az eső, nehezen, álmosan. Ez bizony nem tavaszi zápor. — Oda a felvonulásnak — gondolta, de már ekkor nagyapó is dühösen morfondírozott, hogy „no, a mindenit a természetfelelősnek, megint nem alkalmazkodik a tervhez" — s megtoldotta egy két cifrasággal Már reggelinél ült a család, mikor betoppant Józsi, a sógor s újságolta, hogy az ünnepség elmarad, az eső elmosta a délutánra tervezett somostetői majálist is, most aztán hogy lesz? Az ám, mert a család délután odakészült, legapróbbtól legidősebbig, számszerint harmincnégyen. Mert ez is hagyomány, hogy az ünnepeken együtt van a család. Még Jenő is hazajön ilyenkor a családjával, pedig Petrozsénytól idáig hosszú az út... A reggeli elég komor hangulatban folyt le. Nagyapó éppen csak megkóstolta a töltött bárányt, s jó pohár vörösbort ivott rája, azt is inkább dühösen, mint élvezettel. De azért nem esketett éppen rosszul, mert megtörölte nagy, őszes bajuszát s Bélára kacsintott. Az unoka megtudta, mi a kötelessége. Töltött még egy pohárral...■ Az asszonyok sopánkodtak, most mi lesz? — Még jó, hogy nem csomagoltunk össze tegnap este — jegyezte meg nagyanyó. — Mit csnálunk azzal a sok ennivalóval? — így a többiek. — Mit? — vonta fel szemöldökét az öreg Jánosi —, hát megeszszük, ami a fognak való, megisszuk, ami a gégét olajozza. S miután — ezúttal már élvezettel — kiitta a második pohár bort, kinyilatkoztatta: — Most kapjátok magatokat s elhitjátok az egész családot. Legkésőbb tizenkettőre mindenki itt legyen. Pista otthon ne merje hagyni a hegedűjét. Marika meg hozza a harmónikát... S elszéledt mindenki. Az asszonyok a fal mellé tolták a bútorokat, egymás mellé az asztalokat, terítettek, készültek. Az öreg meg hunyorogva járkált hosszúszárú pipájával a bajusza alatt s kontmandérozott, olykor, meg jókedvvel * megjegyezte: — Ne gondolja senki, hogy raj- * tunk az időjárás kifoghat ... » Délre össze is gyűlt a család. 3 Nagyapó, ahogy megszámolta őket. 3 csodálkozva vette észre, hogy 3 harmincöten vannak. „Úgy látszik, 3 szaporodik a család, lám ez a Ma- 3 iika, rövidesen, kirepül a fészekből. ” Elhozta a semmirekellő az udvarló- 5 fát is. • .** * w Odakint az eső, mintha sosem akarna megállni. Hol csendesedett, 2 hol újra zuhogott. Dehát, ki törő- 3 dött már az időjárással? Körbe- 3 jártak a poharakkal teli tálcák s 3 nagyanyó nemsokára jelentette. — Hozom a húslevest... » — Asztalhoz — parancsolta az 3 öreg Jánosi s megköszörülte a tor- 3 kát. A család már tudta, mi követke- » zik. Csend lett, még Lacika, a kis 5 dédunoka is hallgatott az anyja 3 ölében. 3 — Hát, gyermekeim, mielőtt be- 3 lemerítjük kanalunkat a levesbe, 3 emlékezzünk arra a május elsejére, 3 amikor, jó harminc esztendővel ez- 3 előtt, a nagy sztrájk idején, nagy- 3 apátokat, meg Jenő bátyátokat el- 3 vitte a szigurancia.. .■ Na, de az 3 régen volt. Azóta más lett a világ. 3 Szabadon leng a vörös zászló... 3 Emeljük hát a poharunkat s Unne- 3 peljük május elsejét... 3 S az összecsendülő poharak za- 3 ja elnyomta az eső egyhangú ko- 3 pogását... 3 H. H. S A MASZAMBAN: Orvosi tanácsadó. (2 oldal ). Emeljük vállalataink jövedelmezőségét (3. oldal). Május megünneplése a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban. (4. oldal). A szovjet—angol tárgyalások visszhangja a nyugati sajtóban. (4. oldal).