Vörös Zászló, 1957. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1957-05-03 / 103. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek 1 X­VI. évfolyam 103. (1648.) szám. 1957. május 3. péntek ARA 20 BÁNI Május 1 megünneplése Marosvásárhelyen 1957. május 1. Mintha erre a nap­ra illatos hajnali harmatban fürödtek volna meg az utcák és terek. Ünne­pi köntösbe öltöztek a gyárak, a házak és vidáman, kacagva ébredtek az emberek. Gyűlt, gyűlt, hömpöly­­gött, áradt, ujjongott, ünnepelt a tömeg, a hatalmas és legyőzhetet­len, egységes tömeg, százak, ezrek, tízezrek. Ünnepelt a város. .. S ahogy a költő mondja: „Míg a vi­lág, világ, még soha senki/ Nem készített ennél szebb ünnepet.“ Szeb­bet és nagyobbat, a legnagyobbat: az emberi haladás zászlóvivőjének, a boldog jövőt megteremtő munkásosz­tálynak, a földkerekség proletariátu­sa testvériségének, összefogásának és egységének az ünnepét. A dolgozók ezrei már a reggeli órákban elárasztották Marosvásárhely utcáit, tereit. A tavaszi szellő lágy ölében vörös és nemzeti színű zászló­­erdők lengedeztek. Kilenc óra tájban megjelentek a diszemelvényen a he­lyi párt- és állami szervek vezetői, az üzemek és gyárak legtiszteletre­méltóbb élmunkásai és élmunkásnői, a néphadsereg, a tömegszervezetek, intézmények képviselői. Felcsendült az RNK és a Szovjetunió himnusza. A díszemelvény közelében több száz vörös nyakkendős pionír emelte kezét feje fölé tisztelgésre és tisztelgőn meghajolt a végeláthatatlan zászló­erdő is. Ezt követően Csupor Lajos elvtárs, az RMP KB tagja, az RMP tartományi bizottságának első titká­ra magyar, Radioc b­an, az RMP tartományi bizottságának titkára pe­dig román nyelven mondott a nap jelentőségét méltató ünnepi beszédet. A lelkesen ünneplő tömeg, éljenzésé­vel többször is félbeszakította a be­szédeket. Hosszasan éltette pártun­kat, a Román Munkáspártot, népünk vezetőjét, hazánk felszabadítóját, a nagy, baráti Szovjetuniót, a szocia­lista tábor országainak megbontha­tatlan egységét és május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepnapját. Elhangzottak az ünnepi beszédek s megkezdődött a város dolgozóinak színpompás ünnepi seregszemléje. A Szovjet Hősök terén hullámzik a tömeg. Az impozáns felvonulást az ipari vállalatok munkásgárdái nyit­ják meg. Új és érdekes látvány az, ahogy acélszürkés egyenruhában, fegyverrel vállukon, fegyelmezett so­rokban, díszlépésben elvonulnak az emelvény előtt. Megjelenésük bizton­ságérzetet, még erősebb hitet tá­maszt a dolgozó emberek tízezreinek szívében. Hitet abban, hogy nincs hatalom, nincs erő, amely megsemmi­síthetné szocialista forradalmunk vívmányait, hogy nincs hatalom, amely elvehetné tőlünk üzemeinket, gyárainkat, intézményeinket s mind­azt, amit áldozatos harcok árán vív­tunk ki, ami a mienk, a dolgozó népé. Munkásgárdák menetelnek a felvonulók élén, a népi hatalom új támaszai, törhetetlen védelmezői. Minden lépésüket az ünneplők viha­ros éljenzése, tapsvihara követi s két oldalról virágesővel árasztják el soraikat. Nyomukban negyvenöt dob ütemes pergésére, harsány kürtszóra hazánk legifjabb nemzedékének sere­ge lépdel. Iskolai egyenruhában, ro­mán és magyar népviseletben pionír­jaink vonulnak fel. Egy pillanatra megállnak az emelvény előtt és má­jus­i alakzatban fejlődnek fel. So­raikat a Rangher József fémipari szakiskola tanulói követik. Élükön az iskola ének- és zenekara halad. Ott menetelnek közöttük a jövő vasöntói, esztergályosai és lakatosai, fejlődő szocialista iparunk szakmunkásai. Zászlókat lengetve, vidáman dalolva menetelnek, mert állandóan érzik pártunk és kormányunk szerető, gon­doskodását és tudják, hogy biztos és boldog jövő vár rájuk. Az ifjúság sorait a szövetkezetek, élelmiszerüzletek dolgozói követik, majd feltűnnek a Simó Géza bútor­gyár munkásai, akik büszkén jelen­tették ezen a napon, hogy május­­ tiszteletére tett vállalásaikat nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. 650 garnitúra bútort készítettek ter­ven felül s ugyanakkor 668.000 lejjel növelték a szocialista felhalmozást. Ugyanilyen szép győzelemről adnak hírt a nyomukban felvonuló Encsel Mór gyár dolgozói és a Petőfi Sán­dor bőr- és kesztyűgyár munkásai is, akik már május 23-ra termelnek. Mint megáradt folyó, úgy hömpö­lyög az ünneplő tömeg. Ezekben az órákban sok ezren gyűltek össze a város főterén, köszönteni a dol­gozók ünnepét, kifejezni ragasz­kodásukat pártunkhoz, népi demokra­tikus rendszerünkhöz, a testvéri szov­jet néphez, szolidaritását a világ valamennyi dolgozójával, kifejezni eltökélt szándékát, hogy minden ere­jét latba vetve, megvédi a béke ügyét. Itt vannak a Minszki Lajos, a Lázár Ödön, a Tartományi Építkezési Tröszt, az egészségügy és valameny­­nyi üzem, gyár, vállalat és intéz­mény dolgozói, románok, magyarok és más nemzetiségűek, testvéri egy­ségben. Eljöttek a 3-as számú terü­leti pártalapszervezet, a nőbizottság és békeharcbizottság tagjai is. ..Bé­kés Barátsági“ — harsogja velük együtt a tömeg. Utánuk a kisipari Kedves elv lát­ja ii ! A Magyar Autonóm Tartomány pártbizottsága nevében május elseje, a proletariátus nemzetközi összefogá­sának nagy ünnepén üdvözlöm tar­tományunk és városunk munkásait, dolgozó parasztjait és haladó értelmi­ségét. Hatvannyolc év telt el azóta, hogy a világ dolgozói a proletár nemzetkö­ziség ünnepévé nyilvánították május elsejét. Azóta a földkerekség egyne­gyed részén diadalmaskodtak a marx­termelőszövetkezetek dolgozóinak hosszú sorai vonulnak el a díszemel­vény előtt, majd az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Inté­zet tanárai és diákjai, akik ma pár­tunk következetes lenini nemzetiségi politikája révén a dolgozó nép szol­gálatában szabadon végezhetik tanul­mányaikat, tudományos munkájukat. A munkásokkal együtt vonulnak fel a népi demokratikus rendszerünkben született kulturális és művészeti in­tézmények, a Pedagógiai Főiskola, az Állami Székely Színház, az Állami Filharmónia, az Állami Székely Népi Együttes dolgozói. Együtt vonulnak fel a marosvásárhelyi dolgozókkal a szentannai, udvarfalvi, nagyernyei, koronkai, náznánfalvi kollektív gaz­daságok tagjai is, mintegy ezzel is jelképezve a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetségét. A több mint két órán át tartó fel­vonulást sportolóink színpompás me­netelése zárta be,­majd a tízezres tö­meg a diszemelvény köré tömörül és együtt énekli a nemzetközi proleta­riátus harci dalát: „Föl, föl, ti rabjai a földnek!...“ Magasan szárnyal a dal s elszáll minden égtáj felé. Tizenharmadik szabad májusunk ünnepén a vörös lobogók testvérszivekbe zárták a nagyvilágnak minden proletárját. .. Az Ifjúmunkás Szövetség városi bizottsága szép hagyományt elevení­tett fel az estére megrendezett fák­lyás­ menetével. A város ifjúsága hosz­­szú sorokban, lobogó fáklyákkal vo­nult az RMP tartományi bizottságá­nak székháza elé és lelkesen éltette győzelmeink szervezőjét és irányító­ját, a Román Munkáspártot. A felejt­hetetlen ünnepi napot az ifjúság késő éjszakába nyúló, vidám szóra­kozása zárta be. izmus-feninizmus eszméi. Száz- és százmilliók vallják magukénak eze­ket az eszméket, s a szocializmus építésének sikereiben, a gyarmati és kapitalista elnyomás elleni harcban hitet is tesznek mellette. Korszakunk a szocializmus kibonta­kozásának és győzelmének korszaka. A szocialista tábor 900 millió embere menetel ma, szabadon, a jövőt hirdető vörös zászlók alatt. Velük együtt ha­ladnak a kapitalista országok prole­tárjai, a gyarmati rabságban sínylő­dök százmilliói is, kik kommunista- és munkáspártjaik vezetésével a tőke elleni harc napjává avatták május elsejét. Éppen ezért a nemzetközi im­perializmus mindent elkövet, hogy megakadályozza, vagy legalábbis késleltesse a szocializmus győzelmét Hitlerista tábornokok vezetése alá helyezik az újonnan létesített nyugat­német hadsereget, visszautasítják az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslatokat. Az Egyiptom elleni bűnös agresszió, a magyarországi ellenforradalom kirob­bantása, a jordániai népellenes puccs, a francia gyarmatosítók algériai ke­gyetlenkedései világosan bizonyítják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a béke és a népek sza­badsága elleni összeesküvések szer­vezéséről. (Folytatás a 2. oldalon) Csupor Lajosnak, az RMP Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága első titkárának beszéde A Román Népköztársaság kormányának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának 1957 április 28-i közös nyilatkozata A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghívására, a Ro­mán Népköztársaság kormányküldött­sége, Chivu Stoicának, a Román Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek vezetésével 1957 április 24. és 28. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A Román Népköztársaság kormány­­küldöttségében részt vett: Chivu Stoi­­ca, a Román Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, a Román Mun­káspárt Központi Vezetősége Politbü­­rójának tagja, a küldöttség vezetője: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első titkára, a Román Népköztársa­ság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségé­nek tagja, Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Munkáspárt Központi Vezetősé­ge Politbürójának tagja és a Köz­ponti Vezetőség titkára; Stefan Voi­­tec, a Minisztertanács alelnöke, a Román Munkáspárt Központi Vezető­sége Politbürójának póttagja; Grigo­­re Preoteasa külügyminiszter, a Ro­mán Munkáspárt Központi Vezetősé­gének tagja; Filip Geltz, a Román Munkáspárt Központi Revíziós Bizott­ságának tagja; Iosif Puwak, a Ro­mán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban. A Német Demokratikus Köztársa­ság képviseletében a tárgyalásokon részt vettek: Otto Grotewohl, a Né­met Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Németor­szág Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottsága Politbürójának tag­ja, a küldöttség vezetője; Walter Ul­bricht, Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottságának el­ső titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának el­ső alelnöke; Hermann Matern, Né­metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága Pálitbürójának tagja, a Német Demokratikus Köz­társaság Népi Kamarájának első al­­elnöke; dr. Lothar Bolz, a Minisz­tertanács alelnöke, külügyminiszter; Heinrich Rau, a Minisztertanács al­elnöke, bel- és külkereskedelmi mi­niszter; Fritz Selbmann, doktor Hans Loch, Paul Scholz, a Minisztertanács alelnökei; Luitpold Steidle egészség­ügyi miniszter; Georg Stib­, a Né­met Demokratikus Köztársaság bu­karesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Román Népköztársaság kormány­­küldöttségének látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban szívé­lyes, baráti légkörben folyt le. A Román Népköztársaság kormány­­küldöttségének látogatása alatt a két kormányküldöttség átfogó eszmecserét folytatott a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri kapcsolatainak továbbfejlesz­téséről, a szocialista tábor egységé­nek további megerősítéséről és a két államot érintő nemzetközi kérdésekről. Az eszmecsere és a tárgyalások so­­rán kölcsönös megértés nyilvánult meg a két küldöttség részéről és tel­jes nézetazonosság az összes megvi­tatott kérdésekben. I. A Román Népköztársaság küldött­sége és a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttsége megelégedéssel állapítják meg, hogy a két állam ba­ráti kapcsolatai és együttműködése minden téren kifejlődött és megerősö­dött, különösen a Román Népköztár­saság és a Német Demokratikus Köz­társaság 1950 szeptember 25-i közös nyilatkozatának aláírása után. A két állam kapcsolatai az egyenjogúság és a szocialista nemzetköziség lenini el­vein alapulnak. Ezek a kapcsolatok összhangban vannak mindkét állam érdekeivel és a béke megszilárdítá­sának, az európai népek biztonságának ügyét szolgálják. A két országnak a népi demokrati­kus rendszer megerősítésében, nép­gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésé­ben elért sikerei lehetőséget nyújtot­tak arra, hogy kölcsönösen testvéri­­leg segítsék egymást a szocializmus építésében. Mindkét kormány egyöntetűen oszt­ja azt a véleményt, hogy e barátság megerősödése, a szoc­ilista országok együttműködése és megbonthatatlan egysége szilárd biztosítéka a két or­szág haladásának, nemzeti független­ségének és állami biztonságának. II. A Román Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság külpo­litikája a világbéke megőrzésére és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányul. Ez a külpolitika teljes össz­hangban van az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveivel. A Román Népköztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság, a többi szocialista országgal egyetemben, tevékenyen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, amely különösen a négy nagyhatalom genfi értekezlete után bontakozott ki és amely teljes mér­tékben megfelel valamennyi nép érde­keinek. A két kormány, a jelenlegi nemzet­közi helyzetet megvizsgálva, megálla­pította, hogy a NATO-ban résztvevő országok agresszív imperialista körei az utóbbi időben fokozták a békének és a nemzetközi feszültség enyhülésé­nek aláaknázására irányuló akcióikat. Annak ellenére, hogy az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agressziót visszaverték — s ez nagy sikere a béke erőinek —, a Közel- és Közép- Keleten továbbra is feszült a helyzet. Az amerikai imperializmus, amely a Közel- és Közép-Kelettel kapcsolatos igazi szándékait illetően félre akarja vezetni a népeket, egyre inkább egy új gyarmati politika sugalmazójának bizonyul. Az amerikai imperializmus, az „Eisenhower-doktrinával“ és az Amerikai Egyesült Államoknak a bag­dadi agressziós paktum katonai bi­zottságához való csatlakozásával, a Közel- és Közép-Kelet népeit az ame­rikai monopóliumok érdekeinek akarja alávetni. Ez a politika veszélyezteti az arab államok függetlenségét és a nemzetközi biztonságot és súlyosbítja a nemzetközi helyzetet. A béke és a biztonság megerősítése a Közel- és Közép-Keleten megköve­teli az arab népek szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartá­­sát, beleértve azt a jogukat is, hogy maguk rendelkezzenek gazdasági kin­cseikkel. A két kormány rokonszenvezik az egyiptomi kormány magatartásával és továbbra is támogatja a szuezi­ kérdés — Egyiptom szuverén jogainak meg­felelő — rendezésére irányuló erőfe­szítéseket. Kifejezik azt az óhajukat, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján tovább fejlesszék együttmű­ködési kapcsolataikat az arab orszá­gokkal. A két küldöttség megállapította tel­jes nézetazonosságát a magyarorszá­gi ellenforradalmi felkelés tekinteté­ben, amelyet a magyar reakció a nyu­gati agresszív körök támogatásával szervezett meg. Ezek a körök csapást akartak mérni a béke és a szocializ­mus ügyére, vissza akarták állítani elvesztett pozícióikat Magyarországon, ki akarták szakítani ezt az országot a szocialista országok családjából és európai háborús tűzfészekké akarták alakítani. A magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar nép egészséges erőinek az ellenforra­dalmi felkelés leveréséhez. A Szovjet­unió és a proletár nemzetköziséghez hű népi demokratikus országok segít­ségével a magyar nép sikeresen meg­védte demokratikus és szocialista vív­mányait. A magyarországi események az ag­resszív imperialista köröknek arra irányuló mesterkedései, hogy éket verjenek a szocialista országok közé régi uralmi pozícióik visszaállítása céljából, ismételten arról tanúskodnak, hogy a szocialista tábor országainak legfőbb kötelessége megerősíteni test­véri egységüket, amely biztos záloga országaik szocialista építésének és a világbéke megvédésének. Mindkét kormány a jövőben is min­den erőfeszítést megtesz annak érde­kében, hogy nagy barátjukkal és szö­vetségesükkel, a Szovjetunióval az élen megerősítsék a szocialista tábor megbonthatatlan egységét. A két küldöttség megbeszélései so­rán megkülönböztetett figyelmet for­dított az európai kérdésekre. (Folytatás a­ 3. oldalon)

Next