Vörös Zászló, 1957. július (6. évfolyam, 154-179. szám)

1957-07-02 / 154. szám

Gyűlnél é­sm Az életben nem egyszer fontos dol­gok jelentéktelenekké, az ünnepek szü­rke hétköznapokká válnak, érde­kes, de többször ismétlődő események unalmas, semmitmondó tényekké egy­szerűsödnek és fordítva. Vannak azonban pillanatok, amelyek bár­mennyire gyakoriak is, örökre ünne­pélyesek, jelentősek és meghatóan szépek maradnak. Nem szándékunk ezeket sorra venni. Közülük csak egy­ről kívánunk megemlékezni. Minden évben szemünk előtt szök­ken szárba a búzatenger, és napról napra fehérebb színben hullámzik a harmatos nyáreleji reggelek és al­­konyatok leheletfinom fuvalatában. Meghatóan szép ez a kép. De még ünnepélyesebb a határ tikkasztóan forró déli csendje, amikor a dús, meghajló kalászok — sokszor szinte órák alatt — viasszsárgává válnak, s elérkezik a várva várt pillanat, amikor az aratógép, vagy a kasza nyomán kötélbe szorul az első kéve, egy esz­tendő szorgalmas munkájának meg­érdemelt jutalma. Ez történt néhány nappal ezelőtt Régenben, az állami gazdaság benyi osztályán, N­agyer­­nyén az ICIA tábláján, Marosszent­­györgyön számos egyéni gazda föld­jén és azóta már tartományunk sok más falujának határában. „Megkezdődött az aratás“ — adják hírül az újságok, a rádió országunk valamennyi dolgozójának. Az elmúlt esztendőktől eltérően, most a dolgozó parasztok jogos büszkeséggel, a más munkaterületeken szorgoskodó embe­rek őszinte elismeréssel egészítik ki a hétköznapinak tűnő, de mégis nagy eseményről szóló hírt: „Rég nem volt ilyen dús a kalász.“ Ez pedig nem a véletlen műve, hanem az eléggé kedvező időjárás, de mindenekelőtt a dolgozó parasztok eddiginél szorgalmasabb, szaksze­rűbb munkájának eredménye. A fo­kozódó munkalendülethez a decem­beri párthatározat teremtette meg az igazi ösztönző erőt. Az eredménye pedig nem más, mint pártunk célki­tűzésének teljes megvalósulása: ha jobban megtelnek a hombárok, raktá­rak, egészen az újig lesz kenyere minden szorgalmas termelőnek, töb­bet értékesít, s így elegendő élelem kerül a városi dolgozók asztalára is. Tehát, igazi gazdag aratás kezdő­dött, olyan, amely csak népi demok­ratikus rendszerünk idején lehetséges, amilyenről a dolgozó ember évszá­zadokon át csak álmodott, amelyet a tudatlan, babonás földművelő hiába foglalt mindennapi imádságába, a történelem folyamán a nyomor miatt sokszor fellázadt parasztok hiába ír­tak bele az urak elé terjesztett köve­teléseikbe. A parasztok az elnyomók­tól, kizsákmányolóktól mindig csak puskagolyót börtönt kaptak. Aratás után csak a sok hajladozástól meg­tört derekuknak, tarlótól, tövistől fel­­sebzett kezüknek, lábuknak sajgó fáj­dalma és az éhhaláltól megmentő vé­kony szelet kenyér volt a jutalmuk, bármilyen gazdag termést is takarí­tottak be. Ha ilyen körülmények kö­zött is ünnepélyesen kötötték be az első kévét a föld szorgalmas művelői, hogyne volna megható érzés az ara­tógépet, a kaszát munkába állítani most, amikor azé a föld, aki becsü­lettel dolgozott rajta egész eszten­dőn át. Így érez és gondolkozik most min­den szorgalmas dolgozó földműves, amikor végigtekint a búzatenger fe­lett, latolgatva, hogy mikor éri el a kalász a viaszérést, mikor kezdheti az aratást. Ez jut eszébe aratás közben is, amikor a déli pihenő alatt a ka­langyák vagy a fák árnyékába hú­zódva, új erőt gyűjt a további mun­kához. A dolgozó parasztok nagy többsége hálával gondol pártunkra, vágyaink megvalósítására. Tudja azt is, hogy tőle várja az ország né­pe a bőséges, mindennapi kenyeret. Igyekszik hát becsülettel eleget tenni ennek a megtisztelő feladatnak. Min­den erejét és idejét munkára fordít­ja, hogy idejében aratva, az utolsó szem gabonát is zsákba juttassa, mert bármilyen kevés is hulljon el egy parcellán, ez országos viszonylatban sok ezer mázsát jelent Mindez nemcsak feltevés hanem valóság. Ezt éreztük Fülöp­­­diósnak, a belfalvi társulás elnökének szavai­ban, amikor elmondta, hogy eredeti­leg csak 10 mázsa búza eladására kötött szerződést a társulás, de gaz­dag a termés, vigyáznak minden szem búzára s így az igértnél jóval több gabonát juttatnak el az állami raktárba. Egy mindössze 15 tagú tár­sulás nevében hangzott el ez az igé­­ret, de a parasztok millióinak foga­dalmát juttatja kifejezésre az aratás kezdetének örökszép, ünnepélyes pil­lanatában. Levelezők a szerződéskötésekről KURTAPATAKON a gazdák szívesen kötnek szerződést gabona eladására, mert számításokat végeztek s rájöttek, hogy az igen elő­nyös. Lengyel Zoltán például 500, Kiss Károlyné, Rácz Péter, Kiss Je­­nőné és mások 400—400 s igen so­kan 200 kg búzát szerződtek le. Ke­­rezsi Béla, Dimény Gyula s még jó néhányan pedig 2, illetve 1 ha terü­let burgonyatermésének értékesítésére kötelezték magukat. R£THI GYULANÉ * FARCADON is arra törekednek a termelők, hogy termésfeleslegükből minél többet jut­tassanak a városi dolgozóknak. Ed­dig közel 40 ezer kg szemes gabonát szerződtek le a község és hozzátar­tozó két kis falu dolgozói. Igen szép példát mutatott e hazafias köteles­ség teljesítésében Bedő Domokos­­ hoggyai lakos, aki 500 kg búza érté­kesítésére kötött szerződést az ille­tékes szervekkel. BARTHA JÁNOS A TKTT terveiből A Tudomány és Kultúraterjesztő Társaság, mint ez évben minden vasárnap, a nyári időszak alatt Ma­rosvásárhelyen és a rajoni székhe­lyeken továbbra is megszervezi isme­retterjesztő előadásait. A nyári idény­re még tervbe vették a műemlékek­­ meglátogatását és úgynevezett tudo­mányos kirándulások szervezését is. Az első ilyen tudományos kirándu­lás kapcsán a közeljövőben Szebenbe látogatnak el. A nyárra 5 ismertterjesztő, film­ben mutatásai tervezik, közdik N.­un­­gorescunak, a nagy román festőmű­vésznek életéről és munkásságáról szólót. A TKTT tagjai a nyáron kezdik meg látogatásaikat az üzemek és intézmények klubjaiba. Szeretnének közelebbről megismerkedni dolgozó­inkkal, a klubban elbeszélgetni velük a technika újdonságairól s más ha­sonló, a munkásokat érdeklő problé­mákról. Augusztus 23-ra készülnek A DITRÓI FŰRÉSZ ÉS BÚTORÜZEM dolgozói, technikusai és tisztviselői lelkes munkával készülnek au­gusztus 23. hazánk felszabadulásának 13. évfordulójára s e nagy nap tiszteletére a következő vállalásokat tették: 1. Az üzemi bizottság a csoportszervezőkkel egye­temben vállalta, hogy az üzem dolgozóinak 85 százalé­kát bevonja a szocialista versenybe. 2. Június, július és augusztus havi össztermelési ter­vüket augusztus 23-ra befejezik és augusztus végére 10 százalékkal túlszárnyalják. 3. Választéktervüket augusztus végéig 105 százalékra teljesítik. 4. A munkatermelékenységet 3 százalékkal emelik. 5. 3,5 százalékkal csökkentik az önköltségi árat. 6. 2 százalékkal javítják termelvényeik minőségét. 7. A kollektív szerződésben foglalt pontokat az elő­­írt időre, 100 százalékban teljesítik. 8. Az intézkedési tervben előírt kisgépesítéseket hiány nélkül elvégzik, abban az esetben, ha a szükséges villanymotorokat idejében megkapják. 9. Kiszélesítik az újítási mozgalmat. 10. Elvégzik a munkáslakásokon előirányzott javítá­sokat. 11. A bútorrészlegen megkezdik az új CENTRO- 600P típusú hálószoba bútor gyártását. 12. A dolgozók egészségének és testi épségének meg­védéséért felülvizsgálják a munkagépeken levő védő­­berendezéseket, s ha szükséges, kijavítják, esetleg kicse­rélik azokat. 13. Az üzemi kultúrcsoport augusztus 23 méltó meg­ünneplésére egy három felvonásos színdarabot tanul be, amelyet az üzem dolgozóinak és a falusi dolgozóknak fog előadni. 14. Az önkéntes tűzoltócsoportokat felújítják, kibő­vítik és ismertetik velük a tűzrendészeti szabályzatot. 15. Az üzemi bizottság vezetősége vállalja, hogy az 1957 évben elmaradott szakszervezeti tagsági díjakat au­gusztus 23 tiszteletére 100 százalékban beszedi. 16. Az üzemi bizottság augusztus hónap folyamán egy tiszteletváltást szervez. A fenti vállalásokon kívül még a műhelyek mesterei is ígéretet tettek arra, hogy jól dolgoznak és tervüket túlteljesítik. A gyógynövények olcsó és jó gyógyszerek Egyes növények gyógyítási célok­ra való felhasználása napról napra kiterjedtebb. Ezeknek a növényeknek az árusítása azt célozza hogy olcsó és jó gyógyszert bocsássanak a dol­gozók rendelkezésére. Az­ Országos Gyógynövény Gyűjtő és Értékesítő Vállalat (Centrocoop) Vezérigazgatóságának irányításával létesültek és jelenleg is működnek növényértékesítő üzletek Bukarestben, Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvá­sárhelyen, Temesváron és Iasiban. Marosvásárhelyen a Gyógynövény­üzlet a Bolyai utca 4 szám alatt mű­ködik és kb. 200 féle hazai gyógynö­vénnyel és teával rendelkezik. A leghasználatosabb gyógy­teák kö­zül megemlítjük a hörghurut, hasme­nés, reuma elleni, idegcsillapító, ál­matlanság, szívzavarok elleni, görcs­oldó, vértisztító, cukorbetegség elleni, húgyhajtó, hashajtó, máj és epe be­tegségek elleni, étvágygerjesztő, aranyér, köhögés elleni, gyomorfe­kély és külön a gyomorsavtúltengés elleni teákat, a Digitális tablettákat, az asztmadohányt és cigarettát stb. A 200 féle gyógynövényből meg­említjük a kamillavirágot ,hársfavi­rágot, bodzavirágot, csengőfüvet, kom­lót, ürmöt, áfonyát, menthát, zsályát, fagyöngyöt, mályvát, útifüvet, gyöngy­­ajakot, ánizst, köményt, koreanderma­got, cseresznyeszárat, kutyabengét, csipkebogyót stb. Egyes gyógynövényeket és teaféle­ségeket, lévén ízesítők és élelmiszerek is, az étkezdék ügyelmébe ajánljuk. A szárított csipkebogyót ajánlják különösen magas G vitamin tartalma miatt, tea vagy gyógybor formájá­ban. A különböző gyógynövények össze­keverésével készített gyógyteák terá­piás értékét az Egészségügyi Minisz­térium Tudományos Tanácsa ellen­őrizte mind laboratóriumi, mind kli­nikai és kórházi úton. Használjuk bizalommal a gyógy­növényeket és gyógyteákat, 'r Köszönet Nektek, népnevelők! Tegnapelőtt, vasárnap országszerte bensőséges ünnepségeken köszöntöt­tük tanítóinkat, taná­rainkat, s a Tanítók Napja, habár ezúttal ün­nepeltük először, máris új életünk beszédes szim­bólumává vált. Marosvásárhelyen kö­zel 1.200 tantestületi tag gyülekezett a reggeli órákban, majd délelőtt 10 órakor kezdetét vette az ünnepség. Grün Fe­renc elvtárs, a maros­vásárhelyi Városi Párt­­bizottság titkára magyar, Varga János, a Maros­­vásárhely rajoni pártbi­zottság első titkára pe­dig román nyelven mél­tatta a nap jelentőségét. Mindkét szónok hangsú­lyozta azt a fontos sze­repet, amelyet tanítósá­gunk tölt be az ifjúság nevelésében. Az új tí­pusú ember megszületé­séhez elengedhetetlen fel­tétel az új típusú tanító és ez az új típusú ta­nító már kikovácsolódott nálunk. Ezután a tanügy régi és új helyzetéről beszéltek, s a számok tükrében kibontakozott, hogy rendszerünkben szabadult meg a taní­tóság a múlt béklyóitól, szabadon végezheti fel­emelő munkáját, leg­szentebb kötelességét, amelyet népünk rábízott. A beszédek végeztével sor került Marosvásár­hely város és vajon leg­jobb tanítóinak és taná­rainak a kitüntetésére. Gocsman Pálma és Ior­­dache Alexandrina ta­nárnőket, Kálmán Gi­zella pionirinstruktort, Varga Jánost, Schneda­­rek Ervint kitüntették. • Pop Gheorghe, Kacsó Bodó Balázs, Izsák Már­ton, Péter Zoltán és mások kitüntető okleve­let kaptak, számos ta­nító és tanár pedig pénz­jutalomban részesült. Ezután az Állami Szé­kely Népi Együttes sze­replése következett. Ga­­gyi László író egy hős tanítóról szóló novellá­ját olvasta fel. Délután a marosvásárhelyi Álla­mi Székely Színház együttese látta vendégül A tanítónő című szín­mű előadásán a város és rajon tanítóságát. A meleghangú ünnep­ségeken dolgozó népünk kifejezte, hogy elismeri a pedagógusok nevelő­­munkájának értékét Számos szülő szorstotta meg gyermeke tanítójá­nak kezét, köszönetet mondva fáradságáért. A pionírok üdvözlik nevelőiket. Egy iskola történetének új fejezete Mit mondhat a mai krónikás arról, amiről már elődei vaskos köteteket írtak? Vajon, amit én feljegyzek, nem törpül-e el, nem lesz-e semmitmondó ahhoz képest, amit egy négyszázéves, nagymúltú iskola gazdag és értékes történelme rejt magában...? Jegyzetfüzetem egyetlen oldalának kusza sorai között csak puszta adatok, felsorolások hivalkodnak. Nincs is most szükségem egyébre, részletesebb körülírásra. Bármelyik sarkába kerülnék a vi­lágnak, ezt az épületet évek múltán is magam elé tudnám képzelni, hajszál pontosan olyannak, amilyennek ezelőtt néhány hónappal lát­tam, amilyennek ma látom s amilyen néhány hét múlva lesz. S bár nem innen keltem szárnyra, ha semmi más is, de ez az egyetlen épü­let mindig visszacsalogatna, ha netalán valamikor elhagynám ezt a várost. Visszacsalogatna megragadó szépségű hősi múltja és most kitáruló csodálatos jövője. Hazaszeretet ez talán? Igen, az, hazaszere­tet rejtőzik ez ősi falak között, amely — mint engem — széttéphe­­tetlen kötelékeivel ezreket és tízezreket kapcsol ehhez a földhöz, az országhoz s gazdájához, dolgozó népünkhöz ... Nemrég bontották le mellőle a hatalmas állványokat s frissen meszelt, vajsárga színű égbeszökő falaival, ott a város szívében, va­lósággal kiemelkedik a többi épület közül. Homlokzatán már ott ra­gyog egykori világhírű mesterének aranybetűs neve: BOLYAI FAR­KAS, s alatta egyetlen szócska: középiskola. Nézem és csodálom városunk immáron egyik legimpozánsabb épületét, belépek kapuján, végigjárom új bútorokkal megtömött, festék és új parkett szagú fo­lyosóit, termeit s repes a szívem örömében, hogy e néhány sor miatt nem kell szégyenkeznem a múlt nagy krónikásai előtt, mert ha nem is elsőnek, de az elsők között én írhatom be a 400 éves ősi­sk­ola történetének új fejezetébe: a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középis­kola két hónap múlva hazánk egyik legmodernebb tanintézete lesz. Nem is kellene egyebet mondanom, csupán annyit még, hogy a régi iskolaépületből és berendezéséből a megújult, csupasz falakon kívül lényegében semmi sem marad. A termekből már eltűntek a gidres-gödrös padlózatok, helyettük új parkett ragyog minden szo­bában; új termek: könyvtár, olvasók, klub, torna, rajz, fizika és kémia előadóterem teljes felszereléssel; külön helyiségek az IMSZ és pionír szervezeteknek; vadonatúj faburkolat a falakon, 5 méter hosszú üveg falitáblák a tantermekben, új csőbútorok, asztalok, szekrények; új bentlakás teljes felszereléssel; új csempekályhák a szobákban és fo­lyosókon; fürdőszobák a tanulóknak és konyhaszemélyzetnek; teljesen új konyhai berendezés a bentlakásban; külön tanári könyvtár és dísz­terem; részben aszfaltozott udvar, virágház, a politechnikai oktatás­hoz 3 műhely, 1 gépterem teljes felszereléssel, külön termek a szak­­kabinetteknek és végül az egész iskola rádiósítása modern központtal, ahonnan a nap bármelyik órájában, bármelyik osztály, internátusi szoba tanulóival lehet beszélni. A felsorolás csak vázlatos, de benne van az az 5.000.000 tej, amelyet pártunk és kormányunk csupán erre az egy iskolára áldo­zott ebben az évben, erre a magyar tannyelvű iskolára. Marxis­ta nyelven ez annyit jelent, hogy: pártunk következetes lenini nemze­tiségi politikája a gyakorlatban. Aki szereti hazáját, népét, híve a haladásnak, a szocializmus ügyének, nem tehet és nem is tesz mást, minthogy követi, ha kell megvédelmezi és mindenkor tetteivel írja alá ezt a politikát.

Next