Vörös Zászló, 1957. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-02 / 230. szám
V Tanévnyitás az egyetemen Kedden, október elsején a délelőtti órákban felemelő ünnepségnek voltak tanúi az egyetem öreg falai. Eljöttek ekkor az egyetem legfiatalabbjaitól a legörgebbekig, hallgatók és tanárok, hogy együttesen megünnepeljék a tanév megnyitását. Ismét megnyíltak az egyetem kapui és az ünnepi szónokok, a kedves megemlékezések, a hozzászólások, amelyek elhangzottak, mind munkára, sikerekre ösztönözték a friss erővel munkához látó fiatalokat és tanárokat egyaránt. Talán az összes megnyitó ünnepélyek között, amelyeket ezúttal évfolyamonként tartottak, a legbensőségesebb az első éveseké volt. És ez így is van rendjén. Az újonnan érkezetteknek döntő jelentőségű az a benyomás, amelyet az első napon szereznek, s az a melegség kifejezése, amellyel öregebb évfolyamtársaik és tanáraik fogadják. Az első évesek életük fontos ha- Hár-állomásához érkeznek, érezniök kell nemcsak azt a melegséget, amellyel körülveszik őket, hanem azt is, hogy rendszerünk sokat vár tőlük, azt várja, hogy új, igazi emberekké fejlődjenek az itt eltöltött évek alatt. Ilyen értelemben szólott a diákokhoz dr. Grundisch Mihály professzor, vázolva a politikai-ideológiai nevelés fontosságát, hogy e nélkül, csupán szakmai síkon mozogva, nem tölthetik be hivatásukat. Foglalkozott továbbá az ifjúság nevelésével kapcsolatos számos kérdéssel és az eddigi hiányosságokkal, amelyek a múlt évek során felmerültek, de amelyeknek kiküszöbölését együttesen kell végrehajtani. Ezután került sor, az ünnepi megnyitó egyik legkedvesebb mozzanatára, a múlt évben végzett hatodévesek krónikájának felolvasására. Számos tanulsággal szolgált ez a hat év munkáját magába foglaló eseményfelvázolás a most egyetemre kerülő ifjaknak. Megismerhették végzett kollégáik tevékenységét, s hibáit is. A továbbiakban több katedra-főnök szólalt fel, mutatkozott be a diákoknak. Tanácsok hangzottak el saját tantárgyaikkal kapcsolatban, és kitértek számos nevelési kérdésre. Különösen értékes volt ilyen szempontból dr. Székely Károly, dr. Balogh László, dr. Bukaresti László és dr. Horváth Miklós professzorok hozzászólása, akik meleg szavakkal vázolták az egyetemi élet főbb kérdéseit, a diákság és tanárok közös problémáit. Kifejezték, hogy a nép küldte őket iskolába, de a nép meg is követeli tőlük, hogy szorgalommal sajátítsák el a tudományokat, s kilépve majd az iskola kapuin, becsülettel szolgálják a népet. Végezetül, a III. évfolyam hallgatói részéről — akik az első éveseket patronálják — Lakatos Ottó és Friedmann Vilmos — végigvezették a legifjabbakat az iskola tantermein, megmutatták eljövendő munkahelyüket. Ezzel végetért az első délelőtt, amelyet az egyetem falai között töltöttek az első évesek. Hasonló megnyitó ünnepségek zajlottak le az orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatási intézet többi évfolyamain is. D. L. Megteremtik a közös alapot Falumban, Patakfalván olyan dolog történt, amiről érdemes írni. Eddig a 38 tagból álló társas gazdaságnak csak a neve volt meg. Mindenki külön gazdálkodott, csak a kalászosokat csépelték közösen. Nemrég gyűlésen értékelték a tagság eredményeit. A közgyűlés megállapította, hogy, mivel nem közösen művelték meg a földet, hiányosságok tapasztalhatók- Nem mindenki vetett idejében, voltak, akik nem gyomláltak stb, — így a hektáronkénti átlag nem emelkedhetett. E hiányosságok megszüntetése érdekében a tagság elhatározta, hogy a búzavetést, egyelőre 12 ha területen, közösen végzi, továbbá, hogy állami kölcsönből 100 juhot vásárol, melyek a gazdaság közös alapját képezik majd. FERENCZI LAJOS levelező Minél több gabonát a városnak A KORONKAI kollektív gazdaságban az idén is jó termést arattak. .Az 1800 kg-os hektáronkénti búzatermés lehetővé tette, hogy ebben az évben még 3000 kg búza értékesítésére kössenek szerződést a rajoni gabonabegyűjtő központtal. AZ ILENCFALVI kollektivisták elhatározták, hogy újabb 1000 kg búzára és 500 kg kukoricára kötnek hosszú lejáratú szerződést. Ha kukoricából jobb lesz a termés, mint amilyenre számítanak, akkor kétszeresére emelik a szerződésben megállapított összeget. A NYARÁDGÁLFALVI mezőgazdasági társulás tagjai sem akarnak lemaradni a kollektív gazdaságok mögött. Ezért elhatározták, hogy 1000 kg búzát és 3000 kg tengerit értékesítenek szerződés alapján. A bevételből közös alapot létesítenek. Dicséretükre válik, hogy Marosvásárhely vajonban elsőknek kezdtek hozzá a kukorica betakarításához s 1500 kg-ot át is adtak a nyárádszeredai gabonaátvevő központnak. HUSZÁR JÓZSEF levelező Új műkedvelő színjátszócsoport — Színjátszócsoportot kell alakítanunk — határozta el a marosvásárhelyi Szakszervezetek Művelődési Házának vezetősége s iziben hozzáláttak a tagok toborzásához. Nehezen ment, de végülis nyolc-tízre növekedett a tagok létszáma. Ezután már maguktól jöttek a jelentkezők, városunk különböző üzemeinek, intézményeinek, dolgozói. Hunyadi Andrásra, a Székely Színház rendezőjére hárult a színjátszócsoport betanításának feladata. Javaslatára a csoport tagjai Csizmarek ■Mátyás, ma élő magyarországi vígjátékíró darabjával, a Bújócskával kezdték meg szereplésüket. A mai témájú, érdekes fordulatokkal átszőtt vígjáték nagy feladatok elé állítja a szereplőket. Olyan embereket kell majd színpadra hozni mint Kovács, munkásigazgató, aki szerint a „káder-kérdés“ a származásnál kezdődik és végződik is: — munkás-, vagy szegényparaszt származású? — akkor megbízható! Értelmiségi? — Nem lehet bízni benne. Lánya, még apjánál is merevebb ideológiai felfogással mutatkozik be. A szerelmet ostobaságnak tartja, ami csak „elrabolja drága idejét“ a termeléstől, mert ahogy „fülig szerelmes barátnője“ szemére hányja, az a kérdés esetleg nem szerepel az ötéves tervben. Az igazi emberi érzés azonban végülis — egész sereg szatirikus szövésű bonyodalom árán — győzedelmeskedik. A szerelemmel nem lehet bújócskát játszani! Ezeknek a bonyodalmaknak a kibogozásán s újra összetűzésén fáradozik már három hónapja a színjátszó csoport. — Már csak négy jó próbára van szükségünk — mondotta Hunyadi András — és azután nyugodtan állhatunk a közönség elé. Az első előadásra október közepe táján kerül sor, a Román-Szovjet Barátság Hónapjának keretében — remélhetőleg nagy sikerrel. De erről majd akkor__ A színjátszó csoport nem pihen meg majd esetleges „babérjain“. Az első előadás után új darab betanulását vették tervbe, amelyet népköztársaságunk kikiáltásának 10. évfordulója tiszteletére mutatnak be. Vdlaff molétárral, egyesüljetek! AZ BMPMAC AU AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ISA TA NOMÁN ÜI NEPTANÁCS LAPJA Megvalósulnak a november 7-re tett vállalások Megszoktuk már, hogy a 2-es számú Autójavító Vállalat dolgozóit, mint olyanokat emlegessük, akik megtartják szavukat. Most is, habár október alig köszöntött be, november 7 tiszteletére tett vállalásaik egy részét már megvalósították. Az utóbbi hónapokban terven felül mintegy 50 gépkocsi főjavítását végezték el. Ez lehetővé teszi, hogy naponta 6000 km utat tegyenek meg. Ezek mellett vállalták, hogy évi tervüket 11 hónapon belül teljesítik. Biztosak vagyunk abban, hogy a továbbiakban is megtartják szavukat. ★ Hasonló jó hírek érkeztek az IRTA szállítási vállalattól is. Egyre több gépkocsivezető kapcsolódik be a százezres mozgalomba s minden tudását felhasználva dolgozik, hogy minél többmegtakarítást érjen el. Vitéz Ferenc, a 25649 rendszámú gépkocsi vezetője 181.000 kilométert, Sükösd György 161.000 kilométert tett meg főjavítás nélkül. Ezzel, társaikkal együtt, hozzájárultak ahhoz, hogy az intézmény 230.000 lej megtakarítást érjen el. Ennek az összegnek 30 százalékát kiosztották az arra érdemeseknek. Az 1ÜML ftqyMU* MUmU Vkutfa Riport a 2. oldalon Véget ért a régi, kezdődik az új szabászati tanfolyam Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, hogy a Marosvásárhely rajoni nőbizottság Marosszentannán, Udvarfalván és Várhegyen szabászati tanfolyamot szervezett a kollektivista aszszonyok részére. Nemrég mindhárom faluban felmérték az eredményeket. Kiderült, hogy a nyári munkálatok ellenére is 50 dolgozó asszony sajátította el a szabászat és varrás mesterségét. Ezt lényegesen elősegítette Zalányi Etelka szalkónő lelkiismeretes, kitartó munkája, aki önzetlenül védette a tanfolyamot. A várhegyi és udvarfalvi asszonyok a záróünnepélyen színvonalas kultúr előadást és kiállítást rendeztek. Az eddigi eredmények ösztönzőleg hatottak a rajon más falvainak dolgozó asszonyaira. Így Mezőcsáváson is megalakult a szabászati kör, melynek 39 részvevője van. Helyes volna, ha a rajoni nőbizottság a rajon minden községében megszervezné a szabászati tanfolyamot. /» zsúfolt teremben — ahogyan ** az három napig tartó szakadatlan ülésezéseken általában szokásos — fáradtak és türelmetlenek az emberek. Így történt a műkedvelő színjátszó mozgalom vezetőinek első országos értekezlete utolsó napján is, amikor egyik felszólalás követte a másikat s bizony előfordult, hogy egy-egy ismétlésekbe bocsátkozó felszólalót akkor tapsoltak meg, amikor lement a szószékről. Az értekezlet már elérte célját, világossá váltak a tennivalók s úgy látszott, hetven felszólaló után újat már senki, sem mondhat. Akkor jelentette be Gh. Boghiu, a Népi Alkotások Központi Házának igazgatója, az értekezlet elnöke: — Következik Karl Omner elvtárs Salbagelul Nou faluból... Fiatal, szőke, kékszemű tanító sietett az emelvényre s azzal kezdte, hogy ne haragudjanak, amiért nem beszél elég jól románul, de amit mondani akar, azt igyekszik a lehető legjobban megfogalmazni. Egy pillanatig zavartan állt a mikrofon előtt, mint a hasonló alkalmakhoz nem szokott ember. Szerénysége nyilvánvaló, abból is azonnal megállapítható, hogy ha németes hangsúllyal is, de kitűnően beszél románul. — Arról szeretnék beszélni, hogyan teremtettünk pezsgő kultúréletet egy bánsági hegyek közti kis faluban ... Aalami láthatatlan, alig érzékelhető hullámzás fut végig a termen. A szőke fiatalember végeredményben még nem mondott semmit, inkább a tekintetéből, a hangjából érezni lelkesedést, ha a terem megbujdul, hullámzik és lecsendesedik. Új hang szólal meg az emelvényen ... — Két évvel ezelőtt helyeztek át a Lugos melletti Stiucából a Karánsebes rajoni Salbägelul faluba. A hegyek közé. No, nem örültem túlságosan, hiszen a faluban kilencven család lakik mindössze, alig háromszáz lélek. A kultúrát ott a négyosztályos elemi iskola jelentette, no meg a fúvós zenekar, ami talán egyetlen német faluból se hiányzik ... A teremben négyszáz ember ül, kultúrotthon-igazgatók, szakszervezeti aktivisták, írók, kritikusok, élenjáró műkedvelők. Valamennyi figyel. Olyan „világvégi“ kis faluról van szó, ahol a napi munka után magukba zárkózva éltek az emberek s ebből a közönyből csak a fiatalokat zökkentette ki a vasárnapi tánc — amikor rendeztek táncot — a meleg, nyári estéken, kint a szabadban. Ebbe a faluba érkezett meg 1955 őszén Karl Ofner Annával, a feleségével és a kicsi Sieglindével... — Megkíséreltek, kultúrcsoportot szervezni. Nem sikerült. Az idősebbek legyintettek, a fiatalok pirulva szabadkoztak. Akkor fogtam a harmonikát s a billentyűket nyomogatva, végig mentem a falun. Be, a kollektív gazdaság udvarára ... Oly hangok szálltak a levegőben. Mélabús német népdalok, aztán polka váltakozott az indulóval. Maga se vette észre hogyan történt, de egyszerre csak ,tizen is álltak körülötte. Fiúk, lányok, idősebb férfiak, akiket a muzsika csalt elő valahonnan. Este volt már, a köves hegyi útőn az utolsó szekerek is haza döcögtek, de a rögtönzött énekkar még mindig dalolt, így alakult meg a faluban az első kórus ... Ö hatalmas teremben fergeteges rí taps tört ki. Tegnap valaki arról beszélt, hogy nehéz énekkart szervezni. Micsoda ostobaság. Itt a példa, minden sikerül, csak közel kell férkőzni az emberekhez, megmozgatni őket, vágyat lopni a szívükbe. — A többi már könnyebb volt. Megvolt az énekkar, négy hangra, megcsináltuk a színjátszó csoportot is, meg a táncosok is jöttek. S akkor nagy fába vágtuk a fejszénket. Versenyre hívtuk Temesvár tartomány összes kultúrcsoportját... Lelkesedésből. Szívből. A nemrég még közönyös embereket elfogta a kezdeményezés lelkes láza, alkotni akartak, nagyot, szépet, magasztosat. És rögtön meg is ijedtek, ők hívják versenyre a többieket, a legfiatalabb együttes? Vajon helyt állhatnak? Győzhetnek? Kari Orner bízott a csoportban, de nem becsülte túl őket. — Ej, hát okvetlenül elsők kell lennünk? Nem az a fontos. Megbolygatjuk a tartományt, megkezdődik a versengés s a legjobb lesz az első. Micsoda szép mozgalom, sok sok szép előadás lesz ebből. S ezt mi is elősegítjük. Na ja, ez is felér egy győzelemmel. És felért. 1956 tavaszán négy első díjat nyertek a rajoni fordulón. A tartományi döntőben első díj jutott a színjátszóknak, harmadik a fúvósoknak és dicsérő oklevél az énekkarnak. Kari Ofner kék szeme csillog a lelkesedéstől. — Képzeljék el, elvtársak, a színjátszók bejutottak a döntőbe, eljöttek Bukarestbe. Mind családosok, kollektivisták, akiknek nagy része sohasem járt a fővárosban. Nagy szó ez. És a sälbägeliek itt is oklevelet nyertek. .. Tapsolnak az emberek, négyszáz tenyér verődik össze s zug az éljenzés, mikor Karl Orner bejelenti, a falu kultúrotthont akar építeni, önadóból, helyi erőforrásból s a rajoni néptanács se tagadja meg a segítséget. Sälbagelul Nou német földművesei ma is fáradhatatlanul munkálkodnak. Járják a környező községeket, dalolnak, táncolnak és színdarabokat játszanak, németül és románul szólnak a hallgatóság ■szivéhez s a mindennapi kemény munka mellett dallal, táccal, meleg emberi szóval építik a békés, bóldog, új ■ életet, amelynek részesévé vált a hegyek közti kis falu is, a maga háromszáz fémi lakosságival. Hulláid & he gyek között 4*7 A/ TÁVIRAT A Román Népköztársaság Fegyveres Erői marosvásárhelyi egységeinek Az RNK Fegyveres Erőinek Napja alkalmából a Magyar Autonóm Tartomány IMSZ Bizottsága a munkás és paraszt, valamint a tanuló és diák ifjak nevében forró üdvözletét küldi a Marosvásárhelyen lévő öszszes katonáknak és tiszteknek. Az összes katonai egységeknek sok sikert kívánunk harci és politikai felkészülésükben, drága hazánk forradalmi vívmányainak megvédése érdekében. ÉLJEN OKTÓBER 2. AZ RNK FEGYVERES ERŐINEK NAPJA* Az IMSZ Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága