Vörös Zászló, 1957. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-02 / 230. szám

V Tanévnyitás az egyetemen Kedden, október elsején a délelőtti órákban felemelő ünnepségnek voltak tanúi az egyetem öreg falai. Eljöt­tek ekkor az egyetem legfiatalabbjai­­tól a legörgebbekig, hallgatók és taná­rok, hogy együttesen megünnepeljék a tanév megnyitását. Ismét megnyíl­tak az egyetem kapui és az ünnepi szónokok, a kedves megemlékezések, a hozzászólások, amelyek elhangzot­tak, mind munkára, sikerekre ösztö­nözték a friss erővel munkához látó fiatalokat és tanárokat egyaránt. Talán az összes megnyitó ünnepé­lyek között, amelyeket ezúttal évfo­lyamonként tartottak, a legbensősége­sebb az első éveseké volt. És ez így is van rendjén. Az újonnan érkezet­teknek döntő jelentőségű az a benyo­más, amelyet az első napon szerez­nek, s az a melegség kifejezése, amellyel öregebb évfolyamtársaik és tanáraik fogadják. Az első évesek életük fontos ha- Hár-állomásához érkeznek, érezniök kell nemcsak azt a melegséget, amell­­­yel körülveszik őket, hanem azt is, hogy rendszerünk sokat vár tőlük, azt várja, hogy új, igazi emberekké fejlődjenek az itt eltöltött évek alatt. Ilyen értelemben szólott a diákokhoz dr. Grundisch Mihály professzor, vá­zolva a politikai-ideológiai nevelés fontosságát, hogy e nélkül, csupán szakmai síkon mozogva, nem tölthe­tik be hivatásukat. Foglalkozott to­vábbá az ifjúság nevelésével kapcso­latos számos kérdéssel és az eddigi hiányosságokkal, amelyek a múlt évek során felmerültek, de amelyek­nek kiküszöbölését együttesen kell végrehajtani. Ezután került sor, az ünnepi meg­nyitó egyik legkedvesebb mozzana­tára, a múlt évben végzett hatodéve­sek krónikájának felolvasására. Szá­mos tanulsággal szolgált ez a hat év munkáját magába foglaló esemény­felvázolás a most egyetemre kerülő ifjaknak. Megismerhették végzett kol­légáik tevékenységét, s hibáit is. A továbbiakban több katedra-fő­nök szólalt fel, mutatkozott be a diá­koknak. Tanácsok hangzottak el sa­ját tantárgyaikkal kapcsolatban, és kitértek számos nevelési kérdésre. Különösen értékes volt ilyen szem­pontból dr. Székely Károly, dr. Ba­logh László, dr. Bukaresti László és dr. Horváth Miklós professzorok hoz­zászólása, akik meleg szavakkal vá­zolták az egyetemi élet főbb kérdé­seit, a diákság és tanárok közös prob­lémáit. Kifejezték, hogy a nép küld­te őket iskolába, de a nép meg is követeli tőlük, hogy szorgalommal sajátítsák el a tudományokat, s ki­lépve majd az iskola kapuin, becsü­lettel szolgálják a népet. Végezetül, a III. évfolyam hallga­tói részéről — akik az első éveseket patronálják — Lakatos Ottó és Friedmann Vilmos — végigvezették a legifjabbakat az iskola tantermein, megmutatták eljövendő munkahelyü­ket. Ezzel végetért az első délelőtt, amelyet az egyetem falai között töl­töttek az első évesek. Hasonló megnyitó ünnepségek zaj­lottak le az orvosi és gyógyszerésze­ti felsőoktatási intézet többi évfolya­main is. D. L. Megteremtik a közös alapot Falumban, Patakfalván olyan dolog történt, amiről érdemes írni. Eddig a 38 tagból álló társas gazdaságnak csak a neve volt meg. Mindenki kü­­lön gazdálkodott, csak a kalászoso­kat csépelték közösen. Nemrég gyű­lésen értékelték a tagság eredmé­nyeit. A közgyűlés megállapította, hogy, mivel nem közösen művelték meg a földet, hiányosságok tapasz­talhatók- Nem mindenki vetett ide­jében, voltak, akik nem gyomláltak stb, — így a hektáronkénti átlag nem emelkedhetett. E hiányosságok megszüntetése érdekében a tagság elhatározta, hogy a búzavetést, egy­előre 12 ha területen, közösen vég­zi, továbbá, hogy állami kölcsönből 100 juhot vásárol, melyek a gazda­ság közös alapját képezik majd. FERENCZI LAJOS levelező Minél több gabonát a városnak A KORONKAI kollektív gazdaság­ban az idén is jó termést arattak. .Az 1800 kg-os hektáronkénti búzater­més lehetővé tette, hogy ebben az évben még 3000 kg búza értékesíté­sére kössenek szerződést a rajoni ga­bonabegyű­jtő központtal. AZ ILENCFALVI kollektivisták el­határozták, hogy újabb 1000 kg búzára és 500 kg kukoricára kötnek hosszú lejáratú szerződést. Ha ku­koricából jobb lesz a termés, mint amilyenre számítanak, akkor kétsze­resére emelik a szerződésben meg­állapított összeget. A NYARÁDGÁLFALVI mezőgaz­dasági társulás tagjai sem akarnak lemaradni a kollektív gazdaságok mögött. Ezért elhatározták, hogy 1000 kg búzát és 3000 kg tengerit értékesítenek szerződés alapján. A bevételből közös alapot létesítenek. Dicséretükre válik, hogy Marosvásár­hely vajonban elsőknek kezdtek hoz­zá a kukorica betakarításához s 1500 kg-ot át is adtak a nyárádszeredai gabonaátvevő központnak. HUSZÁR JÓZSEF levelező Új műkedvelő színjátszócsoport — Színjátszócsoportot kell alakíta­­nunk — határozta el a marosvásár­­helyi Szakszervezetek Művelődési Há­zának vezetősége s iziben hozzálát­tak a tagok toborzásához. Nehezen ment, de végülis nyolc-tízre növeke­dett a tagok létszáma. Ezután már maguktól jöttek a jelentkezők, váro­sunk különböző üzemeinek, intézmé­nyeinek, dolgozói. Hunyadi Andrásra, a Székely Szín­ház rendezőjére hárult a színjátszó­csoport betanításának feladata. Javas­latára a csoport tagjai Csizmarek ■Mátyás, ma élő magyarországi víg­­játékíró darabjával, a Bújócskával kezdték meg szereplésüket. A mai témájú, érdekes fordulatok­kal átszőtt vígjáték nagy feladatok elé állítja a szereplőket. Olyan embe­reket kell majd színpadra hozni mint Kovács, m­unkásigazgató, aki szerint a „káder-kérdés“ a szárma­zásnál kezdődik és végződik is: — munkás-, vagy szegényparaszt szár­mazású? — akkor megbízható! Értel­miségi? — Nem lehet bízni benne. Lánya, még apjánál is merevebb ideo­lógiai felfogással mutatkozik be. A szerelmet ostobaságnak tartja, ami csak „elrabolja drága idejét“ a ter­meléstől, mert ahogy „fülig szerelmes barátnője“ szemére hányja, az a kér­dés esetleg nem szerepel az ötéves tervben. Az igazi emberi érzés azon­ban végülis — egész sereg szatirikus szövésű bonyodalom árán — győze­delmeskedik. A szerelemmel nem le­het bújócskát játszani! Ezeknek a bonyodalmaknak a ki­­bogozásán s újra összetűzésén fára­dozik már három hónapja a színjátszó csoport. — Már csak négy jó próbára van szükségünk — mondotta Hunyadi András — és azután nyugodtan áll­hatunk a közönség elé. Az első előadásra október közepe táján kerül sor, a Román-Szovjet Ba­rátság Hónapjának keretében — re­mélhetőleg nagy sikerrel. De erről majd akkor__ A színjátszó csoport nem pihen meg majd­­ esetleges „babérjain“. Az első előadás után új darab betanulását vették tervbe, amelyet népköztársa­ságunk kikiáltásának 10. évfordulója tiszteletére mutatnak be. Vdlaff m­olétárral, egyesüljetek! AZ BMPMAC­ AU AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ISA TA NOMÁN ÜI NEPTANÁCS LAPJA Megvalósulnak a november 7-re tett vállalások Megszoktuk már, hogy a 2-es számú Autójavító Vállalat dolgozóit,­­ mint olyanokat emlegessük, akik­­ megtartják szavukat. Most is, habár­­ október alig köszöntött be, november 7 tiszteletére tett vállalásaik egy részét már megvalósították. Az utób­bi hónapokban terven felül mintegy 50 gépkocsi főjavítását végezték el. Ez lehetővé teszi, hogy naponta 6000 km utat tegyenek meg. Ezek mellett vállalták, hogy évi tervüket 11 hó­­napon belül teljesítik. Biztosak va­gyunk abban, hogy a továbbiakban is megtartják szavukat. ★ Hasonló jó hírek érkeztek az IRTA szállítási vállalattól is. Egyre több gépkocsivezető kapcsolódik be a százezres mozgalomba s minden tu­dását felhasználva dolgozik, hogy minél több­­megtakarítást érjen el. Vitéz Ferenc, a 25649 rendszámú gép­­kocsi vezetője 181.000 kilométert, Sü­­kösd György 161.000 kilométert tett meg főjavítás nélkül. Ezzel, társaik­kal együtt, hozzájárultak ahhoz, hogy az intézmény 230.000 lej megtakarí­tást érjen el. Ennek az összegnek 30 százalékát kiosztották az arra érde­­meseknek. Az 1ÜML ftqyMU* MUmU Vkutfa Riport a 2. oldalon Véget ért a régi, kezdődik az új szabászati tanfolyam Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, hogy a Marosvásárhely rajoni nőbi­zottság Marosszentannán, Udvarfal­ván és Várhegyen szabászati tan­fo­­lyamot szervezett a kollektivista asz­­szonyok részére. Nemrég mindhárom faluban felmérték az eredményeket. Kiderült, hogy a nyári munkálatok ellenére is 50 dolgozó asszony sajá­tította el a szabászat és varrás mes­terségét. Ezt lényegesen elősegítette Zalányi Etelka szalkónő lelkiismere­tes, kitartó munkája, aki önzetlenül védette a tanfolyamot. A várhegyi és udvarfalvi asszonyok a záróünnepélyen színvonalas kultúr előadást és kiállítást rendeztek. Az eddigi eredmények ösztönzőleg hatottak a rajon más falvainak dol­gozó asszonyaira. Így Mezőcsáváson is megalakult a szabászati kör, mely­nek 39 részvevője van. Helyes vol­­na, ha a rajoni nőbizottság a rajon minden községében megszervezné a szabászati tanfolyamot. /» zsúfolt teremben — ahogyan ** az három napig tartó szaka­datlan ülésezéseken általában szo­kásos — fáradtak és türelmetlenek az emberek. Így történt a műkedve­­lő színjátszó mozgalom vezetőinek első országos értekezlete utolsó napján is, amikor egyik felszólalás követte a másikat s bizony előfor­dult, hogy egy-egy ismétlésekbe bocsátkozó felszólalót akkor tapsol­tak meg, amikor lement a szószék­ről. Az értekezlet már elérte célját, világossá váltak a tennivalók s úgy látszott, hetven felszólaló után újat már senki, sem mondhat. Akkor je­lentette be Gh. Boghiu, a Népi Al­kotások Központi Házának igazga­tója, az értekezlet elnöke: — Következik Karl Omner elvtárs Salbagelul Nou faluból... Fiatal, szőke, kékszemű tanító sietett az emelvényre s azzal­ kezd­te, hogy ne haragudjanak, amiért nem beszél elég jól románul, de amit mondani akar, azt igyekszik a lehető legjobban megfogalmazni. Egy pillanatig zavartan állt a mikrofon előtt, mint a hasonló al­kalmakhoz nem szokott ember. Sze­rénysége nyilvánvaló, abból is azonnal megállapítható, hogy ha né­­metes hangsúllyal is, de kitűnően beszél románul. — Arról szeretnék beszélni, ho­gyan teremtettünk pezsgő kultúr­­életet egy bánsági hegyek közti kis faluban ... A­­­alami láthatatlan, alig érzékel­­­­hető hullámzás fut végig a termen. A szőke fiatalember vég­eredményben még nem mondott semmit, inkább a tekintetéből, a hangjából érezni lelkesedést, ha a terem megbujdul, hullámzik és­­ lecsendesedik. Új hang szólal meg az emelvényen ... — Két évvel ezelőtt helyeztek át a Lugos melletti Stiucából a Karánsebes rajoni Salbägelul falu­ba. A hegyek közé. No, nem örül­tem túlságosan, hiszen a faluban kilencven család lakik mindössze, alig háromszáz lélek. A kultúrát ott a négyosztályos elemi iskola je­lentette, no meg a fúvós zenekar, ami talán egyetlen német faluból se hiányzik ... A teremben négyszáz ember ül, kultúrotthon-igazgatók, szakszerve­zeti aktivisták, írók, kritikusok, élenjáró műkedvelők. Valamennyi figyel. Olyan „világvégi“ kis faluról van szó, ahol a napi munka után magukba zárkózva éltek az embe­rek s ebből a közönyből csak a fia­talokat zökkentette ki a vasárnapi tánc — amikor rendeztek táncot — a meleg, nyári estéken, kint a sza­badban. Ebbe a faluba érkezett meg 1955 őszén Karl Ofner Annával, a feleségével és a kicsi Sieglindé­­vel... — Megkíséreltek, kultúr­csoportot szervezni. Nem sikerült. Az időseb­bek legyintettek, a fiatalok pirulva szabadkoztak. Akkor fogtam a har­monikát s a billentyűket nyomogat­va, végig mentem a falun. Be, a kollektív gazdaság udvarára ... Oly hangok szálltak a levegőben. Mélabús német népdalok, aztán pol­ka váltakozott az indulóval. Maga se vette észre hogyan történt, de egyszerre csak ,tizen is álltak körü­lötte. Fiúk, lányok, idősebb férfiak, akiket a muzsika csalt elő vala­honnan. Este volt már, a köves he­gyi útőn az utolsó szekerek is ha­za döcögtek, de a rögtönzött ének­kar még mindig dalolt, így alakult meg a faluban az első kórus ... Ö­ hatalmas teremben fergeteges rí taps tört ki. Tegnap valaki arról beszélt, hogy nehéz énekkart szervezni. Micsoda ostobaság. Itt a példa, minden sikerül, csak közel kell férkőzni az emberekhez, meg­mozgatni őket, vágyat lopni a szí­vükbe. — A többi már könnyebb volt. Megvolt az énekkar, négy hangra, megcsináltuk a színjátszó csopor­tot is, meg a táncosok is jöttek. S akkor nagy fába vágtuk a fejszén­ket. Versenyre hívtuk Temesvár tar­tomány összes kultúrcsoportját... Lelkesedésből. Szívből. A nemrég még közönyös embereket elfogta a kezdeményezés lelkes láza, alkotni akartak, nagyot, szépet, magasztosat. És rögtön meg is ijedtek, ők hív­ják versenyre a többieket, a legfia­talabb együttes? Vajon helyt áll­hatnak? Győzhetnek? Kari Orner bízott a csoportban, de nem becsül­te túl őket. — Ej, hát okvetlenül elsők kell lennünk? Nem az a fontos. Meg­bolygatjuk a tartományt, megkez­dődik a versengés s a legjobb lesz az első. Micsoda szép mozgalom, sok sok szép előadás lesz ebből. S ezt mi is elősegítjük. Na ja, ez is felér egy győzelemmel. És felért. 1956 tavaszán négy el­ső díjat nyertek a rajoni fordulón. A tartományi döntőben első díj ju­tott a színjátszóknak, harmadik a fúvósoknak és dicsérő oklevél az énekkarnak. Kari Ofner kék szeme csillog a lelkesedéstől. — Képzeljék el, elvtársak, a szín­játszók bejutottak a döntőbe, eljöt­tek Bukarestbe. Mind családosok, kollektivisták, akiknek nagy része sohasem járt a fővárosban. Nagy szó ez. És a sälbägeliek itt is ok­levelet nyertek. .. Tapsolnak az emberek, négyszáz tenyér verődik össze s zug az éljen­zés, mikor Karl Orner bejelenti, a falu kultúrotthont akar építeni, önadóból, helyi erőforrásból s a rajoni néptanács se tagadja meg a segítséget. Sälbagelul Nou német földmű­vesei ma is fáradhatatlanul munkálkodnak. Járják a környező községeket, dalolnak, táncolnak és színdarabokat játszanak, németül és románul szólnak a hallgatóság ■szivéhez s a mindennapi kemény munka mellett dallal, táccal, meleg emberi szóval építik a békés, ból­­dog, új ■ életet, amelynek részesévé vált a hegyek közti kis falu is, a maga háromszáz fém­i lakossági­val. Hulláid & he gyek között 4*7 A/ TÁVIRAT A Román Népköztársaság Fegyveres Erői marosvásárhelyi egységeinek Az RNK Fegyveres Erőinek Napja alkalmából a Magyar Autonóm Tartomány IMSZ Bizottsága a munkás és paraszt, valamint a tanuló és diák ifjak nevében forró üdvözletét küldi a Marosvásárhelyen lévő ösz­­szes katonáknak és tiszteknek. Az összes katonai egységeknek sok sikert kívánunk harci és politi­kai felkészülésükben­, drága hazánk forradalmi vívmányainak megvédése érdekében. ÉLJEN OKTÓBER 2. AZ RNK FEGYVERES ERŐINEK NAPJA* Az IMSZ Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága

Next