Vörös Zászló, 1958. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1958-05-03 / 102. szám

( május * * Mint a világ minden részében, úgy a Magyar Autonóm Tartományban is lelkes ünnepségek zajlottak le május 1, a munkásosztály szolidaritásának nemzet­közi napja alkalmából. Csütörtökön a világ azon részein is ünnepeltek,­­ahol a munka nem az ember boldogulását, jólétét biztosítja, hanem a pénzéhes trösztvezérek zsebét duz­zasztja. A terror, az elnyomás miatt ott nem volt olyan­­ önfeledt hangulat, de a becsületes emberek milliói azért ott is ünnepeltek. Szívük tele volt egy jobb, sza­badabb élet iránt érzett reménnyel.­­ S míg a nyugati országok munkásai május­­ elsején a rendőrlegények gumibotjától óvakodtak, vásárhely dolgozói is szabadon, nyugodtan vonultak fel a végeláthatatlan sorokban, kifejezve együttérzésüket a­­ világ minden becsületes, békeszerető emberével. A marosvásárhelyi május elsejét még ünnepé­lyesebbé varázsolta a rügyfakasztó napsütés. Lenge szellő fújdogált, piros és nemzetiszínű zászlókat len­­getett. A Marosvásárhelyen felvonult több ezer tömeg örömmel és szeretettel ünnepelte a Szovjetuniót, amely az emberiség békéjének, boldogságának megmentéséért egyoldalúan beszüntette az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket, lelkesen tüntetett pártunk és kormányunk mellett, éltette a dolgozók nemzetközi szolidaritásának harci napját. , addig a szocialista tábor, köztük hazánk, s így Maros­A fővárosi dolgozók ünnepi nagygyűlése fővárosunk dolgozói csütörtökön reggel a Sztálin téren hagyományos nagygyűlésen ünnepelték meg május elsejét, a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának napját A nagygyűlés részvevői hatalmas lelkesedéssel fogadták a párt és a kormány vezetőit. A központi emelvényen helyet fog­laltak Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Emil Bod­­narat, Petre Born­a, Nicolae Ceauses­­cu, Alexandra Draghiei, Mogyorós Sándor, Constantin Pârvulescu, Josef Való, a hazánkban tartózkodó cseh­szlovák parlamenti küldöttség vezető­je, Dumitru Coliu, Leonte Rántő, Le­­ontin Salájan, Stefan Voitec, Fazekas János, Vladimir Gheorghiu, Mihail Raica, Anton Raoisescu, Alexandru Birladeanu, C. I. Parhon akadémikus, Gheorghe Stoica, Florian Danalache, és Virgil Trofin­ek társak. A nagygyűlést Florian Danalache, az­­RMP KV tagja, Bukarest városi pártbizottságának első titkára nyitot­ta meg, aki átadta a szót Gheorghe Apostol elvtársnak az RMP KV Po­litikai Irodája tagjának, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa elnökének. Gheorghe Apostol elvtárs beszéde után megkezdődött a felvonulás. Egy­másután vonultak el az emelvény előtt a munkásgárda alakulatai, a pioníregységek, majd a főváros dol­gozóinak tízezrei. Az ünnepség a sportolók felvonulásával ért véget. (Gheorghe Apostol elvtárs beszéde a 4. oldalon.) • • Ünnepségek tartományszerte Ma­ros­vásá­r­helyen 1958 május 1. Kiderült az idő, kel-­­ limesen süt a nap. Az ég kékjén itt, ott egy-egy fehér felhőfoszlány úszik, mint vitorlás a tengeren. Tíz­ezrek sorakoznak fel, hogy ezen a nagy munkásünnepen ismét hitet te­gyenek közös ügyünk mellett Pontosan kilenc óra. Felhangzik hazánk, a Román Népköztársaság himnusza. Ezután CSAVAR BÉLA, a Szaktanács elnöke lép a mikrofon elé, megnyitja az ünnepi gyűlést. A nap jelentőségét magyar nyelven CSUPOR LAJOS elvtárs, az RMP KV tagja, a tartományi pártbizottság első tit­kára, román nyelven BATAGA IOAN elvtárs, a tartományi partbizottság titkára méltatja. Az ünnepi beszédet a dolgozók tapsa többször félbesza­kítja. Jelszavak hangzanak ezer és ezer szájból: „Éljen május elseje, a munkások ünnepe!" Unu mai, e sär­­bätoare pentru clasa muncitoare!“ H hosszú percekig éljenzik hazánk ve­zető erejét, a pártot és a világbéke bástyáját, a nagy Szovjetuniót Kezdődik a felvonulás. A nap ara­nyos sugaraival bevonja az összese­reglett embertömeget. Pompás tavaszi látvány: a vörös zászlók és a nem­­zetiszinű zászlók selymét lengeti a szél. Felhangzik az Internacionale és megkezdődik a marosvásárhelyi dol­gozók ünnepi felvonulása. Elsőnek kék ruhában, karjukon nemzetiszínű szalagokkal a munkásőrségek szaka­szai vonulnak fel. Fegyveresen, dísz­lépésben menetelnek­ ezek a bátor munkásosztagok. Jó kezekben van a fegyver, munkáskézben. Az ország gazdái védelmezik, ha szükséges al­kotásaikat szocialista építésünk vív­mányait a gyárakat és üzemeket Ezt jelképezi a felvonuló munkásgárda. Hosszú, zárt sorokban menetelnek. Az eleje már a főtér végén van, de a vége még nem látszik. Taps, éljen­zés fogadja őket mindvégig. A munkásgárda után vörös nyak­­kendős pionírok vonulnak. Szól a har­sona, pereg a dob, népköztársasá­gunk tavasza, a szocializmus holnapi építői vonulnak. Elől a május 1 fel­iratú díszes táblát, mögötte pedig Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs arc­képét viszik. A pionírok, az ország reménységei, a párt és a kormány atyai gondoskodása révén boldogan, vidáman élnek drága hazánkban. Ro­mán és magyar nemzeti viseletbe öl­tözve, dalolva lépkednek. Kedves pil­lanat, amikor felrepülnek a békega­lambok és a könnyű kis színes lég­gömbök. Mintegy 3500—4000-en lehet­nek. Kisfiúk és kislányok mosolygós, piros arcú gyermekek, színes kendő­ket lobogtatva vonulnak el a párt és a helyi szervek vezetői előtt. Következik az Autójavító Műhely dolgozóinak felvonulása. Ez a­ több­szörös élüzem­ most is az Országos Élüzem cím büszke tulajdonosa. A nemrég visszahódított országos ver­senyzászlót viszik, majd a párt veze­tőinek arcképeit s ezután kicsi autó­ban két gyermek. Alig 5—6 évesek, de már most látni, jó motorosok lesz­nek belőlük. Mögöttük társas gépko­csiban gyermekek, jelképezve, hogy kirándulnak. Azután allegorikus szekér bemutatja a javítás néhány mozzana­tát. Az Autójavító Vállalat most is szép sikerrel köszöntötte május else­jét, a nemzetközi proletariátus ünnep­­­napját. Ők is ott vannak azoknak az első soraiban, akik küzdenek a mun­katermelékenység emeléséért és a ter­mékek önköltségének csökkentéséért. Tartományunk dolgozói, május­­ tiszteletére tett vállalásaik teljesítésé­vel, közel 20 millió lej értékű árut adtak terven felül és az önköltség csökkentésével 6 millió lej megtaka­rítást értek el. Ehhez az eredményhez hozzájárultak a meggyesfalvi tégla- és cserépgyár dolgozói is. Már ők halad­nak az emelvény előtt, allegorikus sze­keren viszik termékeiket. Téglát és cserepet. Vállalták, hogy többet ter­melnek, s szavukat be is tartották. Az építkezések alapanyagát biztosítot­ták. Sok téglát és cserepet adtak ők az állomás melletti új munkásnegyed építéséhez. A főtéren felvonulók ajká­ról nem egy ízben hangzottak el jel­szavak, amelyek a békét éltetik. Már az Élelmiszer HÉV dolgozói vonulnak. A színes tarka felvonuló tömeg egyre hullámzik előre. A leg­kedvesebb pillanat, amikor egy-egy kis­gyermek kerékpáron végigvonul, vagy édesapja öléből vörös­ zászlócs­kával integet. Az Élelmiszer HÉV dolgozói már elvonultak a díszemel­­­vény előtt. Nyomukban a tartományi Könyvterjesztő Központ dolgozói­­lép­nek. Ügyesen elkészített könyvre em­lékeztető allegorikus kocsijukon könyv­üzletet rendeztek be. Olvasnak kicsik és nagyok. Az életből ellesett kép. Hazánkban már sokan olvasnak, ta­nulnak, a kultúra kincsestára nyitva mindenki előtt. -­­ Az Aprozar dolgozói következnek, öreg órájának mutatója, amikor egyen- Néhány nappal május­­ előtt küzdőt- ruhás vasutasok egyenes sorai­ban be­tek fel magukat az élvállalatok közé, kanyarodtak a Sztálin térre. Élen sa- Az Encsel Mór üzem dolgozói is el-­ját rezesbandájuk halad, s pattogó­­n­vonulnak a díszemelvény előtt. Mo­­dulót játszik. Büszkén haladnak el a­löttük a Szakmai és Mesterképző Is- díszemelvény előtt, hiszen a május és kora növendékei, a holnap szakman- fejei munkaversenyben kiváló eredmé­­násai. Egyenes sorokban allegorikus nyéket értek el. Több, mint 850 tan­­gépkocsin saját készítményt, gépeket és fűtőanyagot takarítottak meg, s és szerszámokat hoznak. A pengetős- össztermelési tervüket túlteljesíteték, zenekar, majd az „inasok“ dalárdája A szebbnél szebb allegorikus gép ke­­vonul. Ifjúmunkások büszke tartással esik közül nehéz kiválasztani, melyik s a jövőbe vetett szilárd hittel van a legszebb. Mégis az ők allegorikusan nálnak. Örül a szív, mikor ezeket a díszített gépkocsijuk jelképezte a leg­­szép fiatalokat látja az ember, jobban a világ dolgozóinak összese-A szakiskolások után a meggyos­­gásában rejlő nagy erőt. Egy­ körül­­falvi konzervgyár dolgozói vonulnak, belül két méter átmérőjű földgömbre Utánuik a Petőfi Sándor bőr- és kész- próbálkozott rátekeredni az emberiség tyűgyár, a Minszki Lajos, a DCA, a reme, az „atomkígyó . Egy munkás, Bernáth Andor cukorgyár... aki mögött többen sorakoztak, nya-Vonul a munkástömeg. Dal, zene,­ konragadta a kígyót, jelképezve, hogy galambok, léggömbök szállnak a ma- így járnak azok a háborús kalando­lásba. Végeláthatatlan tömör sorok­­ok, akik az emberiséget atomháború-­ vonulnak már több, mint egy órájá­­val rémítik. I1 óra felé közeledik a városháza (Folytatás a II. oldalon.) Képünk a marosvásárhelyi dolgo­zói­ május elsejei felvonulásának egyik jelenetét ábrázolja. A piros nyakkendős pionírok pergő dobszó és harsány tronbitaszó ütemére lel­kesen vonulnak el az ünnepi emel­vény előtt. Arcukon öröm és biza­kodás, pártunk és kormányunk a fejlődés minden lehetőségét meg­teremtette számukra. Ifjúságunk előtt széles fejlődési távlatok állanak és ífjaink , biztosak lehetnek abban, hogy legszebb álmaik is valóra vál­nak, ha odaadással és kitartással tanulnak és dolgoznak. Nagyon szép és szinponpás volt számos allegorikus gépkocsit is lát­ ■i marosvásárhelyi dolgozók május Pattunk. Fenti képünk is egy ilyet elsejei ünnepi felvonulása. Tíz meg ábrázol. A gépkocsin különböző tíz­ezer ember vonult fel ezen a nemzetiségű, népi viseletbe öltözött napon és fejezte ki szolidaritását ifjak ülnek és a közel egy méteres a földtekén élő összes dolgozó em- díványon, fiatal fiú és lány sarló és bérével. Az ünnepi felvonuláson kalapácsot tart a magasbi

Next