Vörös Zászló, 1958. június (7. évfolyam, 127-150. szám)

1958-06-01 / 127. szám

I_____VTI. évfolyam 127. (2030.) Szám, 1958. június 1. vasárnap. Régen parkosított főtere Kényelmes üdülőházak várják a pihenni vágyó dolgozókat Mint tartomá­nyunk számos más üdülőtelepén, Szo­vátán is felkészül­ve várják a nyári vendégeket. A für­dőigazgatóság, va­lamint a szovátai néptanács végre­hajtó bizottsága megtette a szüksé­ges intézkedéseket arra, hogy az or­szág minden sar­kából idesereglő üdülök minél kel­lemesebben, szóra­kozással és pihe­néssel tölthessék el idejüket.­­ A képen egy kor­szerűen berendezett villa látható. JUJBtg troMSrfö egyestUjeteia V * OTTSACA CS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA ARA 20 BÁNI A Balti Szovjet Köztársaságok kulturális tiznapjának megnyitó ünnepélye Marosvásárhelyen Tartományunk "dolgozói számára i­*­: már hagyományossá vált a Szovjet­­unió egy-egy köztársasága kulturális tiznapjának az ARLU8 által szerve­­zett ünnepsége. A kulturális tiznapok keretében még jobban megismerjük őket, még közelebb kerülünk a térben távoli, de a közös cél, a szocializ­mus építésében testvéri népek éle­téhez.­­ . Tegnap délután 5 órai kezdettel, a Balti Szovjet Köztársaságok kulturális tíznapja megnyitását ünnepelték Ma­rosvásárhely dolgozói a Kultúrpalota nagytermében, Szilágyi Margit, a tartományi nép­tanács alelnöke, megnyitó beszédében méltatta a szovjet népek és a román nép közötti barátságot, majd dr. Csőgör Lajos egyetemi professzor előadást tartott a Balti országok népeinek éle­téről. A mai napon — mondotta dr. Csőgör Lajos előadásának bevezett részében — a Szovjetunió nyugati tengeri kapuja felé, a Balti-tenger­partok felé száll gondolatunk. Meg­ismerjük az észt, lett és litván né­pek életét, e három szovjet köztársa­ság gazdag hagyományait, történel­mét, szocialista kultúráját és a szov­jet hatalom éveiben elért eredmé­nyeit . .■ „Ezeket az országokat több évszázadan át Lengyelország, Német­ország, Svédország és Dánia igázták le, a XVII. század elejéig pedig az orosz Birodalomhoz tartoztak.“ A cári hatalom éveiben­­ Balti­­államok egyoldalúan fejlődtek, gaz­dasági lehetőségeik, talajkincseik ki­használatlanul hevertek. Az orosz proletariátus harca előre­­lendítette a Balti-államok munkás­­mozgalmát Rigában, amelyben Moszk­­­va és Szentpétervár után Oroszország legtöbb munkása élt, már 1892-ben marxista­ kör alakult. Ugyancsak Ri­gában készítette elő Lenin az első bolsevik újság — Iszkra — kiadá­sát. Alig néhány nappal az orosz proletáriátus forradalmának győzelmei után az észt forradalmi katonai bizott­,­ság kikiáltotta a szovjethatalmat Észt­országban. A szovjet hatalom rövid idő alatt Lettországban és Litvániá­ban is győzedelmeskedett. A cári Oroszország éveiben vissza­maradt Balti országok gazdasági életét ma a gépgyártó és elektrotech­nikai ipar, hajóépítési, könnyű- és élelmiszeripar, valamint a korszerű halászat óriásméretű­ fejlődése jellem­zi. A három Balti-állam ipari terme­lése hatszorosára emelkedett Hasonló fejlődést mutat a közszükségleti cikkek iparának fejlődése és az állattenyész­tés. Közismert az a tény — hangsú­lyozta az előadó —, hogy a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban az egy főre eső tejtermelés túlhaladja az Egyesült Államokét A gazdag észt, lett, litván kulturá­lis hagyományai alapján ma fejlődő szovjet kultúra virágzik. Riga — a Lett Köztársaság fővárosa — egyike a Szovjetunió legnagyobb­ kultúrköz­­pontjainak. A városban 200 különbö­ző fokú iskola és 7 felsőoktatási in­tézet működik. Itt van a Szovjetunió 16 kutatóintézete. * Az ünnepély a Filfiannónia, a Szé­kely Népi Együttes, a Székely Szín­ház művészeinek és a Színiakadémia növendékeinek színvonalas és válto­zatos műsorával fejeződött be. A mű­­sorszámok között szerepelt több lett, észt, litván költő versének szavalata. A Székely Színház műsoráról és legközelebbi bemutatójáról A marosvá­sár­helyi Álla­m Székely Színház utolsó bemutatója R. Nash: Az esőt hozó ember című színműve, a közönség egyre fokozódó érdeklő­désének közepette került színre a közelmúltban. Ma, vasárnap este 8 órakor ismét bemutatják, miután a szatmári színház vendégjátéka miatt az elmúlt héten kikerült műsorral.­­ A színház június havi műsora a­­ következőképpen alakul: Az együttes egyik csoportja R. ] Nash: Az esőt hozó ember c. színmű-­­vét június 5 és 10 között Kolozsvá­­­­ron játssza. Ugyanebben az időben­ a kolozsvári Állami Magyar Színház.] együttese Marosvásárhelyen vendég-­­ szerepel M. Pagnol: Topazi tanár úr,­­ valamint A. Baranga: Kerge birka c.­­ darabjával. Az együttes egy másik csoportja­­ ugyanakkor Mirea—Kovács György: Az utolsó vonat című színművével indul körútra tartományunk több ki­sebb helységébe. Előreláthatólag Sá­­romberkén, Szovátán, Gyulakátám, Nyárádszeredán, Magyaron, Mező­­bándom, Marosvécsen, Nagykenden, Makkfalván és Paraj­dón kerül színre ez a nagysikerű mű. Az esőt hozó ember tarosvá­sárhe­­lyi előadásai június 13-tól tovább foly­tatódnak. A következő bemutatóra június utolsó napjaiban kerül sor. Mihail Sebastian világsikert aratott vígjá­tékot, a Lapzárta előtt-et már hetek óta próbálják. A színjátékot Móni Gheferter állami díjas, az RNK mű­vészetének érdemes mestere, a buka­resti Nemzeti Színház rendezője ren­dezi. A főbb szerepeket Kovács György, Lohinszky Lóránd, Tanai ] Bella, Borovszky Oszkár, Tamás Fer­­ renc, Kőszegi Margit és Sarki Imre ] . Nem a háborúnak neveljük gyermekeinket "úTVATALINX RAJZA JÚNIUS 1­1/Uttvzdkihi Ma az ő napjukat ünnepeljük, a világ gyermekeinek napját. Kilenc évvel ezelőtt Moszkvában, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség értekezletén hangzott el a javaslat, hogy június 1-ét, a tanítás befeje­zését követő napot a világ gyerme­keinek napjává nyilvánosak. S azóta minden évben megtartják, azért, hogy ezen a napon még in­kább, mint bármikor, emlékeztessék az anyát, a nevelőt és minden be­csületes embert a gyermekek iránti kötelezettségeire. Vajon csak ez a nap a gyerme­keké, vajon csak ezen a napon gon­doskodunk róluk különös figyelem­mel ? Nálunk és a mi hazánkhoz hasonló rendszerű országokban az év minden napja az övék, értük küzd a nép, az ország, az ő nyu­godt és békés jelenükért, még szebb jövőjükért A gyermekek a szocia­lista országok lakosságának kivált­ságosai Hatalmas áldozatokat hoz az állam, a nép, hogy valóban olyan fejlődési lehetőségeket teremt­sen számukra, amilyenekről azelőtt még álmodni sem mertek. A felsza­badulás óta eltelt években szocia­lizmust építő államunk intézkedései között mindig kiemelkedtek azok, melyek az emberről, az anyáról, a gyermekről, a családról való határ­talan gondoskodását bizonyítják. Az intézkedések hatalmas tömegéből csupán néhányat idézünk: bölcső­dék, szülő- és napközi otthonok, óvodák, gyermekklinikák, pionírhá­zak és paloták, nyaraló- és üdülőtá­borok, sportlétesítmények százai és ezrei létesültek, csak azért, hogy a gyermekek szabad idejüket kelle­mesen és hasznosan töltsék. Az intézkedések, törvények soro­zata biztosítja a fiatalok tanulási le­hetőségeit. A szovjetunióban több mint harmincmillió gyermek tanul, 1956-ban­ 172 millió könyvet nyomtak 58 nyelven a gyermekek részére. A népi Kínában, ahol csupán Tenfen környékén a felszabadulás előtt hat­vanszázalékos volt a gyermekhalan­dóság és az egész vidéknek egyet­len kórháza volt, ma minden me­gyének kórháza és számtalan szülő­otthona van s a gyermekhalandó­ság rohamosan csökken. A Német Demokratikus Köztársaság minden iskolása pionír és iskolás­táborban töltheti ez évi nyári vakációját. Románia valamikor elvitte Euró­pában a gyermekhalandóság pálmá­ját, minden negyedik gyermek meg­halt. Ismeretlenek voltak ebben az időben a gyermekvédelmi intézkedé­sek. Ma pedig a gyermekeket védő intézmények hálózata keresztül-ka­­sul szövi hazánk egész területét. Csupán a mi tartományunkban 73 falusi szülőotthon működik, 14 böl­csőde, napközi otthonok, minden ra­jon­ székhelyen pionírház, számos­­ iskolás és pionír tábor szerez kelle­mes napokat gyermekeinknek a nyá­ .­­si szünidőben. A Nemzetközi Gyermeknap nem­csak a szocialista országok gyerme­keié ,hanem az összeseké, a ma meg kizsákmányolt, leigázott országok gyermekeié is, azoké is, akiknek­­ csak- betegség, hideg, elhagyatott-­­­ság jut osztályrészül. Törökországban a hivatalos ada-­­­tok szerint százezer elhagyott gyer-­­ mek él s közülük csupán háromezret­­ tudnak befogadni a menhelyek, sze-­­ retetházak. S mi történik a többi­­ kilencvenhárom ezerrel ? A kérdésre­­ nincs válasz. A spanyolországi tex-­­ til, üveg- és építőanyaggyárak munc­s kásái között nem ritkák a 10—12­­ éves gyermekek. Japánban még ma­­ is dívik a gyermekkereskedelem.­­ De nehogy azt higgyük, hogy sok-­­­kal jobban élnek a gyermekek sok­­ fejlett kultúrájú európai országban,­­ mint például Franciaországban, ahol­­ 85 százalékuk csak elemi iskolát vé­­­­gez és 3 százalékuk jut el az egye­temig. Ezek ellen száll síkra a haladó emberiség az egész világon. Emberi életet, fejlődési, tanulási lehetőségek biztosítását követelik minden gyer­mek számára, akár fehér, akár szí­nes bőrűnek született. Ebben az évben a Nemzetközi Gyermeknap jelentőségét fokozza az a tény, hogy egybeesik a Nemzetkö­zi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusával. Az anyák, az asszonyok még erő­teljesebben emelik fel szavukat azok , ellen, akik el akarják rabolni az élet virágaitól az örömöket, a gond­­talan gyermekkort, az életbe vetett hitüket s nyomort, nélkülözést akar­nak rájuk zúdítani. Hazánk asszonyainak küldöttei Bécsben, a kongresszuson büszkén mondják majd el, mi tett népünk a gyermekekért és az egész v­ig­ békéjéért, nem mulasztjuk el tolmá­csolni azt a határtalan lelkesedést, mellyel a varsói szerződés tagálla­mainak a napokban Moszkvában megtartott értekezletének közlemé­nyét fogadták, hogy a népköztár­saságunk kormánya ebben az évben ismét 55.000 fővel csökkenti hadse­regünk létszámát. A nők kongresszusán számot vet­nek azzal, hogy vajon mindent megtettek-e azért, hogy a gyerme-­­­keknek jobb, szebb, napfényesebb legyen az életük, nem mulasztot­tak-e el valamit, amivel hozzájárul­­hattak volna ehhez, s meghatároz­­s­zák a tennivalókat. NEM-et kiálta­­­ nak a háborúnak és csatasorban áll-­­­nak, hogy megakadályozzák a vér-­­­ontást, a pusztítást, elhárítsák a­­ veszélyt a gyermekek és az egész­­ emberiség feje felől.

Next