Vörös Zászló, 1958. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)

1958-08-01 / 179. szám

|____évfolyam 1~9. (2002­) szám- 1958. augusztus 1. péntek. ARA­G­BANJ | A nagy ünnep tiszteletére A vasúti dolgozók vállalásai A marosvásárhelyi vasúti dolgozók ezúttal is hagyományaikhoz méltón köszöntik felszabadulásunk 14. évfor­dulóját. Már hetekkel ezelőtt vala­mennyi egység munkaközössége azt latolgatta, milyen vállalásokat tegyen a nagy ünnep közeledtével, így szü­lettek meg azok a szép munkavállalá­sok is, amelyek a vasúti vagonjavító műhely dolgozói részéről hangzottak el. A vállalások között szerepelnek olyanok, melyek megvalósításához az egész munkaközösség közös erőfeszí­tésére szükség van, de vannak egyé­ni vállalások is. A részleg dolgozói még a múlt hónap lezártával vállalták, hogy a szocialista versenyt olyan színvonalra emelik, amely az augusz­tusi 23-i előirányzott tervfeladatok 3 százalékos túlszárnyalását eredmé­nyezi. Ezenkívül értékes felajánlások történtek egyes csoportok részéről is. Az egység 3 IMSZ brigádja például vállalta, hogy 3 vagont javít meg ter­ven felül. Bilinger Dániel lakatos csoportja arra tett ígéretett, hogy 60 kiló fáradt olajat gyűjt össze és ad vissza a raktárnak, s ugyancsak há­rom vagont javít m­eg terven felül. Botosán Alexandra szerelőcsoportja egy elektrokompresszor üzembe helyezé­sét vállalta munkaidőn kívül. Továbbá Kovács Miklós csoportja, az egység esztergályosai és a vállalat többi dol­gozói is hasonló szép vállalásokat tet­tek. Rigó József hulladékanyagból, munkaidőn kívül 10 székülés elkészí­­tésére tett igéretet. új és gazdaságosabb tüzelőanyagot használnak A köröndi agyagedénygyár dolgo­­zii nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az önköltség csökkentésével jö­vedelmezővé tegyék a vállalatot. Nem­rég Pálfi István és Lukács Imre kez­deményezésére az égetőkatlanok fű­tésére használt tűzifát új tüzelőanyag­gal, motorinával helyettesítették. Ezt a tüzelőanyagot levegővel, illetve gőzzel keverve, kompresszor segítsé­gével lövellik a katlanokba. Az új tüzelőanyag egy égetésnél 800 lej megtakarítást jelent, s mint­hogy az agyagedénygyár két egysé­gében havonta 30 katlan edényt éget­nek ki, a havi megtakarítás 24.000 lejt tesz ki. Ez azt eredményezi, hogy az eddig ráfizetéssel dolgozó köröndi edénygyár jövedelmezővé válik. Je­lenleg egy még olcsóbb tüzelőanyag­nak, a pakurának a felhasználásával kísérleteznek. Vlahica valóra váltja a vállalásokat A vlahicai kohászok július 22-vel bezárólag 27 tonna nyersvasat adtak az országnak előirányzaton felül. Négy százalékkal lépték túl tervüket. Ezekhez az eredményekhez György József önző csoportja 110, Silye Lő­rinc csoportja 119, Sim­ó Simon IMSZ csoportja 126, Kozma Attila IMSZ- csoportja 118 százalékos teljesítmény­nyel járult hozzá. Az üzem vezetősége is tett vállalá­sokat a dolgozók munka- és életkö­rülményeinek megjavítására. Ezek is valóra válnak, hiszen a vállalati alapból­ épült két munkáslakás közül az egyiket már vakolják. A másik lakástömbnek most kezdik a vakolá­sát. Az öntvénytisztító falait levakol­­ták és a fémtető szerkezetének felsze­relésén dolgoznak. FUHRMANN KALMAN, mérnök, levelező Folyik­­Marosvásárhely főterének újra aszfaltozása és rendezése. Teherautót vásárol a társulás 1956 januárjának első napjaiban történt. A mezőfelei kommunisták gyű­lést tartottak, hogy megvitassák, mit tettek a mezőgazdaság szocialista át­alakításáért. Elsőnek Iszlai öcsön kért szót s erősen bírálta az alapszervezet büróját, mert nem foglalkozik rend­,­szeresen ezzel a rendkívül fontos fel­adattal. Iszlai ezekkel a szavakkal fe­­jezte be felszólalását: — Én itt helyben aláírom a belé­pési nyilatkozatot, gondolom, lesznek még, akik így tesznek. Biztos vagyok abban, hogy ha mi kommunisták pél­dát mutatunk a pártonkívülieknek, az eredmény nem is marad el. Felszólalásukban ugyanezt mondták a többi párttagok is, mint Kiss D. La­jos, Kiss Sándor és mások. Valóban így történt. Öt nappal az alapszervezeti ülés után összehívtak egy nyílt alapszervezeti gyűlést ahol most már a pártonkívüliekkel együtt megvitatták a társulás megalakítá­sának kérdését. E gyűlés eredménye­ként megalakult a kezdeményező bi­zottság és megkezdődött a felvilágo­sító munka. Napról-napra növekedett a társulás megalakítását kérvényezők száma, január végére 20-ra, február derekáig, vagyis a társulás felavatá­sáig 44-re. A társulást Új út-nak nevezték. A MÁSODIK­ TÁRSULÁS Ez még 1957 őszén történt. A ter­­rm­ésbetakarítás befejeződött s a föld­művesek megkezdték a harcot a követ­kező évi bőséges termésért. A pártta­gok s a társulás tagjai mind több em­bertől hallották, hogy én is társulnék, jobb a közös, nagyobb eredményt hoz kevesebb munkával. És ahogy szapo­rodtak a frissen szántott barázdák, úgy sokasodtak az új belépők is. Az Új út elnevezésű társulás taglétszá­ma US-ra emelkedett s mind többen akadtak olyanok, akik egy, újab­b me­­zőgazdasági társulást akartak alakí­tani. Kívánságuk teljesült, december 14-én felavatták a második társulást, 62 családdal. A második társulás felavatásával befejeződött a falu szövetkezetesítése. Amit annak idején Iszlai Ödön párt­tag mondott az alapszervezeti ülésen, beteljesedett, a kommunistán példát mutattak és a falu követte őket. A mellékgazdaság biztos JÖVEDELMI FORRÁS Mezőfelében a kukoricaháncs feldol­gozása nagy múltra tekint vissza. Apáról fiúra szállt a kosarak, papu­csok, üvegvédők készítésének titka. Ak­kor megalakult a második, Ha­ladás elnevezésű társulás, a tagság el­határozta, hogy a gazdálkodás mellett a kukoricaháncs feldolgozásával is foglalkozik mert erre bőven jut idő, hisz a munka nehezét elvégzik a gé­pek. így gondolkoztak a régi, az Új út nevű társulásban is. S a két tár­sulás tagjai, mint mindenben, ebben is versenyre keltek, ki tesz szert na­gyobb jövedelemre. A szép, ízlésesen kidolgozott áruból pedig mind több és több pénz gyűlt be. A Haladás társulás tagjai 260 ezer, az Új út tár­sulásbeliek pedig 245 és félezer lej bevételre tettek szert ebben az évben. Ennek nagy részét kiosztották a tagok között, más részét pedig a közös va­gyon növelésére fordították. Ez év június elsejéig a két társulás több mint 40 ezer lejjel növelte közös va­gyonát. „EGYSÉGBEN AZ ERŐ“ A konstancai értekezlet után azok a kommunisták, akik két évvel ezelőtt példát mutattak a földműveseknek, most újabb javaslatot tettek: egyesít­sük a két társulást s aztán együttes erővel harcoljunk annak megerősíté­séért. Megkezdődött a vita, nagyon sokan helyeselték, de­ voltak olyanok is, akik ellenezték. . Végül is az ér­vek erősebbeknek bizonyultak, mint a kifogások.. 1958 június első felében egyesült a két társulás és új nevet kapott, , Egység“. Az­ egyik nap, mikor Mezőfelében jártam s az elnököt­­ kerestem, az egyik társulási tag­ azt válaszolta: — Mi is azt várjuk, hogy jöjjön már a teherautóval, így tudtam meg, hogy a társulás tagjai nemrég elhatározták, teherau­tót vásárolnak. Számítást végeztünk s úgy láttuk, hogy a teherautó nem k­vesebb, mint 50.000 lej évi jövedelmet hozhat — mondotta Kiss Áron könyvelő. — Ter­mészetesen ezt a jövedelmet is teljes egészében a közös vagyonhoz csatol­juk. Sokba kerül nekünk a kukorica­háncs szállítása és a kész tennék to­vábbítása. Miért ne maradjon a zse­bünkben a sok pénz. Megvesszük a teherautót és vásárolunk még vagy 100 juhot is. MEG SOK A FELADAT Szó, ami szó, a mezőfereiek szépen haladtak, sok szép dolgot valósítottak meg, azonban hibákat is követtek el. A legnagyobb hiba az hogy kissé meg­feledkeztek a föld közös művelésé­ről. A társulás tagjainak tudniuk kell, hogy nem a kukoricaháncs feldolgozá­sa, hanem a föld jó művelése az igazi jövedelmi forrás. Gondolkozni kell a vetésforgó meghonosításán. Ez persze addig lehetetlen amíg mindenki be nem lép a" társulásba, egész földterü­letével. A kommunistáknak és a leg­­ön­tudatosabb társulási tagoknak most ennek érdekében kell eredményes mun­kát végezniük. Tegyenek meg mindent azért, hogy már most az őszön egész földterületen, közösen kezdjék meg a munkát. *■ P. POPSOR KÖZLEMÉNY A Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa augusztus 3-án reg éjjel S órai kezdettel tartja III-ik rendes ülésszakát, a következő napirendi ponttal: 1. A tartományi néptanács végrehajtó bizottságának a húsbegyűj­­tés, gabona- és állatszerződtetés, felvásárlás útján az állami köz­pontosított alap biztosítása, továbbá az ipar nyersanyag ellátása terén kifejtett tevékenységének elemzése. BUGYI PÁL, RADU STEFAN, elnök titkár Őrjáraton a mezőpaniti szérűkön A mezőpaniti kollektív gazdaságban A faluba vezető út jobboldalán, a kollektív gazdaság tagjában hatalmas osztagváros áll. A kollektivisták be­fejezték már a kalászosok hordását. E szérűn csönd van. A búza cséplés­­re vár. Néhány nap múlva felzúg itt is a cséplőszekrény. A kollektív gazdaság második szé­rnjén szakadatlanul jár a cséplőgép. Július 29-én kezdték a cséplést, s azóta 300—400 mázsa gabonát szál­lítottak a magtárba. Kicsit későn kezdték, mert a gép javítását nem fejezték be idejében, azonban a cséplés üteme kielégítő s augusztus 23-ig befejezik a szérűkön a munkát. A magángazdálkodók is csépelnek A magángazdálkodók szérűjén 26- án zúgott fel a cséplőgép, azonban gyakran megállt, mert nem volt mit csépelnie. A községi néptanács köny­­nyelműségből elmulasztotta hordás­ra mozgósítani a szérűn cséplő dol­gozókat. Ezzel magyarázható, hogy július 26-tól 29-én estig a 930-as cséplőgép csupán 26 tonna gabonát csépelt ki. A lemaradásnak más okai is van­nak. Július 30-án hajnalban a búzá­val megrakott szekerek egész sora várakozott a szérűn. — Na, mi lesz, mikor indul már az a gép? — Hol van Nagy Dénes, a trakto­ros? — Türelmetlenkedtek a panitiak, míg valaki felvilágosította őket, hogy a traktoros a városba ment, még kedden délután. De minden percben jönnie kell, legyenek hát türelemmel... Nagy Dénes későre érkezett, félti­­zenkettőre -Miért késett? Nugodtan válaszolta: — A GTA-n és otthon voltam. A gépállomásról ezt .— mutatott egy tűzoltófelszereléshez szükséges­­ alkat­részre — otthonról meg­ élelmet hoz­tam. Rövid ideig elhallgatott, de aztán s szégyenkezve kimondta: — Igen, mert maguk elfelejtettek élelmet hozni. Lemaradtak-e a harcosak A tények erre vallanak. De vegyük csak sorjában: A cséplést 29-én kezdték, mert ké­sőn érkezett a gép. Hétfőn azonban már csépelhettek volna, ha ... Igen, ha Csibi elvtárs, a gépész és a két etető szombaton el nem tűnnek Har­céból, de legalább ha hétfőre vissza­térnek. De csak kedden jelentkeztek. És mi történt 30-an? A cséplőgép még reggel nyolc órakor is állt, pe­dig Csibi elvtársat már hajnalban felrázták édes álmából. — Miért nem indítja meg a gépet? — Hogy indítanám, amikor még nincsenek itt az etetők ? — Hova tűntek el ? — úgy tudom, hogy Gyergyóban vannak, de várjanak csak türelem­mel, délutánra biztosan megérkeznek és akkor csépelhetünk ... Nem vártak az etetőkre, a helyiek vették át a munkát és nagykésőre felzúgott itt is a cséplőgép. Íme, ez az oka annak, hogy Harcón eddig csak 5.300 kg búzát és 527 kg árpát csépeltek ki... A kövesdiek is kullognak Kullognak, mert csak 30-an kezdték meg a cséplést s csupán öt tonna ga-­­bonát vihettek a magtárakba. Pedig úgy állapították meg, hogy a 930-as cséplőgépnek naponként tíz tonna ga­bonát kell kivernie. A néptanácsnál erősen kötötték az ebet a karóhoz, mondván, hogy a köz­ségben augusztus 23-ig befejezik a cséplést. — Ezzel az ütemmel ? — Igen — válaszolták önámító nyugalommal. Előkerült a papír és a ceruza. A község kalászossal bevetett terü­lete 840 hektár. (A zab kivételével). Az öt cséplőgép naponként 56 tonna gabonát (körülbelül 45 ha területről) kellene, hogy kiverjen a megállapított ütemterv szerint s még így is 18 etap szükséges a cséplés befejezéséhez. Igen, de a valóság eltér a tervelő­irányzattól, mert még felét sem teljesí­tették. S mi lesz, ha netán beáll egy hosszabb, rövidebb ideig tartó esőzés. S vegyük még azt is figyelembe, h­gy a község magángazdálkodóinak egy része otthon akar csépelni, ami szin­tén nagy, időveszteséget jelent... Mi az oka a lemara­­dásnak? A gyenge szervező munka. A nép­tanács nem üzent hadat a patópálos­­kodásnak. A tisztviselők a munka oroszlánrészét az instruktorra ás a gazdaelöljáróra bízzák s ők nyugod­tan hűsülnek az irodában. Igazán nem ártana meg nekik sem, ha rend­szeresítenék a terepmunkát és sokkal konkrétabban járulnának hozzá a be­takarítás sikeréhez. A lemaradás második oka a politi­kai és kulturális nevelőmunka teljes hiánya a szérűkön. Egyetlen szérűn sem láttunk ebben a községben faliújságot. Hiányoznak a szabadon árusított újságok, az új­ságolvasások. Az agitációs brigád rö­vid műsora, a jelszavak stb., stb. So­rolhatnék, hogy­­ még mi minden hiányzik, mert az értelmiségiek a fü­lük botját sem mozdítják a betakarí­tás mielőbbi befejezéséért. Pedig az elmúlt esztendőben is bíráltuk őket ezért. .. —dgy— Tudósítás az állatfelvásárlásról Az Adatforgalmi Hivatalra (ORA­­CA) mind nagyobb feladat hárul a dolgozók húsellátása terén. A konstancai értekezlet után tarto­mányunkban az Állatforgalmi Hiva­tal úgy szervezte meg a munkáját, hogy az ott hozott határozatoknak maradéktalanul eleget tegyen. Az eredmény már eddig is megmutatko­zott. Ez év első felében­ 22 százalék­kal több húst vásároltak fel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Fél­évi össztervüket pedig (felvásárlás szerződéskötés és kötelező húsbeszol­­gáltatás) 138 százalékban valósítot­ták meg. A dolgozó földművesek mind job­ban meggyőződnek a szerződésköté­sek előnyeiről. Ezt igazolja az is, hogy a szerződéskötés évi előirányza­tát a nagy állatoknál már 77 száza­lékban teljesítették. A borjú és nö­vendékállatok szerződéskötését is majdnem teljesítették. Lem­aradás a sertés­felvásárlás terén mutatkozik, de ezen a téren is lehet javítani, hisz igen jó gyakorlati tapasztalatokra tettek szert ez év folyamán, amikor állatkiállításokat szerveztek és a ki­tűnt gazdákat és gazdaságokat, juta­lomban részesítették. Az Állatforgalmi Hivatal munkájá­­nak javulását bizonyítja az is, hogy az önköltség csökkentésével 532.000 lej megtakarítást értek el az év első felében. A másik igen szép teljesít­mény az, hogy 474 állatot cseréltek ki tenyészállatra. Ez a gazdáknak igen előnyös. Sokan igénybe is ve­szik. Minden téren jó munkát végeztek a Székelykeresztúr rajoni felvásárlók, akik az összes feladatokat dicséretre méltóan teljesítették. A kollektív gaz­daságok közül a sóváradi és káposz­­tásszentmiklósi gazdaságok is nagy­ban hozzájárultak a dolgozók húsel­látásához azáltal, hogy sok állatot értékesítettek az ORACA-n keresztül. Nem mondhatjuk el ugyanezt a léc­­falvi (Sepsiszentgyörgy rajon) kol­lektív gazdaságról, ahol nagyszámú állatot magánosoknak adtak el. Azt hitték, jó vásárt csináltak, pedig té­vedtek. Ugyanis, ha az államnak ad­ták volna el, jobban jártak­­ volna, ilyen negatív jelenségek még van­nak, de a tények meggyőzően igazol­ják, hogy akik úgy gondolkoznak, mint a lécfalviak, azok tévednek.

Next