Vörös Zászló, 1958. szeptember (7. évfolyam, 205-229. szám)

1958-09-02 / 205. szám

I­si újítók értekezlete Marosvásárhelyen tartották meg vasárnap délelőtt a Szakszervezetek Művelődési Házában tartományunk ifjú újítóinak harmadszori talál­kozóját A részt vevők megtekintették Vásárhely több üzem újítóinak ipari kiállítását. Ünnep után sem csökken a lendület A Minszki Lajos üzem dolgozói megértették az állandó jellegű szo­cialista munkaverseny jelentőségét. Ez évben már a harmadik részleg jó munkáját dicséri a versenyzászló és­pedig az ötös részleg dolgozóiét. Meg is ünnepelték a győzelmet. Bizony, nem volt könnyű kivívni, de az osz­tálybizottság tevékenysége ösztönző­leg hatott a dolgozókra, 98,8 száza­lékuk bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe és számos vállalást tett Vállalásuknak eleget is tettek. Termelési tervüket 136,69 százalékra teljesítették, az önköltséget 0,87 szá­zalékkal csökkentették és a termelé­­kenység növelésére 6 újítási javasla­tot nyújtottak be. A tervfeladatok tel­­­jesítése mellett a szervezeti életet is jelentősen fellendítették. Megérdemel­ték tehát a versenyzászlót és az 5.800 lej jutalmat. Az ötös részleg dolgozói azzal az elhatározással láttak mun­kához az ünnep után, hogy továbbra is megtartsák a versenyzászlót. Varga László, Gyula György, Kiss Albert, kisolló csiszolók, Tóth Mihály cso­portja a nagyolló csiszolásnál, Simon Anna, Porkoláb Piroska nikkelező, Szűcs János, Orbán Béla, Szengyel Ferenc, a késműhely dolgozói az au­gusztus 23 utáni munkanapokon is említésre méltó sikereket vívtak ki. Napi tervüket átlag 110—115 száza­lékra teljesítették. KOVÁCS MIKLÓS Növekedik mezőgazdaságunk szocialista szektora K­özösségben az erő Az Udvarhely rajoni Oroszhegy köz­séget nem hivatalosan, valamikor igy emlegették: „Oh rosszhegy." S ha igy emlegették, volt rá ok. Nagyon szű­kmarkúan fizetett a föld a pa­rasztok verejtékes munkájáért. — Azért mi mindig szerettük és most is szeretjük szülőfalunkat — mondják az öregek. Talán éppen azért szeretik, mert nehéz munkával építették ki. Keser­vesen szerezték meg a legszüksége­sebb mindennapit is. A község kom­munistái megelégelték ezt az életet. Az utóbbi években mind többen jöttek rá arra, hogy itt is lehet jobban élni, több termést elérni kevesebb verej­tékkel. Különösen sokat beszéltek er­ről a konstancai értekezlet után. Ter­vezgették, hogy jó lenne társulást alakítani. Városi munkások, mérnö­kök jöttek Oroszhegyre, jótanácsokkal látták el a földműveseket, így aztán néhány héttel ezelőtt megkezdődött a szervező munka. A falu tekintélye­­sebbjei már a szervezés elején kitöl­tötték kérvényüket. Így tett Tamás Ágoston néptanácsi elnök, őt követte, a család hagyományaihoz híven, az új gazda, a fia. De Tamás Ágoston nem elégedett meg ezzel. Úgy érez­te, többre kötelezi a kommunista be­csület. S így aztán még másokat is beszervezett, például Páll Ferencet. De ott volt az elsők között Barabás Artur pártalapszervezeti titkár is. S a jó példát követték a földművesek, a pártonkívüliek is. Megírta felvételi kérvényét, Páll G. Domokos közép­­gazda is. Amikor már a középgazdák is kezdték belátni a társulás előnyeit, az osztályellenség hálójába kerültek is fokozott munkához kezdtek. Meg­tudták, hogy Kovács P. Ferenc kö­zépgazda is úgy döntött, hogy be­lép az alakuló társulásba. Rögtön el­terjesztették a hírt, hogy K­ovácsék­nál a családban nagy a felfordulás. A kezdeményező bizottság tagjai hiá­ba viszik a belépési nyilatkozatot az asszonyhoz, mert az úgy sem írja alá. Egyesek odáig mentek, hogy megpróbálták lebeszélni a szervező­ket, ne is próbálkozzanak. A szerve­zők azonban inkább hallgattak a jó­zan észre, mint a rosszindulatú em­berek mende­mondájára. Amikor Ko­vács P. Ferencnétől megkérdezték, aláírja-e a férje által kitöltött belé­pési nyilatkozatot, az készségesen vette elő a tintát, tollat, s odaírta a nevét. Nagy kudarca volt ez a rém­­hírterjesztőknek, pletykázóknak. Úíjabb tekintélyes középgazdával bővült a társulás. A szervezés híre, s az első eredmények megnyerték a falu színe­­javát. A községben egyre több becsü­letes ember előtt a jövőt, a jobb éle­tet, az erőt jelentette a társulás. Er­re vall az alábbi tény is. Az egyik nap bánatos arcú asszony, Kovács Antalné jelent meg a néptanácsnál. — A társulásba szeretnék belépni, — jelentette ki. — Miért? — kérdezte az elnök. S az asszony elmondta, hogy férje meghalt, a rokonok pedig el akarják perelni a javait. Egyedül vagyok, úgy érzem, tá­maszt találnék a társulásban — mondta. S nem téved. A kapzsi, vagyonhal­mozó rokonok ezután már nem egy özvegyasszonnyal, hanem egy erős, szilárd közösséggel találják szembe magukat. Ez pedig képes arra, hogy megvédje tagjait. És itt talál előre számos más földműves is, hogy keve­sebb verejtékkel, jobb jövedelmet biz­tosítson magának.­ ­ Szombaton a rajon székhelyén is az oroszhegyi eseményről beszéltek. Sok helyen már azt is tudták, hogy ezen­­ a napon kerül sor a társulás megalakulására, úgy értesültek, hogy 36 taggal avatják fel a társulást, de néhány óra alatt megváltozott a hely­zet. Szombaton este az alakuló köz­gyűlésen­­a kezdeményező bizottság büszkén jelentette, hogy a társulást 42 taggal avatják fel. A kezdeménye­ző bizottság javaslatára a község egyik 1848-as forradalmáráról, Jánosi Józsefről nevezték el a társulást. Az alakuló ülésen Barabás Arthur a tagság nevében megköszönte azt a segítséget, amit az egérfészkes baráz­dák felszámolásában a párttól, a vá­rosi dolgozóktól kaptak. Mások arról beszéltek, hogy onnan, ahol eddig egy-két szekér szénát gyűjtöttek, ezen­túl három-négy szekérrel fognak gyűjteni, ezt jelenti nekik a társulás. Sor került a vezetőség megválasztá­sára is. A társulás elnökének Bene­dek Mártont választották meg. — Hogy miért éppen őt? Azért, mert egyike volt azoknak, akik határozottan, következetesen dolgoztak a társulás létrejöttéért és bíznak benne, hogy ugyanilyen követ­kezetes lesz a vezetésben, a közös alap gyarapításában, a tagság érde­kének védelmében. Az oroszhegyi legnagyobb családot, a 42 tagú társulást a rajoni pártbi­zottság nevében Menyhárt István üd­vözölte Szavait így fejezte be: Kívá­nom, hogy az egész község dolgozó parasztsága előtt világító fáklya le­gyen ez a társulás, azon az úton, amelyen a tagság ma itt elindult. Az lesz, ígérte a tagság. S ebben nincs miért kételkedni, mert erről a tagok már hitet tettek az alakulás előkészítésekor, s az alakuló gyűlé­sen is. MARKÓ BÉLA Kis- és Nagykenden a napokban megkezdik az ősziek vetését Mindkét helységben már jó néhány nappal ezelőtt befejezték a cséplést. Az azóta eltelt időt mind a kollekti­visták mind az egyéni gazdák arra használták fel, hogy alaposan felké­szüljenek az őszi vetésre. A nagyken­­di kollektív gazdaságban például ed­dig 26 ekét és 23 koronát javítottak meg. A nagykendiek már vetettek is, két és fél hektár bükkönyt. Mindez­zel párhuzamosan végezték a vető­magvak tisztítását és a trágyahordást. Nagykenden 100 vagon, Kiskenden pedig 140 vagon trágyát hordtak a szántóföldekre. Az említett két kollektív gazdaság­ban már vetőszántást is végeztek, Nagykenden 32 hektárt, Kiskenden pe­dig 29 hektárt. Erre a területre, mi­helyt az idő felderül, őszi árpát vet­nek. A múlt évihez viszonyítva mind­két helyen növelik az őszi árpa ve­tésterületét, mert ez minden eszten­dőben kiváló termést biztosít. Az idén is Nagykenden 22,5 mázsa volt az átlaghozam, míg az egyéni gazda­ságokban csak 7 mázsa. A két gazda­ságban összesen 75 hektár őszi árpát vetnek. Nagy- és Kisk­end kollektivistái gyakorlatból tudják, hogy a tavaszi munkálatok jó elvégzéséhez elenged­hetetlenül szükséges az őszi mélyszán­tás. Ezért arra törekednek, hogy a gazdaság egész szántóterületén elvé­gezzék ezt a munkát. Nagykenden 38, Kiskenden pedig 19 hektár őszi mélyszántást végeztek. Országos repülőmodellező bajnokság Mint ismeretes, ez évben Marosvá­sárhelyen rendezték meg az országos repülőm­odellező bajnokságot. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás miatt vala­mennyi versenyző képességein alul szerepelt. A különböző számokban kö­zel 100 versenyző állt rajthoz. Mind az egyéni, mind pedig a csapatver­senyek során a bukaresti modellezők bizonyultak a legjobbaknak. A versenyek során a következő eredmények születtek: Vitorlázó mo­dell (41 résztvevő) 1. Bicu Stefan Bukarest, 2. Musca Constantin Ko­­­lozsvár, 3. Benedek István Kolozs­­vár. Gumimoto­ros­­ modell (22 résztvevő) 1. Georgescu Ioan Bukarest, Purice Florin Bukarest, 3. Bedő Sándor Ma­­ros­vásárhely. Motoros modell (26 résztvevő 1. Graioveanu Gheorghe Bukarest, 2. Siegel Péter Marosvásárhely, 3. Pu­­rice Florin Bukarest Csapatverseny eredményei: 1. Bu­karest; 2. Marosvásárhely; 3. Ko­­lozsvár.­ A mar­os­vásár­helyi csapat Minden, a világűr meghódítására irányuló kísérlet lázba hozza az emberiséget. A legújabb szovjet egylépcsős ra­kéta is milliók érdeklő­dését keltette fel. Ez az újabb sikerült lépés az ember évszázados álmának — a világűr­­hajózás — megvalósu­lása felé, a világ köz­véleménye érdeklődésé­nek központjában áll. Ismét a szovjet tudo­mány legújabb diadalá­ról beszélnek a világ minden nyelvén. A cso­­dálat hangján szólnak arról, hogy a szovjet tudósoknak sikerült elő­ször négyszázötven ki­­lométer magasságba élőlényeket feljuttatni. A két kutya — Beljan­­ka és Pesztraja — ott jártak, ahol még földi lény soha, s egészsé­gesen, épen értek visz­­sza a földre. A most fellőtt egylépcsős raké­tában a legkülönbözőbb műszereket helyezték el, amelyek segítenek meg­fejteni a kozmosz év­milliókon át féltve őr­zött titkait. A termé­szetnek ezután nem le­het titka az ember előtt, az mindent meg­ismer, kikutat, s a ma­ga javára használja fel. Hasonló kutatásokat már régóta végeznek a Szovjetben. Huszonöt évvel ezelőtt röpítették föl az első cseppfolyós meghajtó anyaggal mű­ködő rakétát. Azóta a szovjet tudósok maguk mögött hagyták a vi­lág összes tudósait a rakétatechnika terén. A szovjetek hazája ar­ról nevezetes, hogy ott valósulnak meg elsőnek az emberi elme legna­gyobb megvalósításai. Csak az utóbbi két év­ben olyan sikereket ér­tek el a szovjet tudó­sok a világűr meghó­dítása terén, hogy azok­kal csodálatba ejtették a világot. Az első hold­­bébitől a mostani ra­kétáig a Geofizikai Év keretében olyan meg­valósításokkal lepték meg az emberiséget, amelyekről nem is olyan rég álmodni is alig mertek. A győzedelmes szocializmus országa az emberiség szolgála­tába állítja a tudo­mányt. Békés, embere­ket boldogító célokra használják az atomener­giát is. Miközben a szovjet tudósok sikereiről ér­keznek hírek, miközben a Szovjetunióban újabb és újabb diadalokat aratnak a világűr meg­hódítása terén, az ame­­rikai rakétaszakértők sorozatos­­ kudarcokról számolnak be. Sokan felteszik a kérdést­, hol a hiba? Mi az oka an­­nak, hogy az amerikai tudomány megrekedt, hogy csak a legna­gyobb erőfeszítések árán sikerült némi hal­vány eredményeket fel­­mutatniok. A hiba a rendszerben van. A ka­­pitalista rend az oka annak, hogy a rakéta­­technika is lemaradt az Egyesült Államok­­ban, mert fékezik a tu­domány fejlődését, mert a halálgyárosok nem szívesen áldoznak pénzt­­ arra, ami nem térül­t meg’ ’ azonnal és ’ busás­­ haszonnal, ők fegyve­e­reket kovácsolnak a­ dolgozók kizsákmányos­­lásából, s azokat a bé­­­kés emberek ellen hasz­­nálják, mint legutóbb is a libanoni néj­­eile­­ni agresszióban. Visszaérkezett a föld­­re a magasból az első rakéta, amely élőlényt is vitt és hozott. Ez­zel újabb nagy lépést­ tett előre az ember — a szovjet ember — a világűrhajózás megva­lósítása felé. Az embe­riség csodálattal figyeli­­ a szovjet tudósok nagy­szerű megvalósításait és várja, hogy útra keljen az első embert szállító rakéta. Ez az óra már nincs is na­­gyon messze. Újabb lépés a világűr meghódítása­­elé -----­ A képen a Maros­vásárhelyen meg­rendezett íjászver­­seny egyik részt­vevője — Kászoni Ödön — látható (Részleges ered­mények a 2. olda­l­­on). — MTM

Next