Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1942

1 t Hősi halottaink. FÜLÖP SÁNDOR HARSAI ÖDÖN 1919. augusztus 20. — 1941. július 4. 1920. május 20. — 1942. július 2. PAIS KÁZMÉR 1910. január 24. — 1942. augusztus 14. Intézetünk porticusában fényes márványtáblába vésve arany­időn ragyognak ránk az első világháborúban hősi halált halt tanártársunk és hős diákjaink nevei. Amikor ezt a szép emlék­táblát avattuk, a világért sem gondoltunk rá, hogy helyet kellene hagynunk az elkövetkezőknek is. Az Úr úgy akarta, hogy még egy világégés következzék, amely új áldozatokat követel szegény magyaroktól. A mi volt fiaink — lélekben most is a mieink — most is föltették a diáksapka, a kényelmes, hetyke katonasapka helyett a rohamsisakot és mentek, hogy Európa nagy szabadságharcában védjék az itthoniakat, a szabadságot és az Istent az istentelenek ellen. Három volt diákunkat siratjuk most, három volt kiváló növendékünket, három tényleges katonatisztet, akik mind a hárman életük tavaszán távoztak közülünk. Az Isten a magyar hősök égi táborába vezényelte őket. De talán nem is szabad őket siratnunk. Haláluk fáj, de föl is emel. Ha nevük nincs is még márványba vésve, — bár ez sem marad el — hős elődeink óriási erkölcsi hagyatékát növelték, gyarapították. Büszkén hivatkozhatunk rájuk a jövő nemzedék előtt és örök példaként állnak majd előttünk. Messze sírjaikra nem tehetjük le kegyeletünk koszorúját. Egyelőre csak így szürke betűkkel emlékezünk róluk, de ígérjük, hogy emléküket örök időkre belevéssük mindenkori diákjaink szivébe. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents