Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

Az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Minisztertanács elnökének beszámolóját Á kormány beszámolója az országgyűlés előtt Hegedűs András elvtárs beszámolója (Tegnapi számunkban közöltük He­gedűs András elvtárs, a Miniszterta­nács elnöke beszámolójának első ré­szét, melyben iparunk fejlesztésének, a mezőgazdasági termelés fellendíté­sének és a népjólét növelésének leg­fontosabb kérdéseiről szólt. A beszá­molóját itt folytatjuk.) Harmincöt Íiaíal kutató megy külföldi tanulmányúira — A dolgozók életkörülmé­nyeinek megjavításában az áruellátás, a lakáshelyzet meg­javítása mellett, nagy szerepe van a kulturális igények jobb kielégítésének — mondotta —, majd ismertette az elmúlt év­ben elért eredményeket: Je­lentősen fejlődtek könyv­táraink, a mozik száma egy év alatt közel négyszázzal, a filmelőadásoké 42 000-rel növe­kedett. Elmondotta, hogy szá­mos olyan jelentős intézkedés kidolgozása van folyamatban, amelyek meglevő kulturális intézkedéseink felhasználásá­nak fokozását. a tanácsok hatáskörének növelését bizto­sítják. Január 1-től kezdve például a mozikat is közvetle­nül a községi, a városi taná­csok kezelésébe adják át. (Taps.) — Ugyancsak kidolgozás alatt van több intézkedés, amelyek világhírnévnek ör­vendő zeneművészetünk támo­gatását és általában egész ze­nei életünk megjavítását hiva­tottak eredményezni. — A kormány diákcsere ke­retében az idén mintegy két­ezer diák külföldre való utazá­sát tette lehetővé. Határozat született arra is, hogy évente — egy éves időszakra számít­va — 35 fiatal kutató utazhas­son külföldre három hónaptól egy évig terjedő tanulmány­útra. — A Minisztertanácsnak az a célja, hogy az ország anyagi erőihez képest segítséget ad­jon íróinknak, művészeinknek is, hogy műveik, művészi tel­jesítményeik széles körben is­mertté, közkinccsé váljanak. Bízunk abban, hogy a Köz­ponti Vezetőség július 13—21-i határozata után az írók egy részével fennállott félreérté­seink és nézeteltéréseink vég­képp eloszlanak és a jövőben semmi sem akadályozza, hogy íróink és művészeink alkotó munkájukkal az eddiginél eredményesebben szolgálják népünket, hazánkat, szocíal'sta építésünket. Uj taraterv, új tankönyvek az általános iskolák alsó négy osztályában Az iskolai oktatásról, az if­júság nevelésének kérdéséről szólva elmondotta: — Az iskolai oktatás szám­szerű adatait tekintve, általá­ban elégedettek lehetünk az elmúlt évi eredményeinkkel. Fejlődés tapasztalható a kö­zépiskolák, főiskolák és egye­temek anyagi ellátottságában is, bár — a bizonyos kezdeti javulás ellenére — különösen az általános iskolai tanterem­ellátottság terén még igen ko­molyak a nehézségeink, és igen sok a pótolni valónk. — Ha közelebbről megnéz­zük az oktatás tartalmát, ha válaszolni próbálunk arra a kérdésre, hogy iskolai oktatá­sunk miként veszi figyelembe a társadalmi szükségleteket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a munka neheze még előttünk van. Iskolai oktatá­sunk egész rendszere, módsze­rei és tartalma ma összeha­sonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll, mint a felsza­badulás előtt, s ez a fejlődés ma is tart: az általános isko­lák alsó négy osztályában ez év szeptemberétől kezdve életbe lép az új tanterv és megjelennek az első új tan­könyvek, melyek kiváló pe­dagógusok munkájának és a több iskolában folyó több éves kísérlet eredményeként a'a- kultak ki. Mégis meg kell mondonunk, hogy az Oktatás­ügyi Minisztérium több kér­désben nem tett meg min­dent, amit meg lehetet,!, és meg kellett volna már tennie. Elsősorban a politechnikai oktatás bevezetése körüli hu­zavonát szükséges itt meg­említeni. Az ifjúság szocialis­ta nevelésének egyik döntő részét alkotó politechnikai ok­tatásnak általános- és közép­iskoláinkba való bevezetése halaszthatatlanul sürgős fel­adat! Ezért a kormány már a legközelebbi jövőben széles­körű vitát kíván rendezni, amelyben illetékes miniszté­riumaink, pedagógusaink, párt-, ifjúsági- és tömegszer­vezeteink, tudományos és kulturális életünk legjobbjai­nak részvételével tisztázzuk a politechnikai oktatás 1erén előttünk álló legfontosabb el­méleti kérdéseket és gyakor­lati tennivalókat. Uj alapokra helyezik a tanító- é§ óvónőképzést — A kormány az új rend­szerű oktatás megalapozása érdekében intézkedéseket ter­vez a tanító és óvónőképzés új alapokra helyezésére. A kö­zeljövőben a Minisztertanács elé kerülő tervezet szerint ta­nító- és óvónőképzőbe csak a gimnáziumi érettségi után vesszük fel a hallgatókat, akik újabb kétéves tanulmányi ide­jük leteltével az eddiginél szé­lesebb és alaposabb tudással állhatnak tanítványaik elé és kapcsolódhatnak be a népmű­velési munkába. Ugyancsak előkészítés alatt van a tanár­képzés megjavítására, a kép­zés idejének 5 évre való fel­emelésére irányuló javaslat is. — Már az 1956—57-es tan­évre vonatkozóan megKezdő- dött azoknak a tankönyvek­nek a kicserélése, amelyeken a dogmatizmusnak, a vulgari­zálnak, a káros személyi kultusznak kirívó példáival találkozunk. Emellett — az új tantervek bevezetéséig is — oktatásügyi szerveink felül­vizsgálják a közép- és felső- oktatási tankönyveket, jegyze­teket, tanterveket és progra­mokat, hogy azokat a tudo­mány követelményeinek meg­felelően fejlesszék tovább. — A Minisztertanács fon­tosnak tartja, hogy tevékeny­ségében — és a helyi taná­csok végrehajtó bizottságai­nak munkájában is, azaz az egész államigazgatásban — a kulturális és oktatási kérdé­seknek az eddiginél nagyobb súlyuk legyen és hogy ezek a kérdések ne szoruljanak hát­térbe a gazdasági építés fel­adatai mellett. Intézkedések az állami szervek munkájának megjavítására, a szocialista demokratizmus fejlesztésére Ezután részletesen ismertet­te az állami szervek munká­jának megjavítására, a szo­cialista demokratizmus fej­lesztésére irányuló intézkedé­seket. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista demokratizmus fejlesz­tésében kiemelkedő jelentősé­gű az országgyűlés munkájá­nak megjavítása. A Miniszter- tanács a jövőben minden olyan kérdést, amely törvény útján való rendezést igényel, az országgyűlés plénuma elé akar terjeszteni, s már a tör­vények előkészítésének kezdeti szakaszában kikéri az ország- gyűlés különböző szakbizottsá­gainak véleményét. A Minisz­tertanács gondoskodni kíván arról is, hogy a képviselők ál­tal felvetett kérdéseket a mi­nisztériumokban, a különböző hivatalokban nagy gonddal vizsgálják meg és ezekben a lehető legrövidebb idő alatt érdemi döntést hozzanak, s erről az országgyűlési képvi­selőket értesítsék. — A Minisztertanács köte­lezte a tanácsok végrehajtó bi­zottságait, hogy minden fonto­sabb kérdést a tanácsülés plé­numa elé terjesszenek eldön­tésre. — A testületi vezetés erősíté­se az államhatalmi és allam- igazgatási szervekben termé­szetesen nem jelentheti az egyéni felelősség, az egyszemé­lyi vezetés háttérbe szorítását, vagy csorbítását. Az egyéni fe­lelősségnek a továbbiakban is érvényesülni kell, sőt az ed­diginél fokozottabban kell ér­vényesülnie. A termelési terveket illetően a Minisztertanács úgy határo­zott, hogy fenntartja a kötele­ző tervek rendszerét, de ugyan­akkor tovább csökkenti a ter­vekben foglalat mutatók szá­mát és a tervek részletezését minél nagyobb mértékben a megrendelő, illetőleg a terme­lő vállalatokra bízza. A termelés, a begyűjtés, az export-import és az ellátás tervmutatóit 1957-re az elmúlt évhez viszonyítva, egyharma- dával csökkentjük. A napokban egyszerűsítette a Minisztertanács a mezőgaz­dasági termelés tervezését oly­módon, hogy a jövőben csak az állam felé történő értékesí­tési feladatokat, valamint a kenyérgabona vetésterületét hagyja jóvá. Megszüntettük az átlagtermésre, az átlaghoza­mokra, a vetésterületekre és a szocialista szektorban a lét­számokra történő tervezést és tervjóváhagyást. Ezzel lehető­vé tettük az önálló, a helyi sajátosságokon alapuló üzemi és helyi tervek készítését. A Minisztertanács a közel­múltban jelentősen növelte a tanácsok költségvetési, pénz­es létszámgazdálkodási hatás­körét, növelte a tanácsok ér­dekeltségét a bevételekben, a helyi vállalatok irányításában és úgy határozott, hogy a he­lyi vállalatok által elért évi nyereségtöbblet teljes egészé­ben a jó eredményt elért vál­lalatoknál, illetve a helyi ta­nácsoknál marad. Egyidejűleg a Miniszierta- nács elrendelte mindazoanak a minisztériumi vállalatoknak a tanácsok felügyelete alá való helyezését, amelyek a helyszín­ről gazdaságosabban és kóny- nyebben irányíthatók. A Minisztertanács — a párt kezdeményezésére — az álla­mi élet demokratizmusának fejlesztését, az ügyintézés egy­szerűsítését, az irányítás haté­konyabbá tételét tartja «fel­adatának, nem pedig a min­den áron való átszervezést és nem is a létszámcsökkentést. Az ügymenet egyszerűsítése, a hatáskörök leadása az al­sóbb szervekhez természetesen a létszám csökkentésével jár és bizonyos szervezeti változ­tatásokat is szükségessé tesz, de a kormány helyesen nem ä létszámcsökkentést tartja a legfontosabbnak, mert ez utób­bi a túlzott központosítás je­lentős csökkentése, az ügyinté­zés egyszerűsítése és a párhu­zamosság felszámolása nélkül továbbra is magában kordia a létszám növelésének lehető­ségét. A Minisztertanács mesz- szemenő és körültekintő intéz­kedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy azok a dol­gozók, akik az egyszerűsítés során elkerülnek régi munka­helyükről, szervezetten kerül­jenek új munkahelyekre. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi határozata értelmében beha­tóan foglalkozunk a területren­dezés kérdéseivel és az egyes érdekeltekkel történt alapos megvitatás után a Miniszterta­nács ez év őszén az ország- gyűlés elé terjeszti ezirányú javaslatát azzal, hogy a terü­letrendezést 1957. január 1-ig végre tudja hajtani. A törvényesség további megszilárdításáért A helyi szervek hatásköré­nek növelésével tovább nő a szocialista törvényesség bizto­sítását szolgáló intézkedések jelentősége, ezért az igazgatási apparátus minden dolgozóját törvényeink tiszteletére és megtartására kell kötelezni és nevelni. Az elmúlt években — az 1953 júniusát megelőzően — állami szerveink és ezek között elsősorban az államvé­delmi szervek, valamint a rendőrségi, ügyészségi és bíró­sági szervek sok becsületes dolgozót alaptalanul vádoltak és ítéltek el ártatlanul, vagy pedig túlságosan szigorú ítéle­teket hoztak olyan cselekmé­nyekért, amelyekért enyhébb elbírálás járt volna. Az elmúlt időben az igazságügyi szervek, a belügyi szervekkel és a Leg­főbb Ügyészséggel együttmű­ködve sok igazságtalanságot tettek jóvá. Ezekről a kérdé­sekről egyébként a Népköztár­saság Legfőbb Ügyésze részle­tesen beszámol. Az elkövetkező időben a Mi­nisztertanács egyik legfon­tosabb feladatának tartja olyan további rendelkezések kidolgo­zását, amelyek biztosítják a szocialista törvényesség ma­radéktalan megvalósítását az élet minden területén. Beszámolt Hegedűs elvtárs a készülő törvénykönyvekről, a lajstromos választási rend­szer helyébe lépő egyéni, kerü­leti választási rendszer elő­készítéséről, majd így foly­tatta: A jogalkotási munka meg­javítása természetesen csak egyik előfeltétele a szocialista törvényesség bizotsításának, hiszen a korábbi törvénytelen­ségek is nagyrészben az ér­vényben lévő törvényeink megszegésével álltak elő. Ezért intézményesen biztosítani kí­vánjuk törvényeink megtartá­sát. Ennek során intézkedtünk az államvédelmi és rendőrségi szervek fokozottabb ellenőrzé­sére. A Minisztertanács úgy rendelkezett, hogy megszün­teti a külön bíróságok külön­böző felügyeleti szerveit és valamennyi bíróság működése feletti szakfelügyeletet az igazságügyminiszterre bízza. A Minisztertanács fontos fel­adatának tartja a helyes bírói ítélkezési gyakorlat kialakítá­sának biztosítását is, bírósá­gainknak úgy kell ítélkezniük, hogy a kiszabott büntetés egyezzen a dolgozók igazság- érzetével, minden arányban álljon a cselekménnyel. Több, idevonatkozé, ké­szülő intézkedés ismertetése után hangsúlyozta: a Mi­nisztertanács messzemenő és sokoldalú intézkedésekkel harcot indít az állami szervek törvénytelen intézkedései el­len, ugyanakkor felhívja a dolgozókat arra, hogy maga­tartásukkal ,a törvények be­tartásával, az állampolgári kötelezettségek teljesítésével járuljanak hozzá az előbb említett célkitűzések megva­lósításához. Mindezeken túl szükséges az is, hogy harcol­junk az úri Magyarországról reánk maradt terhes örök­ség, a kijárás, a protekciózás, a részrehajlás ellen. A legsú­lyosabban el kell ítélni az olyan eseteket, amikor állami funkcionáriusok hatalmukkal visszaélve, személyes ismeret­ség, rokoni vagy baráti kap­csolatok alapján elfogultan döntenek az eléjük kerülő kérdésekben. Ugyanígy ei kell ítélni azokat, akik beosztásuk­kal visszaélve kijáróként lépnek közbe egyéni ügyek­ben. A szocialista demokratiz­mus kiszélesítése, az alsó szervek hatáskörének növelé­se elősegíti a népi-nemzeti egység további megerősödé­sét. Budapesten és más városokban megszűnik a letelepedés engedélyhez kötése Ehhez hozzájárulnak azok az intézkedések, amelyeket a Központi Vezetőség július 18— 21ri ülésének határozata ér­telmében a Minisztertanács tenni kíván, felülvizsgálva mindazokat az intézkedése­ket, amelyeket az osztályharc kiélezettebb szakaszában foga­natosított. A Minisztertanács e munka során úgy határo­zott, hogy mindazokban a vá­rosokban — tehát Budapes­ten, Miskolcon, Sziálinváros- ban, Várpalotán és Komlón — ahol eddig csak külön en­gedéllyel lehetett letelepedni, a letelepedés, illetve állandó lakosként való bejelentkezés engedélyhez kötését eltörli. A népi-nemzeti egység meg­teremtését elősegiti — mondot­ta a továbbiakban —, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt ked­vezően alakult az állam és az egyházak közötti viszony. Országunk belpolitikai hely­zete ma olyan, hogy kedvező lehetőségek vannak népi de­mokratikus rendszerünk továb­bi megszilárdítására, arra, hogy minden becsületes dolgo­zót tehetségéhez és tudásához mérten bevonjunk a szocializ­mus építésébe. A népi-nemzeti egység meg­teremtése érdekében a kor­mánynak és valamennyi álla­mi szervnek a legszorosabban együtt kell működnie a dolgo­zók tömegmozgalmával, a Ha­zafias Népfronttal és a tömeg­szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel és a Dolgo­zó Ifjúság Szövetsége szerveze­teivel. Az eddiginél gyakrabban kell segítségüket kérni és az egyes feladatok megoldásában jobban figyelembe kel! venni javasalataikat és kezdménye- zéseiket. Kormányunk arra törekszik, hogy hozzá­járuljon a nemzetközi légkör enyhítéséhez Hegedűs elvtárs ezután rá­tért a Magyar Népköztársaság külpolitikájának ismertetésére. Hangsúlyozta: kormányunk arra törekszik, hogy hozzájá­ruljon a nemzetek között5 fe­szültség enyhüléséhez, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének a megjavításához és ily módon a tartós béke fenntartásához. Népünk alapvető érdekei megkövetelik, hogy békes^ere- tö politikát folytassunk. E cél­kitűzés vezette a kormányt, amikor az elmúlt heti ülésén a párt javaslatára elhatározta, hogy a hadsereg létszámát újabb 15 000 fővel csökkenti. Ez a csökkentés — többek kö­zött — azt is jelenti, hogy az elkövetkező évben honvédelmi kiadásokra mintegy 35 szá­zalékkal kevesebbet fordítunk, mint 1953-ban. Ugyanakkor a kormány tu­datában van annak, hogy a há­borús provokáció veszélye még nem múlt el. Erre figyelmeztet bennünket az a tény is, hogy csupán ebben a hónapban négy ízben sértették meg hazánk lé­giterét nyugati irányból mé­lyen behatoló katonai repülő­gépek, köztük lökhajtásos bom­bázógépek is. Tovább folytató­dik a különböző célzatú ballo­nok küldése Magyarország légi­terébe, ami alig pár héttel ez­előtt újabb áldozatot, egy piló­tánk halálát követelte meg. A magyar kormány az elmúlt hé­ten tiltakozott az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nál — amelyet ezekben a cse­lekményekben véleményünk szerint a felelősség elsősorban terhel. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy a til­takozó jegyzékek egyedül nem elégségesek, ezért a kormány kötelességének tartja, hogy szo­rosan együttműködve a szo­cialista tábor országaival, el­sősorban a Szovjetunióval, kor­szerűsítse hazánk védelmét, különösen légvédelmét, és had­seregét a szocialista haza sze- retetére nevelje. (Taps.) A kor­mány a haza iránti szent köte­lességének mindenkor eleget is tesz! Külpolitikánk megingathatatlan alapja a szocialista tábor országaival való őszinte barátság Értékelve a kormány elmúlt félévben végzett külpolitikai tevékenységét szükségesnek tartom aláhúzni, hogy — hí­ven külpolitikánk eddig is kö­vetett irányvonalához —: a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikájának megingathatatlan alapja a szocialista tábor or­szágaival való őszinte barát­ság, gyümölcsöző együttműkö­dés és szoros szövetség volt és marad a jövőben is. (Taps.) Az imperialista propaganda­szervek az utolsó hónapokban — mióta a nemzeti sajátossá­gok fokozottabb figyelembe­vételének kérdése előtérbe ke­rült, azzal igyekeznek zavart kelteni, hogy időnként más és más baráti országot igyekeznek úgy feltüntetni, mint követen­dő példát. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk kihang­súlyozni azt, hogy mi minden szocializmust építő ország né­pétől sokat tanulunk, sőt bizo­nyos területeken tanulunk a fejlett technikával rendelkező tőkés országoktól is. De a mi számunkra a követendő példa­kép mindenekelőtt a Szovjet­unió és az marad a jövőben is. (Hosszantartó taps.) Ezután szólott azokról a köl­csönös erőfeszítésekről, ame­lyek a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság közötti kapcsola­tok fejlesztésére irányultak. Pártunk Központi Vezető­sége legutóbbi ülésén kezde- ményezően lépett fel a Magyar Dolgozók Pártja és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége közötti kapcsolatok rendezé­sének a kérdésében. Ezeknek «■ kapcsolatoknak a megterem­tése elősegíti, hogy a két kor­mány, a magyar és a jugoszláv nép között is még sokolda'úbb, meleg baráti viszony alakuljon ki — hasonlóan azokhoz a kap­csolatokhoz, amelyek a ké5 or­szág között mindkét nép ja­vára a felszabadulás után, egé­szen 1948-ig voltak. Hangsúlyozta, hogy a kor­mánynak a szocialista tábor (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRBA) EGYESÜLJETEK I mamám mm mm mm II1I¥, y ^ ,, JiPlI |||| 180. szám. ' jm Érn J|. MM áLfdOL íJrfMHfc ü±l> .jfwiiwi édrigniiMiaiiiaBaiiyMftiiaíil

Next

/
Thumbnails
Contents