Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

8. (Folytatás az 1. oldalról.) országaival való fokozott együttműködésére irányuló te­vékenysége nem jelentette a nem szocialista tábor országai­tól való elszigetelődést. Ellen­kezőleg! A Magyar Népköztár­saság kormánya nagy gondot fordít arra, hogy minden or­szággal, függetlenül annak társadalmi rendszerétől — gyümölcsöző gazdasági, kultu­rális és egyéb kapcsolatot ala­kítson ki, illetve mélyítsen el. Különösen nagy figyelmet szentelünk arra, hogy a szom­szédos Ausztriával megfele­lően alakuljanak kapcsola­taink. Az osztrák—magyar kapcso­lat megj­avulása lehetővé tette a nyugati határainkon orszá­gunk védelme érdekéb­en fel­állított műszaki zárak eltávo­. Külpolitikai aktivitásunk fokozódása megnyilvánult dip­lomáciai kapcsolataink kiszé­lesedésében is. Február­­ óta három újabb országgal létesí­tettünk diplomáciai kapcsolato­kat: Burmával, Szudánnal és a Görög Királysággal. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a dip­lomáciai kapcsolatok felvételé­ről további nyolc országgal. Ugyancsak ez időszakban is­merte el a Magyar Népköztár­saság a függetlenségét kemény erőfeszítések árán kivívott Tu­niszt, Marokkót, s készek va­gyunk ezekkel is — mint min­den országgal — diplomáciai kapcsolatot létesíteni. — Tovább akarjuk fejlesz­teni kapcsolatainkat Nyugat- Németországgal is, amellyel jelenleg is vannak gazdasági, kulturális és sport kapcsola­taink. Diplomáciai viszony azonban a két ország között Az országgyűlés kedden dél­előtt a Minisztertanács elnöké­nek beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Ká­roly, Marosán György, Mekis József, Szalai Béla, Bata Ist­ván, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Miniszter­­tanács elnökének beszámolója feletti vitában Vég Béla, Rchátz Imre, Földvári Rudolf, Kiss Imre, Molnár Ernő és Ur­­bán Ernő képviselő jelentkez­tek felszólalásra. A vitában elsőnek Házi Ár­pád, az állami ellenőrzés mi­nisztere szólalt fel. Házi Árpád bevezetőben hangsúlyozta, hogy Hegedűs elvtárs vázolta azokat a fel­adatokat, amelyek az állami munka további megjavítása ér­dekében pártunk Központi Ve­zetőségének útmutatása alap­ján soron következnek, a tenni­valók között igen jelentős he­lyet foglal el az állami munka megjavítása demokratizmusá­nak továbbfejlesztése. A szocialista demokrácia fej­lődésének meggyorsításában kiemelkedő szerepük van a ta­nácsoknak — mondotta. — A lakosság által demokratikusan megválasztott tanácsoknak, a tanácsok végrehajtó bizottsága­inak, állandó bizottságainak úgy kell megszervezniük mun­kájukat, hogy állandó és élő kapcsolatot­ tartsanak fenn a széles dolgozó tömegekkel és e kapcsolatot állandóan fejlesz­­szék és erősítsék, ennek segít­ségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei ál­landóan és gondosan tanulmá­nyozzák a lakosság szükségle­teit és ezek kielégítésének lehe­tőségeit. A továbbiakban szólt a he­lyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd ál­látását. Természetesnek látjuk azt is, hogy bizonyos nyugati körök felhasználva, és egyben megsértve az osztrák semle­gességet, Ausztrián keresztül megnövekedett számban dob­ják be embereiket Magyar­­országba. Az elmúlt hat hó­napban is 21, nyugati határun­kat törvénytelenül átlépő sze­mélyt — közöttük jónéhány kémet — fogtunk el. Azon le­szünk, hogy tovább erősítsük államvédelmünket, segítsük derék határőreink fáradságos és hősi helytállást követelő munkáját és ily módon meg­akadályozzuk, nehézzé és ve­szélyessé tegyük imperialista ügynököknek és a velük kap­csolatban álló hazaárulóknak dolgozó népünk elleni tevé­kenységét, nincs, jóllehet ez mindkét fél­nek hasznos lenne.­­ A kormány tervbe vette kormánydelegáció kiküldését a dél-amerikai országokba és a közel- és távol-keleti orszá­gokba. A kormány és egész dolgozó népünk nagy várakozással te­kint a függetlenségének meg­szilárdításáért küzdő Egyipto­mi Köztársaság elnökének és miniszterelnökének, Gamal Abdel Nasszer úrnak közeljö­vőben esedékes magyarországi látogatása elé. Meggyőződé­sünk, hogy ez a látogatás a szabadságszerető magyar és arab népek testvéri találkozá­sának a szimbóluma lesz. (Taps.) A kormány mindent elkövet, hogy gazdasági és politikai éle­tünk vezetői a jövőben az ed­diginél nagyobb aktívi­tással járuljanak hozzá a népek és kormányok közötti kapcsola­mondotta, hogy a tanácsi mun­ka további javításának az is feltétele, hogy a megyei, járási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azokat a hatásköröket, amelyek átadása a munka megjavítását, a bü­rokrácia megszüntetését, a la­kosság szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja. A községpolitikai munkában azonban még jelentős hiányos­ságok vannak ■— hangsúlyozta ezután majd felhívta a figyel­met arra, hogy hazafiságból, államunk iránti szeretetből származó lelkesedés, kezdemé­nyezés és áldozatkészség jelen­tősen kiegészítheti, megnövel­heti az állam teremtette felté­teleket és erőforrásokat. Szá­mos példát sorolt fel ennek alátámasztására megyéjéből, Pest megyéből. Az így megoldott feladatok jelentősége — folytatta — nem korlátozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúrotthon, szabadtéri színpad, orvosi ren­delő, vagy tanítólakás — bár ezek önmagukban is jelentősek. A társadalmi aktivitás felkelté­sével a tanács arra neveli az állampolgárokat, hogy közös erőfeszítéssel, a közügyek irán­ti érdeklődéssel megvalósíthat­­juk azokat a célokat is, amelye­ket szétszórtan, egyéni erővel, soha nem lehetne elérni. A tö­megek társadalmi öntudata nö­vekszik ezen az úton. Megerő­södnek azok a feltételek, ame­lyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló érdeklődést mutasson az ország vezetésének'' legnagyobb kérdései iránt is. így lesz a jól végzett községpo­litika az állami demokratizmus erősítésének fontos forrásává is. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált álta­lánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de a jó tapasz­talatok fejlesztésével, általáno­sításával, el lehet és el kell ér­ni a hibák gyors felszámolását. Nekünk, országgyűlési képvise­lőknek ebben kell elsősorban tevékeny segítséget adnunk a tanácsok munkájához. A demokratizmus fejlesztésé­nek útjából — amint pártunk Központi Vezetősége meghatá­rozta — el kell távolítanunk minden fékező és gátló ténye­zőt, meg kell szüntetnünk azo­kat a bürokratikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megtalálhatók — mondot­ta, majd hangsúlyozta: az álla­mi munkában el kell érnünk a­zok elmélyítéséhez. Az ENSZ- tagság adta új lehetőségeink kihasználására és a megnöve­kedett feladatok végrehaj­tása érdekében állandó ENSZ dele­gációt küldtünk ki New York­ba és fokoztuk tevékenységün­ket az ENSZ különböző szer­veiben és más nemzetközi szervezetekben is. Befejezésül hangsúlyozta Hegedűs elvtárs. A kormány egész tevékeny­ségét a párt politikája vezeti, azok a célkitűzések, amelyeket a Központi Vezetőség július 18—21-i ülésének nagy jelen­tőségű határozatai tartalmaz­nak. Pártunk és kormányunk po­litikája igazi népi politika, amely teljes mértékben megfe­lel népünk érdekeinek és ha­zánk felemelkedését szolgálja. Ez a politika teszi lehetővé, hogy megbonthatatlan egység­ben a párt és a kormány köré tömörüljön minden magyar dolgozó, aki szereti hazáj­át, s felelősséget érez országunk jövőjéért. A párt és a kormány a dol­gozó nép egységére támasz­kodva, szoros szövetségben a szocialista tábor országainak népeivel meg tudja valósítani a maga elé tűzött célokat és soha nem látott erővel tudja kibontakoztatni dolgozó né­pünk alkotóképességét, kezde­ményezését a gazdaság és a kultúra felvirágoztatására, a szocialista Magyarország meg­teremtésére. (Hosszantartó, lel­kes taps.) Hegedűs András hosszantar­tó lelkes tapssal fogadott be­számolója után az elnök beje­lentette, hogy az országgyűlés ügyrendjének 20. szakasza alapján 12 képviselő 17 inter­pellációt nyújtott be. Az inter­pellációk elmondásának idő­pontjára az elnök később tesz javaslatot,­­ hogy a vezetés közelebb kerül­jön a végrehajtáshoz, a végre­hajtó szervek pedig a széles dolgozó tömegekkel egybeforr­va végezzék munkájukat. Ne­künk, országgyűlési képvise­lőknek is egy emberként kell munkánkat végeznünk a szo­cializmus építésének további sikeréért, a szocialista demok­rácia fejlesztéséért. (Taps.) Rchátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Bevezetőben arról a bizalom­ról beszélt, amellyel Pécs dol­gozói fogadják kormányunk célkitűzéseit és arról a lendü­letes munkakedvről, amellyel e célokat valóra váltják. El­mondotta, hogy a felszabadu­lás óta eltelt néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott a pécsi dolgozók élete. A továbbiakban a nagymér­vű fejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott. — Pécs dolgozói a nyugodt alkotó munkát tekintik életele­müknek — hangoztatt­a. Ezért értékelik oly nagyra, hogy kül­politikánk a nagy Szovjetunió vezette béketábor útján halad. Szóvá kell tennem azt is, hogy a magyar—jugoszláv viszony­ban beállott kedvező fordu­latot talán sehol sem értékelék olyan felszabadult jóérzéssel, mint éppen nálunk, Pécsett és Baranyában. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a jóviszony helyreállításának törekvései­ben magunk is kezdeményezők lehetünk. A kora tavasszal el­sőként fogadtuk a jugoszláv határon az eszéki városi népi bizottság küldötteit, akik a ma­gyaros vendégszeretetet rövide­sen hasonlóval viszonozták. Azóta is számos olyan gesztus történt, amely akalmas a régi sebek begyógyítására. Meggyő­ződésünk, hogy a jószomszéd­ság is a gyümölcsöző együtt­működés szolgálatával egyben egész népünk javát is előmoz­dítjuk. Nagy tapssal fogadott felszó­lalásának végén azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredmé­­nyesen szolgálják népünk bol­dogulásának, nagy ügyét. Hang­súlyozta, hogy a Miniszterta­nács elnökének beszámolójával egyetért, azt elfogadta. Ezután Földvári Rudolf or­szággyűlési képviselő követke­zett szólásra. Bevezetőjében arról szólt, hogy a Minisztertanács beszá­molója és az abban vázolt prog­ram megfelelt dolgozó népünki várakozásának. A beszámolót­­ — megítélésem szerint — a sze­rénység, nyíltság és őszinteség a határozottság és a józanság jellemzi. Nem értékelte túl ko­moly erőfeszítéseink gyümöl­cseit, de helyesen, nem is hall­gatott ezekről. Úgy cselekedett, ahogyan egy valóban népi kormánynak cselekednie kell. A Minisztertanács beszámo­lója határozottan, de józanul jelölte meg, hogy a kormány milyen további intézkedéseket akar tenni a Központi Vezető­ség júliusi határozatai alapján a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése és kibontakoz­tatása, a népjólét további eme­lése ,politikai, gazdasági és kul­turális fejlődésünk meggyorsí­tása érdekében. Helyesen és példamutatóan jár el a Minisztertanács akkor, amikor a dolgozó népünk által választott, népünk akaratát megtestesítő és képviselő or­szággyűlés elé terjeszti rendsze­resen — elbírálás és ellenőrzés céljából — a munkájáról szóló beszámolóját. Itt az ideje, hogy a tanácsok végrehajtó bi­zottságai is ilyen rendszeresen és következetesen számoljanak be tevékenységükről az őket megválasztó tanácsoknak, hogy kövessék ebben is a Miniszter­­tertanács példáját. Ezután a Minisztertanács ed­digi tevékenységének főbb hiá­nyosságairól szólt. A Borsod megyei idei tapasztalatok azt mutatják, de úgy tudom, ez országos probléma is, hogy épí­tőiparunk mai felkészültsége és helyzete nem jelent száz száza­lékos garanciát arra nézve, hogy építőiparunk a második ötéves terv beruházásaiból az előirányzott árért és a megha­tározott időre felépíti mindazt, amit országunk vár és követel tőle. Ez nemcsak az Építésügyi Minisztérium hibája. Tapasz­talataim szerint ebben szerenc­­játszanak a tervező és beruhá­zó szervezetünk és más minisz­tériumok komoly hibái is. Ezért — véleményem szerint — a Minisztertanácsnak lehe­tőleg rövid idő alatt meg kelle­ne teremteni minden feltételét annak, hogy építőiparunk az előírt időre és minőségben tel­jesítse a második ötéves terv­ben meghatározott feladatait, elsősorban a legfontosabb be­ruházási feladatait. A Minisztertanácsnak — Bor­sod megyei tapasztalataink sze­rint — behatóbban és gyorsab­ban kellene pozitív választ adni több olyan kérdésre, amelye­ket falusi választóink­ tesznek fel nekünk és rajtunk keresz­tül a Minisztertanácsnak is — folytatta — s több olyan kér­dést említett, amelyek a kis­­parasztságot érintik, s amelyek megoldására eddig nem történt intézkedés a kormány részéről. Úgy vélem, ebben sokat nyom a latban az, hogy a Mi­nisztertanács egyes tagjainak nincs elég személyes tapaszta­lata, élménye ilyen ügyekről, magyarán szólva, nem fordít elég gondot és időt a Minisz­tertanács saját határozatainak helyszíni ellenőrzésére, a lakos­sággal való kapcsolatainak kellő erősítésére. Az északi iparvidék lakossá­ga és képviselői azt várják és kérik a kormánytól, hogy a második ötéves tervben lénye­gesen javítson e vidék szociális, kulturális és kommunális hely­zetén. Felsőbb állami szerveink eddig inkább szavakban hang­súlyozták az északi iparvidék jelentős szerepét népgazdasá­gunkban, de tetteik már nem tükrözték ezt a szemléletet. Erre azért is nyomatékkal kell felhívnunk a Miniszterta­nács figyelmét — mert az Or­szágos Tervhivatal előzetes szá­mításai szerint — a második ötéves terv országos irányszá­mainak felosztásánál is háttér­be akarják szorítani, tapaszta­lataink szerint, az északi ipar­vidéket, elsősorban Borsod me­gyét — mondotta. Ezután így folytatta: nem kérünk mi lehe­tetlent a Minisztertanácstól, nem kérjük egyszerre minden orvoslását, csak az elmúlt évek­ben elkövetett hibák lehetősé­geinkhez mért kijavítását. Megyei tapasztalataink alap­ján — folytatta — a Miniszter­­tanácsnak a jövőben kevesebb, rövidebb és megfontoltabb ha­tározatokat kell hoznia. Java­soljuk, hogy a Minisztertanács ellenőrizze alaposan a mi­nisztériumok és az országos szervek munkáját, mert ezek is sok határozatot és rendeletet küldözgetnek még ma is. A jövőben ne engedje meg a Minisztertanács, hogy egyes mi­nisztériumok és országos szer­vek egyes rendeletei ellentét­ben álljanak a Minisztertanács és a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa határozataival, vagy meg­sértsék a helyi tanácsok hatás­körét. A Minisztertanács ne feled­kezzék meg a jövőben sem az állampolgári kötelességek telje­sítésének ellenőrzéséről, az ál­lami fegyelem szakadatlan erő­sítéséről. Ezt azért tartottam szükségesnek han­gsúlyozni, mert itt-ott hallani olyan han­gokat, hogy a szocialista de­mokratizmus kibontakoztatásá­nak korszakában nincs már szükség minderre, magyarán szólva, nincs szükség adófize­tésre és begyűjtésre, munkafe­gyelemre, állami fegyelemre, és így tovább, nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy szi­lárd, szocialista állami fegye­lem nélkül nem lehet szó szo­cialista demokráciáról sem. Bízom népi kormányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kormányunkban, hogy példát fog mutatni az ed­dig elkövetett hibák követke­zetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Miniszterta­nács beszámolójában tapasztal­ható határozottságból és őszinte önbírálatból is. A Miniszterta­nács beszámolóját helyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt el­fogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) Vég Béla elvtárs hozzászólása A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt. Az elmúlt időszakra jellemző — mondotta —, hogy az 1953- ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia tovább­fejlesztése kezdett kibontakoz­­ni Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány in­tézkedései eredményeként meg­nőtt a dolgozók aktivitása, erő­södött a szabad, alkotó vita, a meglévő hibákkal szembeni jo­gos bírálat és a kezdeménye­zés ezek kijavítására, hangsú­lyozva, hogy a dolgozó néptö­megek aktivitása, alkotó bírá­lata és segítő­készsége a hibák kijavítására a gyorsabb előre­haladás legfőbb biztosítéka, majd a Központi Vezetőség 1956 július 18—21-i ülésén el­fogadott határozatot méltatta. A határozat — mondotta — világos és biztos utat mutat, választ ad egy sor régen vita­tott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előt­tünk álló feladatokat. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyet­ért azzal, hogy vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő fel­adataira irányítjuk. A továbbiakban a Miniszter­­tanács beszámolója alapján, ah­hoz csatlakozva, gazdasági éle­tünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Az energiaellátás megjavítá­sával kapcsolatban hangsúlyoz­ta: A legmesszebbmenő taka­rékosság és az energiahordozók termelésének további növelése szükséges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tartalék készletek álljanak rendelkezés­re. Az anyagellátásról szólva hangoztatta: Tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kérdések közé tartozik, me­lyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfe­szítéseket kell tenni az anyag­ellátás megjavítására. Az anyagellátás megjavítását or­szágos üggyé kell tenni. A párt­­szervezeteknek, szakszerveze­teknek és az állami szerveze­teknek össze kell fogni és szer­vező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasá­gi intézkedések megtételével kell elősegíteniük az anyagellá­tás megjavítását. Fel kell hasz­nálni e cél elérésére a szocia­lista munkaversenyt is. A fel­adat nem könnyű, de biztos vagyok abban, ha a pari­­ti kor­mány, a szakszervezetek­ és a gazdasági szervek a dolgozókra támaszkodva hozzáfognak e fel­adat megoldásához, az első eredmények rövidesen meglesz­nek — mondotta. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a gazdasági fel­adatok megoldásához a leg­nagyobb szervező erőt a má­sodik ötéves terv jelenti. Eb­ből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő évek­ben is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányí­tó munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A mi terveink állami tervek, köte­lező erejű törvényt jelentenek. Ugyanakkor a tervezésnek a tömegek alkotó kezdeményezé­sére kell támaszkodni, amely fejlődésünk meggyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó népünk előt­t álló­­gazdasági feladatok sikeres megvalósí­tásának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen be­lül a gazdasági élet s a gaz­dasági vezetés demokratizálá­sát s ezen keresztül biztosít­suk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb megszervezése, s a dolgo­zók egyre növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb ki­elégítése megköveteli a már eddig megtett gazdasági intéz­kedéseken túl a még meglévő túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbölését. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek fel­színre hozása és a nép, a szo­cialista haza érdekében való felhasználása. Bátran kell tá­maszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni véleményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helye­sek, és többnyire helyesek-i­­tézkedni kell megvalósítás­­ukról. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének hatá­rozatai, a­ Minisztertanács el­hangzott beszámolója nagysze­rű távlatokat nyitnak dolgozó népünk előtt. Most mindany­­nyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határozatok végre­hajtására mozgósítsunk min­den erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban annyiszor, ere­jét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy szocialista hazánk építésében előttünk álló fel­adatokat mind sikeresebben oldjuk meg. Hegedűs András elvtárs ál­tal előterjesztett javaslatokat elfogadta. Kiss Imre országgyűlési kép­viselő a Veszprém me­gyei tanácsok munkájával, Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szólallt fel.­­ A Minisztertanács elnö­ke, Hegedűs András beszámo­lóját illetően két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokra­tizmus kérdése, a másik — ahogyan Hegedűs elvtárs kife­jezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézetel­térések ügye, — kezdte beszé­dét, majd így folytatta: — Döntő fontosságúnak tar­tom, s mint a cselekvés vezér­fonalát, csak helyeselni tudom azt az elvet, hogy ezután a ve­zetést nem az utasítások, di­rektívák, intern és egyéb ren­deletek tömkelege, hanem a főirányelvek alapos, meggon­dolt kidolgozása és az elmé­lyült, a korrekcióra menetköz­ben is kész ellenőrzés fogja je­lenteni, amivel mint következ­mény, az jár majd, hogy meg­nő az alsóbb szervek, elsősor­ban a helyi tanácsok feladata és jelentősége, illetőleg maguk a tanácsok is fontosabb kérdé­sekben nem a végrehajtó bi­zottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni.­­ Az első kérdés, amely ez­zel kapcsolatban az emberben felvetődik: vajon tanácsaink jelenlegi apparátusa, maguk a funkcionáriusok alkalmasak-e arra, hogy a vezetésnek ezt az újszerű, a jelenleginél sokkal több önállóságot, körültekin­tést, felelősséget és kimondot­tan bölcsességet igénylő mun­káját ellássák? Mint nézelődő, országot járó ember, azt mond­hatom erre: általában igen. Legutóbb jó három héten át egyetlen falu mindennapjaiba próbáltam­­betekinteni, s a ta­nácselnök gondjait bajait is igyekeztem magamévá tenni. Olyan érzésem támadt, hogy egy jól felkészült, kitűnő izom­zatú atlétával van dolgom, aki futni, rohanni, száguldani (Folytatás a 3. oldalon.) A kormány beszámolója az ország­gyűlés előtt A kormány egész tevékenységét a párt politikája vezeti Az­ országgyűlés­­keddi ülése ZALA 1956 augusztus 1.

Next