Új Zala - Zalai Hírlap, 1956. december (1. évfolyam, 23-28. szám - 1. évfolyam, 1-25. szám)
1956-12-01 / 23. szám
2. - Beszélgetés a pártról vgy elmúlt napok egyikén fj^egy falusi emberrel, egy oly^jjegyénileg dolgozó paraszttal beszélgettem, aki 1945- ben.jutott földhöz. A parasztság. J^lyzetéről s a jövőbeni kilátásairól folyt köztünk a szó. A. .l^zélgetés azzal kezdődött, hogy.^z a falusi ember megkérdezzet tőlem, mit hozhatnak az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok, s hogy mikor rész teljes,kifeljd és nyugalom az országban. Nem jósoltam, mert nem is jósolhattam. A tényekből és a jelenlegi helyzetből kiindulva csupán azt próbáltam elmondani,h hogy mi az, amiért valameijffijyiünknek egységesen ki kell «Rínia. ^pffátha így maradna a falu hel^j&te — mondta ő — mi nagyobb meg lennének elégedve. A-iSé^yűjtést eltörölték, megszőrjijették az erőszakos tszszé^elést, s talán az adóztatást' is igazságosabban végzik majd. Ennyi elég is a parasztra írt ahhoz, hogy legyen kedve gazdálkodni. Domidolkodott, majd rövid szünet'1 után így folytatta: — Petőre, még az is fontos, hogy a mezőgazdasági termékek ■ ára araffy*ban legyen az iparcikkek ára más.. Mert emlékszem ám én, arim az 1930-as években majd frém a tönk szélére juttatták10^'" parasztságot... Pedig aki^óP, nem is volt begyűjtés. Mivm pedig olyan szerencsétlen nép foltunk, amilyen talán nincs , több rajtunk kívül ezen ■ & földön. Egyszer a német.,-illásszor pedig az urak foshattak ki bennünket, de volt°n i y is, hogy egyszerre mrrKrfi kettő. Csak beszéltünk a függetlenségről, de nem tudtunk ^függetlenül élni. ff$s az elmúlt években? — kérdektem. —jEn, hagyja az elmúlt évekeP-r- legyintett bosszúsan. — Az elmúlt években is beCsaptakff °5)lennünket. Az újságok csalP^fet hajtogatták, hogy milyefi^rossz a dolguk más országok, ifjankásainak és parasztjafttök^'s ugyanakkor a mi életütíiítWDk rossz ... De azért el akferWást hitetni velünk, hogy náílfukbminden jó, hogy mi boldog&hi^lünk, s még a kutyánk se§äft¥ä ... Maga talán elhitte, hogy így van? ! A magas, barna, borostás arcú, értelmes tekintetű, 55 körüli ember kérdően nézett rám. — Aztán mondja csak, annak az új pártnak, az MSZMP-nek a falvakban is lesznek szervezetei? — Igen, lesznek — válaszoltam. — 47-ben én is tagja voltam az MKP-nek. Ötvenben aztán kizártak, mert megmondtam az igazat. Azt mondták, reakciós vagyok. Hát ez nem nevetséges? Hogyan legyen reakciós egy olyan ember, aki világ életében cseléd volt, s csak negyvenöt után lehetett volna a maga gazdája, ha megengedik ... Annyi volt az egész, hogy rájöttem: a párt a szép ígéreteit nem tartotta be, de annál könyörtelenebbül végrehajtatta a követeléseket. Úgy megnyergelte a parasztságot, hogy szinte belegörbült az ember... Azt hiszem, ebben maga is egyetért velem. Igen, egyetértettem vele. A Rákosi és Gerő klikk hosszú éveken át félrevezette a város és a falu népét. Az emberekbe mélyen berágta magát a bizalmatlanság, s éppen ezért igen nagy feladat hárul az MSZMP- re, hogy megszerezze a bizalmat. Sokat vár tőle a nép. Először is azt várja: bizonyítsa be, hogy valóban a munkásság, a parasztság, a dolgozó nép pártja. De mivel tudja ezt bebizonyítani? Semmi mással, csak azzal, hogy szemmel láthatóan, kézzel foghatóan a dolgozó nép érdekeiért harcol, s azon dolgozik, hogy a követelések mielőbb megvalósuljanak. Sok a követelés, s hogy ez teljesíthető legyen, meg kell teremteni a teljesítés feltételét, biztosítani kell a rendet, a nyugalmat, a munkát, a termelést. Elsősorban is oda kell hatnia a pártnak, hogy megteremtse azt az erőt, amelylyel a legfőbb feltételek megvalósíthatók lesznek. Ehhez azonban nem elegendő csupán annyi, hogy megalakult a párt intézőbizottsága. A cselekvéshez erős pártszervezetekre, s a dolgozók hatalmas tömegeire, mégpedig olyan tömegekre van szükség, amelyek bíznak a pártban. Beszélgetésünk során mindezt el is mondtam, s még azt is hozzátettem, hogy az MSZMP vezetői tudják, hogy a párt léte teljesen attól függ, hogy milyen mértékben szerzi meg a dolgozó nép bizalmát. Nem folytathattam, mert egy teherautó robogott el mellettünk, s ránk fröcskölte a lucskos, sáros havat. Letértünk az úttestről, s a gyalogjárdán igyekeztünk a tanácsház felé, minthogy épp oda igyekeztünk. — Nem mondom azt — kezdte útitársam rövid szünet után —, hogy nem alakulnak a pártnak falun is szervezetei, de most még nagyon óvatosak az emberek. Még azt sem akar-' ják elhinni, hogy nem kezdik-e meg újra a begyűjtést és az egyéb ,,parasztboldogító” intézkedéseket. Megnyugtattam, hogy ettől nem kell tartania a parasztságnak. Ekkor megkérdezte: — És a földet sem kell visszaadni az uraságnak? Láttam az arcán, hogy a föld féltése szólalt meg belőle, a cselédember, a zsellér szorongó érzése, a cselédsorsra való emlékezés kért választ. — Nem. A földet nem kell visszaadni — válaszoltam —. A munkásság nemcsak azért harcolt, hogy a begyűjtést eltöröljék, s az erőszakos tsz-szervezést megszüntessék, hanem azért, is, hogy azok, akiket az elmúlt időszak csak névlegesen tett a maguk gazdáivá, a valóságban is a maguk gazdái lehessenek ... Ezért harcol a párt is. A képmutatás, a félrevezetés ideje lejárt. A nép tetteket vár és azt az életet várja, amit hosszú évek óta csak ígérgettek neki. Az idős ember, akinek az** cán sűrű ráncokat véstek a felette elszállt nehéz évek, rámnézett, aztán azt mondta: — Adja Isten, hogy így legyen.. Ha ezt megcsinálja a párt, akkor le a kalappal előtte. 'fid e* Csütörtökön délelőtt —3 nad Zalaegerszegen '^'Yt'ért nyiLuiwmue ezen a délelőttön a zalaegerszegi Rákófei B utcai Faárubolt ajtaján, hoj*^ !Rozsnyói-mamának, az ezüstérínet nyert olimpiai verseispuffirk édesanyjának elmaradj*, jókívánságaikat. A kedves őszhajú asszony meghajíklva, fátyolos szemmel hallgatta végig a melbournei győzelemről érkezett friss híreket, s anyai szívének csorduló öröméhez alig-alig talált szavakat. — Isem is tudom elhinni... hát igaz lenne ...? Hát mégis sikerült...? — nézett könnyes szemével maga elé a kedves asszony, de kétkedésre nem maradt idő, mert az egyre-másra érkező ismerősök lelkendezése eloszlatta a boldog bizonytalásiság érzését. —7:október 21-én beszéltem a szófunnal utoljára — éledeztel?!'Rozsnyói mamában az emlékter”'-^ mielőtt a tatai táborba elutazott. Előző nap nyerte meg a Goffinnek elleni versenyét, de^tygm* volt zavartalan az öröme:a lábsérülésére panaszkodott, csehszlovákok elleni világcsúcs-javítás közben, még szeptember közepén szerzett. „Azért ne aggódj, anyukám, rendbejövök az olimpiáig ... ha az iakamton és az erőn múlik, akkor nem csalódtok bennem...” — Rőt/ vígasztalt búcsúzáskor, s mosolyogva bíztatott, hogy a díszemelvényről nem fog lemaradni. Én még megkérdeztem tőle)"‘Ub'(jy hányán állnak fel odá^WSanyi az ujjával mutatta^fibigy az első három .. . Több ölzog ------——minc mint egy hónapja már ennek, s igaza lett hát a fiamnak ... Elköszöntünk volna már, hogy helyet adjunk az újonnan érkezőknek, de Rozsnyói mama marasztalt még néhány pillanatig: — Megmutatom a levelet, melyet a Tatáról való útbaindulás napján küldött. Gyűrött, agyonolvasott levelet vett elő és abból idézte: „. . . Bizony az egy hónapos kiesést nagyon megéreztem a finn—magyaron. Ha nem jön ■ ez a bokafájdalom, kergethet■ nének ... nem lett volna senki ellenfél... Talán az olimpiáig rendbejövök, bízzanak bennem Anyukáék.” Nos, a bizakodásban nem volt hiány, s most a jó szereplés után örül nemcsak a Rozsnyói-család, hanem minden sportbarát, az egész város. A zalaegerszegi üzemek, iskolák ismerősök táviratban üdvözlik a XVI. olimpia egyik magyar hősét, a testnevelők a tornaórákon ismertetik a város szülöttének és egykori diákjának eddigi életútját. A zalaegerszegi főtéren pedig, ahol a Sporthíradó díszes szekrényében az olimpia kezde■ te óta díszeleg Rozsnyói Sándor fényképe, talán éppen most ■ egészítik ki az atlétika barátai eddigi eredményeinek listáját ■ egyetlen sorral: „.. .és a magyar sport dicsőségére ezüstérmet szerzett Mel-bourne-ben”. rádió mai műsorából izom Kossuth-rádió. 4.Sft röfrek. — 6.00-ig: reggeli zenés műsor. Közben 6.00: Falurádió. — 1.OOjíjyH^ek, közlemények, időjárás- 8.08: Vidéki népi zenekarok^szanak. — 9.00: A csodálatos gyfig^s. Mesejáték. — 10.00: Hírek. Lapií^enjje. Időjárásjelentés. — 10.20: Operágrészletek. — 12.00: Déli harfm Skín— 12°2: Hírek, sport, időjárásö ütés. — 12.15: Népszerű operezsk -latingrarészletek. — 17.00: Hírek. Időjárásjelentés. — 17.55: Olimpiai hírek. — 18.00: Riportműsor. — 19.00: Mi újság a nagyvilágban. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 19.30: Riportok, tudósítások. — 20.00: Hírek, sport, időjárásjelentés. — 20.10: A mennyetjárt ifjú. Zenés, verses, játék. — 21.30: Sporthíradó. — 21.45: Tánczene. Közben: 22.00: Hírek, időjárásjelentés. — 24.00: Hírek. ÚJ ZALA Az MSZMP Zala megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. Felelős kiadó: Varga Gyula. Szerkesztőség: Zalaegerszeg (Megyeháza földszint). Telefon: 178, 250, 130. Feszer után ügyelet a 90-es vonalon. Postafiók: 98. Fiókszerkesztőség: Nagykanizsa. Ady E. u 3. Telefon: 11—50. Postafiók: 74. Kiadóhivatal: Zalaegerszeg (Megyeháza földszint.) Telefon: 102. Terjesztik a Megyei Posta Hivatal Hírlaposztálya és a hírlap kézbesítő postahivatalok. Előfizetés postahivataloknál és kézbesítőknél. Készült a Zala megyei Nyomdavállalat zalaegerszegi üzemében. Zalaegerszeg, Tompa utca 1. Telefon: 90. Felelős: Szendrői Géza vállig ÚJ ZALA TTTTTTTTTtVTTTTTTTTTTTTTTTTTTV7' - ben értjük... A héten Szombathelyen ► jártunk. A trafikok nyitva ► tartanak, s cigaretta is van ► valamennyiben. Kossuth, ► Munkás, Terv kevesebb, de ► Harmónia, Mentha, Sellő, s még néhány cigarettaféleségiből sorbanállás nélkül lehet vásárolni. Náluuk, Zalaegerszegen a ► nap egy bizonyos órájában ► nyit ki néhány trafik, s akikor hosszas tülekedés után ► hozzájuthat az ember egy do► hoz Tulipánhoz, néha Terv► hez, Kossuthhoz is. ► Dohánygyáraink termelnek ► már. Miért nem gondoskodik az erre illetékes szerv a do£ hánycikkek utánpótlásáról? Most már megvettük az öszszes drága és büdös cigarettát £ a raktárból. Sokat, nagyon sokat. Hozzanak végre a jó E ból is. Abból nem árt meg E úgy a sok se a tüdőnek, se a E pénztárcának. Elvégre mind► kettő véges ... Apróhirdetések Apróhirdetések díja 10 szóig hétköznap 10 forint, vasárnap 20 forint. Minden további szó hétköznap 1 Ft, vasárnap 2 Ft KÓDLIT VEGYEN a készítőnél. Zalaegerszeg, Zrínyi út 18. Kocsisnál. GYORSABBAN FŐZ TARTÓS, SZÉP ALUMINIUM EDÉNYBEN. PRÓBÁLJA KI! KAPHATÓ MINDENÜTT! KÖZPONT! FŰTÉSHEZ KÉT KAZÁNFŰTŐT AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ A ZALAEGERSZEGI GÉPIPARI VÁLLALAT. 690 ÉRTESÍTJÜK MEGRENDELŐINKET, HOGY MÉRLEGJAVÍTÓ ÜZEMRÉSZÜNKET A VÖRÖS HADSEREG ÚTI TELEPRŐL A CSACSI ÚTI KÖZPONTUNKBA HELYEZTÜK ÁT. ZALAEGERSZEGI GÉPIPARI VÁLLALAT. 690 SÍREMLÉKEK gránitból, márványból és műkőből szép, tartós kivitelben. Blázovics János kőfaragó, Vasvár. . . Időjárás Várható időjárás szombaton estig. Erősen felhős idő, sok helyen eső, havas eső. Mérsékelt északi, északnyugati szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 0—plusz 3. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 3—6 fok között. 1956. december 1. "". . ." . rajul H Kirali Jepasi a első aranyérem: Urányi-Fábián kajak-kettős győzött Pajfji* László a döntőbe került A pénteki versenynap végre meghozta az első magyar győzelmet Melbourne-ben: az Urányi—Fábián kajak-kettős a német legénységgel vívott hatalmas küzdelem után elsőként haladt át a célon, s megszerezte Magyarország számára az első olimpiai aranyérmet. Kajakozóink és kenusaink a többi számban is jól szerepeltek, s mindegyikük az első három között végzett. Kenu egyes: (10,000 m) olimpiai bajnok: Leon Rottmar, (román) 56:41 perc, 2. Parti (magyar) 57:11 perc, 3. Buharin (szovjet) 57:14,5 perc, 4. Volner (csehszlovák) 57:47,5 perc, 5. Johannsen (német) 58:50,1 perc, 6. Wettersten (svéd) 59:24,7 perc. Kenu kettes: (10,000 m) olimpiai bajnok:Karine és Botov (Szovjetunió) 54:24 perc, 2. Dransart—Renaud (Franciaország) 54:48,6 perc, 3. Farkas—Hunits (Magyarország) 55:15,6 perc, 4. Drews—Soltau (Németország) 55:21,1 perc, 5. Dumitru—Ismailciuc (Románia) 55:51 perc, 6. Dunu—Hamstett (Dánia) 55:54,3 perc. A magyar pár az első-második helyre nem volt veszélyes, viszont a harmadik helyért annál nagyobb küzdelmet vívott a német, román és csehszlovák hajóval. Különösen a táv végén volt nagy a harc. VÍVÁS. A párbajtőr egyéni küzdelmeinek második fordulójába a csapatbajnokság döntőjében résztvett csapatok, tehát a magyar csapat tagjai is résztvettek. A négy csoport első négy helyezettje az elődöntőbe került. Közöttük van Sákovics József és Balthazár Lajos is. Rerrich Béla csoportjában ötödik lett és kiesett. A női tőrvívók lebonyolították a döntőt. A nyolc versenyző közül nagy meglepetésre az angol Sheen szerezte meg a bajnoki címét és a vele járó aranyérmet, miután holtversenyben állt hat győzelemmel és egy vereséggel a román Orbánnal. A döntő csörtét a fiatal angol vívónő nyerte meg 4:2 arányban és ezzel az első lett. Az olimpiai játékok történetében most fordult elő előízben, hogy Anglia a vívásban aranyérmet nyert. Az angol Sheen győzelme kimondottan meglepetés. Igaz, hogy már az előző fordulókban is nagyszerűen vívott. Kitűnően koncentrált és biztosan jutott a döntőbe. A vert mezőnyben olyan «nevek» szerepelnek, mint a francia Garibhe, aki bronzérmet szerzett,, a dán Lahrmann, az 1954 évi világbajnok és az osztrák Müller- Preis, aki huszonnégy éve tartozik a világ élvonalbeli vívónői közé. A női tőr egyéni, olimpiai bajnok: Gillian Sheen (angol) hat győzelemmel, egy vereséggel, 2. Orbán (román) hat győzelemmel, egy vereséggel, 3. Garibe (francia) öt győzelemmel, két vereséggel. ÖKÖLVÍVÁS. A nagyváltósúlyban Papp László legnagyobb ellenfelével, a lengyel Pietrzikowskival mérkőzött azelődöntőben, és ellene biztos pontozásos győzelmet aratott. Győzelmével Papp László bejutott a döntőbe. VÍZILABDA. A magyar vízilabda válogatott az angolok elleni 6:1-es győzelme után másik selejtezőbeli ellenfelét, az USA csapatát is biztosan, 6:2 arányban legyőzte, s ezzel csoportelsőként jutott tovább. A 3000 m-es akadályfutás drámai története A csütörtöki versenynap legizgalmasabb versenyszámának a háromezer méteres akadályfutás döntője ígérkezett. Az előfutamok kitűnő eredményei és szoros versenyei után mindenki nagy küzdelemre számított és kíváncsi volt, hogy a világcsúcstartó Rozsnyói megnyeri-e Magyarország számára az első olimpiai aranyérmet. A verseny magyar idő szerint reggel hét órakor kezdődött meg. Nyolc futó sorakozott fel az indítóhelynél. A rajt után az angol Disley, a norvég Larsen, és a szovjet Rzsiscsin állt az élre, de mindjobban a norvég futó vette kezébe a kezdeményezést. Két kör után 800 méternél Larsen 10—15 méteres előnyre tett szert az egy csoportba tömörült mezőnnyel szemben. Rozsnyói a második helyen futott, nyomában Rzsiscsinnel és ők ketten ebben a sorrendben vezették fel a mezőnyt Larsen közelébe. Az első három futó utáni sorrend a következő volt: Shirley, Disley (mindkettő angol), Jones (amerikai), Brasher (angol). A felzárkózás után Larsen és Rozsnyói vezetett, de egyiküknek sem volt komolyabb előnye. A táv felének megtétele után még mindig egy csoportban haladtak a futók és senki sem akarta átvenni a vezetést. Az első támadás a céltól körülbelül 700—800 méterre kezdődött meg. Rzsiscsin és Rozsnyói kísérelte meg a többiektől elfutni, de az akkor élre került Brasher és Larsen válaszolt a kihívásra. A négyes élcsoport- t tól frissé elmaradva Disley fu- I tott, Jones teljesen visszaesett. Csöngetéskor Rozsnyói és Brasher állt az élen, a kanyarban még a magyar futó vezetett, de az angol egyre jobban előretört, majd komoly előnyre szert téve futott a cél felé. Rozsnyói és Larsen a céltól körülbelül 200 méterig tudott lépést tartani vele. Elsőnek végül is Brasher futott be körülbelül 10—15 méteres előnnyel. Általános meglepetést keltett tehát, hogy nem sokkal utóbb megszólaltak a hangszórók és közölték, hogy a másodiknak befutó Rozsnyói győzött. Brasher neve egyáltalán nem szerepelt a hangszórón bemondott futók között. Később fény derült ennek az okára: az angol futót diszkvalifikálták, mert az utolsó körben meglökte egy csoportban futó ellenfeleit. Brasher diszkvalifikálásának hallatára az izgatott beszélgetés moraja hallatszott a hatalmas stadionban. Az atlétikai versenyek történetének ismerői szerint ez volt az első eset, hogy az olimpián valamely futószám győztesét diszkvalifikálták volna 1907 óta, amikor az olasz Pietri megnyerte ugyan a maratoni futást, de győzelmét érvénytelenítették, mert nem a saját erejéből jutott át a célon. Néhány perccel később közölték, hogy Brasher nevében az angol vezetők tiltakozást nyújtottak be és a csütörtöki Jnap atlétikai versenyszámainak lebonyolítása után összeült a zsűri. A zsűri összetétele a következő volt: Elnök: Exeter márki (angol), tagok: Pain (angol), Ferris (amerikai), Zauli (olasz), Kalanyin (szovjet), és Knenicky (csehszlovák). Brasher közvetlenül a verseny után újságírók előtt kijelentette, hogy a céltól viszszafelé számított negyedik akadálynál működő megbízott diszkvalifikálhatta, mert tudomása szerint egyetlen egy érdekelt versenyző — tehát sem Rozsnyói, sem Larsen — nem nyújtott be óvást. Brasher úgy emlékezett rá, hogy ennél az akadálynál Rozsnyói futott előtte. Larsen a verseny után azt mondotta, hogy azemlített akadály vételekor kis lökést érzett a vállán. Rozsnyói nevében az egyik magyar vezető — mint az AP közli — azt mondta, hogy a magyar futó nem emelt panaszt és nem tud olyan incidensről, ami alapján diszkvalifikálás válnék szükségessé. Tiltakozást nem mi, hanem a brittek tettek — fűzte hozzá. Jack Crump, az angol atlétacsapat vezetője közölte, hogy ő tiltakozott a zsűrinél. Brasher később ezeket mondotta: — A céltól számított negyedik akadálynál történt az eset. Rozsnyói, Larsen és én csaknem egyszerre ugrottunk. Én voltam a középen. — úgy értesültem, hogy az egyik versenybíró kérte diszkvalifikálásomat a többi versenyző akadályozása miatt. Az érdekelt atléta egyike sem lát okot a diszkvalifikálásra. Ezért nyújtottunk be mi tiltakozást — mondotta Brasher. ,, A zsűri a csütörtöki atlétikai versenyek lebonyolítása után össze is ült, majd úgyhatározott, hogy mégis az angol Brashert nyilvánítja a 3000 méteres akadályfutás olimpiai bajnokának. A nemzetközi atlétikai szövetség zsűrije megállapította, hogy Larsen és Brasher a verseny folyamán enyhén összeütközött egymással, de ebben nem volt semmi szándékosság. Mindkét atléta kijelentette, hogy az eset nem befolyásolta futását. A zsűri döntése tehát azt jelenti, hogy Rozsnyói az ezüstérmet, Larsen pedig a bronzérmet szerezte meg. Brasher győzelme — új olimpiai csúcseredménnyel — nagy meglepetésnek számít, mert nem sorolják a világ legkiválóbb akadályfutói közé. A tömzsi, szemüveges angol futóból a verseny mindent kivett, mert alig hogy átfutott a célon, lezuhant a fűre. A 3000 méteres akadályfutás végeredményét három órával a versenyszám megtartása után jelentették be és akkor tartották meg az ünnepélyes eredményhirdetést. Már csak egy maroknyi néző volt jelen a sötétbe öltözött stadionban. Az eredményhirdetés így hangzott: Háromezer méteres akadályfutás, olimpiai bajnok: Chris Barsher angol, 8:41,2 perc, új olimpiai csúcseredmény (a régit az amerikai Asheneister állította fel 1952-ben 8:45,4-el.) 2. Rozsnyói Sándor 8:43,6 p, 3. Larsen (norvég) 8:44,0 p, 4. Laufer (német) 8:44,4 p, 5. Rzsiscsin (szovjet) 8:44,6 p, 6. Disley (angol) 8:44,6 p.