Zalai Hírlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
t. ZALAI HÍRLAP Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség — Lelkes fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren — Dr. Münnich Ferenc és Kádár János beszéde Vasárnap visszaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség, amely részt vett a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon és pártközi tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel. A magyar kormány- és pártküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette. A vasárnap déli órákban a Ferihegyi repülőtér hatalmas betonpályáit, a teraszokat az örömteli várakozás légköre jellemezte. Ezrével jöttek el a kormány- és pártküldöttség üdvözlésére a budapesti üzemek, intézmények dolgozói, a repülőtér betonján felsorakozott a honvédség díszőrsége és a csepeliek zászlajával a budapesti munkásőrség díszezrede. A küldöttség fogadására megjelent Biszku Béla, Marosán György, Münnicch Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kossa István pénzügyminiszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Dobokati Frigyes dr. egészségügyi miniszter, Kiss Árpád,, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a fogadásnál V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint a követség tagjai, ott voltak a fogadásnál több budapesti képviselet vezetője. Pontosan 13 órakor szállt le a repülőtér kifutójára a pártés a kormányküldöttség két különrepülőgépe, Iljusin mintájú szovjet utasszállító gépek. A hatalmas tömeg lelkes tapsa közepette szálltak ki a repülőgépből a küldöttség tagjai, akiket elsőnek dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes vezetője üdvözöltek. Felhangzott a díszjel, tiszteletadást teljesítettek a honvédség és munkásőrség alakulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Révész Béla elléptek a felsorakozott alakulatok előtt és üdvözölték azokat. Felcsendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza. Majd megjelentek lelkes ünneplése közepette lépett a díszemelvényre Kádár János, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők szekfűcsokrokkal kedveskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvözölték a diplomáciai testület jelenlévő tagjait és a fogadásukra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet—magyar barátságot éltették a megjelentek, miközben dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és a kormányküldöttséget. Kedves elvtársak! Kedves Barátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel, várakozással figyelte a párt- és kormánydelegáció moszkvai útját. Az a fogadtatás, amelyben a világ leghatalmasabb országának vezetői és népe részesített benneteket, kifejezésre juttatta a Szovjetunió szocialista politikájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és a kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbecsülésén, egymás független államiságának tiszteletben tartásán alapszik. Ez a fogadtatás közvetlen, meleg baráti légkört teremtett, amelyben őszinte gyümölcsöző tárgyalásokat lehetett folytatni. Dolgozó népünk tisztában volt azzal, hogy ezeken a tárgyalásokon napirendre kerül az ellenforradalom ütötte sebeink gyógyításának kérdése. A Szovjetunió által eddig nyújtott óriási anyagi és erkölcsi segítség és további felemelkedésünk biztosításának problémája. A napirendre tűzött kérdések megoldása mellett e tárgyalásit célja is az volt, hogy még szorosabbra fűzzük, kimélyítsük országaink szövetségi és baráti jóviszonyát. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságainak elnöke, a küldöttség veze- tője mondott beszédet. Kedves elvtársak! — Küldöttségünk azt tapasztalta, hogy a szovjet kormány a Magyar Népköztársaság iránt igaz barátságot, gondjainkat megértő magatartást tanúsít, s államaink szocialista jellegű kapcsolatában az egyenjogúság, a függetlenség és a szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. A pártjaink közötti tárgyalásaink során a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspártviszonyában az eszmei, politikai egység, és egyetértés, a proletárinternacionalista testvéri kapcsolat érvényesült. A szovjet munkásokkal, kolhozparasztokkal, értelmiségi dolgozókkal, Moszkvában, Leningrádban, Szverdlovszkbam, Sztálingrádban, Kievben történt találkozásaink küldöttségünk minden egyes tagját szíve mélyéig meghatották. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem mindenütt amerre csak járt, érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figyelemmel, igaz baráti szeretettel és együttérzéssel kísérik a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság harcát, gondjait és sikereit. Nagy örömmel teszünk eleget, most hazaérkezésünk első percében a legkülönbözőbb foglalkozású szovjet dolgozó százszor és százféle formában hozzánk juttatott kérésének és megbízatásának is: a szovjet emberek forró, testvéri üdvözletüket küldik a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, nőknek, fiataloknak, egész népünknek. (Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert érjünk el a szocializmus építésében, népünk egészségében és boldogságában éljen és virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársaság! —Elmondhattuk, hogy párt- és kormányküldöttségünknek a Szovjetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar—szovjet barátságot. (Taps.) Kedves Elvtársak! Barátaink’ A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit önök a közzétett két egyezmény szövegében már ismerik. Küldöttségünknek meggyőződése szerint a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mértékben sikerrel jártak. A megállapodások két ország, a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erősítik. A magyar nép érdekeit jól szolgálják és problémáink megoldását igen kedvezően elősegítik. Teljes egyetértés van a magyar és szovjet kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága között, az összes megtárgyalt politikai kérdésben. — A szovjet elvtársak teljesen egyetértenek velünk abban az értékelésben, amelyet pártunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kialakított. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet szentelünk a pártélet lenini szabályainak betartására hogy a törvényesség a tömegekhez való viszony területén a múltban elkövetett hibák kiújulását mindenképpen megakadályozzák. — Teljes az összhang a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport áruló szerepének megítélésében — helyeslik harcunkat, a párt és a népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen folytatunk a párt forradalmi egységének, a népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért. (Taps.) — Nagyon jelentősek a gazdasági kérdésekben létrejött megállapodások. Az összesen 875 millió rubel értékű hosszúlejáratú hitel és segély, az egymilliárd forint értékű adósság elengedésével, műszaki és tudományos együttműködéssel nagy anyagi segítséget kaptunk a Szovjetuniótól, az ellenforradalom által népünknek okozott károk helyrehozatalához, népgazdaságunk fennáló nehézségeinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelentős mennyiségű különböző nyersanyagok szállítását biztosította számunkra. — Fontos megállapodások jöttek létre kulturális kapcsolataink továbbfejlesztésére és elmélyítésére is. — Kedves Elvtársak! Magyar Dolgozók! — Az a nagy erkölcsi, politikai elismerés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, amelyet a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodások keretében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket saját, itthoni feladatainkra. A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában sikereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helyesen felismert célok és meghatározott feladatok megvalósítása érdekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fogott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulajdonítható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirtokos uraitól örökölt, tönkretett és romokkal borított országból új hazát épített magának a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseket tett a szocialista fejlődés útján. Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi években a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, visszavette és megsemmisítéssel fenyegette az októberi, az imperialisták által szított és mozgatott ellenforradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére, és ha számba vesszük az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista országok testvéri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott feladatok érdekében tevékeny munkába kezdtek a bányász, munkás, paraszt és értelmiségi tömegek, aktív harcokkal alkotó munkájukkal segítették országunk fejlődését. Mit kell tehát most tennünk, kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben, a szocialista országok testvéri közösségének, saját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen? — Először és mindenekelőtt. Tovább erősítve államunk vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot. (Ütemes taps, éljen a párt.) A tömegek saját tapasztalata révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. A néptömegek cselekvő aktivitását, a szocialista demokráciát fejlesztve, erősítenünk kell a proletariátus diktatúráját a tömegek vonalán. — Másodszor: Fokoznunk kell a pártban, az államban, a munkásosztályban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdiktatúrát az osztályellenség elnyomására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szétszórt erőit és hatásosan meg kell védenünk népköztársaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Harmadszor: Állami és társadalmi szerveinknek, valamint a dolgozó tömegeknek igen komolyan kézbe kell venniük a gazdasági építés kérdéseinek megoldását, nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeket rejt magában népgazdaságunk további egészséges fejlődéséhez, az életszínvonal emelésének egyedül reális alapja megteremtésének. Ehhez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk, ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet helyettesíteni. Minden gyárban, bányában, a földeken, az alkotás és munka minden helyén, magunknak, a munkás, paraszt, értelmiségi tömegeknek kell kézbe venniük a termelés és a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonala állandó emelésével. Negyedszer: Amikor az imperialisták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés, alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internacionalista nevelése elengedhetetlen feltétele a párt erősödésének, a népköztársaság fejlődésének, békevédelmének, a magyar nép boldogulásának. Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a népek békéjét fenyegető, agresszív szándékú NATO, SEATO és hasonló imperialista katonai tömbök léteznek, mindaddig az önvédelem céljait szolgáló, minden csatlakozni szándékozó előtt nyitva álló varsói szerződésre szükség lesz (Taps.) és e szerződésnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen híve marad. (Taps.) — Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nemzeti függetlenségünket és népköztársaságunk határait segítik védelmezni a külső imperialista támadó szándékokkal szemben, s addig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz. (Taps: Ügy van! Hurrá, Szovjet barátság! Éljen a szovjet hadsereg!)• Kedves Elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünnepünktől, április 4-től. Most, 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket a hitlerifasizmus szörnyű elnyomása alól, hálával gondolunk a Szovjetunióra azért is, mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvédelmezte népünket az imperialista hódítók fenyegető igájától és attól, hogy újból háborús tűzfészekké változtassák a már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) — örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionalizmus szellemében testvéri kommunista- és munkáspártokkal, elsősorban legnagyobb forradalmi tapasztalatokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk feladatának tekinti párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pártunkat arra, hogy az összes testvérpárt gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejlesztése érdekében. Kedves Elvtársak! Barátaink! — A Szovjetunióban járva a testvéri fogadtatás forró légkörében gyakran mondottuk, a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünkben megerősödve térünk haza körükből. Erősítettek bennünket az itthonról kapott hírek is. Március 21 méltó megünneplése, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezésének megkezdése, a csepeli, a Köztársaság téri az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érkezett hírek is lelkesítettek bennünket. — Való igaz, kedves barátaim, hogy a magyar szocialista forradalom erőinek növekedése, a dolgozó tömegek fokozódó támogatása, a magyar— szovjet barátság erősödése, hazánk és népünk boldogabb jövőjének nemcsak biztató jelei, hanem reális barátot megörvendeztető, az ellenséget megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps) — Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! Kádár János nagy tapssal, lelkesedéssel fogadott beszéde után felcsendültek az Internacionálé hangjai. Majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dolgozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ünneplése közben szálltak a gépkocsijaikba, hogy elhagyják a repülőteret. (MTI) 8! 1957. április 2., kedd: Áron. A Nap kél 5 óra 22 perckor, nyugszik 18 óra 14 perckor. A Held kél 6 óra 01 perckor, nyugszik 20 óra 44 perckor. — Tegnap délután a fiatalok lelkes hangulatú gyűlésén alakították meg a KISZ szervezetet a Zalai Kőolajipari Vállalatnál. — A moszkvai művésztársadalom bensőséges ünnepségen emlékezett meg Hollósy Simon, a kiváló magyar festőművész születésének 100. évfordulójáról. A VOKSZ és a Képzőművészet Szövetség rendezésében megtartott estén, a szövetség székházában Szergej Geraszimov, a Szovjetunió népművésze és mások méltatták Hollósy művészeti hagyatékának nagy jelentőségét. — Vasárnapról hétfőre virradóra ismeretlen tettesek betörtek az andráshidai italboltba. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tettesek felderítésére. — A Szovjetunió koppenhágágai nagykövete pénteken átadta Hansen dán miniszterelnöknek Bulganyin levelét — jelenti a Reuter. — Tető alá került a basodvitenyédi újonnan épülő általános iskola. — A Szovjetunióba készül a országos hírű diósgyőri művészegyüttes. Tizenhárom népi táncot, népdalokat, s Kodály kórusműveket mutatnak majd be április közepén kezdődő háromhetes vendégszereplésük során. FIGYELEM! Mindennemű HIRDETÉSEKET Nagykanizsa város és környékéről felvesz a ZALA MEGYEI NYOMDAVÁLLALAT Nagykanizsa Szabadság tér 16. Mindennap reggel 8 órától délután 4 óráig. egkezdSikirtős asztalitenisz bajnokság : Bp. Kalapovár -Nagykanizsai VTE 11: 5 A Nagykanizsán játszott mérkőzés nem tükrözi híven a két férfi csapat közötti erőviszonyt. A küzdelem sokkal szorosabb volt. A fiatal kanizsai Horváth például egyetlen mérkőzést sem nyert, de valamenynyi játszmáját három szettben A két kanizsai női csapat összecsapásán több meglepetés született, a játékosok keresztbe verték egymást. Falcione legyőzte Fillért, de kikapott Ledincsuktól, akit viszont Matus vert meg. Kerekes győzött Mavesztette el, s ezek közül egyikben-másikban az eredmény más is lehetett volna. A győzelmeket Kovács 4, Csonka 3, Riegg 2 és Horváth, illetve Pulai 3 és Kiss 2 szerezték. Horváth és Joós az MTK- ből nem nyert mérkőzést, tus ellen. Az N. Hunyadi együtteséből Fillér 3, Ledincsák 3, Kerekes 3 és Novák szerzett győzelmet, az MTK pontjait Falcione 3, Matus 2 és Merk szerezték. Sólymos nem nyert mérkőzést. Nagykanizsai Hunyadi—Nagykanizsai VTE 10:6 Kalap-divat Hosszú évek után egyre több nő fején látni ma kalapot, a tenyérnyi nagyságútól kezdve, egészen a képen látható fürdőtál nagyságáig. Képpárosításunk a divattervezők ötlettárába nyúl: jobboldalt egy bennszülött nő gyümölcslét visz a fején. A tál megfordítva már az új divat szerinti kész kalap. ISO 7. április 2.