Zalai Hírlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

ZALAI HÍRLAP 1958. március 1. Fogadás Bukarestben a magyar párt■« és kormányküldöttség tiszteletére „Hz új élet mozgalom“ Indonéziában Bukarest (MTI) Keleti Fe­renc, a Magyar Népköztársaság bukaresti rendkívüli és megfha- tatmazott nagykövete csütörtö­köm este a bukaresti Hadsereg Házában fogadást adott a Ro­máin Népköztársaságban tar­tózkodó magyar párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. A rendkívül szívélyes, baráti lég­körben lefolyt fogadáson po- hánköszöntőt mondott Keleti Ferenc, a Magyar Népköztár­saság bukaresti meghatalma­zott és rendkívüli nagykövete, s Avram Bumadu, a Román Népköztársaság külü<wminisz- tare. Elutazott Bukarestből a magyar párt­éi kormányküldöttség Bukarest (MTI) Csütörtököm huszonnégy órakor elutazott Bukarestből a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a forradal­mi munkás-paraszt kormány küldöttsége. A késő éjszakad óra ellenéire a bukaresti dolgo­zók nagy tömege yvűlt össze a foaneasai pályaudvaron, hogy búcsút vegyen a vendégektől. A magyar párt- és kormány- küldöttség tagjainak búcsúzta­tására Gheorgiu-Dej és Chivu Stoica vezetésével a romén párt és állami élet számos vezetője megjelent a pályaudvaron. Ott voltak a Bukarestben akkredi­tált egyes diplomáciai képvise­letek vezetői, a Magyar Nép- köztársaság ma'-'vtkövetségének tagjai, a román és külföldi saj­tó képviselői. Aromán és a magyar himnusz hangjai közepette Kádár János Gheorghiu-Dej-zsel együtt ellépett a díszszázad előtt. Egy fiatalokból álló csoport virágot nvújtott át a magyar küldött­ség tagiainak. A vendégek bú­csút vettek a diplomáciai testü­let tagjaitól és a megjelent hi­vatalos személyiségektől. A magvar és a román állami és pártvezetök baráti kézszorítás­sal búcsúztak egymástól, Kádár János és Gheorghiu-Dej mele­gen összeölelkezett. A pálya- , udvaron összegyűlt lelkes tö­meg hosszasam éltette a magyar és a román nép örök barátsá­gát. A magyar párt- és kormány­küldöttséget Malnaseanu kül- ütgyminiszterheiyettes és Caius Frantescu, a k’üügymániszté- rium protokollosztályának ve- ^ zetője elkíséri a magyar—ro­mán határig. A magyar kül­döttséggel utazik Ion Popascu, a Román Népköztársaság buda­pesti nagykövete is. fi Time éleshangú vezércikkben támadja Eisenhowert London (MTI) A Time című amerikai hetilap, amely mindig rendíthetetlenül támogatta Ei- $emlhowert, nagy feltűnést kel­tő személyes élű vezércikkben támadja az elnököt. — A sajtót — írja súlyosan megdöbbentette-az a felfedezés, ho—- Eisenhower legutóbbi pi­henőjén még csak azt a látsza­tot sem i-yekezett megőrizni, hogy érintkezésben áll az ál- f amúgy ekkeL Az elnök most nem beteg, nincs is szabadsá­gon, mégsem dolgozik valami nagy buzgalommal. Napi be­osztása: reggeli, utána körülbe­lül egy órát dolgozik Hagerty sajtó titkárral, néha bekukkant hozzá személyi titkára, ha az — Egésznapos kulturális ér­tekezletet rendeznek március Í2-én a nagykanizsai Művelő­dési Házban. Az értekezletet a tártéi tanács művelődésügyi Osztálya szervezi, s meghívják a város összes üzemeinek, vál­lalatainak, társadalmi szerved­nek kulturális vezetőit. Az ér­tekezlet során a város kulturá­lis életének problémáit és táv­lati terveit fogják megvitatni. elnöknek diktálni valója van, egyszesr-kétszer telefonon be­szél a Fehér Ház személyzeté­vel, azután jön az ebéd, utána alvás, majd bridzs, vacsora, is­mét bridzs, végül lefekvés. Ez a feltűnő nemtörődömség rej­télyes és megdöbbentő .Beteg­ségéből felépült, de munkabí­rása és ellenállóképessége csök­kent. Nagyon kevés részt vesz a politika kialakításálnak kezdő szakaszaiban. Például a bel* üigymún'isztérium már elkészí­tette a gazdasági válság enyhí­tését célzó kö zmuaika tervet, de Eiscmhowarnek még tudomása sincs róla. Az NDK-ból kivonuló szovjet egységek búcsúztatása Fürstenwalde (TASZSZ). Az Odera-Frankfurt körzeti Fürs- tenwaldeban csütörtökön ün­nepélyesen búcsúztatták azokat a szovjet gépesített alegysége­ket, amelyeket a szovjet kor­mány döntése értelmében visz- szavommak a Szovjetunió terüle­tére, majd ott a hadsereg lét­számcsökkentése keretében fel­oszlatnak. Fürstenwalde főterén nagy tömeg gyűlt össze a szovjet csapatok búcsúztatására. Meg­jelent G. Grüneberg, az NSZEP Központi Bizottságá­nak titkára, H. Bejamin igaz- ságügyminászter, a német nép­hadsereg küldöttsége, a Német­országban állomásozó berlini szovjet csapatok parancsnoksá­gának és a Szovjetunió berlini nagykövetségének képviselői, katonai attasék, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más nyugati országok katonai hatóságainak képviselői A gyűlésen G. Grüneberg bú­csúztatta a szovjet csapatokat. Kölcsönös köszöntések után a város főutcám a pályaudvar felé haladó szovjet csapatokat a lakosság mindenütt meleg ünneplésben részesítette. (MTI) Az 1957-es esztendő a fordu­lat éveként kerül majd bele In­donézia történetébe — mondta Szukarno elnök az ország füg­getlenségének 12. évfordulóján elhangzott beszédében. Az 1957-es év a szumatrai ka­tonai parancsnokok lázadásá­val, a Masjumi-párthoz tartozó miniszterek és Háttá alelnök lemondásával kezdődött. A konzervatív erűk »kommunista' veszély« ürügyével meg akarták változtatni az ország fejlődésé­nek irányát. Nyugaton sokan a fiatal köztársaság bukását jó­solták, s az esztendő mégis a nemzeti erők szimbolikus egye­sülésével végződött. E siker an­nak a kemény és kitartó harc­nak eredményé, amelyet az or­szág haladó erői, de különösen Szukarno elnök vívott. »Az a demokrácia, amelyet immár 11 esztendeje követünk — mondta Szukarno elnök —, importált és nem indonéz de- I mokrácia, s nincs is összhang-, ban az indonéz szellemmel... j Ami jó lehet Európa népei szá­mára, nem megfelelő a Szabany | és Merauka között élő népnek». Indonézia — hangoztatta ké­sőbb az elnök — a nyugati de­mokrácia rendszere alatt nem erősödött, élete nem lett bizton­ságosabb, sőt nagy mértékben meggyengült az állam, és az importált demokrácia anarchiá­vá fajult. Az ellenzékiség fogalma alatt kötelező kormány­ellenes támadásokat értet­tek, a kormány megdön­tését és a hata’om megka- par ntását. Mindez zsák­utcába vezette az ország fejlődését. Ezért Szukarno elnök a múlt év február 20-án tartott beszé­dében kifejtette az úgynevezett «vezetett demokrácia» elveit. A nép minden erejét összponto­sítani kell az ország építésére, hogy kiküszöböljék a nehézsé­geket és megoldják a problé­mákat. A szóbanforgó elvek alapján meg kell alakítani a «kölcsönös segítség», vagy »Go- deng-Rojong» kormányát az in­donézek hagyományos együtt­működésének példájára. Ebbe a kormányba megfelelő szavazat- aránnyal bevonnák minden po­litikai párt képviselőit. Ezen kí­vül nemzeti tanácsot alakíta­nának tanácsadói jogkörrel, amelyben minden tartomány. 1 minden nemzetiség, társadalmi csoport, valamint vallási, poli- I tikai és társadalmi szervezet képviseltetné magát. Így szól az elnök javaslata. Minthogy a Masjumi-párt el­vetette a «vezetett demokrácia» elveit és lehetetlenné tette azok valónaváltásáit, Szukarno elnök maga alakított kormányt I elismert szakértőkből, nagyob- ■ bára tekintélyes pártonkívüli személyiségekből. Az új kor­mány programja előirányozza Szukarno eszméinek megvaló­sítását, nemzeti tanács alakítá­sát és a nemzeti egység megte­remtését. Az új kormány kifejezetten hazafias programja megnehe­zítette az ellenzéki pártok szá- I mára, hogy szembehelyezkedje- J nek programjával. így' került sor augusztusban a nemzeti ta­nács megalakítására, szeptem- | bőrben pedig általános nemze- | ti értekezletet tartottak, ame- j lyen egyformán fellépett Szu- I kamo elnök és Háttá volt al­elnöki is. | Szukamo elnök a »vezetett I demokrácia« elveinek kihirde- ] tésével felszólította a nemzetet, hogy térjen vissza az »1954. évi augusztusi forradalom szelle­méhez» és sorakozzék fel az «új 1 élet mozgalmához». Ez a mozgalom céljául tűz­te ki az indonéz nép szelle­mi átlakaulásáérí, a fel­fogások, a munka- és élet- körülmények megváltozta­tásáért vívott küzdelmet. A mozgalomnak harcot kell in­dítania az írástudatlanság le­küzdésére, az egészségügy és a ! közművelődés fejlesztésére, de j ugyanakkor segédkezet kell nyújtania az államigazgatás in­tézkedéseinek végrehajtásában. Egyszóval tömöríteni kell a nemzet minden erejét, tekintet nélkül pártbeli hovatartozására és mozgósítani kell ezeket az erőket az ország építésére, A múlt év szeptemberében tartott nemzeti értekezlet több olyan határozatot hozott, amely többé-kevésbé a szóbanforgó el­vek megvalósítása mellett fog­lal állást. Az értekezleten bi­zottságokat is alakítottak a ha­tározatok végrehajtásának elő­mozdítására. Alakult egy bizottság — amelynek Szukarno elnök és Háttá volt alelnök is tagja — a hadseregben kialakult állapo­tok rendezésére. Több olyan ha­tározatot hoztak, amelyek az or­szág helyzetének rendezését irá­nyozzák elő, nevezetesen a gaz­dasági helyzet megjavítását, a helyesebb jövedelemelosztást tartományonként, az idegen tőke és a külkereskedelem fo­kozottabb ellenőrzését. Egy má­sik határozat indítványozza a kormány székhelyének esetle­ges elhelyezését Dj akartából. A nemzeti értekezlet határo­zatai most lényegében a kor­mány programját jelentik, még­hozzá hosszúlejáratú progra­mot, mert átfogó és mélyreható válto­zásokat irányoztak elő In­donézia társadalmi, gazda­sági és politikai életében. A szóbanforgó intézkedé­sek közül néhányat a kor­mány máris igyekszik végrehajtani. Ezeík az eredmények még na­gyobb jelentőségűek, ha tekin­tetbe vesszük az ország jelen­legi helyzetét. Beruházások szempontjából Indonézia még mindig utolsó helyen áll Ázsiá­ban. Az állami költségvetésnek mintegy 85 százaléka csupán a közigazgatás és a hadsereg fenntartására iránytű. Az ide­gen, de különösen a holland I tőke még mindig fontos pozí- ! ciókat tölt be és búsás profitot visz ki az országból. Szukarno elnök eszméi és a kormány tettei nagy erőfeszíté­seket jelentenek a gyökeres I változások végrehajtására In­donéziában. Várható időjárás szombaton estig: felhős idő, sokfelé eső, havaseső, havazás, élénik, időn­ként erős észak-északkeleti szél. A Dunántúlon helyenként hó­fúvás. A hőmérséklet alig vál­tozik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz egy—mínusz négy fok körött, északnyugaton mínusz négy fok alatt. Legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton plusz egy —mínusz kettő fok körött. (41) Guszev kiengedte az Övét. — Jól van, no. Elhamvadtak! Mit gondol, mihez fogjunk holnap ? — Réggel megkeressük Tuszkubot a tüköi- telefonon, és tárgyalásba bocsátkozunk vele a kölcsönös engedményekről . . . — Maga itt már egy álló órája össze-vissza beszél — vágott közbe Guszev —. Hát majd megmondom én, mit csináljon holnap: közli a Marssal, hogy a hatalom a munkások kezébe ment át." Követeljen feltétel nélküli engedel­mességet. Én pedig összeszedek néhány talpra­esett legényt, felkerekedek a flottával, egye­nest a Sarokra, és elfoglalom az elektromág­neses állomásokat. Haladéktalanul táviratozok a Földre, Moszkvába, hogy minél hamarabb küldjenek erősítést. Egy félév alatt elkészítik a gépeket, a repülés meg csak... Guszev megtántorodott és lehuppant az asztalra. A ház rengett. A boltívek sötétjéből stukkódíszítések hullottak le. A földön fekvő Mars-lakók talpraugrottak, körülnéztek. Aztán egy másik, még erősebb robbanás rázta meg a házat. Csörömpöltek a betört ablaküvegek Kitárultak az ajtók. Mély, dübörgő lárma töl­tötte be a termet A térről kiáltozás, lövöldö­zés hallatszott. Az ajtóhoz tódult Mars-lakók visszahőköl­tek, hátrább húzódtak. Bejött Lösz, Arcát alig lehetett fölismerni: tekintete sötét volt, be­esett szeméből furcsa fény lövelt. A Mars-lakók elhúzódták tőle, leguggoltak, Lösz fehér haja égnek állt. — A várost bekerítették — mondta Lösz harsányan és keményen. — Hajók tüze tölti be az eget, Tuszkub felrobbantja a munkásnegye­deket. Ellentámadás Amint Lösz és Gór lament az épület lép­csőjére, az oszlopok alá, újabb robbanás hal­latszott. A város északi részén kék legyezőként nyíltak szét a lángok. Jól lehetett látni a föl­szálló füstöt és pernyét. Szélvihar kavarodott a robbanás nyomán. Vörös fény festette meg az égboltot. A felkelő csapatokkal telezsúfolt csillag- alakú téren egyetlen kiáltás sem hallatszott. A Mars-lakók némán nézték a vörös vissz­fényt. Porrá vált lakhelyük, családjuk. A feke­te füsttel együtt reményeik is elszálltak. Guszev, miután rövid megbeszélést folyta­tott Losszal és Gorral, parancsot adott, hogy készítsék elő a harcra a flottát. Valamennyi repülőhajó a fegyverraktárban volt. A téren csak öt ilyen hatalmas szitakötő állt. Guszev felderítésre küldte őket. A hajók felszálltak. Szárnyukon megcsillant a tűz visszfénye. A fegyverraktárból jelentették, hogy meg­kapták a parancsot és a harcosok már beszáll­nak a hajókba Múlt az idő. Az égen vibrált a vörös fény. Baljós csend ereszkedett a város­ra. Guszev percenként küldött egy Mars-lakót a tükörtelefonhoz, hogy sürgesse a beszállást Ö maga hatalmas árnyként futott végig á té­ren, oszlopokba rendezte a szétzilált csoporto­kat. Odaszaladt a lépcsőhöz, vicsorgott, baju­sza fölmeredt. — Mondja meg azoknak ott a fegyverrak- tárban (itt egy Górnak érthetetlen kifejezés következett): fürgébben mozogjanak... Gór a telefonhoz ment. Végre megjött a jelentés, hogy a beszállás befejeződött, a ha­jók indulnak. Csakugyan a város fölött, ala­csonyan, a vörös derengésben szitakötők le­begtek. Guszev szétterpesztette lábát, felszegte fejét, és jólesően nézte a darvakként felfejlő­dött hajókat. Ekkor hangzott föl a harmadik, minden eddiginél erősebb robbanás. Kékes tűzfüggöny vágta el a hajók útját. A hajók feljebb röppentek, majd bukfencezve eltűntek. Helyükön gomolygó füst és pernye szállt fel Az oszlopok közt megjelent Gór. Nyakát behúzta a válla közé. Arca remegett, száját tá­togatta. Amikor a robbanás zaja elcsitult, meg­szólalt: — Felrobbantották a fegyverraktárt. A flotta megsemmisült. Guszev szárazon köhintett, bajuszát rágta. Lösz egy oszlophoz támaszkodva nézte a vörös derengést. Gór lábujjhegyen Lösz üveges sze­me magasságáig ágaskodott. — Nem irigylem azt, aki ma élve marad, Lösz nem felelt. Guszev makacsul rázta fejét és kiment a térre. Onnan hallatszottak parancsszavai. És a Marslakók oszlopokba fej­lődve, egymásután indultak el az utcák mé- iyébe, s barikádokra. Guszev nyeregbe pattant, szárnyas árnya a tér felett szállt, onnan kiabálta. — Szaporán, szaporán, ti anyámasszony katonái! A tér kiürült. A tűzvész szétterült fénye a túlsó oldalról közeledő szitakötőket vi­lágított meg. Az egyik hullám a másik után bukkant föl a láthatár szélén és úszott a vá­ros fölött. Tuszkub hajói voltak. — Meneküljön, Ég Fia, maga még meg­menekülhet — mondta Gór. Lösz vállat vont. A hajók közeledtek, lej­jebb szálltak. A sötét utcákból tűzgömbök pattantak elébük. A felkelők lőtték tűzgépeik­kel a hjokat. A szárnyas gályák alakzata fel­bomlott, körözve szálltak a tér fölött, az ut­cák és a házak fölött. Szakadatlanul tüzeltek, a lövések lángjai meg-megvilágították fedélze­tükéi Az egyik gálya felbukfencezett, lezu­hant és szárnyának roncsával fönnakadt a há­zak közt. Sok gép leszállt a tér sarkain, ezüst­kabátos katonák ugráltak ki belőlük. A kato­nák az utcákba futottak. Lövöldözés kezdődött az ablakokból, a sarkokról. Kövek repültek. Egyre több hajó repült be, a téren szüntelenül bíborszínű árnyak suhantak át. Lösz látta, amint a közelben, az egyik ház lépcsős teraszán felbukkan Guszev vállas alakja, öl-hat hajó azonnal feléje fordult. Gu­szev jókora követ ragadott föl és legközelebbi gályára hajította. A következő pillanatban fé­nyes szárnyak takarták el mindenfelől. Lösz ekkor a téren át odarohant. Valóság­gal úgy repült, mintha álmában repült volna. Feje fölött légcsavarok bömböltek ropogva, a hajók a lövések fényében meg-megcsillanva keringtek. Lösz összeszorította fogát, szeme minden apróságot észrevett. Néhány ugrással kiért a térről és a sarok­ház teraszán újra megpillantotta Guszevet. Mindenfelől valósággal ellepték a Mars-lakók, ő csak forgott, mint a medve, lerázta és ök­lével csépelte őket. Az egyiket leszakította a tarkáról, a levegőbe hajította, aztán magával vonszolva a belekapaszkodó katonákat, elin­dult. Elvágódott. Lösz harsányan felkiáltott. A fal kiszögel- lésedbe kapaszkodva, felmászott a teraszra. Az ordítozó, dulakodó tömegből újra felbukkant Guszev feje. Szája fölhasadt, szeme kimeredt. Néhány katona belekapaszkodott Loszba. Un­dorodva lökte el őket, a forgolódó tömeghez rohant és saéthajigálta a katonákat. Ügy re­pültek az utóéra, mint a kutyakölykök. A te­rasz kiürült. Guszev erőlködött, hogy feltápász- kodjék. Feje imfoolygott. Lösz karjába vette, a nyitott ajtón egy vörös fénnyel megvilágított, alacsony szobába ugrott be vele, s ott letette a szőnyegre. (Folytatjuk.) 2.

Next

/
Thumbnails
Contents