Zalai Hírlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1938. már­cius 1. SALAI HÍRLAP Tapasztalatok az első üzemi tanácsülésekről Zala megyében a már megvá­lasztott 24 üzemi tanács közül február 16-ig 8 üzemi tanács tartotta alakuló vagy rendes ülését. Volt, ah­ol kétszer is tar­tottak ülést, mint például a nagykanizsai Finommechanikai Vállalatnál,­ a zalaegerszegi Asztalosipari Vállalatnál, stb. Az üzemi tanácsüléseken a ta­nácstagok 95—100 százalékban megjelentek. A nagykanizsai Üveggyárban 21 tanácstagból 18 volt jelen, 3 igazoltan távol. A Nagy lengyel­ Kőolajipari Vál­lalatnál 36 tagból 30 megjelent, 6 igazoltan távol volt. Az üzemi tanácsülések napi­rendjei a népgazdaság, illetve az üzem előtt álló legfontosabb feladatokból állanak. Kivétel nélkül minden üzemi tanács megtárgyalta jogaikat, köteles­ségeiket, hatáskörüket és az 1958. évi terveket. Legtöbb üzemben megvitatták már az 1957. évi nyereségrészesedés el­osztásának irányelveit. Ezenkí­vül különböző fontos kérdések­ről is beszéltek, így a nagykani­zsai Szeszipari Vállalat rendkí­vüli tanácsülésen a létszám le­építésével kapcsolatban hozott döntést Az Üveggyár a szociá­lis problémáit vitatta meg. Több üzemi tanács előre kiadta a na­pirendet a tanácstagoknak, mely igen aktív, hozzáértő vitát váltott ki, így volt ez a zalaegerszegi Kő­olajipari Vállalatnál is. Más üzemekben a napirendet szó­ban adták elő az illetékes szak­emberek. A vitákban az üzemi tanácstagok élénken részt vet­tek és sok értékes javaslatot tettek. A nagykanizsai Sörgyár­ban a tanácstagok 50—70 szá­zaléka vett részt a vitában, ugyanígy a Zalaegerszegi Kő­olajipari Vállalatnál, a Nagy­lengyel­ Kőolajipari Vállalat­nál, a nagykanizsai Szeszipari Vállalatnál. Más üzemekben már kevésbé kapcsolódtak be a tanácstagok, mindössze 25—30 százalékuk vett részt a vitákon. Az aktív vitának, a felkészü­lésnek tulajdonítjuk főképpen, hogy a tanácsüléseken hozott határozatok konkrét, jó megol­dást adnak a jelentkező problé­máikra. Ezen a téren a nagyka­nizsai Sörgyár emelkedik ki. Ott ugyanis elhatározták, hogy a tervhez viszonyítva az I. ne­gyedévben a 26 főnyi leépítést nem­­ hajtják végre. Ehelyett vállalták az üzemi tanácsta­gok, hogy az I. negyedévi tervet 10 000 hektoliter sörrel túlteljesítik és így nem kell senkit elbocsá­tani. Ez azért is előny, mert az elbocsátottakat a II. félévben vissza kellene venni, de mivel egy részük másutt helyezkedne el, az új munkaerők betanítása kiesést jelentene Ugyanitt az üzemi tanácsta­gok határozatlag vállalták, hogy minden tanácstag saját üzemrészét szocialista megere­­­zésre veszi át, a társadalmi tu­lajdon védelmét pedig bizto­sítja. Vállalták továbbá, hogy a Sörgyár szociális helyiségeit és kultúrtermét márciusra hasz­nálhatóvá teszik. Ugyanakkor a felsőbb­ szervekhez fordulnak megfelelő pénzösszegért a szo­ciális és kultúrotthon egyes építési munkálatainak befeje­zéseihez. A nagykanizsai Finommecha­nikai Vállalat és az Üveggyár üzemi tanácsülésén elhatároz­ták, hogy a tanácstagok köz­­gazdasági ismerete érdekében előadásokat tartanak a tervről, az önköltségről, stb. Megítélésünk szerint a nyere­ségrészesedés irányelveit az üzemi tanácsülések komoly mérlegeléssel igen jól alakítot­ták ki, úgy, hogy a nyereségré­szesedések kifizetése ösztönző hatással lesz az 1958. évi terv­re, a törzsgárda kialakítására, a munkafegyelemre, a társadal­mi tulajdon megvédésére, stb. Ennek jó visszhangját elsősor­ban a munkások között hallani. Igen figyelemre méltó határo­zatok születtek a többi üzemek tanácsülésein is. Az eredmé­nyek mellett azonban az ülése­ken bizonyos határozatlanságot is észleltünk. A fő probléma: „hogyan tovább“ az üzemi tanácsok gyakorlatában. Sok tanácstag még nem ismeri­­ az üzemi tanács hatáskörét, hogy miben van döntési, véle­ményezési és ellenőrző joga. Az üzemi tanácsülések mód­szereiben van már néhány fi­gyelemre méltó jelenség. He­lyesnek tartjuk a nagykanizsai Üveggyár és a zalaegerszegi Kő­olajipari Vállalat kezdeménye­zését, hogy minden tanácstag megkapja az üzemi tanácsok működéséről szóló határozatot, és a tanácsülés határozatát ter­melési értekezleten szóban is is­mertetik a dolgozókkal. A ta­nácsülések levezetését több üze­mi bizottsági elnök igen jól végzi, így például a nagykani­zsai Sörgyár, a zalaegerszegi Kőolajipari Vállalat vb-elnökei­­ úgy oldották meg ezt a felada-­­­tot, hogy erősítették az igazga­­­­tók egyszemélyi felelős vezeté­sét, a döntési jogot ellenben —­ például a nyereségrészesedés el­osztásában — demokratikus alapokra helyezték. A nagyka­nizsai Sörgyár vb-elnöke már gyengébben vezette a tanács­ülést, nem volt eléggé felké­szülve, úgyszintén a bázakerety­­tyei elnök sem. Az sem volt he­lyes, hogy a nagykanizsai Fi­nommechanikai Vállalat üzemi tanácsa négy napirendi pontot tárgyalt. Emiatt az ülés igen hosszúra nyúlo­tt, és fárasztó volt. Több üzemi tanácsülés el­határozta — így például a nagy-, kanizsai Sörgyár üzemi tanácsa , hogy a két tanácsülés között jelentkező feladatok és a ha­tározatok végrehajtása érdeké­ben az üzemi bizottságok mel­lett működő bizottságokat — bérbizottságot, munkásellátási bizottságot — kiegészítik az üzemi tanács tagjaival, hogy azok segítséget tudjanak nyúj­tani. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti szervek­re, a területi és az üzemi bi­zottságokra jó hatással van az üzemi tanácsok megválasztásá­nak megtisztelő kötelessége, a pártirányítás me­gváltozott módszere. A párt irányításával önállóan­ bonyolították le az üzemi tanács választásokat és az üzemi tanács üléseket. Van kellő ambíció és felelősségérzet a szakszervezeti aktivistákban, és az eddigi üzemi tanács vá­lasztások jó tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a szakszervezetek Zala megyében alkalmasak az üzemi tanácsok megválasztá­sára, munkájuk irányítására. Három százalékkal csökkentjük a tégla önköltségét A Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés dol­gozói, csatlakozva a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak fel­hívásához, az abban foglaltakat teljes egészében magukévá teszik. Elítéljük azokat, akik a nép vagyonát fosztogatják, vagy a gondjukra bízott értékeket bitangolják. Ezzel sok esetben tudatosan, vagy akár tudatlanul is gátolják és hátráltatják a szocializmus építését és dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Nem lehet számunkra közömbös az sem, hogy a gyártott termékek megóvásáról miként gondoskodunk. Az anyaggal való helyes és takarékos bánásmóddal nagyban hozzá tudunk járulni az önköltség csökkentéséhez. Itt elsősorban a tégla­gyári égető munkásokra hárul a nagy feladat, hogy gazdasá­gos égetéssel a lehető legkevesebb szénfelhasználással jó mi­nőségű téglát égetve, jelentős anyagmegtakarítást érjenek el Azért említjük a szénfelhasználást, mert összes anyagkölt­ségünknek mintegy hatvan százalékát a szén teszi ki. Helyes lenne, ha az égetők részére szakember vezetésével tanfolyam indulna — mint korábban is volt —, mert sok új égető van, aki még nincs tisztában a helyes és gazdaságos égetéssel. Minden egyes dolgozónk járjon nyitott szemmel, és ha a legkisebb pazarlást, hanyagságot, gondatlanságot észleli a nép­­gazdasági vagyon kezelése terén, legyen az anyag, pénz vagy­ a gépezet, szigorúan vonja felelősségre a gondatlan, hanyag em­­bert.­­ 1957 évi jó eredményünket nemcsak tartani akarjuk, ha­­­nem tovább növelni. Ezért vállaljuk, hogy a téglánál 3, a­­­másznál 10, a többi cikkeknél — 1957-hez viszonyítva — átlag 1 fában 5 százalékos önköltségcsökkentést érünk el ] A Zalaegerszegi Bánya- és Építőanyagipari BS dolgozói • Félmilliós tervtúlteljesítés A Zalaegerszegi Autóközleke­dési Vállalat 1957-es évi tervét teljesítette Bár az ellenforra­dalom a gépkocsik állapotában súlyos rombolást okozott, a sze­mélykocsik, teherautók és autó­buszok kihasználása mégis jobb volt, mint a korábbi eszten­dőkben bármikor. Dicséretes munkát végeztek a vállalat kar­bantartó részlegeinek dolgozói Éven át biztosították a gépko­csipark üzemképességét. A lelki­smeretesen, szaksze­rűen karbantartott gépkocsik 501 ezer forint összegű tervtúl­teljesítést eredményeztek a vál­lalatnak. E teljesítményben 3 vállalat szerelőinek, gépkocsi-vezetőinek, kísérőinek stb. jó munkája, szorgalma, hozzáérté­se tükröződik. Nagy Tibor, Csörnyi Ferenc, Mihalecz Ist­ván, Borsos István, Bencze Jó­zsef, Horváth Gyula, Tóth La­jos és Rejnegh­ Gyul­a szakmun­kásokat éven át a leg­jobb dol­gozók sorában tartják számon a zalaegerszegi AKÖV-nél A szerelőmunkások szorgal­mas munkája mellett a gépko­csivezetők voltak a jó tervtelje­­sítés főrészesei. A tehergépko­csi-vezetők sorából Szőke Ala­jost, Szíva Károlyt, Szakony Gyulát, Bakonyi Ferencet, Be­ne Lajost és Bartha Ferencet illeti elsősorban dicséret. A vál­lalat 1957. évi legjobb autóbusz vezetője Horváth Géza, legjobb taxisa pedig Horváth József volt. Bár a vállalatnál — tekintve, hogy közlekedési üzem, s nincs nyereségrészesedés — az éves jó munkának megvan a jutal­­ma Néhány napja megfelelő igazgatói alapot kapott az AKÖV, melyből a legjobb dol­gozókat jutalmazhatja. Ez az összeg a számottevő jutalma­zások mellett a munkások mű­­velődési és kulturális igényei­nek fokozott kielégítését is szolgálja. A vállalat üzemi bi­zottsága elhatározta, hogy töb­bek között televíziós készülék­kel bővíti 1958-ban a klubhe­lyiség felszerelését. A nyári üdülési gondok enyhítésére Hé­vízen és Harkányfürdőn üdülőt bérelnek, ahol a dolgozók két­hetes nyári pihenését biztosít­ják. Az említettek mellett több ezer forintot fordítanak 3 vál­lalat futóklubjának korszerűsí­tésére. Fényt a falunak - kérik a bázakerettyeiek Húszegynéhány év­vel ezelőtt az alig 15— 20 házból álló falu tel­jesen el volt zárva a külvilágtól. Az őszi esők feneketlen sár­tengerré változtatták a környéket, s amíg a böjti szél fel nem szá­rította az utakat, ad­dig teljesen megköze­líthetetlen volt Báza­­kerettye. Az azóta eltelt esz­tendők változást hoz­tak a falu életébe. A háború eltüntetett né­hány házat, az öreg temető is megtelt, s újat kellett létesíteni, a falut átszelő kis pa­tak partján a hajdani fűzbokrok fákká nőt­tek, és egy új gene­ráció lépett az elhal­tak helyére — a falu ezalatt megmaradt fa­lunak. A felszabadulás után felépült néhány lakó­ház és a tanácsház. Új postahivatalt, műutat kapott a község és közvetlen közelében egy hatalmas iparte­lep létesült. A falu la­kói csaknem vala­mennyien a vállalat­nál dolgoznak, de a nagy mezei munkák idején még visszahúz­za őket a föld. A vil­lanyt már évekkel ez­előtt bevezették a fa­luba, de az utcai vilá­gításról megfeledkez­tek. Hányszor kérték már azóta — de a vá­lasz mindig elutasító volt. Az az egy-két égő, amely az alig 20 5­ méter hosszú közvilá­gítást szolgálná, nem nagy összeg, de még ennyire sem telik. Az elmúlt évi köz­ségfejlesztési alapot fölemésztette a járda- és a hídépítés. Ebben az évben is csak a sa­ját erejükre számít­hatnak a falu fejlesz­tése terén. A józan gondolkodású lakók m­ár eleget tettek álla­mi kötelezettségük­nek — sajnos, sokkal többen vannak, akik igyekszenek kibújni alóla. Bár sokan köve­telik a közvilágítást, az utak rendbehozá­sát, a patak medré­nek szabályozását, a járda­építés befejezé­sét, de arról megfe­ledkeznek, hogy ezek­hez egyénileg is hoz­zájáruljanak. A sok kérés közül a legfontosabb a közvi­lágítás. Ha a községi tanács e kérésüknek helyt ad, remélni mere­jük, a község vala­mennyi dolgozója be­látja, hogy semmiből nem lehet valamit lét­rehozni és a többi megoldandó problé­mák társadalmi ala­pon való megoldásá­hoz valamennyien se­gítséget nyújtanak majd. 8. Bemutatjuk az első magyar gyártmányú magánjáró olajkútkezelő berendezést Olajmezőink és termelésünk bővülésével növekedett a tere­­­melő berendezések szükséglete. Az olajtermelés egyik jelentős­­és fontos eszközében, a kútke­­zelőgépekben arány mutatko­zott. A Kőolajipari Igazgatóság ezért a nagykanizsai Gépgyár­nak egy gyorsan, könnyen moz­­gó, magánjáró kútkezelő be­­berendezés konstruálására adott megrendelést. Mészáros Kálmán elvá­rs, a Gépgyár főmérnöke rövid egy hónap alatt — 1956 szeptembe­rében — elkészítette a terve­ket egy lánctalpas, magánjáró kútkezelő berendezés gyártásá­­­ra.­­ A terv gyakorlati kivitelét azonban elodázta az ellenforra­dalom és így csupán 1957. első felében tudták elkészíteni a be­rendezés prototípusát A »Mészáros-féle» — a to­vábbiakban az egyszerűség ked­véért nevezzük így — berende­zést a szakemberek általában kétkedve fogadták. «Gyönge lesz a jármű», «Nem bírja majd a nehéz terepviszo­nyokat, a súlyt, stb.» — hang­zottak a különböző vélemények. Szemre a »Mészáros-féle« be­rendezés valóban gyengécské­nek tűnik, a hatalmas amerikai, német és szovjet gumikerekű magánjáró berendezések mel­lett. De nem így a valóságban, a gyakorlatban. A »Mészáros-féle« berende­zést Bázakerettyén próbálták ki és a gép a várakozáson felül bebizonyította szerkesztője iga­zát. A külföldi gyártmányú be­rendezésekhez képest rekord idő alatt végzi el a kútkezelési feladatokat. Sokkal gyorsabban végzi a termelőeső ki- és be­építését, a mélyszivattyú-ruda­­zat ki- és beépítését, stb., mint bármely más, eddig használt berendezés. Nagy előnye még az is, hogy lánctalpával bár­milyen terepviszonyok között fürgén és biztonságosan tud mozogni. A bázakerettyei szakemberek elégedettek a »Mészáros-féle« berendezéssel minden szem­pontból és most javaslatuk alapján rövidesen többet is gyártanak belőle a nagykanizsai Gépgyár­ban. Alábbi képeinken bemu­tat­­­juk a »Mészáros-féle« lánco­t talpas­, magánjáró kútkezelő be­rendezést működés közben. A magán járó berend­ezés uta­zó állásban. A gép közlekedési sebessége maximálisan 39,5 ki­­lométer/óra. A berendezésnek 120 lóerős Csepel-Diesel motor­ja van, amely tökéletesen meg­felel a követelményeknek. A berendezés minden alkatrésze hazai gyártmány. Eddig még nem gyártottunk magánjáró berendezést egyetlen alkalom­mal sem, s a régi, nem magán­járó hazai gyártmányú berende­zések kezelése, szállítása, kútra­­állítása bonyolult, nehézkes volt. A kútkezelő torony felállítá­sát maga a jármű motorja vég­zi, alapgázra állítás mellett egy beépített emelőberendezés se­gítségével. A berendezés egyik előnye — többek között — a régiekkel szemben az is, hogy a kezelő­­személy nem a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve végzi a torony felállítá­sát és a kútkezelést, hanem a járműben, a vezetőüléssel ellen­tétes irányban épített torony­kezelő fülkéből, kényelmesen, könnyen kezelhető szerkezetek­kel irányítja a berendezés mun­káját. A torony magassága 18 mé­ter. Maximális emelőképessége 21 tonna, kanalazásnál 5 ton­na. A »Mészáros-féle« beren­dezés éjjel is akadálytalanul tud dolgozni, mert nagy fény­erősségű reflektorokkal van fel­szerelve, amelyek a kutat és a torony tetején lévő koronacsi­gát megvilágítják. Ez tehát az első hazai gyárt­mányú magánjáró kútkezelő berendezés, amely most már rö­videsen többedre ágával indul munkára a zalai olajmezőkön. (Szöveg: Tímár. Fotó: Sörbei)

Next