Zalai Hírlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
1938. március 1. SALAI HÍRLAP Tapasztalatok az első üzemi tanácsülésekről Zala megyében a már megválasztott 24 üzemi tanács közül február 16-ig 8 üzemi tanács tartotta alakuló vagy rendes ülését. Volt, ahol kétszer is tartottak ülést, mint például a nagykanizsai Finommechanikai Vállalatnál, a zalaegerszegi Asztalosipari Vállalatnál, stb. Az üzemi tanácsüléseken a tanácstagok 95—100 százalékban megjelentek. A nagykanizsai Üveggyárban 21 tanácstagból 18 volt jelen, 3 igazoltan távol. A Nagy lengyel Kőolajipari Vállalatnál 36 tagból 30 megjelent, 6 igazoltan távol volt. Az üzemi tanácsülések napirendjei a népgazdaság, illetve az üzem előtt álló legfontosabb feladatokból állanak. Kivétel nélkül minden üzemi tanács megtárgyalta jogaikat, kötelességeiket, hatáskörüket és az 1958. évi terveket. Legtöbb üzemben megvitatták már az 1957. évi nyereségrészesedés elosztásának irányelveit. Ezenkívül különböző fontos kérdésekről is beszéltek, így a nagykanizsai Szeszipari Vállalat rendkívüli tanácsülésen a létszám leépítésével kapcsolatban hozott döntést Az Üveggyár a szociális problémáit vitatta meg. Több üzemi tanács előre kiadta a napirendet a tanácstagoknak, mely igen aktív, hozzáértő vitát váltott ki, így volt ez a zalaegerszegi Kőolajipari Vállalatnál is. Más üzemekben a napirendet szóban adták elő az illetékes szakemberek. A vitákban az üzemi tanácstagok élénken részt vettek és sok értékes javaslatot tettek. A nagykanizsai Sörgyárban a tanácstagok 50—70 százaléka vett részt a vitában, ugyanígy a Zalaegerszegi Kőolajipari Vállalatnál, a Nagylengyel Kőolajipari Vállalatnál, a nagykanizsai Szeszipari Vállalatnál. Más üzemekben már kevésbé kapcsolódtak be a tanácstagok, mindössze 25—30 százalékuk vett részt a vitákon. Az aktív vitának, a felkészülésnek tulajdonítjuk főképpen, hogy a tanácsüléseken hozott határozatok konkrét, jó megoldást adnak a jelentkező problémáikra. Ezen a téren a nagykanizsai Sörgyár emelkedik ki. Ott ugyanis elhatározták, hogy a tervhez viszonyítva az I. negyedévben a 26 főnyi leépítést nem hajtják végre. Ehelyett vállalták az üzemi tanácstagok, hogy az I. negyedévi tervet 10 000 hektoliter sörrel túlteljesítik és így nem kell senkit elbocsátani. Ez azért is előny, mert az elbocsátottakat a II. félévben vissza kellene venni, de mivel egy részük másutt helyezkedne el, az új munkaerők betanítása kiesést jelentene Ugyanitt az üzemi tanácstagok határozatlag vállalták, hogy minden tanácstag saját üzemrészét szocialista megerezésre veszi át, a társadalmi tulajdon védelmét pedig biztosítja. Vállalták továbbá, hogy a Sörgyár szociális helyiségeit és kultúrtermét márciusra használhatóvá teszik. Ugyanakkor a felsőbb szervekhez fordulnak megfelelő pénzösszegért a szociális és kultúrotthon egyes építési munkálatainak befejezéseihez. A nagykanizsai Finommechanikai Vállalat és az Üveggyár üzemi tanácsülésén elhatározták, hogy a tanácstagok közgazdasági ismerete érdekében előadásokat tartanak a tervről, az önköltségről, stb. Megítélésünk szerint a nyereségrészesedés irányelveit az üzemi tanácsülések komoly mérlegeléssel igen jól alakították ki, úgy, hogy a nyereségrészesedések kifizetése ösztönző hatással lesz az 1958. évi tervre, a törzsgárda kialakítására, a munkafegyelemre, a társadalmi tulajdon megvédésére, stb. Ennek jó visszhangját elsősorban a munkások között hallani. Igen figyelemre méltó határozatok születtek a többi üzemek tanácsülésein is. Az eredmények mellett azonban az üléseken bizonyos határozatlanságot is észleltünk. A fő probléma: „hogyan tovább“ az üzemi tanácsok gyakorlatában. Sok tanácstag még nem ismeri az üzemi tanács hatáskörét, hogy miben van döntési, véleményezési és ellenőrző joga. Az üzemi tanácsülések módszereiben van már néhány figyelemre méltó jelenség. Helyesnek tartjuk a nagykanizsai Üveggyár és a zalaegerszegi Kőolajipari Vállalat kezdeményezését, hogy minden tanácstag megkapja az üzemi tanácsok működéséről szóló határozatot, és a tanácsülés határozatát termelési értekezleten szóban is ismertetik a dolgozókkal. A tanácsülések levezetését több üzemi bizottsági elnök igen jól végzi, így például a nagykanizsai Sörgyár, a zalaegerszegi Kőolajipari Vállalat vb-elnökei úgy oldották meg ezt a felada-tot, hogy erősítették az igazgatók egyszemélyi felelős vezetését, a döntési jogot ellenben — például a nyereségrészesedés elosztásában — demokratikus alapokra helyezték. A nagykanizsai Sörgyár vb-elnöke már gyengébben vezette a tanácsülést, nem volt eléggé felkészülve, úgyszintén a bázakeretytyei elnök sem. Az sem volt helyes, hogy a nagykanizsai Finommechanikai Vállalat üzemi tanácsa négy napirendi pontot tárgyalt. Emiatt az ülés igen hosszúra nyúlott, és fárasztó volt. Több üzemi tanácsülés elhatározta — így például a nagy-, kanizsai Sörgyár üzemi tanácsa , hogy a két tanácsülés között jelentkező feladatok és a határozatok végrehajtása érdekében az üzemi bizottságok mellett működő bizottságokat — bérbizottságot, munkásellátási bizottságot — kiegészítik az üzemi tanács tagjaival, hogy azok segítséget tudjanak nyújtani. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti szervekre, a területi és az üzemi bizottságokra jó hatással van az üzemi tanácsok megválasztásának megtisztelő kötelessége, a pártirányítás megváltozott módszere. A párt irányításával önállóan bonyolították le az üzemi tanács választásokat és az üzemi tanács üléseket. Van kellő ambíció és felelősségérzet a szakszervezeti aktivistákban, és az eddigi üzemi tanács választások jó tapasztalatai bizonyítják, hogy a szakszervezetek Zala megyében alkalmasak az üzemi tanácsok megválasztására, munkájuk irányítására. Három százalékkal csökkentjük a tégla önköltségét A Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés dolgozói, csatlakozva a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak felhívásához, az abban foglaltakat teljes egészében magukévá teszik. Elítéljük azokat, akik a nép vagyonát fosztogatják, vagy a gondjukra bízott értékeket bitangolják. Ezzel sok esetben tudatosan, vagy akár tudatlanul is gátolják és hátráltatják a szocializmus építését és dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Nem lehet számunkra közömbös az sem, hogy a gyártott termékek megóvásáról miként gondoskodunk. Az anyaggal való helyes és takarékos bánásmóddal nagyban hozzá tudunk járulni az önköltség csökkentéséhez. Itt elsősorban a téglagyári égető munkásokra hárul a nagy feladat, hogy gazdaságos égetéssel a lehető legkevesebb szénfelhasználással jó minőségű téglát égetve, jelentős anyagmegtakarítást érjenek el Azért említjük a szénfelhasználást, mert összes anyagköltségünknek mintegy hatvan százalékát a szén teszi ki. Helyes lenne, ha az égetők részére szakember vezetésével tanfolyam indulna — mint korábban is volt —, mert sok új égető van, aki még nincs tisztában a helyes és gazdaságos égetéssel. Minden egyes dolgozónk járjon nyitott szemmel, és ha a legkisebb pazarlást, hanyagságot, gondatlanságot észleli a népgazdasági vagyon kezelése terén, legyen az anyag, pénz vagy a gépezet, szigorúan vonja felelősségre a gondatlan, hanyag embert. 1957 évi jó eredményünket nemcsak tartani akarjuk, hanem tovább növelni. Ezért vállaljuk, hogy a téglánál 3, amásznál 10, a többi cikkeknél — 1957-hez viszonyítva — átlag 1 fában 5 százalékos önköltségcsökkentést érünk el ] A Zalaegerszegi Bánya- és Építőanyagipari BS dolgozói • Félmilliós tervtúlteljesítés A Zalaegerszegi Autóközlekedési Vállalat 1957-es évi tervét teljesítette Bár az ellenforradalom a gépkocsik állapotában súlyos rombolást okozott, a személykocsik, teherautók és autóbuszok kihasználása mégis jobb volt, mint a korábbi esztendőkben bármikor. Dicséretes munkát végeztek a vállalat karbantartó részlegeinek dolgozói Éven át biztosították a gépkocsipark üzemképességét. A lelkismeretesen, szakszerűen karbantartott gépkocsik 501 ezer forint összegű tervtúlteljesítést eredményeztek a vállalatnak. E teljesítményben 3 vállalat szerelőinek, gépkocsi-vezetőinek, kísérőinek stb. jó munkája, szorgalma, hozzáértése tükröződik. Nagy Tibor, Csörnyi Ferenc, Mihalecz István, Borsos István, Bencze József, Horváth Gyula, Tóth Lajos és Rejnegh Gyula szakmunkásokat éven át a legjobb dolgozók sorában tartják számon a zalaegerszegi AKÖV-nél A szerelőmunkások szorgalmas munkája mellett a gépkocsivezetők voltak a jó tervteljesítés főrészesei. A tehergépkocsi-vezetők sorából Szőke Alajost, Szíva Károlyt, Szakony Gyulát, Bakonyi Ferencet, Bene Lajost és Bartha Ferencet illeti elsősorban dicséret. A vállalat 1957. évi legjobb autóbusz vezetője Horváth Géza, legjobb taxisa pedig Horváth József volt. Bár a vállalatnál — tekintve, hogy közlekedési üzem, s nincs nyereségrészesedés — az éves jó munkának megvan a jutalma Néhány napja megfelelő igazgatói alapot kapott az AKÖV, melyből a legjobb dolgozókat jutalmazhatja. Ez az összeg a számottevő jutalmazások mellett a munkások művelődési és kulturális igényeinek fokozott kielégítését is szolgálja. A vállalat üzemi bizottsága elhatározta, hogy többek között televíziós készülékkel bővíti 1958-ban a klubhelyiség felszerelését. A nyári üdülési gondok enyhítésére Hévízen és Harkányfürdőn üdülőt bérelnek, ahol a dolgozók kéthetes nyári pihenését biztosítják. Az említettek mellett több ezer forintot fordítanak 3 vállalat futóklubjának korszerűsítésére. Fényt a falunak - kérik a bázakerettyeiek Húszegynéhány évvel ezelőtt az alig 15— 20 házból álló falu teljesen el volt zárva a külvilágtól. Az őszi esők feneketlen sártengerré változtatták a környéket, s amíg a böjti szél fel nem szárította az utakat, addig teljesen megközelíthetetlen volt Bázakerettye. Az azóta eltelt esztendők változást hoztak a falu életébe. A háború eltüntetett néhány házat, az öreg temető is megtelt, s újat kellett létesíteni, a falut átszelő kis patak partján a hajdani fűzbokrok fákká nőttek, és egy új generáció lépett az elhaltak helyére — a falu ezalatt megmaradt falunak. A felszabadulás után felépült néhány lakóház és a tanácsház. Új postahivatalt, műutat kapott a község és közvetlen közelében egy hatalmas ipartelep létesült. A falu lakói csaknem valamennyien a vállalatnál dolgoznak, de a nagy mezei munkák idején még visszahúzza őket a föld. A villanyt már évekkel ezelőtt bevezették a faluba, de az utcai világításról megfeledkeztek. Hányszor kérték már azóta — de a válasz mindig elutasító volt. Az az egy-két égő, amely az alig 20 5 méter hosszú közvilágítást szolgálná, nem nagy összeg, de még ennyire sem telik. Az elmúlt évi községfejlesztési alapot fölemésztette a járda- és a hídépítés. Ebben az évben is csak a saját erejükre számíthatnak a falu fejlesztése terén. A józan gondolkodású lakók már eleget tettek állami kötelezettségüknek — sajnos, sokkal többen vannak, akik igyekszenek kibújni alóla. Bár sokan követelik a közvilágítást, az utak rendbehozását, a patak medrének szabályozását, a járdaépítés befejezését, de arról megfeledkeznek, hogy ezekhez egyénileg is hozzájáruljanak. A sok kérés közül a legfontosabb a közvilágítás. Ha a községi tanács e kérésüknek helyt ad, remélni merejük, a község valamennyi dolgozója belátja, hogy semmiből nem lehet valamit létrehozni és a többi megoldandó problémák társadalmi alapon való megoldásához valamennyien segítséget nyújtanak majd. 8. Bemutatjuk az első magyar gyártmányú magánjáró olajkútkezelő berendezést Olajmezőink és termelésünk bővülésével növekedett a teremelő berendezések szükséglete. Az olajtermelés egyik jelentősés fontos eszközében, a kútkezelőgépekben arány mutatkozott. A Kőolajipari Igazgatóság ezért a nagykanizsai Gépgyárnak egy gyorsan, könnyen mozgó, magánjáró kútkezelő beberendezés konstruálására adott megrendelést. Mészáros Kálmán elvárs, a Gépgyár főmérnöke rövid egy hónap alatt — 1956 szeptemberében — elkészítette a terveket egy lánctalpas, magánjáró kútkezelő berendezés gyártására. A terv gyakorlati kivitelét azonban elodázta az ellenforradalom és így csupán 1957. első felében tudták elkészíteni a berendezés prototípusát A »Mészáros-féle» — a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük így — berendezést a szakemberek általában kétkedve fogadták. «Gyönge lesz a jármű», «Nem bírja majd a nehéz terepviszonyokat, a súlyt, stb.» — hangzottak a különböző vélemények. Szemre a »Mészáros-féle« berendezés valóban gyengécskének tűnik, a hatalmas amerikai, német és szovjet gumikerekű magánjáró berendezések mellett. De nem így a valóságban, a gyakorlatban. A »Mészáros-féle« berendezést Bázakerettyén próbálták ki és a gép a várakozáson felül bebizonyította szerkesztője igazát. A külföldi gyártmányú berendezésekhez képest rekord idő alatt végzi el a kútkezelési feladatokat. Sokkal gyorsabban végzi a termelőeső ki- és beépítését, a mélyszivattyú-rudazat ki- és beépítését, stb., mint bármely más, eddig használt berendezés. Nagy előnye még az is, hogy lánctalpával bármilyen terepviszonyok között fürgén és biztonságosan tud mozogni. A bázakerettyei szakemberek elégedettek a »Mészáros-féle« berendezéssel minden szempontból és most javaslatuk alapján rövidesen többet is gyártanak belőle a nagykanizsai Gépgyárban. Alábbi képeinken bemutatjuk a »Mészáros-féle« láncot talpas, magánjáró kútkezelő berendezést működés közben. A magán járó berendezés utazó állásban. A gép közlekedési sebessége maximálisan 39,5 kilométer/óra. A berendezésnek 120 lóerős Csepel-Diesel motorja van, amely tökéletesen megfelel a követelményeknek. A berendezés minden alkatrésze hazai gyártmány. Eddig még nem gyártottunk magánjáró berendezést egyetlen alkalommal sem, s a régi, nem magánjáró hazai gyártmányú berendezések kezelése, szállítása, kútraállítása bonyolult, nehézkes volt. A kútkezelő torony felállítását maga a jármű motorja végzi, alapgázra állítás mellett egy beépített emelőberendezés segítségével. A berendezés egyik előnye — többek között — a régiekkel szemben az is, hogy a kezelőszemély nem a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve végzi a torony felállítását és a kútkezelést, hanem a járműben, a vezetőüléssel ellentétes irányban épített toronykezelő fülkéből, kényelmesen, könnyen kezelhető szerkezetekkel irányítja a berendezés munkáját. A torony magassága 18 méter. Maximális emelőképessége 21 tonna, kanalazásnál 5 tonna. A »Mészáros-féle« berendezés éjjel is akadálytalanul tud dolgozni, mert nagy fényerősségű reflektorokkal van felszerelve, amelyek a kutat és a torony tetején lévő koronacsigát megvilágítják. Ez tehát az első hazai gyártmányú magánjáró kútkezelő berendezés, amely most már rövidesen többedre ágával indul munkára a zalai olajmezőkön. (Szöveg: Tímár. Fotó: Sörbei)