Zalai Hírlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

(57) . Jack Peterson már több, mint­­ négy éve magányosan vívta em­berfeletti harcát az integrátor megszületéséért Állandó mun­kára senki sem alkalmazta, mert valahányszor grandiózus terveiről beszélt, elmebetegnek tartották. Néhányszor börtönbe is zárták tengő-lengő életmód­ja miatt, de aztán kiengedték. És az­­őrült kliense, alighogy szabad hajlékhoz és élethez jutott, újra a kísérleteibe mé­lyed­t. Peterson már több mint négy éve mindent megtagadott ma­gától, utolsó centjeit is papírra és rajzeszközökre költötte, egy percet sem vesztett el hiába, és olyan gondosa­n számolt, meg rajzolt, mintha kiállításra készülne. A vázlatokat egyik ismerőse szánalmas kamrács­kájában őrizte Brooklyn leg­szegényebb zsákutcájában. Nemrég helyrehozhatatlan baj történt, az a roskatag ház összedőlt, a megrongálódott csőből előtört gáz meggyulladt és tűz keletkezett. Minden el­pusztult Természetesen az in­tegrátor tervrajzai is. Petersonnak nem volt ereje ahhoz, hogy mindent újrakezd­jen. Csak legalább vissza tud­na emlékezni Wagner profes­szor vázlatára!... Valamikor azt hitte, annyira az agyába vésődött, hogy még kikaparni se Lehetne onnan!... De akkor a csodálatos »rádiósisak­»-ot vi­selte! Ahhoz, hogy most újra vissza tudjon emlékezni az in­tegrátor vázlatára, mindenek­előtt erre a­­rádiósisakra­ len­ne szüksége. A kör bezárult. A harmadik Parker Marki — a második számú Parker utóda — négy évvel ezelőtt, amikor a halálesetet hírül hozta, szolid kis állást ajánlott fel neki a ka­tonai rádiókészülékek laborató­riumában. Jack akkor ezt az ajánlatot önérzetesen visszauta­sította. De ma már szemrehá­nyást tett magának meggondo­latlansága miatt , azért keres­te fel Parkert, hogy elfogadja az állást. A harmadik Parker azonban nem akarta megismer­ni. Peterson a Wall Street és a Broadway sarkán állt. Balkéz felé, a Butter Park irányában akart továbbmenni — ott ké­nyelmesek a padok —, de meg­gondolta magát, mert nagyon hi­deg volt. A Riversaid Park sok­kal jobb éjjeli szállás, csak az a baj, hogy száztizenhatodik nyu­gati utcában van, valahol a Ko­­lumbiai Egyetem közelében. Azt a környéket kevésbé éri az északkeleti szél. De zsebében egy cent sem volt, a száztizenhatodik nyuga­ti utca meg messze esett, vagy tizenöt kilométerre innen. Ha egyszer még pénze és szabad ideje lesz, végig autózik ezen a Broadwayn, a »Nagy Fehér Útón», amely valóban éjjel világosabb, mint napnál. De Peterson már ettől a gondolat­tól is elszomorodott, Íriszen üres zsebbel járkált itt, a pazar üz­letek, éttermek és kávéházak tájékán. Nem, inkább a hídon át, a Brooklynra megy és ott a Mert! Avenue környékén, a földalatti vasút szellőztető aknájához dől; igaz, hogy a bordáit vágni fog­ja a fémháló, de legalább ne is kínozza a hideg. Petersen két háztömböt meg­került a Broadwayn, majd a City­ Hallnál jobbra fordult a Brooklyn-híd felé. Gyorsan ment, majdnem fu­tott. Itt mindenki rohant, mert­­az idő pénz­. Ezen az alkonyon a Manhat­tan üzletházaiból a Brooklyn felé igyekező emberek sokasá­gában Jack Peterson is egy volt a sok közül: kisembernek, har­madrangú technikusnak lát­szott, aki valahol egy sovány és mérges Miss vár, egy ócska, de kényelmes ágy, meg néhány fejfájás elleni pirula. Ezt a­­perspektívát­­ már nem is ta­lálta olyan ijesztőnek, mint azelőtt. Arra vágyott, hogy leg­alább egy kis otthona, saját fészke legyen, meg egy barát­ja, aki meghallgatja és segíti... Egy igazi jóbarát!... Hogy hiányzott ez most neki! Jack szóba szeretett volna elegyedni a járókelőkkel. De itt mindenki közönyös, fáradt és szótlan volt. Lemondott hát erről az öröm­ről, s már nem keresett sen­kit. New Yorkban, de talán egész Amerikában egy ember sincs, aki a mások sorsára kí­váncsi ... Itt mindenki magá­nak él, ki-ki a másik ellen. Egyedül csak ő akart jót cse­lekedni. De vajon van-e olyan hatalmas integrátor, amely fel tudná rázni ezt a szürkés-feke­te tömeget? Talán, ha minden­ki legalább egyszer vagy két-­­­szer kapna besugárzást... Ha szinte lelkükbe diktálnák, hogy ‘ becsületesnek, nyíltnak, szor­ ,­galmasnak kell lenniök ... De , másnap aztán dolgozni menné­ , nek, s amikor a napi zűrzavar­? tól és az őrült tempótól kimé­ a h­itten, éhesen és dúlt idegekkel­­, hazatérnének ... akkor min-X: dig újra kellene kezdeni a be-R avatkozást... Ezt a nagy meg-x’ erőltetést azonban az emberi­ agyak nem bírnák ki, s az in-R tegrátor előbb-utóbb közönsé­ x­ges pusztító fegyverré válnék.. .­ De vajon a milliárdosok hozzá-X járulnának-e a besugárzáshoz?? Igaz, az acélsisakkal már nem© lehet megbénítani az új, nagy J teljesítményű integrátor haté­ ? sát. De majd kitalálják az új* védekezési módot — a tőkések­­ maradnak, és minden úgy lesz,? ahogy régen volt.­­ Éppen ezért el kell különíte-­ ni azokat az embereket, akik a? háború pártján állnak, akiknek X kedvez a kizsákmányolás, s 5 akik nem dolgoznak, hanem? mások munkájából élősködnek. X Persze, ebbe nem fognak ön- 5 ként beleegyezni. A legmoder­ x nebb fegyverekkel harcot in­ R­dítanak ellenünk. S akkor mi© mást tehetünk, ki kell tépni? kezükből a fegyvert... R (Folytatju­k.) $ nRAimm­ y TOÄPITOTTA; GAkSAI PON&9AC ZALAI HÍRLAP Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről — 3004/1/1959. számú határozat A pari és a k­ormány az el­múlt években jelentős intézke­déseket hozott a termelőszövet­kezetek gazdasági szilárdításá­nak, erősítésének, valamint a mozgalom továbbfej­lesztésének segítségére E célok megvalósí­tására adta ki a 3004/1958. szá­mú kormányhatározatot is. E határozat végrehajtásánál szer­zett tapasztalatok, a bevált és helyesnek bizonyult módszerek fenntartása mellett indokolttá vált néhány intézkedésnek a gyakorlati élet követelményei­A kormány fontosnak tartja a termelőszövetkezetek meg­erősítését politikailag szilárd, a vezetésben jártas, a politikai és szervező munkában nagy gya­korlattal rendelkező és a szo­cializmushoz hű, jól képzett szakemberekkel Ezért azok a termelőszövetkezetek, amelyek a vezetést saját erejükből nem tudják kielégítően megoldani, valamint az újonnan alakuló, vagy gyenge termelőszövetke­zetek, az elnöki feladatok ellá­tására kérjenek fel és válasz­tanak elnökké olyan dolgozót, aki képzettségénél, rátermettsé­génél ,gyakorlati ismereteinél fogva a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás megszervezésére és irányítására­­ alkalmas. A ter­melőszövetkezetekben a sza­bályszerű számvitel, a pénz- és hitelgazdálkodás megerősítése érdekében alkalmazzanak ál­landó jelleggel képzett könyve­lőket. A mezőgazdászt, vagy a könyvelőt a termelőszövetkezet lehetőleg vegye fel tagjai so­rába. A községekben és a mező­­gazdasági jellegű városokban a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének segítése érdeke­A termelőszövetkezetek bel-­­ terjes gazdálkodásának segíté­­sére, a termésátlagok növelésé­­sére és a termelési költségek­­ csökkentésére a határozat elő­írja többek között, hogy a zöld­trágyázott területekre a terme­lőszövetkezetek vetőmagszük­ségletét állami vetőmagakció­val kell biztosítani. Zöldtrágyá­zás céljára az új és a területi­leg fejlődő termelőszövetkeze­teknek további 50 százalékos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a használa-­­­tukban lévő területen a növény-­­ termelés valamennyi munkáját közösen végzik, s az egy hold szántóra számítva — a gabona­­cséplés kivételével — két nor­mál hold elvégzésére március 10-ig szerződést kötnek a gépál­lomásokkal. a munkás fiákból a nek. megfelelő kiegészítése és továbbfejlesztése annak érdeké­ben, hogy a termelőszö­vetkeze­­tek elsősorban saját erőforrá­saikra támaszkodva szorgal­mas munkával, a közös vagyon állandó növelésével példamuta­tó, sok árut termelő nagyüzemi gazdaságokká váljanak, s ezzel is hozzájáruljanak a termelő­szövetkezeti mozgalom szám­szerű fejlődéséhez. Ennek ér­dekében a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az alábbiakat határozza: be­ készítsenek fejlesztési ter­veket, s a községi tanács végre­hajtó bizottságának irányítása mellett a községi népfront bi­zottságok bevonásával alakítsa­nak állandó jellegű fejlesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati ta­pasztalatait felhasználva új alapokra kell helyezni a falu szocialista átalakítását támoga­tó patronázs-mozgalmat. Kívá­natos, hogy ipari üzemek, álla­mi, kísérleti, tan- és célgazda­ságok a mezőgazdasági tudo­mányos, kutató és oktatási in­tézetek, az erdészeti, valamint a vízügyi szervek a mezőgazda­­sági termelésre alakult szövet­kezeteket a helyszínen részesít­sék támogatásban. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban az esetben, ha egy község dolgozó paraszt­ságának 70—80 százaléka egy­szerre lép a szocialista gazdál­­kodás útjára, s így az szocialis­ta községgé válik —, valamint a területileg fejlődő termelő­­szövetkezetek a kedvezménye­sen megállapított gépállomási­­ díjból az első évben további 50 százalékos, s a második évben 25 százalékos díjkedvezményt kapnak. A mezőgazdasági termelőszövet­­­­kezeteket megillető kedvezmé­nyek 70 százalékát kapják. A kedvezmények további fel­tétele, hogy a termelőszövetke­zeti csoportok alapszabály sze­rint működjenek, a jövőben öt­ven százalékát munkaegység alapján fizessék ki, továbbá a­­ jövedelem tíz százalékát beru­házásokra fordítsák. Ezek a termelőszövetkezeti csoportok a műtrágya vé­telárából is ugyan­­­­ilyen mértékű kedvezményben részesülnek.­­ El kell érni, hogy az új és a­­ területileg fejlődő termelőszö­vetkezetek az első évben terü­letük tíz százalékán, a második­­ évben pedig tizenöt százalékán évelő pillangós virágú takar­mánynövényeket termeljenek, és már az első évben megkezd­sét. A pillangós virágú évelő takarmánynövények termelésé­hez szükséges vetőmagot az ál­lam kedvezményes hitelfeltéte­lek mellett biztosítja. Az ország legfontosabb zöld­ségtermelő tájain a nagyváro­sok, ipari központok és üdülő­helyek környékén egy-egy, már jól működő termelőszövetkezet zöldség­termesztését példamu­tató nagyüzemmé kell fejlesz­teni. A nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztés további fej­lesztésére a jelenlegi hitelked­v közös szarvasmarhaállo­mány szaporulata és a saját erőből történő vásárlásokon kí­vül ebben az évben húszezer tenyész-szarvasmarhát — te­henet, vemhes és tenyészüszőt — kell a termelőszövetkezetek részére felvásárolni. Erre a cél­ra a termelőszövetkezetek ár­­kedvezményt kapnak. A termelőszövetkezetek hiz­­lalési igényeinek kielégítésére folyamatosan biztosítani kell 1959-ben huszonötezer hízónak való növendék és felnőtt szarvasmarha felvásárlását. A szarvasmarhaállomány és vágómarha hústermelés növe­lésére 1959-től kezdve akciót kell indítani az eladásra fel­kínált borjak továbbnevelésé­re a termelőszövetkezetekben. Az akcióban az állatforgalmi vállatok 1959-ben az igények­nek megfelelően mintegy hét­ezer borjút vásároljanak fel és két-három hónapos korban olyan termelőszövetkezetekbe helyezzék el, amelyekben meg­vannak a borjúneveléshez szükséges feltételek. A szarvasmarhatenyésztés minőségi javítására 1959-ben további, legalább ötven terme­lőszövetkezetben szarvasmar­ha törzstenyészetet kell kiala­kítani. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export felár, ha az állami gaz­daságok részére megszabott feltételek mellett exportra al­kalmas hízómarhát adnak át. A közös sertésállomány sza­porulatán és a saját vásárlá­sokon kívül 1959-ben tizenhá­romezer tenyészkoca süldőt és négyszáz tenyészkant kell fel­vásárolni és átadni a termelő­­szövetkezeteknek. Az állami, kísérleti és tan­­pazdálások hats­zor kr­on­filiint­vezményeken túl további en­gedményekben kell részesíteni azokat a termelőszövetkezete­ket, amelyek a rendszertelenül telepített, sűrű gyümölcsösöket felújítják, vagy új üzemi gyü­mölcsöst telepítenek. 1959-ben ötezer hold új öntö­zőtelep létesítését kell segíteni. A termelőszövetkezeti gazdasá­gok talajjavítási és talajerőgaz­dálkodási tevékenységének ja­vítására az igényekhez képest 1959-ben mintegy harmincöt­­ezer hold savanyú és szikes ta­laj javításához kell támogatást adni, adjanak át a termelőszövetke­zeteknek, a termelőszövetkeze­ti törzstenyészetek számát 1959-ben minten nyolc száza­lékkal, az ellenőrzött törzsko­cák számát pedig mintegy négyszáz darabbal kell növel­ni. A juhtenyésztés fejlesztésére az érvényben lév© természet­beli juhtörlesztési akcióban a termelőszövetkezeteknek 1959- ben negyvenezer anyajuhot kell átadni. Az állami, kísér­leti, cél, és tangazdaságok öt­ezer, legalább öt kiló gyapjú­hozam jerke foklyát kötelesek átadni a termelőszövetkezetek­nek. Kétszáz nagy tenyészér­­tékű, import utód tenyészkos beszerzéséhez kosonként ezer forint állami támogatást kell nyújtani. A minőségi baromfi törzs­­állomány kialakítása, illetőleg utánpótlása céljából a termelő­­szövetkezeteknek 1959-ben öt­százezer naposcsibe, ötvenezer napospulyka, harmincezer na­poskacsa, tizenötezer naposli­ba és tizenötezer gyöngytyúk­­naposcsibe­­ árkedvezmény­nyel történő felvásárlását kell lehetővé tenni. Az olyan ter­melőszövetkezetek részére, amelyek még nem rendelkez­nek a tenyésztéshez szükséges feltételekkel, 1959-ben hathe­tes korig előnevelt, legalább 0,40 kilogramm súlyú és faj­tiszta, százötvenezer férce ár­­kedvezménnyel történő felvá­sárlását kell lehetővé tenni. A termelőszövetkezetbeli tör­lesztésre és a hitelből felvásá­rolt állatokat elsősorban azok­nak az új és a területileg fej­lődő termelőszövetkezeteknek kell juttatni, amelyek az ál­lattenyésztés fejlesztéséhez szükséges feltételekkel rendel­keznek, szövetkezetekkel kell kötni. Már az 1958—59-es gazdasági évben meg kell határozni azo­kat a növényeket, és vetőmag­vakat, amelyeket szerződés alapján kizárólag az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek termelhetnek. Az 1959—1960-as gazdasági évtől kezdődően a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetekkel kötött termelési és terményér­tékesítési szerződések alapján járó pénzbeli előlegeket a szerződtető vállalatok helyett a Magyar Nemzeti Bank fo­lyósítja. Arra a többlettermésre, amelyet a termelőszövetkezet a zöldségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pót­szerződést kötni és a többlet­termést a szerződés feltételei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség- és gyümölcsellátásának bizto­s termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szempontjából három csoport­ba kell sorolni. Az első cso­portba a megszilárdult terme­lőszövetkezetek, a másodikba az 1958. január 1. előtt alakult, de még gyenge termelőszövet­kezetek, a harmadikba az 1958. január 1. után alakult új ter­melőszövetkezetek és a fejlődő termelőszövetkezetek tartó­­sítása, illetőleg javítása érde­kében szélesebb körben lehe­tővé kell tenni a termelőszö­vetkezetek számára a zöldség- és gyümölcs árusítását és azt, hogy a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek közvetlenül kös­senek áruértékesítési szerző­dést a kiskereskedelmi vállala­tokkal, a földművesszövetkeze­tekkel, valamint a felhasználó állami vállalatokkal és intéz­ményekkel. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik, vagy túlhaladják a meg­határozott egységnyi területre megalapított szintet, kedvez­ményben részesülnek. A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzák a feldolgozó üzemi tevékenység körének szélesítésével is. En­nek érdekében segíteni kell, hogy a termelőszövetkezetek végezzék saját termelésű ter­ményeik és termékeik elsődle­ges feldolgozását­­nak. A termelőszövetkezeteket az érvényben lévő legnagyobb gépállomási díjkedvezmény abban az esetben illeti meg, ha a gépállomással március tize­dikéig szerződést kötnek. Egy hold szántóra számítva — az első csoportba tartozó termelő­­szövetkezeteknél 4,5, a máso­dik csoportban 3,5, a harmadik csoportban 2 normálhold gépi munka elvégzésére. Szervezeti megerősítés és fejlesztés A növénytermesztés fejlesztése Az állattenyésztés fejlesztése Gépi munkák Árutermelés és közös értékesítés A termelőszövetkezetek össz­termelésének és árutermelésé­nek növelése, valamint a mun­kaegység részesedés pénzbeli arányának emelése útján je­lentősen fokozni kell a közös értékesítést, elsősorban a köz­ponti árualapok számára. En­nek érdekében termelési­zer­­ződést elsősorban a terr*elő- Beruházás Azok a jól működő mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, amelyek ezer holdon, vagy en­nél nagyobb területen gazdál­kodnak, árutermésüket az álla­­mi, vagy szövetkezeti felvásárló szervek útján értékesítik és az egy holdra eső állóeszközeik értéke legalább négyezer forint, kombájn és cséplőgép kivételé­vel minden mezőgazdasági gé­pet vásárolhatnak. A termelő­szövetkezeti csoportok egyten­gelyes traktorokat és legfeljebb tizenöt lóerős motorokat, vala­mint az azokhoz szükséges munkagépeket vásárolhatnak. A szakszövetkezetek és a ter­melői szakcsoportok részére le­hetővé kell tenni saját erőfor­rásaikból kis traktorok, külön­leges mezőgazdasági gépek vá­sárlását. Az 1959. évben a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok saját erőből végzendő százhat­vanöt millió forint értékű be­ruházásait az áram hosszú­­lejáratú hitellel jelentős mér­tékben kiegészíti. A termelőszö­··›X%C‹‹C‹~·~K%CK‹‹X%C~·~K·~@‹X s 0­ö­vetkezetek építkezéseihez, fel­újítási és tatarozási munkáihoz­­mintegy negyvenhárommillió téglát, tizenkilencezerötszáz tonna cementet, 5700 tonna me­­szet 189 000 folyóméter vasbe­ton gerendát, 364 000 négyzet­méter palát, 30 millió darab cserepet, 9 700 köbméter épü­letfát és 6 000 köbméter egyéb, az építkezésekhez felhasználha­tó fát, valamint tehergépkocsi­ra való 5400 gumiabroncsot és személygépkocsihoz való 1 675 gumiabroncsot, 2 200 tonna eternit nyomócsövet, valamint szivattyúkat, szórófejeket kell biztosítani. A termelőszövetkezetek hal­tenyésztésének előmozdítására az Országos Vízügyi Főigazga­tóság 500 hold tógazdasági te­rületen végezte el a tervezési és az építési munkákat. A műszakilag igényesebb ter­melőszövetkezeti magasépítke­zések kivitelezéséhez 1959-bez­ az Építésügyi Minisztérium 77 millió, a tanácsi építőipari vál­lalatok 32 millió, az OKISZ 81 millió forint vállalati kapa­citást biztosítson. Az 1959. év­ben 505 kilométer hosszúságú­­ távvezetéket és 270 transzfor­mátort kell megépíteni, illető­leg a termelőszövetkezetek ren­delkezésére bocsátani. A ter­melőszövetkezetek részére 1959- ben 100 kilométer bekötőutat kell építeni.­­ A határozat a továbbiakban­­vegyes rendelkezéseket tartal­­­maz. Elmondja többek között,­­ hogy a megyei tanácsok végre­­­hajtó bizottságai az állami be­­­ruházások kommunális létesít­­­ményeit (bekötőút, kórház, vil­­­lamosítás, művelődési otthon ,stb) elsősorban azoknak a köz­­­ségeknek biztosítják, amelyek­ében a dolgozó parasztság több­it­sége a szövetkezeti gazdálko­­?dás útjára tért, az ilyen közsé- égeket, vagy járásokat nagyobb­­ mértékben kell ellátni nem­­?csak gépekkel, hanem tenyész­­? állatokkal, műtrágyával, építő-­­anyaggal is. Annak érdekében,­­hogy ezzel megalapozzák a fej- 5 tettebb nagyüzemi gazdálko­­­dást . Kimondja a határozat, hogy­­a megyei tanács végrehajtó bi­­©zottsága csökkentheti, vagy R megvonhatja­ a kedvezménye­iket az olyan termelőszövetke- ezettől amely az alapszabályt, Avagy a termelőszövetkezetek­­működésére vonatkozó jogsza-­­bályokat megsérti. (MTI) 1959. február 1.

Next