Zalai Hírlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

I ÚJ MÁJUS FELE | írta: Szüdi György A TŰZ LÁNGGAL ÉG Idestova 70 esztendeje, hogy az 1889 júliusában megalakult II. Intemacionálé a legszebb tavaszi napot, május elsejét a munkásosztály seregszemléjé­nek, nemzetközi összefogásá­nak napjává avatta. Ma hat­vankilencedszer csendül fel a világ munkásosztálya hatalmas kórusának ajkán: — Éljen má­jus 1, a munkás nemzetköziség nagy ünnepe, a nemzetközi pro­letariátus harci seregszemléje! Ezen a napon immár hatvanki­lencedszer egyidőben emeli magasra a világ minden orszá­gának proletariátusa a világ- szabadság vörös zászlaját, meg­mutatva azt az erőt, amely a kobaltétól a világűrrakétáig, — az őskortól az atomkorszakig vezette az emberiséget. Meg­mutatja-s kifejezi azt az erőt, amely épít, alkot, új társadal­mi rendet teremt, amelytől borzadva retteg a burzsoázia, s minden más, a dolgozók el­lenére létező hatalom. Hatvankilenc év az emberi­ség történetében kicsi, szinte jelentéktelen idő. De az elmúlt hét évtized jelentőségében vi­lágot formáló, átalakító kor­szakként íródott a történelem lapjaira. A nemzetközi mun­kásosztály első, kissé még bi­zonytalan lépései ma már vilá­got döngető dübörgéssé váltak. Az egyre erősödő öntudat és összefogás a huszadik század második évtizedében egy or­szágban .győzelemre vitte a munkásság vörös zászlaját. —, Nem telt el három évtized, és a világ egyharmadán már sza­badon, minden elnyomástól mentesen, saját tudatos jövő­jüket formálva él, erősödik a proletariátus hatalma. öröm és büszkeség töltheti el a magyar munkás szívét, hisz nem csupán tagja a nem­zetközi proletariátusnak, de a világ munkásai élenjáró tábo­rába tartozik. S ma, május el- ■ elsején, amikor összecsendül a .földteke munkás millióinak hangja, bátran és magabizto­san hirdetjük, hogy nálunk az egység, az összefogás, a szo­cializmus nem vágy már, de testet öltött valóság. Valóság, amely más, jobb érteimet ad az életnek, amely nem leala­csonyítja, de a legmagasabb fokra emeli a dolgozó kezet, s megnemesíti, új tartalommal tölti meg az életet adó munkát. Május elsejének ünnepén együtt örül a magyar munkás, a paraszt és értelmiségi. Együtt mindannak, amit a sók évtize­des harc nyomán, a felszaba­dulás után, a munkásosztály vezetésével teremtettek ebben az országban. A magyar munkásosztály eredményei, mindaz, amit el­értünk és a magunkénak mondhatunk, elszakíthatatlan szálakkal fűződik össze a nemzetközi munkásmozgalom­mal. Ma, amikor a nemzetközi proletáriátus ünnepét köszönt­jük, emlékezni kell arra az évtizedeken keresztül folyó harcra, ame'.y végső soron ki­alakította a soknyelvű alkotó milliók összefogását. Hány egységbontó kísérlet, hány bur- zsoá támadás és árulás próbál­ta megakadályozni, hogy a különböző országok dolgozó milliói szoros egységbe tömö­rüljenek, segítsék egymás har­cát, enyhítsék egymás, gondja­it. De minden próbálkozás, amely az elválasztás, a szem­beállítás politikáját szolgálta, dugába dőlt. A történelem for­dulópontjain, lényeges mozza­nataiban ott állt a nemzetközi proletáriátus. Emlékezzünk 1917—19-re. A francia és angol munkások tiltakozása is segí­tett az új, szocialista Szovjet­unió győzelmében. A magyar munkások, parasztok interna­cionalista érzése tükröződött a vörös hadseregben harcoló több tízezer magyar bátor és önfeláldozó küzdelmében. A nemzetközi proletáriátus bri­gádjai harcoltak a spanyol bar- rlkádokon 1936-ban, s emelték magasra a harci zászlót a fa­sizmus ellen. Internacionalista kötelezett­ség fűtötte a szovjet harcoso­kat, amikor kiűzték Kelet-Eu- rópából a fasiszta hordáikat és a legnagyobb erkölcsi, politi­kai és gazdasági segítséget nyújtották a népi demokrati­kus országok talpraállásához, fejlődéséhez. Az internacionalizmus, a világ munkásmozgalmáért való aggódás ezernyi jelével talál­koztunk 1956-ban, az ellenfor­radalom leverésében, s utána. S hogy Magyarország nem ke­rült még egyszer a történelem ítélőszéke elé, hogy népünk, országunk ma erősebb és gaz­dagabb, mint korábban, azt a nemzetközi munkásmozgalom összefogásának, elsősorban is a szocializmust építő országok támogatásának köszönhetjük. A szocialista országok munkás­hatalmainak támogatás^ gaz­dasági és politikai segítése emelte fel népünket, őrizte meg hazánkban a munkásha­talmat és teremtett lehetőséget, hogy még előbbre lépjünk. Május 1 ünnepén emlékez­nünk kell a világ első szocia­lista munkáshatalmára, a Szov­jetunióra. Mint lobogó fáklya, mutatja a szovjet hatalom, az orosz munkások szülte első szocialista ország az utat min­den ország munkásosztálya előtt. Fennen hirdetik a szov­jet nép eredményei, hogy igazi alkotás, az emberi szabadság csak a munkáshatalom szülöt­te lehet. Biztos jelen és boldog jövő, a létbizonytalanság meg­szüntetése és az állandóan emelkedő jólét csak akkor lesz valóság, ha a munkás lesz a hatalom birtokosa. A szovjet nép eredményei, az a célkitűzés, hogy egy év­tized alatt túlszárnyalja a ka­pitalizmus leghatalmasabb fel­legvárának színvonalát, bizo­nyítja, hogy a szocialista hata­lom az alkotás igazi megterem­tője. A Szovjetunió eddigi fej­lődése, s az elkövetkező évek terveinek valóra váltása re­ményt és bizakodást önt min­den elnyomott ország munká­saiba, örömmel és büszkeség­gel tölti el a már győzelmes munkásosztá’yok tagjait. A szocialista országok fejlődése hirdeti, hogy nincs erő, amely a munkáshatalom kivívását, a szocializmus végső győzelmét az egész világon megakadá­lyozhatná. Május elsején a világ min­den táján más nyelven, de azonos érzéssel csendül fel az Intemacionálé. A szocialista országok népeiben a győzelem biztos és végleges tudata, az elnyomott népek munkásaiban a munkáshatalom utáni vágy éleszti a tüzet, amely végső so­ron valóra váltja a jelszót: »■Világ proletárjai, egyesülje­tek!« fiz MSZMP Zala megyei Bizottságának üdvözlete megyénk dolgozóihoz Tavasz van, rezgő nesszel táncol a tűnő, játszó végtelen, zenél a tájnak, ringó ágon dús illatot a friss jelen. Viszi a gondot súlyos zsákban a lepkekönnyű pillanat, elcseni tőlünk könnyeinket erdők mélyén a fürge vad. \ i Ilyenkor mégis néha-néha csendes estéknek tenyerén: | múltam, jövendőm titkos fénye l bús sejtelmeket szór felém. ! Gyötrelmeket sok éjszakáról, | amikor bánat, gond gyötört, i hiába rezzent boldog percet j házam körül a drága föld. ! Tavasz van, május, béke, élet, ! gömbölyűi, serdül a vetés, ’ csókokat hintő sugárkévén ! a csorda lomhán hever ész. j Tördelt az eke mély barázdát... ] a jáknak lombja úgy ölel, | mint édesanyánk ringó teste, ! mikor még szánkra hullt a tej. A völgy peremén nem rothad már oszló emberek teteme. Lám, nem lángol a növő fáknak hajlongó, sudár termete. Ágyacskáján a gyermekember végigálmodja álmait. Dús, forró pernye nem kavarja szétdúlt városok roncsait. i Ki földet ásott éjjel, nappal, magának vermet aratott; S miként a fegyház vénült rabja, szuronynak vélte a napot. A bosszú őrlő méreg bennünk, ej, állat volt az ember itt, míg labanc horda tépte, dúlta hazánkban drága földjeit. I Tavasz van, május, újra béke, nyílik a sárga kankalin; érzem, remélem, hiszem, látom: lepereg lassan, fogy a kín. Durva ujjaink verejtéke, alkoss számunkra új hazát: hadd nézzünk úgy a gyár­kéményre, mint aki vak volt, s újra lát. A Szaktanács Elnökségénél! május elsejei üdvözlete a szervezett munkásokhoz MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGIEK, ZALA MEGYE DOLGOZÖ NÉPE! Az MSZMP Zala megyei Bizottsága a tizenötödik szabad május elsejének ünnepén őszinte, meleg szeretettel köszönti a megye valamennyi becsületes dolgozóját. Több mint fél évszázada immár, hogy a világ munkásai ezen a szép tavaszi napon megmutatják erejüket, elszántságu­kat,és megmásíthatatlan szándékukat, mellyel a dolgozók végső igazságának, a szocializmusnak győzelméért küzdenek. Harcos, győzelmes seregszemle minden május elseje, — de kü­lönösen az a mostani. Az elmúlt hónapok nemzetközi eseményei­nek mindegyike arról ad számot, hogy szerte a világon hatal­mas mértékben megnőtt a szocializmus jelszavát zászlójukra írt népek száma és tekintélye, erősödött és szüntelenül erősö­dik a békeharc sok százmilliós tömege, legyőzhetetlen erővé kovácsolódott a szocialista tábor. Átforrósodott a talaj a gyar­mati rabtartók lába alatt Ázsiában és Afrikában, s a nemrég még elnyomott népek lelkes meggyőződéssel csatlakoznak az imperializmus ellen küzdők hatalmas, győzelmes seregéhez. A békéért, a demokráciáért, a népek szabadságáért folyó világméretű harc élén — csakúgy, mint eddig — most is a Szovjetunió menetel. A történelmi jelentőségű hétéves tervé­vel döntő gazdasági versenyre hívta a legfejlettebb kapitalista országokat, hogy a béke frontján bizonyítsa be a szocialista rend életerejét, magasabbrendűségét. Ez a kihívás egyben hoz­zájárulást is jelent a kapitalista országok munkástömegeinek harcához, ahhoz az elszánt küzdelemhez, melyet a kizsák- mányolóikkal szemben víynak — jogaikért, szabadságukért, az emberséges életért. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának mai szép ünne­pén egy sorban menetelnek a szocialista országok dolgozó tömegei, a kapitalista világ munkásseregei és a felszabadulá­sukért, függetlenségük megszilárdításáért harcoló népek. Ott halad a végeláthatatlan sorban hazánk, megyénk minden be­csületes dolgozója is. Tekintetünk nyílt és büszke, hiszen az idei esztendő a mi nagy sikereinket is jelenti. Nagyot léptünk előre a szocializmus gyorsabb ütemű építése, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása terén, és van erőnk ah­hoz is, hogy a hároméves terv legfontosabb célkitűzéseit még ebben az évben telj" ítsük. Az elért sikerek, a kongresszusi verseny eredményei máris biztatóak —, de a tennivalók sora még nem ért véget. Arra van szükség az elkövetkező hónapokban is, hogy minden dolgozó legjobb tudásával állja meg helyét a számára kijelölt poszton, tehetségével, igyekezetével és tapasztalatával segítse megvaló­suláshoz az ideológiai, gazdasági és kulturális téren előttünk álló feladatokat. Ha meg tudjuk gyorsítani a szocialista épí­tést hazánkban, nemcsak nemzeti felemelkedésünk, általános jólétünk útján lépünk egyet előbbre: erősítjük ezzel a béke- harc frontját, a szocialista világrendszer állásait. Még egyszer forró szeretettel köszöntjük Zala megye dol­gozó népét, s az ünnep utáni dolgos hétköznapokhoz jó erőt, egészséget kívánunk. Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak nagy ünnepe! Éljenek a testvéri kommunista és munkáspártok, a prole­tár internacionalizmus, a szocializmus, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai! Éljen a magyar nép és drága hazánk: a Magyar Népköz- társaság! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Nők! Férfiak! Fiatalok! Május 1 alkalmából szívből köszöntjük a szervezett mun­kásókat, minden magyar dol­gozót. Hét évtizede immár, hogy május elseje a világ mun­kásainak ünnepe. Azóta évről évre mind nagyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biz­tosítéka is az a harc, amelyet a munkásosztály vezet min­denféle elnyomás, kizsákmá­nyolás ellen — hangzik többek között az üdvözletben. Ma csaknem egymilliárd em­ber — közöttük mi, magyarok is — már a néphatalom birto­kában ünnepeljük e napot. A felvonuló magyar munkások­nak, parasztoknak és értelmi­ségieknek már nem kell fél- niök a szuronytól, a puskától, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor. Május 1 a mi szá­munkra is harci nap! Együtt küzdünk a földkerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, szabadságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és tel­jes szívvel támogatjuk a né­pek küzdelmét szabadságjo­gaikért. Megvetjük és elítéljük az embertelen, vad gyarmati rendszert. Mi, felszabadult magyar dol­gozók, teljes szívvel támogat­juk a Szovjetunió kezdeménye­zését az atomenergia békés cé­lokra való felhasználására, az atomfegyverkísérletek betiltá­sára. Minden eszközzel erősít­jük a Szakszervezeti Világ- szövetség és a Béke Világta­nács akcióit a nukleáris fegy­verkísérletek végleges és fel­tétel nélküli megszüntetéséért. Ünnepeljük úgy a nemzet­közi munkásünnepet, hogy nö­veljük és erősítsük a béke ere­jét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidaritást, a világ dolgozóinak összefogását, óv­juk, erősítsük hazánkban a munkások hatalmát. (MT) NJapsugaras május reggel volt. Pa­11 csa utcáit zászlóerdő, s vörös drapériák díszítették. Ablakokból, a kéklő orgonák közül kiváncsi fejek buk­kantak elő a vörösőrség fúvószenekara pattogó munkásindulóinak hallatára. Zenére ébredt a község. Messze volt tíz óra, de már sűrű em­bertömeg hullámzott az iskola melletti utcákon, a Sas vendéglő előtti téren, ahol feldíszített emelvény állt. Már messziről olvasható volt a drapériára tűzött felírás: Éljen a szabad május 1, a proletárok nagy ünnepe! — Nézd polgártárs — kiáltott fel egy munkaruhás az igyekvők csoportjából —, milyen sudár, égretörő fenyő. — Gyönyörű májusfa — mondták a csodálok csak úgy maguknak. A zöld koronán, mint büszke rekruta kalapján, lobogtak a vörös és nemzetiszín szala­gok. — Jönnek a vörös katonák!... A kö­vetkező pillanatban már minden szem a zenére lépkedő hetyke vörösőrökön pihent. Fegyelmezettségük erőt, büszke­séget kölcsönzött a gyülekezőknek. — Az én fiam is köztük van — sírta boldogságtól fakadó könnyek közt egy hatvan körüli anyóka. Sorra gördültek a térre, a környező falvakból érkező felpántlikázoít szeke­rek. Jókedvű, daloló parasztfiatalokat hoztak. Otthon is ünnepeltek ugyan, de a járási székhelyen biztosan nagyobb parádé lesz, azért jöttek be több kilo­méterről is. * z utcákon ezres tömeg hömpöly- gött. A tribün is megtelt. Az ün­nepség kezdetét trombitások jelezték. Az első szabad május 1. Pacsán A magyar és proletárhimnusz elhangzá­sa után a párt küldötte méltatta köz­vetlen szavakkal a proletárok nemzet­közi ünnepének jelentőségét és beszélt a Tanácsköztársaság intézkedéseiről, terveiről. Beszédét többször szakította meg a tömeg viharos tapsa, helyeslő felkiáltása. Színes kultúrműsor követ­kezett, tüzes táncok, szavalatok. Csősz Tóth Ilona átéléssel tolmácsolta Petőfi Nemzeti dalát. A refrént a közel kétez­res tömeg vele együtt harsogta: ... es­küszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk ... A vörös század kemény dísz­lépésben vonult el a tribün és az ünnep­lők sorfala előtt. Taps, virágeső volt az elismerő köszönet. — Ezután jött még csak a mi lako­dalmunk — emlékezik Zsuppán János direktóriumi tag, aki most a pártszerve­zet titkára. — Az ünneplők nagy része egyenesen az igricei erdőbe tartott. A zöldbe öltözött erdei tisztáson harminc­két bogrács fortyogott. Hat borjú és hat disznóhúsból főzték a gulyást, sütötték a pecsenyét. A díszebéden három csap­ra vert hordó nedve oltotta a vendégek szomját. A fiatalok csoportokban énekelve 1 * csak úgy gyalogszerrel mentek a majálisra, a gyerekek és asszonyok pe­dig hintón. Az uraság fuvarozta őket in­gyen, »jószántából«. Az egésznapos ülés, a göröngyös erdei út megzötyógtette há­jas gyomrát, kókadtan ült a bakon. Az egyik szakács megszánta. — No kocsis, egyen maga is, jól dol­gozott — s egy csajkát nyomott kezébe, és a sor végére utasította. ízlett a jó falat, csúszott a vörös, az egyik hordó már kongott az ürességtől. Elkkor egy pörgebajszú, harminc körüli legény, a törökülésben falatozó uraság vállára csapott. — Atyafi, szomjasak vagyunk! Tíz perc oda, tíz vissza, s itt áll egy, nem, kettő bucskával. Aztán a legjobbikból szólt még utána a hintóra kászálódó nagyságosnak, akinek arcába szökött a vér a körülállókból kitört kacagástól. Még a húsz perc be se telett, már be­robogott verejtékezve az uraság, s haj­longva jelentette küldőjének: — Tessék polgár ... — Az ölebed a te polgártársad — vá­gott szavába a bajúszcs — mindketten élősdiek vagytok... IÁI ulattak, táncoltak, kacagtak, bcl- dogan, önfeledten. A vörösőrok zenekara szinte megállás nélkül fújta a pattogó tapalávalót. Zengett az igricei erdő. Reggelig tartott a vigalom. így ünnepelték Pacsán a munkások a pa­rasztokkal együtt az első szabad magyar május elsejét ezerkilencszáztizenküenc- ben, a Tanácsköztársaság dicső tava­szán. Kemes Ödön. Éljen a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepel Világ proletárjai, egyesüljetek! j AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA TV. évf. 101. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1959. május 1., péntek i"ir]iiirinnn«miiiwiiBiiiuiiiiiiiwiii i m un «!■■■

Next

/
Thumbnails
Contents