Zalai Hírlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

2. Csou En-laj miniszterelnök fogadása a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Peking (MTI) Csou En-laj miniszterelnök szerdán este a Peking-szálló dísztermében fogadást adott a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson a himnuszok elhangzása után Csou En-laj pohárköszöntőjében kifejezte: a magyar nép, az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes vezetésével egymás után éri el a jelentős eredményeket. A magyar nép sikerei nagy örömmel és lelkesedéssel töltik el a kínai népet. Mind a kínai, mind a magyar nép győzelmesen halad előre az Októberi Forradalom ragyogó útján, örömmel látjuk, hogy az utóbbi években országaink baráti együttműködése nagy fejlődést ért el — mondotta ezután, s hangsúlyozta: — A Münnich elvtárs vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a kínai és a magyar barátság fejlődésének egyik új jelentős megnyilvánulása, a proletár nemzetköziségre épült kínai-magyar barátság napról napra erősödik. Dr. Münnich Ferenc pohárköszöntőjében hálával emlékezett meg arról a segítségről, amelyet a Kínai Népköztársaság az ellenforradalom leverése után a magyar népnek nyújtott. Mi a proletár nemzetköziségre úgy tekintünk, mint további munkánk elérhető eredményeinek legszilárdabb alapjára — folytatta. — Ezért van az, hogy találkozásainkon, megbeszéléseinken oly nagy fontosságot kap a szocialista tábor országainak szoros együttműködése, kapcsolataink további erősítése, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egysége és a marxizmus —leninizmus revizionista eltorzításaival szemben való közös fellépés szükségessége. Majd rámutatott: — Mi hazánkban az egyszerű emberek számára is érthető, ha a Kínai Népköztársaság éberen és felkészülten ügyel a Kelet Ázsia békéjére, mert megértjük mit jelent a SEATO-szerű katonai tömbök provokációs tevékenysége. A milliónyi tettel az elmúlt esztendő ugrásszerű fejlődésével is megalapozott új sikerekre, a sikereket szervező kommunista pártra, a nagyszerű kínai dolgozókra, emelem poharam — mondotta befejezésül dr. Münnich Ferenc. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI) Bulgáriában május elsejétől megszűnik a beszolgáltatási rendszer Szófia (TASZSZ) Szófiában április 29-én közzétették a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának rendeletét, amelynek értelmében május elsejétől megszüntetik a kötelező beszolgáltatási rendszert, valamint a gépállomások és a malmok munkájának természetbeni díjazását és egységes rendszert vezetnek be a mezőgazdasági termékek szerződéses felvásárlására. (MTI) Szovjet figyelmeztetés Törökországhoz Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériuma hivatalosan közli, hogy azokkal az amerikai—török megbeszélésekkel kapcsolatban, amelyek tárgya középhatósugarú rakéták kilövésére szolgáló támaszpontok létesítése Törökországban, Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes április 28-án szóbeli nyilatkozatot tett Tilkan, Törökország ideiglenes moszkvai ügyvivője előtt. Szemjonov kijelentette, hogy a szovjet kor—■T ■ ————■— mány a közel- és közép-keleti helyzet kiélezésére irányuló és a Szovjetunió déli határait veszélyeztető újabb lépést lát a török kormánynak abban a szándékában, hogy országa területén atom- és rakétafegyverek elhelyezését engedélyezi. A török kormány e veszélyes lépésével magára vállal minden felelősséget az említett tervek megvalósításából eredő következményekért. Magától értetődő dolog — mutatott rá Vlagyimir Szemjonov —, hogy mindez aggasztja a Szovjetunió, valamint a Törökországgal szomszédos más, békeszerető államok kormányát. A szovjet kormány több ízben felhívta a török kormány figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely Törökország és a NATO agresszív erői fokozottabb együttműködése folytán áll elő, továbbá arra, hogy a Szovjetunió a béke érdekében kénytelen lesz minden szükséges intézkedést megtenni déli határai biztonságának megvédésére. A szovjet kormány őszintén igyekszik megakadályozni az eseményeknek a béke szempontjából veszélyes alakulását. Ezért szeretne Törökországtól a legközelebbi időben kellő magyarázatot kapni az adott kérdésben. (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Rendeletet hozott az újításokról és találmányokról. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a nemzetközi vízügyi egyezmények alapján 1958. évben tett intézkedésekről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Macmillant beszédet mondott a Royal Societyben London (TASZSZ) Macmillan brit miniszterelnök az angol Royal Societyben beszédet mondott. Kijelentette, hogy Hruscsovval folytatott moszkvai tárgyalásokonelértünk bizonyos eredményeket, s május 11-én megkezdődik a külügyminiszteri értekezlet». »Soha nem titkoltam — mondotta többek között Macmillan —, hogy véleményem szerint ezt az értekezletet kormányfői találkozónak kell követnie, úgy gondolom, hogy a kérdések közül néhány van olyan fontos és komoly, hogy csakis ilyen módon oldható meg. Ha csökkenteni tudjuk a feszültséget és megoldjuk néhány problémánkat, versengő együttélést, de mindenesetre együttélést valósítunk meg, ez pedig az atomkorszakban nem csekélység.« (MTI) Értesítjük a város közönségét, hogy az Állami Déryné Színház a zalaegerszegi Városi Művelődési Házban május 3-án, vasárnap este 8 órai kezdettel bemutatja Szigligeti ribillió című zenés, verses játékát. Jegyek a Művelődési Házban kaphatók 16,—, 14,—, 12,— forintos árban, minden este 6—8 óráig. A MUNKÁSOSZTÁLY NAGY NEMZETKÖZI ÜNNEPÉN megyénk asszonyait és leányait meleg szeretettel köszönti, s további munkasikereket kíván a ZALA MEGYEI NŐTANÁCS ZALAI HÍRLAP NEMZETKÖZI SZEMLE Varsó és Párizs Két város, két értekezlet, két világ, két fajta hang, így lehet röviden jellemezni azt, ami a varsói külügyminiszteri értekezletet, illetve a nyugati hatalmak külügyminisztereinek párizsi tanácskozását jellemzi. Ismeretes, hogy a szocialista országok külügyminiszterei hétfőn és kedden kétnapos tanácskozást tartottak Varsóban, s utána közös közleményt bocsátottak ki. Nincs az az ellenséges újság, vagy rádió, amely azt állítaná, hogy ez a közlemény harcias, háborús nyilatkozat. Éppen ellenkezőleg a »másik fél» is kénytelen beismerni a közlemény nagyon is békülékeny, felelősségteljes hangját. Még számos nyugati forrás is rámutat, hogy az európai szocialista országok és legnagyobb ázsiai szövetségesük, a Kínai Népköztársaság határozott elgondolásokkal, józan állásponttal, s az európai, különösen a német kérdés megoldásának határozott szándékával a tarsolyukban tudnak kiállni az emberiség elé. Egység nálunk Vegyünk erre csupán egyetlen példát a varsói záróközleményből! Ismeretes, hogy a Szovjetunió tavaly november 27-én javasolta: legyen Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város, amelynek függetlenségét a négy nagyhatalom és a két német állam együtt garantálja. Miután nyugati részről többek között azt a kifogást is felhozták e javaslattal szemben, hogy ez a garancia önmagában nem elég, Hruscsov elvtárs legutóbbi németországi tartózkodása idején kijelentette: elképzelhető olyan megoldás is, hogy Nyugat-Berln biztonságát garantálva, a négy nagyhatalom fegyveres erőinek egy bizonyos csoportja továbbra is a szabad városban maradna. Nos, a varsói külügyminiszteri értekezlet záróközleménye most még tovább megy egy lépéssel, s kimondja: «a jelenlegi körülmények között a berlini kérdés elfogadható megoldása az lenne, ha Nyugat-Berlin szabad város státuszt kapna, amelynek biztonságát és a külvilággal való akadálytalan kapcsolatát a nagyhatalmak garantálnák az Egyesült Nemzetek Szervezetének részvételével.« Ezek után erőtlenné válik tehát minden olyan érvelés, amely szerint Nyugat-Berlinnek aggódnia kellene valamiféle »keleti agressziótól». A varsói értekezlettel kapcsolatban még egy dolgot kell hangsúlyoznunk: azt a szilárd egységet, amellyel a szocialista országok külügyminiszterei kifejtették álláspontjukat. Nem frázis, hanem színtiszta valóság, hogy a szocialista országok véleménye ma a legfontosabb nemzetközi problémák megoldását illetően egységesebb, mint valaha. Anglia hajlik Erre annál is inkább rá kell mutatnunk, mert egészen másfajta körülmények között ült össze szerdán Párizsban az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország külügyminisztere. Alig tíz nappal a négy nagyhatalom genfi külügyminiszteri értekezlete előtt dühöng az egyenetlenség, a széthúzás a nyugati táborban. Szerényebben megfogalmazva a dolgot: a második világháború befejezése óta nem volt ilyen nagy véleménykülönbség a nyugati országok politikusai között, mint most. Ha abból a szempontból vizsgálják a nyugati országokat, mi az álláspontjuk a genfi , értekezlet napirendjére kerülő nemzetközi problémákról, a következő «rangsort« állíthatjuk fel közöttük. Az egyik csoportban egyedül van Anglia, amelynek álláspontja a leginkább közeledett a Szovjetunióéhoz. Hogy ennek mi az oka, arról a múlt heti nemzetközi szemlénkben már részletesen beszéltünk.. Mégis egy-két mondattal hadd utaljunk arra a történelmi tapasztalatra, amelyet száz esztendővel ezelőtt máris megfigyelt, hogy tudniillik a különböző országok uralkodó osztályai között az angol burzsoáziának van a legtöbb érzéke a realitások iránt, s éppen osztályérdekeitől vezéreltetve, az angol burzsoázia a legrugalmasabb. Most is az angol burzsoázia ismerte fel legelőször, hogy a teljesen merev hidegháborús politika helyett jobb szolgálatot tesz a Nyugatnak s mozgékonyabb manőverezés. Ezenkívül Anglia a hidegháborús politikától félti második helyét is a kapitalista világban. Hiszen szemmel látható, hogy Nyugat-Németország súlya, katonai és gazdasági potenciája a NATO-n belül hónapról hónapra növekszik a többiek, nem utolsó sorban Anglia rovására. Az angol kormány tehát hajlandó korlátozni a német militarizmust. Hajlandó bizonyos újfajta megállapodást kötni Nyugat-Berlinre vonatkozóan a Szovjetunióval, hajlandó megállapodni abban is, hogy Közép-Európában létrejöjjön a »kölcsönös visszavonulás»» övezete, ahol tehát korlátoznák, vagy legalábbis a jelenlegi színvonalon tartanák a fegyverkezést és a csapatok számát. Az angol kormány áll a legközelebb ahhoz is, hogy nyíltabb, vagy burkoltabb formában elismerje a Német Demokratikus Köztársaság létezését, tehátszakítson azzal a tarthatatlan adenaueri dogmával, hogy csak egy német állam létezik: Nyugat-Németország. Adenauer merev A nyugati országok másodikcsoportjához, az ellenkező véglethez Nyugat-Németország tartozik. Bár a vakon reakciósadenaueri politika felülvizsgálása, ha nagyon «szőrmentén» is, de megkezdődött Nyugat- Németországban. A tények azt mutatják, hogy ,az N NSZK külpolitikájának irányításában Adenauer továbbra is korlátlan úr marad. Az ő elképzelését leginkább Grewe, az NSZK amerikai nagykövete fejezte ki, aki tagja lesz a genfi külügyminiszteri értekezletre induló nyugatnémet küldöttségnek. Grewe ugyanis, akit arra jelöltek ki, hogy Genfben tárgyaljon majd a Német Demokratikus Köztársaság küldötteivel, kertelés nélkül kijelentette, hogy ő mindenre csak azt fogja mondani, »Nem, nem, nem!» Bonn még most is a legmerevebben szembehelyezkedik azzal a józanabb nyugati tervvel, amely szerint a nyugatnak békeszerződési ellen javaslatot kellene a Szovjetunió elé terjeszteni. Bonnak nincs saját terve, Adenauer csupán a tagadás szelleme. Világos tehát, hogy az angol és a nyugatnémet álláspont gyökeresen ellenkezik egymással. Lesz mit izzadniuk Párizsban a nyugati külügyminisztereknek, amíg valamiféle egységes álláspontra tudnak helyezkedni. Úgy fest a dolog, hogy Herter, az újdonsült amerikai külügyminiszter szeretne közvetítő szerepet játszani az angol és a nyugatnémet félközött. De Gaulle álláspontja pedig egyáltalán nem, világos, a francia diplomácia «misztikus ködbe»» burkolódzik, s legfeljebb kétértelmű jóslatokra emlékeztető kijelentéseket tesznek. Ezt mutatta a héten a varsói és a párizsi külügyminiszteri értekezlet. Az emberiség érdeke, hogy tartós béke virradjon a világra, tehát, hogy a genfi értekezleten, s a már annyira esedékes csúcstalálkozón a mi álláspontunk minél jobban érvényesüljön, hogy a szovjet békepolitika újabbaayőzelmeket arasson. Strauss washingtoni nyilatkozata Washington (TASZSZ) Strauss nyugatnémet hadügyminiszter szerdán amerikai utazásának befejezéseképpen sajtóértekezletet tartott a Német Szövetségi Köztársaság washingtoni nagykövetségén. Strauss megállapította, hogy utazása «rendkívül hasznos volt a nyugatnémet Bundeswehr további erősítését, a legkorszerűbb fegyverekkel való ellátását célzó tervek megvalósítása szempontjából. Kijelentette, hogy a nyugati hatalmak tárgyalási előkészületei és a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásai semmiképpen sem befolyásolják a Bundeswehr felfegyverzését és katonai létszámának növelését. Strauss beismerte, hogy a nyugatnémet hadsereg felfegyverzése annak a titkos NATO-tervnek az alapján folyik, amelyet annak idején a szovjet sajtó leplezett le. A nyugati országok egyebek között az Egyesült Államok külügyminisztériumának hivatalos képviselői erőteljesen cáfolták akkoriban ezeket a jelentéseket. (MTI) Lzáras Várható időjárás pénteken estis, borult, esős idő, élénk szél, enyhe éjszaka, a nappali hőmérséklet főként keleten csökken. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—13 fok, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 13—16 fok között. Távolabbi kilátások: hűvös idő, további esőkkel, helyenként zivatarral. (MTI) Az afrikai Gulliver Bandung útján »A GYARMATI RENDSZER minden megnyilvánulási formájában olyan gyalázat, amelynek haladéktalanul véget kell vetni.« Ma négy éve látott napvilágot ez a mondat az ázsiai és afrikai népek emlékezetes bandungi értekezletéről közzétett záróközleményben. Bandung — határkő volt a kolonializmus elleni harc történetében az emberiség e szégyenének eltüntetésére irányuló mozgalomban. Századunk első évtizedében három «gyarmatügyi» kongresszust is tartottak Berlinben. Mindhárman London, Párizs, Berlin és Brüszszel urai marakodtak a koncon. Ott voltak a gyarmatosítók — de a népek százmillióinak, akiknek sorsa felett döntöttek, nem volt szavuk ezen a Kongresszuson . . . 1955 áprilisában 29 ázsiai és afrikai ország vitatta meg saját problémáit. Az imperialista hatalmak még »megfigyelőként« sem voltak ott. S az egykor élethalál urainak arról kellett hallaniuk: »Ázsia és Afrika népei kijelentik a gyarmati rendszer . . . gyalázat, amelynek véget kell vetni.« Bandung szelleme hatott és fejlődött. Kairóban 1957 végén, már 40 ázsiai és afrikai ország képviselője gyűlt össze , s ismét, egykori gyámjaik nélkül tárgyaltak. Az értekezlet kiszélesítette és tovább fejlesztette azt, amit mi Bandung szellemének nevezünk, elmélyítette az ázsiai és afrikai országok — független államok és gyarmatok — szolidaritásának, kapcsolatainak alapelveit. S az omladozó gyarmatbirodalmak metropolisai urainak szívszorongva kellett hallaniuk az újjáéledt Ázsia és az ébredő Afrika hangját: «Ázsia és Afrika népei ezentúl nem lesznek az események tehetetlen szemlélői.» MÉG EGY ÉRTEKEZLET . . . Akkra. A Fekete Kontinens népei a gyalázat haladéktalan végetvetésének programját konkretizálták ezen az értekezleten. «Afrika az afrikaiaké»» — adták ki a jelszót ezen az értekezleten, hozzátéve azt is, hogy e jelszó megvalósításával nem várnak időtlen időkig. »Még ennek a nemzedéknek az életében egész Afrikát felszabadítjuk a gyarmati rendszer uralma alól.« Három értekezlet századunk elején . . . Akkor Európában döntöttek az ázsiaik és afrikaiak sorsáról — megkérdezésük nélkül. Három értekezlet századunk közepén . . . S ezeken, ott Ázsiában és Afrikában a népek saját maguk döntenek sorsuk felett és tárgyalják meg problémáikat. Íme, a változás! A történelmet formáló Nagy Október szétrepesztette a gyarmati rendszer falát, a második világháborúban a fasiszta agresszorok fölött aratott győzelem, s a diadalmas kínai népi forradalom újabb falakat döntött le. Az utóbbi 15 évben csaknem másfél milliárd ember törte szét a gyarmati rendszer bilincseit és indult el az önálló nemzeti lét útján. Napjainkban tovább mélyült a gyarmati rendszer gyógyíthatatlan válsága. Ázsia és Afrika országainak nagy többsége feltartóztathatatlanul, minden imperialista mesterkedés ellenére halad előre függetlensége kivívása, vagy megszilárdítása útján, a gyarmatosítás okozta elmaradottság felszámolása útján. ÁPRILIS 24-ÉN a gyarmati és függő országok népeinek függetlenségi harcával való szolidaritás napján haladó emberek milliói, köztük hazánk népe is, harcos üdvözletét küldi a kolonializmus ellen harcoló hazafiaknak és kívánja, hogy mielőbb siker koronázza küzdelmüket. 1959. május 1.