Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
2. 14 éves a Vietnami Demokratikus Köztársaság A nemzeti egység és az augusztusi forradalom írta: Ton Duc Thang, a Vietnami Hazafias Front elnöke, Lenin-békedíjas AUGUSZTUSI FORRADALOM! Ezek a szavak lelkesedéssel és büszkeséggel töltik el minden vietnami szívét. Azokat a viharos napokat idézik, amikor milliók és milliók keltek fel egész Vietnamban, északtól délig és botokkal, lándzsákkal felfegyverkezve, sőt néha csak puszta kézzel indultak el az aranycsillagos vörös zászlók alatt, hogy kiragadják a hatalmat a japán fasiszták kezéből. A forradalom sikerének egyik döntő tényezője a nemzeti egységfront, a Viet Minh Front (a Viet Nan Doc Lap Dong Minh, vagyis a Vietnami Függetlenségi Liga rövidítése) megalakítása. A feudális és gyarmati kettős iga alatti nyolcvan évi szolgaság kétségbeejtő helyzetbe juttatta a vietnami népet. Nemcsak a munkások és parasztok éltek nyomorúságos viszonyok között, hanem elnyomták és megkárosították a polgárokat, sőt még a földbirtokosok egy részét is. Vietnamban minden osztály, minden társadalmi réteg gyűlölte a gyarmati rendszert. Mindannyian arra törekedtek, hogy összezúzzák láncaikat. Ez volt az oka annak, hogy az egész vietnami nép a nyolcvanéves külföldi uralom alatt pillanatnyi lankadás nélkül harcolt szabadságáért. 1941-BEN az Indokínai Kommunista Párt (a jelenlegi Vietnami Dolgozók Pártja) vezetése alatt megalakult a Viet- Minh Front, amely a nép elé tárta az ország felszabadításának programját. Ez a program Vietnam valamennyi társadalmi osztályának és rétegének legfőbb törekvéseit fejezte ki: — Teljes függetlenség Vietnamban. — Szabadság és jólét népe számára. Ez a program nagy visszhangra talált minden vietnami szívében északtól délig, a falvaktól a városokig, az őserdő és a hegyvidék legelrejtettebb zugáig. A Viet Minh Front nap nap után egyre nagyobb tömegeket vonzott magához és mind hatalmasabbá vált. 1945-ben jelentős események zajlottak le országszerte és a nemzetközi küzdőtéren. Az országban a japánok megdöntötték a francia uralmat. Iszonyatos éhínség tört ki, amely kétmillió áldozatot követelt. A népnek az elnyomók iránti gyűlölete tetőpontjára hágott. A német, olasz és japán fasiszták, miután súlyos kudarcokat szenvedtek, kénytelenek voltak letenni a fegyvert. A PILLANAT KEDVEZŐ VOLT. A Viet Minh Front az Indokínai Kommunista Párt vezetése alatt általános felkelésre szólította fel a népet, hogy ragadja ki a hatalmat a japánok kezéből. A nyolcvanéves kemény és kitartó harcot eredmény koronázta. A vietnami nép érdekes tanulságot vont le belőle: egy gyenge nép számára, amely harcolni akar a gyarmatosítás ellen és a szabadságért, a siker egyik elengedhetetlen feltétele a széleskörű szilárd nemzeti egységfront megalakítása. Az augusztusi forradalom után a Nemzeti Egységfront megszilárdítása lehetővé tette, hogy népünk győzelemre vigye az ellenálási háborút. Ma, amikor az amerikai imperialisták és ügynökeik újfajta gyarmati rendszert kényszerítenek Dél-Vietnamra, a vietnami nép felidézi a forradalom és az ellenállás tanulságait, s azon fáradozik, hogy mindjobban kiszélesítse és megszilárdítsa a nemzeti egységfrontot. A hajdani gyarmati rendszer egyszer s mindenkorra eltűnt országunkból. Az amerikai imperialisták új gyarmati rendszere maga is gyászos bukásra kényszerül. Vietnam gazdasági életének néhány jellemző vonása ötéves békés építés után Észak-Vietnam, a gazdaságilag elmaradott és a háborúban tönkrement egykori gyarmat csak több szakaszban érheti el a szocializmust: az első szakaszon a gazdasági felemelkedés időszakán (1955—1957) már sikeresen túljutott és 1958-ban megkezdődött az első hároméves terv (1958—1960). Az 1954—1959-es évek a háború utáni öt esztendőben a kitartó harc és hallatlan erőfeszítések időszakát élte az észak-vietnami nép. Noha az agrárreform folyamán, amely 1954 elejétől 1956 júliusáig tartott, komoly hibákat követtek el. 1957 végére sikerült leküzdeni azt a krónikus éhínséget, amelyet a francia gyarmatosítók elkerülhetetlennek tartottak Észak-Vietnamban. Az évi rizstermelés ugyanis 2 400 0OO tonnáról négymillió tonnára emelkedett. Az iparban és a kézművesiparban a termelés minden ágazatban gyorsan fejlődött, az ipari termelés mutatószáma az állami szektorban — az 1955-ös szintet száznak véve — 1957-ben 934-re emelkedett, a kézművesek tábora a háború előtti legmagasabb szám kétszeresére, több mint 465 000- re bővült. Az 1959-es esztendő dönti el az egész hároméves terv sikerét az ipar területén. A vietnami munkások az életszínvonal emelés érdekében vállalták a közfogyasztási cikkek termelésének jelentős növelését. A textilipar például a legjobb úton halad afelé, hogy körülbelül 78 millió méter textilárut adjon a fogyasztóközönségnek és így a belső fogyasztás zömét biztosítsa. Már sokolyan árucikk van — dohány, szappan stb. —, amelyekből nemcsak hazai szükségletre, hanem exportra is termelnek. Mindazonáltal alegtöbb figyelmet a termelési eszközök gyártásának szentelik. Szerszámgépekből 1959 végére 33 százalékkal többet gyártanak majd, mint 1958-ban. Ezenkívül körülbelül 500 000 tonna szénnel ,százezer tonna cementtel többet állítanak elő, mint tavaly. Hatvan nagyobb és húsz kisebb iparvállalat építését kezdték meg, közöttük egy vaskombinátot is, amely 1960- tól kezdve százezer tonna acélt ad évente. ZALAI HÍRLAP NEMZETKÖZI SZEMLE A nagy találkozó előjátéka Eisenhower elnök nyugateurópai körútjával megkezdődött a diplomácia nagy évadja, mégpedig minden bizonnyal a legsorsdöntőbb a háború utáni évek történetében. Az amerikai elnök bonni, londoni és párizsi látogatását természetesen mindenki csupán a bejelentett igazi nagytalálkozó közvetlen folyományának és előjátékának tekinti. Az elmúlt héten «Ike» és európai partnereinek kézszorításai kapták ugyan a nyugati sajtó főcímét, de a kommentárok továbbra is lankadatlanul Hruscsov amerikai látogatásának történelmi távlatait latolgatják, nyugaton senki sem tulajdonít túlzott fontosságot annak a diplomáciai finomságnak, hogy Hruscsov és Eisenhower közelgő eszmecseréjét nem tárgyalásnak, hanem «beszélgetésnek» nevezik. A két legnagyobb világhatalom vezetőjének cserelátogatásával foglalkozó kommentárok egyre határozottabban tükrözik azt a nyugtalan és egyszersmind reményteljes világhangulatot, amelyben szinte tapinthatóan érzékelhető, hogy nagy történelmi döntések érlelődnek. Természetesnek tartják, hogy nem egyszerű »beszélgetésről« lesz szó, hiszen a két kormányférfi a mai világhelyzetben — mikéntHruscsov is megjegyezte — «nem foglalkozhatok csupán a kukoricára és az uborkára vonatkozó problémákkal». A józan politikusok felismerik, hogy a világ most olyan kapcsolatok fejlődésének folyamata jó — azaz a békés, versengő együttélés — vagy rossz — azaz az atomkatasztrófa — irányába halad-e tovább. Hruscsov és Eisenhower cserelátogatásának bejelentésével ahidegháború természetesen még nem ért véget, de 13 év óta most először teremtődtek meg a feltételek, hogy a nagyhatalmak vezetői végre pontot tegyenek erre a nyomasztó és vészterhes korszakra. A szovjet—amerikai kapcsolatok komoly megjavulásának lehetősége — és végső soron ezen múlhat a háború és a béke nagy kérdése, példátlan erővel hozta felszínre a nyugati katonai szövetségi rendszer valamennyi ellentétét. Ez a jelenség egyébként is meggyőzően bizonyítja, hogy a NATO háborúra termett szövetség, s hogy ez az agresszív katonai építmény alapjaiban rendül meg, ha enyhébb szelek fújdogálnak a világpolitikában. A NATO-hatalmak mélyen fekvő ellentétei, amelyek a «zavartalan feszültség» idején alá voltak rendelve az atlanti katonai tömb véleményegysége és akcióegysége követelményeinek, most hirtelen minden kendőzés nélkül előtörtek. Ennek tulajdonítható, hogy Eisenhower elnök, aki európai látogatásán voltaképpen mandátumot akar kapni NATO partnereitől a szovjet miniszterelnökkel folytatandó megbeszéléséhez, most elsősorban azzal van elfoglalva, hogy rendet próbál teremteni marakodó szövetségesei között. Az Aurore című párizsi jobboldali lap is úgy véli, hogya nyugati öszszefogás súlyos megpróbáltatásai idején az Egyesült Államoknak kell az összetartó cementnek lennie». Londonban, Párizsban és Bonnban nincs sok kétség aziránt, hogy végső soron az Egyesült Államok fogja eldönteni, milyen irányvonal mellett kell felsorakozniuk a NATO-hatalmaknak. De most, amikor ez a feltételezett új amerikai irányvonal még csak kialakulóban van, szövetségesei késhegyig menő harcot vívnak azért, hogy melyikük gyakorolhatja a legnagyobb nyomást az Egyesült Államokra. A vetélkedés tulajdonképpen azért folyik, hogy kié legyen a másodhegedűs szerep a nyugati koncertben. Különösen éles az ellentét a két legesélyesebb jelölt, Anglia és Nyugat-Németország között. Nyílt titok, hogy Adenauer politikájának elsőrendű törekvése a nyugatnémet —angol gazdasági verseny eldöntése a maga javára és a nyugateurópai vezető hely megszerzése. Nyugatnémet tervek Nyugat-Németország már eddig is sikeresen aknázta alá Anglia pozícióit nemcsak Európában, hanem a Közép-Keleten, Indiában és Latin-Amerikában is. Bonn befolyásának mértéktelen megnövekedése a nyugati együttesben a hidegháborús korszak természetes következménye. Nyugat-Németország csakis azért nőhette ki magát az Egyesült Államok legfőbb európai partnerévé, mert gazdasági és katonai potenciálja a legelőkelőbb szerepet biztosította számára az amerikai tábornokok stratégiai terveiben. Ezért van az, hogy most Adenauer harcol a legádázabban az erőpolitika feladása ellen, mivel a hidegháború megszűnése szükségképben véget vetne atomnagyhatalmi ábrándjainak is. Ugyanígy kézenfekvő, hogy a józanabb angol irányzat kialakulásában — a választási és kereskedelmi érdekek megfontolása mellett — döntően közrejátszott az a felismerés, hogy a »melegháborúban« Anglia menthetetlenül elpusztulna, a hidegháború folytatása pedig végképpen Bonn kezérejássza át nyugateurópai vezető pozícióját. A nyugati négyesfogat negyedik tagja, De Gauelle elnök pedig a jelek szerint minden kártyáját a «francia nagyság»irreális politikájára tette fel, ámde Franciaország igazi problémája: Algéria, mindaddig, amíg De Gaulle a francia fegyverek győzelmében látja az algériai kérdés egyetlen lehetséges megoldását, szükségképpen kerékkötője lesz minden enyhülési irányzatnak. Franciaország tekintélye már amúgy is erősen csökkent a szégyenteljes algériai háború miatt. A nemzetközi légkör általános javulása esetén pedig aligha lehetne tovább folytatni a «fegyveres rendezés» politikáját. Politikai megfigyelők szerint De Gaulle a francia együttműködésért cserében azt követeli majd Eisenhowertől, hogy támogassa őt az algériai fegyveres döntés kikényszerítésében. Cementezési kísérlet ilyen körülmények között az amerikai elnök semmiképpen sem remélheti, hogy mostani nyugateurópai körútja során meggyógyíthatja a NATO ellentétektől marcangolt beteg szervezetét. Ámde, ha nem is, »cementezheti össze« tartósan a NATO-t, arra viszont reális kilátás van, hogy fontosabb partnerei — legalább formálisan — bizalmukról biztosítják majd a történelmi jelentőségű találkozó küszöbén. Remélni szeretnénk, hogy Eisenhower elnök a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavításának ellenfeleivel szemben következetesen tartja majd magát ahhoz az augusztus 26-i sajtóértekezletén tett kijelentéséhez, hogy az amerikai nép megbélyegezné bármelyik elnökét, aki nem hajlandó latbavetni minden erejét és hatalarra, hogy kivezető utat találjon a jelenlegi helyzetből. USI beavatkozás Laoszban A Pravda a beavatkozásról Moszkva (TASZSZ) A közvélemény széles rétegei előtt ismeretessé vált tények — írja a Pravda — megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy az amerikai imperialista körök — miközben szavakban békét és a «helyzet normalizálását« kívánják Laoszban — tulajdonképpen mindenképpen fokozzák a feszültséget a világnak e részében, felhasználva a szolgálataikban álló sötét erőket. Az Egyesült Államok a napokban elhatározta, hogy nyíltan sürgős segítséget nyújt a laoszi reakciós kormányköröknek, amelyek polgárháborút idéztek fel az országban. A Reuter-iroda hivatalosan közölte, hogy a határozat nyomán csangkajsekista szállító repülőgépek indultak Laoszba, fedélzetükön amerikai fegyverekkel és hadfelszereléssel. Japán sajtójelentések szerint Tajvan szigetén laoszi katonai küldöttség ,titkos tárgyalásokat folytat arra vonatkozólag, hogy az Egyesült Államok irányításával katonai együttműködésre lép a csangkajsekistákkal. E titkos tárgyalásokat megelőzték a laoszi megbízottaknak az agresszív SEATO-tömb résztvevőivel, köztük Thaifölddel folytatott tárgyalásai. Az indokínai háború felidézésének bűnös céljára felhasználják a dél-vietnami hatóságok szolgálatait is. Dél-Vietnam készségesen rendelkezésre bocsátotta tengeri kikötőit és szárazföldi útvonalait a laoszi királyi hadsereg fegyverekkel és hadianyaggal való ellátásához. Az amerikai imperialisták nyílt beavatkozása Laosz belső ügyeibe, komolyan kiélezte a helyzetet a világ e részében — állapítja meg a cikkíró. (MTI) Laosz Laosz 1949 óta független al Vietnami Demokratikus Közséág. A hátsó-indiai félszigeti társaság és a Kínai Népkörészaknyugati részén Thaiföld, a társaság között fekszik. Terü- Kambodzsa, Dél-Vietnam, élete 231 400 négyzetkilométer, lakosainak száma másfélmillió, fővárosa Vientiane, uralkodójának székhelye Luang Prabang. Laosz haladó erői a Patet Lao nemzeti felszabadító mozgalom Neo Lao Hakszat nevű pártja köré tömörülnek. A párt Szufanuvong herceg vezetésével a béke és a semlegesség politikáját követi. Az ország alkotmányos királyság és Pai Szananikone kormánya a Lao Luom Lao (Laoszi Népi Tömörülés) nevű burzsoá pártra támaszkodva Amerika-barát politikát folytat. A kormány belpolitikájában élesen kommunistaehenesi, külpolitikájában pedig a nyugati országokkal kialakult kapcsolatainak elmélyítésére törekszik. A Szananikone-kormány reakciós elemei igyekeznek szabotálni az 1954. évi genfi egyezményt éppúgy, mint a laoszi királyi kormány és a Patet Lao képviselői között létrejött megállapodásokat. A kormány több fegyveres egységet mozgósított, köztük légi kötelékeket, hogy elfojtsa a Patet Lao-mozgalmat. A Patet Lao fegyveres erőinek második zászlóalja a Kszieng Koang tartományban lévő Sun térségében helyezkedett el. Erre Szananikone kormánya kihirdette a hadiállapotot és fegyveres egységeket mozgósított Patet Lao erői ellen. A királyi kormány Kszieng Koang tartományban a támadással egyidejűleg széleskörű «tisztogató» hadműveletet indított, s tömeges letartóztatásokat rendelt el, így július 28-án letartóztatta Szufanuvong herceget és a Patet Lao mozgalom több más vezető személyiségét. Thaiföldről, Dél-Vietnamból szüntelenül folyik a fegyverszállítás Laoszba, legutóbb pedig száz katonai tanácsadó érkezett az Egyesült Államokból Szavannakhet, Szum Paksze és Sam Néma térségébe. A Neo Lao Hakszat központi végrehajtó bizottsága e rendkívül fontos körülmények láttán országos értekezletet tartott és egységre szólította fel az ország minden békére vágyó hazafiát, harcot hirdetett a békés, semleges, független, demokratikus és egységes Laosz megteremtéséért. Ezek az irányelvek teljes mértékben megfelelnek a laoszi nép kívánságainak és érdekeinek, s összhangban vannak a genfi értekezlet, valamint a banduigi értekezlet szellemével is. (MTI) De Gaulle visszaérkezett Párizsba Párizs. (MTI) De Gaulle francia köztársasági elnök vasárnap befejezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint — írja az AP — a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogy «kipuhatolja az ott állomásozó francia hadsereg hangulatát.» Az AP szerint erre azért volt szükség, mert De Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszélései után majd »újszerűen igyekszik megközelíteni« az algériai kérdést. Ez a lépés időben egybeesik az ENSZ közgyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy kifogja a szelet az ázsiai, illetve arab országok vitorlájából. Ezek az országok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvitatását az ENSZ közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán. (MTI) 1959. szeptember 1. Százával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek az amerikai szovjet nagykövetségre Washington. (Reuter) Az amerikai szovjet nagykövetségre a külügyminisztériumba és a Fehér Házba tovább özönlenek a levelek, amelyek írói arra kérik a szovjet miniszterelnököt, amerikai látogatása során látogasson el hozzájuk — jelenti a Reuter. Több üzletember és számos klub küldött a szovjet miniszterelnöknek meghívást. Kérik, mondjon beszédet és vegyen, részt a tiszteletére rendezendő villásreggelin, illetőleg ebéden. Egy Oroszországból ötven évvel ezelőtt kivándorolt, jelenleg Milwaukeeben élő asszony levélben arra kéri Hruscsovot, vegyen részt egy istentiszteleten és egy baseball-mérkőzésen. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar újságíróküstönség Hétfőn délelőtt hazaérkezett a magyar újságíróküldöttség, amely Gyáros Lászlónak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének vezetésével kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a magyar sajtó munkatársai, valamint V. A. Koroljov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséja fogadták. (MTI) Időtaras Várható időjárás kedd estig: Hűvös idős felhőátvonulások. Több helyen, főként a déli és keleti megyékben, eső. Mérsékelt északi, északkeleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: északon 6—9, délen 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet 17 —20 fok között. Távolabbi kilátások: a hűvös idő tovább tart.