Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

2. 14 éves a Vietnami Demokratikus Köztársaság A nemzeti egység és az augusztusi forradalom írta: Ton Duc Thang, a Vietnami Hazafias Front elnöke, Lenin-békedíjas AUGUSZTUSI FORRADA­LOM! Ezek a szavak lelkese­déssel és büszkeséggel töltik el minden vietnami szívét. Azokat a viharos napokat idézik, ami­kor milliók és milliók keltek fel egész Vietnamban, északtól délig és botokkal, lándzsákkal felfegyverkezve, sőt néha csak puszta kézzel indultak el az aranycsillagos vörös zászlók alatt, hogy kiragadják a hatal­mat a japán fasiszták kezéből. A forradalom sikerének egyik döntő tényezője a nemzeti egy­ségfront, a Viet­ Minh Front (a Viet Nan Doc Lap Dong Minh, vagyis a Vietnami Függetlensé­gi Liga rövidítése) megalakítá­sa. A feudális és gyarmati ket­tős iga alatti nyolcvan évi szol­gaság kétségbeejtő helyzetbe juttatta a vietnami népet. Nem­csak a munkások és parasztok éltek nyomorúságos viszonyok között, hanem elnyomták és megkárosították a polgárokat, sőt még a földbirtokosok egy részét is. Vietnamban minden osztály, minden társadalmi ré­teg gyűlölte a gyarmati rend­szert. Mindannyian arra töre­kedtek, hogy összezúzzák lán­caikat. Ez volt az oka annak, hogy az egész vietnami nép a nyolcvanéves külföldi uralom alatt pillanatnyi lankadás nél­kül harcolt szabadságáért. 1941-BEN az Indokínai Kom­munista Párt (a jelenlegi Viet­nami Dolgozók Pártja) vezeté­se alatt megalakult a Viet- Minh Front, amely a nép elé tárta az ország felszabadításá­nak programját. Ez a program Vietnam valamennyi társadal­mi osztályának és rétegének legfőbb törekvéseit fejezte ki: — Teljes függetlenség Viet­namban. — Szabadság és jólét népe számára. Ez a program nagy vissz­hangra talált minden vietnami szívében északtól délig, a fal­vaktól a városokig, az őserdő és a hegyvidék legelrejtettebb zu­gáig. A Viet Minh Front nap nap után egyre nagyobb tömegeket vonzott magához és mind ha­talmasabbá vált. 1945-ben jelentős események zajlottak le országszerte és a nemzetközi küzdőtéren. Az or­szágban a japánok megdöntöt­ték a francia uralmat. Iszonya­tos éhínség tört ki, amely két­millió áldozatot követelt. A népnek az elnyomók iránti gyűlölete tetőpontjára hágott. A német, olasz és japán fasisz­ták, miután súlyos kudarcokat szenvedtek, kénytelenek voltak letenni a fegyvert. A PILLANAT KEDVEZŐ VOLT. A Viet Minh Front az Indokínai Kommunista Párt vezetése alatt általános felke­lésre szólította fel a népet, hogy ragadja ki a hatalmat a japá­nok kezéből. A nyolcvanéves kemény és kitartó harcot eredmény koro­názta. A vietnami nép érdekes tanulságot vont le belőle: egy gyenge nép számára, amely harcolni akar a gyarmatosítás ellen és a szabadságért, a siker egyik elengedhetetlen feltétele a széleskörű szilárd nemzeti egységfront megalakítása. Az augusztusi forradalom után a Nemzeti Egységfront megszilárdítása lehetővé tette, hogy népünk győzelemre vigye az ellenálási háborút. Ma, amikor az amerikai im­perialisták és ügynökeik újfaj­ta gyarmati rendszert kénysze­rítenek Dél-Vietnamra, a viet­nami nép felidézi a forradalom és az ellenállás tanulságait, s azon fáradozik, hogy mindjob­ban kiszélesítse és megszilár­dítsa a nemzeti egységfrontot. A hajdani gyarmati rendszer egyszer s mindenkorra eltűnt országunkból. Az amerikai im­perialisták új gyarmati rend­szere maga is gyászos bukásra kényszerül. Vietnam gazdasági életének néhány jellemző vonása ötéves békés építés után Észak-Vietnam, a gazdasági­lag elmaradott és a háborúban tönkrement egykori gyarmat csak több szakaszban érheti el a szocializmust: az első szaka­szon a gazdasági felemelkedés időszakán (1955—1957) már si­keresen túljutott és 1958-ban megkezdődött az első három­éves terv (1958—1960). Az 1954—1959-es évek a há­ború utáni öt esztendőben a ki­tartó harc és hallatlan erőfe­szítések időszakát élte az észak-vietnami nép. Noha az agrárreform folyamán, amely 1954 elejétől 1956 júliusáig tar­tott, komoly hibákat követtek el. 1957 végére sikerült leküz­deni azt a krónikus éhínséget, amelyet a francia gyarmatosí­tók elkerülhetetlennek tartot­tak Észak-Vietnamban. Az évi rizstermelés ugyanis 2 400 0OO tonnáról négymillió tonnára emelkedett. Az iparban és a kézművesiparban a termelés minden ágazatban gyorsan fej­lődött, az ipari termelés muta­tószáma az állami szektorban — az 1955-ös szintet száznak véve — 1957-ben 934-re emel­kedett, a kézművesek tábora a háború előtti legmagasabb szám kétszeresére, több mint 465 000- re bővült. Az 1959-es esztendő dönti el az egész hároméves terv sike­rét az ipar területén. A vietna­mi munkások az életszínvonal emelés érdekében vállalták a közfogyasztási cikkek termelé­sének jelentős növelését. A textilipar például a legjobb úton halad afelé, hogy körül­belül 78 millió méter textil­árut adjon a fogyasztóközön­ségnek és így a belső fogyasz­tás zömét biztosítsa. Már sok­olyan árucikk van — dohány, szappan stb. —, amelyekből nemcsak hazai szükségletre, hanem exportra is termelnek. Mindazonáltal a­­legtöbb fi­gyelmet a termelési eszközök gyártásának szentelik. Szer­számgépekből 1959 végére 33 százalékkal többet gyártanak majd, mint 1958-ban. Ezenkí­vül körülbelül 500 000 tonna szénnel ,százezer tonna cement­tel többet állítanak elő, mint tavaly. Hatvan nagyobb és húsz kisebb iparvállalat építé­sét kezdték meg, közöttük egy vaskombinátot is, amely 1960- tól kezdve százezer tonna acélt ad évente. ZALAI HÍRLAP NEMZETKÖZI SZEMLE A nagy találkozó előjátéka Eisenhower elnök nyugat­­európai körútjával megkezdő­dött a diplomácia nagy évadja, mégpedig minden bizonnyal a legsorsdöntőbb a háború utáni évek történetében. Az amerikai elnök bonni, londoni és párizsi látogatását természetesen min­denki csupán a bejelentett iga­zi nagy­találkozó közvetlen fo­lyományának és előjátékának tekinti. Az elmúlt héten «Ike» és európai partnereinek kézszorí­tásai kapták ugyan a nyugati sajtó főcímét, de a kommentá­rok továbbra is lankadatlanul Hruscsov amerikai látogatásá­nak történelmi távlatait latol­gatják, nyugaton senki sem tulajdonít túlzott fontosságot annak a diplomáciai finomság­nak, hogy Hruscsov és Eisenho­wer közelgő eszmecseréjét nem tárgyalásnak, hanem «beszél­getésnek» nevezik. A két leg­nagyobb világhatalom vezetőjé­nek cserelátogatásával foglal­kozó kommentárok egyre hatá­rozottabban tükrözik azt a nyugtalan és egyszersmind re­ményteljes világhangulatot, amelyben szinte tapinthatóan érzékelhető, hogy nagy törté­nelmi döntések érlelődnek. Ter­mészetesnek tartják, hogy nem egyszerű »­beszélgetésről« lesz szó, hiszen a két kormányférfi a mai világhelyzetben — mi­ként­­Hruscsov is megjegyezte — «nem foglalkozhatok csupán a kukoricára és az uborkára vonatkozó problémákkal»­. A józan politikusok felismerik, hogy a világ most olyan kap­csolatok fejlődésének folyamata jó — azaz a békés, versengő együttélés — vagy rossz — az­az az atomkatasztrófa — irá­nyába halad-e tovább. Hruscsov és Eisenhower cse­­relátogatásának bejelentésével a­­hidegháború természetesen még nem ért véget, de 13 év óta most először teremtődtek meg a feltételek, hogy a nagy­hatalmak vezetői végre pontot tegyenek erre a nyomasztó és vészterhes korszakra. A szov­jet—amerikai kapcsolatok ko­moly megjavulásának lehetősé­ge — és végső soron ezen múl­hat a háború és a béke nagy kérdése, példátlan erővel hozta felszínre a nyugati katonai szö­vetségi rendszer valamennyi el­lentétét. Ez a jelenség egyéb­ként is meggyőzően bizonyítja, hogy a NATO háborúra ter­mett szövetség, s hogy ez az agresszív katonai építmény alapjaiban rendül meg, ha eny­hébb szelek fújdogálnak a vi­lágpolitikában. A NATO-hatalm­ak mélyen fekvő ellentétei, amelyek a «zavartalan feszültség» idején alá voltak rendelve az atlanti katonai tömb véleményegysége és akcióegysége követelményei­nek, most hirtelen minden ken­dőzés nélkül előtörtek. Ennek tulajdonítható, hogy Eisenho­wer elnök, aki európai látoga­tásán voltaképpen mandátu­mot akar kapni NATO part­nereitől a szovjet miniszterel­nökkel folytatandó megbeszé­léséhez, most elsősorban azzal van elfoglalva, hogy rendet próbál teremteni marakodó szövetségesei között. Az Aurore című párizsi jobboldali lap is úgy véli, hogy­­a nyugati ösz­­szefogás súlyos megpróbáltatá­sai idején az Egyesült Államok­nak kell az összetartó cement­nek lennie». Londonban, Pá­rizsban és Bonnban nincs sok kétség aziránt, hogy végső so­ron az Egyesült Államok fogja eldönteni, milyen irányvonal mellett kell felsorakozniuk a NATO-hatalmaknak. De most, amikor ez a feltételezett új amerikai irányvonal még csak kialakulóban van, szövetségesei késhegyig menő harcot vívnak azért, hogy melyikük gyakorol­hatja a legnagyobb nyomást az Egyesült Államokra. A vetélkedés tulajdonképpen azért folyik, hogy kié legyen a másodhegedűs szerep a nyugati koncertben. Különösen éles az ellentét a két legesélyesebb je­lölt, Anglia és Nyugat-Német­­ország között. Nyílt titok, hogy Adenauer politikájának első­rendű törekvése a nyugatnémet —angol gazdasági verseny el­döntése a maga javára és a nyugateurópai vezető hely meg­szerzése. Nyugatnémet tervek Nyugat-Németország már ed­dig is sikeresen aknázta alá Anglia pozícióit nemcsak Euró­pában, hanem a Közép-Kele­ten, Indiában és Latin-Ameri­­kában is. Bonn befolyásának mértéktelen megnövekedése a nyugati együttesben a hideghá­borús korszak természetes kö­vetkezménye. Nyugat-Német­ország csakis azért nőhette ki magát az Egyesült Államok legfőbb európai partnerévé, mert gazdasági és katonai po­tenciálja a legelőkelőbb szere­pet biztosította számára az amerikai tábornokok stratégiai terveiben. Ezért van az, hogy most Adenauer harcol a leg­ádázabban az erőpolitika fel­adása ellen, mivel a hideghá­ború megszűnése szükségkép­ben véget vetne atomnagyhatal­­mi ábrándjainak is. Ugyanígy kézenfekvő, hogy a józanabb angol irányzat kiala­kulásában — a választási és ke­reskedelmi érdekek megfonto­lása mellett — döntően közre­játszott az a felismerés, hogy a »melegháborúban« Anglia menthetetlenül elpusztulna, a hidegháború folytatása pedig végképpen Bonn kezére­­j­ássza át nyugateurópai vezető pozí­cióját. A nyugati négyesfogat negye­dik tagja, De Gauelle elnök pedig a jelek szerint minden kártyáját a «francia nagyság»­­irreális politikájára tette fel, ámde Franciaország igazi prob­lémája: Algéria, mindaddig, amíg De Gaulle a francia fegy­verek győzelmében látja az­ algériai kérdés egyetlen lehet­séges megoldását, szükségkép­pen kerékkötője lesz minden enyhülési irányzatnak. Francia­­ország tekintélye már amúgy is erősen csökkent a szégyentel­jes algériai háború miatt. A nemzetközi légkör általános ja­vulása esetén pedig aligha le­hetne tovább folytatni a «fegy­veres rendezés» politikáját. Po­litikai megfigyelők szerint De­ Gaulle a francia együttműkö­désért cserében azt követeli majd Eisenhowertől, hogy tá­mogassa őt az algériai fegyve­res döntés kikényszerítésében. Cementezési kísérlet­ ilyen körülmények között az amerikai elnök semmiképpen sem remélheti, hogy mostani nyugateurópai körútja során meggyógyíthatja a NATO el­­­lentétektől marcangolt beteg szervezetét. Ámde, ha nem is, »cementezheti össze« tartósan a NATO-t, arra viszont reális kilátás van, hogy fontosabb partnerei — legalább formá­lisan — bizalmukról biztosítják majd a történelmi jelentőségű találkozó küszöbén. Remélni szeretnénk, hogy Eisenhower elnök a szovjet— amerikai kapcsolatok megja­vításának ellenfeleivel szemben következetesen tartja majd ma­gát ahhoz az augusztus 26-i sajtóértekezletén tett kijelenté­séhez, hogy az amerikai nép megbélyegezné bármelyik el­nökét, aki nem hajlandó latba­­vetni minden erejét és hatal­­arra, hogy kivezető utat találjon a jelenlegi helyzetből. USI beavatkozás Laoszban A Pravda a beavatkozásról Moszkva (TASZSZ) A közvélemény széles rétegei előtt ismeretessé vált tények — írja a Pravda — megcáfolhatatla­­nul bizonyítják, hogy az amerikai imperialista körök — mi­közben szavakban békét és a «helyzet normalizálását« kí­vánják Laoszban — tulajdonképpen mindenképpen fokozzák a feszültséget a világnak e részében, felhasználva a szol­gálataikban álló sötét erőket. Az Egyesült Államok a napokban elhatározta, hogy nyíltan sürgős segítséget nyújt a laoszi reakciós kormány­köröknek, amelyek polgárháborút idéztek fel az országban. A Reuter-iroda hivatalosan közölte, hogy a határozat nyo­mán csangkajsekista szállító repülőgépek indultak Laoszba, fedélzetükön amerikai fegyverekkel és hadfelszereléssel. Japán sajtójelentések szerint Tajvan szigetén laoszi kato­nai küldöttség ,titkos tárgyalásokat folytat arra vonatkozó­lag, hogy az Egyesült Államok irányításával katonai együtt­működésre lép a csangkajsekistákkal. E titkos tárgyalá­sokat megelőzték a laoszi megbízottaknak az agresszív SEATO-tömb résztvevőivel, köztük Thaifölddel folytatott tárgyalásai. Az indokínai háború felidézésének bűnös cél­jára felhasználják a dél-vietnami hatóságok szolgálatait is. Dél-Vietnam készségesen rendelkezésre bocsátotta tengeri kikötőit és szárazföldi útvonalait a laoszi királyi hadsereg fegyverekkel és hadianyaggal való ellátásához. Az amerikai imperialisták nyílt beavatkozása Laosz belső ügyeibe, komolyan kiélezte a helyzetet a világ e ré­szében — állapítja meg a cikkíró. (MTI) Laosz Laosz 1949 óta független al­ Vietnami Demokratikus Köz­­séág. A hátsó-indiai félsziget­i társaság és a Kínai Népkör­északnyugati részén Thaiföld, a társaság között fekszik. Terü- Kambodzsa, Dél-Vietnam, é­­­lete 231 400 négyzetkilométer, lakosainak száma másfélmil­lió, fővárosa Vientiane, ural­kodójának székhelye Luang Prabang. Laosz haladó erői a Patet Lao nemzeti felszabadító moz­galom Neo Lao Hakszat nevű pártja köré tömörülnek. A párt Szufanuvong herceg vezetésé­vel a béke és a semlegesség po­litikáját követi. Az ország al­kotmányos királyság és Pai Szananikone kormánya a Lao Luom Lao (Laoszi Népi Tömö­rülés) nevű burzsoá pártra tá­maszkodva Amerika-barát po­litikát folytat. A kormány bel­politikájában élesen kommu­­nistaehenesi, külpolitikájában pedig a nyugati országokkal ki­alakult kapcsolatainak elmélyí­tésére törekszik. A Szananikone-kormány re­akciós elemei igyekeznek sza­botálni az 1954. évi genfi egyezményt éppúgy, mint a laoszi királyi kormány és a Patet Lao képviselői között lét­rejött megállapodásokat. A kormány több fegyveres egysé­get mozgósított, köztük légi­ kö­­telékeket, hogy elfojtsa a Pa­tet Lao-mozgalmat. A Patet Lao fegyveres erőinek második zászlóalja a Kszieng Koang tartományban lévő Sun térsé­gében helyezkedett el. Erre Szananikone kormánya kihir­dette a hadiállapotot és fegy­veres egységeket mozgósított Patet Lao erői ellen. A királyi kormány Kszieng Koang tar­tományban a támadással egy­idejűleg széleskörű «tisztogató» hadműveletet indított, s töme­ges letartóztatásokat rendelt el, így július 28-án letartóztatta Szufanuvong herceget és a Pa­tet Lao mozgalom több más vezető személyiségét. Thaiföldről, Dél-Vietnamból szüntelenül folyik a fegyver­­szállítás Laoszba, legutóbb pe­dig száz katonai tanácsadó ér­kezett az Egyesült Államokból Szavannak­het, Szum Paksze és Sam Néma térségébe. A Neo Lao Hakszat központi végrehajtó bizottsága e rendkí­vül fontos körülmények láttán országos értekezletet tartott és egységre szólította fel az ország minden békére vágyó hazafiát, harcot hirdetett a békés, sem­leges, független, demokratikus és egységes Laosz megteremté­séért. Ezek az irányelvek teljes mértékben megfelelnek a laoszi nép kívánságainak és érdekei­nek, s összhangban vannak a genfi értekezlet, valamint a banduigi értekezlet szellemé­vel is. (MTI) De Gaulle visszaérkezett Párizsba Párizs. (MTI) De Gaulle fran­cia köztársasági elnök vasár­nap befejezte négynapos algé­riai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint — írja az AP — a francia államfő algé­riai útjának az volt a tulajdon­képpeni célja, hogy «kipuhatol­ja az ott állomásozó francia hadsereg hangulatát.» Az AP szerint erre azért volt szükség, mert De Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszé­lései után majd »újszerűen igyekszik megközelíteni« az al­gériai kérdést. Ez a lépés idő­ben egybeesik az ENSZ köz­gyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy kifogja a szelet az ázsiai, illetve arab or­szágok vitorlájából. Ezek az or­­­­szágok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvita­tását az ENSZ közgyűlés szep­temberben kezdődő üléssza­kán. (MTI) 1959. szeptember 1. Százával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek az amerikai szovjet nagykövetségre Washington­. (Reuter) Az amerikai szovjet nagykövetség­re a külügyminisztériumba és a Fehér Házba tovább özönle­nek a levelek, amelyek írói ar­ra kérik a szovjet miniszterel­nököt, amerikai látogatása so­rán látogasson el hozzájuk — jelenti a Reuter. Több üzletember és számos klub küldött a szovjet minisz­terelnöknek meghívást. Kérik, mondjon beszédet és vegyen, részt a tiszteletére rendezendő­ villásreggelin, illetőleg ebéden. Egy Oroszországból ötven évvel ezelőtt kivándorolt, jelen­leg Milwaukeeben élő asszony levélben arra kéri Hruscsovot, vegyen részt egy istentisztele­ten és egy baseball-mérkőzésen. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar újságírókü­stönség Hétfőn délelőtt hazaérkezett a magyar újságíróküldött­ség, amely Gyáros Lászlónak, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala elnökének vezetésével kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttséget a Ferihegyi repülő­téren a magyar sajtó munkatársai, valamint V. A. Koroljov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséja fo­gadták. (MTI) I­dőtaras Várható időjárás kedd estig: Hűvös idős fe­l­hőátvonulások. Több helyen, főként a déli és keleti megyékben, eső. Mérsékelt északi, északkeleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet: északon 6—9, délen 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet 17 —20 fok között. Távolabbi kilátások: a hűvös i­dő tovább tart.

Next