Zalai Hírlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
2. A kincs gyors fejlődése Tavaly, az ugrásszerű fejlődés évében, hatalmasat lépett előre a kínai széntermelés. Az 1957 évi 130 millió tonnáról a termelés 270 millió tonnára emelkedett. Ilyen nagyarányú fejlődés megvalósításához az Egyesült Államoknak 14 évre, Angliának pedig nem kevesebb, mint 32 évre volt szüksége. Az idén ugyancsak gyorsan fejlődik a kínai széntermelés. Januártól augusztusig a kínai bányászok 220 millió tonna szenet termeltek, 78 százalékkal többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A Kínai Kommunista Párt által bejelentett módosítása szerint a kínai széntermelésnek ebben az évben 24 százalékkal kell meghaladni a tavalyi eredményt. Nem kétséges, hogy a bányászok teljesítik, sőt túlteljesítik a módosított tervet — írja a Renmin Ribao. Az elmúlt év decemberét a Kínai Népköztársaságban töltötte Teleki Lajos elvtárs. A srinai nép nagy ünnepének előestéjén fordultunk hozzá kéréssel, nagyszerű élményeiből nyújtson át egy csokorravalót lapunk olvasóinak. — Órákig tudnék beszélni kínai élményeimről, a kínai nép nagyszerű hőstetteiről, arról a meleg, testvéri fogadtatásról, amiben bennünket részesítettek. Elmondhatnék sokat Kína gazdasági fejlődéséről, üzemek, gyárak munkájáról, az ott dolgozó emberek tevékenységéről. Sajnos, erre e szűkre szabott keretek között nincs lehetőség. Egy néhány olyan emléket próbálok meg elmondani, amelyeket soha nem felejtek, elkísérnek életem végéig. Kalandos, szép repülőút után érkeztem a Kínai Népköztársaság fővárosába, Pekingbe, 1958 december 3-án, a Magyar Népköztársaság katonai küldöttségének tagjaként. A repülőtéren katonai pompával fogadtak bennünket, s a hosszú út után egy nagyon szép szállodába hajítottunk. Mennyi figyelmesség. Valamennyiünknek külön szobája, íróasztala, rádió, toll és tinta, itatós és levélpapír, tisztálkodószerek, kényelmes papucs. Egyszóval mindaz, amire éppen szükségünk lehet. Még aznap színházba mentünk. Kitörő lelkesedéssel fogadtak bennünket. Színészek észínházlátogatók felállva üdvözöltek bennünket. S az előadás ... Nem, ezt nem lehet szavakkal visszaadni. Gyönyörű táncok, s közöttük magyar tánc népviseletben... A táncosok éneklik a dalt — magyarul: Soha nem lehet elfelejteni. S búcsúzás a színháztól. Messze az utcán is elkísért barátaink tapsa, éljenzése ... Egy alkalommal Pekingben megtekintettük »Az oktatás és a termelőmunka közötti kapcsolatok« című kiállítást. A legmodernebb gépek, eszközök. Valamennyit közép- és főiskolás diákok készítették tanáraik irányításával. A kiállítás célja: megismertetni a termelőmunkát a szellemi dolgozókkal és viszont. Egy nagyon édes, 12 éves feltalálóval találkoztam itt a kiállításon. A fiúcska — bizonyára neves polgára lesz hazájának — szerkesztett egy pallóhintát. S amíg a gyerekek hintáznak, a hinta a folyóból vizet emel át a rizsföldek öntözésére. Sokszor volt alkalmam találkozni kínai katonákkal. Egyik legkedvesebb emlékem talán az volt, amikor az egyik meglátogatott egység valamennyi katonája verset írt érkezésünk tiszteletére. Nem irodalmi remekműveket, de sok, mély érzést eláruló őszinte sorokat. Verseik színes, nagy plakátokon kiakasztva a laktanya egész területén. Néhány gondolatot belőlük: «Két folyó van, a Duna és a Sárga folyó. Tengerbe ömlenek. Ha messze is vagyunk egymástól, a mi barátságunk olyan mély, mint a tenger.» Vagy: »Üdvözöljük a Duna mellől idejött magyar testvéreinket és ha távol is élünk egymástól, céljaink egyek és olyan erősek, hogy nem győz le bennünket semmi.« Szintén a hadsereggel függ össze másik nagyon kedves emlékem is. Egy tengeri flottát látogattunk meg. Érkezésünkkor a szokásos katonai fogadás, s a díszjelre a vezérhajó árbocára felvonták a magyar nemzeti lobogót. Valamennyien könnyeztünk a meghatottságtól. Egy kínai tengeri flotta vezérhajójának árbocán magyar zászló. Hadd mondjak el egy-két kis epizódot a kínaiak kedvességéről, figyelmességéről még. Étkezés előtt forró vízbe mártott kendőket hoznak az asztalunkhoz a kéz és az arc megtörlésére. Étkezés után szintén. Szinte valamennyi helyen a nekünk hozott kendők piros-fehér-zöld szegőzésűek voltak. Gyakran kínáltak bennünket staniolba, s egyéb papírokba csomagolt cukorkával. Kibontjuk a cukrot... piros-fehér-zöld csík fut rajtuk körbe. Lehet ezeket a jelentéktelennek látszó, s mégis oly nagy figyelmességről, szeretetről tanúskodó epizódokat elfelejteni? Nem! Ezernyi szép emlék él bennem. Valamennyi között a legszebb mégis Mao Ce-tung elvtárssal való találkozásom emléke. Vuhanban fogadta küldöttségünket. A kommunista szerénység, egyszerűség megtesteítője. Érkezésünkkor elénk jött, meleg kézszorítással üdvözölt bennünket, s közel két órán át folytatott beszélgetést velünk. Kínáról, Magyarországról, a nemzetközi munkásmozgalom életéből mondott érdekes s megszívlelendő dolgokat. S búcsúzáskor a 121 milliós Kína vezetője a kapuig kísérte az alig 10 milliós magyar nép kis hadseregének képviselőit... Mit mondhatnék még? Befejezésül talán még csak ennyit: Annyi öntudat, hazaszeretet, kommunista egyszerűség és szerénység, kedvesség és közvetlenség, lelkesedés, tanulni és dolgozni akarás, ami a kínai népben van, csodálatos. emlékem ZALAI HÍRLAP TÍZ ÉVES A KÍNAI NÉPKÖZTARSASÁG ›^oScí›scs‚s·8‚3Scí‚sc^Ř S›®escs·8”3!Scfc^QScs›SQScs›sescs-csc)Scs-c§cf.ic»c8oscí- ‚^ogcs-c§”3göK§a§ar‚®ogc·B3#eSörcsogcKS›ssöK§‚3Scí‚®‚3gar‚ase£k3K^ácr‚^Q?^^ Harcokban és győzelmekben bővelkedő évtized Írta: V. Tradd Tíz esztendővel ezelőtt, 1949. október 1-én a pekingi Tienanmen téren Mao Ce-tung, a kínai nép vezére az egész világnak kihirdette a Kínai Népköztársaság megalakulását, a történelem első olyan kínai államának létrejöttét, amely a dolgozók országa, s amelyet a munkásosztály és annak kommunista pártja vezet. Ez az esemény történelmi jelentőségére nézve nyomon követi az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét az emberiség szempontjából. A szocializmus újabb, nagyszerű győzelme volt ez. Kivált az imperializmus táborából a világ legnépesebb országa, ez a roppant anyagi erőforrásokkal rendelkező ország, amely évtizedeken át hatalmas felvételi piac és tőkebefektetési övezet volt a külföldi tőke számára. A kínai nép győzelme azt jelentette, hogy az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása döntő szakaszába jutott. Azóta Ázsia legnagyobb országa kommunista pártjának vezetésével biztosan halad a szocialista fejlődés útján, amelyet a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméi és az első szocialista ország, a Szovjetunió több évtizedes tapasztalatai világítanak meg. Amióta a Kínai Népköztársaság létrejött, a kapitalizmus és a szocializmus erőviszonyai jelentősen megváltoztak a szocializmus javára, még sokkal hatalmasabbá váltak azok az erők, amelyek a békéért és a demokráciáért, egy újabb világháború ellen küzdenek. Kínában a népköztársaság kikiáltása azt jelentette, hogy betetőződött a polgári demokratikus forradalom szakasza, az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. A néphatalom egyik legelső fontos intézkedése a bürokratikus tőke tulajdonának államosítása és a külföldi tőke előjogának felszámolása mellett a földreform végrehajtása volt. 1953 tavaszáig lényegében az ország egész területén megvalósult a földreform, kivéve néhány nemzetiségi területet. A földreform eredményeképpen 300 millió paraszt között több mint 47 millió hektár szántóföldet osztottak szét. A parasztoknak nem kell többet az évi földbért fizetniök, amely évente 30 millió tonna gabonánál többet tett ki. A földreform földet adott a parasztoknak, de önmagában még nem biztosíthatta a kínai falvak boldog, jómódú életét. Az élet felvetette a mezőgazdasági termelés fokozásának szükségességét. 1958-ban több mint 769 000 szövetkezetet 26 500 népi kommunává szerveztek át. Ezek az ország parasztgazdaságainak 99 százalékát egyesítik. A mezőgazdaság szocialista átalakítása mellett nagy jelentőségű volt a kizsákmányolástól mentes szocialista termelési viszonyok megteremtése szempontjából a magántőkés ipar, kereskedelem és kézműipar szocialista átalakítása. A magántőkés ipar, a kereskedelem és a kézműipar szocialista átalakítása, valamint a mezőgazdaság kollektivizálása azt jelenti, hogy Kínában lényegében megvalósult a rendkívül nehéz és bonyolult történelmi feladat: a termelőeszközök magántulajdonának köztulajdonná változtatása. A szocializmus és a kapitalizmus harcában a Kínai Népköztársaságban a »ki kit győz le« kérdése véglegesen és megváltoztathatatlanul eldőlt a szocializmus javára. Az elmúlt években a Kínai Népköztársaság a kommunista párt vezetésével hatalmas sikereket ért el a szocialista iparosításban. Az egykor elmaradott iparú Kína ipari agrárországgá vált. Sok fontos ipari termék termelésében Kína elnéli Japánt és az első helyre került Ázsiában. 1958-ban az országban 11,08 millió tonna acélt termeltek, ebből 3,08 millió tonnát egyszerű módszerekkel a falu szükségleteire. A széntermelés 270 millió tonna volt, az áramtermelés 27,5 milliárd kilowattóra a gyapotszövet-termelés 5,7 milliárd méter. Az ipari fejlődés gyors üteme révén jelentősen megnövekedett a korszerű ipar részaránya a népgazdaság össztermelésében: 1957-ben, az első ötéves terv végén meghaladta a 40 százalékot. Kína gazdasági sikerei a néphatalom évei alatt arra vezettek, hogy jelentősen megjavultak a lakosság életkörülményei, fejlődött a kultúra, a népművelés és a közegészség is. Növekszik a dolgozók jövedelme és vásárlóképessége. A Kínai Népköztársaság sikerei a szocialista építőmunka minden területén, állhatatos harca a világ békéjéért és a demokráciáért, jelentősen megnövelte és megszilárdította Kína nemzetközi tekintélyét. Már 33 ország létesített diplomáciai kapcsolatot a népi Kínával, 93 ország és terület áll vele gazdasági kapcsolatban, 104 ország és terület létesített kulturális kapcsolatot és tart fenn baráti viszonyt vele. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak obstrukciós politikája miatt Ázsia legnagyobb országa mindmáig nem nyert képviseletet az ENSZ- ben, bár a világ különböző államai számtalanszor követelték ezt. Reméljük, hogy a józan ész és az igazságosság végül is legyőzi a hidegháború híveinek szennyes mesterkedéseit. A népi Kína fennállásának kezdetétől fogva szilárdan a szocializmus táborában áll. Röviddel megalakulása után, 1950. február 14-én barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a Szovjetunióval. Ez a szerződés fontos szerepet játszik a Távol- Keleten és a világ békéjének megszilárdításában. 1959. október 1-én a Kínai Népköztársaság tíz éves fennállásának dicsőséges évfordulóját ünnepli. Az ifjú, hatalmas Kína magabiztosan tekint a jövő elé. Tudásszomj A kínai dolgozók hatalmas lelkesedéssel sajátítják el az ismereteket. Kujcsou tartományban a lakosság sok nemzetiségből áll. Az ország felszabadulása előtt a tartomány ifjúságának és középkorú felnőtt lakosságának 90 százaléka írástudatlan volt. Ma az írástudatlanság 15 százalékra csökkent. A tartományban mindenütt kibontakozott a megszerzett ismeretek fejlesztéséért indult mozgalom. Körülbelül 90 ezer sajátos iskolát — a «vörös szakemberek iskoláját» szerveztek, amelyekben 3 millió ember tanul. A falusi értelmiség megtisztelő kötelességének tekinti, hogy »szívét a pártnak, tudását pedig a népnek» adja. Sok helyütt a »vörös szakemberek iskolái» a dolgozók műszaki továbbfejlesztésének bázisává váltak. A kínai dolgozók eredményesen váltják valóra a várt irányvonalát: «Az oktatás a munkásosztály politikáját szolgálja. Az oktatást össze kell kapcsolni a termelőmunkával.» Az oktatás új, a korszerű követelményeknek megfelelő, rugalmas formáit a nép találóan így jellemezte: «A könyv együtt halad az emberrel. A megszerzett ismeretek együtt haladnak a termeléssel, az oktatók együtt haladnak tanítványaikkal.» . Tíz év változásai egy kínai parasztcsalád életében ■ Vang Lu-siang családja egy a sok közül a Hopej tartományi Hungcsi népi kommunában. Vang bácsi hatéves korában árvaságra jutott, s három évvel később már a földesúr szolgája volt. — Húsz éves koromban feleségül vettem egy távoli rokonom leányait — meséli Vang bácsi —. A házasság természetesen gyermekkel jár. Nálunk is sorra jöttek a gyermekek. Ez nem is lett volna baj. A baj ott kezdődött, hogy évek hosszú során át rossz volt az időjárás, silány volt a termés. Nem tudtuk megfizetni a földbérletet. Emlékszem, egy télen az egész család negyven napig élt tíz kiló gabonán. A nagy éhezések idején leszedtük a fák levelét, s azt ettük. Evett már falevelet? Nem? No hiszen, akkor hiába beszélek. El sem tudja képzelni, milyen fanyar íze van, mondjuk az akácfa levelének. Mintha benne volna nemcsak a fa, hanem az éhező emberek millióinak könnye is, így éheztünk át négy keserves évtizedet. Este a család fiataljai hazatérnek a kommuna földjeiről. Tízen vannak, mind fiatalok és egészségesek. A legidősebb fiú szakmát tanult. Második fiát néhány hete választották meg a kommuna egyik termelőcsoportjának helyettes vezetőjévé. Harmadik fia most tanul írni és olvasni. Beleszól a beszélgetésbe Vang bácsi élettársa is. Elmondja, hogy egyetlen egyszer lakott jól a múltban, azesküvőjük napján. De azzal összevetve, amit manapság a hétköznapokon eszünk — teszi hozzá —, az egykori esküvői lakoma is elveszti varázsát. — A fiatalok már csak nevetnek, amikor ezekről a régi időkről beszélünk nekik — veszi át a szót Vang bácsi —. Hogyne, amikor új ruhában járhatnak, zoknit viselhetnek, illatos szappannal mosakodhatnak és annyit ehetnek, amenynyi beléjük fér. Amikor mi fiatalok voltunk, ilyen kényelemről még csak álmodni sem merészeltünk. Jelenleg évente 200 jüant költ ruházatra a család, s a fiatalabbak még külön zsebpénzt is kapnak. Hadd költsenek és szórakozzanak. Jól dolgoznak, megérdemlik. Mert nem pazarolják el a keresetüket. Az egyik fiú a napokban vásárolt kerékpárt, a másik már kinézte a falu üzletében az új rádiót. Ilyesmi még úgysem volt a házunkban. Vang bácsi, az ő sajátos nyelvén így fogalmazza meg életük változásait: »A földreform olyan volt, mint amikor egy hatalmas hegyet távolítanak el az ember válláról, a földesúri elnyomás hegyét. A gerincünk kiegyenesedett. De nem volt elegendő állat, termelő eszköz. Úgy éreztem, a derekamat még mindig nyomja valami. Ezt a nyomást igyekeztem eltüntetni a kölcsönös segítő brigád szervezésével. Az utolsó betegségtől a népi kommuna szabadított meg. Új házat építettem, ha szokásait. Sok új gépünk van, s egy egész traktorállomásunk. — Egyszóval: tízezer évig éljen a népi kommuna, s a kommunista párt, amely létrehozta — fejezi be Vang bácsi. 1959. október 1. Boldog jövőbe néznek, derűs, bizakodó tekintettel a Kínai Népköztársaság legkisebbjei. Az ifjú kertészek az óvodákban játszva ismerkednek a munka alapelemeivel. Gondtalanok, vidámak, egészségesek, jól öltözöttek, ők az új Kína gyer mekei. , ________________________________________________ Kíma iparosításának óriási eredményei A Kínai Népköztársaság 1949. évi megalakulása óta az ipar a történelemben példa nélkül álló módon fejlődött. Az elmúlt tíz év sikereit három részre oszthatjuk: a gazdasági helyreállítás, az első ötéves terv és a második ötéves terv időszakára. A gazdasági helyreállítás időszakában (1950—1952) a kormány magáévá tette a következő politikát: a köz- és magánérdekek, valamint a tőke és a munka előnyeit figyelembevéve fejleszteni kell a termelést és meg kell teremteni a virágzást. A három év alatt az ipari termelés átlag évi 34,8 százalékkal emelkedett. Az első ötéves tervidőszakban (1953—1957) előkészítették az ország szocialista iparosításának alapjait. 1957-ig az ipar fejlődésének üteme évente átlag 18 százalék volt. Az acéltermelés az 1952. évi 1,35 millió tonnáról 1957 ben 5,35 millió tonnára emelkedett. Az előirányzaton kívüli létesítmények száma 921 volt, közülük 168-at a Szovjetunió tervezett és rendezett be. Az öt év alatt elkészült legfontosabb építkezésekhez szükséges tőke 55 milliárd jüant tett ki, amelynek mintegy fele ipari beruházásokat szolgált. A második ötéves tervidőszak (1958—1962) első két évében az ipari termelés és a főbbépítkezések példátlan nagy ugrást tettek előre. Megindult a «járjunk kétlábon» politika,, ami azt jelenti, hogy egyidejűleg kell fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot, tekintetbe véve azonban a nehézipar elsőbbségét. Ha összehasonlítjuk az 1959. évi ipari termelést az 1949. évivel ,akkor azt látjuk, hogy azacéltermelés kilenc év alatt a 69-szeresére emelkedett, a széné 7-szeresére, a pamutfonáléé 2,4-szeresére. 1949-hez viszonyítva az 1958. évi ipari össztermelés 8,3-szeresére emelkedett, az évi növekedés tehát 28 százalék körül volt. A termelési eszközök előállítása 20-szorosára, a fogyasztási cikkek termelése pedig 4-szeresére emelkedett. A gazdasági helyreállítás időszakában, sőt még az első ötéves terv kezdetén sem voltunk képesek bonyolult, korszerű üzemet megtervezni. Tíz évi erőfeszítés után azonban már olyan vasacél művet rátudunk tervezni, amelynek évi termelése 1,5 millió tonna acél, s olyan szénbányát építeni, amelynek évi termelése 2,4 millió tonna; fel tudunk építeni műtrágyagyárat, amelynek kapacitása évi 75 000 tonna ésvízierőművet létesíteni — egymillió kw teljesítménnyel. Az ipari termelés fokozásának egyik legfontosabb tényezője a munkatermelékenység gyors emelése. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások teljesítménye 61 százalékkal emelkedett. Az ipari dolgozók és alkalmazottak anyagi helyzete is lényegesen megjavult. 1957-ben átlagbérük 42,8 százalékkal volt magasabb, mint 1952-ben. Az állam összesen 94,5 millió négyzetméter területű lakást épített a gyári és hivatali dolgozók számára, nem beszélve a sok szanatóriumról, az óvodákról és iskolákról. Az ipari fejlődés feladatának megoldása nem volt könynyű a kínai nép számára. Rengeteg nehézséget kellett legyűrni. A kínai nép természetesen nem riadt vissza ezektől a nehézségektől és legyűrte ezeket.