Zalai Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

INO. szeptember 16. Filmszínházaink Ilii MŰSORA Zalaegerszeg, Ady Filmszínház: 17—20: Folytassa, doktor! 21 —23Laura szerelme. Mati­né: 20: Gólzápor. Zalaegerszeg, Kertmozi: 17—18: A kis özvegy. 19—20: A szélhámosnő. 22: A szul­tán fogságában. Nagykanizsa, Béke Filmszínház: 17— 20: Laura szerelme. 21— 23: Folytassa, doktor! Mati­né: 20: Az utolsó betyár. Nagykanizsa, Kertmozi: 17— 20: Felszabadítás (70 mm. Dupla betyárral). 21— 23: Folytassa, doktor! Nagykanizsa, Szabadság Filmszínház: 18— 20: Egy taxisofőr halála. 21—23: Veled Madridban. Matiné: 20: A vonat. Andráshida: 17: Az­­ akció. 21: A halott gyanús. Bázakerettye: 19: A nagy kék jelzés. 22: A hármas manőver. Gellénháza: 20: A nagy kék jelzés. 23: A hármas manőver. Gelse: 19: Utazás a koponyám kö­rül. 22: Utazás a Nap túlsó oldalára. Zalaszentbalázs: 20: Utazás a koponyám kö­rül. 23: Utazás a Nap túlsó oldalára. Hahót: 19: Utazás a Nap túlsó olda­lára. 22: Utazás a koponyám körül. Söjtör: 20: Utazás a Nap túlsó olda­lára. 23: Utazás a koponyám körül. Lenti: 18— 20: Jöttem, láttam, lőt­tem. 21—23: Harc a bandi­tákkal. Matiné: 20: Alibi a vizen. Letenye: 19— 20 Veled Madridban. 22 —23: Egy taxisofőr halála. Matiné: 20: Ádámnak hív­ták. Lovászi: 17: A nagy kék jelzés. 20: Autósok, reszkessetek! Csesztreg: 18: Harc a banditákkal. 21: Jöttem, láttam, lőttem. Rédics: 19: Harc a banditákkal. 22: Jöttem, láttam, lőttem. Nova: 20 Harc a banditákkal. 23: Jöttem, láttam, lőttem. Páka: 17: Jöttem, láttam, lőttem. 20: Tavasz az Oderán. Pacsa: 19: Kötéltánc. 22: Szere­lem, ó! Pölöske: 20: Kötéltánc. 23: Szere­lem, ó! Szepetnek. 17: Egy taxisofőr halála. 19: Meztelen diplomata. 20: Ház a sziklák alatt. Tűrje: 17: Egymillió karátos ötlet. 20: A hármas manőver. Zalaapáti: 17: Utazás a koponyám kö­rül. 20: Az öregember és a gyerek. Zalakomár, Marx Filmszínház: 19—20: Szerelem, ó! 22: Kö­dös éjszaka. Zalakomár, Petőfi Filmszínház: 20 : Szerelem, ó! 23: Ködös­­ éjszaka. Zalalövő: 19—20: A koronatanú. 22— ■23: Egymillió karátos ötlet. Matiné: 20: Szerelmes bi­ciklisták. Zalaszentgrót: 18—20: Egymillió karátos öt­let. 21—23: A koronatanú. Matiné: 20: A jelena öböl. ZALAI HÍRLAP Az 1971-es év modelljeiből Már elkészültek az 1971-es év első modelljei. Képeinken a jövő évi divatból adunk íze­lítőt. 1. Nagykockás téglapiros maxi-ruha, 2. Őszi-téli divat. Elől hosz­­szú sliccel, „Chanel'’ kosztüm. 3. Piros-fehér nagykockás nyári összeállítás, mini ruha, levehető maxi-szoknyával. téglapiros csapd­éta képen látható órák közül kettő siet, kettő késik, egy t­­­sak eg­v mutatja a pontos időt. Mennyi tehát a pontos idő? (■JMd *It rap 6 opi soluod v) Hogyan segíthetünk magunkon v­ agy élő virágokkal, klipssek­­kel ügyesen takarhatjuk de­­zítés gyanánt. 2. A loknik és a különösen fénybevett hajtincsek hama­­rbb zsírosodnak, mint a haj cibbi része. Ezeket öblítsük át shamponos vízzel, utána haj­akkal fújjuk be, csavarjuk fel is kész megint a szép frizura. 3. Nincsen időnk fodrászhoz menni? Készítsünk kivételesen magunk egy új frizurát az alábbiak szerint: a már száraz falat tincsenként hajlakkal fujjuk be és utána csavarokra vagy klipszekre csavarjuk fel. Tíz perc után a lakkból vagy fajszeszből az alkohol elpáro­log, a klipszek, vagy csavarok elszedése után hajunkat szé­pen kifésüljük és a kívánt fri­zuránk készen is van. 4. Ha már nagyon rendetlen­­ hajunk, és nincs időnk rend­­behozni, tűzzük hajunkat hó­ul össze kontyba. Rá kell erő­síteni valami virág­klipsszel vagy bizsuval egy szép masnit is kész egy majdnem ünne­pélyes frizura. 5. Becsavarozott vagy kócos, rendetlen hajunkat ügyesen akarhatjuk egy virágos, ízlé­ses kendővel. Újszerű és prak­tikus megoldás a dolgozó nő­s­záradra. 6. E mögött a kis hetyke rottírsapka mögött vagy alatt egy kis csalás bújik meg. A szép copfok ugyanis nylon tájból vannak. 7. Egy ilyen szép, színes topfot bárki saját maga ké­­szíthet. Három ízlésesen össze­válogatott színű kendőt he­vezzünk a fejünkre, az összef­űzött hajunkhoz erősítjük, a k­endők végeit előre szépen összefonjuk és hogy ki ne ho­noljon, a fonást tűvel, klipsz­­szel vagy öltéssel megerősít­­sük. S. Erről az elegáns turbán­­ról senki sem tételezné fel, hogy egy hajcsavarokkal tele­­rakott fejet takar. Nekünk, nekne­k örökös gondunk, a hajunk, illetve a frizuránk. Ha úszunk, sporto­lunk, hajunk a víz, a nap vagy a szél hatására — vizes, kó­cos, rendetlen lesz. De ugyan­így járhatunk hajunkkal eset­leg munka közben is. Nem­­könnyű tehát mindig csinos, gondozott, jól ápolt fejjel megjelenni, úgy mint azt sze­retnénk. Hajunk minőséget, annak keneteset iparászunk szakmai véleményei és utasításai alap­ján mindnyájan ismerjük. (Haj szesz, haj olaj, festék hasz­nálata, hajápolás, kefélés és­­ mosások szükségessége). Az alábbiakban néhány ezeken túlmenő tanácsot adunk, adott esetekben jól fel tudunk használni: 1. Ha az uszodában, stran­don úszás közben hajunk vi­zes lett, a becsavart hajat mű Ne hazudjunk a gyermeknek — Anyuka, ugye nem kapok injekciót? — kérdezi remegő hangon Gyurika, útban a doktor bácsihoz. — Dehogy kapsz, kisfiam, meg sem engedném, hogy az én kis Gyurikámat megszúrja valaki azzal a csúnya tűvel — feleli biztatóan anyuka. Nagy kő esett rá a kásitú szí­véről. Bízott anyukája szavá­ban, hiszen ő csak igazat mond­hat. Hamarosan azonban fekete felhők árnyékolták be a szép mama, a jó mama képét, mert még magának is segítenie kellett „lefogni” menekülni akaró kis­fiát. Erősen szorította a kis tes­tet és odakínálta a kíméletlen szúrásnak. — Akikor miért mondtad, hogy nem kapok injekciót, miért mondtad? — hümmögte sokáig a kisfiú. Nehezen tudott meg­nyugodni, pedig a szúrás már rég nem fájt. Sokkal jobban fájt neki maradandóan az, hogy a mama becsapta. Anyuka ha­zudott. t fa n fj'l't Ifljt&'.jfN Máskor azután hiába mond­ták neki, hogy ne féljen, nem szúrják meg, vagy ha jó lesz, el­mennek kirándulni — hitetlenül nézett az anya arcába, nem bí­zott benne. A mama persze nem is gondolt arra, hogy amikor a gyermek bizalmát elvesztette, az irányí­tásnak, a nevelésnek egyik leg­fontosabb eszközét hagyta ki­hullni a kezéből. Ez a szülő azután ne csodál­kozzék azon, hogy gyermeke nem beszéli meg vele a maga problémáit. Ne csodálkozzék, hiszen ha­zudott a gyereknek, amikor az kicsi volt. Az elvesztett bizal­mat később nehéz visszaszerez­ni. Még szigorra­ és veréssel sem. Most látjuk, hogy az első kis hazugságok a szülő részéről sem is voltak olyan jelentékte­lenek. A legsúlyosabb bűnük egyike, amit a gyermeknevelés terén elkövethetünk, az, hogy hazudtunk a gyermeknek. Ha élvezni akarjuk gyermekünk ,­iaalmát, igyekezzünk vele szemben a legbecsületesebben­­­sselkedni nagy és kis dolgok­ban egyaránt. Mit tegyünk a falra? A mai francia faliszőnyegek címmel tárlat nyílt szeptember 4-én a Műcsarnokban. Képünkkel a tárlatról igyekszünk íze­lítőt adni. Félek Gyurka Volt egyszer egy le­gény, anyámasszony­féle. Félt a szúnyog­tól, megijedt a gyík­tól, a villámló ziva­tar meg a pincébe kergette. Napnyugtá­val ki nem ment vol­na az utca sötétjébe, hanem azt mondta: Félek, így lett belőle Félek Gyurka, a falu nevetsége. Egyszer, azt hallot­ta, hogy a szomszéd hegyről legurult egy nagy szikladarab, s az egész falu azt nézi. Másnap kiment maga is, de akkor már csak egyedül bámulta. Megpróbálta meg­mozdítani, de nem tudta, mert a szikla­kő akkora­­volt, mint egy ház. Ekkor meg­szólalt egy hang mö­götte: — Te gördítetted ide ezt a sziklát? A király szólt hoz­zá, aki éppen arra kocsikázott. Félek Gyurka ráfelelte: — Én hát. Már na­gyon untam magam, hát ezzel a sziklával gurigázgatok. — Sose gurigázz — mondta a király —, hanem Ülj a hintám­ba, s ha jól megy, megteszlek az erős vitézek kapitányának. Mert éppen ilyen em­ber kell nekem. Félek Gyurka meg­ijedt, de csak beült a kocsiba, s a király a palotájába vitette. Ott hamar híre kelt, hogy milyen erős emberre akadt őfelsége, cso­dálták is, elölről meg hátulról. A király cif­rába öltöztette, s azt mondta: — Unom már a ré­gi kapitányt, dehát ő volt eddig a legerő­sebb. Holnap reggel megküzdesz vele, nagy parádé közt, az udvaron. Hát csak üsd, vágd, ahol éred. Szegény Gyurka úgy reszketett ettől, hogy még a füle is lúdbőrzött. Este még álom sem jött a sze­mére a szobájában, annyira félt. Hanem egyszer csak valaki kopogott az ajtaján, s besurrant rajta egy torzonborz képű em­ber, s egyenesen Gyurka ágyához lé­pett. Ráhajolt a resz­kető legényre, s azt súgta: — Én vagyok a ka­pitány, s holnap ve­led kell viaskodnom. Hallom, micsoda erőd van, sziklaóriásokkal dobálódzol. Arra kér­lek, ne üss nagyokat holnap, én sem bán­talak. Csak bökjük meg néha egymást, mintha simogatnánk. Ráállt erre Gyurka, s mindjárt megjött az álma. Másnap aztán órákig lökdösték, bökték és simogatták egymást, míg végre a király elkiáltotta ma­gát: — Elég volt! Egy­formán erősek vagy­tok, de én Gyurkát teszem meg kapitány­­nyá, mert délibb is, fiatalabb is, s a lá­nyom maholnap el­adósorba kerül! Így lett Félek Gyur­kából az erős vitézek kapitánya, s a falu­jában még ma is hű­hózik mindenki, ha hallanak róla. Ez a mese vége. Zsombok Zoltán 7

Next