Zalai Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

4 Fegyveres erők baráti hete Nagykanizsán Nagykanizsán a Fegyveres Erők Klubja szeptember 23—29 között rendezi meg a fegyveres erők baráti hetét. A baráti héten egyebek között „Van jó fegyverem, azzal őrizem szép magyar hazámat" címmel kép- és könyvkiállítást valamint katonai álmbemutatókat rendeznek. A város, ifjúsága szeptember 23-án a ,,Pákozd—Világos" című irodalmi, szellemi vetélkedőn vehet részt, amelynek témája az 1848-as honvéd hadsereg törtékvése lesz. Találkozót szerveznek a fegyveres testületi nyugdíjasok, kiváló tisztek, kislisták és úttörők között. A találkozón úttörő művészet csoportok szerepelnek. Szeptember 23-én tartják a középiskolai KISZ honvédelmi felelősök fórumát. Itt „ honvédelmi és hazafias nevelés időszerű kérdései és feladatai az 1970—71-es tanévben címmel Galamb István, a városi KISZ bizottság titkára tart vitaindító előadást. A Fegyveres Erők Klubjának hadtudományi, nemzetközi, történelmi szakosztálya szeptember 23-én összevont ülést tartanak. Pártunk honvédelmi politikája, a világpolitikai események katonapolitikai értékelése címmel rendeznek vitát. A vita vezetésére dr. Szántó Imre alezredest, a hadtudományok kandidátusát hívták meg. A középiskolások számára szeptember ,26-án „Ki tud többet a haditechnikáról? címmel rendeznek vetélkedőt. Ezen a napon rendezik meg a tartalékos tisztek baráti estjét is. Szeptember 27-én kerül sor a hagyományos helyőrségi lóversenyre. Ezen a helyőrség alakulatainak tagjai egyénileg és csapatokban vehetnek részt. Ugyancsak szeptember 27-én tartják a Sziklai Sándor úti tő honvédelmi zászlóalj ünnepi csapatülését. Az ünnepi ülés után kultúrműsort, vetélkedőket, katonai filmbemutatókat rendeznek. A fegyveres erők bálját szeptember 28-án rendezik. Másnap pedig „Szabadságharcos elődeink” címmel filmelőadást tartanak, majd 17 órakor rendezik meg a magyar és a szovjet katonafiatalok találkozóját. Kriminalisztikai vizsgálat a súlyos testi sértéses bűnügyekről Az erőszakos és garázda jellegű bűntetteknek körülbelül egyharmada szándékos súlyos testi sértés. Városokban és községekben lényegében azonos arányban fordul elő, tízezer lakosonként mintegy öt Az Országos Kriminalisztikai Intézet megvizsgálta e bűntetti kategória alakulását, s a többi között megállapította: a súlyos testi sértés miatt indult büntető eljárások száma az utolsó öt esztendőben évente 3,4 százalékkal emelkedett, tavaly már 13,1 százalékkal■olt magasabb, mint 1965-ben A terheltek száma viszont mintegy 5 százalékkal csökkent. Ugyanis jóval ritkábban követtek el ilyen bűncselekményt társasan. A tettestársak egyébként többnyire rokonok, vagy barátok. Feltűnő, hogy minősített esetek csakivételesen fordultak elő Ezeket általában visszaesők követik el. A bűntett két elkövetési módja közül a bántalmazás a gyakoribb, az egészségrontás csak kivételes. A leggyakoribb az, hogy a sértettet megütik, illetve megrágják, az egykori falusi virtuskodásra jellemző bicskázás csak mintegy 8 százalékban szerepelt a vizsgálati anyagban. Az esetek több mint egyharmadában utcán vagy más közterületen, egyötödében lakásban, házudvaron, lépcsőházban követték el a bűntettet. Szembetűnő, hogy vendéglő vagy más szórakozóhely aránylag ritkán — 8 százalékban — volt a bűntett színhelye. A cselekmények több mint egyharmada szombatra és ünnepnapokra esett, s többnyire jelentős szeszesital fogyasztás előzte meg. Ami az elkövetés módját és eszközét illeti, a sérüléseket többnyire a fejen, kisebb részben a végtagokon, továbbá a felsőtesten okozták. A sértettek csaknem 40 százaléka kórházi ápolásra is szorult, ami évente mintegy másfélmillió forint ápolási költséget jelent. A bűntettek mintegy 87 százalékát férfiak követték . Többségük középkorú, s csaknem 14 százalékuk házas. Alacsony műveltség is közrejátszik a bűncselekményeknél. A tettesek egyharmada büntetett előéletű. Megállapította vizsgálat azt is, hogy a tetteseknek mindössze 7 százaléka követte el a cselekményt előre kiterveltem tehát az elkövetésre jellemző az alkalomszerűség. Az okok között szerepel a haragos viszony, a bosszú, házastársaknál a válás kimondása utáni kényszerű együttlakás, az anyagi természetű nézeteltérések, a lakásviták, a féltékenység. (MTI) Jörönkay János: II fekete macska visszatér — KÉM REGÉNY (9.) Beke ezt már ismerte. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a terepben. Ezt a hiányt a térképpel pótolni lehet ugyan, de kétségtelen, hogy az ösztönös tér-érzék, tájékozódási képesség nagyon hasznos. Tárnokból, úgy látszik, ez hiányzik. Nem illik, és nem is érdemes szemére vetni, ez olyasmi volna, mintha azért rónánk meg valakit, mert rövidlátó, és szemüvegre van szüksége. Ettől még kitűnő tiszt lehet. De Beke azért megjegyezte magának a dolgot. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeres ládák feküdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál, főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A dombkoronát, úgy tudom, senki sem kutatta át... Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötéllel? ... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasztotta a gyorsan ledobott kampóra. Egy pillanat, s a zsákmány már el is tűnt, fent a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszthették a másik, az éleslőszert rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, s az egész akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint atámaszkorban megmászott eper- meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült felkúsznia a lombok közé) — Nehogy csalogánnyá változz őrnagy elvtárs! — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt. — Egy fészket már látok... De ez... ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott, és Bekét is felsegítette, szögescipő talpának nyomai látszottak, friss horzsolások, amelyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel ide, mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeresládák... — Túl szép lenne — dörmögte Beke. —■ Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegekben jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a főhadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — Íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bünjelet is magunkkal hoztuk . Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták — fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt Násfa felé. — Mondd, Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen madarak lehettek abban a fészekben ? — Azt hiszem, vadgalambok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy turbékolnak. Azután, persze, elröppentek ..." Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. 9. A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt, az íróasztalon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a tíz katonának a múltját, egyéniségét, akit leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első sétvegénél teljesítettek szolgálatot, négyen pertig a két, utolsó teherautóban ültek. (Folytatjuk) ZALAI HÍRLAP 1970. szeptember 10. Zalai nap a mezőgazdasági kiállításon — Zauxaapa Éva amilionlmn — Feri barát nem is jul — Fast apa a hiaaxíssetieknek Hélfőn rendezték meg Zala megye napját Budapesten, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás Művelődés Falun pavilonjában. A pavilon erre a célra fenntartott részének dekorálását a Zalaiak, — két dekoratőrrel — vasárnap este fél 8-kor kezdték el, s a munkával éjjel fél 12-kor végeztek. Valamennyi anyagot el sem tudták helyezni. A bejárattal szemben, a kiállított tárgyak fölött nagyméretű, színes, kivilágított „diák" mutatnak a látogatónak ,több érdekességet, szép felvételt Zala megyéről. Távlati kép Zalaegerszegről, a karosi fürdő, a Skanzen egy részlete, szőlőhegy, rádiházi lovasok.. A kiállított tárgyak között az egeraracsai kézimunkaszakkör munkái, Keszei Sándorné hímzései, Virág Béláné szőttesei, Németh János Munkácsy-díjas keramikusművész alkotásai, Szabolcs Péter szobra és domborműve, Soós Pál fafaragásai láthatók többek között. Az első látogatók úttörők, Valahonnan az Alföldről. S szinte velük egyidőben lépett a terembe két tinédzser korú leány is, akik az átlagosnál többet időztek a kiállított tárgyak előtt Menyhárt Zsuzsanna Dunakesziből, Ruff Éva Alsógödről jött. Megszólítottuk őket. Zsuzsa volt a bőbeszédűbb, s a bátrabb, ő válaszolt a legtöbb kérdésre. — Nem sokat tudunk Zaláról. Talán azért is jöttünk be megnézni a kiállítást, amikor megpillantottuk a plakátot. — Szívesen körülnéznénk a megyében is -- szólt közbe Éva —, mert úgy látjuk, szép megye, szépek a tájai. — Mi tetszik a legjobban a kiállított anyagok közül? — Úgy együtt az egész nagyon szép — mondta Zsuzsa — De nekem a hímzések tetszenek a legjobban. — A térítők? — Nem! Az a kis ruha, amelyet Keszei Sándorné hímzése díszít. Nekem talán jó is lenne. — Nagyon jól állna — helyeselt Éva. 2.,— A kerámiák? — Érdekesek, szépek. Különösen az oroszlán tetszik. Nem hallottam még Németh János nevét. Nem tudom szégyellnem kell-e ezért magamat... — nevetett Zsuzsa. — Azt hiszem a tévében is bemutatták a munkáit. Mintha emlékeznék rá — vette át a szót Éva. Közben egy újabb csoport érkezésével teljesen megtelt a kiállítás előtti csarnokrész, kint az alkalmi szabadtéri színpad környékén pedig fellépéshez készülődtek a szereplők. A Zalai Táncegyüttes jármű probléma miatt nem érkezett meg. Itt voltak viszont a Kisszigeti Népi Együttes, a hahóti férfikar, a környéki citerazenekar tagjai, a Röpülj pávában is szerepelt kányavári Decs Teréz. A vásár látogatói közül tízben már jó időben elhelyezkedtek az árnyékos helyeken, s várták a műsor kezdetét. Nem kellett sokáig várniuk. A hernyói citerazenekar csakhamar rázendített. Először lassú csárdás zengett a húrokon, s ahogy a hangok versenyre keltek a kiállítás ezernyi zajával, betöltötték a kis térséget, úgy nőtt a tömeg a zalai szereplők körül. A citerazenekar nagy tetszést aratott, s úgy tűnt, sokan tán táncra is perdültek volna. Néhányan így is rakosgatták a lábukat. Bőszoknyai dunántúli asszonyok, pörgekalapos alföldi férfiak súgtak össze. ügyesen játszanak. Nem maradt el a tapis Decseréz énekszámai után sem. Hallottad-e hírét Zalaegerzegnek? A zalai zöld erdőben születtem —, Látod édesnyám, látod édesanyám —, csak azt ír mondják nem adnak, lem adnak, című népdalokat ■nekelte. Őt a hahóti férfikar követte műsorban. A kórus Baráth számait, majd a környéki János Gyula cimbalomszólója következett. Közben készültek a fellépésre a Kisszigeti Népi Együttes tagjai. Németh Feri bácsi —, egyik« az együttes legidősebb tagjainak —, egyet-egyet ráütött a, oldalán lógó kisbíró dobra. Csak úgy próbálgatva a hangzást. — Csak nem lámpalázas. Feri bácsi? — Nem én. Csak az előjelek voltak rosszak, mert tegnap, amikor jöttünk, elromlott az úton az egyik busz, és sokat kellett várnunk. Annál jobban izgult Takács Jánosné pedagógus, aki a Gönci útjain című játékot rendezte, betanította. — Csak már túl lennénk rajta — suttogta, kezében szorongatva a forgatókönyvet, s kitért a következő kérdések elől azzal, hogy majd műsor után... Nem volt ok az izgalomra. Ütemes taps köszöntötte őket, s amikor a műsor végén a színes népviseletbe öltözött együttes tagjai táncra perdültek, a közönség soraiból is akadtak követőik. A napon—, no meg az előadás izgalmai közben — Feri bácsi is megizzadt egy kicsit. Meg is kérdezte tőle az egyik fiatalember a közönség soraiból. — Meleg volt bátyám? — Nem a — válaszolta. —• Aratás idején melegebb van próbálja meg egyszer. Mindketten jót nevettek .. A műsort a nap folyamán háromszor mutatták be, minden alkalommal hasonló sikerrel. ... A pavilon vendégkönyvébe számos bejegyzés került a Halai Nap alkalmával is, íme egy a sok közül. „A ráckevei járási népművelők klubjának huszonnégy tagja őszintén gratulálunk a zalai kiállításhoz és a gazdag, színvonalas műsorhoz”. Buni Géza Fotók: Kiss Ferenc Zeng a húr környéki citerások keze A hahóti férfi kar. A kiállítás látogatóinak egy csoportja.