Zalai Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

1970. szeptember 16. ZALAI HÍRLAP 5 A hagyományos «formák mellett új lehetőségek Milyen programot ígér a KISZ klub a város fiataljainak ? Jó látni, hogy felállt mar be- tonlalpaira az Ifjúsági Ház, jó megmérni szemmel, mennyit nőnek hetente a falak, hiszen, ha kész lesz, nemcsak új, rep­rezentatív művelődés* objek­tummal gazdagodik városunk, de sok gond, probléma meg­oldódik majd, ami az ifjúság nevelését, szorakoztatásat il­leti. Ahogy megyei vonatkozás­ban szükséges volt, hogy kul­turális életünknek irányító, módszertani központja legyen, éppen úgy szükséges az ifjú­ság művelődési és nevelési gondjainak egy koncepció alá vonása, tehát Időszerű lesz az ’ lúsági Ház módszertani irá- ■ ó munkája. Ez mind szép és jó, hogy varjuk a tágabb horizontú le­hetőségeket, de az ifjúsági ház átadásáig még jónéhán^ hó­nap van hátra, az élet viszont nem állhat meg — mondhatná bárki, s'valóban ma még, eb­ben az ősz eleji „jelenidőben” csak így tehetjük fel a kérdést Ágoston Károlynak, a KISZ­klub vezetőjének: — Milyen programot igír a klub a város fiataljainak? — Az igaz, hogy várni kell még az Ifjúsági Ház átadásá­ra, de az a tény, hogy épül, s a közeljövőben birtokunkba vehetjük, döntően befolyásol­ja terveinket s gyakorlati munkánkat. A hagyományos formák mellett szeretnénk megalapozni egypár új dolgot is. Azzal, hogy módszertani irányító központ legyünk, nem várhatunk hónapokat. Már most el kell kezdenünk a kap­csolatok kiépítését, s az elvi tételek kidolgozását. Ez a leg­nehezebb. Körültekintő és kö­vetkezetes munkát igényel, s bár kevésbé látványos, min­denképpen alap egy hosszabb 'dó távlatában megvalósítandó programhoz. Ismerni akarjuk a városban levő KlSZ-alap- szervezetek munkáját, gond­ját. Megjelölni a célt, s a cél elérésének hogyanját, nem kis feladat. Ez lesz módszertani irányító munkánk lényege. — Mit. Ilmáinak a délutánok, ar esték? Ha elmegy egy fiatal a klubba, mivel, s hogyan töltheti el szabadidejét? — Épp úgy, mint tavaly, most is működnek szakkö­reink, csak sokkal szélesebb skálán. Újdonságnak számiia- nak a technikai érdeklődési körre számot tartó modellező és rádiós szakkörök. Verse­nyek és rendszeres tapasztalat- cserék mellett megszervezzük a technikai eszközök cseréjét, s különböző színes, klubszerű motívumokkal igyekszünk az érdeklődést mindig ébrén tar­tani. A réteg-klubok közül meg­említem az „Ifjúsági vezetők” klubját, amelyet a Városi Út­törő Elnökséggel közösen szer­veztünk. Rendkívül fontosnak tartom ezt a pszichológiai és pedagógiai előadásokra épülő ifi vezető-képzést, hiszen a KISZ-munka valahol ott kez­dődik, ahol az úttörő-munka befejeződik. Elválaszthatatlan összefüggésben van a kettő. 1 ” Magnós-klubunk célkitűzése is több, mint a jó zeneszámok rögzítése és baráti körben való vlsszahallgatása. Kapcsolatot kerestünk és találtunk a fővá­rosi magnós-klubbal. Stúdió­szinten küldenek számunkra anyagot, s ez már szinte nél­külözhetetlen segítség a szín­vonalasabb program kialakítá­sához. Klubon bein', szeret­nénk olyan fiatalokat képezni, akik módszertani irányitól, s lelkes szószólói lennének a ze­nei kultúra terjesztésének. Kamarakórusunk mér szép múltra tekinthet vissza. Egyet­len problémánk volt eddig, hogy a negyedikes gimnazisták az érettségi előtti start miatt mindig lemaradoztak. Ennék ellenére a kórus él, és egyre fejlődik. Most például rádió- felvételre készülnek, — Valaha volt a klubnak nép­tánccsoportja is. — Volt, két evvel ezelőtt szüntettük meg, s nem is tö­rekszünk arra,1 hogy újra létre­hozzuk. Véleményem szerint a Zalai Táncegyüttes kielégíti a néptánckedvelők igényelt. Nem hiszem, hogy szakmai é6 mű­vészi szempontból versenyké­pes, komoly tánccsoportot tud­nánk létrehozni, a középszerű­ség viszont ma mór nem lehet cél. Valami mást szeretnénk, valami újat, olyat, ami eddig még nem volt Zalaegerszegen. — S mi lenne az? — Pantomim-színpad. A fia­talok érdeklődése, a jelentke­zők magas száma bizonyítja, hogy van létalapja ennek az ötleinek. Már csak a feltételek megteremtése van hátra. Köllö Miklós pantomim-művésszel tárgyalunk. ,aki Párizsban ta­nult és Pesten dolgozik. Talán sikerül elérni, hogy hetente egyszer lejöjjön Zalába. — A tánc? — Igen népszerűek hétvégi táncos rendezvényeink. A jó zenekar, a jó zene mindig fő­szerepet játszott az ifjúság éle’ében. Hosszan lehetne sorolni, mi minden van még, s mit szeret­nének még megvalósítani, hi­szen a fent említettek csupán ízelítőt adtak abból a színes programból, amit a KISZ-klub adni kíván a fiataloknak, Úgy tűnik, az épülő Ifjúsági Ház nemcsak^ gazdag ígéret a jö­vőre nézve, de kicsit oka is en­nek a nagy lelkesedésnek és lendületnek, amely máris túl­nőtt a jelenlegi szűk lehetősé­geken. s merészebb szárnycsr pásokkal próbálkozik. Magyar Katalin | Í/lÍmJ ] í | Modesty Blaise Eleddig csak hallottunk a nyugati kalandfilmek szuperhő­seiről. most azonban — a cím­szereplő személyében — szem­től szembe találkozhatunk egyi­kükkel, akit Joseph Lotey — ás Evan Jones, a forgatókönyv író­ja — Modesty Blaise-nek nevez. A zalai mozik ezekben a napok­ban játsszák a Modesty Blaise című színes —, a helyenként niuMcalesxtett — angol filmpa- paródiát. A film arra hivatott Loeey szándéka szerint, hogy megmu­tassa. milyen szimpla és átlát­szó figura is voltaképpen egy ilyen agyonreklámozott nyugati kalondhőe. s hogy mennyire az üzleti könyvkiadás, a komics- irodalom modernizált altoregóju Modesty és valamennyi társa Arra persze Loeey sem vállal­kozhatott, hogy az ideológiai in­dokot is szatírizálja,, ami a Mo- deety-típuflu szuperkalandorokat — James Bondot és a többieket — életrehívta a nyugati ponyva, irodalomban. Ezek a „szuper-- man”-ek ugyanis lépten-nyomon győzedelmeskednek a „vörös ügynökök” fölött, s bábáik a ka­land segítségével ideológiai agymosást is végeznek az olva­són. Az olvasmányos irodalom é6 a kommenszfilm közreműko- dósévol is hirdetve a nyugati hős felsőbbrendűségét. Modesty tehát egy szeltdebb változata a szuperhősök szatírá­jának, s alkotója a politikai os. tohaságok helyett az egyre rafi­náltabb és végső soron egyre unalmasabb kaland-dömpinget teszi nevetségessé. Azt, hogy a modem — ám valójában nagyon ÉDÁSZ Üzemigazgatósága felvess rakodó segédmunkásokat Helybeli lakosok előnyben. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi Csoportnál, Zalaegerszeg, Sallai u. 9 s«.. alatt is kétségesen „korszerű" — ka­land filmben a trükkök és a tech­nikai segédeszközök léptek az ember helyébe. Modesty és Gar­vin — illetve Gábrielek — sze­mélyes emberi-világnézeti konf­liktus helyett szinte csak kiszol­gálói, elővarázsoló! az egymással ütköző atomkori kalandor-kellé­keknek. Emberi arcukból vajmi kevés villan fel előttünk a pom­pás képekkel végigvitt film során. De hát végső soron értnél fon­tosabb kérdés, hogy szórakoz­tat-e Loeey filmje vagy nem? Egyik angol kritikusa találóan írja: „Kezdetben elragadó lát­vány, majd^ágy érezzük, az os­tobaság paródiája kétszeres os­tobaságot eredményezett”. Való­ban, Loeey, aki nagyszerű film­drámákkal vívta ki a világ film­művészetének élvonalában a rangját — A királyért és a ha­záért stb. —, a paródiában nem remekel. Sőt, gyanítjuk, ezek e krimi- ee kalandor-paródiák voltaképpen csak mentöötletnek számítanak egy-egy nagy rende­ző számára, amikor kalandfilnj készítésre határozzák el magu­kat. S amiért még — a kitűnő színészek ellenére is — elmarad a jó szórakozás, a paródia élve­zete: a magyar néző nem látta azokat a filmeket, amiknek a paródiáit mostanában sűrűn be­mutatja a MOKÉP. Így hát kacagás helyett inkább rejtvényfejtés egy-egy ilyen pa­ródia, s nem nagy sikerrel ke­ressük, min is kellene derül­nünk. Rekeszekbe kérdi a leszedett szóié. m SZABARI SZÜRET ozuretelók tréfálkozásától uangos a szeptemberi napsü­tésben pompázó hegyoldal. A sok fáradságos munka után eljött az ideje a többek által legszebb munkának tartott szünetelésnek. A nem éppen kedvező időjárás ellenére sem volt mostoha u zalaszabariak- hoz szép, kordonművelésű csemegeszőlőjük. Gazdag ter­mést hoztak a tőkék, pedig csak 4 éves telepítés, termőre- fordítására jövőre kerül majd sor. — Varga István bácsi mun­káját dicséri ez a szőíősker- tünfc — mondja Sütő Bene­dek, a termelőszövetkezet nö­vényvédelmi szakembere. — A telepítés óta nagy szorgalom.- mai, odaadással irányítja itt a munkát, ö a brigádvezető. — Igaz, hogy a kezdettől fogva gondjaimra bízták n sző­lőt; de nem az én kizárólagos érdemem, hogy ilyen fejlett­ségi állapotban van. Az elis­merés valamennyi itt dolgozót illeti — szól Varga István. Akár a növényvédő?, a szö­vetkezét vezetői is elégedettek Pista bácsi munkájával. — Minek is tagadnám. erre a 15 holdra, meg a másik hegyháton levő hasonló nagy­ságú szőlőre buszke vagyok — mondja az öreg, aztán a szii- retelőket buzdítja. — Asszonyok, úgy igyekez­zenek, hogy meglegyen ma a 35 mázsára való szőlő. Este jönnek érte a pestiek,' nehogy várniok kelljen. — Talán annál több is lesz — szól Kelemen Józsefné. — Ha kell, késő estig is szedjük. A szép fürtökkel teli, ízlése­sen csomagolt áru egyre szapo­rodik, a brigádvezetőnek nincs oka az aggodalomra, estére jöhet a gépkocsi, meglesz a 35 mázsa. — Amikor ilyen gazdagon fizet a szőlőtőke, akkor gyor­san telnek a rekeszek is — mondja Maloveczki Erzsi. — Szedotarsammal, T a más Zol- tánnével ma is megszedjük az ötven rekeszre valót. — Miért így párosán? — így gyorsabban haladunk, a munkával — veszi át a szót Tamásné. — Erzsi csak a sze­déssel tmn elfoglalva, én meg kiollózom a rossz szemeket és csomagolom. — Eszel a módszerrel na­ponta megkeressük az f5 fo­rintot személyenként — szól ismét Maloveczki Erzsi. — Export szóló szűr etetésekor még ennél is többet. A korai gyümölcs, a szőlős­kertek királynője eladásra ke­rült. Többségét az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ka­nizsai boltjai hozták forga­lomba, de jutott belőle a MÉK-nek is. — Eddig 70 mázsái adtunk el abból a fajtából, de még számítunk ennyire — mondja Varga István. — És a saszla? — Holdanként az is megad­ja a 40 mázsát, pedig amint már említettem, fiatal a sző­lőnk. Legnagyobb vásárlónk a budapesti Közért, de hat va­gon exportra is számítunk. Ez utóbbiból több is lehetne, csak a másik táblánkat megverte 'a jég. Arról nem sokat tudunk exportálni. Kezdetnek azért ez sem rossz. — Hétszer permeteztük a szőlőt. így a növényi kárte­vőktől sikerült nagyobb részt megóvni — szól a novényvé- dős. — A jégverés ellen azon­ban tehetetlenek voltunk. hícmecz Ferenc Változás a kisdiákok írásra tanításában Az elmúlt években — az Országos Pedagógiai Intézet irányításával a fővárosban és vidéken folytatott vizsgálatok során a szakemberek megálla­pították, hogy az alsó négy osztályba járó gyermekek vi- szónylag szépen, de lassabban írnak, írásteljesítményük több szempontból nem kielégítő. Ki­derült, hogy a tantervben elő­irt — szabályos — betűkhöz, alakítási módjukhoz és köté­sükhöz való" merev ragaszko­dás a harmadik és a negyedik osztályban sok tanulónál aka­dályozza az írás lendületessé válását, a gyorsabb írástempó kifejlődését. Az alsó tagozatú osztályokban sók esetben nem engedtek teret az egyén: írás kibontakozásának. Az írásoktatás említett prob­lémájának megoldására Írás- tanítási kísérletet folytattak ugyancsak az Országos Peda­gógiai Intézet irányításával. Ennek tapasztalatai alapján módszertani útmutatót állítot­tak össze, amelyet még az idei tanév megkezdése előtt meg­küldték az iskoláknak. Az eb­ben ajánlott módszerek lehe­tővé teszik az első és a máso­dik osztályban tanított betű­formák bizonyos határon belü li „lazítását” a harmadik és a negyedik osztályban, továbbá az előírt kötési módoktól való eltérést is. A pedagógusok dol­ga lesz, hogy felismerjék az egyéni sajátosságok jelentke­zését a gyerekek írásában, tá­mogassak a helyes, követhető megoldásokat, illetve vegyék elejét az írásban esetleg mu­tatkozó szabadosságnak. Az út­mutató feltétlenül elősegíti, hogy a harmadik, negyedik osztályban megalapozzák a ta­nulók egyéni Írásmódjának ki­bontakozását. Az utókor megmagyarázza Quanto Sicossimo Be- nevenluro mester, az erstecento kiváló köl­tője felkeresett a mi­nap szerkesztösegi szo­bámban, ahol az el­múlt években máf oly­annyion és oly jelesek fordultak meg, hogy megjelenése egyáltalán nem okozott feltűnési sem nekem, sem az el- járónönek. — Signore, olvassa ezt el! — tett elém egy papírlapot, rajta né­hány soros versikével, majd zavartan hozzá­fűzte: — Elnézést, sig­nore, hogy nem is üd­vözöltem . .. Szia! De nagyon fel vagyok in­dulva ... — Szia! — válaszol­tam én is, ismerve egy­részt az erstecento itá- ’iai nyelvjárást, más­•szt azokat a szokáso­kat, amelyek oly köz­vetlenek és jellemzőek voltak azokra a hajda­ni szép időkre. Érdek­lődve vettem hát ke­zembe a papírlapot a versikével, miközben helyfoglalásra buzdítot­tam Quanto Sicossimo Beueventuro mestert. A vers a következő volt... „Ö nappalra jövő éj és éjre jövő te nappal Köszönt lek téged én a költő levetett kalappal... Én a költő, te az éj Aludj velem hát szenvedély.. A vers sajátos szer kezete, stílusának esi- szoltsága, gondolatának érdekes vonalvezetése szinte csalhatatlan biz­tonsággal árulkodott, hogy a négy sor nem is lehet másé, mint a mesteré. — Kedves, hangula- os. De mi a baj? — kérdeztem felindultsá- gában ülve is ziháló Quanto Sicossimo Be- neventuro mestert. — Hogy mi, signore? Olvassa csak el Pety- meg Ödön esztéta érté­kelését erről a versről nyomott egy kis füze- tecskét a kezembe, amit érthető érdeklő­déssel olvasni kezd­tem. Egyrészt nagyra tartom Quanto Sicossi­mo Beueventuro mes­ter erstecentobeli köl­tészetét, másrészt min­dig nagy tisztelője vol­tam Petymeg Ödönnek, iki oly sok költő mű­vét magyarázta meg a • kései utókornak. Igazán élvezetesen és érdekesen tárgyalta az erstecento Itáliájának feudálvn c-ialista- ivantgarde berendez­kedését! amelyből lágy 'íraiságinak forradal- miságával akart és tu­dott is kitörni, Quanto Sicossémo BenevenUiro. Az idézett verset, mint e tétel igazolását emlí­ti, hiszen a nappalra jövő éj nem más, mint az egykori jó korra jö­vő rossz kor, amelyet azonban „éjre jövő nappal”-ként vált fel egy oly kor, amelyet a költő levetett kalappal köszönt, de addig is passziv rezistancba megy a szenvedéllyel együtt. Csiszolt tiszta­ság, forradalmi pátosz, merész allegória, — ez jellemzi az erstecento nagy költőjét, Quanto Sicossimo Beueventuro mestert, hangsúlyozta befejezésül, kis tanul­mányában Petymeg Ödön ... — Igazán érdekes és igényes értékelés... Mi a baj? — kérdeztem az ősz mestert, aki ide­gességében már a sza- káliét tépdeste. — Hogy mi a baj? / '.ülyeség signore. Má unom, hogy engen, mindig megmagyaráz­nak. Hl vagyok én? Huszadik századi költő, hogy magyarázni kell­jen? De legalább jól magyaráznának.,, — Miért, talán nem igaz amit Petymeg Ödön írt önről? — Egy betű sem, sig­nore, egyetlen betű sem.., v — Az allegória sem!? — Azt se tudom, hogy mi az... A kala­pos céh kért egy rig­must, s ígért érte két aranyat... Nem kellett dicsérnem a kalapot mint olyat, mely jobb, mint a sisak, csak ben­ne kellett lennie egyet­len szóval a versben ... Hát ez az a vers ... — Érdekes ... De mi az a szenvedély, amely magával aludt? — Mit tudom én? Azt hiszem egy üveg pálinka. Akkor még nem találták ki az al­tatót. kérem... — mondta Quanto Sicos­simo Beueventuro és a múlt homályába távo­zott. Gyurkó Gé«a

Next

/
Thumbnails
Contents