Zalai Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
1970. szeptember 16. A hagyományosformák mellett új lehetőségek Milyen programot ígér a KISZ klub a város fiataljainak ? Jó látni, hogy felállt már betontalpaira az Ifjúsági Ház, jó megmérni szemmel, mennyit nőnek hetente a falak, hiszen, ha kész lesz, nemcsak új, reprezentatív művelődési objektummal gazdagodik városunk, de sok gond, probléma megoldódik majd, ami az ifjúság nevelését, szórakoztatását illeti. Ahogy megyei vonatkozásban szükséges volt, hogy kulturális életünknek irányító, módszertani központja legyen, éppen úgy szükséges az ifjúság művelődési és nevelési gondjainak egy koncepció alá vonása, tehát időszerű lesz azfjúsági Ház módszertani irá■ a munkája. Ez mind szép és jó, hogy várjuk a tágabb horizontú lehetőségeket, de az ifjúsági ház átadásáig még jónéhány hónap van hátra, az élet viszont nem állhat meg — mondhatná bárki, s valóban ma még, ebben az ősz eleji „jelenidőben” csak így tehetjük fel a kérdést Ágoston Károlynak, a KISZklub vezetőjének: — Milyen programot ígér a klub a város fiataljainak? — Az igaz, hogy várni kell még az Ifjúsági Ház átadására, de az a tény, hogy épül, s a közeljövőben birtokunkba vehetjük, döntően befolyásolja terveinket s gyakorlati munkánkat. A hagyományos formák mellett szeretnénk megalapozni egypár új dolgot is. Azzal, hogy módszertani irányító központ legyünk, nem várhatunk hónapokat. Már most el kell kezdenünk a kapcsolatok kiépítését, s az elvi tételek kidolgozását. Ez a legnehezebb. Körültekintő és következetes munkát igényel, s bár kevésbé látványos, mindenképpen alap egy hosszabbodó távlatában megvalósítandó programhoz. Ismerni akarjuk a városban levő KISZ-alapszervezetek munkáját, gondját. Megjelölni a célt, s a cél elérésének hogyanját, nem kis feladat. Ez lesz módszertani irányító munkánk lényege. — Mit. Ilmálnak a délutánok, az esték? Ha elmegy egy fiatal a klubba, mivel, s hogyan töltheti el szabadidejét? — Épp úgy, mint tavaly, most is működnek szakköreink, csak sokkal szélesebb skálán. Újdonságnak számítanak a technikai érdeklődési körre számot tartó modellező és rádiós szakkörök. Versenyek és rendszeres tapasztalatcserék mellett megszervezzük a technikai eszközök cseréjét, s különböző színes, klubszerű motívumokkal igyekszünk az érdeklődést mindig ébren tartani. A rétegklubok közül megemlítem az „Ifjúsági vezetők” klubját, amelyet a Városi Úttörő Elnökséggel közösen szerveztünk. Rendkívül fontosnak tartom ezt a pszichológiai és pedagógiai előadásokra épülő ifi vezető-képzést, hiszen a KISZ-munka valahol ott kezdődik, ahol az úttörő munka befejeződik. Elválaszthatatlan összefüggésben van a kettő. ” Magnós-klubunk célkitűzése is több, mint a jó zeneszámok rögzítése és baráti körben való visszahallgatása. Kapcsolatot kerestünk és találtunk a fővárosi magnósklubbal. Stúdiószinten küldenek számunkra anyagot, s ez már szinte nélkülözhetetlen segítség a színvonalasabb program kialakításához. Klubon benü, szeretnénk olyan fiatalokat képezni, akik módszertani irányítói, s lelkes szószólói lennének a zenei kultúra terjesztésének. Kamarakórusunk mér szép múltra tekinthet vissza. Egyetlen problémánk volt eddig, hogy a negyedikes gimnazisták az érettségi előtti start miatt mindig lemaradoztak. Ennek ellenére a kórus él, és egyre fejlődik. Most például rádiófelvételre készülnek. — Valaha volt a klubnak néptánccsoportja is. — Volt, két évvel ezelőtt szüntettük meg, s nem is törekszünk arra, hogy újra létrehozzuk. Véleményem szerint a Zalai Táncegyüttes kielégíti a néptánckedvelők igényeit. Nem hiszem, hogy szakmai és művészi szempontból versenyképes, komoly tánccsoportot tudnánk létrehozni, a középszerűség viszont ma már nem lehet cél. Valami mást szeretnénk, valami újat, olyat, ami eddig még nem volt Zalaegerszegen. — S mi lenne az? — Pantomim-színpad. A fiatalok érdeklődése, a jelentkezők magas száma bizonyítja, hogy van létalapja ennek az ötletnek. Már csak a feltételek megteremtése van hátra. Köllő Miklós pantomim-művésszel tárgyalunk ,aki Párizsban tanult és Pesten dolgozik. Talán sikerül elérni, hogy hetente egyszer lejöjjön Zalába. — A tánc? — Igen népszerűek hétvégi táncos rendezvényeink. A jó zenekar, a jó zene mindig főszerepet játszott az ifjúság életében. Hosszan lehetne sorolni, mi minden van még, s mit szeretnének még megvalósítani, hiszen a fent említettek csupán ízelítőt adtak abból a színes programból, amit a KISZ-klub adni kíván a fiataloknak. Úgy tűnik, az épülő Ifjúsági Ház nemcsak gazdag ígéret a jövőre nézve, de kicsit oka is ennek a nagy lelkesedésnek és lendületnek, amely máris túlnőtt a jelenlegi szűk lehetőségeken, s merészebb szárnycsapásokkal próbálkozik. Magyar Katalin | |/liml ] | | Modesty Blaise Eleddig csak hallottunk a nyugati kalandfilmek szuperhőseiről, most azonban — a címszereplő személyében — szemtől szembe találkozhatunk egyikükkel, akit Joseph Lotey — és Evan Jones, a forgatókönyv írója — Modesty Blaise-nek nevez. A zalai mozik ezekben a napokban játsszák a Modesty Blaise című színes —, a helyenként muscalesített — angol filmpaparódiát. A film arra hivatott Loeey szándéka szerint, hogy megmutassa, milyen szimpla és átlátszó figura is voltaképpen egy ilyen agyonreklámozott nyugati kalandhőe, s hogy mennyire az üzleti könyvkiadás, a komicsirodalom modernizált alteregója Modesty és valamennyi társa Arra persze Lpeey sem vállalkozhatott, hogy az ideológiai indokot is szatírizálja,, ami a Modesty-típusú szuperkalandorokat — James Bondot és a többieket — életre hívta a nyugati ponyvairodalomban. Ezek a „szuper-man”-ek ugyanis lépten-nyomon győzedelmeskednek a „vörös ügynökök” fölött, s bábáik a kaland segítségével ideológiai agymosást is végeznek az olvasón. Az olvasmányos irodalom és a kommenszfilm közreműködésével is hirdetve a nyugati hős felsőbbrendűségét. Modesty tehát egy szelídebb változata a szuperhősök szatírájának, s alkotója a politikai ostobaságok helyett az egyre rafináltabb és végső soron egyre unalmasabb kaland-dömpinget teszi nevetségessé. Azt, hogy a modern — ám valójában nagyon is kétségesen „korszerű" — kalandfilmben a trükkök és a technikai segédeszközök léptek az ember helyébe. Modesty és Garvin — illetve Gábrielek — személyes emberi-világnézeti konfliktus helyett szinte csak kiszolgálói, elővarázsolói az egymással ütköző atomkori kalandor-kellékeknek. Emberi arcukból vajmi kevés villan fel előttünk a pompás képekkel végigvitt film során. De hát végső soron értnél fontosabb kérdés, hogy szórakoztat-e Locey filmje vagy nem? Egyik angol kritikusa találóan írja: „Kezdetben elragadó látvány, majd ú úgy érezzük, az ostobaság paródiája kétszeres ostobaságot eredményezett”. Valóban, Loeey, aki nagyszerű filmdrámákkal vívta ki a világ filmművészetének élvonalában a rangját — A királyért és a hazáért stb. —, a paródiában nem remekel. Sőt, gyanítjuk, ezek e krimi- és kalandor-paródiák voltaképpen csak mentőötletnek számítanak egy-egy nagy rendező számára, amikor kalandfilm készítésre határozzák el magukat. S amiért még — a kitűnő színészek ellenére is — elmarad a jó szórakozás, a paródia élvezete: a magyar néző nem látta azokat a filmeket, amiknek a paródiáit mostanában sűrűn bemutatja a MOKÉP. Így hát kacagás helyett inkább rejtvényfejtés egy-egy ilyen paródia, s nem nagy sikerrel keressük, min is kellene derülnünk. ÉDÁSZ Üzemigazgatósága felvess rakodó segédmunkásokat Helybeli lakosok előnyben. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi Csoportnál, Zalaegerszeg, Sallai u. 9 sz.. alatt ZALAI HÍRLAP Az utókor megmagyarázza Quanto Sicossimo Beneventuro mester, az erstecento kiváló költője felkeresett a minap szerkesztőségi szobámban, ahol az elmúlt években már olyannyian és oly jelesek fordultak meg, hogy megjelenése egyáltalán nem okozott feltűnést sem nekem, sem az eljárónőnek. — Signore, olvassa ezt el! — tett elém egy papírlapot, rajta néhány soros versikével, majd zavartan hozzáfűzte: — Elnézést, signore, hogy nem is üdvözöltem . .. Szia! De nagyon fel vagyok indulva ... — Szia! — válaszoltam én is, ismerve egyrészt az erstecento itáliai nyelvjárást, másészt azokat a szokásokat, amelyek oly közvetlenek és jellemzőek voltak azokra a hajdani szép időkre. Érdeklődve vettem hát kezembe a papírlapot a versikével, miközben helyfoglalásra buzdítottam Quanto Sicossimo Beneventuro mestert. A vers a következő volt... „6 nappalra jövő éj és éjre jövő te nappal köszöntlek téged én a költő levetett kalappal... Én a költő, te az éj Aludj velem hát szenvedély.. A vers sajátos szerkezete, stílusának csiszoltsága, gondolatának érdekes vonalvezetése szinte csalhatatlan biztonsággal árulkodott, hogy a négy sor nem is lehet másé, mint a mesteré. — Kedves, hangulaos. De mi a baj? — kérdeztem felindultságában ülve is ziháló Quanto Sicossimo Beneventuro mestert. — Hogy mi, signore? Olvassa csak el Petymeg Ödön esztéta értékelését erről a versről nyomott egy kis füzetecskét a kezembe, amit érthető érdeklődéssel olvasni kezdtem. Egyrészt nagyra tartom Quanto Sicossimo Beneventuro mester erstecentobeli költészetét, másrészt mindig nagy tisztelője voltam Petymey Ödönnek, aki oly sok költő művét magyarázta meg a kései utókornak. Igazán élvezetesen és érdekesen tárgyalta az erstecento Itáliájának feudáloncialistaavantgarde berendezkedését, amelyből lágyíraiságinak forradalmiságával akart és tudott is kitörni, Quanto Sicossomo Beneventiro. Az idézett verset, mint e tétel igazolását említi, hiszen a nappalra jövő éj nem más, mint az egykori jó korra jövő rossz kor, amelyet azonban „éjre jövő nappal”-ként vált fel egy oly kor, amelyet a költő levetett kalappal köszönt, de addig is passzív rezistancba megy a szenvedéllyel együtt. Csiszolt tisztaság, forradalmi pátosz, merész allegória, — ez jellemzi az erstecento nagy költőjét, Quanto Sicossimo Beneventuro mestert, hangsúlyozta befejezésül, kis tanulmányában Petymeg Ödön ... — Igazán érdekes és igényes értékelés... Mi a baj? — kérdeztem az ősz mestert, aki idegességében már a szakállét tépdeste. — Hogy mi a baj? / 'Hülyeség signore. Ma unom, hogy engem, mindig megmagyaráznak. Hi vagyok én? Huszadik századi költő, hogy magyarázni kelljen? De legalább jól magyaráznának... — Miért, talán nem igaz amit Petymeg Ödön írt önről? — Egy betű sem, signore, egyetlen betű sem... — Az allegória sem!? — Azt se tudom, hogy mi az... A kalapos céh kért egy rigmust, s ígért érte két aranyat... Nem kellett dicsérnem a kalapot mint olyat, mely jobb, mint a sisak, csak benne kellett lennie egyetlen szóval a versben ... Hát ez az a vers ... — Érdekes ... De mi az a szenvedély, amely magával aludt? — Mit tudom én? Azt hiszem egy üveg pálinka. Akkor még nem találták ki az altatót, kérem... — mondta Quanto Sicossimo Beneventuro és a múlt homályába távozott. Gyurkó Géza Változás a kisdiákok írásra tanításában Az elmúlt években , az Országos Pedagógiai Intézet irányításával a fővárosban és vidéken folytatott vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy az alsó négy osztályba járó gyermekek viszonylag szépen, de lassabban írnak, írásteljesítményük több szempontból nem kielégítő. Kiderült, hogy a tantervben előírt — szabályos — betűkhöz, alakítási módjukhoz és kötésükhöz való" merev ragaszkodás a harmadik és a negyedik osztályban sok tanulónál akadályozza az írás lendületessé válását, a gyorsabb írástempó kifejlődését. Az alsó tagozatú osztályokban sok esetben nem engedtek teret az egyéni írás kibontakozásának. Az írásoktatás említett problémájának megoldására írástanítási kísérletet folytattak ugyancsak az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. Ennek tapasztalatai alapján módszertani útmutatót állítottak össze, amelyet még az idei tanév megkezdése előtt megküldtek az iskoláknak. Az ebben ajánlott módszerek lehetővé teszik az első és a második osztályban tanított betűformák bizonyos határon belüli „lazítását” a harmadik és a negyedik osztályban, továbbá az előírt kötési módoktól való eltérést is. A pedagógusok dolga lesz, hogy felismerjék az egyéni sajátosságok jelentkezését a gyerekek írásában, támogassák a helyes, követhető megoldásokat, illetve vegyék elejét az írásban esetleg mutatkozó szabadosságnak. Az útmutató feltétlenül elősegíti, hogy a harmadik, negyedik osztályban megalapozzák a tanulók egyéni írásmódjának kibontakozását. A SZABARI SZÜRET szüretelők tréfálkozásától hangos a szeptemberi napsütésben pompázó hegyoldal. A sok fáradságos munka után eljött az ideje a többek által legszebb munkának tartott szünetelésnek. A nem éppen kedvező időjárás ellenére sem volt mostoha a zalaszabariakhoz szép, kordonművelésű csemegeszőlőjük. Gazdag termést hoztak a tőkék, pedig csak 4 éves telepítés, termőrefordítására jövőre kerül majd sor. — Varga István bácsi munkáját dicséri ez a szőlőskertünk. — mondja Sütő Benedek, a termelőszövetkezet növényvédelmi szakembere. — A telepítés óta nagy szorgalommal, odaadással irányítja itt a munkát, ő a brigádvezető. — Igaz, hogy a kezdettől fogva gondjaimra bízták a szőlőt, de nem az én kizárólagos érdemem, hogy ilyen fejlettségi állapotban van. Az elismerés valamennyi itt dolgozót illeti — szól Varga István. Akár a növényvédők, a szövetkezet vezetői is elégedettek Pista bácsi munkájával. — Minek is tagadnám, erre a 15 holdra, meg a másik hegyháton levő hasonló nagyságú szőlőre büszke vagyok — mondja az öreg, aztán a szüretelőket buzdítja. — Asszonyok, úgy igyekezzenek, hogy meglegyen ma a 35 mázsára való szőlő. Este jönnek érte a pestiek, nehogy várniok kelljen. — Talán annál több is lesz — szól Kelemen Józsefné. — Ha kell, késő estig is szedjük. A szép fürtökkel teli, ízlésesen csomagolt áru egyre szaporodik, a brigádvezetőnek nincs oka az aggodalomra, estére jöhet a gépkocsi, meglesz a 35 mázsa. — Amikor ilyen gazdagon fizet a szőlőtőke, akkor gyorsan telnek a rekeszek is — mondja Maloveczki Erzsi. — Szedőtársammal, Tamás Zoltánnével ma is megszedjük az ötven rekeszre valót. — Miért így párosan? — így gyorsabban haladunk, a munkával — veszi át a szót Tamásné. — Erzsi csak a szedéssel van elfoglalva, én meg kiollózom a rossz szemeket és csomagolom. — Ezzel a módszerrel naponta megkeressük az 15 forintot személyenként — szól ismét Maloveczki Erzsi. — Export szóló szűr etetésekor még ennél is többet. A korai gyümölcs, a szőlőskertek királynője eladásra került. Többségét az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kanizsai boltjai hozták forgalomba, de jutott belőle a MÉK-nek is. — Eddig 70 mázsát adtunk el abból a fajtából, de még számítunk ennyire — mondja Varga István. — És a saszla? — Holdanként az is megadja a 40 mázsát, pedig amint már említettem, fiatal a szőlőnk. Legnagyobb vásárlónk a budapesti Közért, de hat vagon exportra is számítunk. Ez utóbbiból több is lehetne, csak a másik táblánkat megvertea jég. Arról nem sokat tudunk exportálni. Kezdetnek azért ez sem rossz. — Hétszer permeteztük a szőlőt, így a növényi kártevőktől sikerült nagyobb részt megóvni — szól a növényvédés. — A jégverés ellen azonban tehetetlenek voltunk. Kremecz Ferenc Rekeszekbe kérdi a leszedett szőlő.m