Zalai Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évolyam, 257. szám Ara: 1,20 forint 1980. november 1., szombat Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Losonczi Pál tájékoztatta az Elnöki Tanácsot a szocialista Etiópiában, a Tanzániai Egyesült Köztársaságban, a Mozambiki Népi Köztársaságban és a Zambiai Köztársaságban ez év szeptemberében tett hivatalos látogatásáról és ezen államok vezetőivel folytatott tárgyalásairól. Az Elnöki Tanács a tájékoztató jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és megállapította, hogy a látogatások és tárgyalások eredményesek voltak, jelentősen hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a meglátogatott államok politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak továbbfejlődéséhez. Törvényerejű rendeletet fogadott el az Elnöki Tanács a földértékelésről. A rendelet értelmében a jelenleginél korszerűbb, a hatékony jövedelemszabályozást jobban szolgáló, a termelést leginkább befolyásoló természeti tényezőkön alapuló földértékelés kerül bevezetésre. Az új földértékelést — amely a mező- és erdőgazdasági művelést szolgáló külterületi és zártkerti, továbbá a nagyüzemi műveléssel hasznosított belterületi földekre vonatkozik — 1981-től folyamatosan hajtják végre. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek végrehajtásaként az Elnöki Tanács módosította a bányászatról, valamint a villamosenergiáról szóló törvényt. A jogszabály a kisajátítástól eltérő sajátos kártalanítási szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor a bányászati tevékenység vagy az energia továbbítását szolgáló berendezések elhelyezése a használati jogok korlátozásával jár. A törvényerejű rendelet a kihirdetéssel lép hatályba. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, továbbá egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Budapesttől Hatvanig autópályán Átadták az M3-as újabb szokássát Elkészült Gödöllő és Hatvan között is az M3-as autópálya — jelentette az építők nevében Hoós László, a Betonútépítő Vállalat igazgatója Bullai Árpád, közlekedés- és postaügyi miniszternek pénteken, a bagi völgyhíd előtt rendezett ünnepségen, amelyen Borbándi János, a Minisztertanács elnök-hidat, felül- és aluljárót építettek. közülük hasznosságán túlmenően látványnak sem megvetendő a 256 méter hoszszú bagi völgyhíd, amely a 3-as főút és egy földút, valamint a Besnyői-patak és a budapest—miskolci vasútvonal fölött ível át. Az M3-ason Budapest—Hatvan között a 12. kilométernél épül a Shell-töltőállomás és a bisztró, ezeket később étteremmel és motellel egészítik ki, és ott lesz az autóklub javítóállomása is. A 36. kilométernél újabb étterem, az 51. kilométernél Áfor-üzemanyagtöltő állomás lesz. Magát az autópályát is tovább építik, várhatóan 1983-ra eljutnak Gyöngyösig helyettese a kifeszített szalag átvágásával átadta a forgalomnak az M3-as újabb, 21,4 kilométeres szakaszát. A kétszer kétsávos, a leálló- és a választósávokkal együtt 28 méter széles érdesített homokaszfalt felületű pályán biztonságosabb, gyorsabb az utazás a főváros és Hatvan között. A műszaki átvétel tanúsága szerint kiváló munkát végeztek az építők, akik az újabb szakaszon egyebek között 3,2 millió köbméter földet mozgattak meg, 390 ezer tonna aszfaltburkolatot és védőréteget terítettek el az előírt minőségben. Az autópálya melletti települések és a homájok vezető utak, két vasúti kereszteződés és számos vízfolyás miatt 20 ★ ★ ★ Az M3-as autópálya építése 1973-ban kezdődött. A Budapest—Gödöllő közötti 23,5 kilométeres első szakaszt, 1978-ban adták át a forgalomnak. Hazánkban ez az első, amely egyszerre nagyobb szakaszon, kétszer két sávval, teljes értékű autópályaként épül. Gyöngyös után Mezőkövesd érintésével Eger, Leninváros, Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, és Nyíregyháza irányában is javítja majd a közlekedést, megkönnyíti a Mátra és a Bükk üdülőhelyeinek megközelítését. Az európai úthálózatnak is fontos vonala, része lesz a Zágrábot Kassával összekötő E71-es Európa-útnak, a KGST közlekedési együttműködésében pedig Csehszlovákia és a Szovjetunió között nemzetközi tranzitforgalmat bonyolít le. (MTI) A minőség ideje „Termelj többet? — jobban élsz” — így hangzott a néhány évtizeddel ezelőtti jelmondat. Félő azonban, hogy nemcsak a szlogen avult el azóta, hanem a hozzátapadó szemlélet is. Legalábbis akkor, ha a világpiac mércéjén mérjük termékeinket Évente 3—4 millió magyar utazik külföldre, akik nem csukják be a szemüket a fejlett ipari országok nagyvárosaiban, ha kirakatok elé érnek. Igaz, a jobb és korszerűbb áruknak az ára is magasabb, de többet tudnak a régieknél, műszaki paramétereik megbízhatóbbak. Ma még sok vállalat monopolhelyzetben van, tehát hiába keresünk például másik lábast, vagy hűtőgépet azon ugyanaz a márka áll, hiszen profilgazda nincs másik. Igaz, mondhatja bárki, de vannak azért területek, ahol már többen versenyezhetnek (bútor, televízió), mégis sok baj van a minőséggel, s még ez a verseny sem az igazi. Optimizmusra csak akkor lehetne ok, ha az áruellátás már olyan színvonalon állna, hogy a rossz vagy a gyengébb minőségű termékekre rá sem néznénk. De amíg örülhetünk annak is, ha megkapjuk a régóta várt szekrénysort, vagy kiegészítő bútort, netán a padlószőnyeghez illő gyerekágyat addig igazán nem lehet számítani arra, hogy válogatni fogunk. így van ez a legkorszerűbb műszaki cikkekkel (Colorion, Videocolor, háromcsillagos hűtőszekrény), a divatos játékokkal, és még tovább sorolhatnánk a példákat. Ha valaki hozzájut ilyen készülékhez, annyira megörül neki, hogy minőségi kifogásait gyakran inkább elhallgatja, „majd kijavítja a szerviz” — felkiáltással. Egészen más a helyzet, ha termékeink külföldre kerülnek, és baj van a minőséggel. Hogy érzékeltessük a dolgot: exportunk értéke egy évben megközelíti a 300 milliárd forintot, így ha csak az áruk egy százalékára érkezik minőségi reklamáció, már akkor is 3 milliárd forintos tételről van szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a veszteség ennél is több, amit sok vállalat egyszerűen kénytelen „leírni”. Miből ered a hiba? Vagy nem tökéletes a termék, vagy baj van a csomagolással, esetenként a szállítással. A jogos kifogásokat a legtöbb helyen a termelésre lehet visszavezetni, legalábbis ezt állapítják meg a vizsgálatok, jelentések, hiszen innen ered a hibák nyolcvanöt százaléka. A dolog hátterében pedig az áll, hogy a vállalatok inkább „engedékenyen” kezelik a minőségi előírásokat, mintsem veszélyeztessék a szállítási határidőket. Ebből aztán az következik, hogy a magyar termékek árszínvonala sok esetben még a közepes kategóriába sem kerül. Ha viszont nagyobb gondot fordítanánk a minőségre, többet kérhetnénk termékeinkért amelyekben nincs kevesebb anyag vagy kevesebb munka, mint a konkurrens cikkekben. Legfeljebb „lazább” a munka. Sok esetben aztán nehezen megszerzett hírnevünket is elveszítjük, ami persze együtt jár azzal, hogy az eladási árak is lejjebb csúsznak. A minőségellenőrzés ma már a termelési folyamatnak szerves része. Érzékeny műszerek vannak, amelyek kimutatják a hibákat. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére még mindig kevés javulás észlelhető a minőségben? A magyarázat a hibás szemléletben keresendő, a piac — legyen az hazai vagy külföldi — lebecsülésében s abban, hogy az eredmények értékelésénél még ma is a mennyiségi mutatók játsszák a főszerepet. Pedig nemcsak a közgazdászok és a gazdasági szakemberek tudják és érzik, hogy ezen változtatni kell, hanem mindenki, aki egy személyben termelő és vevő. Mert a rossz minőséget végsősoron úgyis a vevőkkel fizettetik meg. Emőd Pál 77/ / TV Szántanak, vetnek, törik a kukoricát Sok még a tennivaló a földeken Ilyen időt kívántak a földművelők már szeptemberben is, ami a búcsúzó október utolsó napjára, tegnapra érkezett meg. A növénytermesztők mondják, hogy akkor már rég túl lennének a munka nehezén, most viszont még mindig sok a tennivalójuk a határban. A megye mezőgazdasági üzemeinek túlnyomó többségében javában tart még a búzavetés, a 37 ezer 500 hektár tervezett terület mintegy hetven százalékán végezték el ezt a rendkívül fontos munkát. Ebből következik, hogy novemberre is marad vetni valójuk a brigádoknak. Abban bíznak, hogy egyelőre marad a csapadékmentes időjárás, s akkor a hónap első dekádjában végeznek a dolgukkal. Mint ahogy a zalakomári Petőfi tsz után csütörtökön a nagykapornak közösben is földbe került a mag, most terven felül további ötven hektárt vetnek. Fogytán van a gazdaságokban a burgonyaszedés, a növényt termelő három mezőgazdasági üzemben az utolsó hektárokon dolgoznak gépeikkel a kombájnosok és a nagy mennyiségű termést szállító járművek vezetői. Ez a helyzet a silókukoricával is, a 11 ezer hektárból még ötszáz hektár várja, hogy a szecskázó gépek levágják. A cukorrépa betakarítók tartani tudják a gyár által adott ütemtervet, így az 1300 hektáron termelt növényt, háromszáz hektár kivételével, kiszedték a földből és elszállították. A szőlő és az almaszüret szintén a végéhez közeledik, néhány gazdaságban van kint még termés. Ezt a múlt heti fagyos reggelek után a tegnapi ismét fenyegette. Egyes vélemények szerint a fagynál nagyobb kárt okozott a múlt napokban megismétlődő szélvihar, sok almát vert le a fákról, s ezzel annak miinőségű léalmává redukálódott. A szántóknak, a kukoricatörőknek hátra van még a munka többsége. A talajművelőknek még a magágykészítés is ad némi tennivalót — a területnek valamivel több mint nyolcvan százalékán készítették el vetésre a földet —, ennek teljes befejezése után viszont 63 ezer hektáron kell elvégezni az őszi mélyszántást aminek eddig tíz százalékán forgatták meg a földet. Közben pedig a megkésett kukoricabetakarítás foglal le sok embert és főleg gépet. A megyében 31 ezer hektáron termelt növénynek harminc százalékáról került górékba, magtárakba a termény. A termelőszövetkezetek 22, az állami gazdaságok 25 százalékát takarították be. Továbbra is meglehetősen nehézkes a munkájuk, hiszen még mindig rendkívül magas a tengeri nedvességtartalma. A kukoricatöréssel előbbre tartanak a háztáji gazdaságokban, a családok csövesen takarítják be a termést. A megyei gabonafelvásárló vállalat raktáraiba eddig közel kilencezer tonna szemeskukoricát vásároltak a nagyüzemi gazdaságoktól, ez a tervezett mennyiségnek harminc százalékát teszi ki. Terményszárítóik mindegyike teljes kapacitással, nappal és éjszaka üzemel, hogy a 34—42 százalékos nedvesség megfelelő mennyiségének elvonásával raktározásra alkalmassá tegyék. Teljes kapacitással dolgozik a gabonafelvásárló z?'g erszegi terményszárítója, de így is jelentős mennyiségű kukorica halmozódik fel naponta. Állják a versenyt a kanizsaiak Üveggyári pillanatképek Az Üvegipari Művek 12 gyára 5 milliárd forintnyi értéket állít elő, ebből mintegy 30 millió dolláros bevételhez juttatják a népgazdaságot. A 16 ezer főt foglalkoztató iparág egyik gyára Nagykanizsán van. A gyár maga 33 éves, ám ezer dolgozójának több mint a fele nincs túl a harmincadik életévén. Ez is mutatja, hogy a hajdan apáról fiúra szálló hallatlan nagy ügyességet, különös érzéket követelő mesterség nincs utánpótlás nélkül. A kanizsai gyár termékskálája igen gazdag, a világ számos országába exportálják a jó minőségű üvegtermékeket. Három nagy csoportot képviselnek ezek: hazánkban egyedül itt gyártanak hőálló laboratóriumi és különleges háztartási üveget, profilgazdái a hőpalackgyártásnak, s jórészt az ampullagyártásnak is. Ez utóbbiból az idén 700 millió készül az automata gépeken. A hőpalackgyártásra jellemző, hogy a legismertebb, legjobb nyugati szállítókkal állja a versenyt a kanizsai termék. Az idén például 1,2 millió betétet szállítanak ki elsősorban az NSZK-ba, Olaszországba, Törökországba és Svédország-ba. Ennek háromszorosát tudnák eladni, ha növelni lehetne a gyártókapacitást. Csökkentették a selejtet, s az ismert ezüst-árnövekedés hatásait új ezüstözési eljárás kidolgozásával, bevezetésével, valamint normán belüli megtakarítással ellensúlyozták. A hőálló huta 1975. évi 14,4-es selejtszázalékát az idén sikerült 4,2 százalékra leszorítani, ami jórészt a nemrégiben üzembe állított új japán elektromos üvegolvasztó kádkemencének is tulajdonítható. Ebből olyan egyenletes minőségű üveg vehető ki, amiből bármilyen speciális igényeknek megfelelő üvegtermék elkészíthető. Képünk a hőpalackgyártó üzemben készült, ahol az ügyes kezek óvatosan bánnak a leheletvékony üveggel. (A lap 5. oldalán jellegzetes üveggyári pillanatképeket villantunk fel.) Gutorföldi „hidegcsinálók” (3. o.) IIIIIIHIIIIIII Még az elnöknek is melege lett... (3. o.) IIIIIIHIIIIIII Politikai könyvnapok (3. o.) 'A mininiiii A jövő heti rádió- és tv-műsor (4. o.) IIIIIIHIIIIIII Gyorsfénykép egy győztesről (5. O.) BHIIIliIM" Különös történet (5. O.) -------------------------TM 1