Zalai Hírlap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVII. évfolyam, 204. szám Ára: 1,40 forint 1981. szeptember 1. kedd Emlékezés, tanulságokkal Igazi tragédia kezdődött 1939. szeptember elsején, különösen az európai népek számára: a hitlerista hadihajók nehéz ágyús tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyében húzódó keskeny félsziget, a Westerplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második világháború kezdetét. Mire a háború végigperzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kirobbant Japánban, több, mint 50 millió halottat számláltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon est voft-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népeik békés kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján palackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentőségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányában a népek összefogásával sürlgetett két- és többoldalú tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyomán elsősorban Nyugat- Európával kialakult az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési hajszával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979 ben Washington újabb lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai közepes hatótávolságú rakétákat és szárnyas rakétákat telepít Nyugat-Európába. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztotta a SALT I II. szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről Ez példátlan cinikus kihívás az emberiség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyvergyártás ellen. A szocialista országok ismételt kezdeményezései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-országok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutron fegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká váltak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, nem titkolják, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt. Ez azonban hibás számítás. A szovjet vezetők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csalás az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Európa népei a második világháború után: „Soha többé háborút!” jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígéretnek is. A háborús emlékekből, a hidegháborúból és azamerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt tanulságok egyaránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Kovács István Kitérők után, célegyenes felé I* *■) a Tekintélyt a szabályoknak (& aj ■ Szocialista horizont (4. o.) ■H Közel 300 millió forint egészségügyi létesítményekre Zalában fS. ej A vereségben nem a külső okok játszották a főszerepet is. Országos tanévnyitó ünnepség Sárospatakon Több lakolában tegnap megkezdődött a tanító. A hirtelen, jött zápor sem zavarta meg vasárnap a Sárospatakon tartott országos tanévnyitó ünnepséget, amelyet a televízió is közvetített. * A fennállásának 450. évfordulóját ünneplő Rákóczi Gimnáziumban az iskola mintegy 700 diákja, s ugyanennyi meghívott vendég jelenlétében Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte az ország tanulóifjúságát az 1981—82-es tanév kezdete alkalmából. Pozsgay Imre beszéde főiskolai hallgatókat köszöntötte, majd így folytatta: — Kívánom, hogy az újabb fejlődést és sikereket ígérő, de előreláthatóan nem kevés nehézséget is hozó új tanévben, a korábbiaknál több nevelő és tanuló találjon örömet munkájában, feladatában. A továbbiakban a miniszter leszögezte, hogy az általános iskola keretében kell biztosítani a kötelező alapiskolázás egységének megőrzését, a tankötelezettségi törvény következetesebb érvényesítését; önálló iskolázási formaként kell megőrizni a középfokú oktatást, s ugyanakkor meg kell oldanunk, hogy az általános műveltség és a szakismeret szerves egységet képezzenek, s tovább kell szélesítenünk a képzésben résztvevők körét. — Továbbra is nagy szükség lesz a felnőttoktatásra — folytatta. — A munka melletti képzésben, a felnőttoktatás fejlesztésében mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az általános és szakmai műveltség szintentartása, gyarapítása, a munka és tanulás egybefonódása egyre több ember egész életét átfogó folyamattá válik. A munkahelyek gyorsan változó követelményeihez való alkalmazkodás, az újabb képesítések megszerzése, a műveltségi színvonal emelése, s a választott pálya mind gyakoribb módosításának igénye egyaránt növeli a felnőttoktatás jelentőségét. Emellett még hosszú ideig a felnőttoktatás feladata marad az iskoláskori hiányok pótlása is 1 . Miközben a távlati fejlesztési tervek előkészítésén fáradozunk egy pillanatra sem feledkezhetünk meg az iskola mai gondjairól, feladatairól. Tudjuk hogy még el kell telnie egy-két esztendőnek, amíg az Beszéde bevezető részében az ország valamennyi pedagógusát, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberét, az óvodásokat, az általános és középiskolásokat, a szakmunkásképzők és szakiskolák tanulóit, az egyetemi és óvodák zsúfoltságából eredő gondjaink megoldódnak, de már nincs messze ez az idő. Ebben — sajnos — szerepe lesz annak is, hogy ismét csökken a születések száma, s ezzel együtt az óvodáskorba lépő gyerekek száma is. Az általános iskolákat viszont most érte el igazán a megnövekedett létszámú korosztályok hulláma. A legnépesebb csapat éppen az 1981—82-es tanévben lép az első osztályba. Csaknem 15 ezerrel lesznek többen, mint tavaly. Csak örülhetünk annak hogy volt legalább néhány esztendő az utóbbi időben, amikor számottevően növekedett hazánk lakossága, és keserűen gondo élünk arra, hogy ismét ellentétes irányzat kezd felülkerekedni. De nem hallgathatjuk el, hogy általános iskoláink ma még nincsenek teljes mértékben felkészülve ezeknek a nagy létszámú korosztályoknak a fogadására. Ebből a felismerésből született meg a kormányhatározat az általános iskolák fejlesztéséről, a tanteremhiány okozta gondok enyhítéséről, a nevelési lehetőségek jobb kihasználásáról. A kormány ezzel kapcsolatos programjának megvalósításáig is türelmet, kitartó erőfeszítést és jó nevelői együttműködést kérünk az általános iskolákban dolgozó pedagógusoktól. A közeljövőben megoldandó gondok közt említette a miniszter az ötnapos tanítási hétre való áttérést is. — Tudjuk ugyan, — mondotta —, hogy mennyi társadalmi előnye van a heti két pihenőnapnak, az iskolában azonban — különösen nevelési szempontból — nemcsak előnyös, ez a változás. A bevezetés feltételeinek, lehetőségeinek tisztázására éppen azért széles körű szakmai és társadalmi vita kezdődött. — Jó iskolát teremteni a hazának, a szocialista Magyarországnak, ez közös érdekünk és közös felelősségünk. Társadalmi, gazdasági gondjainkon úrrá lenni, népünk további felemelkedését előmozdítani csak jó iskola segítségével lehet — hangsúlyozta befejezésül Pozsgay Imre. Az I/B-szfém iskolai légkörrel ismerkednek Zalaegerszegen a trépkfatársaság úti iskolában. (Kiss Ferenc felvételei El ohalgépes ,merényezt ' Teheránban Az elnök és a kormányfő az áldozatok között Teherán, New York, London, Bejrút (AFP), Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszterelnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap reggel történt a teheráni miniszterelnöki hivatalban. A merényletet a kormányzat ellenségei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hírügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hivatalos lapja. Az AFP hírügynökség, jelentette, hogy a merényletet a Modzsahedin Khalk nevű szervezet vállalta magára. A vasárnapi jelentések beszámoltak ugyan a merényletről, ám közvetlenül a robbantás után még nem közöltek értesüléseket a halottak és sebesültek számáról, azok kilétéről. A Pars hírügynökség vasárnapi első jelentése öt halottról és 15 sebesültről adott hírt. A kormányszóvivő akkor arról tájékoztatott, hogy Radzsai és Bahonar a sebesültek között volt, s hogy mindkettőt kórházban ápolták. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pillanatában — vasárnap, magyar idő szerint 13.30 órakor — tíz (Folytatás a 2. oldalon.) A miniszterelnöki hivatal kiégett épülete a merénylet után. (Telelőt a -z AP — MTI — RS) Közel féliz exexer ,diák Zalában Az ország 170 alsófokú és 80 középfokú oktatási intézményében — ahol az új tanévben kísérletként ötnapos lesz a tanítási hét — tegnap megkezdődött a tanítás. A kísérlet megyénkben is érint néhány tanintézetet. Többek között Zalaegerszegen a 407-es Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézetet, a Zrínyi gimnáziumot, a Dimitrov szakközépiskolát, a Népköztársaság úti általános iskolát, és a kisegítő iskolát, Nagykanizsán az Attila úti általános iskolát, Keszthelyen a Csány László általános iskolát, továbbá néhány községi általános iskolát. Ezekben az intézetekben tegnap már elfoglalták helyüket az iskolapadban a diákok. A többi iskolában ma kezdődik a tanítás. Az új tanévben a megye általános iskoláiban 35 ezer 200 gyermek folytatja tanulmányait, ezerkétszázzal több, mint az elmúlt tanévben. Középiskoláinkban 6740-en tanulnak, ez a létszám kétszázzal haladja meg az elmúlt évit. A megye szakmunkásképző intézeteiben a most kezdődő tanévben 4600 fiatal ismerkedik választott szakmájával. Ez a szám megközelítően azonos a tavalyival.