Zalai Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 2-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

2 Titl tZ'f.zzYM Megkezdte egyhetes nyugat-európai körútját Abe Sintaro, japán külügyminiszter. A vendég Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bonnban és Rómában folytat megbeszéléseket és találkozik Gaston Thornnal, az Európai Közsségek Bizottságának elnökével is. Az már most világos, hogy útja sehol sem lesz rózsákkal meghintve — és ha mégis, inkább a tövisek, mint a szirmok lesznek érezhetők. A látogatás legfőbb célja egy sajátos gazdasági-politikai villámhárítás kísérlete Ismert tény, hogy a felkelő Nap országára erős exportdinamizmus jellemző. Kevésbé ,,mert az érem másik oldala: az, hogy Tokió vám- és egyéb intézkedésekkel fékezi importját. Így nem csoda, hogy 1981-ben, s tavaly is több mint tízmilliárd dolláros EGK-deficittel zárult Japán és a Közös Pac tagországainak kereskedelme — természetesen Nyugat-Európa rovására. Ez az egyenlőtlenség mind nagyobb viharokat kavar. Párizs kénytelen volt korlátozni a japán képmagnóbevitelt és hasonló intézkedések kerültek szóba Londonban és más EGK-tagállamokban is. Nakaszone novemberben hatalomra került kormánya érezte, hogy valamit tennie kell. Nem véletlen, hogy éppen Abe Sintaro útja előtt jelentették be: Tokió csökkenti mintegy hetven mezőgazdasági és ipari termék vámját. A bejelentés természetesen azt célozta, hogy rokonszenvesebbé váljék Abe útipogygyásza. Már most világos, hogy ez a cél nem valósult meg. A japán külügyminiszter vendéglátói azonnal érzékeltették, hogy szerintük „jórészt látszatintézkedésekről” van szó, mert nem olyan termékek vámját csökkentették, amelyek az EGK-deficit szempontjából komoly szerepet játszhatnának (ehhez megfigyelők szerint elsősorban a marhahús és a citrusszükség). Jelképnek tekinthetések vámcsökkentésére lenne jő, hogy az EGK központjában Brüsszelben, nyilvánvalóan Abe Sintaronak címezve, közölték: a tokiói intézkedések ellenére tudomásul veszik a holland Philips és a híres NSZK-cég, a Grundig japán-ellenes dömpingvádjait és azokat „megfelelő fórumokra” továbbítják. Érdekes, hogy ugyanakkor Washington jelezte: bár nem tartja kielégítőnek a tokiói vámcsökkentéseket, „értékeli a jóindulatot” és ezért — eredeti tervével ellentétben — nem fordul panasszal a vámtarifákat ellenőrző csúcsszervhez, a GATT-hoz. A Reagankabinet alighanem ugyancsak az Európába utazó japán miniszternek szánta ezt a közlést. Washingtonnak is gondot okoz ugyan a japá exportdömiping, de „globális stratégiai okokból” szeretne elkerülni szövetségesei között egy, a korábbinál is látványosabb konfliktust. Harmat Endre Bécsi zsákutca , Nyugat egyoldalú előnyökre törekszik Moszkva, (TASZSZ): 1983-ban lesz tíz éve annak, hogy Bécsben megkezdődtek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások. Már 28 tárgyalási forduló van mögöttünk, de pozitív eredmények még mindig nem születtek. Hogyan jöhetett létre ez a zsákutca? — teszi fel a kérdést a TASZSZ szovjet hírügynökség szemleírója. A múlthoz hasonlóan, a Nyugat továbbra is egyoldalú előnyök megszerzésére törekszik, ami sérti a felek kölcsönös biztonságának elvét és a Közép-Európában létrejött megközelítő egyensúly elvét. A Nyugat — teljesen alaptalanul — a napirenden szereplő kérdések mindegyikében a NATO-tagországokra nézve kedvező, úgynevezett asszimetrikus kötelezettségeket igyekszik ráerőszakolni a szocialista országokra, s ugyanezt teszi a feltételezett megállapodásokat illetően is. A bécsi tárgyalások deklarált céljának nyílt megsértésével a nyugati fél csak a szárazföldi csapatok létszáma csökkentésének kérdésére akarja korlátozni a megbeszéléseket, teljesen kizárva ebből a folyamatból a fegyverzetcsökkentés kérdését. A szárazföldi egységek létszáma csökkentésének kérdésében a nyugati hozzáállás megengedhetetlen egyoldalúságot mutat a csökkentés rendjét és mértékét illetően is. Nem foglalkozik a légierő személyzete létszámát illető felső határ elengedhetetlen csökkentésével. Az a tény, hogy a nyugati fél a fegyveres erők egyenlőtlen, asszimetrikus csökkentését megállapodástervezet formájában fogalmazta meg, a dolog lényegén semmit sem változtat. Ezek az úgynevezett „új javaslatok” nemcsak, hogy nem segítik az előrelépést, hanem hátráltatják a tárgyalásokat. A bécsi tárgyalásokon akkor lehet haladást elérni, ha a NATO-tagállamok képviselői végre kellő készséget mutatnak arra, hogy a realitások, az egyenlőség és a kölcsönösség alapján szülessenek megállapodások. Az a megállapodás-tervezet, amelyet a szocialista országok 1983. február 18-án előterjesztettek, továbbra is alapul szolgál a zsákutcából való kijutáshoz. Ez a tervezet olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek biztosítják a kezdettől a végső eredmények eléréséig a csökkentés folyamatának teljességét és folyamatosságát. Nem teremt lehetőséget arra, hogy bármely fél biztonsága kárt szenvedjen, lefekteti a probléma következetes és igazságos megoldásának alapjait. Mint azt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára kiemelte: A Szovjetunió a legbonyolultabb problémák esetében is annak a híve, hogy azokra mindkét fél számára elfogadható megoldást találjanak, s ez természetesen fokozottan vonatkozik mind az atomfegyverkezés, mind a hagyományos fegyverkezési verseny megfékezésére. flágyszázalékos kivite£-csökkenés A fejlett ipari tőkés országok kivitele több mint 4 százalékkal csökkent — állapította meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az elmúlt év első tíz hónapjáról készült felmérés alapján. Előreláthatólag harmadik alkalommal fordult elő tavaly az elmúlt 30 évben, hogy értékben csökkent a tőkés világ vezető országainak kivitele. Harriman sürget Megfontolandó a szovjet fegyverzetkorlátozási javaslat Washington (MTI): Avereil Harriman, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete, aki 1963-ban az Atomcsendegyezményről tárgyaló amerikai küldöttség vezetője volt, a The New York Times vasárnapi számában a Szovjetunióval való fegyverzetkorlátozási megegyezés sürgető szükségességére hívta fel a figyelmet. Az Egyesült Államokat az a veszély fenyegeti — írja Harriman —, hogy elszalasztja ,,az új szovjet vezetés nyújtotta alkalmat” a nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalások sikerre vitelére. Harriman szerint Jurij Andropov december 21-i kezdeményezése a középhatótávolságú rakétákkal kapcsolatban „érdemes a további komoly megvitatásra”, jóllehet jelenlegi formájában elfogadhatatlan”. Harriman ellenérve az, hogy ha Nagy-Britannia és Franciaország ellenezi saját rendszereinek az egyensúlyba való beállítását, akkor az Egyesült Államok nem tárgyalhat a nevükben, továbbá, hogy a Szovjetunió nem tisztázta, hajlandó-e leszerelni középhatótávolságú rakétái egy részét, vagy csak Európából akarja kitelepíteni őket. Mindazonáltal a neves diplomata az amerikai kormányt figyelmezteti: „a merevség nem hoz, hanem megakadályoz mindennemű megállapodást.’ A Szovjetunió, folytatja Harriman, felajánlotta, hogy 1800- ra csökkenti hadászati célbajuttató eszközeinek számát, ami a jelenleginél 750-el kevesebb szovjet rakétát jelentene. Az Egyesült Államok szeretne nagyobb csökkentést elérni — írja, ám első lépésnek a szovjet javaslat megvalósítása „értékes lenne”. Harriman figyelemre méltó, amerikai szakértők körében ritkán hallható beismeréssel zárja fejtegetését a hadászati nukleáris fegyverek csökkentésének problémájáról: a továbblépés a jelenlegi szovjet javaslatok szabta határokon feltételezi, hogy az Egyesült Államok szélesítse ki saját javaslatait „a hadászati célbajuttató eszközök minden formájára”. Ez a célzás arra vonatkozik, hogy a nukleáris rakétahordozó tengeralattjárókat, valamint a cirkáló szárnyasrakétákat az amerikai javaslatok teljesen kihagyják a számításokból. ZALAI HÍRLAP A harmadik forduló Khaldeban Nézeteltérések a tárgyaló fesek között Bejrút, (MTI) Nagy késéssel, a három küldöttségvezető előzetes konzultációja után kezdődött meg hétfőn a Bejrút melletti Khaldeban az izraeli —libanoni—amerikai tárgyalások harmadik fordulója. David Kimche, az izraeli külügyminisztérium főigazgatója, Antoine Fattal libanoni nagykövet és Morris Draper amerikai megbízott újabb, az első értesülések szerint sikertelen kísérletet tett a napirend elfogadását késleltető nézeteltérések áthidalására. Izrael beharangozott rugalmas, iga csupán addig terjed, hogy hajlandó eltekinteni a libanoniak számára kényes „normalizálás” szó használatától, de egyébként változatlanul azt vallja, hogy csupán „a jószomszédi kapcsolatok” kialakítása és a biztonsági követelések teljesítése teheti lehetővé az izraeli megszálló csapatok kivonását. Libanon ezzel szemben kitart amellett, hogy csak az izraeli csapatok kivonása teremtheti meg a jószomszédi viszony feltételeit, és ragaszkodik hozzá, hogy mindenekelőtt a csapatkivonás menetrendjét dolgozzák ki. Az egy héten belül harmadik találkozón Libanon azt is értésre adta, hogy a napirend elfogadása után gyors, folyamatos tárgyalásokatakar a Libanon területén tartózkodó külföldi erők kivonásáról. Az izraeli kormány szóvivője azt állította, hogy Tel-Aviv a hivatalos tárgyalásokon kívül párhuzamos csatornákon is érintkezést tart fenn Bejrúttal. Jichak Samir izraeli külügyi miniszter a Knesszet külügyi bizottsága előtt hétfőn elis-merte, hogy kormánya közvetlen tárgyalásokat folytat a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel a Libanonban fogságba esett izraeli katonák szabadon bocsátásáról. A 150. évfordulón Elmaradt a falklandi kirándulás Buenos Aires, (UPI). Argentína továbbra is sürgeti a Falkland (Malvin)-szigetek feletti „teljes és törvényes” szuverenitásának helyreállítását — jelentette ki Juay. Ramon Aguirre Lanari argentin külügyminiszter a szigetek brit fennhatóság alá kerülésének 150. évfordulója alkalmából mondott beszédében. Az argentin diplomácia vezetője televíziós beszédében felszólította Nagy-Britanniát: tegyen eleget az ENSZ-közgyűlés határozatának, amely a szigetek hovatartozásáról folyó tárgyalások felújítását szorgalmazza. A külügyminiszter rövid utalást téve a múlt év áprilisában kirobbant háborúra kijelentette: bár a szigetek törvénytelen elfoglalásával Nagy-Britannia átmenetileg megszerezte a terület ellenőrzését, sohasem fog teljes és törvényes fennhatóságot gyakorolni a szigetek felett, Argentína minden nemzetközi fórumon fellép ez ellen. A beszéddel egyidőben argentin háborús veteránok csoportja „A fiúkat megölték! Vezetőik kiárusították őket!” jelszavakkal az elnöki palota elé vonult. A veteránok, a palotának hátat fordítva énekelték el a nemzetihimnuszt, tiltakozásul a háború idején érvényesült rossz politikai és katonai vezetés és az országban a katonai kormányzat előidézte helyzet miatt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök lemondott a Falkland-szigetekre az évforduló alkalmából tervezett útjáról — jelentette a The Observer című londoni hetilap. A miniszterelnöki hivatal később cáfolta, hogy a látogatás tervbe volt véve. A lapjelentés szerint Thatcher asszony az út veszélyessége és esetleges rossz diplomáciai hatása miatt állt el attól, hogy kiránduljon a brit koronagyarmatra. Magyar—kanadai külkereskedelmi tárgyalás Budapesten. A képen (balról) Veress Péter, jobbról Gerald Regan, kanadai külkereskedelmi államminiszter 1983. január . Ülést tart a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testülete (Folytatás az 1. oldalról.) az Államtanács elnökének vezetésével; a Lengyel Népköztársaság küldöttsége Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Minisztertanács elnökének, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége Erich Honeckernek, NSZEP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének, s a A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai tanácskozása nem csupán az új esztendő első nagyfontosságú világpolitikai eseménye, hanem egyúttal olyan kimagasló jelentőségű fórum is, ahol a szerződésben résztvevő országok hosszú távra egyeztetik az európai politikai és katonai kérdésekkel, a legfontosabb világpolitikai problémákkal kapcsolatos álláspontjukat is. A Varsói Szerződés legmagasabb szintű szerve, amelynekmunkájában a tagállamok kommunista és Román Szocialista Köztársaság küldöttsége Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, köztársasági elnöknek a vezetésével. A repülőtéren a vendégeket Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és más vezető csehszlovák személyiségek fogadták, munkáspártjainak vezetői, kormányfői, külügy- éshonvédelmi miniszterei vesznek részt, eddigi tanácskozásain mindig nagyfontosságú kezdeményezésekkel, új javaslatokkal segítette elő az enyhülési folyamat életrehívását, fenntartását, továbbfejlesztését. A jelenlegi igen bonyolult nemzetközi helyzetben így különösen fontos a PTT újabb állásfoglalása. A Politikai Tanácskozó Testület — akkori nevén bizottság — elsőtanácskozását éppen a csehszlovák fővárosban tartották meg, 1956. januárjában. Sorrendben ez most a 18. hasonló megbeszélés lesz, ezek közül eddig háromra került sor Prágában. A Politikai Tanácskozó Testület volt annak idején kezdeményezője annak a folyamatnak, amely végül elvezetett az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásához, a Helsinkiben aláírt záróokmány létrejöttéhez — az ezzel kapcsolatos indítványok éppen a budapesti megbeszélésen születtek. A PTT számos más világpolitikai és európai érdekű kezdeményezés.-' is mepva 1 6.u14 az elmúlt évtizedek során A Varsói Szerződés negyedszázados jubileumán tett javasatok, — annak ellenére, hogy a NATO- tagállamok magatartása nem kedvezett megvalósításuknak, — előbbre jutottak. A most várható prágai állásfoglalások iránt megnyilvánuló világméretű érdeklődés tehát teljesmértékben indokolt. A» ★ ★ ★ Nyugatnémet terroristák A nagy fogás A két gombász nevét alighanem imába foglalja a nyugatnémet rendőrség. Ha nem lelik meg azt a nagy műanyagszatyrot a Frankfurt melletti erdőben, úgy a különleges terroristaellenes osztagok nem mérhettek volna döntő csapást a szélsőbaloldali terrorizmus legveszedelmesebb csoportjára, a Vörös Hadsereg Frakcióira, közismert rövidítése után a RAF-ra. A szatyorban ugyanis hamis igazolványokat, térképeket, titkosírással készült jegyzeteket és 54 ezer márkát találtak. A pénzt — sorszámok alapján — azonnal azonosították: a szeptemberi bochumi bankrablásból származott, ahol ujjlenyomatot találtak Christian Klartól, a legkeresettebb terroristától. Tehát a frankfurti lelet a RAF-vezérkar felé nyújtott „forró nyomot”. Amikor megfejtették a titkosítást, lázba jött az egész nyugatnémet bűnüldözés. Kezükben volt ugyanis a RAF 11 rejtekhelyének listája. A frankfurti erdőben rögtön meg is találták az egyiket: géppisztolyok, revolverek, kézigránátok, robbanóanyagok kerültek elő. A pisztolyok között az 1977-es nagy RAF-merényletek „főszereplőit”, a Ponto bankár életét kioltó revolvert és a Schleyer gyáros elrablásánál használt fegyvert ismerték fel. No meg egy frissen hamisított útlevelet, Klar fényképével. Fantasztikus szerencséjüknek alig akartak hinni a bűnüldözők, hiszen ezután csak lesben kellett állniuk. Két héten át több tucat nyomozó rejtőzött éjjel-nappal a frankfurti erdőben, s akkor végre meglett a „nagy fogás”. Még nagyobb, mint amit gondolni mertek. Két fiatal nő jött a rejtekhelyhez: Brigitte Mohnhaupt, a lebukott terroristák vallomásából ítélve a veszedelmes csoport, a RAF valószínű vezére, és Adelheid Schulz, Christian Klar jobbkezes és élettársa. Tehát a RAF vezető triumvirátusából egyszerre ketten estek csapdába. Villámgyorsan rohanták le őket, ellenállni sem volt idejük. A nyugatnémet sajtó diadalt ült. Nem is csoda, hiszen a terrorista-ellenes hajszának majd tíz éve nem volt ilyen sikere. Akkoriban fogták el a RAF elődjének, a Baader— Meinhof csoportnak vezéreit. A RAF 1977-es sikeréve óta ugyan tucatnyi ismert terroristát fogtak el, vagy lőttek le, de a vezérkar mindeddig sikeresen bujkált. Buback főállamügyész és Ponto bankár meggyilkolása, majd Schleyer gyáros elrablása, a hírhedt repülőgépeltérítéssel párosulva annak idején a nyugatnémet terroristák legsikeresebb akciói voltak. S a legfontosabb tetteseket most a szerencse rendőrkézre juttatta. A bűnüldözők sikerszériája ezután is folytatódott. Egy másik fegyverraktárnál ugyanis egy Hamburg melletti erdőben ugyancsak „nagyvad” futott a rejtőző rendőrök hálójába: maga Christian Klar, a körözőlisták első számú szereplője, a RAF-vezérkar harmadik tagja. A RAF-ot tehát — egyetlen hét alatt — szinte lefejezték. Ez pedig nyilván nehezen kiheverhető csapás a szervezetre. Ezzel most már végük — vélik a legoptimistábbak. Az óvatosabb szakértők szerint azonban csak anynyi bizonyos: a fegyverraktárak és a vezérkar elvesztésével a RAF megmaradt tagjai jóval kevesebb gondot okozhatnak az NSZK hatóságai,nak, mint a hetvenes években A. K.