Zalai Hírlap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALSTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 207. szám Ara: 1,40 forint 1983. szeptember 2., péntek A békemozgalom képes lefosni az agresszorok kezét Nagygyűlés Budapesten az antifasiszta világnap alkalmából Az antifasiszta világnap al­kalmából, az őszi szolidaritá­si akciósorozat nyitányaként, nagyszabású békenagygyűlést tartottak csütörtökön a Danu­­via Gorkij Művelődési Köz­pontban. A széksorokban fő­városi dolgozók százai foglal­tak helyet, akik részvételükkel is megerősítették a béke ügye iránti elkötelezettségüket. Varga Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében emlékeztetett rá: negyvennégy éve rob­bant ki az emberiség legpusz­títóbb, legborzalmasabb ka­tasztrófája, a második világ­háború, amely mérhetetlen szenvedést zúdított a népekre, mintegy 50 millió ember éle­tét követelte a fasizmus. Akik átélték az akkori időket, de azok is, akik csak hallottak róla, eltökélték: minden ere­jükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák a fasizmus újjáéledését, megelőzzék egy újabb, minden eddiginél na­gyobb veszélyeket tartogató háború kirobbanását. A fegyverkezési verseny minden korábbinál fenyege­tőbb méreteket öltött. Wa­shington és a NATO nem tit­koltan, a katonai erőfölény megszerzésére törekszik. Aka­dályokat gördítenek a leszere­lési tárgyalások eredményes­sége elé, újabb és újabb fegy­verkezési programokat hagy­nak jóvá, háborús készülődé­süket hovatovább kiterjesztik a világűrre is. A KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára ennek kapcsán rámutatott: az emberek milliói bizakodással fogadták és fogadják a Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok javaslatait, amelyek a nukleáris fegyverek gyártásá­nak és telepítésének megaka­dályozását célozzák. Hazánk támogatja azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió hivatalosan is is­mertetett az európai hatósuga­rú rakéták számának csökken­téséről és megsemmisítéséről. — A békemozgalom — kele­ten és nyugaton egyaránt — hatalmas erő, olyan erő, amely képes lefogni az agresszorok kezét és a kormányok politi­káját a béke irányába befo­lyásolni — mondotta befejezé­sül Varga Sabján László. A szolidaritási békenagy­gyűlés az Internacionálé hang­jaival ért véget (MTI) Ülést tartott a Minisztertanács jelentését az alsófokú tanin­tézetek helyzetéről, az általá­nos iskolák gyermek­étkezte­téséről és egészségügyi ellátá­sáról. Megállapította, hogy a VI. ötéves terv eltelt idősza­kában az általános iskolai ok­tató-nevelő munka feltételei­nek javítását célzó társadalmi -gazdasági program végrehaj­tásában — a gazdasági nehéz­ségek ellenére — jelentős ered­mények születtek. A kormány köszönetét fejezte ki a peda­gógusoknak, akik a sokszor nehéz körülmények ellenére is lehetővé tették, hogy az okta­tás, a nevelés és a gyermekel­látás színvonala ne essen visz­­sza, sőt, egyes területeken ja­vuljon. A központi és a taná­csi szervek kiemelten foglal­koztak az általános iskolai ok­tató-nevelő munka feltételei­nek javításával. Továbbra is a tantermek számának növelésé­re, valamint a gyermekegész­ségügyi ellátás fejlesztésére kell az erőket összpontosítani. A Minisztertanács kötelezte az illetékes minisztériumokat, or­szágos főhatóságokat és taná­csokat, hogy az általános isko­lai oktató-nevelő munka javí­tására a helyi adottságok fi­gyelembevételével, összehan­golt együttműködéssel és a társadalmi összefogás szerve­zésével tegyenek meg mindent a program következetes vég­rehajtásáért (MTI) A­ kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén elfogadta a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság Bányásznapi köszöntő Szeptember első vasárnap­jának reggelén bányász fú­vószenekarok tartanak ze­nés ébresztőt az ország leg­több bányásztelepülésén. A vidám indulók azt adják tudtul, hogy megint itt egy bányásznap, 1950. óta im­már a 33., amikor 80 ezer szénbányász, 14 ezer szén­hidrogén-bányász 12 ezer érc- és ásványbányász, 3 ezer bauxitbányász, és má­sok, vagyis összesen 113 ezer ember ünnepli a nap­ját. Állami és családias jel­legű ünnep lesz ez. A ha­gyományoknak megfelelően hűségjutalmat osztanak eb­ből az alkalomból, s — ez ugyancsak tradíció már — a bányászcsaládok apraja­­nagyja ünnepel, szórakozik majd. Vagyis — a családta­gokat is számítva — már 400 ezer ember ünnepénél tartunk. S tovább tágul a kör, ha számításba vesz­­szük, hogy az újság bányász -riportjait olvasva, a tv na­pi műsorait látva, szinte mindenkinek lesznek gon­dolatai a bányászokra. Az oly sokat emlegetett nyersanyag-árrobbanás va­lamennyiünket arra intett, hogy megbecsüljük — job­ban megbecsüljük — azt a 113 ezer embert, aki az idén mintegy 26­0­illió tonna sze­net, kétmillió tonna kőola­jat hoz felszínre, hogy vég­tére is ez a 113 ezer ember termeli meg az ország nyersanyagszükségletének felét. Ma már minden új­ságolvasó ember tudja, hogy mennyivel több lenne a gondunk, ha még ezt is kül­földről kellene behoznunk. A bányászat ma is nehéz, férfias munka. Még akkor is, ha rengeteg a gép, de ha leszáll a bányász — s nem ritkán ezer méter mélyre is leszáll — 45—50 fokos kő­zet várja a robbantás után. S igaz ugyan, hogy lehűtik a forró köveket, de akkor is meleg van, sok a pára, mintha tropikus klímában dolgozna a nagy mélység­ben. A szénhidrogén-bányá­szok fúrómunkásának vi­szont télen odaragadhat a tenyere a rideg-hideg vas­hoz, ha nem vigyáz ... Az idei év tragikus nyári bányász-szerencsétlenségei arra is felhívták a figyel­münket, hogy továbbra is veszélyes a bányászkodás. A veszély persze csökkent­hető — és csökkenteni kell is —, de a mélység azért mélység marad. Ezért ér­zünk fokozott tiszteletet azok iránt, akik ezután is lemennek, mert a sújtólég­­robbanás, omlás veszélye ellenére is szeretik ezt a szakmát. Őket, a veszélyt legyőző bányászokat köszönti ezen a hétvégén az ország. Zalá­ban az olajbányászok ün­nepelnek. Ma a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kanizsai, gellénházi, báza­­kerettyei és lovászi üzemé­ben, vasárnap pedig a kis­kunhalasiak. Kitüntetik a legjobb dolgozókat, kollek­tívákat, a veszélyhelyzetben életüket nem kímélő mentő­­szervezet bátor tagjait, s át­adják többek között annak a 158 dolgozónak a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát, akik 30 éve dolgoznak az olajiparban. Ezen a napon fizetik a hű­ségjutalmat is, a KFV-nél több mint 30 milió forintot. Ma ünnepelnek kultúrmű­sorral, sportvetélkedőkkel a Közép-dunántúli Gázszol­gáltató Vállalatnál, szomba­ton és vasárnap a Dunántú­li Kőolajipari Gépgyár kol­lektívája emlékezik meg a hagyományos ünnepről. Pacsáról — Franciaországba Telefonasztalok gyártását kezdték meg a parsai Fa- és Vasipari Szövetkezetben. Idén a tervek szerint 4 ezer darabot készítenek francia megrende­lésre. (Polgár Tamás felvétele) BKK a zalai gazdaságokban (3. o.) Imimimm­ Tudatosabb községfejlesztés (3. o.) Minim új gépekkel könnyebb a munka (3. o.J mmmi Rádió és TV műsor 14. o.) Imm­m Lakótelep épül Palásban (5. o.) Minim Huszonhat év a pult mögött (5. o.) Wild­flflffll Tájfutó VB (6. o.) Diákok a gyümölcskertekben Megkezdték őszi segítő munkájukat megyénk, közép- és általános iskolásai kedden az eső miatt több­nyire csak „félműszakkal”, szerdán azonban már teljes lendülettel tucatnyi közép- és általános iskola tanulói kezd­ték meg a gyümölcsszüretet megyénk gazdaságaiban. A mennyiséget és minőséget te­kintve egyaránt közepesnél jobbak a terméshozamok, ezért az érdekelt nagyüzemek min­den középfokú tanintézettel, illetve a 7—8. osztályosokat küldő általános iskolával munkaszerződést kötöttek. Az évnyitót követően csak­nem 4 ezer fiatal kezdte a tanévet, pontosabban annak első öt napját a gyümölcsker­tészetekben. Például a zala­egerszegi Killián iskola tanulói osztrák exportra induló léal­mát szüretelnek a Zalaeger­szegi Állami Gazdaságban. A pacsai tsz-nek már hagyomá­nyos partnerei a Ságvári gim­názium és a Csány szakkö­zépiskola diákjai, akiknek keze alól szintén nyugati és szo­cialista országokba indul a le­szedett körte és alma jelentős része. Az egerszegi közgazda­ságisok a baki tangazdaság ki­limáni szüretébe is besegíte­nek, a nagykanizsai Thury és a Cserháti szakközépiskola ta­nulói a helyi állami gazdaság­­ban és a miklósfai tsz-ben kezdték meg a zamatos gyü­mölcs szedését. A kezdő csapatokhoz folya­matosan, ütemterv szerint csatlakoznak a többi taninté­zet fiataljai is, szállításukat a Volán és a gazdaságok autó­buszaival oldják meg. Októ­ber elejéig a zalai középfokú tanintézetekből összesen 12 ez­ren, az általános iskolák 7—8. osztályosai közül közel 9 ezren segítenek e népgazdaságba®, nélkülözhetetlen feladatban. A későbbiekben a keszthelyi egyetemről és a zalaegerszegi számviteli főiskoláról mintegy ezer, Vas megye középiskolái­ból csaknem 5 ezer diák csat­lakozik a szüretelőkhöz. A korábbi érésre és a lesze­dendő mennyiségre való tekin­tettel a megyei tanács illeté­kes osztályai az eredetileg en­gedélyezett 5 napon felül még további 2 munkanap ledolgo­zására kértek jóváhagyást a művelődési minisztériumtól. Zsiga, az életmentő közkedvelt, sokak által is­mert ember Antal Zsigmond, a Volán Vállalat autóbusz- és kamionvezetője. Több, mint három évtizede áll a közleke­dés szolgálatában és elsősor­ban autóbuszvezetőként lett sokak ismerőse. Főként távol­sági utakon vezette járműve­it, s megbízhatósága, szorgal­ma, emberi közvetlensége foly­tán örvendett, fogalmazhatunk úgy is, közszeretetnek. Kül­földi, országos és megyei uta­zásokra a kirándulások szer­vezői igen gyakran az Antal Zsigmond által vezetett autó­buszt kérték. A közkedvelt Zsiga, fiatalos külseje ellenére immár Zsiga bácsi, az országutak vándora, a nagy utazások kedvelője, mindig szolgálatkészen, az át­lagosnál mindig többet téve tett eleget utasai kérésének. Magánéletében is példás em­­ber, s igen sok barátot szer­zett magának a munkahelyén és Zalaegerszeg határain túl is. Barátai, ismerősei nagy ro­­konszenvvel vették körül, sok mindent tudtak róla, de azt nem, hogy ez a szerény, szor­galmas ember kiemelkedő, bátor tettre, hősiességre is kész. 1983. július 10-én zalai ki­rándulókat vitt Harkányba. A csoport tagjaival együtt elve­gyült a fürdőzők között. Arra lett figyelmes, hogy egy kül­földi hölgy élénk kiáltozással veszélyt jelzett. A strandme­dence mélyvízében egy fiatal­ember teste merült alá. Antal Zsigmond pillanatnyi habozás nélkül segítségére sietett a ful­doklónak. Többszöri alámerü­lés után, megtalálva az elme­rült testet, a partra hozta, s mint kiderült, ez a habozás nélküli bátor, hősies cseleke­det az utolsó pillanatban tör­tént, még megmenthették az életnek az úszni nem tudó fia­talembert. S talán azt sem ér­dektelen megemlíteni, hogy éppen egyik utasának tett fel­becsülhetetlen szolgálatot. Hősies cselekedetéért a Mi­nisztertanács az Életmentő Em­lékérem, kitüntetésben és pénz­­jutalomban részesítette a bá­tor gépkocsivezetőt. A kitün­tetést a megyei tanács székhá­­zában tegnap délelőtt Újvári Sándor, a megyei tanács elnö­ke adta át. Méltató szavaiban a Minisztertanács, a megmen­tett fiatalember és szülei, va­lamint a megyei szervek ne­vében is kifejezte elismerését és köszönetét az önfeláldozó tettért. Antal Zsigmond a ki­tüntetést megköszönve sze­­rénységéhez híven elmondta: úgy érzem, hogy ezt mindenki megtette volna. . A kötelessé­gemet teljesítettem.” K. L. Újvári Sándor, a megyei tanács elnöke elismerő szavak kíséretében adta át Antal Zsig­­­m­ondnak az Életmentő kitüntetést. Az ünnepségen jelen volt Kapitány Tibor rendőral­ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője és Hász István, a Volán 16. sz. Vállalat igazgatója

Next