Zalai Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
2 Befejezte munkáját a KGST XXXIX. ülésszaka Fidel Castro fogadása Havanna (MTI): Szerdán Havannában befejeződött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXIX. ülésszaka. A szocialista gazdasági közösségnek a múlt évi berlini, XXXVIII. ülésszak óta elért fejlődését elemző tanácskozáson a tagországok miniszterelnökeik, illetve miniszterelnök-helyetteseik által vezetett küldöttségekkel vettek részt. Meghívottként jelen volt több harmadik világbeli ország, s két latin-amerikai regionális gazdasági szervezet képviselője is. A tanácskozás munkájáról közleményt fogadtak el, amelyet később hoznak nyilvánosságra. A tanácsülés után a kubai fővárosban a KGST Végrehajtó Bizottsága is megtartotta ülését, amelyről szintén közlemény jelenik meg. Havannában szerda reggelre nyilvánosságra hozták valamennyi tagország küldöttségvezetőjének a tanácsülés hétfői munkanapján, a nyitó plenáris ülésen elmondott felszólalását. Magyar idő szerint a késő délutáni órákban kezdődött meg szerdán a KGST-ülésszak záró plenáris ülése. Ezen az ülésen adóztak egyperces néma felállással a résztvevők a meggyilkolt Indira Gandhi emlékének, miután Fidel Castro megrendülten méltatta a kiemelkedő állami vezető, a világ haladó mozgalmait következetesen támogató nagy Indiai politikus érdemeit. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárai, a Kubai Állam- és Minisztertanács elnöke baráti találkozón, fogadta a KGST XXXIX. ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőit, a meghívott résztvevők képviselőit. A találkozón jelen voltak a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai gazdaságikérdésekkel foglalkozó titkárai, s a tagállamok állandó KGST-képviselői is. A vendégek nevében Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Minisztertanács elnöke, a Szovjetunió küldöttségének vezetője mondott köszönetet a találkozóért, a KGST tanácsülésének megrendezéséért. ZALAI HÍRLAP Űrhajós kitüntetések átadása Moszkvában Konsztantyin Csernyenko beszéde Moszkva (MTI): Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a kitüntetéseket a rekord időtartamú, 237 napos űrutazás három résztvevőjének, Leonyid Kizimnek, Vlagyimir Szolovjevnek és Oleg Atykovnak. A Szovjetunió következetesen fellép azért, hogy a világűr a gyümölcsöző együttműködés, és ne a katonai versengés színtere legyen — mondotta rövid köszöntőjében Konsztantyin Csernyenko. A realitások ma olyanok, hogy a fegyverektől mentes világűr előfeltételét jelenti a békés földi életnek. A Szovjetunió ebből indul ki, és azt szeretné, ha valamennyi állam támogatná ezt az egyedül ésszerű álláspontot. Értékelve a három kozmonauta munkáját, Csernyenko megállapította: a 237 napos űrrepülés bebizonyította, hogy a szovjet szakemberek és tudósok helyes úton haladnak a világűr kutatásában, és egyben tanúsítja, hogy milyen megbízható és magas színvonalú a szovjet kozmikus technika. Az űrrepülés során tanúsított bátorságáért és hősiességéért a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Leonyid Kizimet Lenin-renddel és — másodszor — a Szovjetunió Hőse címet jelképező Aranycsillaggal, Vlagyimir Szolovjevet és Oleg Atykovot a Szovjetunió Hőse kitüntető címmel, az azt jelképező Aranycsillaggal és Leninrenddel tüntette ki. Szolovjev és Atykov ezen kívül megkapta a Szovjetunió űrhajósa címet is. India - merénylet után Indira Gandhi kedden Orissza államban mondott beszédet. „Ha meghalok hazám szolgálatában, büszkén fogok távozni. Minden csepp vérem Indiát és fejlődését erősíti majd”. Szerdai halálhíre végső pecsétet tett jóslatára. Fennmaradhat-e Mahatma Gandhi és Nehru műve, amelynek folytatását Indira Gandhi vállalta az utóbbi majdnem két évtizedben? E politika célja az volt, hogy az európányi országot, a 22 szövetségi államot, mintegy 700 millió lakost, legalább kétezer nyelvet és sokszázféle vallást számláló Indiát egységesen mentsék át az elmaradottság, a legsötétebb középkort idéző kasztrendszer és a nyomor múltjából a gazdasági fejlettség, a tudomány és a technika és a legalább polgári jellegű demokrácia jövőjébe? Álom volt csak? Pedig e politikai és gazdasági álom nemegyszer tűnt már elérhető valóságnak Indiában. Legutóbb 1980-ban, amikor a korrumpálódott, a reményeket eljátszó jobboldali Dzsanata-kormányzatot kétharmados többséggel buktatta ki a parlamentből a Nemzeti Kongresszus (I) Párt és Gandhi asszony ismét kormányt alakított. Akkor nem csak a központi területek hindu lakossága, hanem, az északi, keleti és déli államokban élő kisebbségek java része is Gandhira szavazott: a szikhek, a muzulmánok, a kasztrendszer alján élő nincstelen milliók. Ám az Indiát feszítő ellentmondások is az azóta eltelt időszakban értek be. India ma már szükségleteinek 90 százaldát saját erejéből fedezi, meghonosította a legfejlettebb iparágakat, atomerőművekkel, űrkutatási technikával rendelkezik. A fejlesztési elképzelés magva az, hogy a „mindenből a legjobbat, legkorszerűbbet” elve lassacskán maga után húzza az egész országot. Csakhogy rövid távon ehhez képest még kiáltóbbá vált a másik oldalon a százmilliók még mindig reménytelen nyomora, a betegségek, a lelket — és testet — ölő megrögzött vallási előírások és ellentétek pusztító hatása. E körülmények között fölerősödtek a „végek” elkülönülési törekvései. A jobb természeti adottságokkal rendelkező területek, a szikhek lakta Pandzsáb, a főként muzulmánok lakta Asszám, vagy az alapjában hindu Andhra Prades polgári jólétre vergődött vezetői úgy érezték, a központi hatalom, „kizsákmányolja” őket, az ország gazdasági sikereit belőlük „szipolyozzák ki”, a másutt élő, vagy területükre menekülő nyomorgókat, éhezőket velük tartatják el — külön tehát többre mennének. Ez az év már a véres zavargások, sőt, valóságos belháborúk ideje volt az említett területeken. Indira Gandhi maga azonban az ország egysége, India reménye ellen irányuló támadást nem csupán belső okoknak tulajdonította. Egyik nemrégi nyilatkozatában leszögezte: az egységbontó törekvések kívülről kapnak támogatást és különösen azóta erősödtek föl, hogy India tölti be az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöki pozícióját. Az indiai helyi sajtó már sokszor leleplezte: a lázadók külföldről kapnak pénzt és fegyvert, a kívülről behatoló diverzánsokat Amerikában, Kanadában, Pakisztánban levő támaszpontokon képezik ki. Gandhi maga soha nem akarta konkrétan megnevezni azokat a külhatalmakat, amelyek részesek az indiai polgárháborús helyzet kialakításában. Ennek ellenére egyértelmű volt, kit tart felelősnek azokért a törekvésekért, amelyek célja: feldarabolni Indiát, bábállamokat kikiáltva elszakítani stratégiailag és — többé vagy kevésbé — gazdaságilag fontos területeit. Végső soron tehát aligha a „történelem” mondta ki az ítéletet — kerekeit külső erők segítették visszaforgatni, azok, akiknek nem volt ínyükre a haladó, antiimperialista és el nem kötelezett India. Gandhi asszony nem fejezhette be művét. A szeparatisták követelései között bizonyosan voltak jogos panaszok is. Ezek fokozatos és józan orvoslását azonban lehetetlenné tette, hogy mozgalmuk elfajult, India érdekeit aláásó, idegen érdekeket szolgáló harcokba torkollott. Ez az érintett területek lakosságának tragédiája. Indira Gandhi e bonyolult érdekösszefüggések közötti tisztánlátásért, az egység tűzön-vízen át való megtartásáért folytatott küzdelemben eset el. Ez pedig India tragédiája. Mészáros György Magyar felszólalás a bécsi haderőcsökkentési konferencián Bécs (MTI): A bécsi hadterőcsökkentési tárgyalások a NATO hibájából 11 év alatt sem vezettek megállapodáshoz — hangoztatta a konferencia szerdai ülésén Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Emlékeztetett arra, hogy a 19 ország képviselői 1973 október 30-án kezdték meg tárgyalásaikat olyan megállapodás létrehozásáért, amely a felek egyenlő biztonságának elve alapján lehetővé teszi a katonai szembenállás szintjének csökkentését Közép-Európában. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a NATO-államok elzárkóztak olyan lényeges kérdések megvitatásától, mint a légierő korlátozása, a fegyverzetek csökkentése. Egyidejűleg olyan kérdésekre helyezték a fő hangsúlyt, amelyek a tárgyalások közösen elfogadott tartalmú szeret kísérő intézkedéseknek” számítanak. A szocialista országok tevékenységét a bécsi fórumon ezzel szemben a közösen elfogadott mandátum következetes tiszteletben tartása jellemzi — mutatott rá a magyar küldöttség vezetője. E gyakorlatnak megfelelően terjesztették elő a tárgyalásokon közvetlenül résztvevő szocialista országok 1983. évi javaslataikat, amelyek meggyőződésünk szerint mindmáig a legalkalmasabb alapot nyújtják a mandátumban rögzített célokat szolgáló megállapodásra. Ezt a célt a NATO-államok idén áprilisi javaslat-tervezete egyáltalán nem segíti elő, mivel — amint ezt a szocialista országok képviselői már számos alkalommal bizonyították — a javaslat csak a létszám-vita új formában való felújításához vezet és nem old meg egyetlen lényeges tartalmi kérdést sem. Megalakult az új japán kormány Tokió (MTI): Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök szerdán megalakította új kormányát. A 21 fős kabinetben a legtöbb tárca gazdát cserélt, s a kormánynak 1962 óta először női tagja is van. Ami a legfőbb posztokat illeti, Abe Sintaro megmaradt a külügy-, és Takesita Noboru a pénzügyminisztérium élén. Nakaszone azonban Kató Koicsi személyében új politikust nevezett ki a nemzetvédelmi hivatal, azaz a hadügyminisztérium vezetőjévé. A kormányalakítás előtt a Liberális Demokrata Párt és a hasonlóan konzervatív, de egy ideig ellenzéki Új Liberális Klub megállapodott arról, hogy fennmarad a köztük tizenegy hónappal ezelőtt létrejött parlamenti kolaíció. E megállapodásnak megfelelően a kis párt továbbra is nyolc képviselővel gazdagítja az LDP parlamenti többségét, s ennek fejében a kabinetben egy miniszteri — mégpedig a munkaügyi — tárcához jutott. 1984. november 1. Magyar vezetők távirata Algéria nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szorcialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét az FLN Párt főtitkárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadítási harc kezdetének 30. évfordulója alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abdelhamid Brahimi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. (MTI) Algériában minden csendes, nyugalom van — állapították meg 1954. október végén a földrengés okozta károk helyreállítását megszemlélő francia politikusok. Néhány nappal később, november 1-re virradóra az ország több pontján fegyveres összecsapás robbant ki a hazafiak és a gyarmattartó franciák rendőri, katonai erői között. Röplapok adták hírül, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) harcba hív minden algériait a nemzeti függetlenség kivívásáért. Hét és fél évig tartott a küzdelem. A gyarmatosítók minden eszközt igénybe vettek, hogy letörjék az algériai nép harcát, ám mindhiába: 1962. március 19-én az Evianban aláírt szerződésben Algéria függetlenségének elismerésére kényszerültek. A felszabadító háború súlyos anyagi és emberi áldozatot követelt az algériai néptől. Az elesettek száma megközelítette az egymilliót, a lakosság tíz százalékát. Elpusztult az álatállomány fele, az ipari növények termelése 1954-hez viszonyítva 50—80 százalékkal esett viszsza. A függetlenség kikiáltását követő évek politikai harcai után a 60-as évek második felétől stabilitás és nem lebecsülendő gazdasági-társadalmi fejlődés jellemezte Algériát. Modern nagyipart teremtettek, radikális földreformot hajtottak végre, nacionalizálták a földgáz- és kőolajkincset. Az alapfokú iskolázottság foka ma kiterjed a lakosság 80 százalékára. A szocialista irányú társadalmi fejlődést rögzítő Nemzeti Chartát 1976-ban széles körű társadalmi vita eredményeként fogadták el. Párttá szervezték az FLN-t, amelynek legutóbbi, 1933 decemberében tartott kongresszusán újból leszögezték, hogy a társadalom szocialista irányú építése a nemzeti tudat meghatározó részét alkotó, de nem szélsőséges módon felfogott iszlám figyelembe vételével, történik, és visszafordíthatatlan folyamat. Algéria aktív, antiimperialista külpolitikát folytat, az el nem kötelezettek mozgalmának tekintélyes tagja. Széles körű kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal, köztük hazánkkal. A kapcsolatok biztató to■■vábbfejlődésén túl jele volt Bendzsedid Sadli elnök ez év áprilisi magyarországi látogatása. J. Nagy László Aczél György előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást „Művészetpolitikánk időszerű kérdései” címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, kulturális és művészeti életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. Miniszteri értekezlet a mezőgazdaságról a megyei pártbizottságon jégtermő terület csökkent, országosan a terméscsökkenés szembetűnő, méghozzá az úgynevezett melegigényes — paprika, paradicsom, uborka — növényeknél, de ez kétségtelenül időjárási okokra vezethető vissza. A miniszter elismerését fejezte ki az agrárágazat zalai eredményeiért, majd a tárcához érkezett konkrét megyei észrevételekkel, igényekkel kapcsolatban — a már említett szennyvíztisztító megépítése, a folyékony műtrágya tárolásához szükséges támogatás, a zalaszentgróti tangazdaság fejlesztésének pénzügyi segítése stb. — nyilatkozott, kedvezően. A miniszteri értekezlet a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál tett üzemlátogatással zárult. (Folytatás az 1. oldalról.) ám a zalai helyzettel ellentétben, ahol a nagyüzemi zöld- Kizárták a pártból a gyanúsított tiszteket Egyházi vezetők felhívása a Popieluszko-ügyben Varsó (MTI): Kizárták a LEMP-ből a lengyel belügyminisztériumnak azt a három tisztjét, akiket Jerzy Popieluszko varsói pap elrablásával és meggyilkolásával gyanúsítanak. Erről a három tiszt alapszervezete hozott határozatot, s azt keddi ülésén megerősítette a minisztérium pártbizottsága. A LEMP belügyminisztériumi bizottsága határozatban foglalt állást a Popieluszko-ügyben. Ez élesen elítéli a bűntény elkövetőit, s hangoztatja, hogy a kommunisták maradéktalanul megvalósítják a LEMP Központi Bizottsága pénteki szombati ülésén elfogadott határozatot. A belügyminisztériumi pártbizottság határozata felszólítja a minisztérium minden dolgozóját, hogy tevékenyen vegyen részt az emberrablás esetleges értelmi szerzőinek leleplezésében. Jerzy Popieluszko meggyilkolásával kapcsolatban Józef Gromp bíboros, Lengyelország prímása üzenetet intézett a lengyel hívőkhöz. Ebben hangoztatja, hogy Popieluszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenséggel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyház ragaszkodni fog az igazságszolgáltatáshoz, vagyis a bűnösök megbüntetéséhez. Az üzenet, amelyet a varsói politikai megfigyelők mindazonáltal mérsékelt hangvételűnek tartanak, kitér arra is, hogy az egyház elő akarja segíteni a társadalmi megnyugvást, egyszersmind az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében fog tevékenykedni. A püspöki kar sajtóirodája Glemp üzenetének közzétételével egyidejűleg bejelentette, hogy a meggyilkolt Popieluszko holttestének boncolásánál az egyházi hatóságok által meghatalmazott ügyvéd és törvényszék, orvosszakértő is jelen lehetett Vatikánváros (PAP). II. János Pál pápa szerdán a Vatikánban tartott nyilvános audienciáján felszólította honfitársait: „Keresztényi méltósággal és békében adjuk meg a végső tisztességet Jerzy Popieliuszkónak. Ne sértse meg és ne árnyékolja be semmi ennek a halálnak nagy erkölcsi mondanivalóját”. Osztrák közvéleménykutatás Bécs (MTI): Nem módosultak ugyan jelentősen a belpolitikai erőviszonyok, de minden negyedik osztrák határozatlan, kire szavazna, ha most lennének választások. Ezt tükrözte az Osztrák Rádió és Televízió kedden este nyilvánosságra hozott felmérése. A közvéleménykutatás szerint az 1983-as választás után koalícióban kormányzó Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) együtt még mindig a szavazatok valamivel több, mint 50 százalékára számíthatna. Az SPÖ 45,8 százalékra, ami 1,9 százalékkal kevesebb, mint tavaly, az FPÖ 4,5 százalékra. Az Osztrák Néppárt (ÖVP), amely 1970 óta ellenzékben van, a szavazatok 44,8 százalékát kapná, ha most választanának — csak 1,9 százalékkal többet, mint másfél évvel korábban. A felmérés így aligha támasztja alá az ÖVP néhány helyi választási siker után hangoztatott érveit, hogy immár többsége lenne, s előre kell hozni a csak 1987-ben esedékes általános választásokat. A szavazók negyedének határozatlansága mindenesetre nyitva hagyja a lehetőséget az ÖVP további térnyerése előtt, de annyi bizonyos, hogy a kormányzó pártok nem fognak hozzájárulni határidő előtti választásokhoz. A felmérés szerint egyébként a környezetvédő és alternatív mozgalmak változatlanul csekély támogatásra számíthatnának országos szinten. A zöldek helyi sikere után mindenesetre a szocialisták hangsúlyozottan a környezetvédelem felé fordultak. Ferdinand Lacina közlekedési miniszter kedden népszavazást javasolt arról, bevezessenek-e Ausztriában autómentes napot — a környezet védelme érdekében. A miniszter szerint a javaslat —, ha elfogadják —, a kormány szolgálati gépkocsijaira is vonatkoznék ...