Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

Losonczi Pál r • r • 1 m •• •/k­# újévi köszöntője Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja újévi köszöntője január 1- én hangzott el a Kossuth­­rádióban és a Magyar Te­levízióban. Tisztelt Honfitársaim! Ked­ves Elvtársak! Hagyománya­ink szerint búcsúztunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat. Szilveszterkor, ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gondjai foglalkoztat­tak bennünket, ma pedig elő­retekintve azt kívánjuk egy­másnak, hogy az új esztendő szebb és boldogabb legyen, mint a mögöttünk hagyott év. 1984 alighanem úgy vonul be történelmünkbe, mint egy, könnyűnek egyáltalán nem mondható esztendő a sok kö­zül. A két világrendszer kö­zötti feszültség a pártbeszéd élénkülése ellenére sem csök­kent, a gazdasági építőmun­ka külső feltételei számunk­ra tovább romlottak. A várt­nál nehezebb körülmények mellett, elért eredményeink sem lebecsülendők. Dolgozó népünk szorgalmas munkája révén a magyar népgazdaság a fő gazdaságpo­­ltikai céloknak megfelelően ejlődött. Nemzeti jövedel­münk magasabb lett a terve­­zettnél, nőtt az ipari és a me­zőgazdasági termelés, a ked­vezőtlen időjárás ellenére is. Olyan jelentős beruházások fejeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű második egysége, a Dunai Kőolajipari Vállalat trakküzeme és a budapesti Víetra új szakasza. Felújítot­­uk a Szolnoki Papírgyárat, az Állami Operaházat, az Ár­­pád-hidat és a Baleseti Kór­­házat. Az elmúlt esztendő eredmé­­nyei között tartjuk számon, így tovább javult a külgaz­­dasági egyensúly, megőriztük a teljes foglalkoztatottságot is — ha nem is mindenki számára érezhetően — az életszínvonal elért szintjét. Új lakások, bölcsődék, óvo­­ák, iskolák épültek, növelte­­kórházi ágyak száma, közben megtörtént a 40 mnkahét bevezetése, ink nemzetközi elisme­­rvebb szélesedett új túr­sunk építésében elért ínyeivel. Ennek a meg­ásnak legfőbb tényező­­a szocialista nemzeti­­, amellyel népünk fel­­ezik politikánk mögé, felelősségteljesebben él­­demokratikus jogaival és fességeivel. A másik az,­­ népgazdaságunk a nehé­­zi feltételek közepette is elbírónak, működőképese­é bizonyult. A harmadik nyerő: külpolitikánk. a Magyar Népköztársaság tív külpolitikájának legfőbb íja: belső építőmunkánk első feltételeinek javítása, s­­ a többi szocialista ország­­gal együtt — a béke és a tár­sadalmi haladás ügyének kö­­hezetes szolgálata, őszin­­teméljük, hogy 1985 — a sinki értekezlet 10. évfor­­ója — Helsinki szellemé­­é, az enyhülés visszatérése­in az évé lesz. Azért, hg ez bekövetkezzék, a jö­­vőn is mindent megte­­nik. Politikánk elismerését ta­­sztalhattuk, amikor az állam­kormányfők egész sora lá­­tgatott el hozzánk 1984-ben,­­ akkor is, amikor mi vol­tunk küldetést teljesítő ven­dégségben a velünk azonos vagy a miénktől eltérő tár­sadalmi rendszerű országok­ban. Ezek a látogatások nem­csak egymás jobb megismeré­séhez járultak hozzá, nem­csak a kölcsönösen előnyös együttműködés újabb lehető­ségeit tárták fel, hanem a ba­rátság szálait is erősítették és a béke egyetemes ügyét szol­gálták. Arról is meggyőződ­hettünk, hogy hazánk nemzet­közi tekintélye elsősorban bel­ső helyzetünk szilárdságától, politikánk következetességé­től, az erősödő népi-nemzeti egységtől, építőmunkánk eredményeitől függ. Az új esztendőben, amelyet most köszöntünk, ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, sor kerül pár­tunk XIII. kongresszusára, tanács- és országgyűlési vá­lasztásokat tartunk, befejez­zük a VI. ötéves népgazdasá­gi tervet, és hozzákezdünk a gazdaságirányítás korszerűsí­téséről hozott döntéseink gya­korlati megvalósításához. A 40. évfordulón ismét fel­mérhetjük, hogy országunk 1100 éves történelmében, né­pünk életében milyen óriási fordulatot jelentett a felsza­badulás. Az eltelt négy évti­zedben kiépítettük, megvéd­­tük és megszilárdítottuk a népi hatalmat. A gyors gaz­dasági fejlődés következtében hazánk elmaradott országból közepesen fejlett ipari-agrár országgá vált. Alapvetően vál­tozott társadalmunk egésze, népünk műveltsége és életé­nek minősége. A szocialista társadalom építésében elért eredmények alapján országunknak neve és becsülete van Földünk min­den kontinensén. Széles körű kapcsolataink kiterjednek csaknem valamennyi ország­ra, függetlenül társadalmi rendszerétől. S e kapcsolatok annak ismeretében fejlődnek, hogy szocialista ország, a szo­cialista közösség hű tagja va­gyunk, elkötelezve az embe­riség haladása a béke egye­temes ügye mellett. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusán nem kisebb feladat hárul ránk, mint társadalomépíté­sünk további programjának kidolgozása. Az élet minden területén következetes mun­kával fel kell tárnunk és hasznosítanunk kell a szocia­lista rendszerben lévő hatal­mas erőforrásokat. Népgazda­ságunk teljesítőképességének növelésével, a gazdasági fej­lődés fokozatos élénkítésével meg kell teremtenünk az életszínvonal emelésének, az életkörülmények javításának, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésének anyagi feltételeit. Demokratikus in­tézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében to­vább kell erősítenünk a nem­zeti egységet. A szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló, módo­sított választási rendszer is az idén vizsgázik először a gya­korlatban, de a tanács- és or­szággyűlési választásokon ve­le vizsgázunk mi is vala­mennyien. Olyan emberekre kell bíznunk ügyeink képvise­letét, akik már eddig is be­bizonyították rátermettségü­(Folytatás a 2. oldalon.) , 2005. zMjO. I /Ilfll HtHtflP XLI. évfolyam 1. szám­ára: 1,80 forint 1985. január 3., csütörtök Munkásgyűlések a megyében Az év első munkanapján — üzemekben, tanácsokon A hirtelen beköszöntött nagy hideg miatt az év első mun­kanapján nem mindenki jutott el időben a munkahelyére. Zalakarosi, nagykanizsai, bala­­tonmagyaródi, letenyei, nagy­­bakónaki buszjáratok marad­tak ki, a helyi járatok később indultak, s a távolsági jára­toknál félórás késések voltak a megye többi városában is. A vonatok viszont időben indul­tak és érkeztek — kaptuk a tá­jékoztatást. Néhány vállalat­nál munkásgyűléssel kezdték az évet, de a legtöbb helyen — tudomásul véve, hogy már 1985-öt írunk — folytatták a munkát ott, ahol abbahagy­ták — 1984 végén. Az aláb­biakban az új év első munka­napjáról számolunk be. Mun­kásgyűlés a DKG-ban Munkásgyűléssel kezdődött az új év Kanizsán, a Dunán­túli Kőolajipari Gépgyárban. A kettes üzem hatalmas csar­nokában hét órakor köszön­tötte a résztvevőket Németh László vszb-titkár, míg Tor­nyos Ferenc igazgató — beve­zetőként — sikerekről adha­tott számot. — Az eredeti tervnél 63 millió forinttal nagyobb áru­­értékesítésünk volt 1984-ben, így megközelítettük az 1,1 mil­liárd forintot. A nyereség 6,5 százalékkal több, míg a nem rubel elszámolású export 137 százalékkal növekedett. Szólt az igazgató arról is, hogy a gazdálkodás eredmé­nyeként tavaly 15 százalékkal nőtt a gyári dolgozók jövedel­me, s ebből 8 százalék volt az alapbérfejlesztés. Legalább ekkora siker, hogy a hatodik ötéves terv eddig eltelt idő­szakában 242 gépgyári kapott a 30 millió forintos lakásvásár­lási támogatásból. Az idei célokról is tájékoz­tatást kaptak a gyűlés résztve­vői. A termelési terv 1,2 mil­liárd forint. Az igazgatói számvetést kö­vetően hét hozzászólás hang­zott el. Leibman János a nyol­cas üzem nevében tett válla­lást, hogy saját éves feladatai­kat december 10-ig teljesítik. Búzás István lakatos-csoport­vezető bejelentette, hogy — terven felül — január végéig elkészítenek a KFV részére egy fúrótorony-alapépítményt. Gál Róbert, a városi pártbi­zottság első titkára gratulált a tavalyi év kimagasló sike­reihez. Keszthelyi kezdés :— Mintha nem is tavaly hagytuk volna abba a mun­kát. Kevesebben vagyunk­­ugyan a szokásosnál a szabad­ságok miatt, de a többiek idő­ben érkeztek — mondta a Ba­kony Művek keszthelyi gyá­rának vezetőhelyettese, Né­meth Lajos. A Pápai Húskombinát keszt­helyi gyáregységében sem kel­lett várni senkire, azonnal megkezdődhetett a vörös áruk, szalámik és kolbászok készí­tése. A hétköznapi mennyiség fele volt a terv, összesen 12 tonna. A családoknál tart még az ünnepi maradék, keveseb­bet rendeltek hát az üzletek. Gyümölcsfa­­metszés a Zalaegerszegi Állami Gazdaságban — Csendes volt az első mun­kanapunk — mondja Gergye László igazgató. — A munka ott folytatódott, ahol tavaly abbahagytuk. A két ünnep kö­zött a gyümölcsösben hozzá­fogtak a brigádok a fák met­széséhez, ez a dolgunk most is. A hó megülepedett, jól ha­ladunk. Azonkívül az erdőn több munkahelyen megkezdő­dött a fakitermelés. A műhe­lyekben javában tart a téli gépjavítás, a szerelők gondo­san előkészítik a gépeket a ta­vaszi tennivalókhoz. Zavarta­lanul megy a munka a kiegé­szítő üzemekben, a könyvelés­ben pedig az év végi zárásra ké­szülnek. A rendben elvégzett leltározás anyagát dolgozzák fel. — Mi foglalkoztatja legjob­ban a vezetést? (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap délután a két műszak váltása közben köszöntötte munkatársait Pap Imre, a zalaegerszegi baromfifeldolgozó igazgatója. A munkásgyűlésen — képünkön a résztvevők egy csoportja — sikeres esztendőről adott számot, hiszen miközben húsz százalékkal növelték a belkereskedelmi for­galmat, az eredeti 306 millió forintos exporttervet 330 mil­lióra teljesítették. Az idei esztendőről szólva az igazgató elmondotta, hogy 18 ezer tonna baromfi feldolgozását ter­vezik, miközben a január 26-a és február 18-a közötti le­állás keretében beszerelik a második vágóvonalat a kiegé­szítő egységekkel együtt, s így a jelenlegi óránkénti 3500 darabos kapacitást 5000-re növelhetik. Más táj Petrikeresztúron (3. o.) MM Számvetés közben (3. o.) MM Min nevet a falu? (4. o.) If Egerszegi füstfaragók (4. o) ♦ ♦0» Vidám óév-búcsúztató a megyében (5. o.)­ ­MM Szilveszter a televízióban (5. o.) Labdarúgó ősz ’84 (7. o.) Gromiko és Shultz újévi üzenete a küszöbön álló genfi találkozó előtt Tokió, (MTI): A béke meg­szilárdítása és ezzel összefüg­gésben a leszerelés, minde­nekelőtt a nukleáris leszerelés előmozdítása mellett szállt síkra a japán néphez intézett újévi üzenetében Andrej Gro­miko, szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter. Néhány nappal kette­jük küszöbönálló genfi talál­kozója előtt, mindkét külügy­miniszter a nemzetközi fe­szültség enyhítésével és a ke­let—nyugati, ezen belül a szovjet—amerikai viszony megjavításával kapcsolatos reményének adott hangot. Az Asszahi Simbun című lapban megjelent üzenetet mind Gro­miko, mind Schultz felhasznál­ta arra, hogy ismertesse or­szágának a legfontosabb kül­politikai kérdésekre, továbbá a Japánnal való kapcsolatokra vonatkozó álláspontját, ami az említett célok kölcsönös han­goztatása mellett tükrözte a megközelítésben rejlő különb­ségeket is. Andrej Gromiko — mint erről már a szovjet hírügy­nökség jelentése alapján be­számoltunk — az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterével va­ló találkozójával kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űrfegyve­rekről tárgyalni kíván. Remé­nyét fejezte ki, hogy az ame­rikai fél pozitív és realista magatartást tanúsít és támo­gatja majd a hatékony meg­állapodást célzó szovjet törek­véseket. George Schultz hangoztatta, hogy országa — mint fogal­mazott — elkötelezte magát a fegyverzetkorlátozás és a nuk­leáris fegyverek esetleges megsemmisítése iránt. AZ amerikai külügyminiszter azonban egyetlen szót sem szólt az űrfegyvere­kről, ame­lyek kifejlesztésére Washing­ton nagyszabású programot dolgozott ki. Gromikoval való genfi találkozójára utalva csu­pán annyit mondott, hogy a fontos fegyverzetkorlátozási kérdések előrevitele érdeké­ben — úgymond — közös tár­gyalási alapok keresésére van szükség, s reményének adott hangot, hogy a találkozó eb­ből a szempontból sikeres lesz. A Szovjetuniót illetően az eddiginél konstruktívabb kétoldalú viszony megteremté­sének óhajáról beszélt ugyan, de ezzel kapcsolatban szovjet engedményeket sürgetett. A Japánnal való kapcsola­tokat érintve a Szovjetunió külügyminisztere megerősítet­te, hogy oroszsága a viszony mielőbbi megjavítására törek­szik. Hangsúlyozta, hogy az ezt célzó korábbi szovjet ja­vaslatok érvényben vannak, viszont japán részről hiányoz­nak a megfelelő erőfeszítések. Andrej Gromiko ezzel össze­függésben rámutatott arra is, hogy a szigetország egyre ak­tívabban vesz részt az Egye­sült Államok és a NATO szovjetellenes stratégiájában. Akárcsak megyeszerte a vendéglátóhelyeken, telt ház volt a kanizsai Centrál három színhelyen megrendezett szil­veszteri mulatságán is. Miként képünk is tanúsítja: sem enni-innivalóból, sem jó hangulatból nem volt hiány. (Ké­pes beszámolónk a megyében lezajlott szilveszteri vígas­ságról a lap 5. oldalán.)

Next