Zalai Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

2 _ a kelet-nyugati együttműködésért Bonn. (MTI): Nyugatnémet politikusok újévi nyilatkoza­taikban kifejezték békeóhaju­kat, hangoztatva egyben kész­ségüket a kelet-európai szo­cialista országokkal, elsősor­ban az NDK-val való tárgy­szerű, gyakorlati együttműkö­désre. Az ARD televíziónak, az­­ NSZK-tv első csatornájá­nak a műsorát szilveszter es­te súlyos, esetleges politikai következményekkel járó hiba zavarta meg: eddig tisztázat­lan okoknál fogva a kancel­lárnak nem az 1987-es, hanem a tavalyi újévi köszöntőjét sugározták. Folytatódik a francia vasutas-sztrájk Párizs, (MTI): A francia vasutas-sztrájk folytatódik, s a gazdaságot érő károk most már a frank árfolyamának megrendülésében is éreztetik hatásukat. Az óév utolsó napján az ál­lamvasutak ismét csak mini­mális számú szerelvényt tud­tak üzemeltetni. A sztrájkot irányító országos egyeztető bi­zottság a munkabeszüntetés hatékonyságának növelésére és az összes vasutas csatlako­zására hívott fel. A sztrájk azért erősödik, mert az államvasutak és a közlekedési minisztérium kép­viselői továbbra is csak lát­szattárgyalásokat folytatnak, a vasutas szakszervezetek meg­osztására spekulálnak. Párizs, (MTI): A francia kormány szerdán immár má­sodik szűkkörű ülését tartot­ta a vasutas-sztrájkkal kap­csolatban, s eddigi irányvona­la folytatását ígérte. A Mit­­terrand elnök nélkül tartott tanácskozáson Jacques Chirac miniszterelnök elnökölt és szóvivője szerint megállapítot­ták, hogy a tárgyalások foly­tatódnak a vasutasok képvise­lői és az államvasutak vezetői között. A szóvivő a kormány ne­vében ismét azzal próbálta in­dokolni a vasutasok követelé­seinek elutasítását, hogy a kormány fő feladatának a gazdaság fellendítését tartja, s ennek eredményeként a mun­kanélküliség csökkentését. Béketüntetések az USA-ban dig az iraki vonalak mögött végrehajtott éjszakai kom­mandóakciókról számolt be. Száz napja tart éhségsztrájk Teherán csütörtökön ismét ve­­ket Washingtonban, a Fehér gyi fegyverek alkalmazásával Ház előtt Charles Hyder. Az vádolta meg Irakot, az ENSZ 56 éves geofizikus kijelentett esé­ terjesztett panasz szerint a tel­kész életét is feláldozni napokban 400 iráni katona sé­­azért, hogy felhívja az ameri­­rak­ meg iraki gáztámadás­­ai vezetők figyelmét: az űr­ során,­szág népe békét akar, nem pedig fegyverkezést és a nuk­leáris háború előkészítését. Szilveszter napján egyes bé­kemozgalmi csoportok kisebb tüntetéseket rendeztek az amerikai fővárosban. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Föl­diák Gábor művelődési mi­niszterhelyettest — érdemei elismerése mellett, más fon­­tos megbízatására tekintettel — e tisztségéből felmentette. Dr. Csikai Gyulát, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rek­torát tisztségéből felmentette és művelődési miniszterhelyet­tessé kinevezte. Főkonzuli nyilatkozat Kedvezőek a távlatai a köl­csönösen előnyös szovjet—kí­nai együttműködésnek, külö­nösen a gazdaság, a kereske­delem területén — állapítot­ta meg a leningrádi főkonzul, a Moszkovszkije Novosztyi cí­mű szovjet lap szerdai számá­ban megjelent nyilatkozatá­ban. Elmaradt megállapodás Megállapodás nélkül ért vé­get szerda este Hágában az az amerikai—iráni megbeszé­­szélés, amelyen a feleknek több mint fél milliárd dollár­nyi, amerikai bankokban be­fagyasztott iráni tőke sorsá­ról kellett volna dönteniük. Irak—Irán háborúja Szerdán az iraki légierő a frontvonal teljes hosszán több mint száz bevetést hajtott végre, az iráni hadvezetés­re- Előrehozott választások Dél-Afrikában Továbbra is csak a fehérek szavazhatnak Johannesburg, (UPI, AP, Reuter, AFP, DPA). Dél-Af­rikában az idén előrehozott általános választásokat tarta­nak, az urnákhoz azonban kizárólag az ország fehér la­kossága járulhat majd, s csak a fehér tagokból álló törvény­hozási kamarát választják újjá — közölte Botha dél-af­rikai elnök újévi televíziós beszédében. Az országban a fehérek igazgatta törvényho­zás­ mellett 1984 óta­ külön képviselete van az ázsiai be­vándorlóknak, s a színesbőrű — úgynevezett „kevert fajú” — lakosságnak. A törvények értelmében a választásokat csak 1989-ben kellett volna megtartani. Megfigyelők szerint azonban a zavargások viszonylagos el­­csendesedése, a kritikákkal szembeni kemény fellépés, valamint a külföldi szankciók által keltett általános veszély­­érzet miatt Botha abban bí­zik, hogy a kormánypárt helyzetét nem veszélyeztetik a szélsőjobboldali, konzerva­tív pártok. A Bothan kormány­­ra az utóbbi időben mind nagyobb nyomás nehezedik a szélsőjobb részéről a szigorú apartheid-politika fokozato­san végrehajtott, igen szerény mértékű lazítása miatt is. A választások pontos ide­jét január 30-án jelentik be, megfigyelők szerint a legva­lószínűbb időpont április vé­ge. Újabb diáktüntetés Pekingben Peking, (MTI)­ Csütörtö­kön, a kora délutáni órákban többszáz diák meglepetéssze­rű tüntetést tartott a pekingi Tienanmen téren. A hatalmas tér zömét a kí­nai rendőrség egész nap le­zárva tartotta. A rendőrkor­donon nem engedtek át sem kínaiakat, sem külföldieket. Az indokolás az volt, hogy úttörők tartanak ünnepséget a téren, a forradalom mártír­jainak emlékművénél. Megfi­gyelők szerint azonban a te­ret azért zárták le, mert a pekingi egyetemeken napokon át röplapokon és nagybetűs faliújságokon arra szólították fel a diákokat, hogy január elsején vonuljanak fel és tartsanak nagyszabású tö­megtüntetést a Tienanmen té­ren. A Tienanmen téren levő történelmi múzeum közelé­ben összegyűlt diákok hirte­len transzparenseket szedtek elő és hangos tüntetésbe kezdtek. Egyebek között kö­vetelték, hogy a pekingi vá­rosi tanács vonja vissza a tüntetések korlátozására vo­natkozó rendelkezéseit. A nagyrészt a Peking egyetem­ről kikerülő diákok éltették Teng Hsziao-pinget, de egy­idejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. Chile Pinochet reformígéretei Santiago, (Reuter, AP, AFP): Augusto Pinochet chilei elnök azt ígérte újévi televíziós be­szédében, hogy nem hosszab­bítja meg a szeptemberben be­vezetett ostromállapotot, an­nak lejárta (január 6.) után, s hamarosan lehetővé teszi a po­litikai emigránsok zömének hazatérését. A Reuter hírügynökség je­lentése ezzel kapcsolatban rá­mutat: a kormánynak az ost­romállapot esetleges megszű­nése után is széles jogköre maradna letartóztatásokhoz és szigorú cenzúra alkalmazásá­hoz a — kisebb megszakítással — 1973 óta érvényben levő szükségállapot rendelkezései alapján. Az elnök ígérete szerint 90 napon belül hazatérhetnek a külföldre menekült vagy szám­űzött ellenzékiek, kivéve azo­kat, akiknek jelenléte a kor­mány megítélése szerint „nem­zetbiztonsági érdekeket” ve­szélyeztetne. Chilei emberi jo­gi csoportok a bejelentést kö­vetően bírálták a kormányt, mert az „továbbra is fenn akarja tartani magának a jo­got, hogy eldöntse, kinek sza­bad, s kinek nem szabad Chi­lében élnie”. Folytatódjanak a szovjet—amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) az egy helyben topogás, a kö­zömbösség, egyesek abban re­ménykednek, hogy minden visszatér a régi mederbe. Ez az erő azonban nem állíthat­ja meg a szovjet társadalmat az átszervezés útján. Határo­zottaknak és következetesek­nek kell lennünk. A legcse­kélyebb megingást sem en­gedhetjük meg magunknak. Politikai és erkölcsi álláspon­tunk az, hogy a szocialista rendszer fejlesztésének haté­kony eszköze a kezdeménye­zés, a felelősségtudat, a bírá­lat és a nyilvánosság, a de­mokrácia és a fegyelem. Külpolitikai kérdéseket em­lítve az SZKP KB főtitkára rámutatott: a nukleáris szem­benállás új gondolkodásmódot követel meg a nemzetközi po­litikában. A Szovjetunió átfo­gó békekezdeményezéseket tett, hogy megjavuljon a nem­zetközi légkör. A legnagyobb jószándékkal terjesztettük elő javaslatainkat Reykjavikban. Ez volt az a pillanat, amikor az emberiség megláthatta az atomfegyvermentes világ kör­vonalait. Sajnos, számos nyu­gati politikus Reykjavikra va­ló reagálása megmutatta, hogy milyen erős még a régi, konzervatív gondol­kodás, milyen messze áll egyes kormányok politiká­ja a népek igazi akaratá­tól. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta: őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk fel mindazoknak, akik amellett vannak, hogy azonnal kezdőd­jenek tárgyalások az atom­fegyver-kísérletek teljes betil­tásáról. Őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk azoknak, akik az atomfegyve­rek számának csökkenését, il­letve teljes megsemmisítésü­ket követelik, továbbá azt, hogy az egyenlőség és az ál­talános biztonság elvei alap­ján fejlődjenek a nemzetközi kapcsolatok. A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is vi­lágosnak kell lennie mindenki számára. Békeszeretetünknek sem­­mi köze a gyengeséghez. A szovjet emberek békés munkáját megvédjük. A szocializmus vívmányait az erős, korszerűen felsze­relt szovjet fegyveres erők védelmezik. Az új év alkalmából szívé­lyesen üdvözöljük a szocialis­ta országok népeit, mindenkit, aki küzd a békéért és a tár­sadalmi haladásért, minden jót kívánunk a Föld vala­mennyi népének — hangzott el Mihail Gorbacsov üzeneté­ben. Moszkva, (MTI): A szovjet emberek békében akarnak él­ni az amerikai néppel, nem táplálnak vele szemben ellen­séges érzelmeket — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára J. Kings­­bury-Smith amerkai újságíró kérdéseire válaszolva. A szov­jet vezetés nevében kijelent­hetem, hogy a háború és bé­ke kérdéseivel kapcsolatos szovjet politika kialakításában az amerikai néppel szemben éppoly tisztességesek vagyunk, mint saját népünkkel — mon­dotta. Mihail Gorbacsov síkraszállt amellett, hogy 1987-ben is folytatódjanak Genfben a szovjet—amerikai fegyverzet­korlátozási tárgyalások, de azokat nem­­ jellemezheti a terméketlenség, a tehetetlen­ség. Washington, (MTI): Javuló­nak igyekezett feltüntetni a szovjet—amerikai kapcsolato­kat Reagan amerikai elnök rádióbeszédében, amelyet az Amerika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népéhez. Nemzeti egységben a diktatúra megdöntéséért — Gazdag tapasztalatokat szereztünk a három chilei dik­tátor idejében végzett illegá­lis munkában, és sokat tanul­tunk más országok történelmé­ből is — nyilatkozta nemrégi­ben Alamiro Guzman veterán chilei kommunista, aki a most hatvanöt éves párt történeté­nek felét illegalitásban töltöt­te. A fent idézett szavakból az is kiolvasható, hogy hiába volt a Pinochet-rezsim elmúlt ti­zenhárom éves terrorja, a kommunisták üldözése , a párt a legkegyetlenebb napo­kat is túlélve ma olyan politi­kai erőként lép fel, amely ra­­dikalizálja a „harmadik dik­tátor”, Augusto Pinochet jobb­oldali kormánya elleni mozgal­mat. A kommunisták túlélték a kormány által szakszervezeti bázisaik ellen intézett tisztoga­tó akciókat, sőt növelték befo­lyásukat az egyetemisták, va­lamint a nyomornegyedek la­kóinak körében. Latin-Amerika legrégebbi kommunista pártja persze fáj­dalmas, s — emberéletekről lévén szó — soha nem pótol­ható veszteségeket szenvedett. Chilei kommunista vezetőktől származó információk szerint az 1973-ban még 50 ezres lét­számú párt egyötödét száműz­ték, vagy a hadsereg terrorjá­nak estek áldozatul. A párt alapját jelentő sejtek azonban érintetlenek maradtak, s ezzel a szervezeti felépítéssel a kommunisták a többi párthoz hasonló sikerrel, sőt, ha lehet, még hatékonyabban terelget­ték politikai mederbe az or­szág gazdasági válsága miatt egyre nyíltabban jelentkező elégedetlenséget. Kétségtelen tény, hogy Pi­nochet diktátor számára a ti­zenharmadik esztendő nehe­zebbek bizonyult az előzőek­nél. Olyannyira, hogy egyes sajtóelemzések egyenesen a tábornokelnök közeli búcsúját jövendölték. Mindenekelőtt a térség demokratikus változá­sai, az argentin és a brazil ka­tonai kormányzat bukása, és az uruguayi fordulat jelezte, hogy más szelek fújnak Pata­gonia felől. Mégis, földrajzi ér­telemben két távolabbi ese­mény üthette szíven Pinoche­tet: Washington két feltétlen szövetségesének, Marcos fülöp­­szigeteki­­elnöknek, és Haiti diktátorának, Jean-Claude Du­­valier-nek bukása. Az esetek félreérthetetlen módon bizo­nyították: Washington, ha ér­dekei úgy kívánják, faarccal fordít hátat korábbi híveinek, elkerülendő egy-egy politikai tornádó kitörését. Chile esetében vihart emle­getni nem tűnik túlzásnak. Az utóbbi három esztendő tömeg­­megmozdulásait, a szinte egy­­mást érő tiltakozó akciókat fi­gyelembe véve érthető a Fehér Ház aggodalma. Pinochet or­szága a „nicaraguai megoldás” felé halad, s ha idejében nem tömik be a réseket, a tömeg­­mozgalom feltartóztathatatla­nul elsodorja a jelenlegi dikta­túrát. Számos példa bizonyít­ja az amerikai taktikaváltás tényét. Elliot Abrams, az ille­tékes külügyi államtitkár egyik beszédében például azt fejte­gette, hogy a puccsok ideje le­járt, a fegyveres erőknek a de­mokráciát kell védelmezniük. Ugyanő a napokban még egy­értelműbbé tette az amerikai kormányzat módosult állás­pontját: „Az Egyesült Álla­moknak nincs más választása, mint hogy gazdasági szank­ciókkal gyakoroljon nyomást Chilére”. Nem árt tisztázni: a was­hingtoni lépésváltást koránt­sem az emberi jogok Pinochet általi durva megsértése, netán, a beígért demokratikus válto­zások elmaradása provokálta. Sokkal inkább a már emlege­tett tömegmozgalom, a dikta­túra ellen mind egységesebben fellépő ellenzék fenyegető ere­je. Egység — ez a chilei bal­oldali politikai mozgalom kulcsszava. Sajnos, egy évtized is kevés volt a katonák elleni összehangolt támadásra. Bár valójában valamennyi ellenzé­ki erő a diktatúra felszámolá­sáért küzdött, a módszerekben azonban egészen a közelmúltig nem tudtak megegyezni. Míg a kommunisták által irányított baloldali tömörülés, az MDP tömegek mozgósítását, radika­­lizálását akarta szembeállítani az erőszakra épülő diktatúra államgépezetével, addig a pol­gári pártok félelemmel gon­doltak arra, hogy a népet harc­ba vigyék. Ők kizárólag a bé­kés ellenállásra, a politikai ak­ciókra korlátozták tevékenysé­güket. A döntő változás a kö­zelmúltban történt, amikor a burzsoázia számára is világos lett, hogy Pinochet 1997 előtt semmiképpen sem akar távoz­ni a színről. Ekkor a legjelen­tősebb ellenzéki erőknek vég­re sikerült közös álláspontra jutniuk a közvetlen feladato­kat illetően. Felhívást fogal­maztak meg „Chile népének követelései” címmel, amelyben felszólítják Pinochetet, hogy távozzék a hatalomból, s egy­szersmind kiadták a jelszót: ha­ a diktátor nem akar ma­gától menni, a népnek kell megdöntenie. Ezzel az eltökélt szándékkal vezeti most is a tömegek har­cát a 65. születésnapját ün­neplő Chilei Kommunista Párt. Seres Attila Barátai búcsúztatják a terror áldozatául esett José Carrasco ellenzéki újságírót. (Fotó: Time­s KS) Drosst Neuejahr” — így )­ köszöntötte 1987-et a hagyományos Strauss-koncer­­ten a bécsi filharmonikusok zenekara. Az idős karmester, Herbert von Karajan pedig a zenekar nevében a világ kü­lönböző pontjain néző—hall­gató milliókhoz fordult. — Békét, békét és még egyszer békét kívánunk — mondotta. A híres zenész óhaja nem magányos. Ezen a napon ha­gyományosan üzenettel for­dulnak a világhoz és orszá­gaikhoz az államférfiak is. Ezek a nyilatkozatok — ez a dolog természetéből fakad — nem az ellentétekre, a vitás kérdésekre terelik a figyel­met, hanem a nyilatkozók óhajait, jószándékát tükrö­zik. Sajátos, hogy most figyel­met keltett egy kölcsönös üzenetváltás elmaradása is. 1986 beköszöntésekor ugyanis Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov kölcsönösen tele­vízió-üzenetet küldtek a má­sik ország lakóihoz, abban kifejtették nézeteiket, szán­dékukat a vezető nagyhatal­mak közötti viszony jobbítá­sára. Az üzenetváltás ilyen nyilvános formáját az tette lehetővé, hogy előzőleg a genfi találkozón úgy tűnt, si­kert értek el, s a világ köze­lebb jutott egy lépéssel az atomfegyvermentes világhoz. Most azért maradt el az üze­net — húzták alá Moszkvá­ban —, mert a szovjet—ame­rikai viszony nem teszi ezt lehetővé. A szovjetek elsősor­ban a reyikjaviki remények meghiúsulására, a SALT—II felrúgására, az űrfegyverke­zési hajszához való amerikai ragaszkodásra utalnak. Jel­lemző, hogy mindezt Wa­shingtonban mintha észre sem vennék, legalábbis így nyilatkozott a Fehér­ Ház szóvivője. Az üzenetküldés persze , ha más formában is de megtörtént. Reagan az Ame­rika Hangja hullámait hasz­nálta fel, Gorbacsov pedig nyilatkozatot adott egy ismert amerikai újságírónak, J. Kingsbury-Smithnek. A szov­jet vezető most ismét meg­erősítette: országa a fegyver­zetek lehető legradikálisabb csökkentését tartalmazó meg­állapodás elérésére törekszik. Moszkva 1987-ben is folytatni akarja a leszerelési tárgyalá­sokat Genfben, s kész a kompromisszumokra, h­a az Egyesült Államok is ilyen készséget tanúsít. Az SZKP KB főtitkára megismételte: a lesze­reléssel kapcsolatos döntések befolyásolják az amerikai nép boldogulását is. Ezeket a döntéseket csakis az ameri­kai kormány teheti meg. — Mi békét és boldogságot kí­vánunk az amerikai népnek ugyanúgy, mint ahogy­­a vi­lág összes többi népének mondotta a szovjet vezető. Miklós Gábor 1987. január 2., péntek

Next