Zalai Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 2-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

7/100 HIVI.&P XLIV. évfolyam, 2. szám Ára: 1,80 forint 1988. január 4., hétfő Izraeli légitámadás palesztin menekülttáborok ellen Összehívták az Iszlám Konferencia Jeruzsálem-bizottságát Jeruzsálem (MTI, UPI): Az izraeli légierő szombaton éj­jel támadást intézett a PFSZ és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancs­nokság (PFLP) nevű palesztin csoportok két tábora ellen Szidon dél-libanoni kikötővá­ros mellett, illetve a közeli Suf-hegységben. A bevetésben repülőgépek és helikopterek vettek részt. Az izraeli hadvezetés beje­lentése szerint a légierő „meg­­torló csapást mért a két ter­rorista támaszpontra.” Az iz­raeli szóvivő nem pontosítot­ta, mit is kívántak megtorol­ni. A támadást valószínűleg az a példátlan gerillaakció váltotta ki, amelyben a PFLP egyik fegyverese tavaly no­vemberben motoros sárkány­­repülővel behatolt izraeli te­rületre és megölt több izraeli katonát. A szombati támadás — a libanoni biztonsági erők szerint — már részben kiürí­­■ fehorekait ért. A lövedé­­k t abb öt sze­det meg­­tviv, Bejrút (UPI, TASZSZ). A marokkói fővárosba hétfőre összehívták az Iszlám Konferencia Szer­vezetének Jeruzsálem-bizott­ságát, hogy megvitassa az Iz­rael által megszállt területe­ken kialakult feszült helyzetet. Sarifuddin Pirzada, a szer­vezet főtitkára már megérke­zett Rabatba, hogy előkészítse a tanácskozást, amelyet II. Hasszán marokkói uralkodó, a Jeruzsálem-bizottság soros el­nöke javasolt még december közepén, amikor az izraeli önkényuralom elleni tiltako­zások során Ciszjordániában és a Gáza-övezetben az izraeli katonaság megölt több mint 20 palesztint és több mint ezret letartóztatott. Szombaton Irán-barát fegy­veresek bázisait lőtték Liba­non­­ déli részén izraeli kato­nák — jelentették libanoni rendőrségi források. Az izraeli határtól 13 kilométerre fekvő dél-libanoni Maidun telepü­lést két izraeli Cobra típusú helikopter támadta. Az izrae­liek több levegős föld rakétát lőttek ki, valamint gépfegy­verből tüzet zúdítottak a Hezbollah Irán-barát szerve­zet ottani támaszpontjára. Az izraeli tüzérség lőtte a telepü­lésre vezető — a libanoni ka­tonaság által ellenőrzött — utat is. Hírügynökségi jelen­tések szerint a támadásban több ember meghalt, illetve megsebesült. Afganisztán Újabb élelmiszerszállítmány Hosztba Kabul (TASZSZ): Az afgán kormány újabb élelmiszer­szállítmányt juttatott el az ország keleti részén fekvő Hoszt városába, amelyet a kormányerők 1987. utolsó nap­jaiban szabadítottak fel az ellenforradalmi blokád alól — jelentette vasárnap a TASZSZ szovjet hírügynökség.­­ Az elmúlt négy napban mintegy 5 ezer tonna élelmiszer és más az élethez nélkülözhetetlen csikk került a városba. Az utolsó konvojhoz már a ma­gánkereskedők is csatlakoztak árut szállító teherautóikkal. A hadsereg egységei a dzsardan törzs által lakott térségben folytatják az ellen­forradalmárok fegyverraktá­rainak felkutatását. A TASZSZ jelentése szerint a kormányerők tucatnyi rakétát, sok lőszert és robbanóanyagot találtak és semmisítettek meg szombaton. Az afgán biztonsági erők az ország más területein is foly­tatják a szélsőséges csoportok felszámolására indított akciói­kat. Új lapmegmunkáló gépek A Kanizsa Bútorgyár lapmegmunkáló üzemében nagy telje­sítményű gépeket állítanak termelésbe. Az olasz és NSZK présgépek az igényeknek megfelelően többféle megmunká­lási lehetőséget biztosítanak. (ZH fotó : Kiss Ferenc felvétele) — .1* élv I mi is­zerist I ezek xivitv ma már kinyit a* új árakról — Zökkenők a kenyérellátásban Átárazó leltározás közben és után a boltokban Tegnap a kereskedelmi egységek zömében még megye­­szerte javában leltároztak. Ennek ellenére az alapvetőnek számító élelmiszerellátásban — néhány kivételtől eltekintve — nem volt­­fennakadás. Az arra kijelölt üzletek kinyitot­tak, s a vásárlók — amíg beszerezték a friss kenyeret és tejet — a megváltozott árakkal is ismerkedtek. Zalaegerszegen a Kertvárosi ABC előtt a délelőtti órákban meglehetősen hosszú sor kí­gyózott. — Tegnap reggel kezdtük a leltározást, és hétfőn reggel már a megszokott nyitvatar­tási rend szerint üzemelünk — mondta Schroll Ferenc üz­letvezető. — Most leltározás közben — délután két óráig — s szolgáljuk ki a vásárlókat. Többek között tejtermékeket, pékárut, lisztet és cukrot áru­sítunk. A vásárlók megértik gondjainkat, senki sem mér­gelődik a szűkösebb kínálat miatt. — Az élelmiszerek közel kilencven százalékának meg­változott az ára, s bizonyos termékeket meglehetősen ne­hezen­­tudunk beazonosítani — kapcsolódott a beszélgetésünk­be Eller Miklós, a Zalaeger­szegi Áfémsz üzemgazdásza. — Amelyik árunak az árával nem vagyunk tisztában, azo­kat időlegesen félretesszük, s később mindent pontosítunk. A központunkban van állandó ügyelet, így bármikor az ott levő szakemberekhez lehet fordulni útbaigazításért. — Miként fogadták a vá­sárlók az árváltozásokat? — Az áremelkedések véle­ményem szerint leginkább a fiatal házasokat — s ide so­rolva magamat is — érintik kedvezőtlenül — vélekedett Papp Miklós sportedző, aki Pécsről érkezett a családjával Zalaegerszegre rokonlátogató­ba. — Három éves kislányunk van, s igencsak a pénztárca mélyére kell néznünk, ha neki akarunk ruhát vásárolni. Ami még a fiataloknál, a pálya­kezdőknél hátrány, az az, hogy ők most állnak lakásvásárlás vagy építés előtt... — Úgy próbálok takarékos­kodni, hogy Unokáimnak az elkövetkezendő időben keve­sebb ajándékot veszek — rea­gált a pillanatnyi helyzetre Németh Kálmán nyugdíjas asztalos. — A nyugdíjamat jobban be kell osztanom, ke­vesebb hús kerül az asztalra. Egyébként én már sok min­denen mentem keresztül. Ha a mostani intézkedések a nehéz gazdasági helyzetünkből való kilábalást szolgálják, hát ak­kor vállalom őket.­­ Vasárnap délelőtt 9 óra: a 29-es számú áfész ABC Nagy­kanizsán a keleti városrész­ben. — Már karácsonyt követően nyújtott műszakban dolgoz­tunk, készülve a nagy mun­kára. Szilveszterkor reggel öt­től este fél kilencig, míg else­jén fél nyolctól este nyolcig leltároztunk és áraztunk, így szombaton hajnalban már nyithattunk — mondja Szabó Sándor üzletvezető. — De láthatóan van még tennivaló... — Ezt­­a vásárlók már nem érzik, ide valóban akad még munka. Az új árak kialakítá­sa nem ment zökkenőmente­sen. Például a Füszért árjegy­zékét nem tudtuk használni, és a Magyar Közlöny alapján kellett kikalkulálni az árakat. — Egy egész délutánom az­zal telt,­­hogy árjegyzékeket készítettem magamnak — mutat maga köré Papp Jó­­zsefné pénztáros. — Megta­nulni még csak a legfontosab­bakat tudtam. — S a vevők? — Akadt már, aki leszedte az új cédulát — hiszen van az árukon jónéhány címke —, s a régi szerint akart fizetni. — Pár nappal ezelőtt egy húszassal kevesebbet fizettem volna — mondja az egyik vá­sárló, Borsi Istvánná, miköz­ben kosarába rakja a tejet, a péksüteményt, a fogkrémet, s néhány kisebb dolgot. A Sütőipari Vállalat keszt­helyi Fő téri mintaboltja előtt hosszú sor kígyózott tegnap 10 órakor, s az utcán állók félve attól, hogy nekik már nem jut áru, méltatlankodtak, szid­ták a kereskedőket, a gyártó­kat, meg mindenkit. — Csütörtökön délelőtt dol­goztam, mire az üzlethez ér­tem, már nem kaptam kenye­ret sehol. Ma meg ez az egyet­len nyitvatartó volt a város­ban — háborog egy középko­rú hölgy, s hitetlenkedve hall­gatja, hogy akad azért még tejet, kenyeret árusító bolt a településen, sőt a vendéglátó helyek némelyikében is segí­teni tudna­k, ha itt nem jár sikerrel. — Akkor megyek is tovább — veszi a jelzést egy fiatal­ember, akinek elmondása sze­rint a váratlan vendégek miatt fogyott el otthon a ke­nyere. A többiek is távozásra kényszerülnek, ugyanis az aj­tón belül már csak ünnep előtt sütött pékáru van. — 190 kiló kenyeret kap­tunk az éjszakai sütésből, de pillanatok alatt szétkapkod­ták. Akárcsak ló 200 liter te­jet, ami háromszorosa egy hétköznapi mennyiségnek — mondja Hárer Ferenc eladó — karácsonykor jóval keveseb­bet rendeltünk, mégis rajtunk maradt az áru fele. — Én szombaton és vasár­nap nyitva tartok, ám úgy tű­(Folytatás a 3. oldalon.) Tegnap délelőtt a zalaegerszegi Kertvárosi ABC-ben szinte megállás nélkül kattogott a pénztárgép. Eldördült a startpisztoly m­EHÉZ ESZTENDŐ KÖSZÖN-­J1­TÖTT RÁNK. Ha jól belegon­dolunk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő. 1988-ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, ha­nem dolgoznunk is. Már néhány hó­napon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak, az ipari struktúra­váltásnak, az exportké­pesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kor­mánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletei, az Országgyűlés által jóvá­hagyott törvények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szolgálhat a vállalati gazdál­kodásnak. Hiszen előre nem tervezhe­tő, hogy ki, mikor ismeri föl a meg­változott piaci helyzetet, és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálko­dókat, de 1988-ban a korábbinál sok­kal nagyobb mérvű változásra számít­hatunk. Az általános forgalmi adó be­vezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökkenő támoga­tások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, ame­lyek eddig nem, vagy alig kaptak köz­ponti segítséget. A korábban jónak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támogatásból származott. Képletesen szólva tehát eldördült a startpisztoly és az első, talán legnehe­zebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalé­kának megváltozott az ára január el­sejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával, és nem pihenéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz óriási munka, ám hamarosan annak más ha­tásait is érezhetik. Megváltozik a ke­reslet szerkezete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell ren­delniük, e piaci információkat pedig minél gyorsabban a termelőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a terme­lői szférában, ahol az általános forgal­mi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, más­részt — amint már említettük — a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mester­ségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termé­keket itthon eladni. Az általános elvek mellett azonban a testre szabott, vállalati szintű straté­giákat rövid és hosszú távra kell ösz­­szeállítani. Egy ilyen nagyarányú vál­tozás után csak olyan cégek maradhat­nak talpon és indulhatnak fejlődésnek, amelyek a lehető legpontosabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a he­lyük a piacon. Mi az, amire szükség van most, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a következő évek igé­nyei szerint. AZ ÉVEK ÓTA SOK HELYEN­­“­ alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemara­dóknak. A tartósan veszteséges cégek­nek pedig szembe kell nézniük a fel­számolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbi­nál nagyobb lehetőséget kaptak a fej­lődésre, a némileg csökkenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvez­mények révén az átlagosnál több pénz marad náluk, amit fejlesztésre fordít­hatnak. A technikai megújulás ma már el­engedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt, egy­re inkább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a konvertibilis elszámolású és a szocialista piacokon is. A VÁLTÁS TEHÁT mik­ro­szinten is elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy­horderejű változásokra, látványos vál­lalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lá­bukat az átformálódott piacon. L. M. Közcselekvéssel az értékek gyarapításáért Nagykanizsán (2—3. o.) H44-Valami megmozdult (3. o.) **** Negyedszázad a Keszthelyi Vérellátó Állomáson (3. o.) Hazai tájakon (4. o.) KM­ A Magyar Televízió heti műsora (5. o.) Vásárlói vélemények

Next