Zalai Hírlap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-233. szám)

1988-09-01 / 209. szám

O “ Gorbacsov és Nadzsibullah üzenete az asztronautáknak A Mir-űrállomáson a Moszkva (MTI). Szerdán moszkvai idő szerint 9 óra 41 perckor — a tervezettnél né­hány perccel előbb — megtör­tént a Szojuz—TMG űrhajó és a Mir űrállomás összekapcso­lódása. Mint a Majak rádió­állomás beszámolt róla, a Szojuz—TMG — két szovjet és egy afgán űrhajóssal a fedél­zetén — a programnak meg­felelően, technikailag hibátla­nul hajtotta végre a művele­tet. A közös szovjet—afgán űr­repülés részvevőit — Vlagyi­mir Ljahov parancsnokot, Val­lerij Poljakov orvos-űrhajóst és Abdul Ahad Momanti af­gán kutató űrhajóst — a Mir űrállomáson Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov várta; az űrállomás két lakója már több mint 8 hónapja él és dolgozik a súlytalanság álla­potában. Mint a rádióbeszámolóból kiderült, a most alkalmazott összekapcsolási módszer Kizo- Szojuz—TMG utasai­ nyos energiamegtakarítást is lehetővé tesz, pontosabban ki­számítható a művelethez szükséges impulzus nagysága.­­ A közös szovjet—afgán űr­repülés szerdai napjának kró­nikájához tartozik az is, hogy az afgán és a szovjet űrhajó­sok táviratban üdvözölték Mihail Gorbacsovot és Na­­dzsibullahot. Megköszönték a két vezető hozzájuk intézett jókívánságait. Gorbacsov vá­laszában hangsúlyozta, hogy a közös űrrepülés jól példázza a szovjet—afgán együttműködés sokoldalúságát, új fejezetet nyit a két nép kapcsolatában. Nadzsibullah is választávira­tot küldött az öt fős legény­ségnek, s ebben a szovjet—af­gán barátság csúcspontjának nevezte az együttes űrprogra­mot. .A Mir berendezései kifogás­talanul működnek, az öt koz­monauta közérzete jó, mun­kájukat az előzetes terv sze­rint folytatják. Chilei népszavazás: Pinochet lesz az egyetlen elnökjelölt Santiago (DPA, Reuter, TASZSZ, UPI). Mint várható volt, kizárólag Augusto Pino­chet diktátort jelölte kedden az államfői tisztségre a dél­amerikai országot kormányzó katonai junta. A határozat nyilvánosságra hozatala után Pinochet maga jelentette be, hogy az elnöki megbízatásról döntő népszavazást október 5-én tartják meg. A chilei állampolgárok más­fél évtized óta először szavaz­hatnak állami vezető szemé­lyére. A 7,3 millió szavazásra jogosult arról dönthet, elfogad­ja-e Pinochet személyét elnök­nek. Ha a szavazatoknak több mint a fele igenlő lesz, Pino­chet 1989-től számítva nyolc évig maradhat a legmagasabb közjogi méltóságban. Ha a nemleges szavazatok lennének többségben, akkor Pinochet 1990 márciusáig maradhatna hatalmon, amikor is az akkor esedékes parlamenti választá­sokkal egy időben többjelöltes elnökválasztást tartanának. Egy washingtoni emberi jo­gi csoport arra hívta fel a vi­lág közvéleményének figyel­mét, hogy a chilei belpolitiká­ban bevett gyakorlattá vált jogsértések — emberek meg­­kínzása, emberrablások, poli­tikai ellenzékiek rejtélyes el­tűnése — megkérdőjelezik a népszavazás tisztaságát. A polgári ellenzék vezető erejének számító chilei keresz­ténydemokrata párt a jelölés után azonnal tudatta: elutasít­ja Pinochet személyének támo­gatását és arra szólítja fel vá­lasztóit, hogy a polgári sza­badságjogok helyreállítása ér­dekében „nem”-mel szavazza­nak, ne tegyék lehetővé, hogy 1997-ig hatalmon maradjon Pinochet. Pinochet jelölésére Santia­­góban és a vidéki városokban chileiek ezrei tüntettek a re­zsim ellen szerdára virradóra. A rendőrök fegyvert használ­tak és Santiagóban megöltek egy 15 éves fiút. Huszonegyen, megsérültek, csaknem ötszáz embert őrizetbe vettek. Befejeződött Budapesten a leszerelési kerekasztal-konferencia Szerda délután befejezte munkáját Budapesten az a két­napos nemzetközi kerekasztal­­konferencia, amelyen a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető szakértői vitatták meg az európai ha­gyományos leszerelés céljaival, jelenlegi helyzetével, várható alakulásával összefüggő kérdé­sek széles körét. A Magyar Külügyi Intézet rendezvényére hazánkba érkezett politikusok, magas beosztású katonai veze­tők, tudományos kutatók a töb­bi között véleményt cseréltek a kontinensen állomásozó fegyveres erők és a fegyverzet állapotáról, struktúrájáról, el­helyezkedésiől, az esetleges meglepetésszerű támadás ve­szélyéről, és kiiktatásának le­hetőségéről, a katonai doktrí­nák változásairól. A zárt ajtók mögött megtar­tott tanácskozás befejezéseként a résztvevők sajtókonferencián találkoztak a magyar és a nem­zetközi sajtó képviselőivel. Horn Gyula külügyminiszté­­riumi államtitkár beve­tésében örömét fejezte ki, hogy Buda­pest házigazdája lehetett e megbeszélésnek. Rámutatott arra, hogy e rendhagyó ren­dezvény szervesen illeszkedett abba a folyamatba, amely mintegy egy esztendeje kezdő­dött: a Varsói Szerződés és a­­NATO képviselői közvetlenül tárgyalnak a hagyományos fegyverzetek, katonai erők le­szerelésének kérdéseiről. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a résztvevők magánszemély­ként vettek részt a tanácsko­záson, tehát nem kormányuk­ álláspontját fejtették ki. Mind­ez azonban nem kérdőjelezhe­ti meg a vita érdemi jellegét, hiszen nagyon is autentikus vélemények hangzottak el ka­tonai vezetőktől, politikusok­tól, tudományos kutatóktól. Amerikai vádak Befejeződtek a szovjet—amerikai ABM-tárgyalások Genfben Genf (MTI, TASZSZ, AP): Genfben szerdán befejeződtek a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött, úgynevezett ABM-szerződés betartásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Ez volt a két fél képviselőinek harmadik, ilyen jellegű tanácskozása. Az egy hétig tartó tárgya­lásokon a felek véleményt cseréltek az ABM-szerződés érvényesülésének helyzetéről és állást foglaltak a szerző­dés megerősítése mellett. A két ország képviselői nem dolgoztak ki közös okmányt, ehelyett a két küldöttség kü­­lön-külön nyilatkozatban rög­zíti álláspontját. A svájci konferenciaváros­ban közzétették az amerikai fél nyilatkozatát. Az AP ame­rikai hírügynökség szerint ez főleg a krasznojarszki radar­állomás kérdésével foglalko­zik, s azzal vádolja a Szov­jetuniót, hogy az állomás fel­építésével megsértette az ABM-szerződés előírásait. fem­ hírhi» Tegnap Japánban a jokoszukai kikötőben harminc halász­hajó —, fedélzetén több száz békeaktivistával —, a Toma­hawk rakétákkal felszerelt amerikai Bunker Hill hadihajó elé vonult. A rakétahordozó a helyi támaszpont kikötőjébe akart befutni. Il vietnami külügyminiszter a kambodzsai rendezésről Hanoi (VNA): Vietnam a kambodzsai kérdés nemzetközi és belpolitikai vonatkozásai­nak egyidejű rendezését tartja ideálisnak, de kész a részleges rendezésre is — jelentette ki Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter a VNA viet­nami hírügynökségnek­­adott interj­újában. A külügyminiszter a legte­hetségesebb megoldásnak azt tartotta, hogy előbb a kambod­zsai konfliktussal kapcsolatos nemzetközi kérdéseket rendez­zék, és csak utána oldják meg a belpolitikai problémákat. Nguyen Co Thach emlékezte­tett arra, hogy hasonló megol­dást alkalmaztak Laoszban, 1961—62-ben, illetve Afganisz­tánban most. Az ilyen megol­dásnak az volna az előnye, hogy a kambodzsai kérdés megszűnne a délkelet-ázsiai országokat szembeállító kérdés lenni — érvelt a vietnami kül­ügyminiszter. Nguyen Co Thach elismer­te, hogy a kambodzsai rende­zésben érdekelt különböző fe­lek között vannak nézetkü­lönbségek például a vietnami csapatok kivonásának ütem­tervét illetően, de ezek a né­zetkülönbségek tárgyalásos úton megoldhatók. Vita varr még abban a kérdésben is,­ hogy hívjanak-e majd nem­zetközi békefenntartó erőket Kambodzsába a rendezési megállapodás végrehajtásának­ ellenőrzésére. Nguyen Co Thach szerint a belső rendezés kizárólag a kambodzsai kormányra, illetve az ellenzékre tartozik, s az ő megállapodásukat tiszteletben­ kell tartania minden ország­nak. TELEX TELEX TELEX TELEX TELEX Lambsdorff elutazott Vasárnaptól hazánkban tar­tózkodott Otto Lambsdorff, a nyugatnémet Szabaddemokra­ta Párt gazdaságpolitikai szó­vivője, volt szövetségi, gazda­sági miniszter. Az NSZK-ben politikust — aki tegnap eluta­zott — fogadta Németh Mik­­­lós, az MSZMP KB titkára, Nyers Rezső, az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának elnöke, Pozsgay Imre állam­titkár, a Politikai Bizottság tagjai, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára. A SAS „vérbosszúja” Brit katonák kedden agyon­lőttek három „IRA-kapcsola­­tokkal rendelkező férfit” Észak-Írországban, nem mesz­­sze attól a helytől­, ahol tíz nappal korábban az IRA he­lyi „brigádja” egy arra hala­dó buszt robbantott fel. A BBC katonai forrásokra hi­vatkozva jelentette, hogy az akciót a SAS (különleges légi szolgálat) anti-terrorista kom­­mandóegysége hajtotta végre. Kulcsár Kálmán az USA-ban Washingtonban tartja ezen a héten idei világkongresszu­sát a Nemzetközi Politikatu­dományi Társaság. Az ülés­szakon magyar küldöttség is részt vesz, Kulcsár Kálmán akadémikus, igazságügymi­niszter, a Magyar Szociológiai Társaság elnökének vezetésé­vel. Repülőgép-katasztrófa Szerdán Hongkongban lezu­hant a kínai légitársaság, a CAAC egyik utasszállító re­pülőgépe. A Kanton és Hong­kong között közlekedő gép — fedélzetén 89 utassal — túl­futott a Kai Tak repülőtér le­szállópályáján és a hongkon­­­gi kikötő vizébe zuhant. Hongkongi illetékesek szerint hat ember életét vesztette. Amerikai panasztétel Az Egyesült Államok pa­naszt emelt az ENSZ-nél, azt állítva, hogy a Szovjetunió megsérti az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos meg­állapodást. Eszerint „szovjet területről felszálló harci re­pülőgépek” támadást hajtot­tak végre az észak-afganisz­táni Kunduz város térségé­ben levő kormányellenes erők ellen. ' ' 1988. szeptember 1., csütörtök 1988. szeptember 1., csütörtök —---------------------------— A magyar—román tárgyalások külföldi visszhangjából (Folytatás az 1. oldalról.) arra, hogy a román vezetés a nemzetiségi kérdés megol­dását példásnak és végleges­nek tartja, és elmélete szerint a nemzetiségek a homogén román nép részét képezik. Mint a Rudé Právo írta, az utóbbi években azonban olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek feszültséget keltettek a nemzetiség és az állam kö­zött és azzal jártak, hogy az idén kivándorlási hullám in­dult meg Magyarország felé. BELGRÁD A belgrádi Borba szerdai számában „bizonyos enyhülés” címmel átfogó kommentárt közölt az aradi találkozóról. Többi között a következőket fejtette ki: A tárgyalásokon két téma dominált, éspedig az erdélyi magyar nemzetiség helyzete és Bukarest „falurendezési” terve, amelyen azt kell érte­ni, hogy földdel tesznek egyenlővé hét-nyolcezer fa­lut. A magyarok számára kényszer-asszimilálás”, „etno­­cid politika”, a románok szá­mára pedig „korszerűsítés” és „az egységes román nemzeti állam megteremtése”. Ebből látható, hogy a két fél véle­ménye olyannyira különböző, hogy az álláspontokat lénye­gesen nem hozhatta közelebb egyetlen találkozó, még akkor sem, ha az hét órán át tar­tott. Budapest számára jelentős, hogy elfogadták azt a javas­latot, amely szerint magyar küldöttség utazik a helyszínre és tanulmányozza, mi a lénye­ges és lényegtelen a falurom­bolással kapcsolatosan. Szá­mukra az is fontos, hogy a román fél megígérte: nem akadályozza a családegyesí­tést. Sikernek könyvelhető el az is, hogy történész és kul­turális vegyesbizottságot hoz­nak létre. Kohl moszkvai útjáról és a kisebbségek sorsáról Bonn (MTI): Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellár­ja szerdán sajtóértekezleten jelentette be, hogy a bonni kormány átfogó segély­intézke­désekkel kívánja előmozdítani a Kelet-Európából az NSZK- ba áttelepülő német nemzeti­ségű személyek gazdasági-tár­sadalmi beilleszkedését. Szá­muk idén várhatóan már el­éri a 200 ezret. Két évvel ez­előtt még csak 40 ezren érkez­tek. Sajtónyilatkozatában októ­berben esedékes szovjetunió­beli látogatásának és Gorba­csov főtitkár jövőre tervezett NSZK-beli útjának jelentősé­gét méltatva, hangsúlyozta, hogy Bonn-nak érdeke fűző­dik a főtitkár vezetésével élet­be léptetett gazdasági-társa­dalmi reformok sikeréhez. Az együttműködés területeit fel­sorolva kiemelte az emberi jo­gok körét is. Szóba hozta, hogy az első félévben 52 ezren érkeztek Lengyelországból, Romániából pedig 7200-an, míg az utóbbi országból tavaly egész évben, körülbelül 14 ezren. Prágai levél Kérdőjelek egy évforduló kapcsán Forró nyár volt az idén Csehszlovákiában , aki te­hette, vidékre menekült. A prágaiak jórésze mégis otthon maradt, mintha várt volna va­lamire. Talán a kíváncsiság tartotta vissza őket, a közelgő huszadik évforduló, az, vajon mi lesz augusztus 21-én? Az utca embere számára a két év­tizednyi távlat ellenére a szö­vetséges szocialista országok csapatainak egykori bevonulá­sa kínzó emlék, sok tekintet­ben megoldatlan és feldolgozatlan talány. Valóban­ szükség volt erre a drasztikus lépésre, eny­­nyire súlyos volt a helyzet, ennyire nem tudtunk önma­gunk úrrá lenni az eseménye­ken? — teszik fel a kérdést ön­maguknak. Az idősebbek tár­saságban — ha erre terelődik a szó — szinte szégyenkezve, de bevallják: az ötvenes évek megpróbáltatásai, a személyi kultusz túlkapásai után 1968- ban Alexander Dubcek vágya­ik és reményeik, egy demokra­tikus, „emberi arculatú szo­cializmus” megtestesítője volt: a reformoké, a nagyobb sza­badságé, a beígért anyagi jó­lété. Csehszlovákia rendkívül nagy árat volt kénytelen fi­zetni 1968-ért, sokba kerülő ha­lasztást szenvedett a gazdaság már akkor sürgető korszerűsí­tése. A konszolidációnak mi­nősített folyamatot a régi, jó­nak tűnő, de rosszul bevált extenzív gazdasági módszerek­­kel hajtották végre, s ugyan ideig-óráig beköszöntött az ál­mos jólét, a politikai aktivitás­tól a privátszféra kényelmébe húzódott vissza a lakosság, de már a nyolcvanas évek elejére egyértelműen nyilvánvalóvá vált: komoly gondok vannnak. Csehszlovákia a felszabadu­lás után a világ tizenkét leg­fejlettebb országa közé tarto­zott. A többi szocialista ország szemében a csúcstechnológiát, az ipari eszményképet jelen­tette — ám­tika, reformok. Mégiscsak Dubceknek volt igaza? — te­szik fel a kérdést. A párt, a konszolidációt vég­rehajtó vezetés még 1970-ben külön dokumentumban foglal­ta össze: mik voltak szerinte a válság gyökerei, okai, követ­kezményei. A „tanulságok” két évtizeden át útmutatónak szá­mított de vissza-visszatérő ma­gyarázása mutatja, a közvéle­mény fokozatosan csúszott vissza, s napjainkra sok tekintetben — és itt Lubomir Strougalt, je­lenlegi kormányfőt idézzük — „hatalmas ipari múzeummá” vált. Hiába a nemzeti jövede­lem növekedéséről beszámoló statisztikák (bár ezek megbíz­hatóságát sokan megkérdőjele­zik), a gyarapodás többnyire mennyiségi. Tény, hogy a rak­tárakban eladhatatlanul tor­nyosulnak az elavult áruk. A gazdasági kényszerhelyzet, a szovjet peresztrojka szele egyaránt a reformok meghir­detésére késztette a jelenlegi csehszlovák vezetést. Általános a gondolat, hogy húsz évvel ezelőtt hasonló gondok moz­gatták meg a tömegeket. A csehszlovák állampolgár, nem csoda, zavarodottan figyel: két évtizeden át gondosan került fogalmak tornászták vissza ma­gukat az újságok vezércikkei-­­be. Piac, érték­törvény, vállala­ti önállóság, igazgatóválasz­tás, demokratizálás, nyílt poli­ mindmáig nem emésztette meg igazán a húsz évvel ezelőtt tör­ténteket, idősebb és fiatalabb nemzedék egyaránt árnyaltabb és pontosabb magyarázatot kö­vetel. Máig nem tudni példá­ul, személy szerint kik kérték fel a párt vezetéséből annak idején az öt szövetséges szo­cialista országot a segítség­­nyújtásra, kinek vagy kiknek volt érdeke elsorvasztani a re­formtörekvéseket, mennyiben játszottak szerepet a nemzet­közi vonatkozások? Augusztus 21-én mintegy tíz­ezer ember az utcákra vonult. Lehet ezt magyarázni a nyuga­ti sajtó felbújtásával, a kí­váncsisággal, a forrófejűség­­gel, a feltűnni vágyással, ám biztos, valamit jelzett, az elé­gedetlenséget valami táplálta. Mindenekelőtt 1968 tisztázat­lanságai, a most meghirdetett reformok bevezetésének elhú­zódása, a szavak és tettek kö­zötti ellentmondások. Mint az 1968-ról tartott ke­­rekasztalbeszélgetés egyik résztvevője a Rudé Právoban, a párt lapjában megfogalmaz­ta : a két évtizeddel ezelőtti fejleményeket és okaikat éle­sebb szemszögből, az átalakí­tásnak, az új kritikus történe­lem-szemléletnek megfelelően kellene megvizsgálni. Szem előtt tartva azt, ami 1968-ban valóban egészséges, bölcs, jó­szándékú, lényeges volt, amit — néha — mint a gyereket a fürdővízzel együtt kiöntöt­tünk. .. Láng Judit

Next