Zalai Hírlap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Az óév utolsó estéjére meg­telt Zalaegerszegen az Arany Bárány és a Balaton Szálloda. Straub F. Brúnó újévi köszöntője At) Qt Elhangzott a Kossuth Rádióban január 1-jén 12.10 órakor és a te­levízió 1-es műsorában 18 órakor. Tisztelt honfitársaim! Kedves nézők és hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. ja­­nár elseje — mi is, mint más száz­milliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most in­duló új évben. A múlttal és a jövővel való szembe­nézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a biza­kodás, a tapasztalat, a siker és a ku­darc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az időseb­bek újévi gondolataiban. Ezekből a kü­lönböző élményekből és vágyakból te­vődik össze a nemzet közérzete, ez ha­tározza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthat­juk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a mun­kához, az új év jobb lehet a mögöt­tünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fej­lődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, me­lyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtésé­hez. A múlt egyes hibáinak kijavítá­sához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott eny­hülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törek­vése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jo­gok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pá­pának­­, akit egy-két éven belül ha­zánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszte­letben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szó­lítja fel az emberiséget, azt is hang­súlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelős­sége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjai­nak súlyát, hiszen a magyarság egy­­harmada hazánk határain kívül él, oly­kor a kisebbségi jogok hiányában. Ál­lamunk felelősséget érez minden ma­gyar iránt és nemzeti kulturális érté­künk, minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jogait szava­tolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szö­vődő kapcsolataik erősödését. Szá­munkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért tö­rekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének nö­vekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós ala­pot csakis a teljesítmény adhat.­­Az értéket teremtő, az értéket termelő em­beri munka. Ebben az országban min­dig voltak olyan egyének, akiknek szel­lemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos mun­kája a történelem legnagyobb viharai­nak közepette is fenntartotta ezt a né­pet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városi pol­gárainak, legtöbbet talán falusi pa­rasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentősé-­­­gében változatlan rétegre tekintünk, s csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nem s kik, az új esztendőre nemcsak azt kí­vánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökít­sék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárak­ban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban ér­zik gazdasági-termelési váltásunk sú­lyát, jelen munkalehetőségük elveszté­sének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződ­­séggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívá­nom ebben az új évben, hogy a hagyo­mányos munkásöntudattal tudják elvé­gezni a változások­ teremtette feladato­kat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolya­mataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmi­ségtől, a különböző területek vezetői­től, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan ér­tékek hordozóitól, amelyek értelmetle­nül vesztették becsüket az utóbbi év­tizedekben. Tisztelt honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mind­­annyiunknak, hazánk minden polgárá­nak, az a béke, a belső béke, az össz­­népi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjá-­i val-bajával, az átállás tömérdek fel-­­­adatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a­­ politikai többszínűség, a legkülönfé-­­ lébb érdekek világos megfogalmazása- I nak alkalmait is. Ügy képes gazdasági, s politikai és szociális feszültségekkel s terhes korszakunkban szabadon gon­­­­dolkodni, cselekedni, hogy közben nem­­ téveszt utat, nem az anarchiát véli de­mokráciának, a szabadosságot szabad­ságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializ­mus-keresésünk közben eddig terem­tettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös tü­relem és a tennivágyás vezérel ben­nünket. Ezeknek reményében kívánok honfi­társaimnak, külföldön élő magyar test­véreinknek, hazánk valamennyi barát­jának békés, közös és személyes sike­rekben gazdag —, emberséget, boldog­ságot hozó — új esztendőt! (MTI) ­( I) Telt ház az Arany Bárányban A patinás vendéglátóhelyen többek között egy IBUSZ- és egy Cooptourist-csoport bú­csúztatta az évet jó hangulat­ban. Az est fénypontja a min­denki által dicsért, nagysze­rűen sikerült vacsora volt. Az aperitív és a korhelyleves kö­zött gyorsan, eltelt az idő. — A legmunkaigényesebb az előétel volt — nyugtázta örömmel a vendégek elége­dettségét Balla Gábor kony­­hafőnök-helyettes, s azonnal be is avatott a konyhatitok­ba. — A Waldorf saláta külön­leges ízét a metéltre vágott zeller, a granetalma és a dió­bél összhatása nyújtja. A konyha személyzete egyébként teljes létszámmal reggel hét órakor kezdte az év utolsó munkanapját. A 650 vendég kétféle menüből vá­laszthatott, mindkettőben többféle húsétel, köret és ter­mészetesen gyümölcs is asz­talra került. A hagyományos újévi mala­cot T­aksa Nándor zalaeger­szegi lakos vihette haza, aki népes baráti társasággal kö­szöntötte az újévet. A tombo­la másik főnyereményét, a bá­rányt, a budapesti Nagy Já­nos nyerte, aki a Cooptourist­­-csoporttal költötte a szalai megyeszékhelyen az óév utol­só és az új év első napját. osítások . J *3005,1 „ . 1 „rt°k szilveszteri zasrtkrónika epek Világ proletárjai, egyesüljetek! *7 7/ n ) * N­­­ ZALAI HÍRLAP wbiVIrÉk­rn XLV. évfolyam, 1. szám Ára: 4,30 forint 1989. január 2., hétfő Tánc, zene, jó hangulat az egerszegi Arany Bárányban. Szilveszteri hangulat a kanizsai utcán. Megyénk idei első újszülöttje és a bol­dog édesanya. Hangulatos óévbúcsúztató vendéglőkben, otthon, üdülőhelyeken Jó hangulatban búcsúztatták az óévet, köszöntötték az új esztendőt megyénk lakói, s az ország távolabbi részeiből, valamint külföldről érkezett vendégek. Telt ház volt a szállodákban, éttermekben. Munkatársaink ellátogattak a szórakozó­helyekre, felkerestek néhányat azok közül is, akik munkával töltötték az év utolsó napját, s szót váltottak az új év első napjának minden bizonnyal legboldogabb em­berével, Karakas Jánosnéval, aki január 1-jén 0 óra 32 perckor egészséges kislány­nak — Ildikónak — adott életet a zalaegerszegi kórházban. (Beszámolónk a lap 1., 4., 8. oldalán.) A Thermál vízpartján Nem csalás nem ámítás, hogy a hévízi Thermál Hotel kétszáz kétszemélyes szo­báját már jó elő­re lefoglalták az érdeklődők, akik a betérő vendé­gekkel együtt vagy hatszázan vigad­tak az új év haj­naláig. Cigányzene szórakoztatta az étteremben a nemzetközi ven­dégkört, akik kö­zött csakhamar ismerős arcot pil­lantottunk meg. — A nosztalgia hozott ide — mondta bájos mosollyal Su­­nyovszky Szilvia színművész­­nő. — Amikor a Fekete gyé­mántok című filmet forgattuk, itt laktam. Azóta ez az első szilveszterem, hogy nincs fel­lépésem, így férjemmel és a barátaimmal együtt el tud­tunk jönni. De sajnos csak rövid időre. Másodikon este (Folytatás a 4. oldalon.) Sunyovszky Szilviának dr. Oláh Péter, a hotel igazgatója kíván boldog új évet. Koccintás a medence partján.

Next