Zalai Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

— Megkezdődtek a kormányfői tárgyalások — Robert Ha­wke találkozója magyar vezetőkkel — Díszvacsora a vendég tiszteletére Budapesten az ausztrál miniszterelnök Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnöké­nek meghívására pénteken reggel hivatalos láto­gatásra Budapestre érkezett Robert Hawke auszt­rál miniszterelnök. Útjára elkísérte felesége, va­lamint tanácsadók és üzletemberek. Magyarorszá­gi látogatását megelőzően Robert Hawke Párizs­ban, Londonban, Washingtonban és Bonnban foly­tatott tárgyalásokat. A két ország zászlóival dí­szített Ferihegyi repülőtéren fél tízkor landolt az ausztrál miniszterelnök különrepülő­­gépe. A gép lépcsőjénél Né­meth Miklós és felesége üd­vözölte Robert Haw­ke-ot és feleségét, majd úttörők virág­csokorral köszöntötték a ven­dégeket. Robert Hawke és Németh Miklós ezután fogad­ta a felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd a katonai zenekar el­játszotta az ausztrál és a magyar himnuszt. A két mi­niszterelnök ezután ellépett a díszszázad előtt. A delegációk kölcsönös be­mutatása után Robert Hawke miniszterelnök és kísérete gépkocsiba szállt és a Hősök terére hajtatott. Itt az ausztrál kormányfő koszorút helyezett el a Ma­gyar Hősök Emlékművén. Ezután az Országház dele­­gációs termében megkezdőd­tek a magyar—ausztrál tár­gyalások. A tárgyalóasztalnál helyet foglalt Németh Miklós, Bényi József külügyiminiszter-he­­lyettes, Melega Tibor keres­kedelmi miniszterhelyettes, Mohai László, a miniszterel­nök tanácsadója és Juhár Zoltán nagykövet, illetve Ro­bert Hawke, M. H. Codd ál­lamtitkár, a Kabinet Iroda vezetője, R. A. Woolcott kül­­ügy- és kereskedelmi minisz­tériumi államtitkár, D. A. Hollway, a miniszterelnök titkárságának vezetője, vala­mint Douglas Alan Townsend nagykövet. A csaknem kétórás tárgya­láson a kétoldalú kapcsola­tokról, a magyarországi hely­zet fő vonásairól, valamint nemzetközi kérdésekről esett szó. Robert Hawke, valamint a kíséretében lévő tanácsadók és üzletemberek kora délutá­ni kerekasztal-megbeszélésen vettek részt. A magyar tár­gyalócsoportot Békesi László pénzügyminiszter vezette. Ezt követően kereste fel szállásán az ausztrál kor­mányfőt Pozsgay Imre állam­­miniszter. (Folytatás a 3. oldalon.) Németh Miklós miniszterelnök üdvözli Robert Hawke ausztrál kormányfőt az Országház­ban tárgyalásaik megkezdése előtt. Megyei ünnepség a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából A 67. nemzetközi szövetke­zeti nap alkalmából a baki faluházban tartott ünnepi megemlékezés résztvevőit — köztük dr. Kőmíves Miklóst, a megyei párbizottság titká­rát — Péter János, a Mészöv elnöke köszöntötte, egyúttal szólt a zalai szövetkezeti mozgalom termelési, szolgál­tatási, fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezeti formáik­ban végzett értékteremtő sze­repéről. Varga László, az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága tagja, megyei tanácselnök ün­nepi beszédében arra keresett választ, hogy mitől fontos éppen ezekben a napokban a 67. nemzetközi szövetkezeti nap. Elmondotta, hogy a vi­lág 66 országában a 330 mil­liós szövetkezeti tagság — sa­játos tulajdonosi formában dolgozva — meghatározó té­nyező a falusi életforma ala­kításában, megtartóképessé­gének őrzésében, s a szükség­letek kielégítésében. — Gyakorlatilag a szövetke­zeti mozgalom semmi mással nem pótolható, előremutató értéke életünknek, hétköznap­jainknak. Magyarországon például a 4600 szövetkezet több mint 4 milliós tagság érdekeit képviseli, s így szin­te minden magyar család éle­tében meghatározó jelentősé­gű — folytatta a megyei ta­nács elnöke, majd — a főbb szövetkezeti formák eredmé­nyeit röviden értékelve — bi­zonyította a mozgalom nép­­gazdasági jelentőségét. Szólt a továbbfejlődést elő­segítő Alpok—Adria Munka­közösség lehetőségeiről, a nemzetközi áruházi kapcsola­tokról, a megyén belüli ösz­­szefogás jelentőségéről, s a megyei tanács vállalkozási irodájának segítőkészségéről. Az ünnepségen a Teszöv, a Ki­szöv és a Mészöv vezetői kitüntetéseket adtak át. Búza Ferenc, a HNF helyi elnöke bemutatta a faluházat, majd a botfai citerazenekar műso­rával ért véget a rendezvény. Varga László ünnepi beszédét hallgatják az ünnepség részt­vevői. (Polgár Tamás felvétele) A Fodor-házaspárral — a hét Fodor-gyerekről „Igen örültünk a hírnek, én még meg is könnyeztem...” (4. o.) Csökkent a vakációzó diákok munkalehetősége „A munkahelyi lógás legalizálása megengedhetetlen luxus!" (4. o.) Emelés — visszamenőleg? „A régi, kedvezményes lakáshitel-szerződéseket meg kell változtatni.” fi. o.) egyre kevésbé fedezik. Bizonyítékul mindjárt emlí­tenék egy példát. Egyik napról a másikra 1200 forintról 1800- dalai^h1lap XLV. évfolyam, 153. szám Ára: 5,30 forint 1989. július 1., szombat A Magyar Országgyűlés nyilatkozata a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat fe­letti szavazással folytatta munkáját pénteken az Or­szággyűlés nyári ülésszaka. Az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy­ a csütörtö­kön kialakult patthelyzet után a honvédelmi bizottság ülé­sén sikerült kompromisszumos megoldást találni a polgári szolgálat időtartamát illetően. Mivel azonban a konszenzus alapján létrejött megoldás ki­hatással van a csütörtökön már elfogadott módosítások­ra, így az utóbbiak ügyében is újra kellett szavazni. Ezután a honvédelmi bi­zottság jelentése alapján elő­ször arról szavaztak a képvi­selők, hogy a katonai szolgá­lat együttes időtartama ne haladja meg a 28 hónapot. Az indítványt az Országgyűlés két ellenszavazattal és két tartózkodással fogadta el. Ez­után egy ellenszavazattal és tizenegy tartózkodással elfo­gadták azt, hogy a polgári szolgálat időtartama 28 hónap legyen. Egy másik módosító indítvány alapján arról dön­töttek, hogy a törvény a tar­talékos hadkötelesek katonai és polgári szolgálatának együttes időtartamát 28 hó­napban határozza meg. Ezt az indítványt hét tartózkodással fogadták el. Végül arról a módosításról szavaztak, amely a tartalékos katonai szolgálat időtartamát 18 helyett 16, il­letve 12 helyett 10 hónapban állapítja meg, valamint a 24 hónapos fegyver nélküli szol­gálat letöltése után 6 helyett 4 hónapos tartalékos szolgá­lati időt ír elő. Ezt a javas­latot nyolc tartózkodással fo­gadták el. Végül az Országgyűlés a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítására be­nyújtott törvényjavaslatot 1 ellenszavazattal és 11 tartóz­kodással elfogadta. Kulcsár Kálmán expozéja Ezt követően Kulcsár Kál­mán igazságügyminiszter tar­totta meg expozéját a Bünte­tő Törvény­könyv módosításá­ról. Kifejtette: a honvédelmi törvényből adódó büntetőjogi feladat a most bevezetett polgári szolgálat elvégzésének büntetőjogi biztosítása. A polgári szolgálat ellátását is büntetőjogi szabály védi, az a szabály, amelyet előter­jesztettünk, és amely büntet­ni rendel mindenkit, aki ki kívánja magát vonni a pol­gári szolgálat ellátása alól­, il­letőleg azokat, akik másokat ennek a szolgálatnak a telje­sítésében megakadályoznak. Ezt a gondolatot fogal­maz­­tuk meg a benyújtott tör­vényjavaslatban. A büntetés tehát természetesen azokat érinti, akik a törvényben megállapított kötelezettségü­ket nem teljesítik. Minthogy a polgári szolgálattal szem­ben már semmifajta lelkiis­mereti kifogás nem fogadha­tó el, ezért nincs arra mód, hogy büntetőjogi szankciót ne teremtsünk az ilyen szolgála­tot megtagadók, vagy nem teljesítők számára. Értékelni kell büntetőjogi­lag azt is, hogy megnyílt a polgári szolgálat lehetősége, így méltánytalan hátrány ér­né azokat, akik korábbi tör­vényi kötelezettségek nem teljesítése folytán büntetőjogi rendelkezés alapján katonai szolgálat megtagadása miatt büntetőjogilag elítélték, ma­ga a törvény mentesíti a bün­tetett előélethez fűződő hát­rányos jogkövetkezmények alól. Továbbá: rendelkezik arról is, hogy végrehajtási kegyelemben részesüljön minden ko­rábban elítélt, de bünte­tésének letöltését még meg nem kezdett szolgá­latot megtagadó, aki e pillanatban még bizony­talan jogi helyzetben van. (Folytatás a 2. oldalon.) Ha érett a gabona, nekünk dolgoznunk kell Csesztregi aratókkal­­ munka közben Szaporán vágják az őszi ár­pát a Kerkalfalva felé vezető út mentén a csesztregi terme­lőszövetkezet aratói. A hat, nagy teljesítményű Claas-do­­minátor mohón falja a kalá­szokat, telnek a tartályok, így a szállítóknak is bőven van dolguk, ők azok közé tartoz­nak, akik Péter—Pál napján nem álltak a tüntető aratók közé. Amint a reggeli karban­tartást elvégezték, s az előző napi eső következtében meg­romlott talajállapot lehetővé tette, a mezőre mentek. — Ez nem azt jelenti, hogy nem értenénk egyet a tüntetés alapgondolatával — mondják az üzemi vezetők és idéznek egy rövid részletet a demonst­ráció röplapjának szövegéből: Nem a termelők a haszonélve­zői az élelmiszerek rohamos drágulásának! Azok az árak, amit a parasztság termékeiért kap, a termelés költségeit, a megélhetését is rá emelkedett az általuk hasz­nált ekevas ára. Tehát — mint mondják — nem alaptalan a tüntetés, vegyék végre észre, hogy parasztok is vannak még ebben az országban. Ha így megy tovább, nem sokáig lesz­nek! — Akkor miért nem csatla­koztak a többiekhez? — Amikor érett a gabona, nekünk dolgozni kell — mond­ja Nagy József aratásvezető. — Jók az árpáink, nagy kár len­ne, ha bármilyen késlekedés miatt kieséseink adódnának. Demonstráció nélkül zárják már egyszer szűkebbre azt a bizonyos agrárollót. — Ha csak néhány órát is a tüntetésre fordítunk, s aztán e késlekedés miatt éppen ezt a szépen fizető gabonatáblánkat megveri a jég, nekünk lesz ká­runk belőle — teszi hozzá Ká­nya Elemér kombájnos. Társa, Tóth Frigyes tétován kapcsolódik a beszélgetésbe, mert nem tudja, hogy mit le­het elérni ilyesfajta megmoz­dulással. — Nincs ebben nekem gya­korlatom, azt viszont tudom, hogy a gabona kényes növény, az időjárás is kibabrálhat ve­lünk, tehát amikor eljön az ara­tás ideje, nem késlekedhetünk — mondja. — Persze, azt én is szeretném, ha végre megolda­nák a mezőgazdaság gondjait. Mégpedig mindenféle tüntetés nélkül, mert azzal pótolhatat­lan veszteségünk lehet. — Van értelme a tiltakozá­sunknak? — kérdezi Fekete László, a gabonaszállítók egyi­ke. — Mindenképpen nekünk kell a növényt betakarítani, azzal pedig jó, ha mielőbb vég­zünk. Nekik már az aratás kezdete is sok munkát ad, hiszen 320 hektáron tármelnek őszi árpát, abból pedig a hét derekán bő­ven volt kint a határban. — Azonosulunk a tiltako­zókkal, alá is írtuk a nyilatko­zatot, de nagyon féltjük üzemi rekordtermést mutató kalászo­sunkat — mondja Molnár Fe­renc ágazatvezető. — Egy év munkáját veszíthetnénk el, ha elemi csapás éri bármilyen késlekedés miatt lábon maradt növényünket. Nekünk nagy a kockázatunk, nem úgy mint azoknak, akik nem vagy csak kis területen termelik az árpát. Az utóbbi években kétszer is súlyos jégverés érte a terme­lőszövetkezet határát, érthető, ha féltik kintlevő értékeiket. — Nem hiszem, hogy sokra mehetünk az ilyen tüntetések­kel — folytatja Molnár Ferenc. — Annyi biztos, hogy a mező­gazdaság mostani helyzete nem tartható, annál inkább sem, mert nincsenek már tartalé­kaink. Ezt látnia kell a kor­mányzatnak és mindenféle de­monstráció nélkül rendezni kell a sorsunkat. — Kinek az akarata volt a döntő? — Egységes vélemény volt, hogy a demonstráció elveivel egyetértünk, de mégis távolma­­radunk a felvonulástól — mondja Babos Tibor, aki mag­tárosként szintén részese az aratásnak. Közben újabb és újabb for­dulókat tesznek gépeikkel a Kerkakutasig elnyúló nagy ga­bonatáblán a kombájnosok, s árpával teli platókkal indulnak a magtárba a járművek. Ezt tették Péter—Pál napján is. N. F.

Next