Zalai Hírlap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. augusztus 1., kedd _ izlh_____ mai hIriap Az MSZMP megyei pártértekezletének visszhangja Nemcsak a várakozás, hanem az érdeklődés is rendkívül nagy volt az MSZMP megyei legfelsőbb fóruma iránt, amelyet kétséget kizáróan párttörténeti jelentőségűnek jegyez fel az utókor — elsősorban a véghezvitt modellváltás nyomán. Ezt az őszinte érdeklődést híven tükrözik azok a vélemények, amelyeket tegnap gyűjtöttünk csokorba. WÖLLER LÁSZLÓ mozdonyfelvigyázó a zalaegerszegi vontatásnál: — Részben tudok csak örülni, mert nagyot csalódtam a régi vezetőkben. Én is függetlenített párttikár voltam, de úgy alakult a vasútnál a létszámhelyzet, hogy vállalni kellett a szolgálatot és szabadidőre maradt a mozgalmi munka. Kezdetben nehéz volt, de most már sínen van minden, s a kongresszusig ezt a kettős életet a család beleegyezésével becsülettel elvégzem. Ezért nem tudom megérteni a megyei pártapparátus vezetőinek, munkatársainak gondolatmenetét, hogy sorban visszamondták az új struktúrában való személyes részvételüket. BALÁZSY LÁSZLÓ zalaegerszegi boltvezető-helyettes: — A Zalai Hírlap hétfői címoldalát megpillantva láttam a változást. Kell a reform mindenütt, még ha a kezdeményezéseket nem is fogadja egyértelmű lelkesedés. Ha nem törekednénk a megújulásra, akkor behozhatatlan hátrányba kerülünk. HORVÁTH GÉZA, a Zala Volán zalaegerszegi fődiszpécsere: — Én kiléptem a vállalati pártalapszervezetből, s a pártbizottsági társadalmi titkári funkcióról lemondva, lakóterületi pártmunkát vállaltam mert a régi változat átmentését rossz szemmel néztem. Csalódott vagyok, hogy a korábbi politikusaink a kongresszusig nem merték vállalni még a kísérletet sem. Tanácstagként elmondhatom azt is, hogy a körzetemben a volt első titkár egy újbóli országgyűlési képviselőválasztási szavazáson sem kapna osztatlan elismerést. És azért ez is mond valamit. VAS JÁNOS zenetanár: — A politika soha nem volt szerves része életemnek. Mégis, amikor 1969-ben egy kis nyitást éreztem, beléptem a pártba. Nos, azóta nem sok történt, talán a zalai reformkörök kezdeményezte mostani változás beváltja az akkori reményeimet. Persze, a húsz éves hátrányt lehetetlen az én életemben behozni. A magam szerény eszközeivel igyekszem támogatni az újra vállalkozókat annak érdekében, hogy az ország lépjen előre, s akkor örülnék, ha a pártom, az MSZMP lenne ennek a vezetője. TÓTH PÉTER, a Zalahús szakmunkása: — Fiatal korom ellenére a nagy reformoknak nem vagyok híve. Különösen annak nem, ha mindent ami történt eddig, sárba taposunk. Ezzel persze nem akarom védeni a korábbi vezetést. Egyáltalán nem, hiszen az újra való törekvéskor annak van nagyobb hitele, aki nem csak háborog, hanem vállalja a harcot, a küzdelmet. KIRÁLY ÉVA, a zalaegerszegi Báthori-szakközépiskola diákja: — Akik most vezetők lettek, azokat én nem nagyon ismerem, a régieket jobban ismertem. Sokat hallottuk azonban, hogy a megújuláshoz új, hiteles emberek kellenek. Ennek, egy ilyen folyamatnak most itt a megyében tanúi lehettünk, így talán joggal várhatunk majd ettől a szervezeti felállástól más politikai arculatot. GYURKÓ LÁSZLÓ, a zalaegerszegi Ganz Szerelvény- és Gépgyártó Leányvállalat marósa: — Nem szép dolog, hogy éppen azok nem vállalják a megbízatást társadalmi munkában, akik hosszú éveken keresztül a pártbizottságon kapták a fizetésüket. Egyébként ha nem húzzák, halaszszák, hanem egy évvel korábban szervezik meg az értekezletet, akkor most nem érte volna őket ez a csalódás. Az eddigi munkastílusra gondolva azonban érthető ez. Mert eddig az volt, hogy a pártvezetés kigondolt egy sémát és azon dolgoztak, hogy azt valahogyan végrehajtassák. KISS LÁSZLÓ, a zalaegerszegi Generál autószerviz kereskedelmi vezetője: — A hozzászólások egy része vegyes benyomást keltett bennem. Úgy tűnt, nem volt eléggé előkészítve az értekezlet és a megyei pártvezetést legalább akkora meglepetés érte, mint engem. Úgy érzem, egyik végletből a másikba estünk és nem tudom elképzelni, hogy egy társadalmi munkában dolgozó vezetés hogyan tud majd felkészülni a kongresszusra. SZABÓ JÓZSEF, a nagykanizsai pártbizottság első titkára: — Fejti György összefoglalójában elmondott értékelést fogadom el, ez a választás a párt belülről való megújulásának példaértékű kísérlete volt. Én is úgy gondolom, hogy megkésett fóruma volt ez a megye párttagságának, amely azonban a reformkorok győzelmét hozta. Egy aggályomat azért szeretném megemlíteni. A létszáma miatt nehezen lehet majd mozgatni a választmányt, a konkrét történések esetén az azonnali összehívása problémákat okozhat. A magam és a kanizsai kommunisták nevében teljes támogatásról biztosítjuk az újonnan megválasztott vezetőket és a testületet. CZOTTERNÉ IVÁDY ZSUZSA, az MDF nagykanizsai választmányának tagja: — Mindenek előtt gratulálok a reformköröknek elképzeléseik sikeréhez. Eddig is voltak olyan kérdések, amelyekben véleményünk megegyezett, vagy közel állt egymáshoz, s reméljük, hogy az új megyei vezetés rugalmasabb, kompromisszumra hajlóbb lesz az eddiginél. Ez azt eredményezheti, hogy újabb olyan pontokat találunk, amelyekben lehetőség nyílik a közös cselekvésre, a megye és a város helyzetének jobbítására. SZIGETVÁRI PÉTER, a Tungsram Rt. nagykanizsai gyárának üvegtechnikusa: — Környezetemben mindenki úgy értékeli a pártértekezletet, mint a reformszárny győzelmét. Nekem az a véleményem, hogy itt többről van szó. Mindazon párttagoknak és alapszervezeteknek a sikeréről, akik olyan megbízatást adtak küldötteiknek, hogy a reformokat támogassák. SEBESTYÉN JÁNOS, a nagyrécsei tsz ágazatvezetője: — őszinte hangúnak és célratörőnek tartom az értekezletet. Minden kérdésre nem tudott ugyan választ adni, de nagyon tetszett az, hogy végre kezdenek a vidék problémáival foglalkozni. A „hivatásosok” indokait, amelyekre hivatkoztak, hogy miért nem vállalnak funkciót az új struktúrában, nem tudom elfogadni. LUKÁCS ANDRÁS, keszthelyi kisiparos: — Mert érdekelt a fórum munkája, elutaztam Zalaegerszegre és a városi televízió adásán keresztül figyeltem. Tetszettek az őszinte hozzászólások — munkatársuknak, Báni Gézának külön is gratulálok —, s azok után nem is várhattam mást, mint ami történt. Jómagam — a közelmúltig alapszervi titkárként — többször is követeltem az öntisztuláshoz vezető pártértekezlet összehívását, a hasonló váltást. S bár az én várakozásomnak megfelelően alakultak a dolgok, nem irigylem a választmány vezetőit: az utolsó óra utolsó percében vagyunk. Ezzel együtt most maga a másság ad reményt. MÁRVÁNY JÁNOS, a MÁV keszthelyi állomásfőnöke: — Tekintettel a többpártrendszer bevezetésére, ez az új struktúra már az esélyegyenlőség jegyében született. Őszintén szólva számomra derült égből villámcsapás ez a hirtelen váltás. Jómagam több fokozatot iktattam volna a folyamatba, viszont lehet, hogy így lesz a ló. Szóval bennem is van bizonytalanság, hiszen sokszor tapasztaltam, hogy a magyar lónak nincs háta, csak két oldala. Munkatársaimmal sokat beszélgettünk a történtekről, de nem tudtuk eldönteni, hogy mi zalaiak büszkék lehetünk-e az efféle elsőségre? A bizonytalanság abban gyökerezik, hogy nem ismerjük az új vezetőket, s nem tudjuk, hogy szorosra fűzik-e a kapcsolatot a tagsággal és úgy politizálnak? TAKÁCS FERDINAND, a cserszegtomaji területi pártbizottság titkára, a tsz háztáji agronómusa: — Küldöttként vettem részt a fórumon. Úgy érzem, párttagok és párton kívüliek számára egyaránt az igényelt átalakulások születtek, sőt sokan nem várt változásként értékelik a történteket. Ez a szervezet most a „végeket” erősíti, s csakis így valósulhat meg az alulról való építkezés. A választmányt azonban túl nagy létszámúnak tartom. Aggodalmam abban van, hogy a profi politikusok kikerültek az irányításból, ez megítélésem szerint nem szerencsés. Néhányukra szükség volna. TÓTH ISTVÁN, a vonyarcvashegyi szőlőtermesztő szakcsoport ügyintézője: — Munkahelyi alapszervezetem küldötte voltam. Számítottam rá, hogy e gyökeres változást véghez tudja vinni a megyei pártértekezlet. A személyi javaslatokat, illetve a jelölést kísérő visszalépéseket az előkészítés hiányosságainak is tartom. Bízom viszont azokban, akik elfogadták a megbízást. Igaz, a változások útját-módját még nem látom tisztán, a gyakorlat dönti el, lehet-e támaszkodni ilyen mérvűn társadalmasított politikai munkára. Ezek a kételyek azt hiszem sokakban benne vannak, de a kezdeményezés kockázata nélkül nincs megújulás. KESZTHELYI JENŐNÉ DR., a Lenti Városi Tanács vb-titkára: — Nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet elvégezni a megyében működő pártszervezetek munkájának összehangolását, jórészt társadalmi munkában. Szerintem az MSZMP megyénkben egy alapvető hadállását adta fel azáltal, hogy a meglevő szervezeti előnyét feladta, mármint azt, hogy hivatásos politikusok vezették a megyei pártszervet. HÁRI IMRE, a Tempó Kisszövetkezet elnökhelyettese — pártonkívüli. — A megyei pártértekezlet is megerősítette azokat a kedvező tendenciákat, amelyek az MSZMP korszerűsödésére utalnak. A megfiatalított vezetés garanciát adhat arra, hogy kreativitásuk előre viszi a fejlődést megyénkben. MAGYAR LAJOS, a lenti családi iroda vezetője: — Korábban érdemi változás nem történt, a párt saját magát járta körül. Drukkolok az új felállásnak, hogy életképes legyen. Ezt a vezetést minden eszközzel óvni kell attól, hogy a régi hibákat elkövesse. BAZSIKA JÓZSEF, a lenti termelőszövetkezet műszaki főmérnöke: — Az új struktúra valóban modell értékű lehet, de ezt majd a jövő gyakorlata dönti el. Az emberek most még nehezen tudják elképzelni, hogyan váltja fel a régit, de meggyőződésem, hogy az új felállás nem csökkenti az MSZMP esélyeit a közelgő választásokon. KULCSÁR JÓZSEF, a tornyiszentmiklósi községi pártalapszervezet titkára: — Küldöttként, menetközben győződtem meg a 3-as platformjavaslat helyességéről. Az előző pártvezetés az elmúlt egy évben nem tudott újítani, ahogy elvártuk volna. Most reménykeltő, hogy a megyei választmány ajánlásai nem kötelező érvényűek az alapszervezetekre. Magam részéről korszerűnek tartom ezt a struktúrát, mert az alapszervezetektől felfelé építkezik. TÉR FERENC, a Fém- és Faipari Szövetkezet hármas alapszervezetének titkára: — Szerintem alkotó légkörben zajlott a megyei pártértekezlet: a megye politikai és gazdasági problémái egyaránt felszínre jöttek. Remélem, hogy sikeresen betölti küldetését a választmány és a koordinációs iroda is. Némi viszszatetszést váltott ki bennem, hogy amikor a hármas struktúra került előtérbe, a korábbi jelöltek visszaléptek és erre vonatkozóan nem adtak kielégítő indoklást. GOMBOS LÁSZLÓ 33 éves, a megyei tanács építési felügyelője: — Váratlan volt a pártértekezlet döntése, hiszen — szerintem — az utolsó órákig a IV. változat látszott a legesélyesebbnek. Annak egyfelől örülük, hogy a reform képviselői bizonyítási lehetőséghez jutottak, másfelől kissé aggódom, ugyanis a választmány tagjai javarészt nem profi politikusok, így ennek következményeit is vállalnunk kell. A régi vezetés tragikus döntést hozott, amikor körömszakadtáig ragaszkodott saját elveihez. DR. HÓDOSI LÁSZLÓ, a megyei kórház-rendelőintézet 3-as pártalapszervezetének titkára : — Meglepetés volt számomra a pártértekezlet végeredménye. Egyedüli gondom, hogy az új vezetők közül néhányan ismeretlenek, politikai múltjukkal együtt. Idő kell ahhoz, hogy láthassuk: elég megfontoltan döntött-e a kollektíva megválasztásukkor? Nagyon fontosnak érzem, hogy az új emberek mindenben megfontoltan döntsenek, kétségkívül nem lesz könnyű dolguk. BEKE TAMÁS pártonkívüli, a nagykapornaki téesz főagronómusa: — Ilyen gyökeres változásokra nem számítottam, különösen nem a reformkommunisták előretörésére. Természetesen drukkolok nekik zalaiként, de úgy vélem, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésre, hogy a tömegek egyes rétegeinél jelentkező szimpátiát tovább erősítsék. Túl sok a felgyülemlett gond ahhoz, hogy esetleg további „házon belüli” harcokra fecséreljék az energiát a hasznos politizálás helyett. SZEKÉR JÓZSEF rendőr alezredes, a megyei rendőrfőkapitányság osztályvezetője: — Legjobban a régi vezetés hozzáállásán döbbentem meg. Úgy érzem, cserbenhagyták a tagságot. Ilyen taktikai hibák méltatlanok ezekhez a tényleg profi politikusokhoz. Sajnos, emberi gyengeség, sértődöttség látszott rajtuk, ami megakadályozta őket az egészséges kompromisszumkötésben, amit pedig jogosan várt volna tőlük a tagság. Azért fennáll a lehetősége, hogy az eredményes politizálásban rutinhiány akadályozza kezdetben az új vezetőket. Az időnk pedig kevés. .. Jegyzetek, reflexiók a tanácskozásról Az esemény nyitó és záró köszönése ugyanaz volt: Jó reggelt, elvtársak! de közben eltelt egy hosszú, izgalmas, időnként váratlan, máskor felemelő, vagy éppen lesújtó pillanatokban bővelkedő nap és éjszaka, s a két „Jó reggelt!” nem ugyanabból a szájból és nem ugyanazzal a hangsúllyal szólt. A megye minden pontjáról összesereglett küldöttek magukkal hozták mindazt a feszültséget, elégedetlenséget, ami a múlt év májusi országos pártértekezlet óta a tagságban, a párton belül, s az emberekben, a párton kívül felhalmozódott. Ennek a megyei értekezletnek a megkésettségét nem lehetett feledtetni, s a logikusan felépített, érvelő beszámolót követően a — küldöttek javaslatára — két menetben tárgyalt napirendi vitában elemi erővel tört elő a múlt tisztázásának és a jövő pártja új módon való kiépítésének követelése. A megszabott öt perceket nem volt könnyű jól kihasználni, s a levezető elnökök csengője nem egyszer akkor is megszólalt, amikor a hallgatóság szinte lebénult figyelemmel követte a hozzászólót. Volt ok a döbbenetre innen is , onnan is. Hiszen ebben a körben még soha senki nem tette meg azt, amit dr. Balogh Miklós — akkor még a megyei pártbizottság munkatársaként — aki, — az érintett jelenlétében — követelte, hogy a múlt tisztázása érdekében nemcsak Kádár János tevékenységét kell megvizsgálni, hanem ugyanezt meg kell tenni helyben, a volt első titkár Varga Gyula személyét illetően is. Gyakran hangzott el a jelmondatként is megfogalmazott egységteremtés kifejezés, a hídépítés, a kézfogás, kompromisszum szavak, de csak a hangsor volt azonos, mert tartalmában és gyakorlatában sokan, sokféleképpen képzelték el. Talán nincs is csodálkoznivaló azon, hogy többnyire — a napirendi szétválasztás ellenére — összefolyt a Milyen pártot akarunk?, a választásokra való felkészülés és a struktúra vita, hiszen ezek olyan szorosan kötődnek egymáshoz, hogy egyik a másik nélkül nem értelmezhető és nem oldható meg. Így érthető, hogy a vitában részt vevők elindultak a Milyen pártot akarunk? kérdésnél és kikötöttek a négy elképzelt valamelyik struktúra védelme, vagy bírálata mellett, s rendszerint abból a megközelítésből, hogy választási, azaz politikai és programpárttá kell válnia az MSZMP-nek. Hogy mégis a struktúra kérdésében robbant az igazi bomba, az azzal magyarázható, hogy itt voltak valódi, választható alternatívák, méghozzá köztük olyan teljesen új elképzelés, mint a megyei reformkörök által elkészített és benyújtott tervezet. No meg ez volt a döntések azon pontja, amelyik személyi konzekvenciákkal is járt, emberi sorsokat, egzisztenciákat érintett. Nehéz letisztult gondolatokat megfogalmazni, amikor még ennyire friss az élmény, de a ma még kissé zavaros, egymást kergető képekből is erőteljesen kirajzolódik néhány azonnali reflexiókat kiváltó vonás. Egyik, hogy mi vezetett a tervezetek között, a III. számmal jelölt, megyei reformkörök által hozott javaslat győzelméhez? S mi az oka, hogy éppen az első, legalaposabban kidolgozottnak tűnő változat egyetlen (!) szavazatot sem kapott? A kettes számú javaslat hasonló sikertelensége már nem annyira szembetűnő, miután alig valamit tér el az elsőtől, s ugyanígy érthető, a kongresszusig tartó időszakot átmenetileg kiszolgálni látszó, egytestületes pártbizottság magas szavazati aránya. A küldöttek számára mind a négy változat előzetesen, nyilvánosságra hozva megismerhető volt, a végső döntés véleményem szerint mégis erőteljesen a vita menetében érett meg. Az első változat képviselői nem éltek a felkínált lehetőséggel, hogy ott, az előtt a közeg előtt, az ott kialakult légkörhöz alkalmazkodva szót ejtsenek a tervezet lényegéről. Ugyanígy elmulasztották az utolsó variáció melletti kiállást, s így ez a legtöbb kompromisszumot tartalmazó forma is háttérbe szorult. A megyei reformkor javaslata mellett viszont maguk a megalkotók, ott helyben, okosan és meggyőzően érveltek, s a vitában részt vevők, sőt az egyperces reagálás lehetőségét is kihasználók folyamatosan további érvekkel támogatták a platformot. Ez a kérdés egyik oldala, ami akár a tömegpszichózis kategóriájába sorolható, de hát az emberek meggyőzése egy választási szituációban talán nem éppen erre támaszkodik? Ám van ennek egy mélyebb magyarázata is, amit sokan a küldöttek közül is megfogalmaztak: Kiss Imre Zalaszentgrótról,akinek neve a hozzászólások közlésénél helytelenül Kiss M. Bélaként jelent meg), úgy, hogy „az igazi demokrácia a pártban azt jelenti, hogy a parancsnok neve nem „első titkár”, hanem „tagság", Varjú István Zalaegerszegről pedig aképpen, hogy a megyei struktúrát a megyére háruló feladatokhoz kell igazítani, figyelembe véve az alaposan megváltozott működési körülményeket. A platformjuk mellett lelkesen kiállók a pártértekezlet előtt hitelessé tették elképzelésüket, hiszen az minden újszerűségével a „ ... habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr” elvet testesíti meg. S itt jön a következő gondolatsor, hogy ezen struktúra többségi szavazattal történt elfogadása után, a személyi javaslatokban és a helyszínen javasolt, eddig függetlenített pártmunkásként dolgozó személyek — Balogh Miklós kivételével — miért nem vállalták a jelöltséget ebben a valóban új, ezért sikerét vagy kudarcát még csak ezután bizonyító szervezeti felépítésben? Miért nem tették meg az első lépést a sokat hangoztatott egységteremtés felé, ami nem elsősorban struktúra kérdése. S itt idézek Szabó Balázs, zalaszentgróti küldött — ma már a pártválasztmány társadalmi elnökhelyettese — felszólalásából, aki így fogalmazott: „Amikor én párttag lettem, nem pusztán az ideológia, nem is a pártvezetés, hanem elsősorban az emberek mellett akartam kiállni. S ezek az emberek ma is ezt várják.” Igen. Az emberek, a párttagok számára nem az a leglényegesebb, hogy milyen szervezeti keretek között tevékenykednek, az viszont fontos, hogy ezek a keretek biztosítják-e számára a beleszólás lehetőségét, hogy ezek a keretek biztosítják-e a demokratikus működés feltételeit. Nincs ember, akiben ne okozna bizonytalanságot, amikor szembe találja magát egy merőben új, szokatlan, ki nem próbált, s ezért a siker és kudarc minden eshetőségét magában rejtő próbálkozással. De hát maga a párttagság nagyobb része kérte, követelte az új egyéniségeket, új arcokat, a mozgalom radikális megújulásának biztosítékaként. A megyei pártértekezlet bizalmat szavazott ennek a megújulásnak, amelynek lényege éppen az, hogy sikere, vagy bukása elsősorban a tagságon múlik, de senki számára sem közömbös. Lőrincz Annamária 3