Zalai Hírlap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

1989. augusztus 1., kedd _ izlh_____ mai hIriap Az MSZMP megyei pártértekezletének visszhangja Nemcsak a várakozás, hanem az érdeklődés is rendkí­vül nagy volt az MSZMP megyei legfelsőbb fóruma iránt, amelyet kétséget kizáróan párttörténeti jelentősé­gűnek jegyez fel az utókor — elsősorban a véghezvitt modellváltás nyomán. Ezt az őszinte érdeklődést híven tükrözik azok a vélemények, amelyeket tegnap gyűjtöt­tünk csokorba. WÖLLER LÁSZLÓ moz­donyfelvigyázó a zalaegersze­gi vontatásnál: — Részben tudok csak örül­ni, mert nagyot csalódtam a régi vezetőkben. Én is füg­getlenített párttikár voltam, de úgy alakult a vasútnál a létszámhelyzet, hogy vállalni kellett a szolgálatot és sza­badidőre maradt a mozgalmi munka. Kezdetben nehéz volt, de most már sínen van min­den, s a kongresszusig ezt a kettős életet a család bele­egyezésével becsülettel elvég­zem. Ezért nem tudom megér­teni a megyei pártapparátus vezetőinek, munkatársainak gondolatmenetét, hogy sorban visszamondták az új struktú­rában való személyes részvé­telüket. BALÁZSY LÁSZLÓ zala­egerszegi boltvezető-helyettes: — A Zalai Hírlap hétfői címoldalát megpillantva lát­tam a változást. Kell a re­form mindenütt, még ha a kezdeményezéseket nem is fo­gadja egyértelmű lelkesedés. Ha nem törekednénk a meg­újulásra, akkor behozhatatlan hátrányba kerülünk. HORVÁTH GÉZA, a Zala Volán zalaegerszegi fődiszpé­csere: — Én kiléptem a vállalati pártalapszervezetből, s a párt­bizottsági társadalmi titkári funkcióról lemondva, lakóte­rületi pártmunkát vállaltam mert a régi változat átmenté­sét rossz szemmel néztem. Csalódott vagyok, hogy a ko­rábbi politikusaink a kong­resszusig nem merték vállalni még a kísérletet sem. Ta­nácstagként elmondhatom azt is, hogy a körzetemben a volt első titkár egy újbóli ország­­gyűlési képviselőválasztási szavazáson sem kapna osztat­lan elismerést. És azért ez is mond valamit. VAS JÁNOS zenetanár: — A politika soha nem volt szerves része életemnek. Még­is, amikor 1969-ben egy kis nyitást éreztem, beléptem a pártba. Nos, azóta nem sok történt, talán a zalai reform­körök kezdeményezte mostani változás beváltja az akkori reményeimet. Persze, a húsz éves hátrányt lehetetlen az én életemben behozni. A magam szerény eszközeivel igyekszem támogatni az újra vállalkozó­kat annak érdekében, hogy az ország lépjen előre, s akkor örülnék, ha a pártom, az MSZMP lenne ennek a veze­tője. TÓTH PÉTER, a Zalahús szakmunkása: — Fiatal korom ellenére a nagy reformoknak nem va­gyok híve. Különösen annak nem, ha mindent ami történt eddig, sárba taposunk. Ezzel persze nem akarom védeni a korábbi vezetést. Egyáltalán nem, hiszen az újra való tö­rekvéskor annak van nagyobb hitele, aki nem csak háborog, hanem vállalja a harcot, a küzdelmet. KIRÁLY ÉVA, a zalaeger­szegi Báthori-szakközépiskola diákja: — Akik most vezetők let­tek, azokat én nem nagyon ismerem, a régieket jobban ismertem. Sokat hallottuk azonban, hogy a megújuláshoz új, hiteles emberek kellenek. Ennek, egy ilyen folyamatnak most itt a megyében tanúi le­hettünk, így talán joggal vár­hatunk majd ettől a szervezeti felállástól más politikai arcu­latot. GYURKÓ LÁSZLÓ, a zala­egerszegi Ganz Szerelvény- és Gépgyártó Leányvállalat ma­rósa: — Nem szép dolog, hogy éppen azok nem vállalják a megbízatást társadalmi mun­kában, akik hosszú éveken keresztül a pártbizottságon kapták a fizetésüket. Egyéb­ként ha nem húzzák, halasz­szák, hanem egy évvel ko­rábban szervezik meg az ér­tekezletet, akkor most nem érte volna őket ez a csalódás. Az eddigi munkastílusra gon­dolva azonban érthető ez. Mert eddig az volt, hogy a pártve­zetés kigondolt egy sémát és azon dolgoztak, hogy azt va­lahogyan végrehajtassák. KISS LÁSZLÓ, a zalaeger­szegi Generál autószerviz ke­reskedelmi vezetője: — A hozzászólások egy ré­sze vegyes benyomást keltett bennem. Úgy tűnt, nem volt eléggé előkészítve az értekez­let és a megyei pártvezetést legalább akkora meglepetés érte, mint engem. Úgy érzem, egyik végletből a másikba es­tünk és nem tudom elképzel­ni, hogy egy társadalmi mun­kában dolgozó vezetés hogyan tud majd felkészülni a kong­resszusra. SZABÓ JÓZSEF, a nagy­­kanizsai pártbizottság első titkára: — Fejti György összefogla­lójában elmondott értékelést fogadom el, ez a választás a párt belülről való megújulá­sának példaértékű kísérlete volt. Én is úgy gondolom, hogy megkésett fóruma volt ez a megye párttagságának, amely azonban a reformko­rok győzelmét hozta. Egy ag­gályomat azért szeretném megemlíteni. A létszáma miatt nehezen lehet majd mozgatni a választmányt, a konkrét történések esetén az azonnali összehívása problé­mákat okozhat. A magam és a kanizsai kommunisták ne­vében teljes támogatásról biz­tosítjuk az újonnan megvá­lasztott vezetőket és a testü­letet. CZOTTERNÉ IVÁDY ZSU­ZSA, az MDF nagykanizsai választmányának tagja: — Mindenek előtt gratulá­lok a reformköröknek elkép­zeléseik sikeréhez. Eddig is voltak olyan kérdések, ame­lyekben véleményünk meg­egyezett, vagy közel állt egy­máshoz, s reméljük, hogy az új megyei vezetés rugalma­sabb, kompromisszumra haj­­lóbb lesz az eddiginél. Ez azt eredményezheti, hogy újabb olyan pontokat találunk, ame­lyekben lehetőség nyílik a közös cselekvésre, a megye és a város helyzetének jobbítá­sára. SZIGETVÁRI PÉTER, a Tungsram Rt. nagykanizsai gyárának üvegtechnikusa: — Környezetemben min­denki úgy értékeli a pártérte­kezletet, mint a reformszárny győzelmét. Nekem az a véle­ményem, hogy itt többről van szó. Mindazon párttagoknak és alapszervezeteknek a sike­réről, akik olyan megbízatást adtak küldötteiknek, hogy a reformokat támogassák. SEBESTYÉN JÁNOS, a nagyrécsei tsz ágazatvezetője: — őszinte hangúnak és cél­ratörőnek tartom az értekez­letet. Minden kérdésre nem tudott ugyan választ adni, de nagyon tetszett az, hogy vég­re kezdenek a vidék problé­máival foglalkozni. A „hivatá­sosok” indokait, amelyekre hivatkoztak, hogy miért nem vállalnak funkciót az új struktúrában, nem tudom el­fogadni. LUKÁCS ANDRÁS, keszt­helyi kisiparos: — Mert érdekelt a fórum munkája, elutaztam Zalaeger­szegre és a városi televízió adásán keresztül figyeltem. Tetszettek az őszinte hozzá­szólások — munkatársuknak, Báni Gézának külön is gratu­lálok —, s azok után nem is várhattam mást, mint ami történt. Jómagam — a közel­múltig alapszervi titkárként — többször is követeltem az öntisztuláshoz vezető pártér­tekezlet összehívását, a ha­sonló váltást. S bár az én várakozásomnak megfelelően alakultak a dolgok, nem irigylem a választmány veze­tőit: az utolsó óra utolsó per­cében vagyunk. Ezzel együtt most maga a másság ad re­ményt. MÁRVÁNY JÁNOS, a MÁV keszthelyi állomásf­őnöke: — Tekintettel a többpárt­rendszer bevezetésére­, ez az új struktúra már az esély­­egyenlőség jegyében született. Őszintén szólva számomra de­rült égből villámcsapás ez a hirtelen váltás. Jómagam több fokozatot iktattam volna a folyamatba, viszont lehet, hogy így lesz a ló. Szóval bennem is van bizonytalan­ság, hiszen sokszor tapasztal­tam, hogy a magyar lónak nincs háta, csak két oldala. Munkatársaimmal sokat be­szélgettünk a történtekről, de nem tudtuk eldönteni, hogy mi zalaiak büszkék lehetünk-e az efféle elsőségre? A bizony­talanság abban gyökerezik, hogy nem ismerjük az új ve­zetőket, s nem tudjuk, hogy szorosra fűzik-e a kapcsola­tot a tagsággal és úgy politi­zálnak? TAKÁCS FERDINAND, a cserszegtomaji területi párt­bi­zottság titkára, a tsz háztáji agronómusa: — Küldöttként vettem részt a fórumon. Úgy érzem, párt­tagok és párton kívüliek szá­mára egyaránt az igényelt át­alakulások születtek, sőt so­kan nem várt változásként értékelik a történteket. Ez a szervezet most a „végeket” erősíti, s csakis így valósul­hat meg az alulról való épít­kezés. A választmányt azon­ban túl nagy létszámúnak tartom. Aggodalmam abban van, hogy a profi politikusok kikerültek az irányításból, ez megítélésem szerint nem sze­rencsés. Néhányukra szükség volna. TÓTH ISTVÁN, a vonyarc­­vashegyi szőlőtermesztő szak­csoport ügyintézője: — Munkahelyi alapszerve­zetem küldötte voltam. Szá­mítottam rá, hogy e gyökeres változást véghez tudja vinni a megyei pártértekezlet. A személyi javaslatokat, illetve a jelölést kísérő visszalépése­ket az előkészítés hiányossá­gainak is tartom. Bízom vi­szont azokban, akik elfogad­ták a megbízást. Igaz, a vál­tozások útját-módját még nem látom tisztán, a gyakorlat dönti el, lehet-e támaszkodni ilyen mérvűn társadalmasított politikai munkára. Ezek a ké­telyek azt hiszem sokakban benne vannak, de a kezdemé­nyezés kockázata nélkül nincs megújulás. KESZTHELYI JENŐNÉ DR., a Lenti Városi Tanács vb-titkára: — Nehezen tudom elképzel­ni, hogyan lehet elvégezni a megyében működő pártszer­vezetek munkájának össze­hangolását, jórészt társadal­mi munkában. Szerintem az MSZMP megyénkben egy alapvető hadállását adta fel azáltal, hogy a meglevő szer­vezeti előnyét feladta, már­mint azt, hogy hivatásos po­litikusok vezették a megyei pártszervet. HÁRI IMRE, a Tempó Kis­szövetkezet elnökhelyettese — pártonkívüli. — A megyei pártértekezlet is megerősítette azokat a ked­vező tendenciákat, amelyek az MSZMP korszerűsödésére utalnak. A megfiatalított veze­tés garanciát adhat arra, hogy kreativitásuk előre viszi a fej­lődést megyénkben. MAGYAR LAJOS, a lenti családi iroda vezetője: — Korábban érdemi változás nem történt, a párt saját ma­gát járta körül. Drukkolok az új felállásnak, hogy életképes legyen. Ezt a vezetést minden eszközzel óvni kell attól, hogy a régi hibákat elkövesse. BAZSIKA JÓZSEF, a lenti termelőszövetkezet műszaki fő­mérnöke: — Az új struktúra valóban modell értékű lehet, de ezt majd a jövő gyakorlata dönti el. Az emberek most még ne­hezen tudják elképzelni, ho­gyan váltja fel a régit, de meg­győződésem, hogy az új felál­lás nem csökkenti az MSZMP esélyeit a közelgő választáso­kon. KULCSÁR JÓZSEF, a tor­­nyiszentmiklósi községi párt­­alapszervezet titkára: — Küldöttként, menetköz­ben győződtem meg a 3-as platformjavaslat helyességéről. Az előző pártvezetés az elmúlt egy évben nem tudott újítani, ahogy elvártuk volna. Most reménykeltő, hogy a megyei választmány ajánlásai nem kö­telező érvényűek az alapszer­vezetekre. Magam részéről kor­szerűnek tartom ezt a struktú­rát, mert az alapszervezetektől felfelé építkezik. TÉR FERENC, a Fém- és Faipari Szövetkezet hármas alapszervezetének titkára: — Szerintem alkotó légkör­ben zajlott a megyei pártérte­kezlet: a megye politikai és gazdasági problémái egyaránt felszínre jöttek. Remélem, hogy sikeresen betölti küldeté­sét a választmány és a koor­dinációs iroda is. Némi visz­­szatetszést váltott ki bennem, hogy amikor a hármas struk­túra került előtérbe, a korábbi jelöltek visszaléptek és erre vonatkozóan nem adtak kielé­gítő indoklást. GOMBOS LÁSZLÓ 33 éves, a megyei tanács építési fel­ügyelője: — Váratlan volt a pártérte­kezlet döntése, hiszen — sze­rintem — az utolsó órákig a IV. változat látszott a legesé­lyesebbnek. Annak egyfelől örülük, hogy a reform képvi­selői bizonyítási lehetőséghez jutottak, másfelől kissé aggó­dom, ugyanis a választmány tagjai javarészt nem profi po­litikusok, így ennek következ­ményeit is vállalnunk kell. A régi vezetés tragikus döntést hozott, amikor körömszakadtá­ig ragaszkodott saját elveihez. DR. HÓDOSI LÁSZLÓ, a megyei kórház-rendelőintézet 3-as pártalapszervezetének tit­kára : — Meglepetés volt számom­ra a pártértekezlet végeredmé­nye. Egyedüli gondom, hogy az új vezetők közül néhányan is­meretlenek, politikai múltjuk­kal együtt. Idő kell ahhoz, hogy láthassuk: elég megfon­toltan döntött-e a kollektíva megválasztásukkor? Nagyon fontosnak érzem, hogy az új emberek mindenben megfon­toltan döntsenek, kétségkívül nem lesz könnyű dolguk. BEKE TAMÁS pártonkívüli, a nagykapornaki téesz főagro­­nómusa: — Ilyen gyökeres változások­ra nem számítottam, különö­sen nem a reformkommunis­ták előretörésére. Természete­sen drukkolok nekik zalaiként, de úgy vélem, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésre, hogy a tömegek egyes rétegei­nél jelentkező szimpátiát to­vább erősítsék. Túl sok a fel­gyülemlett gond ahhoz, hogy esetleg további „házon belüli” harcokra fecséreljék az ener­giát a hasznos politizálás he­lyett. SZEKÉR JÓZSEF rendőr al­ezredes, a megyei rendőrfő­­kapitányság osztályvezetője: — Legjobban a régi vezetés hozzáállásán döbbentem meg. Úgy érzem, cserbenhagyták a tagságot. Ilyen taktikai hibák méltatlanok ezekhez a tényleg profi politikusokhoz. Sajnos, emberi gyengeség, sértődöttség látszott rajtuk, ami megakadá­lyozta őket az egészséges kompromisszumkötésben, amit pedig jogosan várt volna tőlük a tagság. Azért fennáll a lehetősége, hogy az eredmé­nyes politizálásban rutinhiány akadályozza kezdetben az új vezetőket. Az időnk pedig ke­vés. .. Jegyzetek, reflexiók a tanácskozásról Az esemény nyitó és záró köszönése ugyanaz volt: Jó reggelt, elvtársak! de közben eltelt egy hosszú, izgalmas, időnként váratlan, máskor felemelő, vagy éppen lesújtó pillanatokban bővelkedő nap és éjszaka, s a két „Jó reg­gelt!” nem ugyanabból a száj­ból és nem ugyanazzal a hangsúllyal szólt. A megye minden pontjáról összesereglett küldöttek­­ ma­gukkal hozták mindazt a fe­szültséget, elégedetlenséget, ami a múlt év májusi orszá­gos pártértekezlet óta a tag­ságban, a párton belül, s az emberekben, a párton kívül felhalmozódott. Ennek a me­gyei értekezletnek a megké­­settségét nem lehetett feled­tetni, s a logikusan felépített, érvelő beszámolót követően a — küldöttek javaslatára — két menetben tárgyalt napi­rendi vitában elemi erővel tört elő a múlt tisztázásának és a jövő pártja új módon va­ló kiépítésének követelése. A megszabott öt perceket nem volt könnyű jól kihasz­nálni, s a levezető elnökök csengője nem egyszer akkor is megszólalt, amikor a hall­gatóság szinte lebénult figye­lemmel követte a hozzászólót. Volt ok a döbbenetre innen is , onnan is. Hiszen ebben a körben még soha senki nem tette meg azt, amit dr. Ba­logh Miklós — akkor még a megyei pártbizottság munka­társaként — aki, — az érin­tett jelenlétében — követelte, hogy a múlt tisztázása érde­kében nemcsak Kádár János tevékenységét kell megvizs­gálni, hanem ugyanezt meg kell tenni helyben, a volt el­ső titkár Varga Gyula szemé­lyét illetően is. Gyakran hangzott el a jel­mondatként is megfogalma­zott egységteremtés kifejezés, a hídépítés, a kézfogás, komp­romisszum szavak, de csak a hangsor volt azonos, mert tar­talmában és gyakorlatában sokan, sokféleképpen képzel­ték el. Talán nincs is csodál­koznivaló azon, hogy többnyi­re — a napirendi szétválasz­tás ellenére — összefolyt a Milyen pártot akarunk?, a vá­lasztásokra való felkészülés és a struktúra vita, hiszen ezek olyan szorosan kötődnek egy­máshoz, hogy egyik a másik nélkül nem értelmezhető és nem oldható meg. Így érthető, hogy a vitában részt vevők elindultak a Milyen pártot akarunk? kérdésnél és kikötöt­tek a négy elképzelt valame­lyik struktúra védelme, vagy bírálata mellett, s rendszerint abból a megközelítésből, hogy választási, azaz politikai és programpárttá kell válnia az MSZMP-nek. Hogy mégis a struktúra kérdésében robbant az igazi bomba, az azzal magyarázha­tó, hogy itt voltak valódi, vá­lasztható alternatívák, még­hozzá köztük olyan teljesen új elképzelés, mint a megyei re­formkörök által elkészített és benyújtott tervezet. No meg ez volt a döntések azon pont­ja, amelyik személyi konzek­venciákkal is járt, emberi sorsokat, egzisztenciákat érin­tett. Nehéz letisztult gondolato­kat megfogalmazni, amikor még ennyire friss az élmény, de a ma még kissé zavaros, egymást kergető képekből is erőteljesen kirajzolódik né­hány azonnali reflexiókat ki­váltó vonás. Egyik, hogy mi vezetett a tervezetek között, a III. szám­mal jelölt, megyei reformkö­rök által hozott javaslat győ­zelméhez? S mi az oka, hogy éppen az első, legalaposabban kidolgozottnak tűnő változat egyetlen (!) szavazatot sem ka­pott? A kettes számú javas­lat hasonló sikertelensége már nem annyira szembetűnő, mi­után alig valamit tér el az el­sőtől, s ugyanígy érthető, a kongresszusig tartó időszakot átmenetileg kiszolgálni látszó, egytestületes pártbizottság magas szavazati aránya. A küldöttek számára mind a négy változat előzetesen, nyilvánosságra hozva megis­merhető volt, a végső dön­tés véleményem szerint mégis erőteljesen a vita menetében érett meg. Az első változat képviselői nem éltek a felkí­nált lehetőséggel, hogy ott, az előtt a közeg előtt, az ott ki­alakult légkörhöz alkalmaz­kodva szót ejtsenek a terve­zet lényegéről. Ugyanígy el­mulasztották az utolsó variá­ció melletti kiállást, s így ez a legtöbb kompromisszumot tar­talmazó forma is háttérbe szorult. A megyei reformkor javaslata mellett viszont ma­guk a megalkotók, ott hely­ben, okosan és meggyőzően érveltek, s a vitában részt ve­vők, sőt az egyperces reagálás lehetőségét is kihasználók fo­lyamatosan további érvekkel támogatták a platformot. Ez a kérdés egyik oldala, ami akár a tömegpszichózis kategóriá­jába sorolható, de hát az em­berek meggyőzése egy válasz­tási szituációban talán nem éppen erre támaszkodik? Ám van ennek egy mélyebb ma­gyarázata is, amit sokan a küldöttek közül is megfogal­maztak: Kiss Imre Zalaszent­­grótról,­­akinek neve a hoz­zászólások közlésénél helyte­lenül Kiss M. Bélaként jelent meg), úgy, hogy „az igazi de­mokrácia a pártban azt jelen­ti, hogy a parancsnok neve nem „első titkár”, hanem „tagság", Varjú István Zala­egerszegről pedig aképpen, hogy a megyei struktúrát a megyére háruló feladatokhoz kell igazítani, figyelembe vé­ve az alaposan megváltozott működési körülményeket. A platformjuk mellett lelkesen kiállók a pártértekezlet előtt hitelessé tették elképzelésü­ket, hiszen az minden újsze­rűségével a „ ... habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr” elvet tes­tesíti meg. S itt jön a következő gon­dolatsor, hogy ezen struktúra többségi szavazattal történt elfogadása után, a személyi javaslatokban és a helyszínen javasolt, eddig függetlenített pártmunkásként dolgozó sze­mélyek — Balogh Miklós ki­vételével — miért nem vál­lalták a jelöltséget ebben a valóban új, ezért sikerét vagy kudarcát még csak ezután bi­zonyító szervezeti felépítés­ben? Miért nem tették meg az első lépést a sokat hangoz­tatott egységteremtés felé, ami nem elsősorban struktúra kér­dése. S itt idézek Szabó Ba­lázs, zalaszentgróti küldött — ma már a pártválasztmány társadalmi elnökhelyettese — felszólalásából, aki így fogal­mazott: „Amikor én párttag lettem, nem pusztán az ideo­lógia, nem is a pártvezetés, hanem elsősorban az emberek mellett akartam kiállni. S ezek az emberek ma is ezt várják.” Igen. Az emberek, a párttagok számára nem az a leglényegesebb, hogy milyen szervezeti keretek között tevé­kenykednek, az viszont fon­tos, hogy ezek a keretek biz­tosítják-e számára a beleszó­lás lehetőségét, hogy ezek a keretek biztosítják-e a de­mokratikus működés feltéte­leit. Nincs ember, akiben ne okozna bizonytalanságot, ami­kor szembe találja magát egy merőben új, szokatlan, ki nem próbált, s ezért a siker és kudarc minden eshetőségét magában rejtő próbálkozással. De hát maga a párttagság nagyobb része kérte, követel­te az új egyéniségeket, új ar­cokat, a mozgalom radikális megújulásának biztosítéka­ként. A megyei pártértekezlet bi­zalmat szavazott ennek a megújulásnak, amelynek lé­nyege éppen az, hogy sikere, vagy bukása elsősorban a tag­ságon múlik­­, de senki szá­mára sem közömbös. Lőrincz Annamária 3

Next