Zalai Hírlap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

Népben, nemzetben gondolkodva 7 31_2 ZALAI HÍRLAP TÁRSADALMI—POLITIKAI NAPILAP XLV. évfolyam, 259. szám Ara: 4,30 forint 1989. november 1., szerda Elfogadta a nagymarosi munkálatok felfüggesztését a parlament Befejeződött az Országgyűlés októberi ülésszaka Az előzetes várakozástól eltérően in­terpellációk tárgyalásával folytatta munkáját kedden az Országgyűlés ok­tóberi ülésszaka. A napirend megvál­toztatására azért volt szükség, mert a plenáris ülés megkezdése előtt — reg­­ gel 9 órakor — a terv- és költségveté­si, valamint a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság még nem tudta befe­jezni az előző napon elhangzott, a nép­szavazás elrendeléséhez kapcsolódó módosító indítványok megvitatását. Zalai interpellációk a parlament előtt Elsőként azokról a koráb­ban benyújtott interpellációk­ról határozott a plénum, ame­lyeket jóváhagyás hiányában a testület újratárgyalásra visszautalt az illetékes bizott­ságoknak. Így a szeptember 26-án kezdődött ülésszakon Tollár József (Zala m., 6. vk.) interpellált Nagykanizsa vá­ros és környéke vízdíjának rendezése ügyében a környe­zetvédelmi és vízgazdálkodá­si miniszterhez. A miniszter — a házszabály adta lehető­séggel élve — írásban vála­szolt a képviselőnek. Az ab­ban foglaltak szerint a kiala­kult díjaránytalanságok a la­kossági ivóvíz- és csatornadí­jak rendezésével megszüntet­hetők. A minisztérium támogat­ja, hogy a jelenlegi hat­féle lakossági díjkategó­ria megszűnjék, és helyet­tük — az egyes vállala­tok működési területén belül — egységes lakossá­gi díjat alkalmazzanak. Ezek kialakításán dolgoznak, í-az Új szabályozást 1990. ja­nuár 1-jével tervezik beve­zetni. A miniszter írásos válaszát mind az interpelláló képvise­lő, mind az Országgyűlés el­fogadta. A június 27-ei ülésszakon Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.) a mezőgazdasági termé­nyek, az állatok és állati ter­mékek termelői árának eme­lését indítványozta. Az inter­pellációra adott választ sem akkor, sem pedig a szeptem­­mi miniszternek, az Ország­­béri ülésszakon nem fogadta gyűlés kereskedelmi bizottsá­­gl a képviselő, illetve a pár­­yának előterjesztését végül is Lament. Az Országos Arhiva- a terv- és költségvetési hi­­tal elnökének, a kereskedel- (Folytatás a 2. oldalon.) ••Ünnepélyes avatás Letenyén Bővült és megszépült az egészségügyi központ Kosztolányi Dezső: Gyógyu­lás című versének alkalomhoz illő gondolataival kezdődött tegnap délután Letenyén, az egészségügyi központban az új szárnnyal bővült és régi épületrészében felújított in­tézmény ünnepélyes avatása. A megjelenteket, a beruhá­zásban részt vett kollektívák képviselőit dr. Kustor Erzsé­bet városi főorvos, az egész­ségügyi központ vezetője kö­szöntötte. Méltatta azt az ösz­­szefogást, amelynek eredmé­nyeként jelentős állomásához érkezett a fiatal város és kör­nyéke lakosságának egészség­­ügyi ellátása. A közel 14 mil­lió forintos rekonstrukcióval ugyanis 255 négyzetméter hasznos alapterülettel bővült az intézmény, s ezzel a kor­szerű betegellátás alapfelté­teleit teremtették meg. Avatóbeszédet dr. Szalay Dénes, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese mon­dott. Emlékezte­tett Letenye múlt­jának jelentősebb állomásaira, s szólt a betegellá­tás követelmé­nyeiről, feltételei­ről. Hangsúlyozta, hogy az alig fél éve városi rangot nyert településen a most átadásra kerülő épület az első olyan közö­sen megvalósított beruházás, ami­lyenre nagy szük­ség van a lakos­ság magasabb szintű ellátásá­hoz. Ugyancsak szükség van arra — emelte ki —, hogy kedvező irányba változzon az emberek szemlélete, életmód­ja, legyen mindennél fonto­sabb számukra egészségük, munkaképességük megőrzése. Az avatóbeszéd után az ál­talános iskolások énekkara mutatta be rövid műsorát, majd a vendégek megtekin­tették az átalakított és újon­nan berendezett rendelőket, kiszolgáló helyiségeket. Vége­zetül Rostonics László városi tanácselnök köszönte meg a tervezők, beruházók és épí­tők magas színvonalú munká­ját, a Mezőgép áldozatválla­lását — a bővítés, átalakítás idejére helyet biztosítottak az egészségügyi központnak —, illetve az intézményben dol­gozó orvosoknak, egészség­­ügyi dolgozók példás helyt­állását, ahogy ideiglenes mun­kahelyükön, az át- és vissza­­költözés idején is ellátták munkájukat. A megszépült, jelentős alapterülettel bővült egészségügyi központ. Sstír­­i­s Mátyás találkozója a pártok képviselőivel Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök, kedden az Országház Munkácsy-termé­­ben a Magyar Köztársaság ki­kiáltása alkalmából találko­­zott a különböző pártok és szervezetek képviselőivel. Szűrös Mátyás bevezetőjé­ben utalt arra, hogy az ország nehéz helyzete szükségessé te­szi az együttgondolkodást. El­engedhetetlen a különböző pártok és szervezetek együtt­működése, demokráciára és humanizmusra van szükség ahhoz, hogy mihamarabb ki­lábaljon az ország a jelenle­gi válságból. Szűrös Mátyás ezután kér­te a jelenlévőket, hogy támo­gassák az Országgyűlés, a kormány és az ideiglenes köz­­társasági elnök munkáját. Ez­után arról szólt, hogy a ma­gyar változásokra kedvezően hat a nemzetközi légkör, s ez mind Nyugat-, mind Kelet­­-Európában tapasztalható. Az utóbbi hetek-hónapok ma­gyarországi történéseire rea­gálva számos fejlett tőkés or­szág kormánya segítőkészsé­géről biztosította a magyar kormányt, ám mindezideig igen csekély gyakorlati segít­séget kaptunk. Tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy a magyar társadalom és gazda­ság megreformálását magunk­nak kell véghezvinnünk. Mindehhez nagy türelem, megértés szükséges, s ehhez kérte Szűrös Mátyás a jelen­lévő különböző pártok és szer­vezetek támogatását. Ezután a meghívottak és az ideiglenes államfő kötetlen beszélgetést folytattak. Szűrös Mátyás köszönti a találkozó résztvevőit. Italottaink emlékével — az élőkért Mécsesek, gyertyák meg-meglibbenő apró lángocskáit, lassan szétomló füstjét követjük néma tűnődéssel, kutatva a múlt emlékeiben, felidézve a szívünknek valaha oly kedves lény egyre halványuló arcvonásait, az együtt töltött évek örökre felejthetetlen emlékeit. A friss, még koszorúkkal borított sírhantok mellett talán még fájdalmasabb az em­lékezés, hiszen néhány napja, néhány hete köztünk élt, akit szerettünk. Kedves tárgyai még őrzik keze melegét, még nem apadtak ki a fájdalom hulló könnyei. A halál nem válogat. Elragadja a még ereje teljében lévő anyát és nagyapát, rohanó világunk gép­szörnyei, s a ma még gyógyíthatatlan betegségek veszik el szülőktől fiatal gyermekei­ket. Sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a friss gyászt békévé oldja az emlékezés. Halottainkra emlékezünk ma. Azokra is, akik a világháborúkban estek el a harcme­zőkön, s akiknek méltó emlékműveket állítanak mostanság megyeszerte. Talapzataikon a virágok, koszorúk és mécsesek többet fejeznek ki az elesettek emléke előtti tisztel­gésnél. Néma jelképei annak az örökérvényű, soha nem felejthető, alapvető emberi törvénynek, hogy ember, ember által soha többé ne veszhessen, hogy ártatlan fiatal életek ne szakadhassanak meg gyilkos fegyverektől, hogy népek, nemzetek, más hitűek és eltérő gondolkodásúak soha többé ne válhassanak esztelen öldöklés áldozataivá. Halottainkra emlékezünk ma. A természet kegyetlen rendje ellen nincs értelme lá­zadni, de a kegyelet, a könnyek, a néma főhajtás kevés. Kegyetlen a kérdés amit ma, mindannyiunknak fel kell tennünk: Vajon miért tiszteljük jobban a halált, mint az éle­tet? Miért rendít meg bennünket sokkal inkább egy gyászruha, egy halotti koszorú, egy sírhant, mint a még velünk, mellettünk élők fájdalma, keserve, nyomorúsága? Halottainkra emlékezünk ma. Virágaink, gyertyáink jelzik: közöttünk maradnak ak­kor is, ha élő valóságukban már nincsenek jelen. Ez a nap az ő napjuk, a tőlünk vég­érvényesen elszakadtak napja. De amíg csendben elégnek a gyertyák, s amíg némán álljuk körül a sírokat, ke­reszteket és emlékműveket, forduljunk egymás felé és gondoljunk arra: rajtunk is, mindannyiunkon múlik, hogy a következő kegyeleti ünnepen kevesebb legyen a friss sírhant. Mert nemcsak a halált és halottainkat, az életet, az élőket is tisztelni kell. Lőrincz Annamária Zsoldos Ferenc tanácselnök adta át tegnap a társadalmi összefogással készített máso­dik világháborús emlékművet Nagykani­zsán. Az ünnepségen részt vettek az egy­házak képviselői is. A megemlékezések el­hangzása után az emlékműnél koszorút he­lyeztek el a helyi társadalom képviselői. A zalaegerszegi új temetőben a városgaz­dálkodási vállalat dolgozói­­a napokban ál­lították fel Balogh Mihály népi iparmű­vész alkotását, a Mindenki keresztjét. Grósz Károly nyilatkozata „A nyilvánosság előtt egyelőre nem kíván megjelenni”. (3. o.) Elsősorban pártéletünk erősítésére figyeltünk „Egyik áramlat sem törekedett kizárólagosságra” (4. o.) A Magyar Orvosi Kamara nyilatkozata és felhívása a Béres-cseppekről (5. o.)

Next