Zalai Hírlap, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

Cáfolat Raffay Ernő, a Honvédel­mi Minisztérium politikai ál­lamtitkára csütörtökön hi­vatalában fogadta Rudi So­­vát, Jugoszlávia budapesti nagykövetét, aki az állítóla­gos közös osztrák—magyar gyorsalakulat felállításával kapcsolatosan kért informá­ciót az államtitkártól. Raffay Ernő a leghatározottabban cáfolta ilyen elképzelés, illet­ve terv létezését. Kártérítés A biztosító szakmában a háborús kockázatokat nem szokták vállalni. Ilyen szol­gáltatás természetesen az Ál­­lami Biztosító Rt. kínálatá­ban sem szerepel. Tekintet­tel azonban a barcsi esemé­nyek rendkívüli jellegére, az rt. vezetése úgy döntött, hogy ügyfeleinek a bombázás so­rán jelentkezett kárait meg­téríti Zavar A Szovjetunió tavaly szeptemberben, amint fel­vette a diplomáciai kap­csolatokat Dél-Koreával, leállította észak-koreai fegyverszállításait. Az in­tézkedés után komoly za­varok keletkeztek a szov­jet szállításoktól függő észak-koreai fegyverrend­szerekben. G-CSF G-CSF néven Franciaor­szágban november 15-étől új gyógyszer kerül forgalomba a rákos betegek részére. Az új orvosság a kémiai terápia bizonyos hatásainak leküz­désére alkalmas, nevezete­sen a fehérvérsejtek pusztu­lását ellensúlyozza. _ _ mmm jp 1991. november 1. péntek ZalaiHirlap ^LVIL^VFOW^M^56^Z^ ^8^8^ÖrInT^ Sok minden változott a megyegyűlés munkamódszerében. Más lett például a legutóbbi — szeptember végén tartott — ülés óta az, hogy ezúttal a személyi kérdéseket a tanácskozás elejére tették, s az ehhez készült írásos előterjesztést sem ke­zelték titkosan, azt a meghívottaknak is előre megküldték. S ami a leglényegesebb: a kényesnek vélt kérdések tárgyalása­kor nem rendeltek el zárt ülést. Kegyeletteljes aktussal kezdő­dött a tegnapi ülés. Dr. Pálfi Dé­nes elnöki megnyitójában ‘56-ról, valamint a köztársaság kikiáltá­sának második évfordulójáról em­lékezett meg. Meggyújtott egy gyertyát, mondván: ne csak a ha­lottakért, hanem az élőkért is ég­jen, hogy tisztán lássák a maguk mögött hagyott éveket, s világos gondolatokkal tekintsenek a jövő­­be. A napirendre tűzendő pontok elfogadása előtt az elnök szólt egy névtelen levélről, amelyet — úgy­mond — a megyegyűlés demok­ratikusan gondolkodó tagj­ai fogal­maztak meg. —Kik is a demokratikusan gon­dolkodók?—tette fel a kérdést Pál­fi Dénes, majd válaszolt is rá emí­­gyen. — Úgy hiszem mindnyájan, akik itt ülünk e testületben, a jog­­egyenlőség, a szabad szólás hívei vagyunk. Ennek elenére felteszem a kérdést: kíván-e a közgyűlés az anonim levéllel foglalkozni? • A felvetésre heten reagáltak, többek közt azt tudakolva, kik az iromány szerzői. Választ persze nem kaptak, mint ahogy az a kép­viselő sem, aki az egészben pro­vokációt sejtett. Végül is abban a reményben tekintettek el a felve­tések tartalmi elemzésétől, hogy nem közülük valók a levél írói. S hogy miről esik szó e fogalmaz­ványban? Arról, hogy „tétlenség esetén kevesen lesznek a közgyű­lés demokratikusan gondolkodó tagjai ahhoz, hogy megakadályoz­zák egyesek — itt név szerint ne­veztetnek meg az illetők —, s azok (Folytatás a 2. oldalon.) Meddig látni gyertyafénynél? Személyi és anyagi kérdések a megyegyűlés előtt Egyhangú döntés a világkiállítás mellett Kormányszóvivői tájékoztató A kormány csütörtöki ülésén napirend előtt megvitatta a Füg­getlen Kisgazdapárt Országos Ve­zetőségének állásfoglalását, vala­mint a kisgazda frakció levelét (a 2. oldalon közöljük). Antall József ennek nyomán a három koalíciós párt frakcióinak következő együt­tes ülésén kívánj­a a kialakult hely­zetet megvizsgálni. A kormány ismét foglalkozott a világkiállítással — ismertette az ülés témáit Juhász Judit szóvivő. Miután az Országgyűlés Házbi­zottsága felkérte a kormányt, hogy tegyen javaslatot az expo-törvény­­tervezet sorsát illetően, a kabinet egyhangú szavazással úgy dön­tött: az Országgyűlés keddi plená­ris ülésén kéri, hogy a Ház kezd­je meg a törvénytervezet tárgyalá­sát. A szavazáson egyébként va­lamennyi miniszter, illetőleg a hi­ányzókat helyettesítő államtitkár részt vett — fűzte hozzá a szóvivő. A rendőrségről szóló törvény­­javaslatot — első olvasatban, a belügyminiszter előterjesztésében — ugyancsak megvitatta a kor­mány. A javaslat, mint Juhász Ju­dit elmondta, figyelembe veszi az ország állami, jogi és politikai éle­tében bekövetkezett változásokat, különösen a jogállamiság megte­remtésére irányuló kezdeménye­zéseket, amelyek feltétlenül szük­ségessé teszik egy korszerűen mű­ködő rendőrség kialakítását. Az új szabályozásban a demokratikus követelmények kerülnek előtérbe, a rendőrségnek mindenekelőtt az alkotmányos alapértékeket kell szolgálnia. Alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend vé­delme . A törvényjavaslat—amely­nek készítői a hazai joganyag mel­lett főként a német és svéd előírá­sokat vették figyelembe, s szem előtt tartották a legfontosabb nem­zetközi egyezmények normáit is— rögzíti, hogy a belügyminiszter az érdemi döntéseken kívül minden­nemű utasítást adhat a rendőr­ségnek. Ami pedig a közvélemény érdeklődésére fokozottan számot tarthat: a tervezet részletesen sza­bályozza a titkos kutatás, a lehall­­(Folytatás a 2. oldalon.) Ágyúkkal lövik Vukovárt Csütörtökön súlyosbodtak a harcok Vukovárnál, a hadsereg ágyúkkal lövi a várost —jelentet­te a horvát rádió. A harcok a Vu­­kovár környéki településeken is rendkívül hevesek. Az összecsa­pásokba szerb önkéntesek is be­kapcsolódtak. Tizenegy, segélyt szállító hajó érkezett az ostromlott Dubrovnik kikötőjébe. A szállítmányt horvát közéleti személyiségek, színészek, művészek is elkísérték élükön Sti­pe Mesic horvát politikussal, aki formálisan még mindig a szövet­ségi elnökség elnöke. Dubrovnik­­ban a helyzet továbbra is súlyos, hiányzanak az alapvető szolgálta­tások, nincs villany, csak néha működnek a telefonok, akadozik a vízellátás. A városban sok tíz­ezer menekült zsúfolódott össze, mert sokan éppen az óváros falai között kerestek menedéket a kör­nyéken zajló harcok elől. Dubrov­nik környékén még mindig időről időre fellángolnak a harcok, csü­törtökre virradóra is lövöldözések voltak. (MTI) Hol sírjaink Emlékszel? Gyerekkorodban ezen a napon kézen fogtak, s együtt mentetek a temetőbe. Megálltatok egy-egy sírnál. Gyertyát gyújtottatok. Nem értetted, hogy a felnőttek miért nem veled foglalkoznak, miért kell jónak lenned, miért nem rohangálhatsz kedvedre a sok-sok lángocska között. Aztán felnőttél, és megértetted, hogy ez a nap azoké, akik már csak gondolatban lehetnek veled. Magad előtt látod éle­tük pillanatait, hallod hangjukat. Gondolataid náluk jár­nak. Milyen jó volt, amikor elmondhattad nekik mindenna­pi csetléseidet, botlásaidat, apró örömeidet. Ők veled örül­tek vagy szomorkodtak. Aztán jött a gyógyíthatatlan kór. A lelked mélyén felkészültél a visszavonhatatlan ítéletre, de igazából sohasem hitted el, hogy megtörténhet. Sohasem mondtad ki addig azt az öt betűs szót, mert féltél, ha kimon­dod azonnal ott lesz a Kaszás. Sokáig áltattad magad, min­den apró jelben a gyógyulást láttad. S egyszer csak — a leg­váratlanabb pillanatban — nem volt többé. Szinte fel sem fogtad. Monotonul intézted a szükséges formaságokat. Az otthonotok csupán lakás volt többé. Bármennyire is fűtöt­tél, mindig hidegnek érezted. Hiányzott belőle valami meg­foghatatlan. Még ma is hallod a koporsó tetejére hulló föld tompa pu­­fogását, s nem akartad elhinni, hogy a sír egy nemrég neked még oly kedves embert takar. Aztán hozzászoktál a magány­hoz. Esténként nem főzöl vacsorát, mert nincs kinek. Már­­már félhangosan elmondod az aznap történteket, de nincs aki válaszoljon. Gyakran viszel virágot a temetőbe, s meg­idézed őt, őket. Ma is ott állsz a simát. Emberáradat höm­pölyög körülötted, de észre sem veszed. Most újra csak ti vagytok. Te még idefenn, ő odalenn. Újabb és újabb gyertyák után nyúlsz. A késő őszi szélben táncoló gyertyalángok fényében vé­gigperegnek előtted az együtt töltött évek, évtizedek, felidé­ződnek az apró veszekedések. Akkor mérges voltál, ma pe­dig szívesen újra veszekednél... Már besötétedett, de észre sem vetted. Csendesen elmor­zsolsz egy könnycseppet a szemed sarkában, meggyújtod az utolsó gyertyát is. Elindulsz hazafelé. Közben arra gondolsz, lesz-e valaki, aki a te sírodon is majdan meggyújt egy gyer­tyát... domborulnak... Közel-keleti békekonferencia Az álláspontok nem közeledtek Madrid (MTI). A közvetlenül ér­dekelt felek kaptak szót csütörtö­kön a madridi konferencián. A fel­szólalások sorát Jichak Samir iz­raeli miniszterelnök nyitotta meg, őt a jordániai küldöttség, illetve a közös delegációban résztvevő pa­lesztin küldöttség képviselője kö­vette. Jichak Samir, bár viszonylag mérsékelt hangvételű megnyilat­kozásában azt hangoztatta, hogy Izrael megegyezést akar, semmi­lyen engedményt sem ígért az arab államoknak és lényegében Izrael régóta képviselt álláspontját ismé­telte meg. A területi kérdéseket például másodlagosaknak minő­sítette és azt hangoztatta, hogy a jelenlegi tárgyalásoknak el kell ve­zetniük Izrael állami létének elis­meréséhez. Követelte, hogy vesse­nek véget az Izrael elleni propa­gandának. Ítéljék el a PFSZ Izra­el megsemmisítésére vonatkozó felszólításait. A palesztinok kérdé­séről a kormányfő szinte semmit sem mondott, azon túl, hogy az át­meneti önigazgatást helyezte szá­mukra kilátásba.­­ Ha ez a konferencia valamit is megtesz, akkor véget kell vetnie Izrael önkényes magatartásának, annak, hogy csupán a saját maga által alkotott szabályoknak meg­felelően éljen — jelentette ki Ka­­mel Abu Dzsaber jordániai külügy­miniszter. Határozottan elutasí­totta a szélsőséges ideológiákat, vi­lágosan célozva az izraeli szélső­séges körökre, de egyúttal azokra az arabokra is, akik szembesze­gülnek a békés rendezés gondo­latával. Abu Dzsaber szerint a te­rületet a békéért elv minden más elvnél és jelszónál jelentősebb. Kö­vetelte, hogy Izrael vonja ki csa­patait minden megszállt arab te­rületről. A palesztinokat illetően kijelentette: lehetővé kell tenni számukra, hogy ősi földjükön ér­vényesítsék önrendelkezési jogu­kat, de hozzáfűzte: Jordánia so­hasem volt Palesztina és nem is lesz azzá. A Jordániával közös palesztin küldöttség vezetője, Hajdar Abdel Safi szerint Samir beszédének hangneme visszalépést mutatott a néhány nappal korábban kifej­tett állásponthoz képest. Hanan Asravi asszony, a pa­lesztin küldöttség szóvivője kiáb­rándítónak nevezte az izraeli ál­láspontot és kijelentette, hogy semmiféle gesztust sem tettek a megbékélés érdekében a paleszti­noknak. A szóvivő provokatívnak, az iz­raeli szélsőjobboldal véleményét tükrözőnek nevezte Samir felszó­lalását, de azt mondotta, hogy a palesztin küldöttség a nyilvános ülésen nem kíván reagálni arra. Elutasította azt, hogy a kétoldalú tárgyalások Izrael által megszállt területen legyenek, ahol a palesz­tin delegátusok élete és szabad­sága is veszélyben forogna. Az izraeli delegáció a tárgyalóteremben.

Next