Zalai Hírlap, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

0 1991. DECEMBER 2., HÉTFŐ Zalai Hírlap XLVII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM KIADJA A Jouma(&) KFT. ÁRA: 7,80 FORINT A menekvés ösvényén Lacházáról Kanizsára Kétszáz elűzöttről gondoskodnak a dél-zalai városban Pénteken, az esti órákban négy autóbusz állt meg Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Ház előtti téren. Férfiak, nők és gyere­kek szálltak ki és indultak el a ZÁ­­ÉV munkásszállója felé. Megérke­zett a jugoszláv menekültek első, mintegy kétszáz fős csoportja. — Mi Lacházáról jöttünk — vá­laszolta érdeklődésünkre egy idő­sebb férfi. — Ez a település körül­belül húsz kilométerre van Eszék­től. Reggel kilenc órakor indultunk el, de már előtte nap, tehát csütör­tökön összeírtak bennünket. Mi egyelőre itt szeretnénk maradni, de reméljük, hogy minél előbb visszatérhetünk saját otthonunk­ba. Miközben beszélgettünk, mel­lettünk egy hölgy méltatlankodott. — Otthon sem alszom egy szo­bában az urammal, itt is külön szo­bába szeretnék lenni A csoport kísérőivel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat emberei­vel beszélgetve megtudtuk, hogy a most érkezettek valamennyien Eszék környékiek. Nagyatádról irányították őket ide, mivel ott megtelt a tábor. Itt jobbak az el­helyezési körülmények, hiszen há­romágyas szobák vannak, amíg Nagyatádon ötvenen is voltak egy sátorban. Közben folyik a szobák elosz­tása, nem minden zavar nélkül. — Lehetne szervezettebb is az elosztás — panaszolja V. M., aki szintén Lacházáról érkezett. —Én például járáshibás vagyok és a harmadik emeleten kaptam elhe­lyezést. Miután megtörtént az emelet­csere, megnyugodva mondta to­vább: — Még nem akartunk eljön­ni, de úgy néz ki, hogy a katona­ság bekeríti a települést. S ha ez megtörténik, annyi nekünk... Dr. Henczi Edit városi jegyző, a Menekültügyi Koordinációs Bi­zottság részéről szintén a helyszí­nen tartózkodott.­­Azt már tudjuk, hogy a most érkezettek egy része családokhoz, rokonokhoz kíván továbbmenni Vannak olyanok is, akik Ausztriá­ba, vagy más nyugati országokba szeretnének eljutni. Az ittmaradot­­tak költségeit a Menekültügyi Hi­vatal fedezi A jelen pillanatban úgy néz ki hogy a város egyelőre több menekültet nem tud fogadni — vázolta a kialakult helyzetet. —Este hét óra körül szereztünk arról tudomást, hogy menekültek érkeznek a városba — vette át a szót Gabnai Sándor őrnagy, a vá­rosi polgári védelemtől. — Azon­nal intézkedtünk orvosi és egyéb ellátásukról. Ez nem volt nehéz, hi­szen kidolgozott tervekkel rendel­keztünk, mivel számítottunk érke­zésükre. Felkészültünk arra is, hogy további csoportok jönnek majd. Z. T. I. Feléledt a láng a kis koszorúkon. Vasárnap, advent első nap­ján kezdődött a négyhetes várakozás, a felkészülés lélekben karácsonyra, Krisztus eljövetelére. Ebből az alkalomból az egerszegi Deák kollégium lakói adventi koszorúkat kötöt­tek maguknak, szeretteiknek, ismerőseiknek, s jutott a társ­iskoláknak is. A lányok igyekezetéhez Horváth Lászlóné nyújtott s szakmai útmutatást. Emlékérem Dubceknek Szabad György, a magyar parlament elnöke Pozsony­ban részt vett a 70 éves Ale­xander Dubcek tiszteletére rendezett ünnepségeken. A pozsonyi várban az ünne­­peltnek a magyar parlament emlékérmét nyújtotta át. Torgyáni véghatáridő Torgyán József a kor­mányzat számára 1992. február 29-ében jelölte meg a tényleges rendszerváltás végső­ határidejét, a hajdú­­dorogi nagygyűlésen mon­dott beszédében. A hatalom- és vagyonátmentés helyett olyan valódi rendszerváltást sürgetett, amelynek haszon­­élvezői a volt kommunista rendszer üldözöttei lesznek. Bejelentette: amennyiben követeléseik nem teljesül­nek, a kisgazdapárt febru­ár utolsó szombatján a ma­gyar nép erejét igazán meg­mutató, még soha nem látott méretű tömegdemonstrációt szervez a fővárosban. Lapuló rakéta Bács-Kiskun megyében —Gara és Bácsborsod köz­ségek között — mezőgaz­dasági területen, a ma­gyar—jugoszláv államha­tártól 4,5 kilométerre pénteken délután, egy he­lyi lakos bejelentése alap­ján a bajai rendőrkapi­tányság járőre egy ez idá­ig nem azonosított, fel nem robbant rakétát talált a földbe becsapódva. A Ma­­gyar Honvédség, a Határ­őrség és a rendőrség szak­embereiből álló bizottság a helyszíni vizsgálatot megkezdte. Emlékmű Zalaszentivánon a jeltelen sírban nyugvóknak Tegnap az I. és II. világháború zalaszentiváni hősi halottal és ál­dozatai tiszteletére szentmisével egybekötött ünnepélyes emlék­műavatást rendeztek. Bődör Jó­zsef polgármester köszöntötte az ünnepség résztvevőit, körükben dr. Hóbor Erzsébetet, a köztársa­sági megbízott területi irodaveze­tőjét, dr. Tóth Tihamér országgyű­lési képviselőt és dr. Pálfi Dénest, a megyei közgyűlés elnökét, aki avatóbeszédet mondott. A szónok egyebek között a kö­vetkezőket mondta: —Nekik, akik­re ma emlékezünk, jeltelen sír ju­tott. Áldozatok voltak ők harminc­­ketten, az első, a második világ­háború és a deportálások áldoza­tai. Ők nem kaphatták meg a vég­tisztességet, azt, hogy hazai föld­­ben pihenhessenek. Most méltó emléket állíthatunk az áldozatok­nak. Ne legyen többé Mohács, Ison­zó, Doberdo, Don-kanyar, láger, hanem legyen béke és megbéké­lés. Az avatóbeszéd után a kegye­let koszorúit és virágait helyezték el az áldozatoknak emléket állító Németh János zalaegerszegi Mun­­kácsy-díjas keramikus művész Pi­­etája és a márványtábla talapza­tán. Ezután Schömenek István plébános megszentelte az emlék­művet és a 32 nevet megörökítő márványtáblát. Magyar továbbjutást hozott Keszthelyen a hét közepén kez­dődött európai nemzetek női tenisz csapatbajnoksága. Vá­logatottunk vasárnap biztosította be csoportelsőségét Por­tugáliával szemben, többek között Temesvári Andrea (ké­pünkön) győzelmével. Erről, s a hétvége más sportesemé­nyeiről lapunk 6-7. oldalán informálódhatnak olvasóink. Meg­tudhatják — sok más tudósítás mellett — miként hullajtot­tak el egy pontot az Olajbányász labdarúgói otthonukban, miért bánkódhatnak a ZTE futballistái, s milyen körülmé­nyek között szenvedett vereséget a ZTE-Heraklith férfi ko­sárlabdaegyüttese. (Décsy László felvétele) Jó munkát az állománynak, biztonságot a lakosságnak! Rendőrőrs Zalaszentgróton Zalaszentgrót rendszerező la­kosságának régi igénye valósult meg szombaton, amikor ünnepé­lyes külsőségek közepette rendőr­őrsöt avattak a városban. A Mű­velődési Központban rendezett eseményen Császár József polgár­­mester köszöntötte a résztvevőket, a vendégeket, közöttük dr. Tóth Ti­­hamér országgyűlési képviselőt. Megnyitójában a polgármester je­les ünnepnek minősítette az ese­ményt, amikor 13 esztendő után ismét rendőri alakulatot kap a vá­ros. Finszter Géza rendőr ezredes, a BM rendészeti főosztályvezetője mondott avatóbeszédet. A minisz­térium vezetése, személy szerint dr. Boross Péter, a tárca vezetőjé­nek üdvözletét tolmácsolta, majd köszöntötte a résztvevőket, körük­ben az új őrs személyi állományát. Beszédében fontos eseménynek, lényeges változásnak mondta az őrs életrehívását. A rendőri szak­máról — amelyet hosszú időn át így nem művelhetett az állomány — szólt, annak szépségeit és ne­hézségeit ecsetelte. Mint mondot­ta: — Akkor működik majd jól az őrs, ha éjjel-nappal nyitva áll a ve­szélyeztetett emberek előtt, akik így szakképzett védelmet kaphat­nak. A továbbiakban aláhúzta: "A rendőri munka kemény és férfias helytállást követel, nemegyszer erőszakot kell alkalmazni de azt ne mozgassa indulat, gyűlölet, mert ez utóbbiak nem vezérelhetik a rendőrt. Végül jó munkát kívánt az őrs tagjainak, Zalaszentgrót polgára­inak pedig biztonságot. A polgármester reményét fej­ez­­te ki, hogy ezután a városban és környékén nem lesz jó bűnözőnek lenni. Ezután dr. Horváth Tibor rend­őr alezredes, a keszthelyi városi kapitányság vezetője bemutatta az őrs személyi állományát, élén Var­ga Lajos alhadnagy megbízott pa­rancsnokkal. Ünnepi kultúrműsor követke­zett, majd a rendőrség főbejára­tán Finszter ezredes átvágta az avatószalagot, Csorna János pré­post pedig könyörgő imát mon­dott, s megszentelte az őrs épüle­tét. — ne — A rendőrség épülete előtt a vendégek fogadására felsorakozott az őrs személyi állománya.

Next