Zalai Hírlap, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
, 2005. 1992. április 1., SZERDA Zalai Hírlap XLVIII. évfolyam, 78. szám___________________________________Kiadja a JpUTTICIC^) Kft._______________________________________________Ára: 9,80 forint Hévíz város lesz A köztársasági elnök 71/1992. (III. 25.) határozata értelmében a Somogy megyei Lengyeltóti és Balatonboglár társaságában városi rangot kap Hévíz nagyközség. A határozat május elsején lép hatályba. — Nem tekintettük volna kudarcnak, ha nem nyerjük el a városi címet — fogad dr. Kiss Lajos, a ma még község polgármestere. —A képviselő-testület egyhangú szavazását követően decemberben nyújtottuk be a kérelmünket egy részletes pályázat kíséretében. És mit tartalmazott a pályázat? A tizenkét sűrűn gépelt oldalnyi, melléklettel kiegészített műből csak néhány adat: a 4200 állandó lakos mellett évente 120 ezernél is többen keresik fel Közép-Európa eme fürdőritkaságát. A vendégéjszakák száma elkerüli az egymilliót. A magyar és külföldi gyógyulni, pihenni vágyókat közel kétezer szállodai és több mint 1300 fizető vendéglátó hely várja. A fürdőzések, kezelések között idejüket sétával múlató vendégek számtalan, Hévízbe szerelmes író, művész kőbe, bronzba formált portréjával találkozhatnak a ligetekben, sétányokon, mert ez utóbbi is jellemző a településre. A kórházi véderdő mellett több mint öt hektár park, zöldterület üdíti a levegőt. Az ide látogatók gyógyulása mellett az itt élőket is szolgálja a körzeti orvosi hálózattal együttműködő kórház. De a komfortérzethez hozzátartozik a teljesen kiépített ivóvízhálózat, a nagyarányú csatornázás, a szervezett szemétszállítás, hogy a környezettel szorosan összekapcsolódó mindennapi feladatokat is említsük. De nem csak gyógyulni vágynak a tavat felkeresők. A közeljövő tervei közé tartozik egy többfunkciós művelődési központ kialakítása, amely teret adhatna a kikapcsolódás különféle formáinak, kiegészítve a már meglévő sportcsarnok és a közelmúltban Hévíz birtokába került Fontana filmszínház nyújtotta lehetőségekkel. A tudatos városkép-formálás része az is, hogy a sokak kedvence, ám kissé balkáni képet mutató „Rizling tér” jelenlegi formájában megszűnik; a bontást még az év vége előtt megkezdik. S kell az igyekezet, ha ülő módon akarják megünnepelni Hévízfürdő megszületésének 200. évfordulóját. 1995-ig akad még sok-sok tennivaló. — Ha május elsején felébredünk, biztos nem leszünk még város. Város akkor leszünk, ha mindnyájan, polgárok és hivatalnokok azzá tudjuk tenni—fejezte be a pályázat lapozgatását dr. Kiss Lajos. • • Öt Oscar a „bárányoknak” Los Angelesben kioszották a filmvilág legrangosabb tüntetését az Oscar-díjat, immár 64. alkalommal. A legnagyobb sikert A bárányok hallgatnak című pszichológiai krimi aratta, amely öt Oscar-díjat kapott, közöttük a legjelentősebbeket. Az idei év legfontosabb Oscar-díjai: legjobb film — A bárányok hallgatnak, legjobb rendező — Johathan Demmel (A bárányok hallgatnak), legjobb férfi főszereplő—Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak), legjobb női főszereplő — Jodie Foster (A bárányok hallgatnak), legjobb adaptációs forgatókönyv — Ted Tally (A bárányok hallgatnak), legjobb külföldi film— Mediterraneo (rendező: Gabriele Salvatores), legjobb férfi mellékszereplő: Jack Palance (City Slickers), legjobb női mellékszereplő: Mercedes Ruehl (The Fisher King). A Terminator 2 négy díjat kapott: a legjobb maszkért, a legjobb hangért, a legjobb hanghatásokért és a legjobb képhatásokért. A Kennedygyilkosságról szóló „JFK” a legjobb vágásért és a legjobb operatőri munkáért járó Oscart kapta. (A díjkiosztáshoz kapcsolódó jegyzetünk a 2. oldalon.) * Április bolondja... Hogyhogy önök ma bementek dolgozni? Nem hallották, hogy az idén elsején ünnepeljük április 4-ét? Hiszen ünnepelni muszáj. (A lobogók már—csupa megszokásból—a hét végén maguktól kivonultak a zászlótartókba, hogy legyen mifúj(j)dogálniok a tavaszi szeleknek.) S van is mit éljenezzünk. A várva-várt (nálunk meglehetősen ritka) költöző madár, a sültgalamb végre fészket rakott az — évtizedeken át hordozott díszétől megfosztott — Országházunk kupoláján, így aztán a honatyák végül is megoldották az ország valamennyi gondját-baját. Hogy nem hallottak semmit? Persze. Mert hiába hasonlítanak rám, a fülük a fejükhöz lapuló elcsökevényesedett kinövés csupán. Hogy egyáltalán nem hasonlítunk? Dehogynem! Lassan (de biztosan) ugyanolyan girryók lesznek mint én. De fül dolgában soha sem érnek utol. Nem is lesznek társaim a három per hármas fülosztályban. Hacsak a nagy népvezér gruppja nem, akik ravaszdiságban is vetekednek velem. Mert még nekem, a sivatagi rókának sem jutott volna eszembe, hogy a főtt kolbászfajtáról elnevezett (pl.: debreceni) oázisba magammal cipeljek legalább ötszáz magamszerű ragadozót, akik túlvonítják a helybeli öreg motyorgókat. Egy kicsit aggodalommal tekintek a jövőm elé. Mert azt hallottam, hogy legalább hárommillió magyar (nyugdíjas és pályakezdő fiatal vegyesen) életszínvonalát olyannyira felemelik, hogy egy kosztra kerülnek velem. Amikor leszáll az est, sompolyoghatnak a lassan benépesülő utcákon, orrukat az aszfaltra nyomva, lassan naggyá és háromszögletűvé váló fülüket hegyezve, hogy elfogják betevő falatjukat, a napi két versenyegeret (darabja bruttó 3 gramm). Szóval füleimnek és érzékeny orromnak hála, tudomást szereztem róla, hogy magyar honban megoldódott minden gond. Az állam ráébredt, hogy a Guiness-be illő méretű és sokféleségű adóból, a társadalombiztosítási járulékból kutya kötelessége megoldani az állampolgárok boldogulását. Mától mindenki annyi fizetést kap, amiből futja lakásra, betevő falatra. Sőt! Az egészségügy beváltotta a közelmúltban megrendezett demonstráción hangoztatott fenyegetését: „ elege van a paraszolvencia emlegetésből”, s a mai szent naptól kezdve kiebrudalják soraikból azt, aki egy fillér borravalót elfogad. Tehát tényleg ingyenesen metélik ki mindenki elrongyolódott vakbelét. Aki tanulni akar, iskolába járhat, akinek dolgozhatnékja támad, lekerül a munkanélküliek listájáról. A pártok soha többé nem marakodnak. Mindenki békében és barátságban... Nem hiszik? Ne is. Április bolondja, május szamara... • • Önégetés a Kossuth téren Az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott tájékoztatás szerint hétfőn 22.10 órakor a Kossuth téren, a Parlament előtt, a Rákóczi-szobor közelében öngyilkossági szándékkal benzinnel lelocsolta, majd felgyújtotta magát Kónyi László 42 éves pátyi személyszállító kisiparos. Az Országház kormányőrei siettek segítségére, s mire a tűzoltók megérkeztek eloltották a tüzet két hasonoltóval, ám a taxis életét már nem tudták megmenteni, belehalt égési sérüléseibe. Kónyi László búcsúlevelet hagyott hátra, amelyből egyértelműen kiderül, hogy rossz anyagi körülményei miatt lett öngyilkos. Egy Horváth László nevű budapesti lakosnak címezte búcsúlevelét az a férfi, aki hétfőn este az Országház épülete előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. A BRFK azt is közli, hogy a 42 éves Kónyi László rossz anyagi helyzetével és megromlott idegállapotával indokolta tettét. A rendőrségi közlemény nem utal arra, hogy az említett Horváth László milyen kapcsolatban állt az öngyilkossal. Mindenesetre a név közzétételével a rendőrség egyszersmind cáfolja azt a híresztelést, miszerint a levél esetleg Horváth Balázs korábbi belügyminiszternek szólt volna, miután a levélben állítólag csak Horváth úr megszólítás szerepelt. (MTI) Agyagkeblek „Szenzációs leletre bukkantak a Boden tóban.” (4. oldal) Lottóláz „...ha máskor nem is, most az egyszer érdemes szolidan próbálkozni.” (7. oldal) Az ezerarcú (8. oldal) Csigagyár a rohamtempóban „A legjobbkor találtuk meg a franciákat, ugyanis el kellett volna bocsátanunk a dolgozók nagy részét.” (9. oldal) Mozisirató „Kanizsa esetében hatványozottan igazságtalan, hogy a helyi mozi felújításának elmaradása tette lehetővé a keszthelyi, a lenti, a zalaegerszegi és a hévízi filmszínházak rekonstrukcióját, az itt megtermelt pénz máshová került...” (11. oldal)