Zalai Hírlap, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

ZA­LAIH­IR­LA­P Nekünk nyolc... EGERSZEGI KRISZTINA, MESTERHÁRMAS DARNYI TAMÁS DUPLÁZOTT, CZENE ATTILA BRONZÉRMES. (Olimpiai beszámolóink a 15. oldalon.) Felemelő érzés magyarnak lenni Zalaiak a barcelonai bravúrokról, jutalmakról, tudósításokról Nehogy becsukják a szemü­ket! Az ötkarikás játékok „ társa­dalompolitikai” vetületére vol­tunk kíváncsiak — tegnap. Jól tudjuk, a társ.pol., a tud. szoc. és egy­ebek ma nem éppen népszerű kifejezések. Tulajdonképpen iga­zuk is van. A Helsinkiben elért nagyszerű eredményeket a Ráko­si—Farkas—Gerő triumvirátus remekül (ki)felhasználta. Na de ma. Gyorsabban ver-e a szív, nagyobb-e a munkakedv, egyáltalán jó „ ungarónak” len­ni a barcelonai sikerek hallatán ? Zalaegerszeg. Gerencsér Ka­talin, az Orgona presszó dolgo­zója: — „Az olimpia? Csodála­tos. Amikor csak tehetem, a tele­vízió előtt ülök. Fantasztikusan jó érzés, ha magyar versenyző áll a dobogón. Az olimpiát négy­évente rendezik meg, ezért is kü­lönbözik a hangulata más világ­­versenyektől. Ezeken a nagysze­rű sportembereken keresztül is­merik meg hazánkat­ a külföl­diek. Csak ismétlem önmagamat amikor azt mondom, felemelő magyarnak lenni. Azt kérdezi, profitál-e ebből a politika? Sze­rintem nem. Egyszerűen remek az emberek hangulata, és az olim­pián lévő versenyzőinknek „megjár”, a maximális publici­tás. Preisz József, a Kossuth utcai ékszerbolt órásmestere:—, ,Öre­(Folytatás a 14. oldalon.) Szoptatni pedig kell! Az anyatej világnapján ...A kisfiú fejébe folyt az in­fúzió. Négyhetes volt mindössze. A kórházi pelenka a gyomron át­futó kötést birizgálta. Kisimult vonásokkal, fájdalom nélkül aludt. — Anyuka, a kisfiúnak szop­nia kell. Kezdésként a szondán kaphat 50 milligrammot. Ötven milligramm anyatej! Egy féldeci... Az anyuka felsó­hajtott. Annyi nincs, nem lesz. Otthon a másik gyerek, itt éppen túl a műtéten. Az intenzív őrző­szobában tragédiák és remények keverednek minden egyes kis­ágyban. A mellből meg csak ép­pen csöpög a tej. A stressz, a fél­tés megtette a magáét. Kell! Ez a bűvös varázsszó. Szoptatni kell, mert a gyereknek ez kell. Könnypotyogósan, beha­rapott száj széllel nekiállni a mell fejésének. Az akarat és a hit cso­dája nyomán először csak csep­­penként, aztán órákkal, napokkal később sugárban indult meg az anyatej. Négy hét múlva, a követ­kező sorscsapásszerűen érkező műtétnél már nem volt kétséges: ez a kisfiú anyatejen fog vissza­találni egészséges társai közé... A példa egyedi lenne? Nem valószínű. Az anyát arra terem­tették, hogy gyermekének meg tudja adni a számára legjobbat. A csecsemők anyatejes táplálá­sa a legősibb „szokás”, amely fennmaradt az emberiség törté­nete folyamán. Igaz, s ezt jól tud­juk mi is, a mostani nagymamák különösen, hogy a társadalmi kö­rülmények időről időre arra kényszerítették az anyákat, hogy idő előtt felhagyjanak a szopta­tással. Alig néhányan közülük tudják megtanítani lányaikat, ho­gyan kell felkészülniük a terhes­ség alatt a szoptatásra. Azokat a gyakorlati kézmozdulatokat a tápszerkavarás elfeledtette...­­ (Folytatás a 3. oldalon.) (Mészáros T. László felvétele) forint A lelkipásztor polgármester „A nyilak egyszemélyben érték a polgármestert és a lel­kipásztort.” (4. oldal) Pisi, tízért... „Nekem nincs tíz forint a zsebemben, hanem hitelkár­tya és százmárkás.” (5. oldal) „Háztáji” bűnözés „Jogállamiságunk hamis értelmezése miatt a bűnüldö­zők a maguk titkos eszköze­ivel,módszereivel kevésbé élhetnek.” (8. oldal) Forintot nem folyatunk... Vezetékes vízbőség kánikula idején Futótűzként terjed a hír a városkörnyéki hegyen. Éjszaka vagy hajnalban már megint kimerte valaki az alsó szomszédok közös kútját. Megy a találgatás, ki lehetett az az ilyen-olyan el­vetemült. Persze a gerincen levő­ hajlékok valamelyike a leggya­­núsabb, ott vannak nagy gondban. A júliusi szárazságban kó­­kadozik a vetemény, öntözni kell. Eddig a szélső utcában meg­töltötték a közkútról a kam­isztereket meg a műanyaghordót, de már azt sem tehetik. Az állandó lakókhoz bevezették a vizet, a közkutat meg lezáratták a vízművel. Minek fizessék mások után a fogyasztást? Spórolni kell. De hogyan is állunk e tikkasztó napokban a vízzel? — kér­deztük az észak-zalai vízműnél. — Régen elmúlt az az idő, amikor évente terveket kellett ké­­szíteni a várható vízkorlátozás­ra. Jól állunk—mondja kissé fa­nyarul Bemn György igazgató. — Két ok miatt is. Év elején volt ele­gendő csapadék, megfelelő tar­talékokat rejt a föld mélye, a má­sik pedig, hogy hiába van most szárazság, a vízfogyasztás nem akar nőni. Körülbelül öt év­vel ez­­előtti színvonalon van. Az elmúlt két évben a mi területünkön 30 százalékkal kevesebb víz fogyott a korábbinál, de ebből a tavalyi­hoz viszonyítva 20 százalékot tesz ki az idei első féléves csök­kenés. Ráadásul úgy, hogy ta­valytól ez év nyaráig 15—20 új (Folytatás a 2. oldalon.) A vásári komédiától az analitikus tréningig Nemzetközi színjátszó és rendezői tábor nyílt Lentiben A Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a Nemzetkö­zi Színjátszó Szövetséggel közösen első alkalommal szervez szín­játszó és rendezői tábort nemzetközi jelleggel Lentiben. A júli­us 31—augusztus 9. között zajló különféle szekciókba százhúsz hivatásos és amatőr színjátszó, illetve rendező jelezte részvéte­lét három földrészről. Az afrikai, indiai, angol, izlandi és oszt­rák hallgatók részvételi díjat fizetnek a kurzusért, de gesztus­­értékű a rendezők részéről, hogy pályázati támogatások révén díjmentesen fogadják az erdélyi és szlovákiai magyar nyelvű színjátszókat és rendezőket a táborban. A pénteken megnyílt színját­szó és rendezői tábor egyik nép­szerű szekcióját Merő Béla ren­dező és Molnár Árpád előadó­­művész irányítja: a hallgatók a szakemberek közreműködésével a színházi munkában gyökerező kapcsolatok módozatait tárj­ák fel és tanulmányozzák a vásári szín­játszás, valamint a semmedia dell'arte művészetét. A kurzus első felében betanult produkciót az alkalmi társulat utcai színhá­zi előadáson mutatja be a szlové­niai Lendván, Rédicsen, Zala­egerszegen, Keszthelyen és Vo­nyarcvashegyen, sőt terveznek egy „nyitott” előadást a katona­fiataloknak a Bottyán János lak­tanyában is. Az úgynevezett ut­caszínházi kurzuson közreműkö­dik Kardos Endre zenész is. A nemzetközi tábor egyik érdekes­sége az angol nyelvű drámaszek­ció, melynek irányítója Roger Howard, az angliai Essex Egye­tem drámaszakértője, a Theatre Underground vezetője. Ebben a szekcióban a hallgatók olyan gyakorlatokat végeznek, melyek különböző, már megírt drámai (Folytatás a 3. oldalon.)

Next