Zalai Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Itt az áfa és a kompenzációk Az áfa-törvény módosításának hatására vasárnaptól több termék és szolgáltatás ára emelkedett, miután a jogszabály a 6 százalékos forgalmiadó-kulcsot tíz százalékra növelte. A változás a legtöbb élelmiszerféleséget érinti, s immár 10 százalékos forgalmi adó terheli az áram-, a gáz- és a vízellátást; növekszik a telefonelőfizetés, a helyi és távhívás díja is. A tömegközlekedés területén emeli a tarifákat a MÁV, és erre kényszerülnek a helyi és helyközi személyszállítást végző autóbusztársaságok is. Vasúton— teljes árú menetdíjak esetében —az áremelés mértéke átlagosan 3,9 százalék, míg a munkábajárásra szolgáló bérletek ára átlagosan 5, a tanulók havi bérlete pedig 5,3 százalékkal emelkedik. A menetrend szerinti autóbuszközlekedés átlagosan 4 százalékkal drágul. Ezen belül a munkábajárásra szolgáló bérletek 4,3 százalékkal, a tanulóbérletek pedig 4,2 százalékkal kerülnek majd többe. A helyi közlekedés tarifáit egyébként az önkormányzatok határozhatják meg. Az autóbuszközlekedésben augusztus 1-jétől, a vasúton egy hónappal később kell a felemelt összegeket fizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat a jegyek árát nem emeli, a bérleteket pedig szeptembertől árusítja drágábban. Mint ismeretes, a kormány ezen a héten döntött az áfa-kulcsok emelésével egyidőben életbe lépő lakossági kompenzálás módjáról és mértékéről. Az Országgyűlés határozatának megfelelően 1500 forint egyszeri kiegészítő támogatást kapnak a 10.000 forint havi bruttó munkabért el nem érő munkavállalók . (Folytatás a 2. oldalon.) Megtelt a Balaton Felvételünk is tanúságul szolgálhat, s valószínűleg az olvasók is emlékeznek rá, trópusi hőség köszöntött ránk szombaton. Legalábbis a nap legnagyobb részében. A keszthelyi strandon e napon regisztrálták az idei nyár csúcsát, több mint 9 ezer vendéggel, akik zsúfolásig megtöltötték a tavat, és a strand füvét. A levegő 30, a víz 22 fokos volt, tombolt a nyár. A tömeg, a zsúfoltság borzasztó volt, bár embere válogatja, aki pont ezt szereti, tobzódhatott az élvezetekben. —Ez az első igazán jó hétvégénk—mondta a strand gondnoka. — Az első, körülbelül 10 napos kánikula-hullámnál még nem volt elég vendég a tó körül, azóta pedig szeszélyes volt az időjárás. Ma rengetegen vannak, a 9 ezres szám csak az eladott jegyeket jelenti, de ennél biztosan többen vannak, hiszen a keszthelyiek ingyen jöhetnek be, fogalmunk sincs, ők mennyien lehetnek. Információim szerint egyébként erre a hétvégére a tó körül mindenhol ki lehet már tenni a megtelt táblát. Megtelt, vendéggel, mert víz annál kevesebb akad benne. A gondnok asszony szerint a májusi nyitás óta 20-30 centit biztosan apadt a vízszint. Ez pedig csak az úszni nem tudóknak jó... Demokráciát tanultak A nyár a pihenés ideje. Ezt ki így, ki úgy valósítja meg, szállodában, kempingben, szervezett turistaúton, vagy csak úgy, a családdal. Sokaknak fontos szempont, hogy az otthontól minél messzebre kerüljenek erre a néhány napra. Vannak viszont olyanok, akik vándortáborozni indulnak, saját régiójuk, szőkébb pátriájuk falvait járják három hétig, nem utaznak több száz kilométert, inkább nyáron is ott érzik jól magukat, ahol az év egyéb szakában élniük kell. A Zala-KAR Társulás 14 falujának gyerekeiről, s az őket kísérő felnőttekről van szó, akiket szombaton délután a vindornyaszőlősi kőbánya egyik meddőhányójának oldalában sikerült megtalálnunk. — A társulásunk gyökerei a Zalaszentgrót és városkörnyékének „szervezkedéséig” nyúlnak vissza — kezdte Herpainé Márkus Ágnes, a tábor vezetője. — Ezek a falvak mindig is különleges helyzetben voltak a hármas megyehatár miatt, szövetkeztek egymással, akkor épp a telefonhálózat problémája köré csoportosulva. Az elején mindez természetesen polgármester-szintű kapcsolatnak indult, majd szép lassan átalakult. Előbb kistáji beszélgetések sorozat lett belőle, majd türjei központtal létrejött a Zala-KAR Alapítvány, mely aztán az idén tavasszal lett bejegyzett társulás. Közben Ági neveli egy csöppet a tábor lakóit, a vezető pedig így folytatja: (Folytatás a 2. oldalon.) (Kiss Ferenc felvétele) Az esti fejés után a teli kannával megbotlott a gazda, s a kilöttyent tejet gyorsan felitta a szikkadt föld. Az asszony dühösen felkapta az edényt, majd telemerítette vízzel a bögrét és feltöltötte a tejet. Pechje volt, ugyanis aznap este a tejcsarnokban vizsgált az ellenőr. Két gazda pedig amikor meglátta az ellenőr kocsiját, visszafordult, haza vitte a tejet. A zalaháshágyi történet—A tehenek semmiről sem tehetnek cím alatt — a 9. oldalon olvasható. Mária néni síremléke Az eset két évvel ezelőtt történt, de azóta sem hagy nyugodni többeket a kanizsai Csengery utca lakói közül. Egyik lakótársuk, a 84 éves Jankó Mária meghalt, s mivel hozzátartozói nem voltak, az önkormányzat temettette el közköltségen , noha a lakásban 152 ezer forintot találtak. A szomszédok felháborodásának oka az, hogy nem futotta sem papra, sem búcsúbeszédre, de még egy koszorúra sem a hivatal részéről. A pénz örököse—a törvény szerint — Nagykanizsa városa. A hivatal — mondja az osztályvezető-helyettes—mindenben az előírások szerint járt el, etikai hibát nem vétett... (Az írást a lap 7. oldalán olvashatják.) Az elmúlt héten mutatkozott be Zalaegerszegen az Erdei Színházban—a marosvásárhelyi Színművészeti akadémia végzős osztálya Vörösmarty A fátyol titkai című vígjátékával. Az előadás (melynek egy jelenetét örökíti meg képünk) rövid beszélgetésre is alkalmat kínált (írásunk az 5. oldalon.) (Penetta Umberto felvétele) Utcakeresztelő Reziben — Húsz évig tartott ez az abnormális helyzet, az utca lakóinak harca a bürokráciával, de ma végre teljesül régi óhajunk. Rendes nevünk lesz nekünk is! — ezekkel a szavakkal vette kezdetét tegnap Reziben a volt Vaszarosi utca átkeresztelő ünnepsége. Eztán Bem József neve áll majd az utcanévtáblán. — Húsz évvel ezelőtt ez a terület még csak egy dűlő volt — kezdte Horváth Péter, az esemény egyik fő szervezője. — Akkor kezdődtek itt meg az építkezések, s az egyik falusi tanár ötlete volt, hogy Vaszarosi legyen az új utca neve. Ez onnan ered, hogy itt a föld vörös volt, vas-oxidos, amit a népnyelv „vas-szaros”-nak mondott. Ebből lett ez a szörnyű név. A lakók már akkor is tiltakoztak, érvek hangzottak el pró és kontra, még Lőrincze Lajos is ringbe szállt, s ő természetesen a tájjellegű név mellett foglalt állást, így aztán maradt is — ahogy itt mondják — örök szégyenfoltként. — Furcsa hangzása van, az szent igaz — mondja Sárközi Szaniszló polgármester. — Amerre mentek az emberek, mindenhol megmosolyogták őket, nagyon kellemetlen volt számukra ez az egész. Az idén tavasszal aztán újra indították a mozgalmukat, s ha ők így akarják, én nem tehetek keresztbe nekik. A névváltás nem politikai célzatú, egyszerű polgári kezdeményezés. — Reziben bontogatja a szárnyát az idegenforgalom. Nem lenne jobb mégis meghagyni egy ilyen nevet? — A magyarokat irritálta, a németek képtelenek voltak kimondani, bár ez a név éppúgy nem jelent számukra semmit, mint a Bem József. Ha a lakóknak ez a kívánsága, ám legyen. (Folytatás a 3. oldalon.)