Zalai Hírlap, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

__ ___ _­­ 2005. . .­­. ■ ■ 1994. január 3., HÉTFŐ Zalai Hírlap XLX. évfolyam, 1. szám Kiadja a ^Jo­ímClC^—^ Kft. Ára: 13,80 forint Elbúcsúztunk az óévtől Hát túl vagyunk rajta, elbúcsúztattuk. Ki csendben, ki hango­san, ki szomorkodva, ki vidáman. Szilvesz­ter éjszakáján munka­társaink is bekukkan­tottak néhány helyre. 1993. december 31., Zala­egerszeg, vasútállomás. Zsig­­mond István málházó — 17 óra után épp a peronon lévő menet­rendi táblát „aktualizálja”. So­kadik szilveszterét tölti munká­val. — 38 évet pergettem le a vasútnál, így nekem már nem újdonság, hogy amíg más szó­rakozik, a vasutas dolgozik. Gombás Ferenc vontatásve­zető megígéri, hogy éjfélkor most is rázendítenek a moz­donykürtök. —Hagyomány a „sípolás”, s ebből nem engedünk. Koccinta­ni viszont legfeljebb üdítővel fe­mért szolgálatban még ~akár pezsgő is tilos­ ,szoli” tehát szigorú. Her­­tzilvia és Horváth Diana tamája már elnézőbb. A kíséretében lévő 9 és 11 lányzó fülig érő szájjal hogy: —Éjfélkor pezsgőt inni. Nagyon örülünk az endőnek, egyáltalán nem így egy évvel öregebbek­­! (Hja, úttörőkorban — vagy mi van most, cserkész? — fütyül az ember egy esztendő el­teltére.) A városi kapitányság ügyele­tes tisztje 18 óra tájban, egy rakétázásról — igaz ebből ki­sebb lakástűz is kerekedett — tud beszámolni. Hogy nem át­lagestén rójuk az utcákat, arra először a Csipkeház környékén figyelmeztetnek — a trombita­árusok. Panaszkodik az eladó: — Gyér a forgalom, uram. Pe­dig a trombiták elsőrangúak és olcsók. A papírból készült csupán 40 forint. 240-ért tu­dom adni ezt a műanyagból ké­szült „hajókürtöt”, amivel ga­rantáltan felriaszthat egy lép­csőházat. Az árkádok alatt tinédzserek egy csoportja már alighanem valahol '94-ben él. Enyhén el­varázsolt állapotban. Egyikük épp könnyít magán. Térdelve szabadul meg a gyorselemzés szerint az aszfalt dísze vörösbor —, a fölöslegtől. A többiek sür­getik: — Gyere már, meddig akarsz itt görnyedni? Szegényem, menne ha tudna. Csuklik, mindenféle anatómiai csodákat produkál. Erről aztán eszünkbe is jut, nem kéne elláto­gatni egy gyógyszertárba? (Folytatás a 3. oldalon.) II. János Pál borúlátó vezetően baljóslatú ba­­yílik az új esztendővel”­ízotta meg szombaton II. Pál pápa. A katolikus ő idei első „angelus”-á h­atalmas tömege hallgat­­elerősödő esőben, a va­­lent Péter téren, láthatók biztató jelek az ő­tre és a békére, ennek kénytelenek vagyunk mi, hogy a békét tovább­­sillapíthatatlannak tűnő gyilkos konfliktusok fe­le. Ez a helyzet Észak és izságtalan megosztottsá­­fennmaradásából, a leg­­­ védett társadalmi osz­­tá­v ...at sújtó gazdasági válság lidércnyomásából és a népeket egymással szembefordító, min­den korlátot átlépő nacionaliz­musból adódik. A béke megőr­zése megmarad napjaink leg­fontosabb feladatának” — mondta a pápa. II. János Pál, aki lakosztálya ablakából szólt a hívőkhöz, be­szédében külön hangsúlyozta, hogy a béke megteremtésében különleges szerep jut a család­nak. A családnak kell szembe­­szállnia a nyugalmat felborító külső és belső nehézségekkel, a családban tanulja meg az ember a béke titkát. A beszédet hallgató tömegben néhány csoport jiddis nyelvű köszöntő táblákat emelt magasba, utalva arra, hogy az év utolsó napjaiban hivatalos diplo­máciai kapcsolat született a Vati­­kán és Izrael között. „Északi átjáró” Több mint egy éve áll kihasználatlanul Zalaegersze­gen a kiürült MOM Műszeripari Rt. Zrínyi úti üzemkomplexuma. Többféle elképzelés született már a felhasználására, értékesítésére, de máig egyik sem válhatott valóra. Jelenleg hazai, környékbeli vállalkozók akarják egyes részeit megvenni, ám az ügyletet innen-onnan aggodalmak kísérik. Minden­esetre az önkormányzat már határozatot hozott, hogy az üzemi utakat kezelésébe veszi, igaz, nem fel­tételek nélkül... (Írásunk az 5. oldalon olvasható.) Ha Hahóton épülne egy próbaterem... Hogy a századunkbéli zenét mi módon lehet a közönséghez közelíteni? Egyáltalán, a közön­ség ízlésével, a művekkel, netán a fogadókész­séggel van a probléma? Mindezekre kerestük a választ Gellért Zoltán karnaggyal, egyebek mellett két megyebeli nagy szimfonikus zene­kar — a kanizsai és a zalaegerszegi — munká­ját is érintvén. (Írásunk a 11. oldalon.) Zsirinovszkij fenyegetőzik Az orosz nacionalista szél­sőségesek vezére, Vlagyimir Zsirinovszkij azzal fenyegette meg Németországot, hogyha hatalomra kerül Moszkvában, 300 ezer orosz katonát fog állo­­másoztatni német földön. Zsirinovszkij kirohanásairól a Welt am Sonntag számolt be, ezek pár nappal ezelőtt hangoz­tak el Szófiában, amikor a politi­kussal közölték: nem engedé­lyezik beutazását Németország­ba. Zsirinovszkij azt is közölte, hogy a beutazási tilalomhoz ha­sonló döntések a harmadik vi­lágháború kirobbanását, Né­metország „teljes szétrombolá­­sát” eredményezhetik. Az el­utasítást tolmácsoló német diplomatát az orosz pártvezér „likvidálással” fenyegette meg. Forintleértékelés A Magyar Nemzeti Bank 1994. január 3-ai ha­tállyal —saját hatáskörében —1 1 százalékkal leér­tékelte a forintot a valutakosárhoz képest. A leér­tékelést alapvetően az amerikai dollár nemzetközi devizapiacokon bekövetkezett erősödése indokol­ja. A lépés összhangban van az MNB hivatalosan meghirdetett árfolyampolitikájával. (MTI) / Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim, Barátaim — határainkon innét és túl élő ma­gyarok: közös hazánk magukat más nemzet fiainak valló polgá­rai; s mindazok, akiket háború vihara vetett ki otthonukból, s most nálunk találtak menedéket — engedjék meg, hogy meleg szeretettel köszöntsem Önöket az új esztendő küszöbén. Egy ne­héz esztendő végeztével és—bár cáfolna rám az idő! — egy ne­héznek ígérkező év első perceiben. Amikor négy évtized múltán felborult a félelem egyensúlya, s a világ a közösen elveszített hi­degháború keserves árát fizeti, amikor nagy, közös pátriánk — Európa—szorongató gondjai közt a politikai-gazdasági egysé­géhez vezető keskeny ösvényt keresi; amikor szőkebb térségünk, Kelet-Közép-Európa újonnan visszanyert szabadsága birtoká­ban elavult gazdasága, elgyötört társadalma megújításának emberfölötti feladatával birkózik. Sokan köszöntjük ma és sokfé­leképpen köszöntjük az új esztendőt, néhányon dúsgazdagon. (Folytatás a 2. oldalon.) Az Alkotmánybírósághoz fordul a KKDSZ A Közgyűjteményi és Köz­­művelődési Dolgozók Szak­­szervezetének sajtótájékoz­tatója. A kormány 1993. december 30-ai ülésén — a Költségvetési Intézmények Ér­dekegyeztető Tanácsával tör­tént konzultáció nélkül — tár­gyalta meg és fogadta el a köz­­gyűjteményi, közművelődési és művészeti intézményekben dol­gozó közalkalmazottak jogvi­szonyát szabályozó 150/1992- es kormányrendelet módosítá­sát. Ezzel a döntéssel újabb hát­rányokat okozott a területen tevékenykedő mintegy 50 ezer közalkalmazottnak. A rendelet ugyanis veszélyezteti a közal­kalmazottak eddig megszerzett közalkalmazotti osztályba soro­lásának megtartását, nem mond­ja ki ugyanis, hogy az új szabály szerinti besorolásokat nem visz­­szamenőlegesen, hanem csak az újonnan felvett dolgozóknál, a rendelet hatálybalépését követő­en kell és lehet alkalmazni — hangsúlyozta Vadász János. A Közgyűjteményi és Közművelő­dési Dolgozók Szakszervezeté­nek országos titkára hétfőn sajtó­­tájékoztatón fejtette ki az érdek­­védelmi szervezet álláspontját a rendelettel kapcsolatosan. Vadász János elmondta: Az Országgyűlés 1993. november (Folytatás a 2. oldalon.) Foglalási kísérlet Gellénházán Hogy első mérgében a haj­szárító búra alól ugrott-e ki csü­törtökön, a Gellénházáról szer­kesztőségünkbe telefonáló hölgy, nem tudjuk. Mindeneset­re nagyon mérges volt: —Jöjjenek ki holnap (decem­ber 31-én) reggel kilencre Gel­­lénházára. A lakótelepen dolgo­zó fodrászunkat erőszakkal—és jogtalanul—akarja kiköltöztet­ni műhelyéből az önkormány­zat! Pénteken 8.45-kor érkeztünk a tett színhelyére. Két „páciens” szilveszteri halkölteményének készítése közben, Nagy­né Karbély Valéria női fodrász: — az épületet 1988-ban vásá­roltam meg a Zöldért-től. Saj­nos az adásvételi szerződés előtt nem néztem meg, hogy kié az (Folytatás a 3. oldalon.)

Next