Zászlónk, 1916. szeptember - 1917. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916-09-15 / 1. szám

Fiúk! Kedves Barátim! Az ember a teremtés koronája, de a természet gyermeke. Egekbe tör, de a földből nő ki. Azért fontos a fejlődésére az, hogy minő zónák alatt él. A zóna alatt nemcsak a földrajzi és fizikai éghajlatot, hanem a szellemi légkört is értem. Három esztendő óta ez a szellemi légkör borús, viharos és nyomasztó és máris lát^ juk, hogy lelkünk fejlődésében zavarokat okozott. Sokaknak elferdült a belső világa. Általában hajlamosak lettünk a pesszimizmusra. A pesszimizmus pedig olyan a leiken, mint a sötét árnyék a virágon. Fakó lesz tőle az érzésünk és lelohasztja elevenségünket. Ellensége az életnek és hirdetője a halálnak. Szörnyű kőgörgeteg, mely alól nem nő fű, ha valahova odatelepszik. Azt mondom nektek testvérkék, hogy ne eresszétek közel belső világotokhoz ezt a rémet. Semmi sincs gyilkosabb ellentétben Krisztussal, kereszténységgel és saját ifjú leíketek egész természetével. Szétmarja ideáU jaitokat, mint a vitriol az élő szervezetet. Lefosztja leíketek oltárát, megfagyasztja a mosolyt ajkaitokon, elsorvasztja gondolataitok szárnyát és hervadást hoz éltetek feslő tavaszára. Vénekké tesz benneteket időnap előtt és akiknek szeme ragyoghatna az élet vágyától, révedező tekintettel néznek körül: minek élni? kiben hinni? miben bízni? merre menni? — motyogják bátyadt tehetetlenséggel. Ne ily érzést én Istenem, ó, ne ilyet adj énnekem! — Nézzétek, ez volt Zászlónk barátotok kiáltása, hangja, szívverése az egész háború alatt, de különösen most a leg^ súlyosabb harmadik év nyomása alatt. Sőt folyton azt hangsúlyozta, hogy minél sötétebb az árny, annál élesebb a fény. A háború negatívuma, rombolása, öldöklése, abszurditása eddig soha sem tapasztalt erővel emelte ki, hogy mily drága érték az élet, az egészség, a mosoly, a szépség, az öröm, a tettvágy, az ifjúság, a hit, a testvériség, az eszméd nyék — a jövendő. Fiúk! Kedves Barátim, szeretném ez évfolyamat himnuszos kötetté tenni. Szeret­ném az élet, a bizalom, a szeretet, a, testvériség himnuszait zengni, a negyvenkettesek bömbölését túlharsogni, lángoló betűkkel az ég boltozatára írni: én népem, én ifjú nemzedékem, én testvérkéim higyjetek, bízzatok a szeretetben, a háború éjén, poklán ez a nap fog végül is diadalmaskodni. Már is pitymallik. Hej bezzeg, ha szeptemberre így köszönthetnék egymást a nemzetek: jó reggelt testvérek! ZÁSZLÓNK.

Next

/
Thumbnails
Contents